Érdekes eseménytelenség

Megint elértem arra a pontra, hogy úgy lemaradtam a blogolással, hogy kedvem sincs hozzákezdeni. Főleg, hogy mielőtt elérek az igazán említésre méltó dolgokhoz, írnom kell a kissé eseménytelenebb előző és előző előtti hétről is. Ééés itt vesztettem el az ide merészkedő olvasóim nagy részét, ugye? Újabb hosszú, unalmas bejegyzés, képek nélkül, fúúúj már. xD Azért, annak ellenére, hogy világmegrengető események az ötödik héten nem történtek, volt egy-két kisebb esemény, amiről szeretnék írni. Megpróbálom ezt minél érdekesebben megtenni; remélem, nem fogok csalódást okozni annak, aki mégis megkockáztatja, hogy elolvassa ezt a bejegyzésemet. ^^

Gólyák itt és gólyák ott

Ezt is beleszámítva, eszement mennyiséget gépeltem össze a hétvégén, de ennek ellenére még mindig egy hetes csúszásban vagyok. Bár, most kicsit jobb a helyzet, mert a negyedik hét egyes eseményeit már külön-külön bejegyzésekben megírtam, szóval azokat majd linkelgetem, hogy egybe legyen. De akkor most következzék a szokásos heti összefoglaló.

From my Kriszta, Edit and Petra ♥

Máküdonárudó~

Egyedül vagyok a szobában. Kata hazament, Réka egy barátjánál vagy barátnőjénél alszik, Bettiről meg fogalmam sincs, mert nem emlékszem, hogy mondta volna, hogy hazamegy, nem alszik itt vagy egyáltalán, hogy megy majd valahová este. Na, mindegy. Most vagyok először egyedül, amióta beköltöztem. Furcsa... De úgy döntöttem, kihasználom az alkalmat és írok. Lógok még egy beszámolóval a harmadik hétről, mondjuk nem lesz túl eseménydús. Ez volt ugyanis Katának és nekem a katakana tesztes hetünk (katakana = a japánok egyik, főleg idegen szavak leírására használt írásrendszere), szóval szerda estig szépen ki is töltötte minden szabadidőnket az erre való készülés.

Az én rajcsávó öcsikém ^^

Második hét

Írnom kellene, ugye? Hiányzom egyáltalán vagy ilyesmi? Nem írtok nekem kommentárt mostanában... Mindegy, nekem hiányzik, hogy írjak ide. Nagyon is. Csak sajnos továbbra se nagyon van időm és lehetőségem rá. Most is annyi dolgom lenne, de attól tartok, ezen a hétvégén se nagyon fogok tanulni. Bár, az újságtervezethez a két oldalas kifejtést muszáj lesz megcsinálnom... De mindenképp be akarok befejezni legalább egy bejegyzést, mert kell. Nekem kell. Illetve, ma megnézem az egyik legnagyobb kedvenc musicalem, a Volt egyszer egy csapat japán előadását, Sakurai Sho-val a főszerepben, szintén mindenképp. ♥ Meg el kell mennem apukámékhoz is. Ajj, miért ilyen rövidek a hétvégék?!

Na, mindegy, kis lemaradásban vagyok, szóval vágjunk neki, először is a beszámolónak a múlthétről. Hosszú bejegyzés lesz, noha a mostanában már közel sem olyan eseménydúsak a napjaim, mint az első héten. Bezárt a ZP, mit várunk? Mondjuk, sokkal több időm ennek ellenére sincs, ami azért durva. Úgy szeretnék már végre úgy igazán belerázódni az egyetemi életbe, hogy ne érezzem se azt, hogy mókuskerék az életem, se azt, hogy kimaradok valamiből.

Vad Fruttik + DS

Múlt héten, hosszas tépelődés után úgy döntöttünk Katával, hogy nem megyünk haza, csak szombat délelőtt, mert túl csábítónak bizonyult a péntek esti Vad Fruttik koncert és Digital Sushi kombó. Péntekenként Katának nincs órája, így ő egész nap hiraganákat tanult a koleszban, igencsak szorgosan, aminek az lehetett az oka, az ő szavaival élve, hogy szerdán kétszer másfél órát rettegett végig japánon, hogy nehogy felszólítsa a tanárnő. xD Nekem is csak egy órám volt aznap, így elég hamar hazaértem. Igaz, hívtak a kommos fiúk kocsmázni, de fáradt is voltam, úgyhogy végül úgy voltam vele, hogy elég lesz az este. Aztán a koleszban, mivel túl lusta voltam ahhoz, hogy én is tanuljak, a délutánt netezéssel és faldekorálással töltöttem. Kellett már az is. ^^

Töredék az első hétről

Hát, megvolt az első hét. Nem is tudom hirtelen, hol kezdjem a mesélést. Annyi minden történt... Többnyire csak aludni jártunk haza a koleszba, így azon kívül, hogy megnéztem a Plurköm és a leveleimet, nem sok mindenre volt időm a neten. Remélem, valahogy ki fog azért alakulni, hogy tudjak írni ott is, mert meg fogok őrülni, ha nem. A magyar fakt tavaly kiölte belőlem, hogy sokat olvassak, az újságírónak tanulás ki fogja, hogy írjak? Vicces. Hiányzott blogolás is, egyfajta függőség ez már, tudom. De egyszerűen szörnyű a tudat, hogy nem írhatok most sem mindenről olyan részletesen, ahogy szívem szerint tenném. Nem mondom, hogy tehát csak röviden, mert abban azért biztos vagyok, hogy így sem lesz rövid…

Ganxsta Zolee és a Mytery Gang

Keserédes pillanatok

Megint el vagyok maradva a blogolásban, de most szépen pótolok. Igaz ugyan, hogy épp nagyban ismételnem kellene a hiraganákat és bevágni a katakanákat, mert mondták, hogy lehetőleg már úgy menjünk oda az első japán órára, hogy ezeket már tudjuk. Viszont, ahogy most állunk, lehet, hogy nem lesz majd netem a koleszban csak ha lemegyek a gépterembe vagy kiülök az ajtó mellé, mert a wifi nem működik rendesen az emeletünkön, szóval lesz jóóó sok időm majd ott tanulni. Úgyhogy, blog, ennyi.

