Vámpírfilmek Éjszakája

Pénteken, a sulibál után, részt vettünk az Alkonyattól pirkadatig elnevezésű igencsak kommersz vámpírfilmes rendezvényen a művházban. :) Öt filmet vetítettek, a az eddigi három Alkonyatot, a Rémségek cirkuszát és az Engedj be!-t. Mi az utolsó három filmre váltottunk bérletet, mert nem vagyunk oda annyira az Alkonyatért, hogy újranézzük az első kettőt is.

A vetítések előtt volt kora este véradás is, illetve arcfestés, könyv- és DVD-vásár, de ezekből szinte semmit sem láttunk, mert így is épp, hogy odaértünk a vetítésre. Ezúton köszönöm Kriszta nővérének, Aliznak a kávét, majd valahogy meghálálom. :) Úgy hirdették, hogy a jelmezben érkezők ajándékot kapnak, de vagy ezt is lekéstük, vagy nem volt elég feltűnő a maskaránk. xD

Alkonyat III.: Napfogyatkozás

Mivel utolsó pillanatban érkeztünk, így csak a legszélén, elől sikerült helyet találnunk... Azt kell mondjam, én ennyit még nem szenvedtem filmen. Borzasztó szögből láttam, ültem egy negyed órát kitekeredett nyakkal Edit mellett, de utána feladtam és egyel feljebb költöztem Krisztáékhoz, ahonnan már kicsit kényelmesebb rálátás nyílt. Viszont még mindig az ajtó mellett ültünk, ahonnan jött a hideg, én pedig ügyesen leadtam a kabátomat a ruhatárba... Így beburkolóztam a sálamba, majd elcsórtam Krisztáét is, aztán a kabátját, és ezekbe burkolózva ültem végig a filmet. xD

Az kell mondjam, nem volt rossz. A harmadikig olvastam a könyveket is, de ennél a résznél betelt a pohár... Ezért nem kell folytatásokat írni. Nekem az első rész tetszett, akkor még tömeghiszti sem volt, és érdekes újdonságként lehetett rá nézni. (Most őszintén, ha ez csak egy regény lenne a sok közül, zavarna bárkit is, hogy van egy könyv a világon, amiben csillognak a vámpírok? Csepp a tengerhez...) Ráadásul az írónő sikeresen elérte, hogy a harmadik kötet alatt az elviselhetetlenségig megutáljam Bellát és Edwardot... Mindegy, a filmben most sokat szerepelt Jasper, akit nagyon szeretek, és örültem neki. Meg persze Jacob. :) Ők voltak a film pozitívumai, no meg a zene, ami minden alkalommal zseniálisan jó, ezt el kell ismerni. Most kicsit szűntek az ellenérzéseim az egésszel szemben, szóval majd lehet elolvasom a negyedik kötetet  is, ha úgy alakul.

Rémségek cirkusza

Amíg a Napfogyatkozáson majdnem teltház volt, addig erre már eléggé megcsappant a közönség létszáma, így sikerült feljebb és beljebb helyet foglalnunk. Mivel ezt a filmet már láttam, ezért teljes lelki nyugalommal aludtam el néha-néha pár másodpercre rajta, és így nagyon jó volt. :) Egyébként szeretem ezt a filmet, miután tavaly megnéztük, el is olvastam a regényváltozat első kötetét a neten. Elég meseszerű (még a többi vámpírfilmhez képest is), de egyrészt imádom a cirkuszokat, így eleve tetszik ez a szörnycirkusz-dolog, másrészt pedig tényleg jól lehet szórakozni rajta.

Mikor vége lett, megrohamoztuk a büfét (értsd: alig állva a lábunkon betámolyogtunk), ahol vettünk kávét, mert így negyed négyre már kezdett fogyni az erőnk. Kriszta és Aliz haza is mentek, sajnos. Mi sikeresen feltámasztottuk magunkat, és visszamentünk a moziterembe.

Engedj be!

Ezen a filmen már alig voltak, így tökéletes helyre tudtunk ülni, magasra és középre. Végre egyáltalán nem fáztam. Ráadásul a lábunkat is át tudtuk nyújtani az előttünk lévő ülésre, így még kényelmes is volt. Engem ez a film érdekelt leginkább, mert nagyon jó kritikákat olvastam róla. Még régebben el is kezdtem itthon nézni, de csúszott rajta a felirat, így feladtam. A váltás kicsit erős volt az előző vígjátékos Rémségek cirkusza után, de szerintem ez volt a legjobb film aznap este. Legalábbis ez járt még utána is sokáig a fejemben. Egyértelműen érezhető volt rajta, hogy európai alkotás, és a művészfilm jelleget is hozta az egész képi világa. Csupán tizenhatos karikával futott, én simán ráraktam volna egy tizennyolcast is, bár lehet, hogy csak a mi idegeink voltak gyengék, így hajnalban már. De az egész elképesztően nyomasztó is volt, a véres és ijesztő jeleneteken túl...

