Hosszú hétvége

A megújult blogspot szörnyű. Így röviden. De úgy döntöttem, kap egy esélyt, mert most érzek kedvet magyarul postolni. Tudom, hiába mondtam legutóbb, hogy többet tervezek, végül áprilisban is csak egy bejegyzést sikerült összehoznom ide, de talán ezzel most kárpótolom azt az egy-két embert, akik hiányolni szokták a magyar bejegyzéseket.
Szóval, a következőekben akkor a hosszú hétvége említésre méltó eseményei, szépen, sorban és - hiábavaló lenne tagadni - terjengősen. ^^

Falun ♥

Jó régen írtam már utoljára magyar bejegyzést, de még régebben megígértem Editnek, hogy ha vele csinálok valami "nagyszabásút", akkor arról magyarul fogok írni, mert tudom, hogy nem igazán szereti az angol postjaimat. És ezt most nektek írtam. ♥ Meg, persze, azért magamnak is. Sokszor tényleg könnyebb angolul írni, de most jó volt megint ilyen terjengően, kitérőkkel dúsítva írni, mint régen.

Shinshoku Fever vol.10

Ez volt a második SF-em, ezen kívül az előzőn voltam november elején Vikiékkel, csak arról elmaradt végül, hogy írjak postot. Röviden annyit tudok róla mondani, amit már az bokatörős NG-s bejegyzésemben is leírtam: zeneileg szörnyű volt, kb. 20 japán szám ha volt, maximum, de azért jól éreztem magam, mert kellemes volt a társaság, így azért elvoltunk. Most csak hármasban mentünk: én, Claudia és az egyik barátnője, Adri. Viszont, így is nagyon jó volt, a zene szempontjából pedig még jobb is, mint az előző.

Animekarácsony

Összeszedtem végre minden akaraterőmet, hogy befejezzem a postomat az Animekarácsonyról és a Shinshokuról, mert tudom, hogy ha ma nem csinálom meg, akkor szilveszter után már nem is fogom. Kicsit hosszú lett, úgyhogy megint ketté szedem. Ez azt jelenti, hogy lesz most két új, szép hosszú, magyar nyelvű post, remélem ezzel egy időre kárpótoltam mindenkit, és jövőre nem fogtok annyit piszkálni a sok angol postért. ^^"

Hina, én, dwaejitokki és Claudia

Emlékezetes Nippon Groove

Hálisten, az NG-ket is emberi helyen tartják, nekem a világvégi lepukkant helyeken megrendezett DS-ek után még mindig élmény, ha japán zenés bulira a belvárosba kell menni. A villamosút oda ráadásul nagyon jól telt. Mivel Claudia már a készülődés óta megállás nélkül az I'm the Bestet énekelgette a 2NE1-tól, kétségbeesetten igyekeztem elnyomni valamivel, így a megállóban várakozva nekiálltam telefonról zenéket berakni. Ezt a villamosra felszállva sem hagytuk abba, sőt, Claudiával már felváltva csináltuk, s közben énekeltünk, nevettünk és fotózgattunk, még Mónit is egészen sikerült bevonnunk. Bizonyára, a többi utas legnagyobb örömére, de én nagyon élveztem. Megérkezve sikerült kicsit rosszul lépnem, mikor leszálltunk a villamosról, picit éreztem, mert alapból rossz a jobb bokám, de ez még nem volt vészes. Kitaláltuk, hogy veszünk még egy bort a Kashmirral szemközti kisboltban, mielőtt bemegyünk. Így is tettünk, hasonló jó hangulatban megiszogattuk, majd elindultunk be.

Móni, én és Claudia

Japán Napok

Kata pozitívan áll a miso leveshez

Pénteken szociológia után visszamentem a koleszba, ebédeltem, kicsit rendet raktam, aztán indultam Claudiáért a Népligetbe. Ott ki volt írva a nagy táblára, hogy a 25-ös kocsiállásra fog érkezni a busza, ahogyan még vagy öt azon kívül, ugyanabban az időpontban. Kicsit furcsálltam, de azért elindultam megkeresni, hol is van az. Mindenfelé ki voltak ragasztgatva nyilak, hogy "A 25-ös kocsiállás oldala arra". Konkrétan végigjártam az egész pályaudvart, de nem sikerült megtalálnom. Teljesen olyan érzésem voltam, mintha legalábbis a kilenc és háromnegyedik vágányt keresném. xD Aztán feladtam és felhívtam Claudiát, hogy inkább találkozzunk bent a mozgólépcsőnél. Közben rájöttem, hogy nem néztem meg, hogy tudunk eljutni a Kálvin térre a Népligetből, így neki álltam telefonos segítséget kérni.

