Szivárvány

Ma elmentünk Krisztával és Norie-val suli után a Korzó Kávézóba. Hová máshová is vihetnénk őt forró csokizni, mint a törzshelyünkre? :) Most a lány volt a kiszolgáló, elmosolygott néha a sajátos beszélgetésünkön, ami az angol nyelvtan sok-sok magyar és egy-két japán szóval való vegyítését takarta. De a végére már olyannyira belejöttünk, hogy miután Norie elment, táncon még furcsa is volt nem így szólni az emberekhez. xD Meg volt egy papírosunk is, amire rajzolgattunk, írkáltunk mindenfélét, amit nem tudtunk elmondani. Ennek kapcsán próbálta meg Kriszta a vajat, mint olyant lerajzolni, kezdve a bocival, amit Norie kapásból fejnek nézett. xD Mi pedig leírattuk vele a saját nevét, majd ezen felbuzdulva leírta a miénket is. Felül az övé látható, alul pedig az enyém, először hiraganával, utána katakanával:

Mondtam, hogy a hiraganákig jutottam a nyáron a nyelvtanulásban, mire megkért, hogy írjak le valamit neki. Az első, ami eszembe jutott az volt, hogy まや (Maya), aztán innen elkezdtünk beszélgetni az LM.C-ről. Nem szereti őket. :) És minden egyes kedvencemet, akiről mutattam neki képet (Hyde kivételével) lányosnak találta, és kifejtette, mennyire nem tetszenek neki. Szegény Brian Molko sem ment át a rostán. xD Mesélt sok mindent, meg beszélgettünk filmekről és szóba került a Koizora, amit mindketten nagyon szeretünk. ^^

Kriszta és Norie

Utána kitaláltuk, hogy csináljunk fotókat, de mivel esett az eső, inkább bementünk a Malomba. Norie vett egy felsőt a NewYorkerben, ahol az eladó srác azt mondta rá, hogy kínai, aminek nagyon nem örült. xD Elmagyaráztam neki, hogy sajnos az átlag európai nem nagyon tud különbséget tenni az ázsiai népek között, és legtöbbjüknek mind kínai. Aztán elindultunk vissza a sulihoz, mert nekünk ugye táncra kellett menni, neki pedig onnan indult a busza. Útközben néztük, milyen szép az ég (Mondtam is, hogy tiszta Koizora. ^^), aztán pedig valamiért megfordultunk... A hátunk mögött pedig egy meseszép szivárvány volt. *.* Komolyan, én még ilyet életemben nem láttam, színes volt (nem csak piros), és hihetetlenül élesen rajzolódott ki. Meg a fények... Ezen a ponton eldöntöttük, hogy megy Norie-nak negyed óra múlva is busza, úgyhogy mi bizony megállunk, az se baj, ha esik, itt most aztán csinálunk fotókat! :D

L'Arc~en~Ciel *.*

Norie-val

Aztán bementünk a suliba, megszárítkoztunk, és végül, ugyan épp csak, de Norie is elérte a buszát. Nagyon-nagyon jó délután volt! :)

