A napokban elgondolkodtatott az a tény, hogy fent van Adam Lambert lemeze a gépemen, és még hallgatni is szoktam. xD Nem is olyan rég még olyan konkrétan be tudtam határolni a zenei ízlésemet. Mit hallgatok? Britpopot és alternatív rockot. Mit nem? R'n'B-t, és semmit, aminek tuc-tuc alapja van, vagy hörögnek benne.
Igazából az, hogy elkezdtem japán zenéket hallgatni, ha nem is változtatott meg mindent, hiszen annak ellenére, hogy mostanában már főként ilyen zenéket hallgatok, a régi kedvenceimet ugyanúgy szeretem; jelentősen kiszélesítette a zenei látókörömet. És ezt nem csupán a hallgatott előadók nemzetiségére, illetve nyelvére értem. Olyan műfajokból is kikerültek kedvenceim, amikről addig azt hittem, egyáltalán nem is szeretem. :)
Nálam ez az egész J-Rock dolog a D'esparsRay-nél kezdődött. Miután megnéztem a REDEEMER PV-jét, úgy gondolom, eldőlt a "sorsom". :) Ők lettek az első japán kedvenc együttesem. Először, mint gondolom rajtam kívül még sokan mások, a REDEEMER lemez dalaival ismerkedtem meg, amelyek a régi számokhoz képest már könnyebben emészthetőek, lágyabbak. Viszont, természetesen, ennyi nekem nem volt elég belőlük, így rövid úton továbbléptem a régebbi lemezeik felé. És itt jött be az életembe a hörgős rock... xD Előtte a legkeményebb zene, amit hallgattam, a 30 Seconds to Mars volt, ahol összvissz annyi volt, hogy bizonyos számok végén Jared előszeretettel "kiabált", de be kell valljam, ez akkoriban kicsit zavart is bennük... Viszont mikor komolyan nekiálltam Despát hallgatni, valami történt. Egyszerűen imádom az igazán zúzós, hörgős számaikat, teljesen átszellemülten tudom hallgatni. :D Rengeteg kedvenc számom ezek közül került ki. Odavagyok Hizumi hangjáért, hogy tud simogató lenni, majd hisztérikus... Igazából az egész D'espairsRay-ért odavagyok. :) Hát, így gabalyodtam bele a japán zene ezen ágába. Ezek után, már nem hogy visszariasztana a hörgés-kiabálás a dalokban, hanem konkrétan szeretek hörgős ScReW, Dir en Grey, exist†trace, the GazettE és újabban -OZ- számokat hallgatni! :D Azért nem semmi idáig eljutni onnan, hogy pár éve még csak musicaleket, illetve a musical színészek popba-hajló lemezeit (Most már szigorú rostán kell ezeknek átmenni! xD) voltam hajlandó hallgatni. :P
Ám ott a másik vonulat is! :D Hosszú időn keresztül (nem írom, hogy világ életemben xD) jobban vonzódtam a depressziós, elmélázós, vagy épp világmegváltós számokhoz, igazából - Mikát leszámítva persze :D - kifejezetten taszítottak a happy-minden-jajj-de-jó típusú dalok. Bizony, ezt az írja, akinek a fejlécén ott virít Takeru és az LM.C (Egyébként már egészen sikerült megbarátkoznom a blogom új kinézetével! :D). :P Míg az előzőt valamelyest meg tudtam magyarázni, ezt nem fogom tudni. Valami átállítódhatott bennem, mert már nem a világfájdalom számok tudtak felvidítani, ha esetleg rossz kedvem volt (azonos azonosat olt ki-elv), hanem épp hogy az ilyen minden ízéig vidám és pozitív zenék. :D Egyszerűen az van, hogy szeretem az oshare kei bandákat, és kész! :D Egyébként pedig igenis értékes az, amit csinálnak, és csomó számnak sokkal több a mondanivalója - számomra legalábbis biztosan - mint amennyinek elsőre tűnik. ;) Amúgy, valószínűleg a fentebb említett ok miatt szerettem meg az Owl City-t is, hogy ne csak folyton japán együtteseket említsek. :)