Először is visszanyúlok még egy kicsit a gólyatábor előttre, mert volt akkor két esemény, amiről még nem írtam, de szeretnék. Az utolsó nyári találkozók, mielőtt még elkezdődött volna az iskola. Mondjuk, nekem még csak jövő héten kezdődik, de az újdonsült szegedi egyetemista és a gimis barátaimnak már van. Kicsit olyan is most, mintha most egy párhuzamos univerzumban élnék. Egyedül. Kissé rosszul is érint, de most nem akarok erről írni. Inkább a már említett szép pillanatokról, amik eddig innen kimaradtak.

Röpke, de fontos pillantok

Az utóbbi időkben többet írtam LiveJournalre, mint ide. Igen, nekem is feltűnt, illetve már Kriszta is megjegyezte. Néha valahogy jobban esik oda írni, sőt azt is beismerhetem, hogy furcsa módon néha valahogy jobban esik angolul írni. Viszont nem szeretném, ha eltolódnának az arányok. Csak itt meg annyira el vagyok maradva; sokat találkoztam a barátaimmal az elmúlt időkben, de valahogy kijöttem a gyakorlatból, hogy írjak ezekről a kicsi, ám jelentős dolgokról. Meg az is igaz, hogy elaprózom a mondanivalómat Plurkön és Twitteren, de talán még Tumblr-ön is. Nem szeretném, ha ez így maradna, szóval megpróbálok visszaszokni...

Szóval akkor, most - a Plurk hathatós segítségével - megpróbálom összeszedni mi mindenről nem írtam az utóbbi időben és valamelyest pótolom. Figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon hosszú bejegyzés lesz, illetve tényleg csak és kizárólag az én hétköznapjaimról fog szólni. ^^"

Koncert előtt-után

Először is, pótolom a beszámolót arról, mit is csináltunk Gackt koncert előtt. Anyukám felvitt minket, engem és Katát Pestre, hogy megnézzük az egyetemet, mivel mindketten KRE bölcsészkarosok leszünk, ő magyar szakra fog járni. Ezenkívül a reménybeli leendő koleszunkra is kíváncsiak voltunk.

Rohangáltunk

Csütörtökön találkoztam Claudiával, utoljára mielőtt hétfőn visszautazik Japánba. Mivel az út előtt még rengeteg elintéznivalója volt a városban, összekötöttük a kellemest a hasznossal. Amíg ő kozmetikusnál volt, én elmentem a javított érettségi bizonyítványomért a suliba. Miután az igazgató úrral tüzetesen átnéztük, hogy most már biztosan stimmeljenek az adataim, indultam volna kifelé, de kedvenc tanár uram magához intett. Épp telefonált, így csak rámutatott a székre, hogy üljek le. Miután letette, kaptam egy kis játékos szidást mennyi gondot okoztam neki azzal, hogy figyelmetlenül aláírtam az utolsó ellenőrzéskor, hogy stimmelnek az adataim. Belépett hozzánk az igazgató is és mondta, hogy ne hagyjam magam, most már elballagtam és én is érett felnőtt vagyok, nem kell ezt eltűrnöm. xD Utána ismét kettesben maradtunk kedvenc tanár urammal és elkezdett faggatni arról, hogy hova jelentkeztem, mennyi pontom van, elég lesz-e, jövök-e az évzáróra stb. Fülig érő mosollyal jöttem ki tőle, de kicsit össze is szorult a szívem az elmúlás-érzéstől. Ő és a hat éve tartó évődéseink is nagyon fognak hiányozni. Sajnálom, hogy a bankettünkre nem jött el, vele is szívesen beszélgettem volna még hosszabban is.

Utána visszamentem Claudiáékhoz és elmentünk yent váltani, ami nem sikerült, csak rendelni lehetett. Aztán, voltunk Claudiának igazolványképet csináltatni egy nagyon klassz boltban, ahol mindenféle designos ajándéktárgyakat árultak, utána pedig kismillió ruhaboltban. xD Nem vagyok az a nézelődős-vásárolgatós fajta, de beszélgettünk közben, úgyhogy elvoltam. Az egyik helyen összefutottunk Nominnal is. Végül sikerült egy megfelelő felsőt is találnunk Claudiának, úgyhogy teljes volt a siker. Még benéztünk pár könyvesboltba is, ahol kinéztem végre magamnak pár könyvet, de nem volt nálam az utalvány, amit Katától kaptam♥, úgyhogy majd legközelebb. Viszont sikerült találnunk Claudiának is 400Ft-os Pirszinget a kígyónak-ot, aminek nagyon örült.

