Nagykorú lettem

Csütörtök délelőtt volt az évzárónk, 9-kor, úgyhogy a két napos folyamatos buli előtt sikeresen aludtam 4 órát, ami napközben meg is látszott... :S Dél körül kimentem Nikiért a vasútra, utána volt pár óránk, ami alatt ki bontottam az esőerdőnyi újságba csomagolt ajándékomat. xD Komolyan, fél órán át szedtem le róla a papírt. :D Nem vicc, és elhasznált rá egy tekercs celluxot. :F Egyébként Férfiakt (Szabó Dávid♥) DVD-t kaptam, meg egy I ♥ jRock és egy Jim Morrisonos kitűzőt. :D 6-ra mentünk vissza az államosra gyülekezni a félegyházi vonatra. Ötösben utaztunk Nikivel, Krisztával, Petrával és Csontival, Petra barátja, Roli és még ketten később csatlakoztak hozzánk. Megérkezvén kiderült, hogy Edit azt hitte busszal jövünk, úgyhogy ő arra várt, szóval el kellett sétálnunk érte a város másik végébe a buszpályaudvarra. :D Közben hangolódás gyanánt énekeltünk The Grenma: Állunk és nézünket. :) Utána bementünk a Rocktárba, ahol is elvesztettem a tequila-szüzességem, mert, ugyan én úgy tudtam, hogy ittam már, az amire én azt hittem, hogy tequila volt, az nem úgy nézett ki. xD Ez így elég zavaros lett... :P Az első koncertet a Nova Prospect adta. Édes drága egyetlen Petrám és Editem elintézték az énekesnővel, hogy felköszöntsön a szülinapom alkalmából, és a Gemini faktort nekem énekelje! *.* Én úgy, de úgy meghatódtam! :'D Egyébként nagyon jó volt az egész koncert. :) Utánuk, kis szünet után, az előzetes felállással ellentétben nem a Grenma, hanem a The Idoru következett. Ők Edit és Petra nagy kedvencei, én annyira nem ismerem őket, de nagyon nagy hangulatot csináltak! :D Aztán elérkezett az este fénypontja. :P A The Grenma színpadra lépett - olyan részegen, hogy csodáltuk, hogy állni tudnak (bár a későbbiekben Dórinak már az se nagyon ment xD). Dóri aznap diplomázott (ezt minden szám között közölték), és ennek örömére rendesen leitták magukat. xD Talán azért következtek később, mert hagytak nekik időt józanodni? Ez esetben érdekel, hogy nézhettek ki akkor, mikor fel eredetileg fel kellett volna lépniük! :F Igazából imádom őket és nagyon aranyosak voltak, akármilyen szarul is játszottak. :P:D Csongi nyelve már a "közönség" szó kimondásakor összeakadt, de a dalszövegeket azért el tudta nyomni. Ritával és Szandival (akikkel a helyszínen találkoztunk) végigénekeltük az egészet, olyan volt, mint pár éve... :) Valami hülye gyerek viszont végigöntött sörrel. o.O Így koncert után első utam a WC-be vezetett. xD Utána leültünk a társalgó részre és felkészültünk lelkileg a hajnali 4-ig tartó várakozásra. Tök jó volt, bezárták a helyet, és ott aludtak az emberek a kanapékon. :D Csak közben valami szörnyű zene ment... Meg egyszer odajött hozzánk Csongi, hogy hol van McDonald's, valamint Matyi (Grenma dobosa) lekamerázott minket, mikor félig aludtunk, meg az egyik Idorus a hátán vitte ki Dórit. xD Amúgy - gondolom a kimerültség miatt - én tök jót aludtam, nem is tűnt hosszúnak a várakozás. :D Az első vonattal mentünk haza, még leszállás előtt elköszöntünk Nikivel mindenkitől, mert utána le kellett vágnunk egy három perces sprintet, hogy elérjük az első buszt, és ne kelljen hazáig gyalogolni. :D Elértük. ^^

