Prisoner

Öhmm... izé... Tegnap reggel sok időm volt (végül mégis elkéstem), felmentem MySpace-re, ahol a friss hírek között volt, hogy megújult Jeffree Star profilja. Mondom, ráérek, megnézem. Tudom, hogy ez az ember szörnyű, de az a helyzet, hogy szeretem hallgatni. (Kreatív) dalszöveg-mániás vagyok, és hát neki nagyon ütősek a szövegei, akárcsak az a bemutatkozás, amit az adatlapján találtam. Vannak benne olyan mondatok, amelyek egyértelműen csak a hatásvadászat kedvéért kerültek bele, viszont elolvasva volt, ami nagyon megfogott. Ma nekiültem, hogy lefordítom normálisan, mert érdekelt, aztán ha már rászánom az időt, le is írom egyúttal, és akkor meg már miért ne rakjam fel ide? Azt hiszem most már kicsit jobban értem, miért is ilyen ez a pasi. A fordítást kéretik nem felrakni sehová. Nem, mintha... Csak az eredeti szövegre rákeresve kismillió emberke különböző adatlapját kidobja a Google, akik saját bemutatkozásként alkalmazzák Jeffree szavait, épp csak a nevet cserélik ki benne... Mindegy. Itt van, akit érdekel elolvassa, akit nem, az nem.

>>Hi, a nevem Jeffree Star, és Isten egyszer azt mondta nekem, hogy a népszerűség egészségtelen, hát talán ezért vagyok én állandóan beteg. Szaladj és vegyél egy napszemcsit, ribi, mert a jövő rikító rózsaszín.

[elnézést, ha nem tudunk eredetiek lenni] de van egy sablonom, amiből kitörhetek.

Hirdetőtábla vagyok, a növekvő önteltséged, az önpusztításod és a csökkenő önbecsülésed hirdetem.

A saját testem kinézete minden lélegzetvételemmel meg- és átszabottabb. Nem akkor ijesztő a gyönyörűségem, mikor meztelenül fekszem a fürdőszoba padlóján, hanem mikor a tükörben bámulom magam és azon tűnődöm, mi van a festett érzelmeim és a sminkelt szemeim mögött. Nem vagyok egy kibaszott szépségkirálynő. Nem szépülni lépek be a fürdőszobába.. Tönkreteszem magam. Helyrehozom a kárt, amit magamban tettem. Akár tetszik NEKED, akár NEM. Leszakad a félelem mennyezete, mikor felkapom a legfrissebb divatlapot és látom, hogy senki sem néz ki úgy, mint én. De mi az az ÉN? Hová tűnt a „valódi” szó? Talán a valóság a szőke haj, a plasztikázott testrészek, a barna bőr és a porcelán fogak? Úgy gondolom, inkább az izzadt test, az elkenődött rúzs és a nagy száj, nem félni semmitől, és igazán SZERETNI magad, anélkül, hogy más akarnál LENNI. A hiúság szentélyében biztonságban vagyok, és megpróbálhatsz megtörni, csak magadnak fogsz ártani, úgy, ahogy nekem akartál.

Én a kisminkelve fogok meghalni, te pedig nem. Van célod? Mert valahol a saját különleges rondaságodban elveszetted az értelmet, és elfelejtetted, mit mondtál. Szóval zárd középre a szöveget és írj egy kicsit többet, ez mind az enyém..és ez mind szükségesszükségesszükséges.
Énénénénénén.

A te utolsó mondataid a feledésbe fognak merülni, mert senki sem fog rájuk figyelni.
Még van idő, a műtét itt nem opció.

Azt mondták, egy senki leszek, de van bárki is a világon, akit érdekelnek? Kinek vannak ilyen fantasztikus és lelkes rajongói? Az embereknek szüksége van arra, hogy gyűlöljenek, mivel gyűlölik magukat. El akarják hinni a pletykákat rólam, mert róluk nem pletykálnak. Maradni vagyok itt, a gyémánt szemüvegkeretemmel, a pink rúzsommal, szóval szokj hozzá, és törődj magaddal, mielőtt velem kezdenél szívózni.

Menekülő autóként száguldok el a valódi érzelmek elől. Számodra én vagyok Miss Metamfetamin, az igazság az orrod előtt. Mosolyogj csak a benzin-fogaiddal, és kényszerítsd ki az együttérzést. Hadd legyek én az egyetlen dolog, ami összetöri a szíved, mert úgysem úszod meg. Szükséged van egy olyan valakire, mint én, hogy rosszul érezd magad miatta.

Minden egyhangú, mint a kibaszott halott szemeim, és azt fogom mondani: „Én vagyok az egyetlen Miss America. Az vagyok, aminek anyádnak kellett volna lennie. Tökéletes vagyok.”

