November 2-án jött ki Puskás Peti új videoklipje, a Léggömb. Már egy korábbi bejegyzésben leírtam, egy ideje milyen fenntartásaim voltak Petivel és azzal az iránnyal szemben, amerre a Fura Figurákkal zeneileg elindult, ez ITT elolvasható. Ennek tükrében, mikor megtudtam, hogy az új dala a Léggömb címet fogja viselni, már előre tartottam tőle, hogy ez is csak egy újabb semmiről sem szóló slágerecske lesz. Azonban nem sokkal ezután találtam egy videót, ahol Peti a Vacsora csata keretében adott ízelítőt ebből a dalból a zongorájánál ülve. Ekkor felébredt bennem a remény, s hálisten ez alkalommal nem kellett csalódnom.
Először egy rádióból felvett verzióban hallgattam meg, akkor még nem fogott meg annyira, mint mikor végre tökéletes minőségben, a klippel együtt nézve tehettem meg ezt. 3-án, ki tudja meddig, végtelenítve hallgattam, s azóta is alig van nap, hogy legalább egyszer ne kapcsoljam be. Ez az a Puskás Peti, akit én szerettem! Nem lepett meg, hogy, a Fura Figurákkal ellentétben, ennek a dalnak megint ő írta mind a zenéjét, mind a szövegét. Ez ő, nem tudom miért akar beállni a tucatsztárok közé a sorba...
Nem leszek elfogult, nem mondom, hogy a dal tökéletes. Nem tetszik benne például az elektronikus betét, teljesen feleslegesnek érzem, és nem is illik hozzá. Amikor csak zongorakíséret van, az viszont gyönyörű. A szövegéért odavagyok, olyan tipikus Puskás Petis - végre újra. A kedvenc sorom egyértelműen ez: "Tükörharcukban minden áldozat miénk", de a refrén népdalokat idéző "Egy árva léggömb az én szívem" sora is zseniális, hogy csak egy-két példát említsek.
A videoklip a "kevesebb több" és az "egyszerű, de nagyszerű" tipikus esete. Az egész visszafogott, fekete-fehér. Gyönyörűen van fényképezve, nagyon tetszik, mikor néha megugrik a kép, feltűnnek kópia hibák, mint egy régi filmben. Az, hogy a lány fotóz a klipben, nyilván egy vallomás Peti fotós barátnőjéhez. Azt kell mondjam, ezt nem is lehetett volna szebben! Emellett ez a tematika még pluszokat is tesz a kliphez, pl. mikor egyszer-kétszer negatívba vált a kép, vagy a fotókkal borított padlón fekvős felvételek is nagyon szépek. Az utolsó fél percben pedig konkrétan megelevenedett fotótémákat láthatunk, a lány fekszik a zongorán, a felborult üvegből a billentyűkre folyik a bor... A végén pedig tökéletes zárásként a kontraszt, ahogy Peti egyedül a földre festi a dalszöveget, majd pedig a fényképeken együtt fekvős jelenettel zárul az egész.
Kimondhatatlanul örülök neki, hogy úgy tűnik, a régi Puskás Peti visszatért! Felőlem szerepelhet akármelyik csatorna akármelyik idióta műsorában, nem érdekel... Csak csináljon ilyen zenéket.
Apukámmal minden évben tradicionálisan bérletesek vagyunk a Kecskeméti Katona József Színházba. Múlt vasárnap volt az idei első előadásunk, A nyomorultak. Ez az a darab, amit nem csak én várok már vagy egy éve nagy izgalommal, hanem körülbelül egész Kecskemét! Mióta láttam, sorra derül ki az emberekről körülöttem, hogy vagy ők is látták már, vagy fogják, esetleg nagyon szeretnék. Még nem tapasztaltam Kecskeméten ilyen fokú érdeklődést egy színházi előadás iránt. Igaz, hogy amióta Cseke Péter az új igazgató, évről évre jobbnál jobb darabokat mutatnak be, de az egyértelmű csúcs eddig mégiscsak A nyomorultak.