Másnap nagy nehezen felkeltünk, felöltöztem itthoni nadrágba és pólóba, meg szép komótosan nekiálltunk kaját csinálni. Közben hazaért anyukám is. Épp az ebéd végénél tartottunk, mikor csöngettek! :D Ééés... az én drága Krisztám és Petrám állt az ajtóban (mellesleg szépen felöltözve -.-') egy-egy tortával a kezében, majd rázendítettek arra, hogy "Ez a nap más, mint a többi...". *.* Iiistenem, kinek vannak még ilyen barátai? Imádlak titeket! ♥ Átadták az ajándékomat, ami a Irvine Welsh: Trainspotting c. regénye volt, a gyönyörűszép, új Cartaphilusos kiadásban. :) Közben én átöltöztem valami szalonképesebb ruhába. x'D Végül befutott Edit is, és nekiálltunk tortázni. Kriszta sacher tortát sütött nekem... szegényt mindig ezzel nyúzom. :D Nagyon finomak voltak. ^^ Utána a Petra és Kriszta elment, mi meg nekiálltunk Nikivel lassan készülődni, Edit pedig asszisztált. xD

9-re mentünk KAMIkaze Attack IV. japán zenés bulira. Be kell valljam, az előző jobban sikerült. :( Bár a hely nagyon klassz volt, sajnos kevesen voltunk, és olyan mennyiségű tuc-tuc zene volt, hogy attól már kezdett kikattanni az agyam. :S Beszélgettem Lucával, aki a barátaival legtöbbször az utcára menekült a zene elől, hogy a pultos srác megkérdezte őket, hogy bírjuk, mert ő még 10 perc és felgyújtja a színpadot. xD Azért voltak ám jó számok is, azokat Edittel nagyon élveztünk, olyankor próbáltuk bevonni nem japán zenés barátosnéinket is, több-kevesebb sikerrel... Egyszer épp kint beszélgettünk Kooláékkal, mikor meghallottam, hogy bent LM.C szól. Lerohantam, de kb. fél percet voltam bent az OH MY JULIET-en, mivel senki sem jött utánam, így szomorúan visszakullogtam. Utána Dai borzalmas űrtechnoja alatt szomorkodtam egy sort a lányoknak, hogy lemaradtam az LM.C-ről, mire Kriszta felpattant, és szülinapomra megigényelt még egy számot, így a BOYS & GIRLS-t már végigtáncoltuk. :D Volt még később több LM.C szám is, azokra tömegével táncolt mindenki, azért látszik... ^^ A kedvenc számom az estéről viszont a vége feléről, amikor már jó volt a zene, így többen is lejöttek, Gackt Vanillája volt, amire én főként Edittel táncoltam, és annyira jó volt! :D Mondjuk mikor előadtam a lányoknak a SuG: Love Scream Partyra a PV koreográfiáját, az is emlékezetes volt. xD Roli, Kriszta és Petra időközben elszállingóztak, végül 2-kor Daiék is nekiláttak összepakolni. Én jól éreztem magam, imádok a kamisokkal lenni, voltak jó számok, ott voltak a barátaim... ♥ Remélem az utóbbiaknak se marad rossz élmény. :D Nikinek pedig nagy dicséret, amiért ilyen derekasan helytállt! ;) Egyébként a tracklist megtekinthető, ITT!

Összességében ez volt életem eddigi legjobb szülinapja. :) Elismerem, így nem is olyan szörnyű a tény, hogy betöltöttem azt az ijesztő 18-at. :P Köszönöm Nektek! ♥