Utána hazahoztak kocsival, én pedig gyorsan felszaladtam a Claudiától kölcsön kapott doramákért, amiket persze elfelejtettem magammal vinni, de így végül csak sikeresen visszacseréltük a DVD-inket. Egyébként, hiába mondtam Claudiának, hogy főleg így utazás előtt ne foglalkozzon ilyesmikkel, nem hallgatott rám, így kaptam tőle szülinapomra csokit és egy nagyon aranyos pandás plüss kulcstartót. Köszönöm. ♥

Nagyon örülök, hogy Jin így összehozott minket. Kár, hogy pont ilyen zűrös időszakban, így nem tudtunk olyan sokszor találkozni, de, ha minden jól megy, elvileg egy egyetemre fogunk járni miután hazajön októberben, úgyhogy látjuk majd még egymást eleget. Persze, hiányozni fog, de hát nem akárhová megy, hanem vissza Japánba, szóval egy percig sem szomorkodunk. ^^

Jó utat holnapra! ♥

Nüanszok

Miután két teljes napot töltöttem el úgy, hogy ha Hamlet-rendezők láttak volna, könyörögtek volna érte, hogy játsszam el az előadásukban Ofélia őrületét, az utóbbi két napban végre volt szerencsém emberi lényekhez. Nagyon kezdtem már begolyózni a bezártságtól. Annyira elmondhatatlanul unom, hogy az valami félelmetes. A barátaimat akarom, programokat, igazi nyári szünetet. Hiába állok még mindig nem túl fényesen a töri és a német tételekkel, úgy szeretnék már túl lenni a szóbelin...

A továbbiakban beszámoló az utóbbi két napom kis eseményeiről, illetve képek az öcsikémről és rólam.

Mostanság

Úgy érzem itt az ideje, hogy írjak egy részletesebb helyzetjelentést is arról, hogy mi van velem mostanában. Nem mintha túl eseménydúsak lennének a napjaim... De mivel tudok kisregényt írni a semmiről is, ez nem gátol meg. xD

Fangörl-nap

Csütörtökön eljött hozzánk Claudia és tartottunk egy teljes egészében fangörl napot. Olyan dél körülre ért ide, először beszélgettünk egy kicsit, majd megebédeltünk és elkezdtünk Akanishi Jin: Yellow Gold Tour 3011 koncertet nézni. Én már sokadjára láttam, Claudia a DVD-t elsőre, viszont ő akkora mázlista, hogy ehhez a show-hoz élőben volt szerencséje Japánban. Miután befejeztük a koncertet, gondoltuk megnézzük a dokumentumfilmet is, de mivel a DVD-lejátszónk nem ismerte fel rajta a feliratot, úgy döntöttünk, inkább a számítógépen nézzük. Ebből az lett, hogy bekapcsoltuk a gépet, szegény DVD hevert az asztalon, mi pedig néztünk minden mást, képeket, videókat, valamint összevetettük a Hana Yori Dango és a Boys Before Flowers szereplőit is. Egy-két óra múlva megsajnáltuk szegény dokumentumfilmet, úgyhogy beraktuk és megnéztük végre azt is. Jin... hihetetlenül... lassan... beszél... benne... Ez ennyire nem is tűnt fel, mikor egyedül néztem. xD

A múltkor adtam megbízást Claudiának, hogy hozzon nekem AnimeConról pár kitűzőt, azokat is most kaptam meg. Két Jineset és egy KAT-TUN-osat. Próbált keresni nekem L'Arc~en~Ciel-eset is, de nem volt. Nem akarja az ég, hogy nekem legyen olyanom. xD Viszont, kaptam Claudiától egy édesbabkrémes kis sütit, amit egyenesen Japánból küldött neki a barátnője.

"- Óóó, és ezt most egyem meg?
- Nézegetni szeretnéd?
- Még egy kicsit."

Azóta már rászántam magam az elfogyasztására és nagyon finom volt, köszönöm. ^^

Aztán, mivel még volt egy kis időnk, nekiálltunk a NewS Pacific koncertjének is. Az, hogy a Nobuta wo Produce-ban nagyon megszerettem YamaPit, illetve a múltkori koncert megtette a hatását, szóval mostanában egész sokat hallgatom őket. Tetszenek, még ha a KAT-TUN azért még mindig jobban. Hiába j-pop mind a kettő, azért elég mások.

A végére pedig egy YamaPi videó, mert őt egyszerűen nem lehet nem szeretni. Claudiának ő az elsőszámú kedvence. Jinnek pedig a legjobb barátja. Ez a szólója a News Neverending Wonderful Story koncertjéből van, az eleje Daite Senorita, utána pedig Gomen ne Juliet.

Egyébként, többször is hallottam anno a Daite Senoritát ilyen japán zenés bulikon és mindig nagyon tetszett, de ugye fogalmam sem volt róla, hogy ki az előadó stb. Aztán pár hónapja véletlen belefutottam a YouTube-on és úgy örültem neki. ♥

Írok én

Tegnap végre Kriszta is letudta az utolsó írásbelijét, ennek örömére dél körül (mivel késtem) találkoztunk. Sétálgattunk a központban, ültünk a fűben, beszélgettünk, utána pedig eljött velem filmesztétika szakkörre. Már nagyon-nagyon hiányzott. ♥ Most, szerencsére, majd többet fogjuk látni egymást, mert mindenféle filmklubos záróprogramok lesznek, amikre, természetesen, megyünk, mert mi jobb dolgunk is lenne így szóbeli érettségire való felkészülési időben? xD

Egyébként, megkaptam Krisztától, hogy keveset írok a blogomba, de még Plurkre is, ráadásul oda sokszor japánul és azt nem tudja elolvasni. Ezt akkor rögtön cáfoltam, de most még szépen be is bizonyítom. A tegnapi egy plörkön kívül, ami direkt japánul volt, csak Krisztának, összvissz három plörköm tartalmazott japán nyelvű elemeket. Ezek voltak azok:

"Nobuta wo Produce" ~ Ez egy fantasztikus doramának a címe, amit mostanában néztem. De ezt említettem már itt is. Amúgy, azt jelenti, hogy "Nobuta producelése".

