A kezdet vége...

A D'espaisRay ma bejelentette, hogy feloszlanak. Hizumi torokbetegsége nem javult, így kénytelenek voltak meghozni ezt a döntést.

Ti voltatok az első japán kedvenc együttesem... Ti keltették fel az érdeklődésemet a j-rock iránt, nektek köszönhetem, hogy megismertem a japán zenét. Közvetve azt is, hogy beleszerettem magába Japánba. Talán, ha ti nem vagytok, akkor most az a rengeteg minden, amit ennek a rajongásnak köszönhetek, nem lenne az életem része. Kedvencek, barátok, annyi mindent köszönhetek nektek a saját zenéteken kívül is. Pedig már önmagában az is... Nagyon szeretlek titeket.

Egy percig sem hibáztatlak benneteket a döntésért. Bárhogy fáj, tökéletesen megértem az indokotokat. Hizumi a legfontosabb. Óóó, istenem, bárcsak meggyógyulna... Még csak nem is az együttes miatt. Bele se merek gondolni, milyen érzés lehet valakinek, akinek 12 éve az éneklés az élete az, hogy lehet, hogy többé nem használhatja a hangját. A francba is... Miért kell ilyesminek történnie? Miért?!

Borzasztóan megvisel... Én tényleg hittem benne, hogy Hizumi meggyógyul és tudjátok majd folytatni. Annyira, de annyira sajnálom ezt az egészet. Elmondhatatlanul fogtok hiányozni... Boldog vagyok, hogy legalább még megadatott nekem, hogy lássalak titeket élőben. Titeket, életem egyik legmeghatározóbb j-rock zenekarát. Köszönöm azt a koncertet, a szép emlékeket, a zenéiteket... Kívánom, hogy alakuljon jól mindannyiótok élete és karrierje. És talán, egyszer...

Hizumi. Zero. Tsukasa. Karyu.
Sosem felejtelek el titeket. Köszönök mindent.

Ma is szülinapokról

Boldog Szülinapot, Hizumi! :) ♥

お誕生日おめでとう!

Hizumi az egyik legnagyobb kedvenc japán együttesem, a D'espairsRay énekese. Az együttes 1999-ben alakult, s azóta is változatlan felállásban zenélnek. Velük kapcsolatban a legfontosabb, hogy 2010. szeptember 29-én a Magyarországon adtak koncertet, én pedig ott voltam és láttam őket! Oké, meglehet, hogy a karrierjük szempontjából azért voltak ennél fontosabb mérföldkövek is. Mindenesetre, nekem ők voltak az első J-Rock kedvenc együttesem és nagyon szeretem őket. Sajnos, most épp szünetet tartanak Hizumi rejtélyes torokbetegsége miatt, de reméljük minden rendben van és hamarosan újult erővel tudják folytatni a zenélést. ♥

REDEEMER PV, mert ez volt az első amit láttam/hallottam tőlük. :)

................................................................

Boldog 34. Szülinapot, Chris Martin! :) ♥

Chis Martin 1977. március 2-án született, Christopher Anthony John Martin néven az angliai Devonban. 1998-ban, az egyetemen alapította Jonny Bucklanddal, Will Championnal és Guy Berrymannel a Coldplay együttest. Még náluk sem került sor soha tagcserére. Chris Martin egyébként a színésznő Gwyneth Paltrow férje, akivel van két közös gyerekük is, Apple és Moses. Utóbbi azért kapta ezt a nevet, mert az apukájuk a Coldplay Moses című dalát Gwyneth-nek írta a megismerkedésükkor. (Erre szoktam mindig elmondani, hogy végülis jól járt a kissrác, hogy nem a God Put A Smile Upon Your Face-t. xD) Egyébként pedig, nagyon szeretem a Coldplayt, ők az egyik kedvenc britpop együttesem. ♥

Yellow videoklip, mert azt hiszem kitartóan ez a kedvencem a Coldplay-től, ha elcsépelt, ha nem.:)

................................................................

Boldog 21. Szülinapot, Lee Hong Ki! :) ♥

생일 축하합니다!

Hong Ki 1990. március 2-án született a dél-koreai Szöulban. 2007-ben tűnt fel az F.T. Island nevezetű együttes énekeseként, ami elméletileg már a K-Rock kategóriába tartozik, de ez leginkább csak abban mutatkozik meg, hogy hangszereken játszanak, mert hangzásilag nekem még mindig pop. De nem az együttes miatt jutott eszembe megemlékezni Hong Ki születésnapjáról is, hanem azért, mert ő játszotta a You're Beautiful doramában Jeremyt. Nagyon szerettem benne, remélem még lesznek további színészi munkái is a jövőben.

Barae - I hope MV (music video) az F.T. Islandtől, mert kifejezetten nagyon szeretem ezt a számot. :D

Karyu 32.

Nagyon Boldog 32. Szülinapot, Karyu! :) ♥

お誕生日おめでとう!

Karyu, mint Matsumura Yoshitaka született 1978. december 7-én. A D'espairsRay 1999-es megalakulása óta ő tölti be a bandában a gitáros posztját. Egyébként, az együttesben amúgy sem volt soha tagcsere, ez számomra hihetetlenül szimpatikus bennük. Be kell valljam, Karyut csupán akkor szerettem meg igazán, mikor a szeptemberi koncert előtt elkezdtem még intenzívebben is foglalkozni a bandával. Előtte inkább semleges volt, azóta viszont nagyon szeretem őt. Mindezt a koncerten lezavart magánszámaival még sikerült tetéznie, így jelenleg Despa-téren is eljutottam arra a pontra, hogy nem tudnék kedvenc tagot választani, mivel egytől egyig imádom őket. :)

Mint azt már többször leírtam, a D'espairsRay az egyik legmeghatározóbb j-rock banda az életemben, hihetetlenül örülök, hogy láthattam őket élőben. Remélem Hizumi rejtélyes torokbetegsége hamar rendbe jön, s nem kell nekik túl hosszú kényszerpihenőt tartani.

