Csoportterápia

Múlt kedden végre elmentünk Katával színházba! Ő elég sokat volt mostanában az anyukájával, én pedig már kezdtem belebetegedni, hogy azért jöttem Pestre suliba, hogy színházba járjak, de még egyszer sem voltam. Oké, azért ez így nem teljesen igaz, de... azért kicsit közrejátszott, na. Szóval, eldöntöttük, hogy mindegy mire, de elmegyünk azon a héten a Madách Színházba, pótszékjeggyel. Kedden és csütörtökön olyan az órarendünk, hogy ezt meg tudjuk tenni, és mivel csütörtökön Macskák volt, amit én nem szeretek, egyértelműen a keddi Csoportterápia c. előadás nyert. Ez egy mjuzikelkámedi Szente Vajk és Galambos Attila tollából, ami nem olyan rég megnyerte a Madách musical pályázatot. Kb. ennyi volt az össztudásunk róla, illetve az, hogy a szereposztás igencsak kecsegtető. Hát, valami zseniális volt!

Rebecca & Nyomorultak

Ez a hét is jó volt, kétszer is voltam színházban. Ráadásul mindkettő musical volt. Hiába szeretem a prózai darabokat is, azért a musicaleknek még mindig különleges helye van a szívemben, mert ott kezdődött nekem ez az egész színház-szeretet. Mindkettőn anyukámmal voltam, a hétfői Rebeccát én kaptam tőle ballagásra, a szerdai A nyomorultakat pedig ő tőlem a születésnapjára.

Kulturális Közösségi

Most, csak a miheztartás végett, játszunk olyat, hogy írok normális bejegyzést. Szóval, most rövid beszámoló következik a legutóbbi kulturális-közösségi élményeimről. Gondolom hihetetlenül érdekel mindenkit... De valahogy muszáj rávennem magam, hogy legalább engem érdekeljenek a saját dolgaim. Éljen a kényszerblogolás~! Mondjuk, ezek igazándiból jó dolgok voltak, szóval nem is azt érdemlik, hogy elsikkadjanak.

Pillantás a hídról

Múlthét szombaton (03.12.) voltunk a magyar fakttal színházban, Arthur Miller Pillantás a hídról c. drámáját néztük meg. Mivel nekem van apukámmal bérletem, én azzal mentem és elhívtam magammal Krisztát is. Eredetileg különcködve vasárnap akartunk volna menni, én főleg azért, hogy ne maradjak le a Takács Nikolas koncertről, de sajnos nem volt már akkorra jegy... Krisztával egy órával az előadás előtt találkoztunk a Malomnál, ahol összefutottunk Szilvivel is, aki szokás szerint ott hosteskedett. Kicsit beszélgettünk vele, utána lementünk a CBA-ba jégkrémet és tejeskávét venni. Aztán leültünk a szerzeményeinkkel egy padra a főtéren és romantikusan elfogyasztottuk őket.

A sulinkból elsőként értünk oda a Kamaraszínházhoz, de hamarosan befutottak a többiek is. Az előadást ezúttal is Kriszta sáljában ültem végig, szinte mindig így végzem, mikor együtt megyünk moziba vagy színházba. xD A darab egyébként nagyon-nagyon tetszett, nem hiába mondják, hogy az évad legjobb előadása. Nem csak a történet volt jó, a kisszínház varázsa is tökéletesen érvényesült, nagyon szeretem a színészeket is, akik szereplenek benne, valamint (végre) a díszlet és a jelmezek is szépek és valósághűek voltak.

Színház után Krisztával beültünk a kínaiba (ezúttal az étterembe), utána pedig még bolyongtunk egy jó darabig az Alexandrában. Hihetetlenül jó nap volt, a legjobb élményem az utóbbi hetekből. ♥

Egy jobb világ

Tegnap voltunk a filmesztétika szakkörrel moziban, az Egy szebb világ c. dán filmen, ami idén megnyerte a legjobb nem angol nyelvű film Oscar-díját. Ez volt a Vendégünk Európa rendezvénysorozat nyitó eseménye. A vetítés előtt álló fogadás volt az előtérben borral, dán fasírttal és dán keksszel. Utána elfoglaltuk a helyeinket, s három piros-feketébe öltözött, erőteljesen boszorkányos külsővel megáldott nő elénekelt egy svéd, egy észt és egy dán balladát. Az egyikük megállás nélkül a szemembe nézett, lehet kiszúrta, hogy én is piros-feketében vagyok, mindenesetre engem zavart, úgyhogy egy idő után már csak a függönyt nézegettem. Ezután következett maga a megnyitó, beszélt a dán nagykövet is, angolul. Az eleje még érdekes is volt, de mikor elkezdte elmesélni a film történetét (amit, természetesen, lelkesen tolmácsoltak is), azt nem nagyon tudtuk mire vélni. Hiszen meggyőzni már nem kellett volna a megnézéséről, hiszen ott ültünk, a spoilerezést pedig pláne kihagyhatták volna.

A film tényleg nagyon jó, megérdemelten kapta a díjakat. Mondjuk eléggé megrázó volt, szóval kedélyjavító hatást azt nem gyakorolt rám. Örültem, hogy gyalog mentem haza és így volt időm valamelyest kiszellőztetni a fejem utána.

Igazából, mind a darabról, mind a filmről szívesen írnék részletesebben is a kritikás blogomba, de majd meglátom mennyire lesz időm és ihletettségem hozzá.

Ma végre jött suliba Kriszta. *-* Úgy érzem, jó hatással van rám. Így már csak egy valaki hiányzik. Nagyon.

Megterhelő kikapcsolódás

Na, rávettem már magam, hogy írjak a legutóbbi kulturális élményeimről, mert ha most nem teszem, akkor ezek is el fognak sikkadni, mint az utóbbi időkben annyi bejegyzés, főleg hogy most már végre megint sokkal eseménydúsabb lesz az életem. :)

Harmadik Richárd

Vasárnap voltunk apukámmal színházban, a soron következő bérletes előadásunkon. Nagyon vártam már, a darab is érdekelt, így kicsit csalódás volt. Bár tudhatnám már, hogy az a tendencia, hogy minden évben csinálnak egy rossz darabot is, ki tudja miért... Díszlet már megint nem nagyon volt, csak egy nagy fekete lépcsősor és néha egy-egy faldarab. Mindehhez jöttek a szedett-vedett jelmezek, amik nem hogy korhűek nem voltak, még egymáshoz sem illettek, meg úgy eleve, csúnyák voltak. Ezen körítés mellett pedig megfeszülve kellett koncentrálni, mert a tömény shakespeare-i szöveg könnyebb megértését semmi sem szolgálta, így ha csak egy másodpercre elkalandoztam, már nehéz volt újra felvenni a fonalat. Ja, meg ha félrenéztem volna egy pillanatra, biztos meghalt épp valaki. xD Azon gondolkoztam, hogy olyan brutális-véres horrort lehetne fogatni ebből a történetből, ami mindent überelne.

Ami még nagyon zavart, hogy sok szerepet ugyanazok a színészek játszottak. Néha kicsit furcsa volt, hogy az, akit épp megöltek, tíz perc múlva újra feltűnt. Egy jelent nagyon tetszett, az, amiben Richárd "megbékítette" Lady Annát, miután megölte a férjét. Egyébként, mind Kőszegi Ákos, mind Bognár Gyöngyvér nagyon jól játszott. Összességében egyszer meg lehetett nézni ezt a darabot, de túl sok szórakozást nem nyújtott.

Il Divo - A megfoghatatlan

Kedden voltunk Krisztával Cine-Java Filmklubban. Rajtunk kívül még egyetlen lány jött el, egy másik iskolából, majd késve beestek még tőlünk ketten, valamint a tanárnőnk. A vetítés előtt a filmesztétánk beharangozta, hogy igazából ne várjuk, hogy érteni fogjuk ezt a filmet, mivel ahhoz vagy olasznak kellene lennünk, vagy az elmúlt fél évszázadban Olaszországban kellett volna élnünk. Hát, ilyen is volt. Amennyi név, fedőnév, évszám és esemény rám zúdult abban a két órában, annyit talán csak egy  rövidebb történelemkurzuson kap az ember. Engem pedig zavar, ha nem értem, amit nézek, nem tehetek róla. Ráadásul az első egy órában volt egy fél órás periódusom, amikor nagyon küzdöttem az elalvás ellen, s hiába tartottam nyitva a szemem, onnan semmi sem maradt meg. Mikor ezen túllendültem, onnantól már elvoltam. Krisztával néha megbeszéltük, hogy a másik sem tudja épp kiről van szó. :'D

Egyébként, nem lett volna rossz film, a korrupciót nagyon jól bemutatta, a zenéje zseniális volt, a kamerakezelés szintén. A tendencia pedig, ahogy a bűnronda politikusokat cenzúrázatlanul, közelin mutatták, érdekes. A főszereplőt, Giulio Andreottit alakító színész (Toni Servillo) pedig valószínűleg örökre az emlékezetembe véste magát a báb-szerű ábrázatával.

Ezek lettek volna tehát az oximoron címben említett élményeim. Holnap megyünk Editék egyik kedvenc magyar együttesének, a Roadnak a koncertjére, akkor majd begyűjtök másfélét is. Rám fér már, úgy érzem. :)

Pókcsók

Ma megnéztem A Pókasszony csókját felvételről. 2006. március 7-én láttam ezt a musicalt, s életem egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt (a másik a Volt egyszer egy csapat). Az előadás után hetekig nem tudtam magamhoz térni utána, s ha csak eszembe jutott, képes voltam elsírni magam. Ennyire egy darab sem rázott még meg. Mindennél jobban vágytam arra, hogy újra lássam. Egyszer régen Bereczki Zoli azt mondta, fogják újra játszani, de végül nem lett belőle semmi. Éveken keresztül, időről-időre megpróbáltam szerezni valamilyen felvételt az előadásról, hogy legalább úgy átélhessem még egyszer, de hiába. Letöltöttem az 1985-ös filmváltozatát, de nem néztem meg. Féltem, hogy elhomályosítaná bennem annak az egyetlen és megismételhetetlen előadásnak az emlékét. Aztán múlt hétvégén, teljesen véletlenül, ráakadtam egy felvételre, s azon nyomban letöltöttem. Közel álltam hozzá, hogy elsírjam magam, már a csupán tudatától is, hogy újra láthatom ezt a csodát.

Nagyon rossz felvétel. Valaki suttyomban vette fel a közönség soraiból, néhol semmit sem látni, s sokszor ugrál a kamera. És még így is... A darab ugyanúgy hat, számomra pedig többet ér ez kis rossz minőségű videó, mint a hivatalos Rómeó és Júlia DVD. Megvan. Most már nem kell attól tartanom, hogy ahogy öregszem, úgy halványulnak majd el az emlékeim, bármikor újra megnézhetem. Ráadásul, erre közben jöttünk rá anyukámmal, a felvétel pont azon az előadáson készült, amit mi láttunk annak idején. Szóval, tökéles - számomra az.