„Le akarom vetni a címkéket. Nem akarom az egész életem egyetlen szóba belezsúfolni. Egy történetbe. Találni akarok valami mást, ismeretlent, egy helyet, ami nincs rajta a térképen. Egy igazi kalandot. Egy szfinxet. Egy rejtélyt. Egy űrt. Ismeretlent. Definiálatlant.”

„Az egyetlen módja, hogy megtaláld az igazi boldogságot, az, hogy legyél teljesen kinyitott. Bizonyára mindenki szeret istent játszani, de számomra ez egy teljes állás. Amit ha nem értesz meg, attól még semmi sem lesz egyszerűbb.”<<

eredeti szöveg: ITT

Bitch, Please!

Oké. Felülmúltam önmagamat. Vagy alul? Mostanában olyan furcsa degenerációi vannak az idők folyamán már azt hittem kialakult ízlésemnek... Kezdődött ugye ott, hogy Tokio Hotel. Bár, hogy őszinte legyek, szerintem velük az égvilágon semmi baj nem lenne, ha nem lett volna az a tömeghiszti körülöttük... Mindegy, tetszik a zenéjük és kész! Ettől nem leszek se kommersz-liba, se emó, se semmi. (Egyébként még nyáron jött a Within Temptation, ami csak abból a szempontból tartozik ide, hogy alapjáraton nem nagyon szeretem a női énekeseket, meg szimfonikus metált se hallgattam soha, előttük. De őket nagyon-nagyon... :D) Aztán mik voltak még? Kat Von D és a tetoválások. :D Ööö, nem mondom, hogy régen utáltam a tetkókat, vagy ilyesmi, de az tuti, hogy nem foglalkoztam velük. Aztán elég volt egyetlen LA Ink rész... :) Nagyon szeretem Katet. Olvasgattam a múltkoriban Mötley Crüe fórumokat, meg magyar híreket a szakításukról Nikki Sixxel... Eléggé negatív fénybe helyezik Katet. Nagyjából az az összkép, hogy Kat 25 évesen csak azért jött össze a 49 éves Nikkivel, hogy befusson, közben valószínűleg csalta, és ideje volt szakítani. :S Kissé szíven ütött. Csak én tartom simán figyelmen kívül hagyhatónak a korkülönbségüket? xD És igenis szerették egymást, annyira sütött róluk, szerintem. Katet meg ígyis-úgyis szeretem, szóval ennyi. LÍRAI KITÉRŐ VÉGE. Szóval, pár hete Kat Von D fotói között megtaláltam egy képet egy srácról, megnéztem a MySpace-ét, mert ki akartam deríteni, hogy ő az-e, aki az LA Inkben Kat egyik legjobb barátjaként szerepelt. Igen, ő, Jeffre Star.

Első ránézésre egy kivarrt meleg transzvesztita. Láttam, hogy vannak számai, meg ki volt írva, hogy hamarosan jön a klip, de nem különösebben foglalkoztam vele. Aztán valahogy megint odakeveredtem, akkor már fent volt a klip, gondoltam megnézem. Kissé félelmetes volt a pasi, nem mondom, de rögtön szimpatikus lett, mivel a klip kb. dióhéjban annyi, hogy először a pasik tépik szét a kis kurvát (saját magát is így hívja :]), utána lányok. Nos, ültem, hogy jeee, megfilmesítette a leendő emberismeret fogalmazásomat! :D (Ez egy nagyon hosszú történet, majd egyszer egy másik bejegyzésben...) Valamint tetszett a szám is. Meghallgattam hát a zenéit MySpace-en, de akkora mennyiségben nekem már nagyon tuctuc volt. Az enyhén szólva döbbenetes kinézetű felfedezettemnek utánaolvasva kiderült, hogy eredetileg sminkes, valamint stílusikon ill. divatdiktátor, és "The Queen of MySpace" (eszméletlen mennyiségű rajongója, valamint utánzója van ott). Körbemutogattam néhány barátnőmnek, csak úgy poénból, ám sajnos közben egyre jobban rákattantam a klipes számra a Get Away With Murderre (azóta le is fordítottam :L). Pár napja jutottam el oda, hogy oké, beadom a derekam az ekkora fokú elcseszettségnek (ez esetben kis negatív jelentésárnyalattal), és meghallgatom a lemezét újra. Sajnos tetszett. Bocs, de a lejtőn le... Oké, hogy tuctuc, de tetszenek a szövegei, viccesek és ötletesek. :) De... ehhez a pasihoz képest Brian Molko lányos korszakai kismiskák voltak. Mondjuk az egész Placebo, ha őszinte akarok lenni. Ők mostanában amúgy is egészen megkomolyodtak. :) Ő nagyon durva. Kihez hasonlítsam? Hmm... a 2000-es évek Boy George-a. Jól hangzik. :)