Karyu szülinapjának alkalmából pedig Garnet PV, ami az egyik legnagyobb kedvenc számom tőlük. Ez még az igazi elvadult, sötét D'espairsRay a coll:set nagylemez idejéről. Szeretem ezt a PV-t, a zaklatott képi világát, Despáék halálmadár-kinézetét...

u.i.: A december is ilyen felköszöntgetős hónap lesz. :'D

D'espairsRay koncert

Még mindig hihetetlennek érzem, hogy tegnap ott voltam a D'espairsRay koncertjén. Ők voltak az első japán együttes, akiket komolyabban elkezdtem hallgatni, s ez nem is volt még olyan régen... Épp ezért felfoghatatlan, hogy ilyen hamar megadatott, hogy lássam őket színpadon is. Felfoghatatlan, de fantasztikus. :) Nagyon remélem, hogy az a hiatus, még ha két éves is, akkor is tényleg "csak" szünet, és nem a vég, mert én még szeretném látni őket!

Iskola után lezavartam még egy gyors szalagavatós ruhapróbát, utána elkezdtem készülődni. Közben befutott Edit, s igaza lett. Nekem háromszor annyi időm volt elkészülni, mint neki, és végül mégis rám kellett várni. xD A Sparnál találkoztunk Mollyval és Mimivel, majd lóhalálában rohantunk a buszhoz, de hálisten végül még hamarabb is értünk oda. Saya már fent ült, mivel ő Szegedről jött, és foglalt nekünk helyet a második emeleten leghátul. Mimi elaludt, mi pedig végigbeszélgettük az utat, valamint körmöt lakkoztunk. xD A Népligetben szálltunk le, ahonnan kb. öt perc volt a Diesel Club, ami előtt beálltunk a már eléggé hosszú sor végére. Egyszer csak látom, hogy közeledik egy nagyon ismerős lány... NyaSuki volt, csak épp levágatta a haját, mióta utoljára láttam. :) Megölelgettük egymást, aztán odahívtam hozzánk.

Közben Saya és Edit hatalmas erőbedobással próbáltak felbontani két üveg bort, hogy VBK-t csináljanak belőle, aztán, külső segítséggel, de megoldották. Míg várakoztunk, egyszer elhaladt mellettünk egy kisiskolás csoport, csak úgy bámulták a tömeget, mi ez a sok fura szerzet! :D Molly hamarosan felfedezett ismerősöket a sorban, úgyhogy, egy kis gondolkodás után, mi is előrébb tolakodtunk. Ott volt Andreya, s később Nanoushka is csatlakozott hozzánk. Nem tudom mennyit vártunk, igazából gyorsan eltelt az idő, beszélgettünk, aláírtunk egy zászlót és csináltunk a vezetésemmel ezernyi képet. xD

Mimi, én, NyaSuki, Edit

én, Molly, Mimi

Bent leraktuk a cuccainkat a ruhatárba, utána megnézegettük, miket árulnak. Volt valami gusztustalan zokni 5500Ft-ért, meg csodaklassz pulcsi 9900Ft-ért. Értelemszerűen egyikből sem vettünk. xD Edit, Molly és Mimi vettek vászontáskát, amit a koncert és hosszas gondolkodás után végül én is akartam, de addigra már csak a hivatalos staffnak fizethettem volna, Euróval, amim pedig nem volt. :S A koncertterem nagyon picike volt, ráadásul olyannyira sikerült megtöltenünk, hogy elég hering-stílusban álltuk végig a koncertet, de ez csak azt jelzi, mennyien szeretjük Despáékat. :) Bent összefutottam Kaellel, Rikával, Deeával és még pár ismerőssel. Aztán hét körül beálltunk a várakozó tömegbe, s még egy órán keresztül Evanescence-t hallgattunk. xD Folyamatosan azt adták, már az egész közönség ki volt készülve tőle, hogy nem képesek váltani, azért mégsem Evanescence koncertre jöttünk, na! :'D Várakozás közben a rajongók minden élő embernek sikítottak, aki felment a színpadra, így lett nagy sztár a fotóspasi, aki hálából még puszikat is dobált nekünk. xD Aztán végül nyolc után pár perccel elkezdődött! Molly, NyaSu, Mimi és Andreya elég hamar elsodródtak tőlünk, de Edittel és Sayával végig nagyjából együtt maradtunk. A neten a következő setlistet találtam:

1. BORN
2. Marry of the Blood
3. WEDICINE
4. 浮遊した理想　Fuyuu shita risou
5. DEATH POINT
6. dope
7. 13 -Thirteen-
8. LOVE IS DEAD
9. DAMNED
10. Masquerade
11. Human-Clad Monster
12. DEVILS' PARADE
13. abyss
14. Hollow
15. REDEEMER
16. Garnet
Encore:
17. Abel and Cain
18. Forbidden
19. in vain
20. MIRROR

A KAMIKAZE-nak és a TRICKSTER-nek még nagyon tudtam volt örülni, mert azok a legnagyobb kedvenceim között vannak tőlük, de a másik két nagy szerelmet, a Garnetet és DEVILS' PARADE-et eljátszották, nem is akárhogy. Az egész koncertnek volt valami "spirituális" jellege, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam ezt meg. Ezt leginkább a DAMNED alatt éreztem, amikor még ráadásnak az egész színpad vörös fénybe borult. Ahogy az egész közönség egy emberként kiabál, Hizumi mozdulatai, gesztikulációja... Valahogy ezt jutották eszembe. Voltak azonban teljesen más pillanatok is, mint például az átszellemült karlengetés az abyss alatt, vagy a parti-hangulatot hozó LOVE IS DEAD. Egyébként meglepően táncolható volt a zenéjük, én sokszor abba is hagytam a feltett kézzel való ugrálást. :) Nem éreztem különösebb problémákat Hizumi hangjával, a betegsége ellenére sem, inkább csak a beszédhangját találtam elég rekedtnek. Szólt hozzánk párszor, angolul, amit néha nem annyira értettem, de a lényege a szokásos közönség-biztatás volt. Mielőtt levonultak, Zero egy üveg vizet szétköpködött a közönségre, és büszkén elmondhatom, hogy jutott rám is. xD Egyébként annyira aranyos volt, az egész koncert alatt ott bujkált a mosoly az arcán. Ezután a koncert után már nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc tagom, mert most már mindet egyaránt imádom. :) Karyu olyanokat leművelt a gitárjával meg a nyelvével ... Azt hiszem ezt hívjuk fanservice-nek. :P:D Tsukasából sajnos gyakorlatilag semmit sem láttunk, mert a dobok mögötti rész nagyon erős fénnyel volt megvilágítva, aminek hatására csak a sűrű, színes füstöt láthattunk, s néha a hajának a körvonalát. Egyedül akkor pillanthattuk meg őt, mikor kijött eldobni a dobverőit, de azután meg elég hamar elhagyta a színpadot. :( A koncert végén a fiúk rituálisan kiosztották az üvegeiket is, de a kedvencem volt a pengetők "eldobálása", amiket Zero és Karyu konkrétan a szájukból köpködtek a tömeg közé. :D Úgy gondolom, igazán lelkes és hálás közönség voltunk, amíg Despáék levonultak a színpadról, olyan extatikus sikítás-ordítás orkán volt, hogy ilyet szerintem még nem is hallottam. xD