"Kienai kono kizuna" ~ Ez az alá a videó alá volt írva, amit egy-két bejegyzéssel ezelőtt ide is beraktam (Kame szólója, a Kizuna). Ez egy sor a dalszövegből és azt jelenti, hogy "Ez a kötelék örökre megmarad".

"Tatta Hitotsu no Koi" ~ Ez meg annak a doramának a címe, amit most nézek. xD (Azóta már még egy plörkömben megemlítettem.) A magyar szövegkörnyezetből szerintem kideríthető volt. Egyébként, azt jelenti, hogy "Egyetlen szerelem".

Azzal, hogy kevesebbet írok, nem tudok vitatkozni. Tudnék én sokat írni, csak egyrészt nincs rá elég időm, másrészt, ha írok is, olyan mintha a falnak beszélnék. Mert oké, hogy nagyrészt magamnak írok blogot, de azért tudnék örülni megjegyzéseknek... A másik kettőn pláne nagyon. Kezdek egyre jobban rákapni a LiveJournalra és olyan jó, hogy ott mindenki mindenhova mindenkinek ír kommentárokat. Mi meg itt Bloggeren egyre inkább leszokunk róla. Belátom, én is. Pedig, szerintem, jó dolog. Mindegy, kényszeríteni nem tudok és nem is akarok rá senkit. Csak jobb érzés lenne úgy írni (főleg az Eyelid Moviesra), ha lennének visszajelzések.

Egyébként, mostanában teljes dorama-mániám van még mindig megint, mert egyszerűen annyira jókat nézek. Az egyik ugye a Nobuta wo Produce volt, ami abszolút kedvenc lett. Most pedig egy másik Kame-doramát kezdtem el, a Tatta Hitotsu no Koit, amibe már az első perc után teljesen szerelmes voltam. Tetszik a történet, szimpatikusak a szereplők és valami lélegzetelállítóan szép zenéje van. De ezekről majd írok bővebben az Eyelid Moviesra, meg majd az Anegóról is fogok, csak előtte újra akarom nézni a Specialjét, hogy frissebb legyen az élmény.

Viszont gyors megemlékezés arról, hogy megnéztem Jin négyszer 23 perces minidoramáját, a X'Mas Nante Daikirait, mert arról kritikát nem fogok írni, mivel nem nagyon tudok róla mit mondani, azon kívül, hogy nézhető volt. Meg imádtam, hogy Sex Pistols: Anarchy In The U.K. volt a végefőcím zenéje. I am an anarchist~ Egyébként Jin miatt megérte megnézni, mert, biztos meglepő, nagyon szerettem benne. ♥ 2004-es, szóval itt még nagyon fiatal volt. Most, hogy ezt is láttam, azokon kívül, amikben Jin még kisfiú, már csak a Gokusen 2 lenne hátra tőle, de azt majd akkor nézem meg, ha már láttam az első évadot. Félő, hogy az nem most lesz.

credit: Bishounen Paradise

Na, most "csak" ennyi. Aztán majd úgyis írok, mert van miről és azt is tudjuk, hogy enyhén grafomániás vagyok.

Chuu~

Freedom Fighters

Ez a hetem eddig nagyon-nagyon jó volt. Szinte folyamatosan mentem valahová, minden napra volt valami elfoglaltságom. Olyan volt, mintha nem is lennének még előttem a szóbelik, hanem elkezdődött volna a nyári szünet. Nagyon élveztem és, úgy gondolom, azután a hatéves múltheti kínszenvedés után meg is érdemeltem. Aztán lassan elkezdek most már majd tanulgatni is valamit, mert azért na.

Kedden bementem német konzultációra a suliba, én egyedül, a többieket ezek szerint annyira nem hozta lázba a téma. Így viszont hamar végeztünk is, aminek mondjuk örültem, mert így még tudtam beszélgetni egy kicsit Nominnal. Utána pedig Claudiával találkoztam. Besétáltunk a központba, leültünk egy padra és beszélgettünk. A kedvencem volt, amilyen jól el tudtunk társalogni a Hana Yori Dango/Boys Before Flowers történetéről és szereplőiről úgy, hogy ő még csak a japán, én pedig még csak a koreai változatot láttam. Utána, mivel elkezdett esni, bementünk a Malomba. Igazából nem nagyon csináltunk mást egész délután, mint beszélgettünk, de jó volt. :)

Szerda délelőtt átmentem meglátogatni Mollyt, aki szegény betegség miatt otthon volt. Először voltam a szép új lakásukban, de örömmel állapítottam meg, hogy még mindig közel lakunk egymáshoz. Nagyon jó volt beszélgetni. ♥ Tőlük mentem délután filmesztétika szakkörre, ahová járni fogok továbbra is, sőt az elkövetkező években is minden alkalommal el fogok menni, ha épp úgy leszek itthon, mert imádom. Annyira nagyon szeretem az összes emberkét onnan, olyan jó csapat vagyunk. Jövőhéten elvileg kapok kölcsön egy videó- és feliratkészítő programot az egyik lánytól, amivel majd a nyáron megtanulok égetett feliratot készíteni és, reményeim szerint, videoklipet összevágni. Úgy várom már. *-*