Játszótér aka Plurk

Nem szeretném, hogy csak a plurkös ismerőseink legyenek tisztában azzal, hogy Molly, Claudia és én nem éppen vagyunk teljesen normálisak, ezért kiprintscreeneltem a nagyérdeműnek a tegnapi hülyeségeinket. xD Illetve, mivel én nagyon élveztem, így legalább nekem is elérhető helyen meg fognak maradni, és nem vesznek el a sok plörk között. ^^

Az egész Nomin, az én Kamenashi Kazuyás plörkömhöz írt hozzászólásával kezdődött, majd Molly pár óra múlva kirakott egy képet Slashről, én pedig...  x'D Inkább olvassátok el, mit alkottunk! Az én plörköm alá írt hozzászólásokkal érdemes kezdeni, igaz, hogy az utolsó hét már a Molly plörkje alatti beszélgetésünk közben-után született, de amint elolvastátok azokat is, teljesen érthető lesz.  Kattintsatok a képekre és nagyobbak lesznek!

Miu_n = Nomin
kaorin = Claudia

Imádom a Plurköt. Titeket, lányok, pedig még sokkal-sokkal jobban. ♥

Érdekes eseménytelenség

Megint elértem arra a pontra, hogy úgy lemaradtam a blogolással, hogy kedvem sincs hozzákezdeni. Főleg, hogy mielőtt elérek az igazán említésre méltó dolgokhoz, írnom kell a kissé eseménytelenebb előző és előző előtti hétről is. Ééés itt vesztettem el az ide merészkedő olvasóim nagy részét, ugye? Újabb hosszú, unalmas bejegyzés, képek nélkül, fúúúj már. xD Azért, annak ellenére, hogy világmegrengető események az ötödik héten nem történtek, volt egy-két kisebb esemény, amiről szeretnék írni. Megpróbálom ezt minél érdekesebben megtenni; remélem, nem fogok csalódást okozni annak, aki mégis megkockáztatja, hogy elolvassa ezt a bejegyzésemet. ^^

Gólyák itt és gólyák ott

Ezt is beleszámítva, eszement mennyiséget gépeltem össze a hétvégén, de ennek ellenére még mindig egy hetes csúszásban vagyok. Bár, most kicsit jobb a helyzet, mert a negyedik hét egyes eseményeit már külön-külön bejegyzésekben megírtam, szóval azokat majd linkelgetem, hogy egybe legyen. De akkor most következzék a szokásos heti összefoglaló.

From my Kriszta, Edit and Petra ♥

Második hét

Írnom kellene, ugye? Hiányzom egyáltalán vagy ilyesmi? Nem írtok nekem kommentárt mostanában... Mindegy, nekem hiányzik, hogy írjak ide. Nagyon is. Csak sajnos továbbra se nagyon van időm és lehetőségem rá. Most is annyi dolgom lenne, de attól tartok, ezen a hétvégén se nagyon fogok tanulni. Bár, az újságtervezethez a két oldalas kifejtést muszáj lesz megcsinálnom... De mindenképp be akarok befejezni legalább egy bejegyzést, mert kell. Nekem kell. Illetve, ma megnézem az egyik legnagyobb kedvenc musicalem, a Volt egyszer egy csapat japán előadását, Sakurai Sho-val a főszerepben, szintén mindenképp. ♥ Meg el kell mennem apukámékhoz is. Ajj, miért ilyen rövidek a hétvégék?!

Na, mindegy, kis lemaradásban vagyok, szóval vágjunk neki, először is a beszámolónak a múlthétről. Hosszú bejegyzés lesz, noha a mostanában már közel sem olyan eseménydúsak a napjaim, mint az első héten. Bezárt a ZP, mit várunk? Mondjuk, sokkal több időm ennek ellenére sincs, ami azért durva. Úgy szeretnék már végre úgy igazán belerázódni az egyetemi életbe, hogy ne érezzem se azt, hogy mókuskerék az életem, se azt, hogy kimaradok valamiből.