Amikor oszlani kezdett a tömeg, észrevettem, hogy Rika és még egy lány a földön fekszenek egy dobverőt markolva, körülöttük egy csapatnyi lány, akik ütve-rúgva próbálták kitépni azt a kezeik közül. Hihetetlenül ijesztő volt az egész. Próbáltam lecincálni egy-egy csajt róluk, de miután nem sikerült, és mindenki  más csak bámult, elrohantam biztonsági őrt hívni, ők se perc alatt szétszedték őket, de páran még mindig maradtak akik szorosan fogták azt a nyamvadt dobverőt, s nem nagyon tudtak megegyezni róla. Igazából nem tudom, mit képzeltek azok a lányok magukról... Mi van, ha megkaparintják a dobverőt? Nézegethetik otthon nagy büszkén, hogy "Az enyém. Megvertem érte három másik rajongót!". Szánalmas. Végül nem tudom, mi lett a kérdéses tárgy sorsa, Rika otthagyta, miután megkapta az őröktől Hizumi nyakláncát, de szegény eléggé kivolt, amit meg is tudok érteni...

A koncert után leültünk a lépcsőre enni és beszélgetni, majd elnéztünk hátra, ahol a rajongók várakoztak, hátha kijönnek Despáék. Megvártuk, amíg Andreya elment, után átsétáltunk a Diesel másik oldalára, ahol szintén találtunk pár várakozót. Elég sokáig lézengtünk a buszuk elkerített parkolója körül, de végül a lányok meggyőztek, hogy nagyon hideg van, és úgyse jönnek ki, menjünk... Mikor elindultunk, felkiáltott a tömeg, hogy "Karyu!!", ezért még maradtunk egy kicsit, de már nem sokáig. Megkerestük az éjszakai buszt, elmentünk a nyugatihoz, ahol ijedten konstatáltuk, hogy a McDonald's csak hétvégén van nyitva kettőig. Segítséget kértünk az egyik utcai kajáldánál, ahonnan a belváros felé irányítottak minket, de már pár méter után belebotlottunk egy török étterembe, reggel hattól hajnali négyes nyitva tartással. Így hát beültünk, felváltva eszegettünk, beszélgettünk, egész hamar eltelt az a pár óra, és miután ráraktam a táskámat az asztalunk alatti szellőzőre, már annyira hideg sem volt. Éjfél után felköszöntöttük Mollyt, aki ma lett 16 éves. Boldog Szülinapot, Molly!

Saya és Molly

Végül elérkezett az idő, hogy átmenjünk a vasútállomásra és felszálljunk a várva várt első vonatra. :) Harmadik próbálkozásra találtunk egy kupét, ahol volt fűtés és az ajtaját is be tudtuk zárni. Olyan megáll-minden-bokornál járat volt, de körülbelül az út felére már mindannyian aludtunk. Ceglédnél arra ébredtem, hogy megsülök, letéptem magamról minden kabátot és pulcsit, s könyörögtem a lányoknak, hogy hadd nyissam ki az ajtót, de rajtam kívül egyedül Sayának volt még melege, így végül én mentem ki a vonat folyosójára. Nem tudom, mit éreztek a többiek, de szerintem kész szauna volt bent... Az állomáson elbúcsúzkodtunk a többiektől, majd busszal hazajöttünk Mollyval. Olyan fél hét körül értem haza. Kicsit tartottam ettől a Pesten való éjszakázástól, de nem volt vészes, és mindenképp megérte! :D

D'espairsRay: Monsters

Nos, miután jó párszor végighallgattam D'espairsRay új lemezét, a Monsterst, úgy döntöttem, összeszedem róla a gondolataimat. De először is van egy elintéznivalóm a kedves basszusgitáros felé... :)

Boldog születésnapot, ZERO! :) ♥

Összességében jó kis album lett, mindenki elégedett lehet vele, az is, akinek a szíve a régi, az is, akinek az új hangzás felé húz. :) Hizumi hangjáért pedig továbbra is odavagyok, szerintem nagyon egyedi és erőteljes. Nem hiszem, hogy ez lesz a kedvenc albumom tőlük, de nagyon tetszik. (Mondjuk igazából nem is tudom, melyik lenne a kedvenc.) Leírom a benyomásaim az egyes számokról külön-külön is.

Human-clad monster

Ebben a számban valahogy elegyedik a régi Despa-stílus az újjal. Tetszik. :)

DEATH POINT

Azzal kezdődik, hogy Hizumi beleordít a mikrofonba. *.* Ez a szám már elsőre hallgatásra kitűnt nekem a többi közül (Mivel nem voltam itthon, a PV létezéséről később sikerült tudomást szereznem, szóval a lemezt előbb hallottam egészben, minthogy azt láttam volna. :$). Nagyon tetszik a PV is, ütős lett, jó választás volt ez a szám.

13 -Thirteen-

Miért van kiírva a címe angolul, betűkkel is? :D Ezzel most megtiltják, hogy Tizenháromnak hívjam a dalt? xD Cseles. :P Egyébként nagyon tetszik ez a feszes ütem a számban, olyan háborúba menetelős.

LOVE IS DEAD

Szeretem ezt a számot. :D Igazi bulizós, felvidítós, egész nap énekelgetős. Az se baj, ha talán tényleg emlékeztet más számokra.

