Már vagy még csak

Csak reggel jutott eszembe, hogy tegnapról mára virradó éjszaka milyen fontos fordulóm is volt. Tényleg csak ma, így pedig még különlegesebb, hogy tudatosan sem találhattam volna jobb módot arra tegnap, hogy megünnepeljem annál, hogy este Bandage-et néztem. Ugyanis...

Pontosan fél éve, március 4.-éről 5.-ére virradó éjszaka láttam először a Bandage-et, akkor ismertem meg Akanishi Jint.

Egyik részről, nagyon gyorsan elrepült ez a fél év. Emlékszem, mikor még vicceskedve olyanokat mondogattam Editnek, mint "ma vagyunk egy hetesek Jinnel". Nos, most már fél évesek. Ez azért már kicsit komolyabban hangzik. Bár, ahogy ezt már említettem, én már az első héten annyira szerettem őt, mint most. Szóval, nem számít, ha valakinek még ez a hat hónap sem tűnik említésre méltónak, számomra az, nekem ez most akkor is megint a Mi napunk. ♥

Rengeteg új dolgot adott nekem ez a fél év... KAT-TUN. J-Pop. Arashi. News. Egy új világ. Még reménytelenebb Japán-mánia. Kamenashi Kazuya. Tatta Hitotsu no Koi. Sok-sok jó japán dorama. Újonnan megismert fantasztikus emberek. LiveJournal. Tumblr. Twitter. Örömteli pillanatok. Boldogság-morzsák. És Jin. Annyi mindent köszönhetek a Bandage-nek azon túl is, amit maga a film jelent nekem. Hálás vagyok ezért a fél évért. ♥ És ez még csak fél év volt~

Jin, kyou mo arigatou. Eternally. 愛してるよ。