Filmek, filmek

Hi. (Ez ilyenkor úgy akar hangzani, mint ahogy a Skins első évadának a legvégén Sid mondja, de gondolom akármit csinálok, ez nem fog átjönni belőle, de aki látta a sorozatot, az most már tudja.^^)

Tegnap itt volt Petra, Edit, Kriszta és Rita. Néztünk Velvet Goldmine-t. :D És Krisztán kívül senki sem tudta, hogy ki az a David Bowie (a főszereplő karaktere őt hivatott parodizálni)! :'( Emberek, lehet így élni? Nem. Élnek így emberek? :'S Egyébként a VG a legkedvencebb közös kedvenc filmem Nikivel. :D Egyik nyáron órákon át kódoltuk-időzítettük a feliratát, mert nem passzolt... utána se. De, találtunk olyat, ami végül igen. xD Glam-rock korszak. Imádom. :) Jujj, meg, tényleg, emiatt a film miatt szerettem meg a Placebót is! :D Énekelnek benne egy számot, ami elsőre a filmben kevésbé, de a soundtrack CD-n már annál inkább megfogott. :D
Na, tessék művelődni, ő Mr. David Ezmárzenetörténelem Bowie:

Mostanában egyébként japán filmeket nézek! :D (Tegye fel a kezét, akit ez meglepett! xD) Őszinte leszek, eddig alig láttam egy-kettőt. Tudtam, hogy a horror-művészetük nagyon jelentős, de... ööö... én nem nézek egyedül horrort, társaságban meg mindig akadt valami más ebben a műfajban, így nem estünk neki pl. az eredeti Körnek (amit egyébként még semmilyen formában nem láttam :D). Viszont volt már a Filmklubban előadás a japán filmművészetről, miután a Véres trónt néztük. Igazából mindezt felesleges volt leírnom, mert se nem horrort, se nem valami kimagasló filmtörténeti alkotásokat nézek. Olyan filmeket, amikben J-Rock sztárok szerepelnek... :L Az első a BeatRock☆Love volt, aminek Takeru (SuG) volt az egyik főszereplője. Képes voltam megnézni a filmet japánul, felirat nélkül (tekintve, hogy nem létezik rá). :L Igazából nem is hiányzott hozzá... A kedvenceim azok a kellemesen hosszú jelenetek voltak, amikor percekig nem beszélt senki, és - annak ellenére, hogy a film egy ZENEkarról szólt - még zene sem volt! Takeru életunt, szenvedő arckifejezésétől meg már a falat kapartam, és konkrétan fellélegeztem, mikor végre elmosolyodott a végén... De a koncert-jelenetek az elején és a végén jók voltak. :) Majd ha egyszer lesz rá felirat, lehet kap még egy esélyt, de... :S A következő élmény már sokkal jobb volt, bár azt a filmet meg mindenhol lehúzták, pedig nekem tetszett. Moon Child, lövöldözős vámpíros film, Gackttal (ex-Malice Mizer) és Hyde-al (L'Arc-en-Ciel) a főszerepben. Érdemes elolvasni róla EZT a kritikát (az elejét minimum, ahhoz még a film megnézésének tervezése sem szükséges), mert állati szellemes, és mindent elmond amit én is gondolok. :) Arról már volt szó korábban, hogy Gacktért odavagyok, de a másik úriembert csak most kezdtem el, a film hatására hallgatni. :P Okés, régebben végighallgattam egy L'Arc-en-Ciel best ofot, és nagyon tetszett is, csak, hogy teljesen őszinte legyek, utána arról is sikerült elfelejtkeztem, hogy ez fent van a gépemen. :S De most újra felfedeztem, sőt belekóstoltam Hyde szóló munkásságába is, azt kell mondjam, az is eszméletlen jó! Ezek után talán már annyira nem is meglepő, hogy tegnap Hyde másik filmjét, a Last Quatert néztem meg. Gótikus szerelmi történet. Először majd frászt kaptam tőle, mert mikor tegnap előtt éjszaka lejött, és belenéztem, pont sikerült olyan jeleneteket kiválasztani, mint pl. a hosszú, fekete hajú japán lány, fehér ruhában, ami nálam első számú szívroham-faktor. Azt hittem, valami horror lesz, de nem bírtam magammal, meg kellett néznem még frissiben. Hálisten, kiderült, hogy alaposan félreértelmeztem a látott jeleneteket. :) Igazából tetszett, bár a film második fele eléggé B-kategóriába süllyesztette, de nem volt rossz. Megkerestem azt a számot, amit Hyde énekel benne. Annyira szép:

A jövőben tervezem majd megnézni az Oresamát is, ami meg Miyaviról szól, és természetesen ő is benne a főszereplő. :D *menthetetlen*