A musical Victor Hugo 1862-es meghatározó irodalmi remekműve alapján készült. A történet Jean Valjean szabadulásával kezdődik a fegyencházból, ahol kenyérlopásért töltött el 19 évet. Ezután új néven új életet kezd, próbál a lehető legjobb emberként élni, de a törvényt mindig szóról szóra betartó rendőr, Javert, folyton a nyomában van, bármit is tesz. Egy ígéretének eleget téve Valjean magához veszi az árva Cosette-et, s saját lányaként, a lehető legnagyobb szeretetben neveli. Tíz év múlva Párizsba költöznek, ahol épp kitörni készül a forradalom. Cosette itt ismerkedik meg az ifjú forradalmárral, Mariusszal. Időközben Javert mellett a lány kegyetlen volt nevelő szülei is keserítik a főhősök életét...
A szereplők kiválasztása nyílt casting keretében zajlott, s végeredmény egy igazi kettős sztár szereposztás lett. A teljes szereposztás ITT megtekinthető, én most csak az általam látottra térnék ki. Jean Valjeant A Társulatból ismert Feke Pál játszotta, szokásához híven, briliánsan. Erőteljes, egyedi és szép hangja van, valamint színészként is kiemelkedő. A rendőrfelügyelő Javert méltó ellenfele volt Miller Zoltán megformálásában. A darab talán legnagyobb fénypontjai mindenképpen az ő duettjeik voltak. Eponine-t a szintén TársulatosSimon Boglárka alakította, akinek ez már nem is az első szerepe nálunk. Nagyon szeretem őt, szimpatikus, jó színésznő, különleges hanggal. Ezenkívül, azt hiszem Eponine a kedvencem a történetből, sokkal izgalmasabb karakter, mint a főhősnő, Cosette (Zavaros Eszter). Marius aznap este Puskás Peti volt, ő is már a sokadik szerepét tudhatja magáénak nálunk. Nagyon jó színésznek tartom őt, hálisten ezen a téren még nem kellett csalódnom benne. A hangjáért is változatlanul odavagyok, izgalmas és tényleg nem olyan, amit már "hallottunk valahol". Mikor a darab vége felé elénekelte az Üres szék című dalt, ami egyébként is a kedvencem a musicalből, s én attól tartottam el fogom sírni magam... Thenardier-t kiemelkedő helyi színészünk, Pál Attila játszotta. Igazán testhezálló volt neki ez a szerep, brillírozott benne. Nagyon örültem még annak is, hogy a kisebb szerepekben feltűntek A Társulatból más színészek is, Nagy Szilárd, Töreki Andrea, Fejes Szandra és aki a lányok közül a kedvencem volt, Molnár Ági. Utóbbi a másik szereposztásban Fantine-ként látható, kicsit sajnáltam, hogy mi Koós Rékát kaptuk, bár ő is nagyon jó volt.
A musical zenéjéről azt tudom elmondani, hogy a fődalok nagyon-nagyon szépek, viszont a prózai részek helyett folyamatosan alkalmazott énekbeszéd egy idő után elég fárasztó tud lenni, ez itt sem volt másképp. Victor Hugo regényét nem olvastam, csupán a 2000-es körülbelül négy órás filmfeldolgozást láttam. Ezzel összevetve azt kell mondanom, hogy jót tett a történetnek, hogy jelentősen kihúztak belőle, mivel számomra a teljes sztori néhol kicsit idegtépő volt, ebben a rövidebb verzióban viszont kifejezetten nagyon tetszett. Azonban ami a legnagyobb hatást tette rám, az a monumentális díszlet volt. Kentaur tervezte, aki többek között a Vámpírok báljáét és Az operaház fantomjáét is, s azt kell mondjam, hogy sosem láttam még ehhez foghatót Kecskeméten. Csodaszép volt, bravúros vetítési és forgatási megoldásokkal.
Az előadás után a közönség álló tapssal búcsúztatta a színészeket. Még ebben sem volt részem a Kecskeméti Katona József Színházban! Valami elkezdődött... Ezzel az előadással tökéletesen felzárkóztunk a pesti színházak színvonalához. Aki teheti, mindenképp nézze meg! Remélem még sok ilyen lenyűgöző előadást láthatok itt, s magát A nyomorultakat is meg szeretném nézni még egyszer az évad során.