A történet egy börtönben játszódik, ahol Molina (Bereczki Zoltán), a meleg kirakatrendező cellatársul kapja Valentint (Földes Tamás), a mogorva forradalmárt. Hűség, barátság, szeretet, szerelem, kitartás, emberség, önfeláldozás, önzetlenség... Annyira sokrétű és mély ez a darab, amihez hasonló nem sok létezik. Bereczki Zolitól is ez a kedvenc alakításom. Teljesen átlényegül, még azt is elfejetem, hogy ő ott a kedvenc színészem, mert ő akkor nem Bereczki Zoltán, hanem Molina.

Szerintem nem lennék ugyanaz az ember, aki most vagyok, ha akkor nem látom ezt a musicalt.

A nyomorultak

Apukámmal minden évben tradicionálisan bérletesek vagyunk a Kecskeméti Katona József Színházba. Múlt vasárnap volt az idei első előadásunk, A nyomorultak. Ez az a darab, amit nem csak én várok már vagy egy éve nagy izgalommal, hanem körülbelül egész Kecskemét! Mióta láttam, sorra derül ki az emberekről körülöttem, hogy vagy ők is látták már, vagy fogják, esetleg nagyon szeretnék. Még nem tapasztaltam Kecskeméten ilyen fokú érdeklődést egy színházi előadás iránt. Igaz, hogy amióta Cseke Péter az új igazgató, évről évre jobbnál jobb darabokat mutatnak be, de az egyértelmű csúcs eddig mégiscsak A nyomorultak.

A musical Victor Hugo 1862-es meghatározó irodalmi remekműve alapján készült. A történet Jean Valjean szabadulásával kezdődik a fegyencházból, ahol kenyérlopásért töltött el 19 évet. Ezután új néven új életet kezd, próbál a lehető legjobb emberként élni, de a törvényt mindig szóról szóra betartó rendőr, Javert, folyton a nyomában van, bármit is tesz. Egy ígéretének eleget téve Valjean magához veszi az árva Cosette-et, s saját lányaként, a lehető legnagyobb szeretetben neveli. Tíz év múlva Párizsba költöznek, ahol épp kitörni készül a forradalom. Cosette itt ismerkedik meg az ifjú forradalmárral, Mariusszal. Időközben Javert mellett a lány kegyetlen volt nevelő szülei is keserítik a főhősök életét...

A szereplők kiválasztása nyílt casting keretében zajlott, s végeredmény egy igazi kettős sztár szereposztás lett. A teljes szereposztás ITT megtekinthető, én most csak az általam látottra térnék ki. Jean Valjeant A Társulatból ismert Feke Pál játszotta, szokásához híven, briliánsan. Erőteljes, egyedi és szép hangja van, valamint színészként is kiemelkedő. A rendőrfelügyelő Javert méltó ellenfele volt Miller Zoltán megformálásában. A darab talán legnagyobb fénypontjai mindenképpen az ő duettjeik voltak. Eponine-t a szintén Társulatos Simon Boglárka alakította, akinek ez már nem is az első szerepe nálunk. Nagyon szeretem őt, szimpatikus, jó színésznő, különleges hanggal. Ezenkívül, azt hiszem Eponine a kedvencem a történetből, sokkal izgalmasabb karakter, mint a főhősnő, Cosette (Zavaros Eszter). Marius aznap este Puskás Peti volt, ő is már a sokadik szerepét tudhatja magáénak nálunk. Nagyon jó színésznek tartom őt, hálisten ezen a téren még nem kellett csalódnom benne. A hangjáért is változatlanul odavagyok, izgalmas és tényleg nem olyan, amit már "hallottunk valahol". Mikor a darab vége felé elénekelte az Üres szék című dalt, ami egyébként is a kedvencem a musicalből, s én attól tartottam el fogom sírni magam... Thenardier-t kiemelkedő helyi színészünk, Pál Attila játszotta. Igazán testhezálló volt neki ez a szerep, brillírozott benne. Nagyon örültem még annak is, hogy a kisebb szerepekben feltűntek A Társulatból más színészek is, Nagy Szilárd, Töreki Andrea, Fejes Szandra és aki a lányok közül a kedvencem volt, Molnár Ági. Utóbbi a másik szereposztásban Fantine-ként látható, kicsit sajnáltam, hogy mi Koós Rékát kaptuk, bár ő is nagyon jó volt.

A musical zenéjéről azt tudom elmondani, hogy a fődalok nagyon-nagyon szépek, viszont a prózai részek helyett folyamatosan alkalmazott énekbeszéd egy idő után elég fárasztó tud lenni, ez itt sem volt másképp. Victor Hugo regényét nem olvastam, csupán a 2000-es körülbelül négy órás filmfeldolgozást láttam. Ezzel összevetve azt kell mondanom, hogy jót tett a történetnek, hogy jelentősen kihúztak belőle, mivel számomra a teljes sztori néhol kicsit idegtépő volt, ebben a rövidebb verzióban viszont kifejezetten nagyon tetszett. Azonban ami a legnagyobb hatást tette rám, az a monumentális díszlet volt. Kentaur tervezte, aki többek között a Vámpírok báljáét és Az operaház fantomjáét is, s azt kell mondjam, hogy sosem láttam még ehhez foghatót Kecskeméten. Csodaszép volt, bravúros vetítési és forgatási megoldásokkal.

Az előadás után a közönség álló tapssal búcsúztatta a színészeket. Még ebben sem volt részem a Kecskeméti Katona József Színházban! Valami elkezdődött... Ezzel az előadással tökéletesen felzárkóztunk a pesti színházak színvonalához. Aki teheti, mindenképp nézze meg! Remélem még sok ilyen lenyűgöző előadást láthatok itt, s magát A nyomorultakat is meg szeretném nézni még egyszer az évad során.


Képek:
1.: Az eredeti plakát.
2.: Fekete Pál, mint Jean Valjean. (© kecskemetikatona)
3.:  Puskás Peti és Mahó Andrea, mint Marius és Cosette (© kecskemetikatona)

Broadway Fesztivál 2010

Vasárnap reggel kilencre mennünk kellett unokatesómék kislányának a keresztelőjére egy Budapest melletti faluba, ezért felajánlották, hogy előtte nap aludjunk náluk, hogy ne kelljen másnap hajnalok hajnalán elindulni. Így lehetőségem nyílt elmenni szombaton a III. Évadnyitó Színházi Fesztiválra. :) Felvittük Pestre Krisztát is, mert ő pedig múzeumba tervezett aznap menni. Először elmentünk a Westendbe ebédelni, meg venni nekem kamu-fültágítót. ^^ Utána kis késés után megérkezett Niki, és szétváltunk. Mi Nikivel elindultunk végig az Andrássy úton, ahol nagyjából minden nagyobb színháznak volt külön standja, az egész egy nagy kavalkád, és hihetetlenül jó! Sajnos a legtöbb látványosság majdnem ugyanaz volt, mint tavaly, ezért kevesebb időt töltöttünk aktív rácsodálkozással, de azért továbbra is tartom, hogy ez az egyik legeredetibb rendezvény, amin valaha is voltam. Ahogy sétáltunk végig az utcán, megtorpantam a Ciróka Bábszínház színpada előtt, hogy ez vajon a mi kecskeméti Ciróka Bábszínházunk-e, mire Niki gondolkodás nélkül rávágta, hogy igen! Pár másodperc múlva én is megláttam magát az okát ennek a gyors reakciónak. :) Innentől rendszeresen visszajártunk ide, majdnem egy komplett bábelőadást is végignéztünk, nem volt ám feltűnő, hogy rajtunk kívül csak kisgyerekek és anyukák voltak ott. :'D

A legtöbb időt most is a Broadway Fesztiválon, az Operettszínház rendezvényén töltöttük el. Jobbára fent ültünk a tavaly már bejáratott szökőkúton. Melletünk 8-10 év közötti kislányok voltak, akik olyanokat mondtak, hogy "Nem szeretem a Dolhait! Az rendben, hogy jó pasi, de akkor se...", valamint mikor Szinetár Dóra énekelt, ott háborogtak, hogy "Ez a fruska mikor megy már le!". xD Egyem meg, olyan édesek voltak, és bizony, ők a következő generáció, mert emellett már jobban vágták a musicalsztáros dolgokat, mint mi. :) Közben a Pesti Broadway Stúdió új növendékei szórólapokat osztogattak nagy köpenyben a közönségnek. Mivel Celebence is ide jár, őt is beosztották erre, de ő úgy ítélte meg, hogy egy ekkora sztárnak, mint ő, már vigyáznia kell, ezért hát álarcban és szemébe húzott csuklyában nyomott oda néha-néha egy-egy ember kezébe egy papirost, ügyelve, hogy még csak véletlenül se nézzen a szemébe. Bizonyára egy ekkora nagyságnak ez még pluszban derogál is. Szegénykém. xD

A műsorok közül megnéztük Mészáros Árpád Zsolt mini-lemezbemutatóját, amin a betegségére hivatkozva csak pár számot énekelt el. Viszont volt egy száma, a Lehet ez egy őrült nap, ami nagyon-nagyon tetszett:

Utána elkezdődött a Dalok szárnyán, amiben a szokásos slágerszámokat énekelték. Bereczki Zoli, sajnos, csak az előző napon nem lépett fel,  aznap nem, ezt eléggé sajnáltam is. :( Ellenben külön örültünk Szabó P. Szilveszternek, akit nagyon szeretünk. :) Rögtön utána a részletek következtek az új bemutatókból - Koldusopera, Gianni Schicchi, Szerdán tavasz lesz - az elsőnek nagyon jó szereposztása lesz, de, hogy teljesen őszinte legyek, a részletek, amiket Szabó P. és Szinetár Dóra elénekeltek most belőle, egyelőre még nem nagyon fogtak meg, de még ez tetszett a legjobban a három közül. Utána volt egy kisüresjáratunk, mert a következő két program nem annyira hozott lázba minket, így visszamentünk az Andrássyra, ahol is felfedeztem a régóta keresett emeletes Alexandrát, ami ráadásul még nyitva is volt, így hát bementünk és jól végigjártuk! :D Mennyország. *.* Itt végre találtunk egy kibontott példányt abból a könyvből, ami már régóta izgatta a fantáziánkat, csak sajnos lefóliázva árulják, így azt oldalról-oldalra végiglapoztuk. :P:D