Vad Fruttik + DS

Múlt héten, hosszas tépelődés után úgy döntöttünk Katával, hogy nem megyünk haza, csak szombat délelőtt, mert túl csábítónak bizonyult a péntek esti Vad Fruttik koncert és Digital Sushi kombó. Péntekenként Katának nincs órája, így ő egész nap hiraganákat tanult a koleszban, igencsak szorgosan, aminek az lehetett az oka, az ő szavaival élve, hogy szerdán kétszer másfél órát rettegett végig japánon, hogy nehogy felszólítsa a tanárnő. xD Nekem is csak egy órám volt aznap, így elég hamar hazaértem. Igaz, hívtak a kommos fiúk kocsmázni, de fáradt is voltam, úgyhogy végül úgy voltam vele, hogy elég lesz az este. Aztán a koleszban, mivel túl lusta voltam ahhoz, hogy én is tanuljak, a délutánt netezéssel és faldekorálással töltöttem. Kellett már az is. ^^

Keserédes pillanatok

Megint el vagyok maradva a blogolásban, de most szépen pótolok. Igaz ugyan, hogy épp nagyban ismételnem kellene a hiraganákat és bevágni a katakanákat, mert mondták, hogy lehetőleg már úgy menjünk oda az első japán órára, hogy ezeket már tudjuk. Viszont, ahogy most állunk, lehet, hogy nem lesz majd netem a koleszban csak ha lemegyek a gépterembe vagy kiülök az ajtó mellé, mert a wifi nem működik rendesen az emeletünkön, szóval lesz jóóó sok időm majd ott tanulni. Úgyhogy, blog, ennyi.

Először is visszanyúlok még egy kicsit a gólyatábor előttre, mert volt akkor két esemény, amiről még nem írtam, de szeretnék. Az utolsó nyári találkozók, mielőtt még elkezdődött volna az iskola. Mondjuk, nekem még csak jövő héten kezdődik, de az újdonsült szegedi egyetemista és a gimis barátaimnak már van. Kicsit olyan is most, mintha most egy párhuzamos univerzumban élnék. Egyedül. Kissé rosszul is érint, de most nem akarok erről írni. Inkább a már említett szép pillanatokról, amik eddig innen kimaradtak.

Röpke, de fontos pillantok

Az utóbbi időkben többet írtam LiveJournalre, mint ide. Igen, nekem is feltűnt, illetve már Kriszta is megjegyezte. Néha valahogy jobban esik oda írni, sőt azt is beismerhetem, hogy furcsa módon néha valahogy jobban esik angolul írni. Viszont nem szeretném, ha eltolódnának az arányok. Csak itt meg annyira el vagyok maradva; sokat találkoztam a barátaimmal az elmúlt időkben, de valahogy kijöttem a gyakorlatból, hogy írjak ezekről a kicsi, ám jelentős dolgokról. Meg az is igaz, hogy elaprózom a mondanivalómat Plurkön és Twitteren, de talán még Tumblr-ön is. Nem szeretném, ha ez így maradna, szóval megpróbálok visszaszokni...

Szóval akkor, most - a Plurk hathatós segítségével - megpróbálom összeszedni mi mindenről nem írtam az utóbbi időben és valamelyest pótolom. Figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon hosszú bejegyzés lesz, illetve tényleg csak és kizárólag az én hétköznapjaimról fog szólni. ^^"

Koncert előtt-után

Először is, pótolom a beszámolót arról, mit is csináltunk Gackt koncert előtt. Anyukám felvitt minket, engem és Katát Pestre, hogy megnézzük az egyetemet, mivel mindketten KRE bölcsészkarosok leszünk, ő magyar szakra fog járni. Ezenkívül a reménybeli leendő koleszunkra is kíváncsiak voltunk.

Szülinapozás

Tegnap ünnepeltem meg a barátaimmal a szülinapomat. Moziba mentünk 16:15-re, így háromra beszéltük meg a találkozót a Malom elé, mivel Kata közben lemondta, Edit, Molly, Nomin, Kriszta és én. Na már most nem is én lettem volna, ha ebben az időpontban még nem itthon tartózkodom. xD Szegény Edit fel is hívott, hogy sehol senki, de megnyugtattam, hogy többen is mondták, hogy késnek pár percet, én pedig csak én vagyok. Megkértem anyukámat, hogy vigyem be kocsival, mert ha elindulok gyalog, akkor jó félórás késéssel futottam volna csak be. Ahogy mentünk a buszmegálló felé, megláttam Mollyt, úgyhogy csikorgó gumikkal befékeztünk mellette és felvettük, ha már így egy irányba tartottunk.