Huhh... Régóta gondolkozom ennek a bejegyzésnek a megírásán, de most jött el végképp a pillanat. Már jó párszor kifejeztem utálatomat a lehúzó blogbejegyzések iránt, de esküszöm nem erre készülök. Megpróbálok annyira korrekt lenni, amennyire csak tudok. ;)
Úgy gondolom, SP-t nem nagyon kell bemutatnom annak, aki az elmúlt kb. két évet nem egy dobozban töltötte el, mivel nagyjából a csapból is ő folyt. Előre elnézést kérek, ha valaki szereti ezeket a munkáit, de számomra a Kép maradsz és a Ne add fel! után SP szépen bemenetelt az "olyan szar, hogy az már jó" kategória versenyzői közé. Ezzel Niki is ugyanígy volt, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve letöltöttük a legutóbbi két lemezét, mikor a múltkor náluk voltam. Be is kapcsoltuk háttérzajnak, a 2009-es Speciallel kezdtünk, és be kell valljam az egészet úgy ahogy volt végigröhögtük. :) Aztán elindult a 2008-as Standard. Egy-két szám után megdöbbentem egymásra néztünk: "Basszus, ennek van mondanivalója, basszus... ez nem rossz.".
Ahányszor valaki kiejtette előttem az 'SP' és a 'rapper' szót egy mondatban, minden alkalommal közöltem vele, hogy bocs már, de SP-nek köze nincs a raphez, a zenéje inkább valami elkorcsult R'n'B. (Nem mintha valami nagy rapper lennék, Eminemet szeretem, meg a rap-betétes LM.C számokat, aztán kb. ennyi.) Viszont a Standardtényleg egy rap lemez. Ráadásul a jobbik fajtából. Be kell valljam, én azóta is hallgatom, mert tetszik. Mielőtt folytatnám az eszmefuttatásomat a témában, szeretnék egy kis ízelítőt adni ebből a lemezből, hogy mindenki értse, ez még valami nagyon más volt, mint az, amit most csinál.
"Szívből írok mindent. Hidd el, átérzem a sorokat,
Hogy, a mai világhoz képest aprók a gondjaim,
Hogy én is apró vagyok, de már rég megéri az is,
Ha csak egy aprónyit hagyok fent."
(Elrepít)
"Nincsen számomra ilyen újdonság, mi csak rappelünk, mert az úgy szokták. Tőlem veszthetünk, ilyen Európa, ez még Magyarország, ez elvont. ... Engem a rap ami feltölt, kötődöm hozzá, ő is kötődik hozzám."
(Magyar hang)
Ez pedig a személyes kedvencem. A szövege még sokadik hallgatásra is megrendít, mondjuk ehhez biztos köze van annak is, hogy jelenleg én is épp 18 vagyok. :)
"Te hol élsz, mondd?! Még beszéled a magyart, vagy csak tátogod az English-t? Az én zeném hazai, és a tiédbe is színt visz. (A tiédbe is színt visz.)
Várj! Hol vagy tizennyolc évem? Egy párszor kértem, hogy lapozzunk át, minden rosszat, amitől sírtunk, a halált, a bánatot. Szállj! Ó, ha tudnék én is szállnék. Egy elejtett játék és vértócsa! Hol vagy ember, hol vagy tizennyolc évem? (Hol vagy tizennyolc évem?)"