DEVILS’ PARADE

Első hallgatásra ez a szám fogott meg leginkább. És ebben is van keménykedés. :D Azt érzem, kedvenc lesz. ^^

dope

Tetszik, a lágyabb vokál a a közepe-vége felé különösen. :)

FALLING

Ez pedig inkább új-Despa. Nem rossz, de az ő esetükben valahogy a keményebb számokat talán jobban díjazom. De jó, és kell ilyen is. :)

PROGRESS

Nagyon izgalmasan indul, de utána olyan kis átlagos lesz, viszont a vége megint nagyon jó. :D

FINAL CALL

Ez már Single-ként kint volt, mikor anno ismerkedtem a zenekarral. :D Nincs vele igazából semmi problémám, de a kedvenc számaim közé sem tartozik.

abyss

Izé, biztos nekem elcseszett a lelkivilágom, de a sötét kezdés után jobban örültem volna, ha olyan is marad a szám. :L Mondjuk akkor elég lehangoló albumzáró lenne, így pedig megvan a feloldás. Jól van, megbeszéltem magammal. xD

Végezetül pedig itt a már említett Death Point PV:

Már csak 60 nap van hátra a koncertig! :D

Mindenféle

Rászántam magam egy kis összefoglalóra az utóbbi napjaimról... Nem mintha bárki annyira noszogatott volna. xD Az időm nagy részét azzal cseszem el, hogy egyik fogorvostól a másikhoz járok... :S Kimozdult az egyik fogam a helyéről, amivel eddig soha semmi probléma nem volt. :( Biztató volt amúgy a fogszabályzós doktor bácsi. xD Belenéz a számba és közli: "Hmmm, érdekes... Ilyet még nem is láttam!". Köszönöm szépen, pont ilyen mondatokat szeretek hallani a szakembertől. xD Aztán megtanácskozta Doktor House nénivel, aki papíron az orvosom, de összvissz 3× nézett rám eddig, amúgy meg max csak konzultálni szokott rólam; és visszarendeltek másnapra. Úgyhogy most fel van turbózva a hülye kivehető fogszabályzóm, aztán júliusban várnak szeretettel... Komolyan annyi baj van ezzel a vacakkal, hogy visszasírom a rögzítettet (amúgy sem utáltam^^). Viszont jó hír, hogy a szájsebészeten - miután potom két és fél órát várakoztam -.-' - azt mondták, még nem értek meg a bölcsességfogaim a műtéti eltávolításra, úgyhogy még legalább egy évet várni kell vele! :D *ugrál örömében*

Szerdán voltam MiniKAMI-n. Edit két órával elnézte a kezdést, de végül befutott ő is. :D Addig pedig megismerkedtem Nixel, aki már régebb óta jár, de eddig még nem találkoztunk. Miután bemutatkoztam, megkérdezte, hogy "Figyelj, neked nincs blogod véletlenül?". xD Lassan megelőz a hírem! :D Egyébként nagyon aranyos volt, szereti a The Grenmát és az LM.C-t, szóval jól elbeszélgettünk. :) Utána ő elment, de megérkezett Edit! :D Aztán szokásos: sétáltunk, beszélgettünk, fagyiztunk, összefutottunk a fél világgal az utcán... xD Jó volt. :) Hálisten, Edit lekéste a buszát, úgyhogy így vagy két órával tovább bent maradtunk. :D

Letöltöttem a Vamps új lemezét, most is azt hallgatom. :) Sikeresen rávett tegnap, hogy kicsit felhagyjak a végtelenített Rain Delay-hallgatással (néha azért kombináltam az -OZ- best offal, na! xD). Szóval, BEAST. Hihetetlenül tetszik. Ütős az egész, olyan igazi rock! Felpörget és vigyorgok össze-vissza. :D Miért van, hogy egyszerűen amihez Hyde hozzányúl, az mindig állati jó? *nem elfogult* Oké, persze nem szeretném elvitatni K.A.Z érdemeit sem, hiszen nélküle nem lenne Vamps a Vamps, és a dalok felét ő írta. :) Igazából az egész album nagyon tetszik, de megpróbálok kedvenceket kiemelni... Devil Side. Ahogy olvasgattam a neten, olyan kevesen szeretik ezt a számot, pedig... Bár biztos közrejátszik, hogy ez volt az első Vamps szám, amit hallottam, de ha nem lett volna jó, nyilván nem hallgatok meg többet, nem? Meg itt amúgy sincs kérdőjel, ez a dal az egyik a legjobb a lemezen és kész! :P:D Az új dalok közül pedig a Revolution az abszolút kedvenc. Hyde hangja valami eszméletlen benne, a kegyetlen jó refrénje miatt pedig melegen ajánlom minden j-rock bulira, mert annak ellenére táncolható, hogy egy vérbeli rock szám! ;D Egy dal van, ami kevésbé tetszik, a Piano Duet, amiről akaratlanul is a Sweet Dreams jut eszembe az előző lemezről, és már az se tetszett. :S Meg Hyde My First Lastos angol-kiejtésénél már hallottam tőle jobbat is, de nem baj. :) Tényleg ennyi, a másik 10 dal (mert Plug int nem számolom xD) hibátlan. :)

Aztán, még muszáj berakosgatnom pár dolgot a végére... :P Először is, az új D'espairsRay kép. Annyira veszettül jó. *.* Azt olvastam, hogy az ott Hizumi kezében vuvuzela, az a cuccos, amit betiltottak most a VB-n. xD Egyébként, bár eddig sem néztem a meccseket (egyszerűen nem tud lekötni :S), most már minden érdeklődésemet elveszettem a téma iránt, mivel kiestek a japánok és az angolok is. :( Mindegy, a lényeg, hogy már csak 89 nap, és D'espairsRay koncert! :D Csak lenne már meg a jegyem. :S

Délelőtt megint Miyavi live-okat néztem. :) (Köszönet értük Nee-channek! :D) Sokkal jobban szeretek tőle élő videókat nézni, mint PV-ket. Jobban átjön belőlük, szerintem, hogy mennyire tehetséges. Imádom, ahogy gitározik. *.* A kedvenc az LFX-es videók közül:

Na, mára ennyi lettem volna. xD Este megyünk Mad Dolls koncerte! :D Úúúgy várom. *.*

Taste in

A napokban elgondolkodtatott az a tény, hogy fent van Adam Lambert lemeze a gépemen, és még hallgatni is szoktam. xD Nem is olyan rég még olyan konkrétan be tudtam határolni a zenei ízlésemet. Mit hallgatok? Britpopot és alternatív rockot. Mit nem? R'n'B-t, és semmit, aminek tuc-tuc alapja van, vagy hörögnek benne.