Csütörtökön Katával találkoztam. Kimentem elé a vasútra, utána elmentünk a Malomba vizet venni és leülni egy kicsit. Mivel, sajnos, nem tudott eljönni a ballagásomra, most kaptam tőle az ajándékomat, egy halálosan édes kis csokrot és könyvutalványt. Azóta is teljesen meg vagyok hatva, mert erre igazán nem számítottam és nem kis kellett volna. Köszönöm. ♥ Utána elmentünk a színházhoz, mert egymástól függetlenül jegyeket akartunk venni Nyomorultakra, én anyukám aznapi szülinapjára. Utána mentünk könyvesboltba, majd pedig könyvtárba. Szerintem összeadva több órát töltöttünk könyvek között. xD Kata a könyvtárból hat kötettettel távozott, de csak azért, mert annyi volt az egyszerre kivehető könyvek maximuma. A leendő magyar szakos. ^^ Utána még kiültünk a pályaudvar melletti parkba beszélgetni. Miután elment, még hazasétáltam egy újabb 35-40 perc alatt, így mire hazaértem már alig éreztem a lábaimat az egész napos mászkálástól. xD

Pénteken kimentem Claudiáékhoz. Ezt hosszas te-gyere-vagy-én-menjek-mikor-menjek vívódás előzte meg, aminek kapcsán rájöttünk, hogy tényleg létezik olyan, hogy mindegy. xD Végül nagy nehezen kitaláltuk és még jó helyen sikerült is leszállnom a buszról, úgyhogy teljes volt a sikert. Néztünk NewS: Never Ending Wonderful Story koncertet, mert ők Claudia kedvenc együttese, én pedig még nem nagyon ismertem őket. Jó volt, a tagok imádnivalóan édesek és halálosan idióták voltak, a végére pedig sikerült is meg tanulnom kivétel nélkül mindenkiről, hogy kicsoda. ^^ Ez, jó j-pop koncerthez híven, olyan három órás elfoglaltság volt. Utána Claudia készített okonomiyakit (japán "pizza"), ami nagyon-nagyon finom volt. Vacsora közben az anyukájával bebizonyították nekem, hogy az antiszociális az még kifejezetten  jó szomszédnak számít. xD Aztán elkezdtünk doramákat válogatni, kaptam is kölcsön egy tucatot, úgyhogy most egy ideig biztos nem fogok unatkozni. De Claudia sem, ugyanis én is vittem neki jó párat. Később pedig még haza is hoztak, mert nekik is kellett bejönni a városba. Jó nap volt, nagyon jól éreztem magam. ^^

Origami

Hát, ez a hét gyorsan eltelt. Mostanában mind olyan gyorsan telik...Két hónap múlva ilyenkor már tudni fogom az írásbeli érettségijeim eredményeit. Durva. Volt érettségi tájékoztatónk, ahol az igazgató kifejtette, hogy a mi iskolában általában jó érettségik szoktak születni, és 90valamennyi %-ban fel is veszik a diákokat egyetemre, igaz ugyan, hogy olyan rossz félévi évfolyamátlagot az iskola történetében végzős évfolyam még nem produkált, mint mi. Hát, köszönjük a lelkesítést. xD Az átlagon meg biztos sokat segített volna, ha nem egy sértődékeny napóleonkomplexusos biológia tanár tanít minket, aki miatt csomó ember átlaga egyes lett a bukás miatt.

A héten Krisztával átismételtem a daruhajtogatást, mert már nem emlékeztem rá, de mindenképp szerettem volna csinálni párat, így Japánra gondolva, vagy ilyesmi. Aztán előkerestem az általános iskolás színes papírjaimat, amiben az akkori kislány énem csak a szürke (pedig azóta kedvenc szín), a fehér, a fekete és a barna lapokat hagyta a későbbi önmagára. xD Az ezt követő napokban pedig rögeszmés daruhajtogatásba kezdtem, most konkrétan teli van velük a szobám. De hamarosan új kihívás kellett, úgyhogy nekiálltam egyre kisebbeket és kisebbeket hajtogatni, a minimumom végül a 8×8 mm-es papírból készült példány lett, szegényke nem olyan szép, mint a nagyobb társai, de én büszke vagyok rá. xD ♥ Azonban, miután ezt a küldetést teljesítettem, megint kellett valami új, úgyhogy tegnapra Edit hozott nekem origami könyvet és abból hajtogattam pár dolgot. Ja, egyébként a fentieket mind-mind az iskolában, szóval rendkívül hasznosan telt a hetem.

Különböző méretű darvak ^^ (Az ott középen egy ötforintos.)

Balról jobbra, fentről lefelé: japán füles kosárka, koreai-kínai-japán hajó, madár, "vízibomba"/japán labda.

A "madár" az elvileg az egyszerűbb verziójú daru, amit ki akartam próbálni, mert én csak a bonyolultabbat tudtam eddig. De maradok a továbbiakban is annál, mert az jobban tetszik.

.................................................................

Aztán, ezenkívül szokásos érdektelenség a legtöbb dolog iránt. Viszont a Miyavi koncertet már nagyon-nagyon várom. *-* Rengeteget hallgatom mostanában, meg elkezdtem bepótolni azokat a PV-it, amiket még nem láttam. (Imádom Miyavit, de nem feltétlenül a PV-i miatt.) Így akadtam rá a Kekkonshiki no Uta angol feliratos verziójára. A szám eddig is a kedvenceim között volt, de most még jobban bele vagyok szerelmesedve. Egyszerűen annyira mesterien keserű... Nagyon tetszik.

Névnap

Hétfőn volt Valentin-nap, ami én NEM utálok. Ritka az ilyen manapság, főleg úgy, hogy nincs is senkim. De van helyette minden évben február 14-én névnapom! Én pedig világ életemben örültem neki, hogy nem egy átlagos napra esik. :)

Idén mondhatni tökéletes Valentina-napom volt. A barátaim nagyon kitettek magukért, kicsit már zavarba is jöttem tőle, mert én tényleg nem várnék el semmi ilyesmit egy egyszerű névnap miatt...

