Itt nincs kutya

Csütörtökön suli után rögtön indultam fel Nikihez Pestre. A vonaton majdnem elaludtam, sőt... Ez történik ha az ember kávéfüggő, és nem kapja meg időben a szükséges adagját. xD A pályaudvaron kiderült, hogy Nikoletta is hasonló elvonási tünetekkel küzd, így hát félkómásan elszenvedtünk a csodás BKV-vel a koleszig. :D Ott volt egy kis időnk, ittunk kávét és harci díszbe vágtuk magunkat, majd elindultunk a színházba.

Nyár óta terveztük megnézni a Dogville-t a Bárka Színházban, jellemző, hogy az utolsó előadásra estünk be. xD Viszont rögtön elkezdtünk örülni ennek, mikor kiderült, hogy, épp ebből kifolyólag, tartanak a végén egy közönségtalálkozót is. :D A darab iszonyatosan hihetetlenül fantasztikusan jó volt, ahhoz képest, hogy a főszereplő nő *khmm* nem játszott túl jól, a rendező meg nem értette meg, miről szólt a film. :S A történet Lars von Trier kiváló filmje (Dogville - A menedék) alapján készült, magyar viszonyokra átírva. Ez nagyon jól meg volt csinálva, mint utóbb megtudtuk a magyar neveiket maguk a szereplők találták ki. A helyszín egy bérház lett. Az egyes jelenetek között minden elsötétült és magyar underground zenéket hallhattunk (Kispál és a Borz, Kiscsillag stb.). Nos, ez annyira tetszett, hogy nagyon kedvet kaptam most ilyen zenékhez. Régóta nem hallgattam ilyesmit, még szegény 30Y-t is hanyagoltam mostanában, pedig nagyon szeretem ám őket.^^ Az összes szereplő kimagaslóan jól játszott, a főszereplőt leszámítva, aki egyszerűen érzelemmentes maradt, bármi történt.
Az este egyik fénypontja a mellettünk ülő kis csoport volt. Az előadás megkezdése előtt nagyban ropogtatták a rágcsálnivalót, ill. lóbálták a kólás üveget, ám ez csak a kezdet volt. Rögtön az elején, egy sorral alattunk a középen ülő srác szeretettel átkarolta a mellette ülő pasit. Eltelt egy perc, és a másik kezével ugyanígy magához húzta a másik oldalon helyet foglaló lányt is. Ööö, oké. xD Viszont itt még nem volt vége! A kedvenc részem kétségkívül az volt, mikor a színpadon épp egy szerelmi vallomás zajlott, s közben a mellettem ülő srác lassan szétnyitotta a lábait, az előtte ülő pasi hátra fordult, ő meg átpakolta a vállára. o.O A szünetben is random ölelgették egymást. xD Milyen szerelmi paralelogramma volt már ez? :D A második felvonásra helyet cseréltünk Nikivel, így ő is tanúja lehetett egy hasonló jelenetnek. xD Mindezt amúgy időzítve a drámai részekre, mi meg alig bírtuk ki, hogy ne röhögjünk fel. :F Sajnos barátaink nem jöttem a közönségtalálkozóra, de hát istenem, érthető, képzelem micsoda orgia várta őket otthon, miután megtartották az előjátékot a színdarab alatt! xD
A közönségtalálkozó... Szerintem elkönyveltek minket két komolytalan hülye libának, de egyszerűen... xD Először a rendező próbálta ráhúzni szerencsétlen történetre a Bibliát meg Jézust, ami sajna nem stimmelt, mire közölte, hogy "El kell fogadnunk, hogy Isten akár így is dönthetett volna!". Ja, tényleg. Bassz, nem így döntött!! xD Minek erőlteted bele, ha nem passzol rá?! püfff... Aztán, valaki megkérdezte a főszereplőnőt, hogy milyen képet képzelt magához a karakter kialakítása során. Közöltem Nikivel, hogy "Csendéletet. Pont olyan unalmas volt.", szegény még fel sem tudott ocsúdni, a nő máris közölte, hogy "Semmilyent. Én nem nagyon gondolkoztam a karakteren. Hogy hogy juthatott idáig, vagy ilyesmi...". Neeee, ilyen nincs... :'( Hogy lehet valaki ennyi ostoba? :O Szerencsére hamarabb el kellett mennünk, hogy elérjük az utolsó buszt haza, szóval lemaradtunk arról, hogy a rendező előadja mit lát bele a kutyába, miután csajszika tágra nyílt szemekkel közölte, hogy "Én végig azt hittem, hogy én vagyok a kutya!". -.-"
A rejtély kulcsa, hogy akkor mégis hogy tudott működni a darab, az az, hogy közös megbeszéléseik voltak róla a szereplőgárdával, akik között feltehetően akadt olyan, aki értette is a filmet...

