Shinshoku Fever vol.10

Ez volt a második SF-em, ezen kívül az előzőn voltam november elején Vikiékkel, csak arról elmaradt végül, hogy írjak postot. Röviden annyit tudok róla mondani, amit már az bokatörős NG-s bejegyzésemben is leírtam: zeneileg szörnyű volt, kb. 20 japán szám ha volt, maximum, de azért jól éreztem magam, mert kellemes volt a társaság, így azért elvoltunk. Most csak hármasban mentünk: én, Claudia és az egyik barátnője, Adri. Viszont, így is nagyon jó volt, a zene szempontjából pedig még jobb is, mint az előző.

Emlékezetes Nippon Groove

Hálisten, az NG-ket is emberi helyen tartják, nekem a világvégi lepukkant helyeken megrendezett DS-ek után még mindig élmény, ha japán zenés bulira a belvárosba kell menni. A villamosút oda ráadásul nagyon jól telt. Mivel Claudia már a készülődés óta megállás nélkül az I'm the Bestet énekelgette a 2NE1-tól, kétségbeesetten igyekeztem elnyomni valamivel, így a megállóban várakozva nekiálltam telefonról zenéket berakni. Ezt a villamosra felszállva sem hagytuk abba, sőt, Claudiával már felváltva csináltuk, s közben énekeltünk, nevettünk és fotózgattunk, még Mónit is egészen sikerült bevonnunk. Bizonyára, a többi utas legnagyobb örömére, de én nagyon élveztem. Megérkezve sikerült kicsit rosszul lépnem, mikor leszálltunk a villamosról, picit éreztem, mert alapból rossz a jobb bokám, de ez még nem volt vészes. Kitaláltuk, hogy veszünk még egy bort a Kashmirral szemközti kisboltban, mielőtt bemegyünk. Így is tettünk, hasonló jó hangulatban megiszogattuk, majd elindultunk be.

Móni, én és Claudia

Vad Fruttik + DS

Múlt héten, hosszas tépelődés után úgy döntöttünk Katával, hogy nem megyünk haza, csak szombat délelőtt, mert túl csábítónak bizonyult a péntek esti Vad Fruttik koncert és Digital Sushi kombó. Péntekenként Katának nincs órája, így ő egész nap hiraganákat tanult a koleszban, igencsak szorgosan, aminek az lehetett az oka, az ő szavaival élve, hogy szerdán kétszer másfél órát rettegett végig japánon, hogy nehogy felszólítsa a tanárnő. xD Nekem is csak egy órám volt aznap, így elég hamar hazaértem. Igaz, hívtak a kommos fiúk kocsmázni, de fáradt is voltam, úgyhogy végül úgy voltam vele, hogy elég lesz az este. Aztán a koleszban, mivel túl lusta voltam ahhoz, hogy én is tanuljak, a délutánt netezéssel és faldekorálással töltöttem. Kellett már az is. ^^

Szilveszter

Utálom a Szilvesztert, felesleges "ünnep", ráadásul sohasem úgy sikerül, ahogy szeretném... Idén sem volt ez másképp. Szerettem volna a barátaimmal lenni, de ez alkalommal sem sikerült összeszerveznünk, s az lett a vége, hogy mindenki szétszéledt... Eléggé ki voltam bukva miatta, de végül feltaláltam magam, eldöntöttem, hogy elmegyek szilveszteri Nippon Shoxx-Groove-ra, aztán jó lesz. Meg is beszéltem NyaSukival, hogy majd hozzájuk csapódom,  meg úgy voltam vele, hogy úgyis lesz majd ott egy csomó ismerősöm.

Így hát, Bereczki koncert után az unokatesómékhoz mentünk, akik egy Budapest melletti faluban laknak. Nagyon szeretem őket, jó volt náluk lenni. 31.-én Péter elment és az aznap lejáró étkezési utalványaiból bevásárolt egy étteremben egy konkrét lakomát nekünk ebédre. Ezenkívül a nap azzal telt, hogy próbáltuk közös erővel valahogy pótolni az otthon felejtett dolgaimat, ami többé-kevésbé sikerült is. Végül aztán a 19:11-es vonattal elindultam Pestre. Kilépve a Nyugatiból, hosszú évek óta először éreztem meg valamit a szilveszteri hangulatból. Az utcák tömve voltak, hömpölygött az embertömeg, szóltak a papírtrombiták, minden második ember színes parókában vigyorogva igyekezett valahová, a járdákat mindenféle bulikelléket árusító standok lepték el... Hihetetlenül hangulatos volt, úgy éreztem magam, mint kisgyerekkorom szilvesztereinek alkalmával, bár az is igaz, hogy akkor voltam utoljára ilyen szilveszteri ketyeréket árusító bodék közelében. xD