Az Ölelés Világnapja

Ez a mai nap! Annyira jó volt... Rég éreztem ennyire felhőtlenül jól magamat. :) Már rögtön azzal indult a reggel, hogy miután beértem a suliba, Molly és Nomin a nyakamba ugrott, hogy ma az Ölelés Világnapja! :D Utána még kint beszélgettem velük egy kicsit, és nem vettem észre, mikor ment be a tanár a terembe, így elkéstem matekról, a fél csoporttal egyetemben. xD Amint tehettem, végigölelgettem a barátaimat, majd azokat az osztálytársaimat, akiket kedvelek. Később pár angolos csoporttársamat is. :) Napközben elkéstem németről is, mert a könyvtárosnő nem volt hajlandó megjelenni, így egy darabig ott szobroztam a kötelezőmmel (El fogom olvasni a hétvégén. Tényleg. Mindenképp.), utána feladtam. Útközben még imádott kedvenc tanáruram is feltartott, de rá mindig örömmel szánok az időmből. ♥ Következő szünetben megint mehettem a könyvtárban, s visszafelé találkoztam Norie-channal. Ő a japán cserediák lány, akiről már írtam korábban. Első hetekben Krisztával szépen letámadtuk és összeismerkedtünk vele, aztán azóta szoktam vele beszélgetni, ha összefutunk. Annyira aranyos. :) Most is meglátott, és nagy örömmel sietett felém, mire kitártam a karjaimat, hogy "Free Hug Day?". Utána beszélgettünk egy kicsit. Sokat nem is nagyon tudnánk, ugyanis kb. annyira tud magyarul, mint én japánul, és rosszabbul beszél angolul, mint én németül, szóval nem megy olyan gördülékenyen a dolog. :'D Megkérdeztem tőle, hogy miket tanult meg magyarul, mióta nem beszéltünk, mire mondta, hogy "Szeretlek téged!" és megint megölelt. Aztán megbeszéltük, hogy bizonyos szavak hogy vannak japánul, meg körberajongta a dobókockás karkötőmet. Olyan drága, mindig megdicsér rajtam valamit. :) Kérdezte milyen órám lesz, nagy nehezen kisakkoztam, hogy angol, s válaszoltam arra, hogy szeretem-e. Mondtam, hogy nagyon szeretek nyelveket tanulni, és gimnázium után japánul is meg akarok majd tanulni. "Tényleg?" és harmadik ölelés. Annyira édes ez a csajszi! :D

*Valen ölel mindenkit, aki ma kimaradt*

Délután Kriszta unszolására feladtuk kedvenc Korzó Kávézónkat, és ötösben (Edit, Petra, Rita, Kriszta, én) elmentünk a könyvtárban újonnan nyílt helyre. Zsúfolásig tele volt, de az ajtónál lecsaptak ránk az egyébként nagyon szimpatikus "kávé séf" srácok, és leültettek minket a hatalmas üvegfal mellé a babzsákfotelekre, s kezünkbe nyomtak egy vaskos füzetet, amiről kiderült, hogy az az itallap. A bőség zavarában alig tudtunk választani, Petra húzta legtovább, neki vagy negyed órával utánunk sikerült csak kiválasztania, mit is szeretne. Gyors kóstolás után körbeadtuk az összes kávékülönlegességet, hogy mindenki megízlelhesse mindenkiét. Rita és Edit speciális forrócsokikat ittak, azok álomfinomak voltak, a mi tejeskávé alapú egzotikumaink ellenben kissé vízízűek. xD Edittel meséltünk a lányoknak az angolórai játékról, aminek során mindenki felír egy személyt egy lapra, aztán amit kihúzol, a homlokodra teszed, és eldöntendő kérdéseket feltéve próbálod kitalálni, ki is lehetsz (pl.: Létező személy vagyok?, Színész vagyok?). Akkora sikere volt, hogy rögtön neki is láttunk papírosokat gyártani. Valószínűleg elég sokan néztek minket totál hülyének, az üvegfal túloldaláról is bámultak ránk rendesen, de annyira jó volt! :D Én voltam Kukorica Jancsi. Ha visszajárunk ide, biztos ezek a pincérek is hamar meg fognak minket jegyezni. xD Utána Krisztával elmentünk táncra. Még mindig nehéz, de talán már jobban megy mint az elején. Egyébként ma az egyik lánnyal mi világosítottuk fel a tanárt arról, hogy hol van a hiba a koreográfiájában, azért ez kicsit... xD Miután végeztünk, először visszamentünk a kávézóba, mert Kriszta ott felejtette a mangáját, majd gyalog elindultunk hozzánk. Vettünk útközben péksütit, utána meg nálunk néztünk mindenféle képeket, videókat stb. Annyira jó kis nap volt ez. :)

Ééés tegnap végre kijött az új My Chemical Romance klip, a Na Na Na. Igazából ugyanazokat tudnám elmondani róla, amit az előzetese kapcsán ITT már leírtam. Továbbra is nagyon-nagyon tetszik, igazán ötletes, a végét pedig imádom. Előlépett a kedvenc MyChem videoklipemmé! :)
November 22-én új album! *-*