(Tizennyolc)
Rengeteg idézetet írhatnék még ki, mert a Standard tényleg hemzseg a komoly mondanivalóval bíró számoktól, SP rappel rajta a kor betegségeitől kezdve a gazdasági válságig mindenről. Mint emberrel, sosem volt Éder Krisztiánnal semmilyen problémám, mivel a TV-ben néha elkapott nyilatkozatai alapján kifejezetten intelligensnek tűnt, csak épp a zenéje nem tetszett. Ezek a számok fényévekkel jobban passzolnak hozzá, a Special számai egyszerűen szint alattiak neki. Kísérteties deja vu-m van a dolog miatt... Puskás Peti is kimagaslóan értékes zenét csinált, mígnem átavanzsált Viva-kedvenccé, én meg csak lestem, hogy aha, Fura figurák, mi vaaan? Az a legszebb, hogy még barátok is. Ezt így össze szokták néha egyeztetni? "Te haver, írtam egy nagyon jó dalt tegnap, de a francba is, már megint csak az asztalfióknak, mert túl intelligens lett. Le kellene állítanom magam... Most próbálok összehozni valamit, a Viva azt mondta legyenek benne olyanok, hogy 'csak te kellesz', meg 'légy az enyém', szóval tudod a szokásos... Van ötleted?" Istenem, annyira feldühít! Ráadásul SP konkrétan a rappelést is feladta, mert ugye most az R'n'B a menő. A fenti idézetekből nem hogy kitűnik, ordít, hogy szerette azt csinálni, amit, hát akkor meg?! Az a leglehangolóbb, hogy a Special-ön pontosan azzá vált, amit a Standardon még bírált. Haragszom rá és Puskás Petire is, nagyon haragszom. Egyszerűen eladták a lelküket ("Drága művész úr, ön eladta a lelkét!" - Puskás Peti: Pesti keringő /2008/) annak az átokverte csatornának azért, hogy tizenéves divatpicsák imádott kedvencei legyenek egy rövid időre (mert ez úgysem tarthat soká). Oké, nem vagyok naiv: PÉNZ - a francba is.
Abban még mindig reménykedek, hogy Puskás Peti egyszer végre elégnek fogja érezni a Viva hype-ot, és visszatér olyan dalokat írni, mint a Hallgató (Aminek pl. van klipje, és, ha jól tudom, konkrétan egyetlen egyszer adta le a Viva, mikor a premierje volt, azt annyi.), az Úton, a Szívszilánkok... Viszont SP-t, a visítozó rajongó kislányokon kívül nem nagyon van, aki még komolyan venné, egy viccet csinált magából. Ezek után nehéz lesz hitelesnek lennie, ha vissza akarna térni a gyökereihez. Elkúrta, nem kicsit, nagyon. -.-' Mert most oké, hogy én olyan típus vagyok, hogy ha kíváncsiságból belehallgatok valami túlhype-olt valamibe és, ne adj isten, tetszik (esetében ez csak a 2008-as munkáiig bezárólag), akkor hallgatom, de ezzel nem sokan vannak így, sőt elvből nem is hajlandóak ilyesminek esélyt adni. Oké, engem is zavar, hogy biztos lesz, aki végig sem olvassa a bejegyzésem, csak mondjuk meglátja, hogy SP-ről van benne szó, és rögtön leír, hogy szar a zenei ízlésem, szóval nem mondom, hogy nem értem meg őket, de akkor is...
Utána keresgéltem SP-nek kicsit mélyebben, ha már bejegyzést írok róla, és megnéztem az új klipjét a Más voltot. Hát, ez még mindig harmatgyenge, de egy fokkal jobb, mint az elején említett két kultikus mű, valamint a legutóbbi borzalomhoz viszonyítva (feat. Fluor - Partyarc *brrr*) nem is olyan rossz. Viszont a röhejes koreográfia még itt is fel-fel tűnik, azt nem szeretném elemezni, milyen mértékűek az ellenérzéseim a Bad Boyz iránt az első perctől fogva, nehogy megbántsak valakit, aki esetleg erre téved és szereti őket.
"Nekem a régi kell, tudod, a régi Te, régen más volt..."
Igazából nem tudom mit szeretnék jobban, egyszer komolyan elbeszélgetni mind SP-vel, mind Puskás Petivel, és jól meg mondani nekik a véleményemet, vagy egyszerűen csak fogni két kanna benzint és felgyújtani annak a lélekrabló szenny csatornának (Bocsi, ha valaki szereti, de már nem tudom visszafogni magam. :S) az épületét... Mondjuk utóbbi esetben úgyis jönne egy újabb a helyükre, mert a népbutítást nem szabad abbahagyni. *sóhajt* Remélem, hogy inkább a "drága művész urak" fognak mihamarabb észhez térni, még akkor is, ha már egy kicsit késő.
Ha jól megnézem, közvetlen-közvetve, ez a harmadik bejegyzésem, amiben Puskás Peti a téma. De úgy döntöttem, leírom a gondolataimat erről, mert máshol még nem annyira láttam ezt kimondva, aztán namajdén...
