Vad Fruttik + DS

Múlt héten, hosszas tépelődés után úgy döntöttünk Katával, hogy nem megyünk haza, csak szombat délelőtt, mert túl csábítónak bizonyult a péntek esti Vad Fruttik koncert és Digital Sushi kombó. Péntekenként Katának nincs órája, így ő egész nap hiraganákat tanult a koleszban, igencsak szorgosan, aminek az lehetett az oka, az ő szavaival élve, hogy szerdán kétszer másfél órát rettegett végig japánon, hogy nehogy felszólítsa a tanárnő. xD Nekem is csak egy órám volt aznap, így elég hamar hazaértem. Igaz, hívtak a kommos fiúk kocsmázni, de fáradt is voltam, úgyhogy végül úgy voltam vele, hogy elég lesz az este. Aztán a koleszban, mivel túl lusta voltam ahhoz, hogy én is tanuljak, a délutánt netezéssel és faldekorálással töltöttem. Kellett már az is. ^^

Közben felhívott Zsófi, hogy nincs kivel mennie Vad Fruttik koncertre. Mondtam neki, hogy mi megyünk, jöjjön velük! Szegényt egy picit meg is várakoztattuk Katával, mert hát miért is tudnánk időben elkészülni? DS-en harci díszben mentünk a ZP-be, Betti, az egyik szobatársunk kedvesen meg is jegyezte, hogy kicsit sarki kurvásak vagyunk. xD Aztán persze visszakozott, de azért köszönjük szépen. Egyrészt messze nem néztünk ki úgy, másrészt pedig, a legtöbb DS-es leányzóhoz képest szinte apácának öltöztünk. Az a jó a japános rendezvényekben, hogy oda ténylegesen lehetetlenség túlöltözni. Szóval, kicsit elcsúsztunk a készülődési idővel, de szerencsére, így sem maradtunk le semmiről. Rengetegen voltak, mikor odaértünk, majdnem a hídon állt már a sor. Ehhez képest viszont egészen hamar bejutottunk. Várakozás közben pedig legalább beszélgettünk Zsófival. ♥ Vele is ez volt az első igazi találkozásom, mert az ELTE-nyíltnapos 3 perc sem nevezhető túl jelentősnek. xD Nagyon ideje volt már, úgy gondolom, mivel kb. hat éve ismerjük egymást. Remélem, még majd sokszor megismételjük most, hogy egy városban tanulunk.

A koncert fantasztikus volt, de hát milyen is lehetett volna? Imádom ezt az együttest. Nagyon-nagyon. Mondták, hogy a Zöld Pardonból indult a karrierjük és ha végül neadjisten bezárják a helyet, lehet, hogy most játszanak itt utoljára, így olyan számokkal is készültek, amiket amúgy nem annyira lehet hallani koncerteken. Így tehát volt pl. Izabella és - el sem tudom mondani, mennyire örültem neki - Üzenet! Csodálatos volt élőben, elmondhatatlanul gyönyörű. ♥ A koncepció most megint olyan volt, hogy az idióta és vidám számaikkal kezdtek, majd egyre-egyre mélyebbre mentünk a depressziós világukba. Megint azt éreztem a koncert alatt, mint első alkalommal, valószínűleg ha nem megyünk DS-re utána, hanem mondjuk egyedül maradok és esetleg még meg is hallgatok pár számot tőlük, akkor megint rendesen kikészítettek volna. Akármennyire is szeretem ezt a zenekart, tragikomikus, milyen brutális hatással tudnak lenni rám. Likó Marcell pedig szokás szerint hozta a teljes skizofrént, aki mintha nem is lenne tisztában azzal, mit művel a zenéje a hallgatóival, de ezen már meg sem lepődöm. Az oda nem illő kommentárjaival az igazi egy Vad Fruttik koncert. ^^