Így aztán nagyon jó hangulatban indultam el a Vörös Yuk felé. Mikor odaértem, már rengeteg ember várakozott az utcán. Magabiztosan elindultam feléjük, mondván úgyis lesz ismerős... de nem volt. Így aztán felhívtam NyaSut, hogy mikor ér ide, aztán tíz percen belül már ott is voltak Rikával és még pár barátnőjükkel. Megismerkedtem pár emberkével, Chibivel azt este folyamán többször is eljátszottunk az egymás-nyakába-ugrós-üdvözlést, mert mindkettőnket zavart, hogy mindenki ezt csinálta körülöttünk, nekünk meg nem volt kivel. xD Aztán végre beengedtek minket a buli helyszínére. Én rögtön - több másik lánnyal egyetemben - megrohamoztam az átöltözéshez a mosdót, aminek a kézmosós-tükrös része egybe volt az előtérrel. Hamar kiderült, hogy az a férfi vécé, de, mivel nem tudtuk hol a női, maradtunk ott. (Mikor egyszer később arra jártam, akkor már ott állt egy biztonsági őr, hogy nőneműek még a tükrökig se mehessenek el. xD) A ruhám amúgy szerelem volt első látásra. Csodaszép, tüllös, sötétlila, tökéletes. Megkérdezték, hogy varrattam-e, pedig, az igazat megvallva, turkálós. Megmutatom, bár élőben ennél még ezerszer szebb:

Maga a buli kicsit átverés volt, mivel úgy volt meghirdetve, hogy akkor most lesz j-rock is, nem csak j-pop és k-pop, de, mint utólag megtudtam, ez 20%-80% arányban lett elképzelve, a pop javára. Többször volt, hogy NyaSu-val kint ültünk az iszogatós-üldögélős résznél azon bosszankodva, hogy adjanak már végre valami rockot is, aztán megszólalt valami k-pop szám, amire mindenki eszét vesztve szaladt be a táncolós részre, mi meg csak néztünk, hogy "Mi ez?!". Alulműveltek vagyunk, ez van. Mondjuk az SS501: Love ya-ra én is berohantam. xD

Ott volt Kael és Sora is, velük, Rikával és még pár emberkével köszöntöttem az éjfélt. (Gackt Vanillája volt az első szám, amit 2011-ben hallottam. ^^) Aztán volt még sok-sok ismerős arc koncertről és DS-ről, de személyesebb ismerős elég kevés. Azért az LM.C-találkozós emberkékkel felelevenítettem az ismeretségünket, meg pl. a mosdóban összetalálkoztam a lánnyal, aki szemben ült velem odafelé a vonaton. xD Aztán volt egy pont mikor eléggé egyedül éreztem magam, mert mindenkinek volt ott közeli barátja, nekem meg nem. Akkor aztán kimentem és telefonáltam Nikivel... Szeretlek. ♥

Négy körül úgy voltam vele, hogy elindulok, aztán elmegyek az ötórási vonattal. Szépen át is buszoztam az éjszakai járattal a Nyugatihoz, majd beültem a szeptemberben felfedezett éjjel-nappali török étterembe, hogy addig ott elleszek, amíg nem jön a vonat. Ki akartam tenni a telefonomat az asztalra, hogy majd azon nézem az időt, de nem volt meg... Hipertempóval belapátoltam a pudingot, amit vettem, majd kirohantam keresni egy buszt visszafelé. Szerencsére negyed óra múlva jött is egy. Visszamentem a Vörös Yukhoz, s első körön megkérdeztem a ruhatárnál, nem hagytam-e ott. Miután a pasi kellőképp kifaggatott, hogy nézett ki a mobiltokom, mi volt még benne a telefonon kívül, milyen típusú a készülékem, átnyújtotta nekem, én pedig úsztam a boldogságban. Majd pedig sarkon fordultam és szaladtam a buszmegállóba, olyan sebességgel, amire nem hittem volna, hogy platform csizmában képes vagyok. xD Ennek ellenére nem értem el az 5:02-est, így várhattam húsz percet.