Miután visszaértünk a koleszba, be lettem mutatva Niki egyik sokat emlegetett barátjának, Andrisnak! :D Fél három körül erőt vettünk magunkon és elmentünk zuhanyozni, majd olyan fél öt körül sikerült el is aludnunk. Ez mindenképp szép teljesítmény, én pl. teljes 23 órán keresztül ébren voltam! :D Másnap 10-kor szerettünk volna kelni, ami természetesen nem jött össze, még órákig kínlódtunk, végül csak ebédelni másztunk ki az ágyból. :P Délután elindultunk a SakuraZakába, hogy vegyek J-Rockos kitűzőket.^^ Szerintem az eladóknak már az agyára mentünk, mert nem tudom hány dobozt végignézegettünk, mire kiválogattam, miket szeretnék. :D Nikinek meg nagy köszönet jár az asszisztálásért, és dicséret, amiért többeket már fel is tud ismerni! ;) Vettem kis méretű LM.C, D'espairsRay, Miyavi és Death Note kitűzőt, valamint egy nagyobb Ruki-Miyavi-Shousat. :) Nagyon szépek. *.* Sajnos SuG-osból nem volt megfelelő, de majd legközelebb.^^
Még a térképemet nézegetve kiszúrtuk a közelben lévő Vámház Krt.-at, ahová okvetlenül el kellett mennünk, megnézni Klapka úr aranyboltját a 9. szám alatt. xD Útközben becsábultunk egy antikváriumba, ahol egyrészt nagyon rámenősek voltak az eladók, másrészt pedig eszméletlen volt a választék, így nem tudtunk vásárlás nélkül kijönni. :D Niki megvette a régóta akart Szerb Antal: A pendragon legendát, én pedig Anthony Burgess Egy tenyér ha csattan c. regényét, mert azóta el akarom olvasni, hogy a Gépnarancsról keresgéltem a mindenféle tanulmányokat, s bele-bele futottam ebbe a műbe is. :) Valamint megvettem még Abe Kóbótól A homok asszonyát, amiről az AnimeStars 20. számban volt szó, és leküzdhetetlenül felkeltette az érdeklődésemet. :) Hálisten nem voltak drágák, meg úgyis spóroltam a sok blicceléssel. xD Mivel Nikivel az átlagember számára elviselhetetlenül könyv-mániások vagyunk, ezért hát ezek után még elindultunk megfejteni a három emeletes Libri rejtélyét... csak épp nem sikerült. :( Nem emlékszem ki mondta nekem, hogy ott tényleg van egy ilyen, de ha eszembe jut, ellátom a baját! :D Sikertelenségünk után még vettünk egy fagyit a McDonald's-ban, amivel szintén jól jártunk, mert 60Ft-al drágábban adták, amiért bent az épületben és nem a kinti ablaknál vettük. Hogy nyomnám bele az arcukba... :P Végül visszamentünk a koleszba a cuccaimért, és a 19:53-as vonattal hazajöttem. :)

Szóval, összességében jó volt, nagyon. :D Annyira hiányzott már Niki... Na, de most már perceken belül nyár, úgyhogy majd sokkal-sokkal többet fogunk találkozni! :D Várom. Szeretlek! :) ♥
(Egyébként, ha esetleg kihagytam valamit, írj megjegyzést és egészítsd ki nyugodtan! ;D)