"Drága művész úr, ön eladta a lelkét!"
Igazából Puskás Peti a Pesti keringő c. számában majdhogynem meg is fogalmazta azt, amit gondolok erről az egészről, bár ott ez az önironikus kijelentés még a Jóban Rosszbanban játszott szerepére vonatkozott. De kezdjük az elején...
Nem különösebben követtem nyomon a Megasztár 3.-at, az elődöntőből emlékszem Petire, drukkoltam neki, hogy bekerüljön, de a továbbiakban annyira nem figyeltem oda rá. Későbbről van még maradandó emlékem róla, mikor kihúzta fehérrel a szemét meg a száját. :) Utána eltelt több hónap (év), míg egyszer csak Niki átküldte a Ha volna két életemet, és szerelem volt első hallásra. Peti volt az első ízig-vérig zenei kedvencem, akinek semmi köze nem volt (akkor még) a színházhoz, amiből akkoriban még nem annyira láttam ki. :) Idővel sikerült eredetiben is megvennem a lemezét, úgy gondoltam, hogy ha van lemez, amit szeretnék ilyen formában is mindenképp magaménak tudni, akkor ez az. Nem sok olyan előadód tudnék említeni az utóbbi évekből, aki még ilyen nagyot alkotott a magyar könnyűzenében, mint Peti, talán csak Ákost. Ráadásul A lemez több külföldi kiadványt is simán maga mögé utasít, szerény véleményem szerint. Tehát adott volt egy szinte tökéletes lemez, olyan kötelező darabokkal, mint az EMLÉKEIM, a HALLGATÓ, az ÚTFÉLEN, a SZÍVSZILÁNKOK, és még sorolhatnám. Zeneileg, szövegileg, mindenképp nagyszerű dalok. Még az általam kevésbé kedvelt Bébibe se nagyon tudok belekötni, mert a maga nemében igenis profi. És ezután Petit beszippantotta a média...
Az Állítsuk meg a világottal még nem volt akkora bajom, bár elsőre az is alulmúlta a várakozásaimat, de idővel megszerettem. Viszont a Fura figurák... Tipikus egynyári VIVA-sláger. Az egyetlen dolog, ami vigasztal, hogy Petinek sem a szövegéhez, sem a dallamához nem volt köze. De biztos velem van a baj, mert a VIVA hallgatósága imádta ezeket a számokat, rögtön a VIVA Chart Show élére ugrottak, s Peti kegyetlenül befutott VIVA-berkekben... Ha engem kérdeztek, nem érte meg. Nagyon nem. A Hírszínház után váltottunk Petivel pár szót, a jövőbeni terveiről kérdeztük. Azt mondta új lemezt, most nem tervez, lesz még klip, meg az interneten finomságok, azokat majd figyeljük, acapella Lady Gaga, ilyenek... Erre Nikivel valószínűleg elég kifejező arcot vághattunk, így elkezdtünk magyarázkodni, hogy nem éppen szeretjük Lady Gagát... "Jó, de Lady Gaga most aaa...". Erről van szó! Nem a divatot kellene követnie, ő annyira egyedi volt. Nem régiben egy honlapon az olvasók kérdéseire válaszolt:
DODÓ: Fogsz még főzőműsorban szerepelni? Vagy a Mónikasó a következő állomás? Puskás Peti: Nem valószínű, hogy fogok több főzőműsorban szerepelni, kétszer, úgy gondolom, elég volt. Mónika Show-ban nem szerepelnék, de sok kis színpadra kell fellépni ahhoz, hogy az ember nagyszínpadra kerüljön.