Kis idő múlva azonban odajött három csajszi megkérdezni, mikor jön a következő busz, és kiderült, hogy ők is NSG-ről jöttek. Elkezdtünk beszélgetni, majd együtt mentünk a Nyugatiig, aztán végül még a vonatomat is megvárták velem. Haláli aranyosak voltak, örülök, hogy megismerkedtem velük. :) A vonaton is együtt utaztam két lánnyal, akik NSG-n voltak és ugyanoda tartottak, mint én, de csak pár mondatot tudtam velük kommunikálni, mert utána félkómába zuhantam és a továbbiakban azért küzdöttem, hogy ébren tudjak maradni. Aztán megérkeztem... és ennyi. Igazából vegyes élményeim voltak ezen a Szilveszteren is, na de majd hátha jövőre. ^^'

Sayanap

Szombaton Kata 20. szülinapjának alkalmából KamiNap került megrendezésre. :) Reggel találkoztunk a kamisokkal a vasútállomáson. Nomint kicsit megvárakoztattam, de a vonatot kényelmesen elértük. Olyan háromnegyed óra volt az út, addig beszélgettünk mindenféléről. Jászszentlászlón már ott várt minket Kata, aztán az anyukája kétszeri fordulóra elvitt minket a panzióba, ahol a szülinapi hepaj megrendezésre került. Mivel mi Nominnal az első turnussal mentünk, a helyszínen úgy döntöttünk kicsit körbenézünk a környéken, amíg a többiek is megérkeznek, úgyis Molly is nagy munkában volt még. Egy bácsi, miután megbizonyosodott róla, hogy tudunk magyarul, ajánlott nekünk egy tanösvényt, meg is mutatta hol kell bemenni, és hol fogunk kijönni. Gondoltuk, tíz perc alatt megjárjuk, miért ne? El is indultunk, először egy tó felett mentünk át egy fapallón, amin egy ijesztő megcsúszásom után csak összekapaszkodva mertünk tovább araszolni. Miután kikeveredtünk, annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy egyszer csak arra eszméltünk, hogy már rég ki kellett volna érnünk, de ehelyett mi valami saras kocsiúton baktatunk... Ekkor rájöttünk, hogy valószínűleg eltévedtünk. xD Sétáltunk, sétáltunk a puszta közepén, néha fel-fel tűnt egy-két emberalkotta építmény, azonban az egyik sem a mi panziónk volt. Egyszer csak egy keresztúthoz értünk, ahol briliáns földrajztudással kiokoskodtuk, hogy merre menjünk, abból, hogy milyen szögben jöttünk el, merre kell tartanunk, valamint hogy a másik út közelében fekvő távoli tanya mellett nincs tó. Ahogy mentünk tovább, egy autó jött szembe, s mi elhatároztunk, hogy kérünk útbaigazítást. A kocsi lassított, én pedig közöltem, hogy egy panzióban vagyunk, és eltévedtünk, mire a bácsi megszólalt, hogy "Tündérbogárkáim, éreztem, hogy eltévedtetek!". Ekkor esett le mindkettőnknek, hogy ez az a bácsi volt, aki ajánlotta nekünk a tanösvényt. xD Mondta, hogy csak tovább, amerre az út kanyarog, jó fele megyünk, de siessünk, mert a lányok már keresnek minket. Mikor már csak pár méter választott minket el a panziótól, hallottuk, ahogy Molly valahonnan a tanösvény közepéről Nomin nevét kiálltja. Jeleztünk, hogy még élünk, mire először azt a választ kaptuk, hogy menjünk a hangja után, de végül inkább úgy döntöttünk, megvárjuk őket ott. Molly előrebocsátott nekünk egy-egy seggbe rúgást, ami hálisten elmaradt, de elérte, hogy úgy érezzük magunkat, mint két rossz kisgyerek. xD

Nomin a Bánat Mocsarában ^^

Együtt visszasétáltunk a házhoz, aztán beszélgettünk addig, amíg Katáék meg nem érkeztek az ebéddel. Akkor mindenki asztalhoz ült, először megküzdöttünk a rántott hús életlen késsel való szeletelésével, aztán pedig következett a a szülinapi túrótorta. Utána nekiálltunk beszélgetni, illetve végignézegetni a lányok X-Japan photobookjait. Hiába volt kaminapnak kikiáltva az összejövetel, mangát végül senki sem hozott, ráadásul a békebeli panziós tévén sem sikerült beüzemelni a konzolokat... Most mondjam azt, hogy én nem bántam, hogy így alakult? :) Volt viszont táncszőnyeg, amit most próbáltam ki életemben először, és nagyon béna voltam, mint ahogy számítottam is rá. xD Aztán nekiálltunk közösen társasozni. Valami olyat játszottunk, amihez logikázni kellett volna, de nem nagyon kötött le, úgyhogy csak húzogattam és rakosgattam a kártyákat ahogy jöttek. De poén volt, mondták, hogy válasszam ki azt a karaktert, amelyik szimpatikus, így hát Orgyilkos lettem, majd építettem Szellemházat és Temetőt Fogadóval, ahol húsos pitét szolgálnak fel. xP Közben kapcsoltunk be zenét háttérnek, mire Stofi kérte, hogy valami rockos legyen. Mondta Molly, hogy nézzen már ránk, mi mást raknánk be? Erre közölte, hogy például belőlem nem nézi ki, hogy rockot hallgatok... Köszönöm, Stofi! ^^ Aztán nagy sokára véget ért a játék, aminek be kell, hogy valljam, örültem. xD

