2011. december 30., péntek
Shinshoku Fever vol.10
Animekarácsony
Összeszedtem végre minden akaraterőmet, hogy befejezzem a postomat az Animekarácsonyról és a Shinshokuról, mert tudom, hogy ha ma nem csinálom meg, akkor szilveszter után már nem is fogom. Kicsit hosszú lett, úgyhogy megint ketté szedem. Ez azt jelenti, hogy lesz most két új, szép hosszú, magyar nyelvű post, remélem ezzel egy időre kárpótoltam mindenkit, és jövőre nem fogtok annyit piszkálni a sok angol postért. ^^"
 |
| Hina, én, dwaejitokki és Claudia |
2011. december 24., szombat
2011. december 18., vasárnap
The Suicide Circus
Voltam múlt szombaton Animekarácsonyon (nagyon tervezek majd bővebben is írni róla), ahol beültünk a PV-vetítésre. Az első szám a the GazettE-től a The Suicide Circus volt, és azóta teljesen bele vagyok esve ebbe a számukba. Katával ennek örömére letöltöttük az egész Toxic lemezüket a múlt héten, és meglehetősen sokat hallgatom azóta. Szerettem a Gazette-et eddig is, mármint, rajongani sosem rajongtam értük, illetve a tudásom is elég felületes, de volt már azért jó pár számuk, ami nagyon megfogott, illetve úgy-ahogy szoktam követni a munkásságukat. (Bár, amióta kihalt a Mondo fórum - hanyadjára siránkozom ezen? -, már nem annyira.) Aztán, ez a szám most megint teljes szerelem. ♥ De tetszik az egész album, igazából, sok dalt ismertem is már róla a PV-k miatt.
Egyébként, tanulok. Kedden vizsgázom szemiotikából és kulturális antropológiából, egy élmény lesz. Ezek a tantárgyak olyan szinten elborultak és elvontak, hogy tanulás címszó alatt tulajdonképpen csak annyit szeretnék elérni, hogy valami fogalmam legyen arról, hogy eredendően mik szeretnének ezek lenni, mert, egyébként, nem igen lehet belőlük felkészülni. A féléves kurzus keretében kb. végig azt ragoztuk, hogy minden jel, és bizonyos szinten mindennek vannak kulturális utalásai. Viszont, mivel az utalások egyben jelek is, a mai napig nem tudom rendesen szét választani ezt a két tárgyat az agyamban, nem mintha a tanár úr sokszor megtette volna ezt. Hétfőnként voltak ezek a szuper óráink, egymás után másfél-másfél órában, szépen összefolyatva. Imádtam. xD
Na, de mindegy, a lényeg, hogy pénteken rám mosolygott az ég, és teljesen véletlenül megláttam Neptunban, hogy felszabadult egy hely a január 9-ei filozófia vizsgára és teljes extázisban lecsaptam rá. Így talán van esélyem átmenni belőle elsőre, mert ha kedden kellett volna mennem, akkor félek, esélyes lett volna a bukás. Meg így legalább nem kell sakkoznom a szemiotika és antropológia vizsgáimmal sem, nyugodtan elmehetek kedden letudni őket. (Az ehhez kötődő kavarásról ENNEK a postnak a vége felé írtam bővebben.) Így az összes többi vizsgám januárban lesz, igazából, a filozófián kívül annyira nem tartok tőlük, de attól viszont nagyon-nagyon.
Az vonzódásom az akármilyen cirkuszokhoz pedig menthetetlennek tűnik. xD
................................................................
Egyébként, tanulok. Kedden vizsgázom szemiotikából és kulturális antropológiából, egy élmény lesz. Ezek a tantárgyak olyan szinten elborultak és elvontak, hogy tanulás címszó alatt tulajdonképpen csak annyit szeretnék elérni, hogy valami fogalmam legyen arról, hogy eredendően mik szeretnének ezek lenni, mert, egyébként, nem igen lehet belőlük felkészülni. A féléves kurzus keretében kb. végig azt ragoztuk, hogy minden jel, és bizonyos szinten mindennek vannak kulturális utalásai. Viszont, mivel az utalások egyben jelek is, a mai napig nem tudom rendesen szét választani ezt a két tárgyat az agyamban, nem mintha a tanár úr sokszor megtette volna ezt. Hétfőnként voltak ezek a szuper óráink, egymás után másfél-másfél órában, szépen összefolyatva. Imádtam. xD
Na, de mindegy, a lényeg, hogy pénteken rám mosolygott az ég, és teljesen véletlenül megláttam Neptunban, hogy felszabadult egy hely a január 9-ei filozófia vizsgára és teljes extázisban lecsaptam rá. Így talán van esélyem átmenni belőle elsőre, mert ha kedden kellett volna mennem, akkor félek, esélyes lett volna a bukás. Meg így legalább nem kell sakkoznom a szemiotika és antropológia vizsgáimmal sem, nyugodtan elmehetek kedden letudni őket. (Az ehhez kötődő kavarásról ENNEK a postnak a vége felé írtam bővebben.) Így az összes többi vizsgám januárban lesz, igazából, a filozófián kívül annyira nem tartok tőlük, de attól viszont nagyon-nagyon.