Újra suli

püfff... Hát, megvolt az első hét három nap... Mivel utolsó vagyok a névsorban, az elsővel beosztva hetes voltam a héten. :P:D Nekem ált. három nap kell, hogy megszokjam ezt a szerepkört, addig folyton elfeledkezek róla... Mivel most összesen jártunk ennyi napot suliban, így igazából szinte semmit sem csináltam. xD A tanulásba viszont már most rendesen belevágtunk. :S Elég durva évünk lesz, az már egyszer biztos. Ráadásul lesz rengeteg dolgom az órákon kívül is, mert hétfőnként nyelvvizsgára felkészítő német szakkör lesz, valamikorra meg kikönyörgünk a régi matektanárunktól egy korrepetálós órát, hogy egyáltalán le tudjunk majd érettségizni a tárgyból. Lesz filmesztétika szakkör és filmklub is, csak még nem tudni mikor, remélem legalább az előbbi bele fog férni, mert nem szeretnék lemondani róla. ^^ Mától kezdve péntekenként 16:15-17:45-ig lesznek a szalagavatós táncpróbáink. Lacival fogok angol keringőt táncolni. :) Nagyon örülök neki, bár így elsőre kiderült, hogy egyikünknek sincs ritmusérzéke, de nem baj, még van időnk, majd belejövünk... vagy decemberre tökéletesítjük a keringődodzsem szabályait, bár az talán most is túlságosan jól megy. :'D A mögöttünk álló pár számolta, hányszor mentünk nekik, ha jól emlékszem, hat lett a vége. xD Szegény Laci egyébként moziba ment volna, de lekéste a filmet, így aztán a fennmaradó időben végül elkísért hazáig. :)

Egyébként ugyanott ülök, ahol tavaly, meg azelőtt. :) Mikor szerdán reggel beértem, már foglalt volt, de hálisten tolerálták az osztálytársnőim, hogy hozzá vagyok nőve ahhoz a helyhez, és átengedték. :D Kriszta lett a padtársam, Edit ott ül továbbra is srégen előttem, mellette pedig Laci. A másik padsorban mellettem pedig Petra Ritával. Szóval, nagyon jól sikerült az ülésrendünk. ^^ Aztán remélem nem játszunk már idén dedós ültetést, mert kirohanok a világból. xD

Jött egy japán lány az iskolánkba, aki magyarul szeretne megtanulni, de amúgy meg nem beszél sem angolul sem németül, szóval gondolom elég nehezen kommunikálnak vele. xD Majd akarok vele beszélgetni. ^^ Biztos nagyon jó társalgás lesz, tudok neki olyanokat mondani, hogy "Gimnáziumi diák vagyok.", "Az egy toll?", "Péntek reggel van.", na meg, hogy "Kérlek, Istenem, mond meg, mit tegyek, hogy az álmom valóra váljon?"... xD

Voltunk ma is a Korzó Kávézóban Krisztával, amíg nem kezdődött a tánc, a héten már harmadjára. :D Úgy bírom a pincér srác mimikáját, minden alkalommal, mikor belépünk. xD Keveredik benne a kedves mosoly, hisz "Jöttek a törzsvendégek." és a gúnyos vigyor, hogy "Ezek a lökött lányok már megint itt vannak!". Szeretek oda járni. :) Előtte voltunk könyvesboltban, ahol Kriszta vett egy igen viharvert mangát 100 Ft-ért. A kávézóban billegett az asztalunk, mire Kriszta közölte, hogy "Szerintem rakjuk be a lába alá, sok kárt már nem tehet benne!". xD

Na, jó... ennyi telt tőlem. :'D Végezetül még itt az új Miyavi PV, a Torture. Maga a klip annyira nem vág földhöz, de számot már a live-ok alatt is nagyon megszerettem. :) Szeptember 15-én (Placebo koncert napja♥) jön ki a single, aztán október 13-án a nagylemez! :D