Petra sütött nekem intelligens krémest, ez volt az én első suliban megkapott sütim. Mert gyakran szoktunk adni egymásnak ilyen keretek között, szülinapra, de mivel az enyém nyáron van, nekem ez eddig kimaradt az életemből. Egyébként a süti, aminek halál komolyan ez volt a neve, nagyon finom volt. Mikor megláttam azt hittem sütöttek igazi kasuterát, mert emlékeztetett a mi decemberi attrakciónkra. Csak ez azért annál ezerszer jobban nézett ki. xD Köszönöm, Petra! ♥

Kaptam szép ajándékokat is, amiknek jó áron való megtalálásában mondjuk volt egy kis részem, de nem hittem volna, hogy komolyan veszik a célozgatásaimat.

Edittől, Krisztától, Petrától és Ritától Mika: Live In Cartoon Motion DVD-t kaptam. *-* ♥

Anyukámtól pedig Tokio Hotel: Humanoid lemezt, a német nyelvű változatát. *-* ♥ Így most már van TH-s poszterem, könyvem, kitűzőm és CD-m is. Hmmm... szeretek felvállaltam Tokio Hotel-rajongó lenni! Az utóbbi időben már teljesen meg is tudok róla felejtkezni, hogy akadhatnak még olyanok, akik esetleg előítéletesek lennének velem szemben miattuk. Nem érdekelnek. :)

Egyébként én is vittem be bonbont a suliba osztogatni a barátaimnak, mert ők a kibaszott életem szerelmei. :'D (Igazából szerelem~) Kedden pedig én kaptam Mollytól SzPSz-Merci-csokit. *-* Köszönöm szépen. ♥

Aztán lett volna délután ingyenes Non-Stop koncert a Malomban, amire nagyon szerettem volna menni, de a másnapi sok témazáró sajnos keresztülhúzta a tervemet. Ezt leszámítva viszont nagyon jó volt, köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám. ♥

Utólag, de Boldog Valentin-napot Mindenkinek! ♥

200. bejegyzés

Most nem fogok olyanokat írni, hogy mennyi időbe telt ennyi bejegyzést összehozni, úgyis tudja mindenki, milyen borzasztóan sokat írok, szóval teljesen felesleges még ezt is kirészleteznem. xD Minden esetre 200, juhúúú. ^^

Az elmúlt héten azért nem voltam annyira aktív, se itt sem az Eyelid Movieson, mert sikerült egy kisebb balesetet elszenvednem. A hétfői tesiórán leestem a gerendáról, miközben másztam volna fel rá, így szépen lezuhantam a padlóra, mivel azon a részen még szivacs sem volt. Igazából nagyon nagy szerencsém volt, mert centiken múlt, hogy nem a gerenda hatalmas vas lábára vagy a közeli székrakásra estem rá. Így csak a jobb csuklóm rándult meg. Orvoshoz csak tegnap mentünk el, mert nem szűnt a fájdalom benne, sőt. Igazából nem tudtak semmi újat mondani, csak adtak tesi felmentést 10 napra. Aztán azóta rájöttem, hogy azért nem javult hét közben, mert túlterheltem az órai embertelen jegyzetelősdivel. Azért se nagyon blogoltam, mert a gépelés is eléggé fájdalmas tevékenységnek számított. De most már jobb, ha minden így halad, holnap -OZ- koncertre már fásli nélkül megyek! :)

Ma délelőttől kora délutánig Mollyval voltam. Tízkor találkoztunk a Sparnál (a szupermarket, aminek a két oldalán lakunk), miután késtem pár percet, még bementünk elemért fényképezőgépembe. Úton befelé a központba pedig megálltunk venni péksütit ebédre. Épp az apróimat pakoltam a néninek a pultra, miközben ő nagyban vigyorgott, majd megszólalt:

- Mondd csak, meddig tart, amíg...

*Valen riadtan felnéz, hogy most vajon problémázni fognak-e a sok aprópénz miatt*

- ... belerakosgatod ezeket a csatokat a hajadba?

Megkönnyebbül vigyorral közöltem, hogy nem sokba. Aranyos jelenet volt. Utána elindultunk a Művházhoz, mert igazából kis késéssel, de be terveztünk nézni az egyébként tízkor kezdődő Kamira. Már nem voltak ott, így fel akartam hívni őket, de ekkor rájöttem, hogy itthon hagytam a telefonomat... Anélkül fél ember vagyok. Végül bementünk a Malomba és elsőre meg is találtuk a kamisokat, a könyvesbolt előtt. Beszélgettünk kicsit Spaliékkal, aztán mindannyian bevonultunk, mivel a csapat másik fele bent volt a boltban. Ott aztán kis körbe állva fennhangon megvitattunk elég érdekes témákat, szerintem messzire elkerültek minket a vásárlók. xD Utána a kamisok elmentek együtt mozizni, de mi Mollyval nem mentünk, mert nem érdekelt minket a film amit választottak, ezért eleve úgy terveztük, hogy mi majd beülünk Az utazóra. Az még később kezdődött így addig még ettünk, beszélgettünk, végigjártuk a könyvesboltot, meg próbáltunk közös fotókat csinálni. Hát, nem mondom, hogy sokat léptünk volna előre "nincs normális közös képünk"-téren, de majd legközelebb tovább próbálkozunk, merthogy mostantól fotózás van. Mindig, mindent, mindenhol. A kedvencem volt, mikor felraktuk a fényképezőt az egyik kisebb könyvespolcra és csináltunk időzítős képeket. xD