Elindultunk vissza a Szép nyári napra, aminek keretében az azonos című Neoton slágerekből írt musical legnépszerűbb dalait adták elő. A szökőkútnál csatlakoztak hozzánk Niki barátai is, Andris, Julcsi és Dóri, utóbbival már a tavalyin is együtt voltunk. :) Próbáltunk előre menni a tömegben, hogy testközelből láthassuk Szabó Dávidot, aki iránt érzett rajongásunk kapcsán ismertük meg anno egymást - de ezt már sokszor említettem. :) Mivel a tavalyival ellentétben idén jó volt a hangosítás, így jelentősen élvezhetőbb volt. (Egyébként idén végre lezárták az egész Nagymező utcát is, így nem kellett a műsorvezető, Csonka Pici irányításával folyton helyet biztosítani a trolik közlekedésének.) A műsor után elszaladtunk a Burger Kingbe, utána pedig visszaküzdöttük magunkat a tömegbe, ahol addigra már elkezdődött a Retro-party. Nagy-nagyon jó volt! :D Énekeltek rajzfilmslágereket, pop klasszikusokat, volt ott minden - mi pedig táncoltunk. :) Eleinte kicsit furcsán néztek ránk, de után mások is követték a példánkat. :D Az sem zavart minket, hogy időközben esni kezdett az eső. Egyre többen vették elő az esernyőiket, így a vége felé, már semmit sem láttunk a színpadból, de így is jó volt. :D Mondjuk kapucni és esernyő nélkül sikerült egy kicsit meg is fáznom, de nem vészes. :) Hihetetlenül jó volt idén is, mindenképp menni szeretnék jövőre is! :D

~Balaton~

Nikiéktől 18-án utaztam el Balatonfüredre. Ott élnek a nagyszüleim, mikor kisebb voltam egész nyarakat töltöttem náluk, mivel apukám meg lent a parton portrézott, csak az utóbbi 3 évben ezt Olaszországban tette. Azonban idén újfent Füreden volt. Sokat voltam lent a parton, jó volt újra találkozni a régi rajzosokkal,(meg árusokkal :D), de ez egyben ráébresztett, hogy idén nem fogok találkozni Attilával, akivel apukám Olaszországban szokott rajzolni. Tényleg jó fejek a füredi portrés srácok, de velük nem tudok olyan jól elbeszélgetni, mint Attilával, aki minden évben azzal várt, hogy "Na, idén milyen filmeket láttál?", mivel ezen a téren majdhogynem megegyezik az ízlésünk. :) Remélem jól megy neki ott kint. ^^

Voltunk két kiállításon is, az egyik Füreden volt a felújított Vaszary Villában, ahol három tárlatot néztünk meg, egyet Vaszary Jánostól, egyet, ami A műtárgyakba rejtett élet névre hallgatott, és A gesztus művészete címen Nádler István műveit. Utóbbitól raktam be képet. Gyűlölöm, mikor az emberek lehúznak dolgokat a blogjukban, de ez már megint olyan volt, hogy... Most nézzétek meg! Ezt zenére alkotja, és a kis szóró füzetkében (aminek Hajnival minden egyes mondatát kielemeztük  xD) még meg is tudja idealizálni. Hát, bocs már, de ennél 8-10 évesen, mikor anno megtanultam használni a Photoshopot, biztosan sokkal művészibbet is alkottam. xD Én nagyon szeretem a modern művészetet, de könyörgöm, ez nem művészet! A művészet érzelmeket vált ki, de ez nem vált ki semmit! És akkor az ilyen "művészeket" elhalmozzák díjakkal, annak a sok igazán tehetségesnek meg, mint apukámék, alig adnak lehetőségeket. -.-'

A másik kiállítást Veszprémben néztük meg, a Munkácsy - Képek Amerikából c. tárlatot. Volt pár képe, ami kifejezetten nagyon tetszett, de továbbra sem ő lesz a kedvenc festőm. Egyébként csak három kis teremnyi kép volt, sajnos.

Utolsó este voltunk A dzsungel könyvén. A FüredFest keretében egész nyáron jobbnál jobb előadások vannak, én annyi mindent megnéznék a kínálatból, istenem, még Bereczki-Szinetár koncert is lesz. *.*  De mindegy, már ennek is nagyon örülök. ^^ Megint a Pannon Várszínház előadásában láttam, mint két éve. A szabadtéri színpadon volt, ami hihetetlenül hangulatos volt, annyira illettek a díszlethez a színpad mögötti park fái, meg a Hold... :D A nézőtér pedig olyan görög kőszínházasan volt kialakítva. Egyetlen hátrány a gigantikus méretű szúnyoginvázió volt, ennyit még sosem láttam egy helyen... :S És belerepültek a nagy reflektorokba, ahol bűz és füst kíséretében megsültek. :Ł Oké, befejeztem a témát. xD Az előadás jó volt, nagyon szeretem ezt a darabot, a zenéjét... :) Nem minden színésszel voltam elégedett, valamint továbbra is fáj, hogy az első dalt, ami az egyik kedvencem, playbackről játsszák. :\ Sánta Lászlót továbbra is szeretem ebben a szerepben, de az abszolút kedvencem az előadásból a Kát, a kígyót játszó Kovács Ágnes Magdolna. Teljesen egyedien fogja meg a karaktert, és valami borzongatóan briliánsan adja elő. Minden elismerésem az övé!

Voltunk strandon is, kétszer. A strand-utálatom alól csak a balatonfüredi szabadstrand (mondjuk már nem az...) a kivétel. A part füves és hatalmas fűzfák vetnek rá árnyékot, ami nem csupán szép, de még heverészni is kellemes alatta. :D Valamint a Balaton az édesvíz. *.* Imádom. Mondjuk igazából egész Füredet, valahogy a véremben van. Sokat változott az évek során, most már igazi elit nyaralóhely lett, de az életérzés még mindig ugyanaz. Rengeteget sétáltam közvetlenül a vízpart mellett, meg a mólón. Szeretem zenét hallgatva nézni a vizet... Mondjuk ezt speciel a tenger esetében is. :) Tavaly Olaszországban minden estét azzal kezdtem, hogy amint megérkeztünk a tengerpartra, ahol apukámék portréztak, mentem naplementét nézni a kikötőbe. :D Óóó, akármennyire is szeretem a Balatont, azért hiányzik Olaszország, az utóbbi években, már az is úgy igazán az életem része lett. Majd talán jövőre, ha már meg lesz az öcsém, megint oda megy apukám is rajzolni. :) Most csak hat napot töltöttem a Balatonon, de majd még lehet megyek a nyáron. Nem nagyon vagyok még képbe az augusztusomat illetőleg. :D

Még mindig KOZSZT

Idén sem sikerült becsábítanom a barátaimat Múzeumok Éjszakájára, mert vagy elutaztak, vagy épp különböző okoból nem tudtak bejönni. :S De hát, mindegy, végül is jövő héten úgyis sokat leszünk együtt... Maga a múzeumlátogatás nálam ki is merült annyiban, hogy apukámékkal végigjártuk a Cifra Palotát.

Viszont volt ugye a KOZSZT záróprogramja a szabadtéri színpadon, a Musical-Operett Gála, amire végül egyedül anyukám tudott eljönni velem, pedig eleinte annyian mondták, hogy majd jönnek... Ráadásul a műsort negyed órával korábban kezdték, úgyhogy a Vízöntő (Hair) c. számról sikeresen le is maradtam. Mindegy... A műsorvezető szerepét Feke Pál látta el, nagyon kis lelkesen és aranyosan. :) A "díszlet" hagyott maga után némi kívánnivalót, én valami dekoratívabbat is el tudtam volna képzelni a háttérben kifeszített hatalmas "szúnyogháló" helyett... A dalválasztásokkal sem voltam mindig elégedett. Úgy gondolom, ha már egy nyilvános Estet tartunk, amire boldog-boldogtalan odatéved, olyan számokat kellene választani, amiket valószínűleg az átlagember is ismer. Nem tudom, mit akartak olyan dalokkal, amik kiragadva egy-egy darabból értelmezhetetlenek, sőt néha-néha unalmasak voltak. Na, de evezzünk át a pozitívumokhoz! ;D Az első blokkból ami leginkább megmaradt, az Serbán Attila fantasztikus Júdás dala (Jézus Krisztus Szupersztár), valamint a Feke Pali által előadott I Got Life (Hair) volt. Végig ilyesmiket kellett volna. ;) Utána operett-blokk következett, ami már jobban volt összeválogatva, Te rongyos élet, Szép város Kolozsvár - ilyenekkel nem lehet melléfogni. Simon Boglárka több operettdalban is közreműködött, hihetetlen, milyen jól áll neki a szubrett szerep is. :) Rajta kívül még fellépett Kalocsai Zsuzsa, Nyári Zoltán, Sirkó László és Ort Péter. A következő musical-blokk már nagyon jóra sikerült. Serbi Mahó Andreával elénekelte, egy számomra új magyar szöveggel, a Belehalokot (Grease), Feke Palival pedig a Nagyot nőtt az árnyékot (Elisabeth). Janza Kata előadta a Rebecca címadó dalát, ami megint csak megerősített benne, hogy mindenképp látni akarom azt a darabot, valamint Fejes Szandrával előadták a Gyűlölet duettet (Rómeó és Júlia), ami olyan Janza Katásan, vigyorgós egymás nyakába borulással ért véget. :'D A legutolsó blokk a Nyomorultak musical dalaiból állt, mivel jövő évadban ennek a nagyszabású bemutatására készülnek. Ebből a blokkból csak az Üres széket emelném ki, amit Ort Péter énekelt. Olyan megrendítő annak a dalnak a szövege... A végén együtt elénekeltek egy dalt, szintén a Nyomorultakból. Összességében nem volt rossz, bár szerintem tényleg jobb válogatást is elő adhattak volna... Viszont az Est annyira meghozta az kedvem különféle videók nézegetéséhez, hogy nem bírom ki, hogy ne pakoljam be őket ide is.

Queen: Who Wants To Live Forever, Serbán Attila előadásában.
Annyira megérdemelten nyerte meg vele a Csináljuk a fesztivált! külföldi filmslágeres döntőjét... Ez a széria kevésbé kötött le, mint a korábbiak, de miatta megérte. Nem semmi Freddie Mercury után így elénekelni valamit... Csodálatos.

Nyomorultak musical: Üres szék, Bereczki Zoltán előadásában.
Nem a legjobb videó, sajnos, de a YouTube-on csak ezt találtam. Bár, még így is átjön. Nála csodálatosabban nem énekelte még senki sem ezt a dalt, úgy gondolom. Emlékszem, majdnem sírtam rajta, mikor először hallottam tőle... :) Gyönyörű.

Szabó Dávid és Bódi Barbi: Shimmy
Szeretleeek. *_____* Oké, bocsi, egy pillanat és normális leszek. xD Ezt most azért, mert mind az operettes számokról, mind a Nagyot nőtt az árnyékról eszembe jutott Dávid. :D Ez egyike volt az első videóknak, amiket róla láttam. :) Mondjuk akkoriban még nem is nagyon voltak róla, nagyon kezdő volt még akkor. És mi úgy, de úgy szerettük őt. :')

Na, ennyi lett volna a gyors színház-fangörlködésem. x'D
Mindjárt megyek szóbeli nyelvvizsgázni... Szurkoljatok!