Valentin-napon

Hello, ma van a névnapom! xD Amúgy boldog Valentin-napot mindenkinek! :)
Nos, tehát. :D Pénteken voltunk Nova Prospect akusztikus koncerten, ami nagyon-nagyon jó volt. :) Sokat hallgattam a számaikat a napokban, és hát egyre jobban tetszik. Bé szavamra büszke vagyok Kecskemétre! :D A koncertre gyalog szándékoztam menni, de hatalmas köd szállt le, úgyhogy az eleve fél órás késésemet is kompenzálandó, a busz mellett döntöttem. Várakoztam hát a megállóban, és mikor 5 perccel hamarabb odaért a kedves jármű, gyanútlan örömmel ugrottam fel... Elindultunk, aztán megyünk, megyünk, és a busz egyszer csak elkanyarodik! Ebben az a durva, hogy egyenesen kellene haladnunk egészen a központig. Gyorsan felpattantam, elkezdtem fel-alá szaladgálni a buszban, hogy kiderítsem, mire szálltam fel, és hol tudok a Malomhoz legközelebb leszállni. Egy bácsi kedvesen felvilágosított, hogy hát, már csak a végállomáson... Jepp. Úgyhogy felhívtam Petrát, hogy induljanak el értem, mert elvisznek a rézfaszú baglyok a ködös éjszakában... Azt mondta, oké, csak megvárja Krisztát, én is induljak el az Rákóczi úton a központ felé. Kár, hogy én csak a Nagykőrösire jutást ismertem... De hát, oké, megpróbálom. Először két kislányt kérdeztem meg, akik kedvesen elmondták, hogy jutok el a Rákóczi útra, ami annyira nem is az volt, mert a Nagykőrösi. :D (Amivel amúgy az volt a probléma, hogy nem elég kivilágított.) Elindultam tovább. Jött szembe egy középkorú, szemüveges néni, elkezdtem volna megszólítani, hogy "Elnézést, elnézést!", mire keresztül nézett rajtam! Nem tudom még mindig mire vélni. Oké, hogy platform csizmában voltam, meg erősen ki volt húzva a szemem, de azért nem valami romlott rockribancnak néztem ki, szerintem... Szóval nagyon kösz, mindenesetre. A következő szembejövő ezzel szemben nagyon kedvesen adott - végre megfelelő - útmutatást, még örült is nekem. :D És most megjegyezzem, hogy egy talpig feketébe öltözött, gothrockernek kinéző csaj volt? Érdekes következtetéseket lehet levonni... Na, de menjünk tovább. Megálltam a zebránál, várva a zöldre, mikor a mögöttem lévő rosszhírű parkból hirtelen egy csapat fiú kezdett kiszállingózni. Miután az összes alak kibontakozott a ködből, alaposan végigmértek, amit az ekkora már paranoikussá vált elmém egyetlen kívánság ismételgetésével próbált kezelni: "Ne arra jöjjenek, amerre én, ne arra!". Hálisten, ők elindultak a vaksötét Nagykőrösin, én meg sikeresen megtaláltam a Rákóczit! :) Nem tudom, jól jártam-e. Köd, sötét, és az egész utcán egy lélek sem járt. Ááá, nem féltem. xD Próbáltam erőteljest rávenni magam, hogy kizárólag az épp hallgatott zene szövegére koncentráljak, és szedjem a lábaimat. ~Lock me up, throw away the key~ És ekkor megláttam egy nagyon Petra-szerű alakot jönni a ködön át kettedmagával, ahogy közelebb érve megbizonyosodtam a kilétükről, kitörő örömmel rohantam oda hozzájuk és a nyakukba vetettem magam. Ezúton is köszönöm a megmentést! :D Utána visszasétáltunk a Malomhoz, ahol hosteskedő Szilvi barátnőnket boldogítottuk egy darabig, miközben bevártuk Editet, aztán pedig elindultunk az Amstelbe. Sajnos ülő helyet nem sikerült szereznünk, pedig nagyon szerettünk volna. Egyébként az Amstel, fellengzősebb nevén Kilele Music Café igazából csak egy kis lyuk. :) Aztán HIM és 30STM aláfestésre kiválogattuk a kedvenc zenészkéinket és jól szemmel is tartottuk őket, amíg ott voltak. ;D Később a zene Lady Gagába fordult, úgyhogy ideje volt kezdeni. A Nova Prospect nagyon jól szólt akusztikusan, nekem még sokkal jobban tetszett ez a koncert, mint a legutóbbi, bár lehet az is közrejátszott, hogy akkor még egyáltalán nem ismertem a zenéjüket. Utánuk egy Z.U.P. nevű együttes következett, akik tényleg nagyon aranyosak és lelkesek voltak, csak hát... egyáltó helyünkben el tudtunk volna aludni ott az első sorban. Britney Womenizertől kezdve Hienen át a Gorillazig midenfélét átdolgoztak a saját stílusukra, ami ilyen afrohangszeres andalító lágy zene volt... Kissé lenyomott minket, el kell ismerni. Két koncert között spanoltak velünk volt iskolatársaink, még az általánosból, és nagyon durva volt, Petrának még a vezetéknevére is emlékezett az egyik, mi meg... :o