A koncert után mentünk egy megállót a csurig tömött villamossal a Borárosig, ahol nekiálltunk keresni valahol egy boltot vagy hasonlót, ahol tudunk venni egy üveg bort. Kata mondta, hogy a BORároson biztos találunk majd, hisz már a nevében is benne van, hogy ott árazzák a bort. xD Miután sikerrel jártunk, megkerestük, honnan indul a busz és elbúcsúztunk Zsófitól. Valahol a semmi közepén szálltunk le, majd nekiálltunk borbontóként alkalmazható valamit keresni a villamossínek mentén. Kata még a Borároson közölte a kérdésemre, miszerint mivel fogjuk kinyitni az üveget, ha nincs dugóhúzónk, hogy ne vicceljek, ő punk volt és a punkok jelszava az, hogy minden borbontó. xD Végül egy faággal sikerült is megoldani. Miután megittuk, elindultunk be az épületek közé, megkeresni a Gyárt. Ez nem volt túl nehéz, mert jó bulihoz mérten, legalább ugyanannyi ember volt előtte, mint bent. Vettünk belépőt a durván füvesnek kinéző nőnél, aztán bementünk. Kikötöttünk a nagyteremnél, köszöntem pár ismerősnek, aztán a következő pillanatban Kata elkapta a kezem és kihúzott a helyiségből, mondván rossz helyen vagyunk. Megtalálta ugyanis a j-rock termet, úgyhogy gyorsan át is mentünk oda. Ott a zene jó volt, csak épp pici volt és durván szauna-jelleg uralkodott, szóval többször is inkább kimentünk a bejárata előtti ruhatárba és az ajtó mellett tomboltunk. Illetve át-átfüleltem néha a popos terembe és egyszer-kétszer be is mentünk, mikor volt News vagy C.N.Blue. Ja, meg a KAT-TUN Don't U Ever Stopjának ott voltunk az utolsó tíz másodpercén, ki ne felejtsem. xD

Éjféltől kezdett játszani Ottó, akit amúgy Kata ismer; akkor főleg a j-rock teremben voltunk, mert rohadt jó számokat nyomatott. Volt kétszer is LM.C. ♥ Azon gondolkoztam, hogy olyan sokszor mondják rájuk, hogy nem is igazi rock, pedig tökéletesen az volt a sok "igazi" között is. El kell tudni vonatkoztatni az oshare kinézetüktől. Aztán, nem tudom, még mik voltak; Gackt, Miyavi, One OK Rock, sok-sok jó szám. A blokk után kimentünk Katával az épület elé, ahol nagyon bájos tizenhat körüli screamo srácok elegyedtek beszélgetésbe velünk. Azt tervezgették, hogy verekedést fognak provokálni, de nem tudom, végül erre sor került-e, mert otthagytuk őket. xD Visszamentünk, táncoltunk, összefutottunk még pár ismerőssel, igaz, így is kevesebbel, mint számítottam. Aztán, nem is olyan lassan, kezdtünk elfáradni. Katának fájt a lába a magassarkúban, én pedig csak simán egyre inkább közeledtem a teljes végkimerülés állapotához. Amikor már a két terem közötti padon ültünk és én úgy, hogy a két fülembe két különböző stílusú zene ordított jobbról és balról, kezdtem majdnem elaludni Kata vállára dőlve; akkor közölte velem, hogy ennek így nincs értelme. Úgyhogy elindultunk haza a koleszba, így tehát a sokak által jól ismert történéseknél mi már nem voltunk ott. Jobb is.

Hazafelé én még az éjszakai buszon, majd a villamoson is majdnem elaludtam, ráadásul a kelleténél jobban fáztam is, bizonyára a fáradtságtól. Mire megérkeztünk, nekem már csak arra volt erőm, hogy bezuhanjak az ágyba. Hosszú hét volt... Kata ellenben összepakolt, lezuhanyozott és elment a kora reggeli vonattal, alvás nélkül. Én erre már előző nap rágondolva sem éreztem volna képesnek magam, így én csak délelőtt mentem. Valószínűleg képes sem lettem volna már kibírni az utat még a Nyugatiig, a mellékel ábra tanulsága alapján. A hétvége, amúgy, nem volt túl eseménydús és gyorsan el is telt, pedig csak hétfő délelőtt jöttem vissza. Nem mehettem át apukámékhoz sem, mert mindenki lebetegedett náluk, élükön az én édes kis tíz hónapos öcsikémmel. Ez volt élete első betegsége szegénykémnek. T__T