Alexandra-reklám :D

Utána beültünk a moziba Az utazóra. Szinkronos volt, de hálisten megint Nagy Ervin volt Johnny Depp szinkronhangja, szerintem ő nagyon illik hozzá. (Végre rájöttek, mert Stohl...) Egyébként nagyon rosszakat hallottunk erről a filmről, pedig jó volt! Bár a vége kicsit agyoncsapta. Külön örültem Paul Bettanynak az egyik mellékszerepben, bár igazán kaphatott volna színesebb karaktert. Johnnynak nem előnyös a hízás, még ha tényleg csak a szerep kedvéért van is, mert az esztétikai szempontokon kívül, az arcmimikáján is ront a plussz súly... Azt viszont meg kell hagyni, hogy nagyon szerethető volt ebben a filmben (is). Angelina Jolie pedig hozta a végzet asszonya szerepet, ami mondjuk illik hozzá. Összességében mindkettőnknek tetszett, szórakoztató volt. És végigkommentáltuk az egészet. :D

Aztán Mollynak mennie kellett, én pedig hazajöttem. Próbáltam valamit tanulni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de nem tud érdekelni, majd valamit még egerészek holnap délelőtt. Meeert este -OZ- koncert. *-* Azt mondjuk nagyon sajnálom, hogy Molly nem tud jönni... De azért egyedül majd csak nem leszek, mert elég sok ismerősöm megy. :)

Helyzetjelentés

Huhh... nem is tudom hirtelen, mit írjak. Az elmúlt egy hét borzalmas volt. Az eleje csupa fájdalom, a vége csupa rettegés... Nem szeretnék írni róla. Túl személyes. Meg amúgy is... Na, milyen közérdekű dolgok történtek velem? :)
Szerdán voltam Ritával és Alexával ingyenes mozin. A hülyeség kora c. környezetvédelmi propagandafilmet néztük meg. SPOILER A sztori 2055-ben játszódott, mikor már az egész Földet víz borította, a Föld összes műkincsét, és az összes valaha megjelent cikket, könyvet stb. nagy szervereken egy víztorony-szerű izében tárolták. Aztán itt volt egy férfi, aki nekiállt egy archívumot létrehozni kisfilmekből, hogy "Miért nem mentettük meg addig a Földet, amíg megtehettük volna?". Szóval az egész film ezekből a kisfilmekből állt valójában. A végén volt egy nagyon jó rész, mikor pörgött az évszámláló, és közben "híreket" mondtak be. 2010 után olyanok jöttek, mint "... New Orleanst harmadjára már nem építik újra ... London újra víz alatt ... az Északi-tenger forr ...". SPOILER VÉGE Ritával azt se tudtuk, hova nézzünk. xD Egyébként kissé szenvedtünk, mert még így is túl közel ültünk a vászonhoz, pedig feladtuk Alexa és Rita családjának a társaságát azért, hogy ne kelljen az első sorból nézni (később ők is találtak hátrébb helyet). :) Az volt a legnagyobb baj a filmmel, hogy én ezzel nem tudok mit kezdeni. Most ezt levetítik az iskoláknak, és akkor most mi van? Nem tudjuk megakadályozni, hogy a Shell tönkretegye az afrikai folyókat, vagy Kínát abban, hogy ne termeljen olyan sok műanyagot... Én személy szerint amúgy sem tudok többet tenni. Lekapcsolom a villanyt, ha kimegyek a szobából, kikapcsolom az összes világító bizbaszt éjszakára a gépen, ha tehetem mindenhova gyalog járok, a telefontöltőt sem hagyom a konnektorban (Az MTV-s Jézus megtanított erre! :D) és összenyomva dobom ki a tejes dobozt, merthogy vizet eleve kútit iszunk. Ennyi. Ennyit mindenki meg tud tenni. A többi meg a korrupt nagyhatalmakon múlik, nekik kéne ezt mutogatni, hátha végre eljutna az agyukig, hogy mit művelnek...
Aztán csütörtökön volt szalagavató főpróba, ami szép volt, jó volt, rövidebb volt, mint tavaly. :) Pénteken meg igazi szalagavató bál, amin ruhatáraztunk, meg be tudtunk menni az A-sok műsorára. Találkozások volt a címe, azzal kezdődött, hogy osztályfőnöki óra keretében (videóról) mindenki elmondta mi szeretne lenni, ha nagy lesz, aztán később azzá válva találkoztak a műsorban (pl.: alkoholista régész xD). Aranyos volt, főleg mikor a végén elmondták, mit tanultak a tanároktól a 6 év alatt. :D Sok-sok olyan dolgot, amit minden Katonás ért, de ide szerintem felesleges felírni. :)
Tegnap Edittel voltam Cine-Java Filmklubban, lévén ő japán-mániás, és most a japán filmművészetről volt szó. Negatívum volt, főként Editnek, hogy az előadó eléggé leminősítette az animéket és a mangákat... :@ Viszont sokkal jobban adott elő, mint az előző, bár az a téma nekem érdekesebb volt. :L (Nem mintha nem szeretném a japánokat, de az ismereteim a Véres trónon kívül kb. A halállistánál megrekednek a filmjeik terén... :S)
Egyébként meg ajándék-mizéria, sajnos. Már megint túl hamar jött a karácsony! :P:D Majd azért lassacskán próbálok haladni a dolgokkal... Csak ne kéne már iskolába járni... püfff...

