Töredék az első hétről

Hát, megvolt az első hét. Nem is tudom hirtelen, hol kezdjem a mesélést. Annyi minden történt... Többnyire csak aludni jártunk haza a koleszba, így azon kívül, hogy megnéztem a Plurköm és a leveleimet, nem sok mindenre volt időm a neten. Remélem, valahogy ki fog azért alakulni, hogy tudjak írni ott is, mert meg fogok őrülni, ha nem. A magyar fakt tavaly kiölte belőlem, hogy sokat olvassak, az újságírónak tanulás ki fogja, hogy írjak? Vicces. Hiányzott blogolás is, egyfajta függőség ez már, tudom. De egyszerűen szörnyű a tudat, hogy nem írhatok most sem mindenről olyan részletesen, ahogy szívem szerint tenném. Nem mondom, hogy tehát csak röviden, mert abban azért biztos vagyok, hogy így sem lesz rövid…

Ganxsta Zolee és a Mytery Gang

Vasárnap dél körül érkeztünk meg Pestre Katával. A belépőm elég hatásosra sikeredett, ugyanis, a vonatajtó előtt volt a járdán egy mély repedés, amibe kapásból beleléptem és a rengeteg csomagommal együtt elzúgtam a peronon. Valószínűleg beverhettem a térdem, illetve erre még rátett egy lapáttal az utána következő cipekedés, a lényeg, hogy ezt követően még napokig kegyetlenül fájt. Anyukám nagyon sok kaját pakolt nekem, kicsit túl sokat is, ezek között volt egy adag borsóleves is befőttes üvegben. Na, az természetesen összetört a mutatványom közben és még ki is folyt. xD Ha ennyi nem lett volna elég az erős kezdéshez, ezután még sikeresen vagy öt megállóval tovább mentünk a villamossal, mint kellett volna, úgy, hogy mind Kata, mind én a mai napig esküszünk rá, hogy nem mentünk el még a közeli Spar mellett sem. Utána végre valahára megérkeztünk a koleszba és elkezdtünk kipakolni. Délután el akartunk menni Szabó Balázs Band koncertre a Magyar Dal Napja keretében, de miután rájöttünk, hogy egy óra lenne az út a helyszínre, majd egy vissza, maga a fellépés pedig csak húsz perces, úgy döntöttük, beérjük a Zöld Pardonos porgramokkal.

A ZP egy rohadt jó hely. Nagyon remélem, hogy nem fogják bezárni, mert igazán kár lenne érte. Olcsó, a legjobb alter bandák lépnek fel, ráadásul hozzánk még egészen közel is van. Ki is használtuk ezen az első héten, hogy (még) volt, kapásból háromszor voltunk. A Magyar Dal Napján nem voltak ott olyan sokan, bizonyára azért, mert aznap a város több pontján is voltak koncertek. Egyébként, az összes olyan húsz perces volt, nem csak Balázsék. Délután kezdődtek a programok, mi kicsit késve mentünk oda, de még így is láttuk az első fellépő, Caramel koncertjének is a nagy részét. Utána volt valami Éliás Junior, majd pedig Supernem. Utóbbiak nagyon jók voltak. Annyira nem hallgattam őket ezelőtt, de pár szám alatt rájöttem, hogy azokat én bizony ismerem. Összességében tetszettek. Utánuk a Turbo együttes következett, akiket úgy, ahogy láttam nyáron a Volt Fesztiválon, de ezúttal oda is figyeltem rájuk. Olyan révülés rock, az énekesnek pedig eszméletlen hangja van, tetszett. A következő fellépő a FreshFabrik volt, akik szintén klasszikus rockosabb vonal, jók voltak ők is. Egyedül az nem tetszett, hogy az énekes beszéd helyett folyton blablablázott, ami elsőre még talán vicces volt, sokadjára már kevésbé. Aztán jött a Belmondo, ami kicsit altató hatású volt, úgyhogy leültünk Katával beszélgetni, mivel eleve nagyon fájt ekkorra már a térdem. A következő fellépő alatt is ülve maradtunk, ugyanis a Akkezdet Phiai zenéje nem annyira a mi világunk. Az este rock'n'roll partival zárult a Mystery Gang jóvoltából, akik még Ganxsta Zolee-t is bedobták meglepetésként. Klassz volt az ő koncertjük is. Az átállások alatt egy másik, kisebb színpadon a ZP-s tehetségkutató verseny döntője zajlott, ott is rápillantottunk egy-egy zenekarra. Jó este volt így nyitásnak, igaz kicsit túl sokat beszélgettünk Katával ahhoz képest, hogy koncertezni mentünk, de hát, istenem. xD

