Ember-hiány o.O

Ma (tegnap xD) egész nap nem csináltam semmit... Na jó, ez talán így mégsem igaz. Csináltam én sok mindent, de mindenbe csak belekaptam. Igazából olyan szinten unatkoztam már megint egész nap... Meg kedden is. Amióta hazajöttem, ez a két nap volt, amikor ki se tettem a lábam a házból (a szobámból se nagyon), és valami hihetetlenül rosszul viselem. :S Társaság-hiányom van. *.* A barátaimat akarom. Oké, szerdán egész nap Krisztával és Petrával voltam, de akkor is... Nem elég. *.* Niki is nagyon hiányzik, Editet sem láttam ezer éve... *nyüssz* Bocsi, nyavalygok itt bele a végtelen internetbe, de... Úgy unatkozom. :(

Nah, írok inkább normális dolgokról... :P

お誕生日おめでとうまや!

Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok az LM.C énekesének, a mi egyetlen és megismételhetetlen Mayánknak, aki a mai napon töltötte be a 31. életévét! :D ♥ Azt szeretném kívánni neki, hogy egy darabig még semmiképpen se nőjön fel. *.* (Nem mintha úgy nézne ki a helyzet, hogy ez fenyeget. xD) Majd holnap (ma!) mindenképp fordítok valami LM.C-t a tiszteletére. ^^

Egyébként 29-én ünnepelte Miyavi kislánya, Lovelie az első szülinapját, szóval neki is boldogot! :D Azért figyelitek milyen pro vagyok? :D Találtam végre naptárat. ^^ Igaz, csak ázsiai vonatkozásút, de valószínűleg olyan nem létezik, amiben az én összes kedvencem benne van. :'D Majd egyszer csinálok, ha lesz hozzá lelkierőm. :D Addig is már ez is nagy előrelépés. :)

Na, közben beszélgettem két emberrel (Koola, Kael) MSN-en, rögtön jobb a lelkivilágom. :) Kicsit bekattantam a semmittevéstől, na! xD Mesélek inkább a csodás szerdai napomról. ^^

Krisztával már a téli szünet óta tervezgettük, hogy Harry Potter-maratont fogunk tartani, méghozzá azért, mert imádjuk. ^^ A kis mázlista nyár elején újraolvasta mind a hét kötetet, úgy irigylem érte. *.* Na, de majd ha leérettségiztem, és nem fog nyomasztani a magyar fakt (Nem mintha az utóbbi időben olvasnék rá... De fogok! Tényleg. ^^)... :D És a hetediket angolul fogom elolvasni, mert már meg van három éve, és úgy szégyellem magam, hogy csak az első két fejezetig jutottam vele, mert utána megjelent magyarul. :S Meg a kedvenc fejezetemet elolvastam benne. De-de tényleg el fogom olvasni, el fogok én mindent, amit az elmúlt időkben felhalmoztam, csak ne legyenek kötelezők, mert azok miatt sokat kell szelektálnom. o.O

Kriszta de. 10-re jött, és hozott fincsi minimuffint. :D Petra fél 11-kor telefonált, hogy késik, aztán pont akkor futott be, mikor mi épp suttyomban Jeffree Star klipet kezdtünk el nézni, de jött ő is lelkesen nézni velünk. ^^ Azt hiszem tényleg elrontom a barátaimat. xD Utána tartottunk beszámolót egymásnak az eddigi nyári élményeinkről, majd nekikezdtünk a maratonnak. :D A bölcsek köve és A titkok kamrája originál VHS-en van meg, aztán közben lépett a technológia és a harmadiktól már DVD. :) Krisztával az első kettőt tudjuk kívülről, így folyamatosan együtt mondtuk a dialógusokat a szereplőkkel, remélem nem mentünk vele Petra agyára. :'D Az első után tartottunk ebédszünetet, de egyébként nagyon szorgosan zsinórban videóztunk. ^^ Annak ellenére, hogy a filmek közül Az azkabani fogoly a kedvencem, így már azt is kismilliószor láttam, meglátszik az a 2 év eltérés, ott egyikünk se tudott olyan sok részt kívülről, de a film elején a kórus dalát lelkesen végigénekeltük, Petra meg is tapsolt minket! :D Egyelőre idáig jutottunk el, a maradék három legközelebb következik. Ha kivégeztük őket, írok majd a filmekről is egy szép hosszú bejegyzést, mert megérdemlik, kiv. az ötödik, mert azt nem szeretem... De arról is fogok. :P