Into the Wild~ én, Nomin és Edit

Szüliaznap

Szombaton 19 éves lettem... Aznapra nem igazán volt programom, mivel a barátaim egy része nem ért rá, így vasárnapra terveztük a megünneplését. Viszont, délután átjött Kriszta egy nagyon finom csokitortával felköszönteni. Néztünk Végtelen történetet, mert én azon a filmen nőttem fel, Kriszta pedig még nem látta egészben, csak a könyvet olvasta. Mindezek miatt lehetett, hogy ő nem volt úgy oda érte, mint én minden egyes alkalommal, de azért - azt hiszem - tetszett neki. Most néztem meg DVD-ről másodjára, így még mindig lenyűgözött, hogy milyen gyönyörűszép minőségben nézhetem, mivel a tévéből felvett videós változatomat már igencsak megrágta az idő vasfoga. Imádom ezt a filmet, a gyerekkorom egyik nagyon fontos alappillére. Jó volt pont ezt nézni, nem számít hány évesen újra gyereknek lenni. ♥

Utána a szokásos program következett, vagyis Kriszta mutogatott nekem C.N.Blue én pedig neki Jin&KAT-TUN videókat. ♥ Közben kiderült, hogy az anyukája aggódik a Volt Fesztivál miatt, mióta megtudta, hogy a mostohatesóim mégsem tudnak jönni, így csak mi lányok leszünk. Írtam Nikinek e-mailt, hogy neki jön-e hímnemű ismerőse, hátha meg tudjuk vele nyugtatni Kriszta anyukáját, mire a következő válaszlevelet kaptam:

"Igen, komoly problémát jelent, hogy nem jönnek a fiúk. Pont be is jelölt facebookon egy erőszaktevő banda, ami egy csupa skinhead 20-30-40 éves pasasból álló szubkultúra, akik eldöntötték, hogy a mi sátrunk mellett fognak letelepedni. Tudható, hogy falkában vadásznak az elhagyatott lánykákra, fegyverük is van, tehát nincs menekvés. De nyugalom, úgysem fogunk érezni semmit a kloroformtól, meg a drogtól, ha meg jól végezték dolgukat a fesztivál után kideportálnak minket Ukrajnába és eladnak prostituáltnak. Már majdnem meg is ijedtem tőlük, aztán eszembe jutott, hogy felnőtt ember vagyok, tudok magamra vigyázni és tudom, hogy kell tökön rúgni valakit, valamint, hogy a fesztivált Sopronban rendezik, és nem Sodomában, vagy Woodstockban, így rögtön meg is nyugodtam. Nem, nem jön hímnemű ismerősöm."

Próbálkoztam felolvasni Krisztának, de folyton megakadtam a röhögőgörcstől. xD Nikoletta, jobb vagy mint a Showder Klub! Ennyi. Imádlak. xD ♥

u.i.: Boldog Szülinapot neked is, utólag itt is, Rowen! :)

Rohangáltunk

Csütörtökön találkoztam Claudiával, utoljára mielőtt hétfőn visszautazik Japánba. Mivel az út előtt még rengeteg elintéznivalója volt a városban, összekötöttük a kellemest a hasznossal. Amíg ő kozmetikusnál volt, én elmentem a javított érettségi bizonyítványomért a suliba. Miután az igazgató úrral tüzetesen átnéztük, hogy most már biztosan stimmeljenek az adataim, indultam volna kifelé, de kedvenc tanár uram magához intett. Épp telefonált, így csak rámutatott a székre, hogy üljek le. Miután letette, kaptam egy kis játékos szidást mennyi gondot okoztam neki azzal, hogy figyelmetlenül aláírtam az utolsó ellenőrzéskor, hogy stimmelnek az adataim. Belépett hozzánk az igazgató is és mondta, hogy ne hagyjam magam, most már elballagtam és én is érett felnőtt vagyok, nem kell ezt eltűrnöm. xD Utána ismét kettesben maradtunk kedvenc tanár urammal és elkezdett faggatni arról, hogy hova jelentkeztem, mennyi pontom van, elég lesz-e, jövök-e az évzáróra stb. Fülig érő mosollyal jöttem ki tőle, de kicsit össze is szorult a szívem az elmúlás-érzéstől. Ő és a hat éve tartó évődéseink is nagyon fognak hiányozni. Sajnálom, hogy a bankettünkre nem jött el, vele is szívesen beszélgettem volna még hosszabban is.