Nyár vége

Tegnap végül mégsem néztünk Harry Potter 6-ot. :) Edit fél három körül ért ide, s mivel a többiek előre jelezték a késésüket, szabad kezet kaptam, és eláraszthattam őt megmutatni való videókkal és zenékkel. *.* Utána megbeszéltük, hogy berakom háttérzajnak az új D'espairsRay albumot, és tartunk egy rövid csendes foglalkozást, amíg én elolvasom a Mondójában a Versailles beszámolót, ő meg belenézeget a mangába, amit hoztam neki Egerből. :) Amint ennek nekiláttunk megérkezett Kriszta, majd nem sokkal utána befutott Petra is. xD Ekkor átvonultunk a nappaliba, és nekiláttunk beszámolni egymásnak a legutóbbi nyári élményeinkről. Közben rájöttem, hogy nem hűtöttem be a kulcstartó helyett (Elvileg ezt szoktunk, Petrától Balatonos hűtőmágnest kaptunk. ^^) szuvenírként hozott Egri Bikavért, szóval beraktam a fagyasztóba. :'D Utána meg, mikor önteni kellett volna, kicsit többet sikerült mindenkinek, mint az illendő, azt is a mosogató felett, de hát istenem, nem készülök pincérnek... xD Végül aztán inkább egész délután beszélgettünk és nem került sor a filmnézésre. Majd egyszer bepótoljuk, én úgyis kis szemét voltam júliusban, és nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg az utolsó részt nélkülük. xD

Ma délután pedig Dórival találkoztam. :) Őt még olyan három és fél éve ismertem meg Bereczki Zoli és a musicalek iránt érzett rajongásunk kapcsán. :D Csak, sajnos, az utóbbi időben nagyon keveset találkoztunk. :S Először elmentünk a postára, írószerboltba meg mindenfelé Dóri ügyes-bajos dolgait intézni, utána pedig elindultunk a Korzó Kávézóba. Ahogy mentünk, egy ismerős alakra lettem figyelmes, így hát elordítottam magam, hogy "KRISZTA!". :D Kiderült, hogy ő is épp oda tart, hogy ott befejezze még a művtöri OKTV vázlatát, mert utána találkozója lesz a rajztanárral. Így hát beültünk együtt, aztán később még el is kísértük Krisztát a tanárnő házáig. :) Közben kiderült, hogy Dóri is imádja Adam Lambertet, úgyhogy ő lett a napunk fő témája. :D Mivel ugyanolyan telefonunk van, megtanította bekapcsolni rajta a bluetooth-t (Öhmm... másfél éve van meg a telefon, segáz. xD), hogy átküldjem neki az Adames háttérképem, csakhogy még egységesebb legyen a telefonunk. :'D Én meg kaptam tőle csengőhangokat, szóval most If I Had You-ra csörgök. xD Miután elköszöntünk Krisztától, végigjártunk két könyvesboltot, majd leültünk a plázában beszélgetni az éttermekhez. Hozott nekem csokit. :3 Epres Milkát, s bár alapjáraton nem szeretem az epres csokit, ez nagyon finom volt, és alig volt eper íze. :P:D

Aztán este még átmentem apukámékhoz, mivel tegnap hazajöttek a Balatonról. :) Gábor adott nekem egy táskát, amit eredetileg ő kapott ajándékba, de szerinte buzisan nézne ki vele (Szerintem nem... de sajnos ezen a téren nem hiszem, hogy az átlagember szívesen ad a szavamra. :P), és én amúgy is sokkal inkább vagyok rocker, mint ő. xD Szóval most lett egy istenkirályul kinéző, stilizált koponyákkal díszített táskám. :D Majd rakok még rá kitűzőket és tökéletes lesz. ^^

Na, még egy akusztikus Whataya Want From Me-t a végére, mert illik a mai naphoz, nekem meg még mindig maximumon tart az Adam Lambert-mániám. xD Annyira gyönyörű a hangja ebben (is). *.*

Japán nagyfiú rock

Elmondjak egy titkot? Hmm? Naaa?! :D Most írtam az előző bejegyzés 90%-át, de psszt! xD