2011. december 10., szombat
Brian 39.
Már harmadjára köszöntelek fel a blogomban. Azt hiszem, most először érzem valóban soknak az eltelt időt. Már három és fél éve, hogy ti vagytok az én mindeneim. ♥
Boldog 39. Születésnapot, Brian Molko!
Köszönöm, hogy vagy, te, művészek legcsodálatosabbika. Maradjatok meg nekem örökre, rendben?
I love the song and the singer,
Without you I'm nothing at all.
2011. december 8., csütörtök
2 év 1 hónap 2 nap
Azt hiszem, tartozom valami magyarázat-félével, így, hogy novemberben kemény három bejegyzést sikerült összehoznom, illetve, hogy a november 6-ai második blogszülinapot is teljesen említés nélkül hagytam.
Ha akad valaki, aki szokta olvasgatni az LJ-met, az láthatta, hogy oda viszont novemberben sokkal több, szám szerint, tizenegy bejegyzést sikerült elkövetnem, köztük több személyeset, nem csupán fandomosat. Azt kell mondjam, hogy nem is tervezek ez ellen semmit sem tenni. Nem akarom teljesen itt hagyni ezt a blogot, ahhoz túl sokat éltünk mi már át együtt, de ha valakit én érdeklek (gondolok itt a barátaimra, elsősorban), akkor azoknak mondanám, hogy a "Mindig olvasom a blogod, de az LJ-det, hát... azt nem."-dologgal már nem megyünk túl sokra. Azt hittem, szét tudom választani úgy, hogy a Jin/KAT-TUN/JE/doramák fanolásokat oda, a személyes dolgokat pedig ide, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez nem ilyen egyszerű. Főleg, hogy van már egy-két ott megismert ember, akik azóta már az életem "személyes részének" is a szereplői lettek, viszont a velük való találkozásaimról stb. egyértelmű, hogy inkább oda írok.
Ezen a ponton is elkezdett összefolyni, illetve, az a helyzet, hogy igenis Jin, a KAT-TUN és az egész fandom is van már olyannyira az életem része, hogy ha nélkülük adok képet magamról, az nem reális. Ezért mondogattam eddig is, hogy, mondjuk, a barátaimtól legalább jól esne, ha rendszeresebben olvasnák az LJ-met is. Mostantól viszont ez már százszorosan érvényes, mivel úgy döntöttem, nem fogok erőltetni magamnak semmit. Jobban szeretem az LJ-t, szóval valószínű, hogy nem fog változni a helyzet, és ott lesz több bejegyzés. A blogspoton legtöbbször úgy érzem magam az utóbbi időben, mintha egy üres szobában lennék, az irányítópultom is többnyire üres, mert valahogy mindenki eltűnt innen. És tudom, ezzel én is csak ezt erősítem, de egyszerűen jobban esik LJ-re írni, ahol van élet. És igen, gyakran angolul is jobban esik írni.
Nem mondom, hogy itt nem lesznek bejegyzések, a hosszabb lélegzetvételű beszámolókat, amiket mondjuk nincs erőm/kedvem/okom LJ-re, angolul megírni, továbbra is ide fogom felrakni, ahogy a sok hetes lemaradással megírtakat (de ezeket sem teszem magamnak kötelezővé, mert az csak megöli a lelkesedésem) is, illetve a nem fandomba eső kedvenceimről szóló hosszabb postok is valószínűleg maradnak itt.Nem mintha azok rajtam kívül akár itt, akár ott sokakat érdekelnének. xD
Szóval, akkor elmondom még egyszer, főleg a blogspotot használó barátaimnak címezve: ha az Irányítópulton, a HOZZÁADÁS gombra kattintás után beírjátok oda, hogy valenstrange.livejournal.com, akkor ugyanúgy lehet követni az LJ-met, mint a blogspotos blogokat. Valamint, ahhoz sem kell, továbbra sem külön regisztráció, hogy kommentárt írjatok oda, aminek még mindig nagyon tudnék örülni, de csodákat ezúttal sem várok, itt is csak alig páran szoktatok írni.