Aztán Petra elment, én meg még elkísértem Krisztát egy darabom (mert igenis közel lakik). Nagyon jó volt. :D Úgy hiányoztatok már... Szeretlek titeket! :) ♥

Na, ennyi lettem volna így éjszakára. xD Holnap (ma), ha minden jól megy, találkozom Krisztával, meg remélem Edittel is. *.*

Jelenségek

Ma moziban voltunk a filmesztétika szakkörrel. A helyi, művészmozinak nevezhető Otthon moziba fogunk járni havonta egyszer filmet nézni, és havonta egyszer beszélgetni róla előadókkal. Az Ifjúsági Otthon nyerte ezt valami pályázaton, és akkor az összes kecskeméti média/film szakkör mehet rá, ingyen. :) A horror műfajával fogunk kezdeni, lesz hozzá külön erre szakosodott filmesztétánk is! :D (Meg kell jegyeznem, hogy mennyire nagyon imádom a filmesztétika szakkört! *.*) Jövőhéten fogunk egy véresnek beharangozott valamit megnézni, de most lightosabb kezdésnek megnéztük az Alkonyatot. Igen, igen. Én is megdöbbentem rajta, azt hittem sokkal elvontabb filmeket fogunk nézni. Most láttam ötödjére, úgyhogy első reakcióim között volt az is, hogy most ezt izé... már tudom kívülről... De. De. Megint rá kellett jönnöm, hogy marhára nem igaz, hogy nem érdekel mások véleménye. Sajnos nagyon is érdekel... Már elkezdtem ennek a nagy tömeghisztinek a hatására kiszeretni az Alkonyatból. Oké, sose voltam hardcore twilighter (Óóó, hogy ezt a szót hogy utálom...), de én még azelőtt vettem meg a könyvet, hogy bejött volna a film, és ez az egész őrület Magyarországra... Akkor még senki sem tudta, hogy mi ez. Én is csak hirtelen felindulásból vettem meg, csak azért, mert megfogott a borítója és a tartalma, amúgy semmit sem tudtam róla meg a külföldön már learatott sikeréről. Nem kezdtem el rögtön olvasni, mert még valami mást olvastam akkor, aztán mikor rá került a sor... Hát... Elvarázsolt. Ez van. Köss belém! Olvastam és szerelmes lettem. Nem tudtam volna megmondani, kibe (mibe?), egyszerűen csak az egész érzés annyira jó volt, és annyira nagyon szerettem emiatt... Oké, elismerem, néha volt, hogy kicsit... hááát, csöpögött. :) De ezt igazából csak egy-két résznél éreztem, egyébként sodort magával... Utána, mikor kb. a 3/4-énél jártam (Én be szoktam osztani a könyveimet, hogy nehogy túl gyorsan kiolvassam, mert így jobban rögzül. :$), mikor hirtelen napról napra egyre több osztálytársnőm kezében láttam meg a könyvet (közben kijött a film). Áááá, nem lettem ideges! :@ Utána valahogy túltettem ezen magam, és megnéztem a filmet (utolsó vetítést xD). Tetszett. :) Szerintem gyönyörűek benne a képek, nem is értem, hogy lett tömegfilm (oké, a téma miatt), mert amúgy nekem az eleje kicsit vontatottnak is tűnt (bár én az ilyeneket szeretem :P). És persze a zenéje is első osztályú. Naná, a mai napig nagyon zavar, hogy ezzel rajtam kívül még ennyi rengetegen tisztában vannak! :) Utálom látni a címlapokat Robert Pattinson szerelmi életéről, utálom, hogy divat lett belőle, utálom, hogy majdnem elkezdtem emiatt nem szeretni... A francba is! Nem azért szeretem, mert divat, és az a paranoiám, hogy majd mások azt hiszik, azért. Áhhh... Utálom ezt a hozzáállást amúgy... Egyébként szeretem a Tokio Hotelt is, ha gáz, ha nem, és azt is rohadtul nem azért, mert pár éve a csapból is ők folytak... Egyszerűen csak nyáron valahogy többször is beleütköztem, és megtetszett a zenéjük. Annyira, de annyira szeretném azt mondani, hogy nem érdekel kinek mi a véleménye erről, de csesszus érdekel... Ez így nem lesz jó. Sosem számított nekem, hogy valami divatos-e, vagy sem... Aztán ált. egy fokkal rétegebb dolgokat szeretek, mint az átlag. Viszont az a poén, hogy még mindig vannak alattam rétegek, akikhez képest kommersz vagyok... Mert csak az a jó, ami szar, és ha valami felkapott, már nem lehet jó? Váááá. Bele fogok ebbe zavarodni. Utálooom, hogy csak két véglet lehet ezekkel a dolgokkal, vagy imádod (akár ha csak divatból is), vagy utálod. Én egyiket se. És akkor őrlődök. Hülye vagyok. Nem fog érdekelni mások véleménye, nem fog, nem fog!