Az alaptörtének megtévesztő. A szerencsétlen szőke kisfiú, Oskar, akit bántanak az iskolában, megismerkedik a titokzatos szomszéd kislánnyal, Elivel. Közben pedig megmagyarázhatatlan gyilkosságok történnek. Ezt olvasva biztos mindenki azt hiszi, sablon film, de nem az. Van benne valami, lehet, az európai érzékenység, ami miatt nagyon képes hatni, megfogni az embert. John Ajvide Lindqvist Hívj be! c. regényéből készült, ami nem mellékesen korábbi, mint az Alkonyat, és ami ezennel rákerült az egyszer-majd-el-akarom-olvasni listámra.

A filmnek negyed hatkor lett vége, Edit rögtön sietve elment, nehogy lekésse a buszát. Mi az előtérben találkoztunk egyik osztálytársnőnkkel és a nővérével, akikkel ott maradtunk kicsit beszélgetni. Után mindenki szétszéledt, én is indultam a buszomhoz. Nomin volt olyan aranyos és megvárta velem kint a hidegben, és addig, mivel ő már olvasta a Hívj be!-t, mesélt a könyv és a film különbségeiről. Végül kb. hatra érhettem haza. Szerintem megérte elmennünk, én jól éreztem magam. :)

"Jacob, én Jacobom"

Az Alkonyatnak nem lett volna szabad folytatást írni. Nem mintha az Újholdat vagy a Napfogyatkozást rossz könyvnek tartanám, nem erről van szó. Egyszerűen csak teljesen felbolygatták és kiforgatták az első kötet alatt kialakult érzéseimet. Az Alkonyat idején Bella volt a kedvenc szereplőm. Nagyon szerettem, mert ráismertem benne önmagamra, mind a világlátása, mind az ügyetlensége abszolút vallott rám. Szerettem Edwardot, naná, hogy szerettem, sőt valószínűleg a könyv olvasása közben együtt voltam belé szerelmes Bellával. :) Jacob alig szerepelt, de amit igen, abban simán unszimpatikusnak találtam. Utána jött az Újhold. SPOILER Edward elhagyta Bellát, akivel én maximálisan együtt éreztem és kimondhatatlanul sajnáltam. És akkor jött Jacob, megint. Hihetetlenül aranyos volt, ám annak ellenére, hogy tetszett a történet folyása, valahol a felénél kicsit megakadtam. Valószínűleg azért, mert olyan szintű szélmalomharcot vívtam az ellen, hogy még vérfarkasok is bejöjjenek a képbe, mint anno a Harry Potter esetében SPOILER2 Ron és Hermione kialakuló szerelmének maximális figyelmen kívül hagyásáért SPOILER2 VÉGE. Természetesen ez sem jött össze, és nem vagyok buta, 99%-ig biztos voltam abban, hogy úgyis vérfarkasok lesznek, csak épp küzdöttem ellene. Aztán újra bejöttek a képbe Cullenék, aminek akkor még örültem. Ám a végére... Hát, nem annyira dobott fel Edward visszatérte... Azt hiszem ekkor már Jacob lépett elő kedvenc szereplőmmé, de erre igazából csak a film alatt ébredtem rá. SPOILER VÉGE Következett a Napfogyatkozás... Már a címében is szörnyű, nem igaz? Nem tudom, hogy szeretem-e Edwardot... Halálba idegesített a féltékenykedése, meg a kötetről kötetre erősödő csöpögése, ennek ellenére azért tagadhatatlanul látom, mennyire szereti Bellát. Aztán, persze, ott volt Jacob. Ha hülyeséget csinált néha, ha nem, őt akkor is imádtam. Valahol a 100. oldal magasságában már teljesen eltolódtam Team Jacob irányba. Most ott tartok, hogy megértem én Bellát, de... SPOILER Hogy a jó életben tehette ezt Jacobbal?! Nem is! Az írónő, hogy tehette ezt vele... és velünk?! Az Epilógus... Áhh! Elolvastam a Breaking Dawn tartalmát... Más nevek nem szerepeltek benne, mint Edward és Bella. Szuper. Nagyon várom ám. Kriszta azt mondta pedig, hogy jó. Bár neki a Napfogyatkozás nem tetszett... Én örülök is, meg nem is, hogy elolvastam. Az jó, hogy megszerettem Jacobot, viszont az, ahogy az írónő elintézte őt... Talán jobb lett volna, ha sose mutatja be nekünk ezt a szereplőt... Azon gondolkoztam, hogy ha elolvasnám újra az Alkonyatot, akkor hogy hatna rám... Konkrétan haragszom épp Edwardra (Sőt, már a vérfarkasokat részesítem előnyben a vámpírokkal szemben, de legjobb mégis az összefogásuk volt. :]), mégpedig azért, hogy van... Jól mondta Jacob, ha a világuk normális hely lenne, akkor ő lenne Bella végzete... Ez így nagyon rosszul alakult. Bár nem alakulhatott másként, tudom én. Ez a Team Jacob dolog is megint csak szélmalomharc... SPOILER VÉGE