KOZSZT 2010

Amióta Cseke Péter a Kecskeméti Katona József Színház igazgatója, évadról évadra csak úgy ível felfelé városkánk színházi élete. Idén került először megrendezésre az első Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó, nem is akármilyen formában! Jövőre a direktorúr még színvonalasabb programot ígér, bár jelenleg elképzelni sem tudom, hova fogja tudni ezt még fokozni. Idén olyan színházak képviseltették magukat nálunk, mint az Egri Gárdonyi Színház (Maya), a Budapesti Operett Színház (Jövőre, veled, itt!; A bajadér) és a Madách Színház (Anna Karenina), valamint koncertet adott HOBO is.

A programot egy ingyenes előadás nyitotta, méghozzá az István, a király, A Társulat tolmácsolásában. Úgy gondolom, őket nem nagyon kell bemutatnom, még azoknak sem, akik velem ellentétben, nem izgulták végig a szereposztó show-t pár éve az MTV-n. :) Két éve ott lehettem az előadás főpróbáján (a nagy érdeklődésre való tekintettel arra is árultak jegyeket) a Sportarénában, s azóta ez az egyik kedvenc darabom. Mivel a főtéren felállított szabadtéri színpad kisebb volt, ez alkalommal csupán egy "várat" hoztak el díszletül, amit azonban úgy tudtak forgatni, hogy mindig elégséges volt. A jelmezek ez alkalommal is lélegzetelállítóan gyönyörűek voltak (Bár gondolom ez nem vigasztalta szegény bundába és vastag posztóba burkolt színészeket a 35 fokban. x'D). Továbbra is tartom, hogy ha színésznői karrier előtt állnék, Réka lenne a szerepálmom, az ő dalaitól valamiért minden alkalommal - jó értelemben - a hideg futkos a hátamon. Úgy gondolom, jól döntött Szikora János, Herczeg Flóra tényleg tökéletes erre a szerepre. Emellett Varga Lajos (Laborc), Feke Pál (István), Tóth Attila (Torda), Éder Enikő (Sarolt) és Simon Boglárka (Gizella) ez alkalommal sem okoztak csalódást, mind-mind nagyon jól eltaláltak. Vadkerti Imrével (Koppány) az Arénás előadás alkalmával még elégedetlen voltam, mostanra azonban nagyon sokat fejlődött, végre érvényesült az a hatás, hogy Koppány dalai alatt az ember úgy érzi, mit nekünk államalapítás, gyerünk vissza a jurtába nomád életmódot élni! ;D A darabban, a legvégét kivéve, nincs prózai jelenet, viszont telis-tele van olyan fantasztikus dalokkal, hogy az előadás után a borfesztiválon szétszéledő közönség még spontán rá-rázendített, hogy "Felkelt a Napunk, István a mi urunk!". :)
Az Elkésett a békevágy a kedvenc számom a rock operából, benne van mind Réka, mind Koppány, mind István fő dallamtémája. :)

Mi a Találkozó programjai közül a Jövőre, veled, itt! c. musicalt néztük meg, én már harmadik alkalommal. :L Niki is leutazott hozzánk miatta erre a pár napra. Az alaptörténet az, hogy a házas George (Bereczki Zoltán) és a szintén házas Doris egymással esett félrelépésük után megbeszélik, hogy minden évben ugyanazon a hétvégén, ugyanabban a hotelszobában találkozni fognak. Öt évente nyerünk bepillantást ezekbe az évekbe, közben a szereplők változnak, öregszenek, ám az adott időben és helyen mindig megjelennek. :) Sajnos Nikivel nem jutottunk egy véleményre e szerelem erkölcsi kérdéseit illetőleg. xD A darab első felvonása egy hatalmas poénparádé, a második - annak ellenére, hogy a valószínűleg legnagyobb, kacsás poén abban kapott helyet - sokkal komolyabb, igazi mélységeket is bemutat. Zeneileg nem ez a kedvenc musicalem, ugyanis nekem kicsit disszonáns, ám ezt a leleményes dalszöveg és a sok-sok próza ellensúlyozza. No, meg a két fantasztikus főszereplő! :) Janza Kata és Bereczki Zoli az életben is jó barátok, ami meg is látszik, mert egyszerűen jutalomjáték ez a darab a számukra! :D Nagyon jó volt Zolit újra színpadon látni, mostanában csak a Musical Duett koncertjeikre tudtam eljutni, és nagyon hiányzott már! :D Rajtuk kívül még Felföldi Anikót láthatjuk a takarítónő szerepében, valamint öt táncospár jeleníti meg a főszereplőink különböző korszakait. Utóbbiak között volt imádott Muhari Tomink is, Nikivel nagyon örültünk neki.^^ :P

Nikoletta még tegnap délelőtt itt volt, de a tömény koncentrációjú hülyeségünkről való beszámolástól inkább megkímélnék mindenkit. :'D Ööö... megnéztük a Nulladik óra c. filmet a 3/4-éig. Ne nézzétek meg! Iszonyatosan borzalmasan rossz. :S Komolyan vissza kell szoknunk arra, hogy csak olyan filmet nézünk, amit már valamelyikünk látott. xD Meeeg voltunk a McDonald's-ban és vettünk olyan csokis bevonatú tölcséres McFreeze-t. Vagyishát... xD Szegények nem nagyon tudták, hogy ezt hogy kéne előállítani, de a fejre-fordítom-a-fagyit-és-belenyomom-az-edénybe módszer nem néz ki sikeresnek, mert csak a mi szemünk láttára hármat beleejtett szegény csaj az öntetbe. :F Végül egy sikerült neki, a másikhoz meg kaptunk kis tálkába csokiöntetet, amivel aztán jól elgusztustalankodhattunk a Malom-tetőn. x'D

Nos, röviden ennyi. :) Ma még lesz egy ingyenes záró Musical-Operett Gála a főtéren, no meg Múzeumok Éjszakája! :D Megyek is készülődni! ;)

Itt nincs kutya

Csütörtökön suli után rögtön indultam fel Nikihez Pestre. A vonaton majdnem elaludtam, sőt... Ez történik ha az ember kávéfüggő, és nem kapja meg időben a szükséges adagját. xD A pályaudvaron kiderült, hogy Nikoletta is hasonló elvonási tünetekkel küzd, így hát félkómásan elszenvedtünk a csodás BKV-vel a koleszig. :D Ott volt egy kis időnk, ittunk kávét és harci díszbe vágtuk magunkat, majd elindultunk a színházba.

Nyár óta terveztük megnézni a Dogville-t a Bárka Színházban, jellemző, hogy az utolsó előadásra estünk be. xD Viszont rögtön elkezdtünk örülni ennek, mikor kiderült, hogy, épp ebből kifolyólag, tartanak a végén egy közönségtalálkozót is. :D A darab iszonyatosan hihetetlenül fantasztikusan jó volt, ahhoz képest, hogy a főszereplő nő *khmm* nem játszott túl jól, a rendező meg nem értette meg, miről szólt a film. :S A történet Lars von Trier kiváló filmje (Dogville - A menedék) alapján készült, magyar viszonyokra átírva. Ez nagyon jól meg volt csinálva, mint utóbb megtudtuk a magyar neveiket maguk a szereplők találták ki. A helyszín egy bérház lett. Az egyes jelenetek között minden elsötétült és magyar underground zenéket hallhattunk (Kispál és a Borz, Kiscsillag stb.). Nos, ez annyira tetszett, hogy nagyon kedvet kaptam most ilyen zenékhez. Régóta nem hallgattam ilyesmit, még szegény 30Y-t is hanyagoltam mostanában, pedig nagyon szeretem ám őket.^^ Az összes szereplő kimagaslóan jól játszott, a főszereplőt leszámítva, aki egyszerűen érzelemmentes maradt, bármi történt.
Az este egyik fénypontja a mellettünk ülő kis csoport volt. Az előadás megkezdése előtt nagyban ropogtatták a rágcsálnivalót, ill. lóbálták a kólás üveget, ám ez csak a kezdet volt. Rögtön az elején, egy sorral alattunk a középen ülő srác szeretettel átkarolta a mellette ülő pasit. Eltelt egy perc, és a másik kezével ugyanígy magához húzta a másik oldalon helyet foglaló lányt is. Ööö, oké. xD Viszont itt még nem volt vége! A kedvenc részem kétségkívül az volt, mikor a színpadon épp egy szerelmi vallomás zajlott, s közben a mellettem ülő srác lassan szétnyitotta a lábait, az előtte ülő pasi hátra fordult, ő meg átpakolta a vállára. o.O A szünetben is random ölelgették egymást. xD Milyen szerelmi paralelogramma volt már ez? :D A második felvonásra helyet cseréltünk Nikivel, így ő is tanúja lehetett egy hasonló jelenetnek. xD Mindezt amúgy időzítve a drámai részekre, mi meg alig bírtuk ki, hogy ne röhögjünk fel. :F Sajnos barátaink nem jöttem a közönségtalálkozóra, de hát istenem, érthető, képzelem micsoda orgia várta őket otthon, miután megtartották az előjátékot a színdarab alatt! xD
A közönségtalálkozó... Szerintem elkönyveltek minket két komolytalan hülye libának, de egyszerűen... xD Először a rendező próbálta ráhúzni szerencsétlen történetre a Bibliát meg Jézust, ami sajna nem stimmelt, mire közölte, hogy "El kell fogadnunk, hogy Isten akár így is dönthetett volna!". Ja, tényleg. Bassz, nem így döntött!! xD Minek erőlteted bele, ha nem passzol rá?! püfff... Aztán, valaki megkérdezte a főszereplőnőt, hogy milyen képet képzelt magához a karakter kialakítása során. Közöltem Nikivel, hogy "Csendéletet. Pont olyan unalmas volt.", szegény még fel sem tudott ocsúdni, a nő máris közölte, hogy "Semmilyent. Én nem nagyon gondolkoztam a karakteren. Hogy hogy juthatott idáig, vagy ilyesmi...". Neeee, ilyen nincs... :'( Hogy lehet valaki ennyi ostoba? :O Szerencsére hamarabb el kellett mennünk, hogy elérjük az utolsó buszt haza, szóval lemaradtunk arról, hogy a rendező előadja mit lát bele a kutyába, miután csajszika tágra nyílt szemekkel közölte, hogy "Én végig azt hittem, hogy én vagyok a kutya!". -.-"
A rejtély kulcsa, hogy akkor mégis hogy tudott működni a darab, az az, hogy közös megbeszéléseik voltak róla a szereplőgárdával, akik között feltehetően akadt olyan, aki értette is a filmet...