Igazából az, hogy elkezdtem japán zenéket hallgatni, ha nem is változtatott meg mindent, hiszen annak ellenére, hogy mostanában már főként ilyen zenéket hallgatok, a régi kedvenceimet ugyanúgy szeretem; jelentősen kiszélesítette a zenei látókörömet. És ezt nem csupán a hallgatott előadók nemzetiségére, illetve nyelvére értem. Olyan műfajokból is kikerültek kedvenceim, amikről addig azt hittem, egyáltalán nem is szeretem. :)

Nálam ez az egész J-Rock dolog a D'esparsRay-nél kezdődött. Miután megnéztem a REDEEMER PV-jét, úgy gondolom, eldőlt a "sorsom". :) Ők lettek az első japán kedvenc együttesem. Először, mint gondolom rajtam kívül még sokan mások, a REDEEMER lemez dalaival ismerkedtem meg, amelyek a régi számokhoz képest már könnyebben emészthetőek, lágyabbak. Viszont, természetesen, ennyi nekem nem volt elég belőlük, így rövid úton továbbléptem a régebbi lemezeik felé. És itt jött be az életembe a hörgős rock... xD Előtte a legkeményebb zene, amit hallgattam, a 30 Seconds to Mars volt, ahol összvissz annyi volt, hogy bizonyos számok végén Jared előszeretettel "kiabált", de be kell valljam, ez akkoriban kicsit zavart is bennük... Viszont mikor komolyan nekiálltam Despát hallgatni, valami történt. Egyszerűen imádom az igazán zúzós, hörgős számaikat, teljesen átszellemülten tudom hallgatni. :D Rengeteg kedvenc számom ezek közül került ki. Odavagyok Hizumi hangjáért, hogy tud simogató lenni, majd hisztérikus... Igazából az egész D'espairsRay-ért odavagyok. :) Hát, így gabalyodtam bele a japán zene ezen ágába. Ezek után, már nem hogy visszariasztana a hörgés-kiabálás a dalokban, hanem konkrétan szeretek hörgős ScReW, Dir en Grey, exist†trace, the GazettE és újabban -OZ- számokat hallgatni! :D Azért nem semmi idáig eljutni onnan, hogy pár éve még csak musicaleket, illetve a musical színészek popba-hajló lemezeit (Most már szigorú rostán kell ezeknek átmenni! xD) voltam hajlandó hallgatni. :P

Ám ott a másik vonulat is! :D Hosszú időn keresztül (nem írom, hogy világ életemben xD) jobban vonzódtam a depressziós, elmélázós, vagy épp világmegváltós számokhoz, igazából - Mikát leszámítva persze :D - kifejezetten taszítottak a happy-minden-jajj-de-jó típusú dalok. Bizony, ezt az írja, akinek a fejlécén ott virít Takeru és az LM.C (Egyébként már egészen sikerült megbarátkoznom a blogom új kinézetével! :D). :P Míg az előzőt valamelyest meg tudtam magyarázni, ezt nem fogom tudni. Valami átállítódhatott bennem, mert már nem a világfájdalom számok tudtak felvidítani, ha esetleg rossz kedvem volt (azonos azonosat olt ki-elv), hanem épp hogy az ilyen minden ízéig vidám és pozitív zenék. :D Egyszerűen az van, hogy szeretem az oshare kei bandákat, és kész! :D Egyébként pedig igenis értékes az, amit csinálnak, és csomó számnak sokkal több a mondanivalója - számomra legalábbis biztosan - mint amennyinek elsőre tűnik. ;) Amúgy, valószínűleg a fentebb említett ok miatt szerettem meg az Owl City-t is, hogy ne csak folyton japán együtteseket említsek. :)

Britpopot már elég régen hallgattam. Legutóbb tavasszal volt a Blur kapcsán utoljára úgy igazán terítéken. Valahogy mostanában nem ahhoz van hangulatom. :S Pedig tartom, hogy az egyik legszínvonalasabb zenei műfaj. Talán az is közrejátszik, hogy feloszlott a két legfontosabb együttes (Oasis, The Verve). De július 19-én megjelenik Richard Ashcroft új együttesének, a United Nations Of Soundnak az első lemeze, az majd biztos visszarángat egy kicsit. :) Igazából Ashcroft is az a kategória nálam, hogy szívesen meghallgatok mindent, amihez hozzányúl, nem kötelező azt a Vervével tennie. xD Szóval, jó lesz. ^^

Összességében nem bánom, hogy ilyen színes a zenei ízlésem. :) Nagyon szeretem az összes kedvencemet, egyik hallgatásáról sem tudnék lemondani. :D Viszont, hogy visszakanyarodjak az első mondatomhoz, vannak újabban (vagy nem is annyira újabban?) olyan furcsa defektjei az ízlésemnek, hogy én csodálkozom rajta a legjobban. xD A Wikipédia definíciói alapján ők Electropop, ill. Electronic Rock. Annyi a lényeg, hogy tuc-tuc az alapja, na! :F Fogalmam sincs, miért tetszenek... De személyes legnagyobb betegségem, Jeffree Star után, most az enyhébb verziójának, Adam Lambertnek is tetszik a zenéje. :S

Azt már elfogadtam, hogy Jeffree Startól nem szabadulok, de legalább az ő védelmére fel tudom hozni, hogy kegyetlen jó dalszövegei vannak, viszont Lambert átlagosabb ezen a téren... Na, meg játssza őt a Viva. xD Valamiért mégis tetszik...