u.i.: Azért van tele az egész bejegyzés SPOILER feliratokkal, mert engem pl. tegnap nagyon felhúzott, hogy nem tudtam rákeresni normálisan a Napfogyatkozásra, mert már pár kattintás után betegre spoilereződtem a Breaking Dawnból... Aztán én próbálom kímélni az embereket.

Jelenségek

Ma moziban voltunk a filmesztétika szakkörrel. A helyi, művészmozinak nevezhető Otthon moziba fogunk járni havonta egyszer filmet nézni, és havonta egyszer beszélgetni róla előadókkal. Az Ifjúsági Otthon nyerte ezt valami pályázaton, és akkor az összes kecskeméti média/film szakkör mehet rá, ingyen. :) A horror műfajával fogunk kezdeni, lesz hozzá külön erre szakosodott filmesztétánk is! :D (Meg kell jegyeznem, hogy mennyire nagyon imádom a filmesztétika szakkört! *.*) Jövőhéten fogunk egy véresnek beharangozott valamit megnézni, de most lightosabb kezdésnek megnéztük az Alkonyatot. Igen, igen. Én is megdöbbentem rajta, azt hittem sokkal elvontabb filmeket fogunk nézni. Most láttam ötödjére, úgyhogy első reakcióim között volt az is, hogy most ezt izé... már tudom kívülről... De. De. Megint rá kellett jönnöm, hogy marhára nem igaz, hogy nem érdekel mások véleménye. Sajnos nagyon is érdekel... Már elkezdtem ennek a nagy tömeghisztinek a hatására kiszeretni az Alkonyatból. Oké, sose voltam hardcore twilighter (Óóó, hogy ezt a szót hogy utálom...), de én még azelőtt vettem meg a könyvet, hogy bejött volna a film, és ez az egész őrület Magyarországra... Akkor még senki sem tudta, hogy mi ez. Én is csak hirtelen felindulásból vettem meg, csak azért, mert megfogott a borítója és a tartalma, amúgy semmit sem tudtam róla meg a külföldön már learatott sikeréről. Nem kezdtem el rögtön olvasni, mert még valami mást olvastam akkor, aztán mikor rá került a sor... Hát... Elvarázsolt. Ez van. Köss belém! Olvastam és szerelmes lettem. Nem tudtam volna megmondani, kibe (mibe?), egyszerűen csak az egész érzés annyira jó volt, és annyira nagyon szerettem emiatt... Oké, elismerem, néha volt, hogy kicsit... hááát, csöpögött. :) De ezt igazából csak egy-két résznél éreztem, egyébként sodort magával... Utána, mikor kb. a 3/4-énél jártam (Én be szoktam osztani a könyveimet, hogy nehogy túl gyorsan kiolvassam, mert így jobban rögzül. :$), mikor hirtelen napról napra egyre több osztálytársnőm kezében láttam meg a könyvet (közben kijött a film). Áááá, nem lettem ideges! :@ Utána valahogy túltettem ezen magam, és megnéztem a filmet (utolsó vetítést xD). Tetszett. :) Szerintem gyönyörűek benne a képek, nem is értem, hogy lett tömegfilm (oké, a téma miatt), mert amúgy nekem az eleje kicsit vontatottnak is tűnt (bár én az ilyeneket szeretem :P). És persze a zenéje is első osztályú. Naná, a mai napig nagyon zavar, hogy ezzel rajtam kívül még ennyi rengetegen tisztában vannak! :) Utálom látni a címlapokat Robert Pattinson szerelmi életéről, utálom, hogy divat lett belőle, utálom, hogy majdnem elkezdtem emiatt nem szeretni... A francba is! Nem azért szeretem, mert divat, és az a paranoiám, hogy majd mások azt hiszik, azért. Áhhh... Utálom ezt a hozzáállást amúgy... Egyébként szeretem a Tokio Hotelt is, ha gáz, ha nem, és azt is rohadtul nem azért, mert pár éve a csapból is ők folytak... Egyszerűen csak nyáron valahogy többször is beleütköztem, és megtetszett a zenéjük. Annyira, de annyira szeretném azt mondani, hogy nem érdekel kinek mi a véleménye erről, de csesszus érdekel... Ez így nem lesz jó. Sosem számított nekem, hogy valami divatos-e, vagy sem... Aztán ált. egy fokkal rétegebb dolgokat szeretek, mint az átlag. Viszont az a poén, hogy még mindig vannak alattam rétegek, akikhez képest kommersz vagyok... Mert csak az a jó, ami szar, és ha valami felkapott, már nem lehet jó? Váááá. Bele fogok ebbe zavarodni. Utálooom, hogy csak két véglet lehet ezekkel a dolgokkal, vagy imádod (akár ha csak divatból is), vagy utálod. Én egyiket se. És akkor őrlődök. Hülye vagyok. Nem fog érdekelni mások véleménye, nem fog, nem fog!