Miután visszaértünk a koleszba, be lettem mutatva Niki egyik sokat emlegetett barátjának, Andrisnak! :D Fél három körül erőt vettünk magunkon és elmentünk zuhanyozni, majd olyan fél öt körül sikerült el is aludnunk. Ez mindenképp szép teljesítmény, én pl. teljes 23 órán keresztül ébren voltam! :D Másnap 10-kor szerettünk volna kelni, ami természetesen nem jött össze, még órákig kínlódtunk, végül csak ebédelni másztunk ki az ágyból. :P Délután elindultunk a SakuraZakába, hogy vegyek J-Rockos kitűzőket.^^ Szerintem az eladóknak már az agyára mentünk, mert nem tudom hány dobozt végignézegettünk, mire kiválogattam, miket szeretnék. :D Nikinek meg nagy köszönet jár az asszisztálásért, és dicséret, amiért többeket már fel is tud ismerni! ;) Vettem kis méretű LM.C, D'espairsRay, Miyavi és Death Note kitűzőt, valamint egy nagyobb Ruki-Miyavi-Shousat. :) Nagyon szépek. *.* Sajnos SuG-osból nem volt megfelelő, de majd legközelebb.^^
Még a térképemet nézegetve kiszúrtuk a közelben lévő Vámház Krt.-at, ahová okvetlenül el kellett mennünk, megnézni Klapka úr aranyboltját a 9. szám alatt. xD Útközben becsábultunk egy antikváriumba, ahol egyrészt nagyon rámenősek voltak az eladók, másrészt pedig eszméletlen volt a választék, így nem tudtunk vásárlás nélkül kijönni. :D Niki megvette a régóta akart Szerb Antal: A pendragon legendát, én pedig Anthony Burgess Egy tenyér ha csattan c. regényét, mert azóta el akarom olvasni, hogy a Gépnarancsról keresgéltem a mindenféle tanulmányokat, s bele-bele futottam ebbe a műbe is. :) Valamint megvettem még Abe Kóbótól A homok asszonyát, amiről az AnimeStars 20. számban volt szó, és leküzdhetetlenül felkeltette az érdeklődésemet. :) Hálisten nem voltak drágák, meg úgyis spóroltam a sok blicceléssel. xD Mivel Nikivel az átlagember számára elviselhetetlenül könyv-mániások vagyunk, ezért hát ezek után még elindultunk megfejteni a három emeletes Libri rejtélyét... csak épp nem sikerült. :( Nem emlékszem ki mondta nekem, hogy ott tényleg van egy ilyen, de ha eszembe jut, ellátom a baját! :D Sikertelenségünk után még vettünk egy fagyit a McDonald's-ban, amivel szintén jól jártunk, mert 60Ft-al drágábban adták, amiért bent az épületben és nem a kinti ablaknál vettük. Hogy nyomnám bele az arcukba... :P Végül visszamentünk a koleszba a cuccaimért, és a 19:53-as vonattal hazajöttem. :)

Szóval, összességében jó volt, nagyon. :D Annyira hiányzott már Niki... Na, de most már perceken belül nyár, úgyhogy majd sokkal-sokkal többet fogunk találkozni! :D Várom. Szeretlek! :) ♥
(Egyébként, ha esetleg kihagytam valamit, írj megjegyzést és egészítsd ki nyugodtan! ;D)

Ne szólj, száj

Meg vannak a jegyárak a Placebo koncertre. Eléggé nagyon durván sokba kerül... Szóval, az ütemterv az az, hogy valamikor megveszem D'espairsRay-re a jegyet, hogy aztán ne legyen senki és semmi, ami visszatarthat tőle, mert nagyon-nagyon menni akarok. :) Placebóra meg majd utolsó pillanatban összekaparom a pénzt, és megveszem... Mert, hogy őszinte legyek, az hiába drágább, valahogy egyszerűbben megvalósíthatónak érzem, de a Despával meg nem hagyom magam! :D

Pénteken megint Krisztával voltam. :) Szokásos sétáljunk-haza-együtt program. :D Megálltunk közben hintázni a jó forgalmas út melletti "játszótéren", mert az jó. :) Utána elmentünk hozzánk, kölcsönadtam neki a Death Note-ot, majd én kísértem haza, jó hosszú úton. :D Megmutatta Hófehérke házát, meg a szatír kertitörpét. :o Aztán meg bevetettük magunkat egy másik játszótérre. :D Úgy szeretem az ilyen délutánokat. :) Szeretlek, Kriszta! :) ♥

Tegnap este színházban voltunk apukámmal. Aaaaannyira színház-hiányom volt már, úristen! :D Bérletünk van, és a márciusi előadás időpontját elnéztük és nem mentünk el, áprilisban meg nem volt... :( Próbálom azóta is azzal vigasztalni magam, hogy a magyar faktos tanárnőm szerint szörnyű volt az a darab, amit kihagytunk, de akkor is bánt... Na, de most sorba lesznek színházaim, szuper lesz! :D Ez volt az idei utolsó előadásunk, a Szentivánéji álom c. Shakespeare vígjátékot néztük. Igazából tetszett! :D Lerítt róla, hogy sokkal jobban is meg lehetne csinálni ezt a darabot, de akkor is jó volt. :D Néha nekem kicsit túl hülyéskedték, ami szerintem szükségtelen volt, lévén alapból komédia. Viszont a második felvonásban a színház a színházban rész, az valami állati volt, betegre nevettük rajta magunkat! x'D Helena Trokán Nóra (képen), Demetrius pedig Csémy Balázs (képen jobbra) volt, őket nagyon szeretem. :) Puckot nő játszotta, ami kissé meglepett, mert eddig csak férfival láttam kiírva mindenhová... Az eredeti műből származó szövegek nagyon tetszettek, valamikor majd el is szeretném olvasni. Igazából, hiába imádom a színházat, nem nagyon szeretek drámákat olvasni (hiányoznak a leíró részek, na!), de a Rómeó és Júlia speciel tetszett (meg a Csongor és Tünde is), szóval úgy gondolom kapni fog egy esélyt! :) Meg nagyon szeretném jövő évadban megnézni az Operettszínház musical-változatát is...

Ma volt az utolsó Filmklub. (Minden a végéhez közeledik...) De lesz jövőre is! :D A nagy nevettetők című némafilm-összeállítást néztük múlthéten, az előadás is aköré épült, kiegészítve Chaplinnel. Új kedvencem van! :D Buster Keaton (1895-1966). Fapofaként is ismert, mivel a szerződésében volt foglalva, hogy nem mosolyoghatja el magát sem a filmjeiben, sem nyilvánosság előtt. :S A négy kisfilm közül az első és az utolsó volt az övé volt, azok annyira jók voltak! :D A kettő középső nem tetszett, az a tipikus "négyszer egymás után feldöntjük az tányérokkal megrakott kocsit, jajj de vicces" erőlködés volt, azokat nem szeretem, annyira erőltetettek... De a Keaton filmek tényleg jók voltak! Az elsőnek Az összerakható faház volt a címe, a másikra sajnos nem emlékszem... :S Az előadáson viszonylag sokan voltunk, mivel a médiából érettségizők is bejöttek okulni. :) Néztünk részleteket A diktátorból (Chaplin), ill. egy Stan és Pan filmből. Nem volt olyan rossz, de a másik filmesztétát sokkal jobban szeretem, továbbra is. Kézenfekvő, de most, hogy így kimondták, mégis elgondolkoztam rajta: a némafilmek sztárjainak ott bukott meg a karrierjük, hogy megszólaltak... Igazságtalan - mondhatnánk, ám valahol meg tudom érteni. Volt ezeknek a filmeknek valami olyan különleges atmoszférája, ami szimbiózisban létezett Chaplin, vagy épp Buster Keaton alakjával (nem csoda, hogy ők írták és rendezték a filmjeiket, sőt előbbi a zenét is maga szerezte), hogy érthető, hogy a hangosan kimondott szó megtörte a varázst... De akkor is szomorú.

Nőnapi

Színházba akarok menni! Az Operettbe... Tavaly szeptemberben voltam utoljára. Ott nincs pótszék-jegy. :( Hiányzik... Egy ideje nagyon meg szeretném nézni a Szentivánéji álmot., akármennyire vegyes véleményeket hallottam is róla. Játszik abban is Bereczki Zoli... Tudom, hogy láttam őt az utóbbi időben koncerteken, többször is, de színdarabban már olyan régen... Már csak pár nap, és elkezdik játszani a Rebeccát (A Manderley-ház asszonya). Bereczki Zoltán, Szinetár Dóra, Mészáros Árpád Zsolt, Polyák Lilla stb. Annyira szeretném megnézni. Még jobban, sokkal jobban, mint a Szentivánéjit. Eszmélet jó lesz, érzem. Sőt, ezt nézve, tudom is:

Volt filmklub. Nem tudok róla mit írni, látni kellene hozzá A mások életét. Amit amúgy tényleg érdemes megnézni, mert... katartikus. Újranéztük a zárójelenét, most is kirázott a hideg.
Meg ugye Nőnap van! :D Az osztály fiúi nevében kaptunk nemtudtammegjegyeznimilyen cserepes virágot, plusz a díszteremben pár gitáros srácból és két tanárúrból verbuválódott zenekar elénekelte nekünk az Álomarcú lányt! :D Az első sorban álltunk, hátranézve meg is jegyeztem, hogy valószínűleg ilyen lehetett egy Back Street Boys koncert is. xD Én ennyi lányt még nem láttam egy rakáson! :D Mielőtt elkezdték, az egyik fiú felállt és levette a pulcsiját, ami elkezdte magával húzni a pólóját is, mire a lánytömeg sikítani kezdett, hogy "Jól kezdődik, jól kezdődik!". xD Eszméletlen kedves gesztus volt ez az egész tőlük! :) (Mármint a minikoncert. :D)
Nem mellékesen Zoltán-nap is ma van, szóval boldog névnapot nekik, főleg egyetlen és utánozhatatlan apukámnak! :D Meg természetesen kedvenc színházi színészemnek, Bereczki Zoltánnak is! :D

Neeeeeeeeeem bírom ki! Tudom, sok lesz már a SuG klip, de ez annyira tetszik! :D Itt eszméletlen jó a klip is és a szám is. Takeru (az énekes) vámpír benne! :D Mondjuk igazából egy 2009-es klipben mi más lenne? Ahogy a KecskemétiEst írta a Rémségek cirkusza kapcsán, "Lassan csodálkozni fogunk, ha egy jóképű tinisrác nem vámpír", és hát kb. xD A klip elején pedig megfigyelhető a feszélyezett bemondó, aki biztos valószínűleg nem tud angolul. xD