Hogy őszinte legyek, kissé elgondolkoztam, hogy mennyire érdekes, mennyi különféle útvonalon, és hogy tud az ízlésem fejlődni... xD Sosem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy olyan dolgokat fogok szeretni, mint amiket most. Mondjuk azt se, hogy valaha úgy eleve együttesekért fogok rajongani (Placebo♥), hogy kifejezettem tetszeni fognak a tetoválások (LA Ink♥), hogy minden, ami valami elvont stílushoz kötődik jobban fog tetszeni, mint a plázatrendi dolgok... Hogy beteg dolgokat fogok szeretni. :) Jeffree Star nagyon az, de valamiért tetszik a zenéje... Azon rágódtam, hogy mindezt hogy tudom összeegyeztetni a színházzal, mert ugye akkoriban, mikor a fentieket NEM gondoltam, akkor még csak az volt. Sokat nyavalyogtam is akkor emiatt, meg hogy nincs stílusom. Mondjuk az úgy konkrétan most sincs, inkább valami furcsa katyvasz az egész. Pl. LD50-en vannak nálam ezerszer elvontabb emberek, a hétköznapokban viszont eléggé elcseszettnek számítok, szerintem. :D (Amúgy itt inkább az érdeklődési körről beszélek, nem feltétlen kinézetről.) Megnéztem pár régi ismerősöm adatlapját a napokban, akiket még különböző színházi fórumokon/művészbejárónál ismertem meg anno. A legtöbb elment ilyen Beyoncee-Lady Gaga-disco vonal felé az évek során. Hát, úgy tűnik én valami másik utat választottam. De a színház az maradt. Jó ez így, azt hiszem. Ugye?

Elcseszettek

Igen, még mindig azon vagyok fennakadva, hogy Nikki Sixx és Kat Von D szakítottak... xD Na, jó, azért nem, de szeretném most itt publikálni az eszmefuttatásomat, amit ez kiváltott belőlem.

Nikki Sixx egy elcseszett fiú (vonatkoztassunk el attól, hogy már 51 éves). Kat Von D egy elcseszett lány. (Ja, egyébként az 'elcseszettség' pozitív dolog.) Épp ezért tökéletesek voltak együtt, amolyan zsák a foltját-effektus, egyszerűen látszott rajtuk, hogy egymásnak lettek teremtve. Nem lehetett pl. abba belekötni, hogy Kat még csak 27, mert egyszerűen totál természetes volt, hogy ők ketten együtt vannak. Legalábbis nekem mindenképp. Jééézusom, ezt a bejegyzést egyébként nem álompár-ömlengésnek szánom! :o Sosem tudtam megérteni, hogy Nikki miért vett el Kat előtt két Playmate-et, mikor, csak rájuk kellett nézni, ég és föld (És nehogy valaki azzal jöjjön, hogy húúú az ellentétek vonzzák egymást, mert nem fogadom el! :D)! Szóval, a kedves exnejeivel érdekelne, miről tudtak pl. beszélgetni? Nem hinném, hogy dúskáltak volna a közös témákban. És itt jön az, amit nem értek. Mit akarnak a Nikki-féle elcseszett fiúk az ilyen típusú lányoktól, és fordítva? Azoknak, könyörgöm, ott van az összes többi hímnemű, legyen az valami izomagyú, milliomos, esetleg nők bálványa, nyálgyerek, akárki... De az elcseszett lányok mit csinálnak, ha már az elcseszett fiúk is Playmate-típust részesítik előnyben? Ez így elég igazságtalan, mert őket, szerintem, nem igen látni a "Playmate-típusnak szánt" pasik mellett... Hogy ne csak Nikkivel példálózzak, ott van AFC Tomi is, aki halálba irritál vele, mikor körbeudvarol (sőt, azt hiszem egyet konkrétan randira hívott) egy-egy Barbie-babát a Szexi vagy nemben (xD)... Tudnám, hogy ha már elkötelezte magát valami mellett, ami hát... elcseszett, akkor miért is kacsingat ki ezekre a tőle halálosan távol állónak tűnő lányokra?
Az elmúlt napokban többeknek felvetettem ezeket a kérdéseket, a válaszok között volt olyan, hogy minden férfi egyforma, ez alól még az elcseszettek sem kivételek, illetve arra, hogy akkor mit mégis ki jut az elcseszett lányoknak, azt kaptam, hogy azok az elcseszett fiúk, akik se nem gazdagok, se nem híresek. Meg, gondolom, se nem állati helyesek, viccesek, jófejek stb., mert akkor már lecsapnak rájuk a Playmate-ek is.
Remélem Nikki most már megmarad a saját körénél, bár továbbra sem tudok Katnél ideálisabbat elképzelni mellé, de hát ez van. Sok boldogságot mindkettejüknek, külön.

Éljenek az elcseszettek!

u.i.: Az elcseszett az én szótáraimban abszolút pozitív jelentéssel bír, olyasmiket értek alatta, mint elvont, furcsa, egyéni, érdekes, deviáns, különc stb.
Az, hogy a Playmate-típus és társai elnevezést használtam, az nem valamiféle negatív diszkrimináció, csak Nikki ex-feleségei miatt utalgattam ezzel.