Gondolom hasonló megfontolásból lett pl. a Vivás Viplistája - számomra - hallgathatatlan, a csatorna aktuális kedvenceit válogatta össze, annak ellenére, hogy a MySpace-e szerint teljesen más példaképei vannak, olyanok, mint Placebo, Coldplay, Klaxons... Ebben számomra az a furcsa, hogy oké, VIVA, alkalmazkodjunk, de az AFC srácok Viplistáit imádtam, tele voltak olyan zenékkel amiket látva azon csodálkoztam, hogy ilyenek egyáltalán megvannak a Vivának! :) Szóval nem feltétlenül kellene így... Nagyon remélem, hogy még vissza fog találni a régi önmagához, egyéniségéhez, mert hosszútávon nem jobban megéri minőségi zenét csinálni, mint kiszolgálni az aktuális divat tizenéves híveit? Ezt ugyanabban az interjúban válaszolta:
DeDo2: Celebnek tartod magad? Puskás Peti: Kérdés, hogy mit jelent a celeb. Ha azt jelenti, hogy ismert ember, akkor azt mondom: az vagyok. Fontosnak tartom, hogy nem csak ismertnek, de jónak kell lenni. Sőt inkább jónak...
Huh. Most egyszerre akarnék ezerféle dologról írni. Gondolom sorban kellene haladnom. :)
Pénteken jött Niki. Délután visszamentünk a városba találkozni a barátaimmal, nevezetesen Anitával, Krisztával és Petrával. Először beültünk a Korzó Kávézóba, szokás szerint szórakoztatni a kiszolgáló srácot a sok-sok szörnyűség középhangos megtárgyalásával, amit csak a beteg agyunk kitermel. xD Utána Kriszta hazament, mi meg átmentünk a Sarok presszókocsmába, ott összeszedtünk még embereket, valamint úgy megvertek minket Nikivel csocsóban, hogy győzelemként ünnepeltünk, hogy egy gólt be tudtunk lőni. :D Aztán álltunk a WC-ben és egyszer csak hallottuk a szörnyű hírt, miszerint J.D. Sallinger meghalt!! Úgy, hogy Niki pont most olvas egy könyvet róla, aminek kapcsán mindenkivel, így alig pár órával azelőtt velem is, róla beszélt a napokban... Ijesztő. Nyugodjon békében! :'(
Utána átmentünk Kerékbe, ahol hihetetlen mennyiségűt csocsóztunk, valamint leszűrhettük, hogy az átlagéletkor felett vagyunk, s a 14 évesek mostanában csont nélkül kinéznek 17-nek... ;)
Másnap bemutattam Nikit apukáméknak, merthogy még nem találkoztak, mert egyrészt Apukám nyaranta nincs itthon, vagy ha év közben jött Niki, akkor nem volt elég rászánni való időnk, hogy elmenjünk. Na, de most. :D Beszélgettünk pár órát a szociális munkáról (Niki ezt tanulja, Hajni ezt csinálja), utána hazajöttünk és megnéztük a Kés/alatt keddi részét, mert azt muszáj volt, mert... SPOILER Született feleségek-Karl objectszexuális benne és aaannyira poén!! x'D SPOILER VÉGE Este meg koncertre mentünk a Dandybe. :) Elvileg Ritáékkal voltunk, de a végére már inkább csak ketten Nikivel. Az első koncert az I Don't Know volt, nem volt rossz, de a mááásodik! :D Mad Dolls. Hihetetlenül állati marha jó volt! :D Húúúúúúúúú. :) Egyébként az énekes pasi úgy nézett ki, mint Szabó P. Szilveszter. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az előbbi csapat dobosa meg úgy, mint AFC Tomi. xD Halálkomolyan. :) A végén pedig 1 év 3 hónap után hirtelen újra összeállt az Enternix formáció, a Mad Dolls gitárosából (Akiből egyébként még nagy sztár lesz, mert olyan szinten el tudja adni magát a srác... Meg szebben tudja kihúzni a szemét, mint én. :@ xD), az I Don't Know dobosából, meg még egy srácból. Alig akartuk őket elengedni a végén. :) Már mindent játszottak az őrjöngő... pár embernek, aki még ottmaradt az utolsó busz után. :D Megérte ott maradni. Kegyetlen jó volt. :) Volt kisebb pogó is, amibe elszántan próbáltak néha berántani az első sorból, ill. 'Donnótomi' többször konkrétan nekem zuhant, amiért, bár nem kellett volna, de többször is bocsánatot kért a koncert után. :) Meg van bocsátva. ;D Nikit meg szabályosan felkapta egyik alkalommal és elszaladt vele. :D Az annyira aranyos volt! *.* :D A koncert egyetlen negatívuma, hogy utána napokig zúgott a fülünk... Már-már elkezdtünk tartani a maradandó halláskárosodástól. :S