Régi kerékvágás

Lecseréltem a fejlécet. :) Eredetileg D'espairsRay-es akart lenni, de miután ráraktam Hizumit, erőt vett rajtam, hogy a másik kedvenc japánomat is rá akarom rakni, főleg, hogy a napokban anyukámat rávettem, és végignézte velem A halállista mindkét részét (végül már neki is nagyon tetszett :D). Szóval bal oldalt Hizumi, jobb oldalt L, alias Matsuyama Kenichi! :D Ja, és amíg el nem felejtem, berakom a kedvenc D'espairsRay klipemet:

Egyébként majd 20-án megyünk Edittel J-Rockos bulira, amire - mielőtt még valaki képes megkérdezni - NEM repül ide Japánból egy együttes sem, hogy fellépjen a kecskeméti MÁV Kultúrházban, hanem DJ-k lesznek! :P:D Ja, igen, még mindig bele vagyunk bolondulva Japán zenei világába... :)

"Itsuka dare mo mugen no kaze ni naru"
(Ez a fenti számból van. És fogalmam sincs, mit jelent. :D)

Voltunk pénteken a magyar fakttal színházban. A Gogol. Utóirat. c. színpadi fantáziát néztük meg. Hát, be kell valljam, eléggé öncélú darab volt... Az előadás után volt beszélgetés a színészekkel, amiből megtudhattuk, hogy a fele improvizáció volt, a rendező csak annyit kötött ki, hogy próbáljanak meg gogoli szöveggel improvizálni. Ez az ő különleges módszere. Elolvastatott velük egy rakat Gogol művet és levelet(!), így ők nagyon képben voltak, de konkrétan a közönség, beleértve még a magyar tanáromat is, nem... Konkrét történet meg nem volt. Ami viszont nagy pozitívum, az a hangulata az egésznek. Mikor bejöttünk vodkával és uborkával kínáltak minket, a halott üdvéért. Egy hosszú lépcsősor vezet fel az Üzemszínház előadótermébe, az meg végig mécsesekkel volt kirakva. A mécsesek később az előadásban is jelentős szerepet játszottak, volt, hogy csak azok égtek. Meg a második felvonásban voltak nagyon jó részek, még ha közük nem is nagyon volt egymáshoz.

Mostanában minden hétfőn filmklub volt. Tegnap A mások élete c. filmet néztük, aminek az alaptémája a berlini fal lebomlása előtti NDK-ban zajló lehallgatások, egy mély drámába ágyazva. A főszereplő pár egy író és egy színésznő, akikre Stasi-ügynököt állítanak... Nagyon megrázó film. Ezzel álmodtam éjszaka. Várom már a jövőhetet, hogy elmélyedjünk benne.
Az ezelőtti két alkalommal pedig a musical volt a téma. Az első előadáson videóról kivetített botrányosan rossz minőségű, 20-25 perces részleteket néztünk a Hegedűs a háztetőnből, a Hairből (Végig rázott a hideg. Már-már megfeledkeztem arról, mennyire nagyszerű.), az Evitából és a Macskákból (továbbra is utálom). Kár volt érte a másfél óra... A pasi semmit nem mondott el, a történetet leszámítva... Aztán itthon jobb minőségben megnézem... A második alkalom viszont jó volt, azt az csinálta, aki a vámpírosat és a Tim Burtonöset, a film és a zene kapcsolatáról beszélt, nagyon érdekes volt, mondott újdonságokat, mutatott rövidebb és kevésbé ismert film jeleneteket is. Még akkor is fényévekkel verte az első részt, ha a végére meghalt a számítógép! :D Pedig az elején szerénykedett, hogy a második rész sosem lehet olyan jó, mint az első. :D (Eszter 5 perc után odasúgta nekem, hogy szerinte már most nyert. Naja. :P)

Ennyi lett volna, amiről most így szerettem volna írni. Mennem kell tanulni. Sokat, sokat, nagyon sokat. Rengeteg dolgozatot írunk, meg a Beszterce ostromával is haladni kéne, mert már elkezdtük. :S De, amúgy tetszik! :D Csak be kellett érte áldoznom a faktos Byront, pedig az is érdekelt volna... Azt hiszem, túl sok minden érdekel.

Bitch, Please!

Oké. Felülmúltam önmagamat. Vagy alul? Mostanában olyan furcsa degenerációi vannak az idők folyamán már azt hittem kialakult ízlésemnek... Kezdődött ugye ott, hogy Tokio Hotel. Bár, hogy őszinte legyek, szerintem velük az égvilágon semmi baj nem lenne, ha nem lett volna az a tömeghiszti körülöttük... Mindegy, tetszik a zenéjük és kész! Ettől nem leszek se kommersz-liba, se emó, se semmi. (Egyébként még nyáron jött a Within Temptation, ami csak abból a szempontból tartozik ide, hogy alapjáraton nem nagyon szeretem a női énekeseket, meg szimfonikus metált se hallgattam soha, előttük. De őket nagyon-nagyon... :D) Aztán mik voltak még? Kat Von D és a tetoválások. :D Ööö, nem mondom, hogy régen utáltam a tetkókat, vagy ilyesmi, de az tuti, hogy nem foglalkoztam velük. Aztán elég volt egyetlen LA Ink rész... :) Nagyon szeretem Katet. Olvasgattam a múltkoriban Mötley Crüe fórumokat, meg magyar híreket a szakításukról Nikki Sixxel... Eléggé negatív fénybe helyezik Katet. Nagyjából az az összkép, hogy Kat 25 évesen csak azért jött össze a 49 éves Nikkivel, hogy befusson, közben valószínűleg csalta, és ideje volt szakítani. :S Kissé szíven ütött. Csak én tartom simán figyelmen kívül hagyhatónak a korkülönbségüket? xD És igenis szerették egymást, annyira sütött róluk, szerintem. Katet meg ígyis-úgyis szeretem, szóval ennyi. LÍRAI KITÉRŐ VÉGE. Szóval, pár hete Kat Von D fotói között megtaláltam egy képet egy srácról, megnéztem a MySpace-ét, mert ki akartam deríteni, hogy ő az-e, aki az LA Inkben Kat egyik legjobb barátjaként szerepelt. Igen, ő, Jeffre Star.

Első ránézésre egy kivarrt meleg transzvesztita. Láttam, hogy vannak számai, meg ki volt írva, hogy hamarosan jön a klip, de nem különösebben foglalkoztam vele. Aztán valahogy megint odakeveredtem, akkor már fent volt a klip, gondoltam megnézem. Kissé félelmetes volt a pasi, nem mondom, de rögtön szimpatikus lett, mivel a klip kb. dióhéjban annyi, hogy először a pasik tépik szét a kis kurvát (saját magát is így hívja :]), utána lányok. Nos, ültem, hogy jeee, megfilmesítette a leendő emberismeret fogalmazásomat! :D (Ez egy nagyon hosszú történet, majd egyszer egy másik bejegyzésben...) Valamint tetszett a szám is. Meghallgattam hát a zenéit MySpace-en, de akkora mennyiségben nekem már nagyon tuctuc volt. Az enyhén szólva döbbenetes kinézetű felfedezettemnek utánaolvasva kiderült, hogy eredetileg sminkes, valamint stílusikon ill. divatdiktátor, és "The Queen of MySpace" (eszméletlen mennyiségű rajongója, valamint utánzója van ott). Körbemutogattam néhány barátnőmnek, csak úgy poénból, ám sajnos közben egyre jobban rákattantam a klipes számra a Get Away With Murderre (azóta le is fordítottam :L). Pár napja jutottam el oda, hogy oké, beadom a derekam az ekkora fokú elcseszettségnek (ez esetben kis negatív jelentésárnyalattal), és meghallgatom a lemezét újra. Sajnos tetszett. Bocs, de a lejtőn le... Oké, hogy tuctuc, de tetszenek a szövegei, viccesek és ötletesek. :) De... ehhez a pasihoz képest Brian Molko lányos korszakai kismiskák voltak. Mondjuk az egész Placebo, ha őszinte akarok lenni. Ők mostanában amúgy is egészen megkomolyodtak. :) Ő nagyon durva. Kihez hasonlítsam? Hmm... a 2000-es évek Boy George-a. Jól hangzik. :)

Hogy őszinte legyek, kissé elgondolkoztam, hogy mennyire érdekes, mennyi különféle útvonalon, és hogy tud az ízlésem fejlődni... xD Sosem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy olyan dolgokat fogok szeretni, mint amiket most. Mondjuk azt se, hogy valaha úgy eleve együttesekért fogok rajongani (Placebo♥), hogy kifejezettem tetszeni fognak a tetoválások (LA Ink♥), hogy minden, ami valami elvont stílushoz kötődik jobban fog tetszeni, mint a plázatrendi dolgok... Hogy beteg dolgokat fogok szeretni. :) Jeffree Star nagyon az, de valamiért tetszik a zenéje... Azon rágódtam, hogy mindezt hogy tudom összeegyeztetni a színházzal, mert ugye akkoriban, mikor a fentieket NEM gondoltam, akkor még csak az volt. Sokat nyavalyogtam is akkor emiatt, meg hogy nincs stílusom. Mondjuk az úgy konkrétan most sincs, inkább valami furcsa katyvasz az egész. Pl. LD50-en vannak nálam ezerszer elvontabb emberek, a hétköznapokban viszont eléggé elcseszettnek számítok, szerintem. :D (Amúgy itt inkább az érdeklődési körről beszélek, nem feltétlen kinézetről.) Megnéztem pár régi ismerősöm adatlapját a napokban, akiket még különböző színházi fórumokon/művészbejárónál ismertem meg anno. A legtöbb elment ilyen Beyoncee-Lady Gaga-disco vonal felé az évek során. Hát, úgy tűnik én valami másik utat választottam. De a színház az maradt. Jó ez így, azt hiszem. Ugye?