Lecseréltem a desing-t. Mötley Crüe-s lett. :L Nem tudom, miért. :D Bele vagyok szerelmesedve a fejlécet adó háttérképbe, jelenleg az a hátterem LD50-en (ott is átvariáltam a profilomat :D), meg volt egy rövid ideig MySpace-en is, de oda végül mégis inkább egy fantasztikus Tim Burtonös layoutot választottam. :) Aztán szerintem illik a Mötley ehhez a szín- és formavilághoz! :D Meg szeretem őket. Most már a zenéjüket is, nem csak Nikkit, de ugye vele kezdődött minden. :) Tényleg! Ha valaki nem ismerné őket, akkor ők így sorban: Mick Mars, Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee. :) Egyébként végre olyan részek vannak az LA Inkben, amiben Kat von D már Nikkivel van! :D Hooolnap pedig őt fogja tetoválni! :D Úgy örülök neki! :) Egyébként arra is gondoltam, hogy őket kettőjüket rakom a fejlécre, de az nagyon csöpögött volna... Annak ellenére, hogy szerintem aaannyira összeillenek, attól még nem szeretem az álompár-kultuszt. Zoliék esetében is zavar. (Amúgy Nikki írt a blogjába MySpace-en, jön az új Sixx:A.M. lemez, fotózik, jótékonykodik, rádiózni fog és annyira édes, végig Katherine-nek hívja Katet. *.* Befejeztem! xD)

Na, tényleg ennyi, mert írni hosszú idő, pedig lennének témák amikről tudnék eszmét futtatni...

X... meg még van y is :)

Szerdán volt a suliban a Budapesti Média Intézetnek ilyen hallgató-toborzó előadása. Elmentem. Kár volt. Nem hogy, nem győztek meg, hogy oda menjek, egyenesen eltántorítottak az egésztől. A hű de nagyon laza és vicces néni alapjáraton volt hihetetlenül unszimpatikus, ráadásul nekiállt a híres médiasztár tanáraikkal kérkedni, majd holmi kegyelemdöfésként megemlítette, hogy az utóbbi években minden évben a növendékeik közül került ki a szépségkirálynő. Jeee. Majd biztos pont ezzel győz meg... (Neeem, nem állítom, hogy aki szép, az nem lehet okos is, csak hát most...) Szóval nem tudom, lehet csak ez ilyen szar, mert hogy fizetős, meg ilyen... sznob, de nagyon meg kell választanom, hova megyek, ha tényleg a kommunikáció és médiát választom. Annyira szeretnék újságíró lenni... Csak hát, most megyek ilyen szörnyűséges helyre, vagy pedig beadom a jelentkezésem oda, ahová embertelenül magasak a ponthatárok. Patthelyzet.
Pénteken elmentünk a másik új Malom-béli kávézóba. Nem volt rossz, de a Bookcafé jobban tetszik, csak az drágább. Majd kialakul, lehet visszaszokunk a Korzóba. :)
A héten végignéztem az összes X-Men filmet! *.* Imádoooom! :) Apukámtól kaptam még nyár elején kölcsönbe egy tucat képregényt, és már azok közül is az X-Menes volt a kedvencem. Most meg, hogy már a filmeket is láttam... Hmm. :D Az első rész nagyon bejött, csak sajnos nem jött össze, amire szurkoltam. SPOLIER De most amúgy miért akadály, hogy Vadóc csak most fejezte be a gimit, Farkasnak meg a korát sem lehet meghatározni? :D Akkor is össze kellett volna jönniük!! Amúgy azt hiszem Scott volt a kedvencem. :) Az átható tekintete, meg ahogy állandóan húzták egymást Farkassal... :D SPOILER VÉGE Mystique-et nagyon nem szerettem. Meg Ian McKellent (alisas Magneto) se, be kell, hogy valljam. :L Viszont az első részben nagyon tetszettek a gonosz mutánsai, a békafiú és az oroszlánpasi. :D A képregényben Vihar (a filmben: Ciklon) volt a kedvencem, de itt kicsit elsikkadt a karaktere. Óóó, majdnem kihagytam, hogy még kedvenc volt a harmadik részből az angyalfiú, számomra az ő története nagyon megható volt. És persze Rozsomákot, akarom mondani Farkast is nagyon szerettem, de őt ki nem? :) Nekem talán a harmadik film tetszett legjobban, aztán az első, utána a Kezdetek: Farkas, és legkevésbé az amúgy leghosszabb második rész tetszett. Vááá, de most annyira képregény-olvashatnékom lett megint! Valaki nem tudja, honnan tudnék Marvel képregényeket szerezni?? :D
Ma este meg voltunk a bérletünkkel kecskeméti színházban Apukámmal. Molnár Ferenc Játék a kastélyban c. vígjátékát néztük meg, három felvonásban. Nem volt rossz, felvonásról felvonásra egyre viccesebb lett, de láttunk itt már jobbat is. SPOILER A történet arról szólt, hogy két drámaíró és fiatal zeneszerzőjük véletlenül fültanúi lesznek annak, ahogy az utóbbi menyasszonya, a primadonna a szomszéd szobában évődik régi szerelmével, aki szintén színész. Drága komponistánk természetesen nagyon kiborul, de a lelkesebbik drámaíró úgy dönt, megmenti a helyzetet. Könnyed egyfelvonásos "francia" darabot kerít a hallott párbeszéd köré, amit megtaníttat a két színésszel, akik majd az esti vacsoránál előadják azt, ezzel meggyőzve a vőlegényt arról, hogy akkor éjszaka csak próbáltak. Természetesen az író nem könnyíti meg a gaz csábító dolgát, telis-tele rakja a szövegét hosszú mondatottak, s nyakatekert francia személy- és helynevekkel. :) SPOILER VÉGE A zeneszerzőt Csémy Balázs játszotta, aki mostanában minden kecskeméti darabban felbukkan. Tavaly még "e.h." titulussal, egyetemi hallgatóként futott, de nekem úgy tűnik, idénre már végzett. De ez mindegy, örülök, hogy itt van, mert kellett már a vérfrissítés, ő pedig nagyon tehetségesnek tűnik! :)