Vasárnap végignyálaztuk az 501 filmsztár könyvemet, Niki 155 színésztől látott már filmet, én csak 150-től... Bele kell húzni! xD Utána meg lementünk hógolyózni, és megtámadtuk a 13 éves kisfiúkat, akik keményen felvették a harcot. :D Kicsit agresszívak voltak, de poén volt az egész, meg velem idén még senki sem volt hajlandó hógolyózni. :( Ja, és ők legalább tényleg annyi idősnek néztek ki, amennyik voltak! :D Utána összekészültünk a Hírszínházba. Krisztával ott találkoztunk. A hír, amiből az improvizációs darab készült, az volt, hogy a Fibernet megkérdezés nélkül elvett csatornákat. Volt benne minden, családi dráma, TV-függő anyuka, kórtermi harc a távirányítóért, betelefonálós pedofil mentalista (Puskás Peti), műsor-paródiák, Ort Péter beugrása a Lili bárónő egyik női szerepébe... :) Nagyon jó volt, csak sajna alig több, mint egy órás. Utána megvártuk Puskás Petit egy szóra, mialatt rájöttünk, hogy már annyira kinőttünk ebből a művészbejárózásból, annyira rég csináltuk, és olyan furcsa volt... :) Főleg, hogy egy másik csajszi durvábban nyomta, mint mi fénykorunkban, vagyis kb. 10 nagyjából ugyanolyan képet aláíratott, és a barátjával sorozatfelvételt csináltatott Petiről. :)
Aztán még színház után megnéztük a Hold (Moon) c. Sam Rockwell filmet, ami egy hiperalacsony költségvetésű film, David Bowie fiának, Duncan Jones első rendezése. Jó volt... de szóljon már, ha valaki érti a végét! :D Köszi! x'D Reggel Apukám nagy nehezen rávette magát, hogy felkeljen és eljöjjön értünk, aztán kivitt minket az állomásra, és Niki hazament, én meg iskolába...
Lecseréltem a fejlécet. :) Öhmm... én rajzoltam! :D Nekem tetszik. *.* Vittem magammal ceruzát rajzórára egyik héten, aztán Puskás Peti Angyal c. számat hallgattam aznap suliba menet, és nem ment ki a fejemből, így amíg a tanár magyarázott valamit, addig ezt rajzolgattam. Amúgy is szokásom dalszövegeket "lefirkálni" a jegyzetfüzetembe, ha unatkozom órán, csak azok bénácskák. Ez viszont, szerintem, meglepően jó lett. Úgyhogy az eheti rajzórán megcsináltam az árnyékolását, ma pedig bescanneltem, mert akármit rajzolok (ált. mondjuk csak rajzórára), azt be szoktam, hogy megmaradjon. Aztán jött az ötlet, hogy csinálok belőle fejlécet, mert már úgyis untam a Mötley-sat. Meg ez most így tök személyes. :) Igazából büszke is vagyok rá. :L Nem szoktam rajzolni, pedig mikor kicsi voltam, elvileg jól tudtam. Csak utána a felső tagozatos rajztanárom kiirtotta belőlem az ez irányú érdeklődést. :S Ez mindig elkeserít, mert azért mégiscsak képzőművész lánya vagyok... De hát, ez van. Apukám azt mondja, még nem lenne késő, mert ő is kb. ennyi idős korában kezdett vele komolyabban foglalkozni, de szerintem már az. Konkrétan szégyellem, ha valami nem jót rajzolok, mert azzal... "szégyent hozok" Apukámra. Tudom, hogy nem így van! De akkor is, inkább semmit, mint rosszat...
Egyébként olvasom reggelente a 102-t angolul. Félelmetesen korán kelek miatta, mert így kb. 2× annyi idő elolvasni egy fejezetet. Nem mintha béna lennék, mert alig kell egy-két szót megnéznem, de azért mégiscsak angolul van, na! :) Huhh, most nem nagyon tudok így hirtelen másról írni. Holnap jön Niki, aztán majd megyünk mindenfele, koncertre, színházba... :)