Britpopot már elég régen hallgattam. Legutóbb tavasszal volt a Blur kapcsán utoljára úgy igazán terítéken. Valahogy mostanában nem ahhoz van hangulatom. :S Pedig tartom, hogy az egyik legszínvonalasabb zenei műfaj. Talán az is közrejátszik, hogy feloszlott a két legfontosabb együttes (Oasis, The Verve). De július 19-én megjelenik Richard Ashcroft új együttesének, a United Nations Of Soundnak az első lemeze, az majd biztos visszarángat egy kicsit. :) Igazából Ashcroft is az a kategória nálam, hogy szívesen meghallgatok mindent, amihez hozzányúl, nem kötelező azt a Vervével tennie. xD Szóval, jó lesz. ^^
Összességében nem bánom, hogy ilyen színes a zenei ízlésem. :) Nagyon szeretem az összes kedvencemet, egyik hallgatásáról sem tudnék lemondani. :D Viszont, hogy visszakanyarodjak az első mondatomhoz, vannak újabban (vagy nem is annyira újabban?) olyan furcsa defektjei az ízlésemnek, hogy én csodálkozom rajta a legjobban. xD A Wikipédia definíciói alapján ők Electropop, ill. Electronic Rock. Annyi a lényeg, hogy tuc-tuc az alapja, na! :F Fogalmam sincs, miért tetszenek... De személyes legnagyobb betegségem, Jeffree Star után, most az enyhébb verziójának, Adam Lambertnek is tetszik a zenéje. :S
Igazából az, hogy elkezdtem japán zenéket hallgatni, ha nem is változtatott meg mindent, hiszen annak ellenére, hogy mostanában már főként ilyen zenéket hallgatok, a régi kedvenceimet ugyanúgy szeretem; jelentősen kiszélesítette a zenei látókörömet. És ezt nem csupán a hallgatott előadók nemzetiségére, illetve nyelvére értem. Olyan műfajokból is kikerültek kedvenceim, amikről addig azt hittem, egyáltalán nem is szeretem. :)
Nálam ez az egész J-Rock dolog a D'esparsRay-nél kezdődött. Miután megnéztem a REDEEMER PV-jét, úgy gondolom, eldőlt a "sorsom". :) Ők lettek az első japán kedvenc együttesem. Először, mint gondolom rajtam kívül még sokan mások, a REDEEMER lemez dalaival ismerkedtem meg, amelyek a régi számokhoz képest már könnyebben emészthetőek, lágyabbak. Viszont, természetesen, ennyi nekem nem volt elég belőlük, így rövid úton továbbléptem a régebbi lemezeik felé. És itt jött be az életembe a hörgős rock... xD Előtte a legkeményebb zene, amit hallgattam, a 30 Seconds to Mars volt, ahol összvissz annyi volt, hogy bizonyos számok végén Jared előszeretettel "kiabált", de be kell valljam, ez akkoriban kicsit zavart is bennük... Viszont mikor komolyan nekiálltam Despát hallgatni, valami történt. Egyszerűen imádom az igazán zúzós, hörgős számaikat, teljesen átszellemülten tudom hallgatni. :D Rengeteg kedvenc számom ezek közül került ki. Odavagyok Hizumi hangjáért, hogy tud simogató lenni, majd hisztérikus... Igazából az egész D'espairsRay-ért odavagyok. :) Hát, így gabalyodtam bele a japán zene ezen ágába. Ezek után, már nem hogy visszariasztana a hörgés-kiabálás a dalokban, hanem konkrétan szeretek hörgős ScReW, Dir en Grey, exist†trace, the GazettE és újabban -OZ- számokat hallgatni! :D Azért nem semmi idáig eljutni onnan, hogy pár éve még csak musicaleket, illetve a musical színészek popba-hajló lemezeit (Most már szigorú rostán kell ezeknek átmenni! xD) voltam hajlandó hallgatni. :P