Úgyhogy, igazából, annyi a lényeg, hogyha velem kapcsolatban képben szeretnétek lenni, ahhoz már nem lesz elég ez a blog. Akit nagyon-nagyon nem érdekelnek a fandomos postok, azoknak ajánlom, hogy nézzen rá a címkékre, van ott is personal tagem. Az angolra pedig csak annyit tudok mondani, hogy annyira bonyolultan azért nem fogalmazok, hogy ne értené meg, aki bármikor is tanult már valamennyit.
Ha akad valaki, aki szokta olvasgatni az LJ-met, az láthatta, hogy oda viszont novemberben sokkal több, szám szerint, tizenegy bejegyzést sikerült elkövetnem, köztük több személyeset, nem csupán fandomosat. Azt kell mondjam, hogy nem is tervezek ez ellen semmit sem tenni. Nem akarom teljesen itt hagyni ezt a blogot, ahhoz túl sokat éltünk mi már át együtt, de ha valakit én érdeklek (gondolok itt a barátaimra, elsősorban), akkor azoknak mondanám, hogy a "Mindig olvasom a blogod, de az LJ-det, hát... azt nem."-dologgal már nem megyünk túl sokra. Azt hittem, szét tudom választani úgy, hogy a Jin/KAT-TUN/JE/doramák fanolásokat oda, a személyes dolgokat pedig ide, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez nem ilyen egyszerű. Főleg, hogy van már egy-két ott megismert ember, akik azóta már az életem "személyes részének" is a szereplői lettek, viszont a velük való találkozásaimról stb. egyértelmű, hogy inkább oda írok.
Ezen a ponton is elkezdett összefolyni, illetve, az a helyzet, hogy igenis Jin, a KAT-TUN és az egész fandom is van már olyannyira az életem része, hogy ha nélkülük adok képet magamról, az nem reális. Ezért mondogattam eddig is, hogy, mondjuk, a barátaimtól legalább jól esne, ha rendszeresebben olvasnák az LJ-met is. Mostantól viszont ez már százszorosan érvényes, mivel úgy döntöttem, nem fogok erőltetni magamnak semmit. Jobban szeretem az LJ-t, szóval valószínű, hogy nem fog változni a helyzet, és ott lesz több bejegyzés. A blogspoton legtöbbször úgy érzem magam az utóbbi időben, mintha egy üres szobában lennék, az irányítópultom is többnyire üres, mert valahogy mindenki eltűnt innen. És tudom, ezzel én is csak ezt erősítem, de egyszerűen jobban esik LJ-re írni, ahol van élet. És igen, gyakran angolul is jobban esik írni.
Nem mondom, hogy itt nem lesznek bejegyzések, a hosszabb lélegzetvételű beszámolókat, amiket mondjuk nincs erőm/kedvem/okom LJ-re, angolul megírni, továbbra is ide fogom felrakni, ahogy a sok hetes lemaradással megírtakat (de ezeket sem teszem magamnak kötelezővé, mert az csak megöli a lelkesedésem) is, illetve a nem fandomba eső kedvenceimről szóló hosszabb postok is valószínűleg maradnak itt.
Szóval, akkor elmondom még egyszer, főleg a blogspotot használó barátaimnak címezve: ha az Irányítópulton, a HOZZÁADÁS gombra kattintás után beírjátok oda, hogy valenstrange.livejournal.com, akkor ugyanúgy lehet követni az LJ-met, mint a blogspotos blogokat. Valamint, ahhoz sem kell, továbbra sem külön regisztráció, hogy kommentárt írjatok oda, aminek még mindig nagyon tudnék örülni, de csodákat ezúttal sem várok, itt is csak alig páran szoktatok írni.
Úgyhogy, igazából, annyi a lényeg, hogyha velem kapcsolatban képben szeretnétek lenni, ahhoz már nem lesz elég ez a blog. Akit nagyon-nagyon nem érdekelnek a fandomos postok, azoknak ajánlom, hogy nézzen rá a címkékre, van ott is personal tagem. Az angolra pedig csak annyit tudok mondani, hogy annyira bonyolultan azért nem fogalmazok, hogy ne értené meg, aki bármikor is tanult már valamennyit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)