Tartalmas hétvége

Huh. Most egyszerre akarnék ezerféle dologról írni. Gondolom sorban kellene haladnom. :)

Pénteken jött Niki. Délután visszamentünk a városba találkozni a barátaimmal, nevezetesen Anitával, Krisztával és Petrával. Először beültünk a Korzó Kávézóba, szokás szerint szórakoztatni a kiszolgáló srácot a sok-sok szörnyűség középhangos megtárgyalásával, amit csak a beteg agyunk kitermel. xD Utána Kriszta hazament, mi meg átmentünk a Sarok presszókocsmába, ott összeszedtünk még embereket, valamint úgy megvertek minket Nikivel csocsóban, hogy győzelemként ünnepeltünk, hogy egy gólt be tudtunk lőni. :D Aztán álltunk a WC-ben és egyszer csak hallottuk a szörnyű hírt, miszerint J.D. Sallinger meghalt!! Úgy, hogy Niki pont most olvas egy könyvet róla, aminek kapcsán mindenkivel, így alig pár órával azelőtt velem is, róla beszélt a napokban... Ijesztő. Nyugodjon békében! :'(
Utána átmentünk Kerékbe, ahol hihetetlen mennyiségűt csocsóztunk, valamint leszűrhettük, hogy az átlagéletkor felett vagyunk, s a 14 évesek mostanában csont nélkül kinéznek 17-nek... ;)
Másnap bemutattam Nikit apukáméknak, merthogy még nem találkoztak, mert egyrészt Apukám nyaranta nincs itthon, vagy ha év közben jött Niki, akkor nem volt elég rászánni való időnk, hogy elmenjünk. Na, de most. :D Beszélgettünk pár órát a szociális munkáról (Niki ezt tanulja, Hajni ezt csinálja), utána hazajöttünk és megnéztük a Kés/alatt keddi részét, mert azt muszáj volt, mert... SPOILER Született feleségek-Karl objectszexuális benne és aaannyira poén!! x'D SPOILER VÉGE Este meg koncertre mentünk a Dandybe. :) Elvileg Ritáékkal voltunk, de a végére már inkább csak ketten Nikivel. Az első koncert az I Don't Know volt, nem volt rossz, de a mááásodik! :D Mad Dolls. Hihetetlenül állati marha jó volt! :D Húúúúúúúúú. :) Egyébként az énekes pasi úgy nézett ki, mint Szabó P. Szilveszter. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az előbbi csapat dobosa meg úgy, mint AFC Tomi. xD Halálkomolyan. :) A végén pedig 1 év 3 hónap után hirtelen újra összeállt az Enternix formáció, a Mad Dolls gitárosából (Akiből egyébként még nagy sztár lesz, mert olyan szinten el tudja adni magát a srác... Meg szebben tudja kihúzni a szemét, mint én. :@ xD), az I Don't Know dobosából, meg még egy srácból. Alig akartuk őket elengedni a végén. :) Már mindent játszottak az őrjöngő... pár embernek, aki még ottmaradt az utolsó busz után. :D Megérte ott maradni. Kegyetlen jó volt. :) Volt kisebb pogó is, amibe elszántan próbáltak néha berántani az első sorból, ill. 'Donnótomi' többször konkrétan nekem zuhant, amiért, bár nem kellett volna, de többször is bocsánatot kért a koncert után. :) Meg van bocsátva. ;D Nikit meg szabályosan felkapta egyik alkalommal és elszaladt vele. :D Az annyira aranyos volt! *.* :D A koncert egyetlen negatívuma, hogy utána napokig zúgott a fülünk... Már-már elkezdtünk tartani a maradandó halláskárosodástól. :S
Vasárnap végignyálaztuk az 501 filmsztár könyvemet, Niki 155 színésztől látott már filmet, én csak 150-től... Bele kell húzni! xD Utána meg lementünk hógolyózni, és megtámadtuk a 13 éves kisfiúkat, akik keményen felvették a harcot. :D Kicsit agresszívak voltak, de poén volt az egész, meg velem idén még senki sem volt hajlandó hógolyózni. :( Ja, és ők legalább tényleg annyi idősnek néztek ki, amennyik voltak! :D Utána összekészültünk a Hírszínházba. Krisztával ott találkoztunk. A hír, amiből az improvizációs darab készült, az volt, hogy a Fibernet megkérdezés nélkül elvett csatornákat. Volt benne minden, családi dráma, TV-függő anyuka, kórtermi harc a távirányítóért, betelefonálós pedofil mentalista (Puskás Peti), műsor-paródiák, Ort Péter beugrása a Lili bárónő egyik női szerepébe... :) Nagyon jó volt, csak sajna alig több, mint egy órás. Utána megvártuk Puskás Petit egy szóra, mialatt rájöttünk, hogy már annyira kinőttünk ebből a művészbejárózásból, annyira rég csináltuk, és olyan furcsa volt... :) Főleg, hogy egy másik csajszi durvábban nyomta, mint mi fénykorunkban, vagyis kb. 10 nagyjából ugyanolyan képet aláíratott, és a barátjával sorozatfelvételt csináltatott Petiről. :)
Aztán még színház után megnéztük a Hold (Moon) c. Sam Rockwell filmet, ami egy hiperalacsony költségvetésű film, David Bowie fiának, Duncan Jones első rendezése. Jó volt... de szóljon már, ha valaki érti a végét! :D Köszi! x'D Reggel Apukám nagy nehezen rávette magát, hogy felkeljen és eljöjjön értünk, aztán kivitt minket az állomásra, és Niki hazament, én meg iskolába...

Hörrhörr

Mi próbáltuk kiszedni Petrából, hogy milyen koncertre megyünk... Kriszta annyit megtudakolt, hogy nem "hörrhörr angolul éneklünk" lesz, ami igaznak is bizonyult, mert "hörrhörr magyarul éneklünk" est volt. :F Na, de ne szaladjunk előre. :) Tegnap ünnepeltük Rita és Kriszta szülinapját. Előbbi Anita és Petra társaságában felment délelőtt Educatio-kiállításra, amit mi idén helyhiány miatt kihagytunk, mert amúgy is voltunk már tavaly. Szóval, ebéd után Krisztával kimentünk Editékhez, és nekiálltunk tortát sütni! :D Elvileg abból a receptkönyvből csináltuk volna, amit Kriszta kapott tőlünk karácsonyra, de végül a csokis tésztába raktunk lekvárt is, a tetejére marcipán lapot, arra csokimázat, s mindezt megspékeltük mandulával. :D Nagyon update volt, igen. xD Az elkészítésére nem térnék ki, elég annyi, hogy Edit bátyja egyik mozzanat hatására percekre röhögőgörcsöt kapott. xD Egyébként irigylem Edittől a tesóit... Meg mondjuk mindenkitől, akinek nálánál egy-két évvel idősebb vagy fiatalabb tesója van, és szeretik egymást. :) De erről már nagyon lecsúsztam. :D Délután megérkeztek Ritáék, rengeteg lufival és egy tömött szatyornyi repiajándékkal. xD Egy másfél óra alatt el is készültünk, s elmentünk Kiskunfélegyházára. Összeszedtük a nagy hirtelenjében beszervezett Attilát, majd bementünk a Rocktárba. Az első zenekarra még bementünk... A Részeg c. számuk viszont olyan erős hatást tett ránk, hogy muszáj volt kimennünk a folyosóra. A szövege igazi gyöngyszem volt, komolyan! :D "Nézd meg, bazdmeg! Nézd meg, bazdmeg! Részeg, mocskos féreg! Mocskos féreg!" xD Mindez egy felül kopasz, oldalt hosszú hajú randa rocker előadásában. Legközelebb akkor mentem vissza a koncertterembe, mikor hallottam, hogy István, a királyt énekel a másik, még viszonylag helyes pasi, viszont aztán kiderült, hogy az "énekel" az erős, mert leginkább csak bűn hamisan elordibálta. :F A második zenekar esetében már csak egy fél számra mentünk be, az este további részét leginkább a nem dohányzó részen fetrengve töltöttük és beszélgettünk Edittel és Krisztával. Igazából egész kellemes este volt, csak mondjuk ne kellett volna ezért 1000 Ft-ot fizetni. xD Attilának 1300-at. :D Merthogy elővételes jegyünk volt, szerintem egyedül az egyébként sem nagyszámú közönségből. xD A főzenekarra úgy volt, hogy bemegyünk, de ahogy bementem elkezdett egy pedofil bácsi stírölni, meg ha egyet léptem jobbra, akkor ő is, aztán mikor már szorosan mellém állt és vigyorgott rám, akkor betelt a pohár, és otthagytam az egészet. Később Petra elküldte a francba, mikor megint próbált becserkészni minket... FÚJ! Utána Edit fáradt volt, ezért a mi turnusunk előbb hazament. Utána fürödtünk, majd asszociációs játékokkal ütöttük el az időt, amíg fél négykor be nem futottak a többiek is. xD Ritával úgy aposztrofáltuk a programot, mint életünk legszarabb koncertje, de igazándiból - a pedobácsit nem számítva - tényleg kellemesen éreztem magam. Nagyon-nagyon szeretem a barátaimat. :)

Este meg színházban voltunk apukámmal a Lili bárónőn. Hát, az Operettben anno klasszi sokkal jobb volt. :S Igazából szeretem Pál Attilát, de egyszerűen Szabó Dávid Frédi-alakítását meg sem tudta közelíteni. Emlékszem, kollektív röhögőgörcsben fetrengett az egész nézőtér, ahányszor színpadra lépett. xD Vááá, de jó is volt! *.* Itt meg még ráadásul túl volt spilázva a vénlányok szerepe, amit én nagyon nem szeretek. Szerintem idétlen és erőltetett. A nagymamám olyan aranyos, mindig mondja, hogy az öreg pofákra senki sem kíváncsi, szép fiatalokat akarunk látni! :D Öhm... hát nem mondom, hogy nincs igaza... Semmi ilyen nem jön be, ahol az öregségből csinálnak komikum-forrást (ld. még: Minden végzet nehéz)... Ami tetszett ebben a feldolgozásban, hogy telerakták a kastélyt szellemekkel! :D Na, az nagyon jó volt, bár még azt is jobban ki lehetett volna bontani. Összességében nem mondom, hogy rossz volt, egyszerűen csak sokkal többet vártam, mert mikor Pesten láttam ezt a darabot, akkor nagyon tetszett.