Ám ott a másik vonulat is! :D Hosszú időn keresztül (nem írom, hogy világ életemben xD) jobban vonzódtam a depressziós, elmélázós, vagy épp világmegváltós számokhoz, igazából - Mikát leszámítva persze :D - kifejezetten taszítottak a happy-minden-jajj-de-jó típusú dalok. Bizony, ezt az írja, akinek a fejlécén ott virít Takeru és az LM.C (Egyébként már egészen sikerült megbarátkoznom a blogom új kinézetével! :D). :P Míg az előzőt valamelyest meg tudtam magyarázni, ezt nem fogom tudni. Valami átállítódhatott bennem, mert már nem a világfájdalom számok tudtak felvidítani, ha esetleg rossz kedvem volt (azonos azonosat olt ki-elv), hanem épp hogy az ilyen minden ízéig vidám és pozitív zenék. :D Egyszerűen az van, hogy szeretem az oshare kei bandákat, és kész! :D Egyébként pedig igenis értékes az, amit csinálnak, és csomó számnak sokkal több a mondanivalója - számomra legalábbis biztosan - mint amennyinek elsőre tűnik. ;) Amúgy, valószínűleg a fentebb említett ok miatt szerettem meg az Owl City-t is, hogy ne csak folyton japán együtteseket említsek. :)
Britpopot már elég régen hallgattam. Legutóbb tavasszal volt a Blur kapcsán utoljára úgy igazán terítéken. Valahogy mostanában nem ahhoz van hangulatom. :S Pedig tartom, hogy az egyik legszínvonalasabb zenei műfaj. Talán az is közrejátszik, hogy feloszlott a két legfontosabb együttes (Oasis, The Verve). De július 19-én megjelenik Richard Ashcroft új együttesének, a United Nations Of Soundnak az első lemeze, az majd biztos visszarángat egy kicsit. :) Igazából Ashcroft is az a kategória nálam, hogy szívesen meghallgatok mindent, amihez hozzányúl, nem kötelező azt a Vervével tennie. xD Szóval, jó lesz. ^^
Összességében nem bánom, hogy ilyen színes a zenei ízlésem. :) Nagyon szeretem az összes kedvencemet, egyik hallgatásáról sem tudnék lemondani. :D Viszont, hogy visszakanyarodjak az első mondatomhoz, vannak újabban (vagy nem is annyira újabban?) olyan furcsa defektjei az ízlésemnek, hogy én csodálkozom rajta a legjobban. xD A Wikipédia definíciói alapján ők Electropop, ill. Electronic Rock. Annyi a lényeg, hogy tuc-tuc az alapja, na! :F Fogalmam sincs, miért tetszenek... De személyes legnagyobb betegségem, Jeffree Star után, most az enyhébb verziójának, Adam Lambertnek is tetszik a zenéje. :S
Azt már elfogadtam, hogy Jeffree Startól nem szabadulok, de legalább az ő védelmére fel tudom hozni, hogy kegyetlen jó dalszövegei vannak, viszont Lambert átlagosabb ezen a téren... Na, meg játssza őt a Viva. xD Valamiért mégis tetszik...
Talán meg kellene világosodnom, hogy nem minden szar, aminek tuc-tuc az alapja, mint ahogyan nem minden szar, ami hörgős? :S Mert akkor hallgathatnám ezt is nyugodtan. xD Hiszen hallgatok én szimfonikus metált (Within Temptation♥), glam rockot (Mötley Crüe♥), magyar undergroundot, néha még punkot is, ezt ugyan miért ne? Ettől még nem lesz szar a zenei ízlésem. Csak még vegyesebb. xD
Azért, ha valaki mostanában egy beszélgetés alkalmával megkérdezné, milyen zenéket hallgatok, csont nélkül csak annyit mondanék: j-rock, britpop, alternative rock. Mert ezek a számottevőek és a legfontosabbak. :)
Talán meg kellene világosodnom, hogy nem minden szar, aminek tuc-tuc az alapja, mint ahogyan nem minden szar, ami hörgős? :S Mert akkor hallgathatnám ezt is nyugodtan. xD Hiszen hallgatok én szimfonikus metált (Within Temptation♥), glam rockot (Mötley Crüe♥), magyar undergroundot, néha még punkot is, ezt ugyan miért ne? Ettől még nem lesz szar a zenei ízlésem. Csak még vegyesebb. xD
Azért, ha valaki mostanában egy beszélgetés alkalmával megkérdezné, milyen zenéket hallgatok, csont nélkül csak annyit mondanék: j-rock, britpop, alternative rock. Mert ezek a számottevőek és a legfontosabbak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.