Talán meg kellene világosodnom, hogy nem minden szar, aminek tuc-tuc az alapja, mint ahogyan nem minden szar, ami hörgős? :S Mert akkor hallgathatnám ezt is nyugodtan. xD Hiszen hallgatok én szimfonikus metált (Within Temptation♥), glam rockot (Mötley Crüe♥), magyar undergroundot, néha még punkot is, ezt ugyan miért ne? Ettől még nem lesz szar a zenei ízlésem. Csak még vegyesebb. xD

Azért, ha valaki mostanában egy beszélgetés alkalmával megkérdezné, milyen zenéket hallgatok, csont nélkül csak annyit mondanék: j-rock, britpop, alternative rock. Mert ezek a számottevőek és a legfontosabbak. :)

Such imagination.

Teeeljesen új kinézet! :D Végre sikerült rávennem magam arra, hogy az alapsablont is megváltoztassam. Most úgy érzem, ezt meg fogom tudni szokni. :) Igazából az vett rá, hogy ehhez a fejléchez nem passzolt volna a szürke háttérkém. Ezért a fejlécért meg mindent. *.* A bal oldali kép azóta a háttérképem a gépen, amióta felkerült a netre. Már a legutóbb is Placebós desing-t akartam csinálni (vagyis csináltam is, de már nem tetszik xD), csak akkor jött az az LM.C-s kép, és nem bírtam ki. :D Most is ugyanígy volt. Tovább akartam hagyni az előzőt, mert nagyon tetszett, de aztán... megnéztem ezt a videót:

Egyszerűen... szenzációs. *.* Hihetetlen. Eszméletlen. Fantasztikus. Ez mind-mind-mind egyben. Úúúristen! :D Akusztikus For What It's Worth Tokióból. :) Szóval, annyi a lényeg, hogy miután ezt megnéztem, nem volt visszaút. :D A fejlécen a felirat a Without You I'm Nothing kezdősorából van. Az az egyik kedvenc számom tőlük, de nem ezért választottam ezt a két szócskát. Valahogy ránéztem, és bummm... ez ütött be. Utána elgondolkoztam, hogy még passzol is a blogom nevébe kényszerűségből belekerült strange szóhoz, így hát tökéletes lesz! :D Azt jelenti, hogy különös fellángolás/belebolondulás... Nem mintha a Placebo-rajongásom valami különös fellángolás lenne, de mind a képbe, mind a videóba belebolondultam rendesen. xD
Egyébként mostanában megint rengeteg Placebót hallgatok, egyik hétvégén még koncertet is néztem. :D Na meg, megint az van, hogy nincs olyan nap, mikor legalább egy-két számot ne hallgatnék meg tőlük... Megérte betegnek lenni. ;D

Ajaj, nagyon rajongok. xD De most úgy alapból is. Ez a Visual Kei-dolog teljes egészében visszarántott a fangörlködés legmélyebb bugyraiba. :S

Meeeg van a D'espairsRay koncert pontos időpontja és helye! :D Szeptember 29., Diesel Klub. Szerdára esik, de nem nagyon izgat, megyek és kész! :D (Remélem Edit sem fog visszakozni, merthogy azt mondta eljön velem. :D Gyorsan meg kellene venni a jegyeket, hogy ne gondolhassa meg magát.^^) Éééés megyek a 30 Seconds to Marsra is! :D Nikolettával. :) Váááá, látni fogjunk Jaredet élőben! :D Azért ez rendesen hihetetlen! :D Meg idén is Sziget... Aaaannyira jó lesz!! *.* Mondjuk anyagilag totálisan be fogok csődölni, de... ezek akkor is kihagyhatatlanok. Ezen a nyáron elköltöm, amit tavaly megkerestem... :S

Voltunk szombaton magyar faktos kiránduláson, Pesten. Veszettül akartunk menni, elárulom... Nem tudtam miatta Mad Dolls koncertre menni, ill. Niki sem tudott eljönni... :( Emellett isteni volt szombaton hajnalban felkelni, majd a tömegnyomorban háttal utazni a vonaton, ráadásul még a telefonomat is otthon hagytam... Először a Kerepesi úti temetőbe mentünk, ahol felkerestük olyan nagyságok nyughelyét, mint Radnóti, Vörösmarty, Ady, Arany, Jókai, Kossuth... Két órát bolyongtunk ott, kissé fárasztó volt... De aztán ittam kávét, és máris minden szebb lett. *.* Utána átmentünk a Szépművészetibe, ahol a Degas-tól Picassóig c. 55 képből álló kiállítást néztük meg. Igazából nagyon tetszett. Főleg Picasso Izabella királynő c. képe, amit az istenért se sikerül megtalálnom a neten, pedig be szerettem volna rakni. :( Egyébként mostanában rájöttem, hogy nagyon tetszik a modern képzőművészet. Mert az impresszionizmus, avantgárd már ide sorolandó, ugye? Láttam Toulouse-Lautrec, Degas, Monet, Manet, Gauguin és persze Picasso képeket. Bármennyire is nem akartam menni erre a kirándulásra, azért ez nem hagyott hidegen. :D Egy óra alatt végignéztük a kiállítást, utána ücsörögtünk a lépcsőn, majd megszavaztuk, hogy menjünk haza a kettővel korábbi vonattal, mert nem tudunk mit csinálni... Még fagyiztunk a Nyugatinál, utána meg egy hálisten kellemes visszaút következett, egy helyre tudtunk ülni, én menetirányban, és végig beszélgettünk. :D
Érdekesség még, hogy mikor átszálltunk a metrón, jött szembe egy lány piros, skótkockás, tüllös szoknyában, szívecskés koronával a fején. Mindenki bámulja nagyban, én meg csak egyszerűen közöltem Lillával, hogy animecon van! :D Után mikor visszafelé egy cicafüles csajszi bukkant fel előttünk, mondta, hogy "Már meg sem kérdezem!". :) Ezt most azért hoztam fel, mert a láttukon annyira elfogott az érzés, hogy tökre várom, hogy nyáron menjünk mi is... (Ja, mert oda is megyünk. Be kéne iktatni egy bankrablást is valamikorra... xD) Pedig ebben az anime/manga témában azért még nem vagyok annyira benne. És mégis. :) Nem tudom... szeretem ezt az egész közeget.

Na, ennyi, mert meg fogok bukni társadalom ismeretből. xD

Semmi

lalalalalove is dead.



szeretlek titeket.

.................................................................