Fontos még itt a végén megosztanom a világgal abbéli fájdalmamat, hogy Nikki Sixx és Kat Von D szakítottak. :'( Amikor láttam MySpace-en Nikki új bejegyzésének a címét (Katherine and nikki), azt hittem bejelenti, hogy eljegyezték egymást... Annyira elképesztően összeillettek, hogy én senki mást nem tudok elképzelni Nikki mellé... De ha ezekután megint nekiáll Playmate macákat felszedni, kiakadok. Nagyon szeretem Katet is. Ez így olyan rossz. :( Na, nekem ők voltak az álompár... Egyébként Nikki annyira édes, írta a blogjában, hogy a legjobbakat kívánja Katnek, hogy kölcsönösen szerették és inspirálták egymást, hogy sosem fognak semmi rosszat mondani a másikra, mert egyszerűen túl sok a csodálatos közös történelmük. :'( Áhh...! :(
(Mellékesen nem tudok Miami Inket nézni, mert a köcsög TV-szolgáltató kivette a Discoveryt a csomagból. Direkte mennek rá azokra a csatornákra, amiket nézek? :@)

Vígyeltem

Annyira rossz, hogy már megint nem igazán van időm ide írogatni... Igazából csak az előbb végeztem a BZ-SZD koncertes élménybeszámolómmal... :S
Hétvégén itt volt drága horrorsó drúgom (Gépnarancs-nyelv, jee ;D), Niki, aki amúgy mosonmagyaróvári, de most Pesten tanul egyetemen. Egy Musical Fórumon ismertem meg 2005-ben a Szabó Dávid topicban. :D Aztán azóta... Hajjaj. :D De ez hosszú történet lenne. A lényeg, hogy nagyon szeretem, aztán ilyen kis külön-világosan szoktunk éldegélni, ha összekerülünk. :P
Kicsit késett a vonata, mert valaki az előtte lévő vonat elé ugrott. :S Durva. Aztán rohantunk moziba, megnézni az Újholdat. :) Jött még velünk Petra, Anita, Kriszta és a nővére, Alíz. SPOILER Az elején nem vettük túl komolyan a filmet, meg igazából a végéig röhögőgörcsöt kaptunk ahányszor csak Edward a méltóságteljesnek szánt, de viccesre sikerült lassított-felvétel jelenetei voltak. xD Jacobért teljesen odavagyok. Akarok én is egy ilyen barátot... Egyébként a könyvben a végén Bella NEM mond ám olyan szörnyűséget, hogy "Ne kényszeríts választásra, mert őt választom, mindig is ő volt az igazi."... :o Egyébként, a kritikáknak igazat adva, Jacobnak tényleg feltűnően villogós-fehér fogai voltak. xD A harc jelenet a Volturinál nagyon jó volt, meg Dakota Fanning is. A vámpírok sajnos többet csillogtak, mint az első részben. :S SPOILER VÉGE De nekem akkor is tetszett. A zenéje is nagyon, bár lehet nem kellett volna két-háromszor is meghallgatni a film előtt, mert így túlságosan felismertem őket. :) De nem baj! :D Ami nagyon poén volt, és nagyjából idetartozik, az az, hogy Niki mondogatta, hogy miért vannak ilyen hímnős nevek, mint pl. a Taylor Lautner keresztneve. Mekkora poén lenne, ha összejönne a Taylor Swift énekesnővel. Mondom, ugyan keressen már rá. Igen. Kijött egy rakat smárolós kép róluk. Én öt percig röhögve sírtam, hogy ilyen nincs. xD
Pénteken mozi után még sétáltunk a városban Petrával és Anitával. Nagyon szép karácsonyi vásár van, vettünk forralt bort/puncsot, meg később Nikivel sült gesztenyét is. :) Aztán itthon néztünk Lakótársat keresünket a TV-ben, másnap reggel meg Wall-E-t szintén ott. :D Nagy gyerekek. :) Délután bementünk a városba és könyvesbolt-rulz! xD Este néztünk Csillag születiket, amiből kiesett az a szimpatikus Tamás (amúgy nem nézem a műsort) és Mosonmagyaróvár büszkesége Brasch Bence. :( Magyarra fordítva a két helyes srác. Érdekelne kik szavaznak... :S :D Után pedig megnéztük Jim Carrey 1985-ös Csak egy harapás c. vámpíros vígjátékát. Aranyos volt. xD Másnap meg néztünk One Tree Hillt, ami abból állt, hogy Niki utálatát hangoztatta Lucas iránt. xD Köztes időben meg képkeresők, YouTube (Mika - Rain klip ♥), meg pl. reggel hatig beszélgettünk. :D Jó volt. Nagyon. :)
Aztán voltam bérletes színházba, az Indul a bakterházat néztük. Mikó István (Micimackóóó :D) játszotta a baktert, ő nagyon jó volt! :D Bendegúzt felnőtt játszotta, aztán így nekem néha kissé erőltetett volt... Valami Utasi Árpi-kaliberű kiskölyök kellett volna, szerintem. :D Egyébként összességégben azért jó a volt, a szereplők is, a díszlet is, no meg persze a történet! :D
Aztán tegnap meg megvolt a második Cine-Java Filmklubos vetítés. Akira Kurosawa Véres trón c. 1957-es fekete-fehér filmjét néztük, eredeti japán hanggal és békebeli felirattal (értsd: hullámzott, ha fújt a szél a filmen xD). Nos, ezért érdemes pl. erre a Filmklubra is járni! Nagyon-nagyon tetszett! Pedig magamtól nem hiszem, hogy megnéztem volna. Annyira örülök neki. A történet Shakespeare Machbeth-jének a feldolgozása volt, és tényleg izgalmas volt, állati jól megcsinálva! SPOILER Volt egy jelenet, amiben a feleség a már rég nem ott lévő vért mosta-mosta a kezéről, azt képzelve, hogy az nem jön le... Ez fogott meg leginkább, főleg, hogy most vesszük Arany Ágnes asszony balladáját. :) SPOILER VÉGE Következő alkalommal a tehát japán filmművészetről lesz szó, úgyhogy valószínűleg jön anime-függő Edit barátném is. :D Január pedig Tim Burtoné, alig várom! :D Amúgy nem írtam az előző alkalomról, amikor a vámpírfilmekről és tinihorrorokról beszéltek. Nagyon érdekes és, hálisten, objektív volt. Másfél órás volt az előadás. Megtudhattuk, hogy két féle vámpír-irányvonal van, az egyik a Drakula-féle csábító, emberi, és a Nosferatu-féle szörny (Továbbélése: Alkonyattól pirkadatig xD). Az Alkonyatnak meg kellett születni. Ide haladt a vámpír-fejlődés. Egyre inkább eltűntek az elidegeníthetetlennek hitt tulajdonságaik ("Kifejezetten szeretek feszületeket nézegetni." - Interjú a vámpírral), s az Interjú...-ban már megjelent a gyötrődő, lelkiismeret-furdalással küzdő vámpír alakja, az Alvarjárókban már randevúzott a vámpírfiú és az emberlány (bár utóbbi az Alkonyatban élte először túl xD), Az elveszett fiúkban pedig tinik voltak a vámpírok. Ennyi. Alkonyat van, mert kellett, hogy legyen. :) Mutattak részeket a már emlegetett Csak egy harapásból (Igen, ezért akartam megnézni. :D) és Az elveszett fiúkból (Ezt is meg akarom.), valamint felkeltették az érdeklődésem a Drakula-filmek, a Nosferatu, a Nulladik óra (tinidráma) és a Carrie (tinihorror) iránt. Várom már a japán előadást is! :D

A napokban több új klip is kijött, amiket most inkább csak belinkelnék:
30 Seonds To Mars - Kings and Queens (fókusz a fehér pacin xD)
Placebo - Bright Lights

u.i.: BOLDOG MIKULÁST UTÓLAG IS MINDENKINEK! Kaptam rá Marvel képregényeket apukámtól. *.*

X... meg még van y is :)

Szerdán volt a suliban a Budapesti Média Intézetnek ilyen hallgató-toborzó előadása. Elmentem. Kár volt. Nem hogy, nem győztek meg, hogy oda menjek, egyenesen eltántorítottak az egésztől. A hű de nagyon laza és vicces néni alapjáraton volt hihetetlenül unszimpatikus, ráadásul nekiállt a híres médiasztár tanáraikkal kérkedni, majd holmi kegyelemdöfésként megemlítette, hogy az utóbbi években minden évben a növendékeik közül került ki a szépségkirálynő. Jeee. Majd biztos pont ezzel győz meg... (Neeem, nem állítom, hogy aki szép, az nem lehet okos is, csak hát most...) Szóval nem tudom, lehet csak ez ilyen szar, mert hogy fizetős, meg ilyen... sznob, de nagyon meg kell választanom, hova megyek, ha tényleg a kommunikáció és médiát választom. Annyira szeretnék újságíró lenni... Csak hát, most megyek ilyen szörnyűséges helyre, vagy pedig beadom a jelentkezésem oda, ahová embertelenül magasak a ponthatárok. Patthelyzet.
Pénteken elmentünk a másik új Malom-béli kávézóba. Nem volt rossz, de a Bookcafé jobban tetszik, csak az drágább. Majd kialakul, lehet visszaszokunk a Korzóba. :)
A héten végignéztem az összes X-Men filmet! *.* Imádoooom! :) Apukámtól kaptam még nyár elején kölcsönbe egy tucat képregényt, és már azok közül is az X-Menes volt a kedvencem. Most meg, hogy már a filmeket is láttam... Hmm. :D Az első rész nagyon bejött, csak sajnos nem jött össze, amire szurkoltam. SPOLIER De most amúgy miért akadály, hogy Vadóc csak most fejezte be a gimit, Farkasnak meg a korát sem lehet meghatározni? :D Akkor is össze kellett volna jönniük!! Amúgy azt hiszem Scott volt a kedvencem. :) Az átható tekintete, meg ahogy állandóan húzták egymást Farkassal... :D SPOILER VÉGE Mystique-et nagyon nem szerettem. Meg Ian McKellent (alisas Magneto) se, be kell, hogy valljam. :L Viszont az első részben nagyon tetszettek a gonosz mutánsai, a békafiú és az oroszlánpasi. :D A képregényben Vihar (a filmben: Ciklon) volt a kedvencem, de itt kicsit elsikkadt a karaktere. Óóó, majdnem kihagytam, hogy még kedvenc volt a harmadik részből az angyalfiú, számomra az ő története nagyon megható volt. És persze Rozsomákot, akarom mondani Farkast is nagyon szerettem, de őt ki nem? :) Nekem talán a harmadik film tetszett legjobban, aztán az első, utána a Kezdetek: Farkas, és legkevésbé az amúgy leghosszabb második rész tetszett. Vááá, de most annyira képregény-olvashatnékom lett megint! Valaki nem tudja, honnan tudnék Marvel képregényeket szerezni?? :D
Ma este meg voltunk a bérletünkkel kecskeméti színházban Apukámmal. Molnár Ferenc Játék a kastélyban c. vígjátékát néztük meg, három felvonásban. Nem volt rossz, felvonásról felvonásra egyre viccesebb lett, de láttunk itt már jobbat is. SPOILER A történet arról szólt, hogy két drámaíró és fiatal zeneszerzőjük véletlenül fültanúi lesznek annak, ahogy az utóbbi menyasszonya, a primadonna a szomszéd szobában évődik régi szerelmével, aki szintén színész. Drága komponistánk természetesen nagyon kiborul, de a lelkesebbik drámaíró úgy dönt, megmenti a helyzetet. Könnyed egyfelvonásos "francia" darabot kerít a hallott párbeszéd köré, amit megtaníttat a két színésszel, akik majd az esti vacsoránál előadják azt, ezzel meggyőzve a vőlegényt arról, hogy akkor éjszaka csak próbáltak. Természetesen az író nem könnyíti meg a gaz csábító dolgát, telis-tele rakja a szövegét hosszú mondatottak, s nyakatekert francia személy- és helynevekkel. :) SPOILER VÉGE A zeneszerzőt Csémy Balázs játszotta, aki mostanában minden kecskeméti darabban felbukkan. Tavaly még "e.h." titulussal, egyetemi hallgatóként futott, de nekem úgy tűnik, idénre már végzett. De ez mindegy, örülök, hogy itt van, mert kellett már a vérfrissítés, ő pedig nagyon tehetségesnek tűnik! :)