Egyébként az Újhold már egy fokkal gyengébb volt, bár az első 2-3 fejezet, az mindent vitt, szerintem az egész első kötetet überelte. Viszont a közepén kicsit leült a történet, s csak a végén pörgött fel ismét, szerintem. A többit még nem olvastam. Szerintem a Napfogyatkozást majd kérem karácsonyra, és akkor beiktatom a kötelezők közé. :) Mert érdekel. Ez van. Mellesleg, azok közül, akiket láttam Alkonyatot olvasni, nem olyan sokan fogtak neki az Újholdnak... Majd meglátjuk mit hoz magával, ha kijön a filmváltozat. De szerintem az, aki csak divatból csinál valamit, az úgysem tud kötődni ahhoz hosszabb ideig. Nem tudom.
Gyakran hasonlítják az Alkonyatot a Harry Potterhez. Ilyen viszonylatban viszont megjegyezném, hogy a Harry Potter egy komoly fejezet az életemben, és ha össze kell hasonlítani, akkor nem kicsit ráver nálam az Alkonyatra. Mivel a HP már 7 éves korom óta része a világomnak, ezért olyan szerepet tölt be, amit nem hiszem, hogy valaha más könyv átvehet. Ezen nőttem fel, együtt Harry-vel, Ronnal és Hermionéval! :D Valahogy én oda csöppentem, ahol a környezetemben koránt sem olvasták olyan sokan, mint szerte a világban, szóval egyedül egy annyira nem is szívlelt osztálytársnőmmel tudtam róla beszélgetni tizenegy-két évesen, gimiben meg tök jó volt találni olyan embereket, hogy "húúú, te is olvasod?". :D Így a HP-világot pláne nem érzem kommersznek. Attól, hogy megtelik a mozi, mikor kijönnek a filmek, attól még valahogy megmaradt az a varázsa, az a titok, amit csak azok tudnak, akik olvasták. Sokkal több, mintsem divatnak lehessen titulálni, ez életérzés.
Még amiről nem írtam, az a vámpír-mánia jelenség. Azóta, hogy 2006 augusztusában láttam a Vámpírok bálja c. musicalt, ki volt írva az LD50-emre a Szeretem rovatba a vámpírok. Ezt idén ősszel kitöröltem. Már az egész túl-túl-túl. Nézzétek csak meg pl. EZT... Tönkretették a vámpír-kultúrát, divatcikket csináltam belőle. :( Ebben NEM óhajtok részt venni! Úgy gondolom ez nem feltétlen az Alkonyat hibája... Azzal önmagában nem lett volna semmi baj, a majmolása nem kellett volna.
Egyébként én gonosz vámpír párti vagyok alapjáraton. :D Az Alkonyatból is odavagyok Jamesért! :D Ha vámpír lennék tuti, hogy nem lennék vega (amúgy se). Az igazi vámpír olyan, mint Lestat az Interjú a vámpírralban. Ő az etalon! :) Amúgy nincs különösebb bajom az Alkonyatos vámpírokkal, bár oké, a napfényre csillogás az tényleg durva. :D
Azt hiszem megint sikerült hihetetlen mennyiségű hülyeséget összehordanom. :P A lényeg, hogy nem érdekel ki mit gondol, rühellem a divatot, meg azt hogy divat utálni a divatot, azt szeretem, ami tetszik!

u.i.: Ha valaki előttem Twilightnak, New Moonnak stb. meri hívni ezeket a könyveket/filmeket, az számoljon a következményekkel. Könyörgöm, szó szerint le van fordítva, mi meg magyarok vagyunk! A borzasztó című Tuti gimit nyugodt szívvel hívja mindenki One Tree Hillnek, de a normális fordításokat alkalmazzuk már...