Furcsa belegondolni, hogy pár hónapja még vágyakozva gondoltam arra, hogy már alig van hátra a gimiből, és utána egyetem és Pest és boldogság. Persze akkor még voltak nagyjából konkrét elképzeléseim a jövőmről, most viszont már megint teljesen össze vagyok zavarodva... Már nincs két hónap, és vége a tanévnek. Annyira nem várom. Egyrészt nem akarom betölteni a 18-at, másrészt utána már csak egy év lesz hátra... Múltkor mikor Pesten voltam Krisztával, akkor döbbentem rá, hogy csak én tervezek ide jönni! A hozzám legközelebb álló barátaim (Nikit kivéve persze, aki már eleve Pesten van) szét fognak szóródni a vidéki egyetemeken. Nem nagyon tudok szabadulni a rossz érzéstől, ami azóta kísért. Már csak alig több, mint egy év!! Ez így... túl gyors.

Hipp-hipp

Úristen, hogy én mennyire pesszimista vagyok! Meg béna, természetesen... xD Jól sikerült az a múltkori ki-jöhet-felénk-mostanában nézelődésem, mondhatom! :F

Először is, jön a 30 Seconds to Mars a Sziget Fesztiválra!
Aztán szeptemberben jön a D'espairsRay Magyarországra!

Te jó ég, te jó ég, te jó ég! :D Énén menni akarok! Nagyon. *.* Oké. Augusztus közepe és szeptember. Messze vannak még. Elkezdünk spórolni (háhááá, hogy nem költöttem még el a karácsonyi pénzem! :D), meg úgy eleve megszervezni az egészet. (Én és az összes személyiségem, köztük az előbb hallott dadogós leányzó is. xD) Menni fog. Ha mégsem, akkor meg majd jövök ide sírni. ;)

Huhh... Higgadjunk le. :D Szerettem volna írni egy szép hosszú bejegyzést az Üvöltő szelekről még kedden, de a Mars eljövetele eléggé kizökkentett az elmélázós szelesdombi hangulatomból, így gondolataimat csak szerdán tudtam kifejteni - a faktos romantika TZ keretében. xD Na, de ha már az intellektuális bejegyzésemet elhalasztottam, akkor írok egy rövid összefoglalót a mindennapjaimról... Még mindig Megint szófosásos időszakom van, de most legalább ki tudom élni a barátaimon, a suliban. :) Úgy szeretem őket, amiért elviselik, sőt néha még tudják überelni is a hülyeségemet! ♥ :) Szombaton volt iskolánk (utolsó tanítási napot dolgoztuk le előre), de nekem speciel össz-vissz 20 perc fizikaórám volt. Hétfőn meg Filmklubon voltam, Hitchcock Szédülés c. filmjét néztük, jó volt, de nekem a Pshycho jobban tetszett. Majd bővebben akkor szeretnék írni róla, ha megvolt a kibeszélés is jövőhéten. Egyébként összesen csak öten voltunk a moziban, mind Katonás szakkörösök (azért ez mutat valamit :D). Szegény szervezők eléggé el voltak szomorodva. :( Egyébként kellemes családias volt, még a lábunkat is fel tudtuk tenni! :D

Ma reggel hirtelen felindulásból vettem egy AnimeStars magazint, LM.C-s hátsó borítóval, két oldalas cikkel és poszterrel. :D Meg tele van egyéb japán kultúrához kapcsolódó más érdekes témákkal is (nem csak anime/manga), aminek még külön örültem. :) Aztán majd valamikor hétfő körül megjelenik az áprilisi wan2, és lesz benne The Subways, gondolom a koncertről. :D Mondtam már, hogy mennyire tudom szeretni mikor vannak minőségi újságjaim? :)


És ezt most muszáj beraknom... Sok szeretettel küldeném Nikinek, és mindenkinek, aki szeretné... izé, szereti! :D

(Jared Leto leüt valakit a mikrofonnal a Buddha For Mary alatt. xD)

Régi kerékvágás

Lecseréltem a fejlécet. :) Eredetileg D'espairsRay-es akart lenni, de miután ráraktam Hizumit, erőt vett rajtam, hogy a másik kedvenc japánomat is rá akarom rakni, főleg, hogy a napokban anyukámat rávettem, és végignézte velem A halállista mindkét részét (végül már neki is nagyon tetszett :D). Szóval bal oldalt Hizumi, jobb oldalt L, alias Matsuyama Kenichi! :D Ja, és amíg el nem felejtem, berakom a kedvenc D'espairsRay klipemet:

Egyébként majd 20-án megyünk Edittel J-Rockos bulira, amire - mielőtt még valaki képes megkérdezni - NEM repül ide Japánból egy együttes sem, hogy fellépjen a kecskeméti MÁV Kultúrházban, hanem DJ-k lesznek! :P:D Ja, igen, még mindig bele vagyunk bolondulva Japán zenei világába... :)

"Itsuka dare mo mugen no kaze ni naru"
(Ez a fenti számból van. És fogalmam sincs, mit jelent. :D)

Voltunk pénteken a magyar fakttal színházban. A Gogol. Utóirat. c. színpadi fantáziát néztük meg. Hát, be kell valljam, eléggé öncélú darab volt... Az előadás után volt beszélgetés a színészekkel, amiből megtudhattuk, hogy a fele improvizáció volt, a rendező csak annyit kötött ki, hogy próbáljanak meg gogoli szöveggel improvizálni. Ez az ő különleges módszere. Elolvastatott velük egy rakat Gogol művet és levelet(!), így ők nagyon képben voltak, de konkrétan a közönség, beleértve még a magyar tanáromat is, nem... Konkrét történet meg nem volt. Ami viszont nagy pozitívum, az a hangulata az egésznek. Mikor bejöttünk vodkával és uborkával kínáltak minket, a halott üdvéért. Egy hosszú lépcsősor vezet fel az Üzemszínház előadótermébe, az meg végig mécsesekkel volt kirakva. A mécsesek később az előadásban is jelentős szerepet játszottak, volt, hogy csak azok égtek. Meg a második felvonásban voltak nagyon jó részek, még ha közük nem is nagyon volt egymáshoz.