Egyébként brutális mennyiségű látogatóm van. 144. Az sok. Az a durva, hogy tudom, hogy mikor jöttek az emberek. Volt egy nagy dömping, mikor megírtam első, és ezidáig egyetlen bejegyzésem a MyChem fórumra, ill. mikor a minap írtam LD50 fórumba visual kei-ügyben. Micsoda? Egészségemre? Nem. Visual Kei. Megsúgom, japán zenei stílus! :D Nyugi, én sem hallottam felőle soha az életben, mielőtt Edit nem közölte velem, mikor a Cinema Bizarre kinézetéről beszéltem, hogy ők ezt a stílust követik. Egyébként azok a srácok bizonyára állati nacionalisták lehetnek, végtére is csak németek lévén angolul énekelnek japánnak öltözve. xD Éljen a világpolgárság, jeee! :D Szóval, rákeresgéltem erre a stílusra, olvastam valami nagyon lehúzó kritikát, ami felkeltette az érdeklődésemet, aztán végső lökésként kaptam egy SAJÁT Mondo magazint Edittől és Krisztától névnapomra, még a nyári Animeconon szerezték be nekem a benne található Halállistás plakát miatt, amit azóta ki is raktam. :D Tehát, kinyitottam a zenei rovatnál: "Kagrra, - Visual kei és hagyomány". Felnéztem Editre, és közöltem, hogy na, most már hallgassunk visual keit, mert marhára érdekel, mi lehet ez! :) Jelentőségteljesen visszanézett rám, és el lett döntve! :D Bár, hogy őszinte legyek, eddig a munka oroszlánrészét én végeztem. :) Nehéz ám nem angol nyelvű zenékhez hozzájutni, főként ha a kedves együttesek nem képesek, csak 30 másodperces részleteket felpakolni MySpace-re a számaiktól. Párat meghallgatok belőlük, és a hirtelen váltásoktól az együtteshez való kedv helyett szimplán idegbajt kapok... :S De már ne tudjátok meg, mennyire ki vagyok művelve! :D Olvasgattam honlapokat, fórumokat, tudok egy rakat együttes nevet, kész! xD A műfajt leginkább az jellemzi, hogy az alapjáraton széparcú és fiatalos (vannak 10 éves együttesek, ahol a tagokat simán nem nézném többnek 20-nál) japán férfiak igencsak extravagánsan öltöznek fel, s a j-rock egyik altípusát nyomatják. Angolul ez a "Visual Rock", amit leginkább látványrocknak lehetne fordítani. Azt kell mondjam, nagyon-nagyon tetszik ez az egész, csak épp nehéz eligazodnom a zenéik között. Szerencsére az LD-sek kisegítettek egy kicsit, most is épp D'espairsray-t (képen) hallgatok, ami az eddigiek közül a legjobban tetszik. A másik meg a Nightmare, amivel már közelebbről ismerkedtem, miután ráeszméltem, hogy az ő számuk A halállista első fő- és végcímzenéje is. :) De az előbbi együttes azért még mindig jobban. :D
Egyébként vicces, mikor angolul énekelnek, az egyik eggyüttesnél egyszer csak feltűnt, hogy sokat hallom azt, hogy "she", aztán odafüleltem, és jéééé, ez már nem japán! :D Érdekelne ebből mit értenek az angol anyanyelvűek... Mert spec. a TH is olyan, hogy elolvastam a World Behind My Wall szövegét, de még így se hallom ki belőle azt, amit kellene... A saját házunk táján pedig az AFC Why Do I Lie-a is eléggé magyar-prozódiás, legyünk őszinték. :D Nem baj ez... csak aranyos. :)
Aztán... Nem tudom. Többet kellene tanulnom. Vagy jobban. Meg kötelezőket olvasni. Ajjj...
Hmm... milyen publikus mesélnivalóm van még? Óóó, tudom! :D Tegnap voltunk Anettéknél anyukámmal, akivel ezer éve nem találkoztunk már, és akkorát nőtt a kisfia! :) Ma meg Szilvivel voltam egy háromnegyed órát a Malomban, amíg szórólapot osztott, őt se láttam már régóta. :) Előtte meg kávézóban voltunk a lányokkal, ahová többé nem megyünk, mert sznob volt, unszimpatikus és rohadt drága. :@
Huhh, most ennyi.