Egyébként az Újhold már egy fokkal gyengébb volt, bár az első 2-3 fejezet, az mindent vitt, szerintem az egész első kötetet überelte. Viszont a közepén kicsit leült a történet, s csak a végén pörgött fel ismét, szerintem. A többit még nem olvastam. Szerintem a Napfogyatkozást majd kérem karácsonyra, és akkor beiktatom a kötelezők közé. :) Mert érdekel. Ez van. Mellesleg, azok közül, akiket láttam Alkonyatot olvasni, nem olyan sokan fogtak neki az Újholdnak... Majd meglátjuk mit hoz magával, ha kijön a filmváltozat. De szerintem az, aki csak divatból csinál valamit, az úgysem tud kötődni ahhoz hosszabb ideig. Nem tudom.
Gyakran hasonlítják az Alkonyatot a Harry Potterhez. Ilyen viszonylatban viszont megjegyezném, hogy a Harry Potter egy komoly fejezet az életemben, és ha össze kell hasonlítani, akkor nem kicsit ráver nálam az Alkonyatra. Mivel a HP már 7 éves korom óta része a világomnak, ezért olyan szerepet tölt be, amit nem hiszem, hogy valaha más könyv átvehet. Ezen nőttem fel, együtt Harry-vel, Ronnal és Hermionéval! :D Valahogy én oda csöppentem, ahol a környezetemben koránt sem olvasták olyan sokan, mint szerte a világban, szóval egyedül egy annyira nem is szívlelt osztálytársnőmmel tudtam róla beszélgetni tizenegy-két évesen, gimiben meg tök jó volt találni olyan embereket, hogy "húúú, te is olvasod?". :D Így a HP-világot pláne nem érzem kommersznek. Attól, hogy megtelik a mozi, mikor kijönnek a filmek, attól még valahogy megmaradt az a varázsa, az a titok, amit csak azok tudnak, akik olvasták. Sokkal több, mintsem divatnak lehessen titulálni, ez életérzés.
Még amiről nem írtam, az a vámpír-mánia jelenség. Azóta, hogy 2006 augusztusában láttam a Vámpírok bálja c. musicalt, ki volt írva az LD50-emre a Szeretem rovatba a vámpírok. Ezt idén ősszel kitöröltem. Már az egész túl-túl-túl. Nézzétek csak meg pl. EZT... Tönkretették a vámpír-kultúrát, divatcikket csináltam belőle. :( Ebben NEM óhajtok részt venni! Úgy gondolom ez nem feltétlen az Alkonyat hibája... Azzal önmagában nem lett volna semmi baj, a majmolása nem kellett volna.
Egyébként én gonosz vámpír párti vagyok alapjáraton. :D Az Alkonyatból is odavagyok Jamesért! :D Ha vámpír lennék tuti, hogy nem lennék vega (amúgy se). Az igazi vámpír olyan, mint Lestat az Interjú a vámpírralban. Ő az etalon! :) Amúgy nincs különösebb bajom az Alkonyatos vámpírokkal, bár oké, a napfényre csillogás az tényleg durva. :D
Azt hiszem megint sikerült hihetetlen mennyiségű hülyeséget összehordanom. :P A lényeg, hogy nem érdekel ki mit gondol, rühellem a divatot, meg azt hogy divat utálni a divatot, azt szeretem, ami tetszik!

u.i.: Ha valaki előttem Twilightnak, New Moonnak stb. meri hívni ezeket a könyveket/filmeket, az számoljon a következményekkel. Könyörgöm, szó szerint le van fordítva, mi meg magyarok vagyunk! A borzasztó című Tuti gimit nyugodt szívvel hívja mindenki One Tree Hillnek, de a normális fordításokat alkalmazzuk már...