Utána visszamentem Claudiáékhoz és elmentünk yent váltani, ami nem sikerült, csak rendelni lehetett. Aztán, voltunk Claudiának igazolványképet csináltatni egy nagyon klassz boltban, ahol mindenféle designos ajándéktárgyakat árultak, utána pedig kismillió ruhaboltban. xD Nem vagyok az a nézelődős-vásárolgatós fajta, de beszélgettünk közben, úgyhogy elvoltam. Az egyik helyen összefutottunk Nominnal is. Végül sikerült egy megfelelő felsőt is találnunk Claudiának, úgyhogy teljes volt a siker. Még benéztünk pár könyvesboltba is, ahol kinéztem végre magamnak pár könyvet, de nem volt nálam az utalvány, amit Katától kaptam♥, úgyhogy majd legközelebb. Viszont sikerült találnunk Claudiának is 400Ft-os Pirszinget a kígyónak-ot, aminek nagyon örült.

Utána hazahoztak kocsival, én pedig gyorsan felszaladtam a Claudiától kölcsön kapott doramákért, amiket persze elfelejtettem magammal vinni, de így végül csak sikeresen visszacseréltük a DVD-inket. Egyébként, hiába mondtam Claudiának, hogy főleg így utazás előtt ne foglalkozzon ilyesmikkel, nem hallgatott rám, így kaptam tőle szülinapomra csokit és egy nagyon aranyos pandás plüss kulcstartót. Köszönöm. ♥

Nagyon örülök, hogy Jin így összehozott minket. Kár, hogy pont ilyen zűrös időszakban, így nem tudtunk olyan sokszor találkozni, de, ha minden jól megy, elvileg egy egyetemre fogunk járni miután hazajön októberben, úgyhogy látjuk majd még egymást eleget. Persze, hiányozni fog, de hát nem akárhová megy, hanem vissza Japánba, szóval egy percig sem szomorkodunk. ^^

Jó utat holnapra! ♥

Érettségi bankett

Krisztával

Az osztályunk szóbeli érettségijei hétfőtől szerdáig zajlottak, az eredményhirdetésünk a harmadik nap délutánján volt. Hogy feltegyem a koronát az egész éves pályafutásomra, sikerült kicsit elkésnem, de - reményeim szerint - nem volt annyira feltűnő és vészes. Miután az érettségielnök köszöntött minket és felolvasta a szóbelik során elhangzott aranyköpéseinket (akarok egy példányt belőlük!!), egyesével átvettük a bizonyítványainkat. Sajnos az enyémet pár perccel később már vissza is vették, mivel rosszul szerepelt benne a születési helyem. Nem sikerült aznap orvosolni a problémát, úgyhogy másnap még volt egy köröm érte.

Ha jól számolt a Felvi, akkor - a plusz pontokkal együtt - 428 pontom van. Tavaly 407 volt a ponthatár a Károlira, szóval nagyon reménykedem benne, hogy felvesznek. A továbbiakban az elért eredményeim és beszámoló a bankettünkről.

Nüanszok

Miután két teljes napot töltöttem el úgy, hogy ha Hamlet-rendezők láttak volna, könyörögtek volna érte, hogy játsszam el az előadásukban Ofélia őrületét, az utóbbi két napban végre volt szerencsém emberi lényekhez. Nagyon kezdtem már begolyózni a bezártságtól. Annyira elmondhatatlanul unom, hogy az valami félelmetes. A barátaimat akarom, programokat, igazi nyári szünetet. Hiába állok még mindig nem túl fényesen a töri és a német tételekkel, úgy szeretnék már túl lenni a szóbelin...

A továbbiakban beszámoló az utóbbi két napom kis eseményeiről, illetve képek az öcsikémről és rólam.

Nominnak ♥

Mennyi szülinapos van mostanában... Valami lehet a szeptemberi levegőben. ^^

Boldog Szülinapot, Nomin! :) ♥

Tєрсєн єдрийн баяр хvргэе!

Tersen edriin bayar hurgeye!

Megtanulom neked elmondani mongolul, mire legközelebb találkozunk! Vagy legalább is, megpróbálom... Ha nem megy, majd segítesz. xD Amúgy, veled is ideje lenne már csinálnunk egy újabb közös képet. Legközelebb mindenképpen megejtjük.