Turbo

Hétfőn délután öttől este nyolcig ismerkedős gólyaest volt a koleszban. Erre olyan fél kilenc körül estem be, mivel fél nyolcig előadásaim voltak. A tízórási csendrendeletig kint ültünk a kolesz előtti udvaron, volt szalonnasütés, illetve bor becsületkasszával. Eljött Gergő, a rockersrác, akivel együtt iszogattunk a gólyatábor első napján. Főleg vele beszélgettünk, a program pedig ugyanaz volt, mint a táborban. Diplomatikus megfogalmazásban: nagyon jól éreztem magamat, utána pedig nagyon nem. xD Ezután másnap, miután reggel nyolctól este hatig suliban voltunk, én ráadásul filozófiával zártam, ami után szabályosan fájt az agyam, annyira nem vágytunk az aznapi sulis gólyaestre. Azért, természetesen, elmentünk. Az első két és fél órában nem történt semmi, csak ültünk az udvaron és beszélgettünk, illetve lehetett volna iszogatni, de azt inkább kihagytam… Így hát, egy idő után Katával előkaptuk a japán házinkat. Aznap volta az első óránk, de másnapra már perfektnek kellett volna lennünk hiraganából. Nagyon jó szórakozást nyújtottunk az asztaltársainknak, akik ezúttal az én gólyatábori csapatomból (piros) kerültek ki. Máté, az egyik HÖK-ösünk megkérdezte, hogy miért tanulunk ilyen nem igazi nyelvet. "Amiben nem normálisak a betűk, az nem igazi nyelv. Most nem azért, én is tanultam oroszt, az sem igazi nyelv!" xD Aztán, végre elkezdődött valami program, az egyik HÖK-ös srác bűvészkedett, majd pedig leadták a gólyatábori képekből és videókból készült kisfilmet. Idő közben befutottak a pszichósok is, akiknek az épülete a város másik végén van. Nem sokkal később az ottmaradtak elindultak kocsmázni, mi Katával, az előző estére való tekintettel, oda már inkább nem tartottunk velük. Kicsit féltem és félek attól, hogy mi lesz, ha kimaradok valamiből, de tudom, hogy úgysem éreztem volna jól magam, mert inni úgysem ittam volna, ráadásul végig arra gondoltam volna, hogy mikor mehetek haza. Kata szintúgy. Elég volt aznap estére ennyi is.

Szerdán nem mentünk sehová, viszont este nyolcig óráink voltak, utána pedig kérvényt kellett írnom, hogy átmehessek egy másik Műhelymunka-csoportba, mert az a kurzus, amit felvettem, ütötte az egyik japán órámat. A szobatársaink harmadévesek és nagyon aranyosak, szóval segítettek megírni. Meg is lett az eredménye, ugyanis végül pozitívan bírálták el a kérelmemet! Csütörtök délután találkoztam Vikivel, akit LiveJournalről ismerek, és egyszer korábban már említettem őt itt is. Ez volt az első igazi személyes találkozónk, mert a Gackt koncert utáni öt perc, amiben főleg Erikával beszélgettem, annyira azért nem volt számottevő. Most viszont órákon keresztül csak ketten voltunk és rengeteget beszélgettünk. Nagyon jó volt. ♥

Beszéltük Katával még hét elején, hogy esetleg el kellene nézni csütörtök este is a ZP-be Magashegyi Underground koncertre, de ahogy teltek a napok és fáradtunk, egyre kevésbé lelkesedtünk az ötletért. Viszont, mire hazaértem annyira fel voltam töltődve és pörögve a sikeres kérvényezés és a találkozó hatására, hogy nem hagyott nyugodni, hogy elmenjünk. Végül sikerült meggyőznöm, nem csak Katát, de még Rékát is, az egyik szobatársunkat. A másik, Betti nem volt akkor otthon. Szóval, gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk. Eléggé késésben voltunk, de végül csak úgy egy-két számról maradhattunk le. Szuper volt a koncert, sokkal jobban tetszett, mint a Voltos a nyáron. Bíborka továbbra is olyan, mint aki nem is ezen a világon él, valami nagyon kész az a nő. xD Jó sokan voltunk, de a tömeg nagy része már nem maradt ott az utána következő alter-diszkóra. Pedig mennyire jó volt! Istenem, egy hely, ahol 30Y-ra és társaira lehet bulizni. És ez az egész - kapaszkodjatok meg - mindössze 200 Ft volt! Zöld Pardon, imádunk! ♥ Adná az ég, hogy ne zárják be… Aztán, mivel ahogy már említettem is, nem lakunk olyan messze a ZP-től, szóval gyalog mentünk haza és közben végig beszélgettünk. Nagyon jó este volt.

Magashegyi Undeground

Folyt. köv. :)