Mostanában minden hétfőn filmklub volt. Tegnap A mások élete c. filmet néztük, aminek az alaptémája a berlini fal lebomlása előtti NDK-ban zajló lehallgatások, egy mély drámába ágyazva. A főszereplő pár egy író és egy színésznő, akikre Stasi-ügynököt állítanak... Nagyon megrázó film. Ezzel álmodtam éjszaka. Várom már a jövőhetet, hogy elmélyedjünk benne.
Az ezelőtti két alkalommal pedig a musical volt a téma. Az első előadáson videóról kivetített botrányosan rossz minőségű, 20-25 perces részleteket néztünk a Hegedűs a háztetőnből, a Hairből (Végig rázott a hideg. Már-már megfeledkeztem arról, mennyire nagyszerű.), az Evitából és a Macskákból (továbbra is utálom). Kár volt érte a másfél óra... A pasi semmit nem mondott el, a történetet leszámítva... Aztán itthon jobb minőségben megnézem... A második alkalom viszont jó volt, azt az csinálta, aki a vámpírosat és a Tim Burtonöset, a film és a zene kapcsolatáról beszélt, nagyon érdekes volt, mondott újdonságokat, mutatott rövidebb és kevésbé ismert film jeleneteket is. Még akkor is fényévekkel verte az első részt, ha a végére meghalt a számítógép! :D Pedig az elején szerénykedett, hogy a második rész sosem lehet olyan jó, mint az első. :D (Eszter 5 perc után odasúgta nekem, hogy szerinte már most nyert. Naja. :P)

Ennyi lett volna, amiről most így szerettem volna írni. Mennem kell tanulni. Sokat, sokat, nagyon sokat. Rengeteg dolgozatot írunk, meg a Beszterce ostromával is haladni kéne, mert már elkezdtük. :S De, amúgy tetszik! :D Csak be kellett érte áldoznom a faktos Byront, pedig az is érdekelt volna... Azt hiszem, túl sok minden érdekel.

Japán nagyfiú rock

Elmondjak egy titkot? Hmm? Naaa?! :D Most írtam az előző bejegyzés 90%-át, de psszt! xD

Egyébként brutális mennyiségű látogatóm van. 144. Az sok. Az a durva, hogy tudom, hogy mikor jöttek az emberek. Volt egy nagy dömping, mikor megírtam első, és ezidáig egyetlen bejegyzésem a MyChem fórumra, ill. mikor a minap írtam LD50 fórumba visual kei-ügyben. Micsoda? Egészségemre? Nem. Visual Kei. Megsúgom, japán zenei stílus! :D Nyugi, én sem hallottam felőle soha az életben, mielőtt Edit nem közölte velem, mikor a Cinema Bizarre kinézetéről beszéltem, hogy ők ezt a stílust követik. Egyébként azok a srácok bizonyára állati nacionalisták lehetnek, végtére is csak németek lévén angolul énekelnek japánnak öltözve. xD Éljen a világpolgárság, jeee! :D Szóval, rákeresgéltem erre a stílusra, olvastam valami nagyon lehúzó kritikát, ami felkeltette az érdeklődésemet, aztán végső lökésként kaptam egy SAJÁT Mondo magazint Edittől és Krisztától névnapomra, még a nyári Animeconon szerezték be nekem a benne található Halállistás plakát miatt, amit azóta ki is raktam. :D Tehát, kinyitottam a zenei rovatnál: "Kagrra, - Visual kei és hagyomány". Felnéztem Editre, és közöltem, hogy na, most már hallgassunk visual keit, mert marhára érdekel, mi lehet ez! :) Jelentőségteljesen visszanézett rám, és el lett döntve! :D Bár, hogy őszinte legyek, eddig a munka oroszlánrészét én végeztem. :) Nehéz ám nem angol nyelvű zenékhez hozzájutni, főként ha a kedves együttesek nem képesek, csak 30 másodperces részleteket felpakolni MySpace-re a számaiktól. Párat meghallgatok belőlük, és a hirtelen váltásoktól az együtteshez való kedv helyett szimplán idegbajt kapok... :S De már ne tudjátok meg, mennyire ki vagyok művelve! :D Olvasgattam honlapokat, fórumokat, tudok egy rakat együttes nevet, kész! xD A műfajt leginkább az jellemzi, hogy az alapjáraton széparcú és fiatalos (vannak 10 éves együttesek, ahol a tagokat simán nem nézném többnek 20-nál) japán férfiak igencsak extravagánsan öltöznek fel, s a j-rock egyik altípusát nyomatják. Angolul ez a "Visual Rock", amit leginkább látványrocknak lehetne fordítani. Azt kell mondjam, nagyon-nagyon tetszik ez az egész, csak épp nehéz eligazodnom a zenéik között. Szerencsére az LD-sek kisegítettek egy kicsit, most is épp D'espairsray-t (képen) hallgatok, ami az eddigiek közül a legjobban tetszik. A másik meg a Nightmare, amivel már közelebbről ismerkedtem, miután ráeszméltem, hogy az ő számuk A halállista első fő- és végcímzenéje is. :) De az előbbi együttes azért még mindig jobban. :D
Egyébként vicces, mikor angolul énekelnek, az egyik eggyüttesnél egyszer csak feltűnt, hogy sokat hallom azt, hogy "she", aztán odafüleltem, és jéééé, ez már nem japán! :D Érdekelne ebből mit értenek az angol anyanyelvűek... Mert spec. a TH is olyan, hogy elolvastam a World Behind My Wall szövegét, de még így se hallom ki belőle azt, amit kellene... A saját házunk táján pedig az AFC Why Do I Lie-a is eléggé magyar-prozódiás, legyünk őszinték. :D Nem baj ez... csak aranyos. :)
Aztán... Nem tudom. Többet kellene tanulnom. Vagy jobban. Meg kötelezőket olvasni. Ajjj...
Hmm... milyen publikus mesélnivalóm van még? Óóó, tudom! :D Tegnap voltunk Anettéknél anyukámmal, akivel ezer éve nem találkoztunk már, és akkorát nőtt a kisfia! :) Ma meg Szilvivel voltam egy háromnegyed órát a Malomban, amíg szórólapot osztott, őt se láttam már régóta. :) Előtte meg kávézóban voltunk a lányokkal, ahová többé nem megyünk, mert sznob volt, unszimpatikus és rohadt drága. :@
Huhh, most ennyi.