Tegnap volt a 20. Keresztény Polgári Bál Kecskeméten. Namármost, a Málta is a szervezői között volt, akiknél meg apukám barátnője dolgozik, így hát az ő két fia, valamint én is be lettem szervezve önkénteskedni. Egyre kellett menni főpróbára, ahol örömmel konstatáltam, hogy angolostársammal, Timivel leszek a büfébe beosztva. Na, de kiderült, hogy még szerepelnünk is kell! Voltak jelmezeink, azt már előzőleg kiválaszthattuk. Nekem sajnos már nem jutott szép, fehér, abroncsos ruha, így egy zöld, bársony reneszánsz ruhában voltam. A próba alatt a hasonlóan totál tanácstalan Gábortól (Hajni kisebbik fia, aki nálam egy évvel fiatalabb) próbáltam mindig megtudakolni, hogy Akkormostmivan?, de rendszerint ő sem tudta. :) Mindketten először csináltunk ilyet, na! :D Nem volt nagy feladatunk, leginkább csak ácsorognunk kellett a ruhánkban, hogy a vendégek megcsodálhassanak minket. Próba utána hazasiettem, és elszántan megpróbáltuk begöndöríteni a hajam, ami viszonylag össze is jött, csak aztán az este végére totálisan kirúgta a hullámokat... Este fél hatra kellett visszamennem. Miután lement a kis "műsorunk", Timivel és Vivivel (előbbi osztálytársa) birtokba vettük a büfét. Gyönyörű tortaszeleteket, sütit és különféle kávékat árultunk. Hát, akármennyire is igyekeztünk, sajnos nem volt túl nagy sikerünk... A király svédasztalos vacsorához kiadós desszertek is tartoztak, amiket még később is ingyen lehetett fogyasztani, így a sütik 90%-át ingyen elosztogattuk. A kávé meg... Rengeteg embert láttam egy "felfedezőutam" alkalmával, akik a bárban vásárolt kávéjukat kortyolgatták. Köszi! Na, de mindegy, összességében nagyon jó volt ez is, mert megismertem jobban Timit, aminek nagyon-nagyon örülök! :) Utána leküldtek a megmaradt bon-bonokat osztogatni a távozóknak. A többi önkéntes fiatal folyton oda járkált kunyerálni belőle, így egyik alkalommal felmentem, megraktam egy tálcát bon-bonnal, és levittem nekik a terembe, ahol már leginkább csak pihentek és beszélgettek. Nem sokára átpasszoltam a feladatot másnak és én is bementem a többiekhez. Itt jegyezném meg, hogy valami eszméletlenül aranyos volt mindenki. Valahogy annyira jó volt ilyen sok emberrel úgy megismerkedni, hogy teljesen pozitívan és előítéletek nélkül álltak hozzám (meg mindenkihez), és így önmagam tudtam lenni velük, és az egész hihetetlenül jó volt. Rég volt ilyen élményem. :) Egy idő után úgy döntöttünk, hogy átöltözünk és felmegyünk táncolni. Ígyhát farmerban-pólóban benyomoltunk a kis létszámú még ottmaradt vendégség közé. :D Először csak leültünk és beszélgettünk, aztán valami egészen... öhm... szokatlan körtánc-szerű izébe kezdtünk, ami a ritmussal pl. még csak köszönő viszonyban sem volt. A mellettem álló Pistivel megállás nélkül röhögtünk magunkon, mire közöltem vele, hogy oké, elég volt, jöjjön, és akkor táncoltunk ketten. Ez sem volt valami profi, de annál a táncnak csúfolt akárminél azért jobban nyomtuk. XD Viszont kiderült, hogy fiú-szerepben fogom meg az partnerem kezét, mire közölte, hogy lassan, de biztosan összezúzom a férfiúi önbecsülését, mert már felkérni is én kértem fel, és most már ő jön. Na, ezek után még ráadásul meg sem engedtem hívni magam vkb-ra. xD Öhmm... :D Utána ittunk vbk-t, majd kisvártatva visszaért apukám a Katonából, ahol karikatúrákat rajzolt a szülői bálon, és indultunk. Meg kell jegyeznem, hogy apukám kb. úgy nézett ki, mint Drakula gróf. :D Bársony frakkban volt, fodros nyakkendőmiazban, ráadásul még a szeme is ki lett húzva, és mindehhez párosult a méltóságteljes siklása, de komolyan, állati volt. xD Amúgy ő, mint korabeli festő volt jelen a bálon. :)

Ende. :)