Martin, Kata, Ádám, Spali

Kimentünk a konyhába kávét főzni, de mivel nem volt kimérő, ezért saccra raktuk bele a vizet a gépbe. Ennek eredményeként ömlött a kávé mindenfele, még a bögrét sem tudtuk úgy kiszedni a főző rész alól, hogy ne folyjon ki még egy tetemes adag. Nem is jutott mindenkinek belőle, de mostohatesóm, Gergely átengedte nekem az övét, amiért nagyon hálás voltam. :) Utána Kata, Molly, Nomin és én nekiálltunk szendvicseket készíteni vacsorára. Evés után folytattuk a játék előtti foglalatosságokat, mi például beszélgettünk. Egyszer csak észrevettük, hogy Spali és Ádám az asztal másik végén azt parodizálják ki, ahogy egyik oldalon Nomin és Molly, a másikon pedig Kata és én fossuk a szót levegővétel nélkül. xD Közben Kata elment beizzítani a tracklistet az esti Kamikaze-jellegű J-Rock bulihoz, így átültem Molly és Nomin közé. Valahogy sikerült elvinnem a hülye paranoiáimmal a beszélgetést ilyen nagyon lelkizős irányba, aminek eredménye újabb parodizálás volt, majd megkaptuk Spali és Ádám férfiasan egyszerű megoldási javaslatait is. xD Időközben Kata anyukája készített nekünk nagyon finom bólét is, utána elment, s hamarosan vendéglátónk pár nem kamis barátja is.

Végezetül pedig kezdetét vette a buli! Pár szám után egy Girugämesh dal következett, amire valakinek az az ötlete támadt, hogy térdelve headbangeljünk rá. Naná, hogy mind a négyen benne voltunk! xD Nagyon nagy volt, de utána mindenki a nyakát fájlalta, illetve szédültünk is. Ennek ellenére a buli alatt még többször megismételtük ezt a mutatványt. Félidőtájt Nomin nagyon elfáradt, így fel ment pihenni, s Molly is egyre hosszabb és hosszabb ideig "nézte meg, hogy van". Azért pár számra sikerült őket még lerángatnunk, hiszen a Gackt: Vanilla kihagyhatatlan, illetve Molly állta a szavát, hogy Sex Machinegunsra tombolni fog. xD Kata, Spali, Ádám, Gergely és én a végéig álltuk a sarat, ami nem kis teljesítmény, ha belegondolunk, hogy hat órányi zene ment végig. Az egyik kedvenc jelenetem volt, mikor a Gackt: Jesus és D'espairsRay: Lost in re:birth között megszólalt a Vampire Knight második openingje, ami olyan szinten jelentett groteszk váltást, hogy Katával, komoly röhögőgörcsöt okozva ezzel a fiúknak, nekiálltunk balettozni rá. xD Bár a táncikálásaink eleve viccesek voltak, ugyanis szerintem a lelkes hét fős partyarc-gyülekezetünkből igazából senki sem tud valami nagyon jól táncolni, de azért igyekeztünk. ^^ Közben a többiek fent számítógépes játékoztak laptopon (hiperkockaaa), meg filmeket néztek. A vége felé már előre megnéztük, milyen számok fognak következni, és a nagyon erős blokkokra rápihentünk. Egyre ritmustalanabb ringatózást eszközöltünk a dalokra, amiken Nomin jókat szórakozott, mikor néha lenézett ránk. Hajnali négy körül, mikor már alig volt pár dal hátra, már konkrétan csak ültünk egy-egy széken és próbáltuk bealvás nélkül elviselni az ordító zenét. Csöppet mazochisták vagyunk, na... Azt hiszem, összesen két szám maradt csak ki, de helyettük időközben Gergely igényelt Nightwisht és Death Note-os számokat, szóval mennyiségre meg voltunk. xD Végül levezetőnek beraktuk Hyde Evergreenjét, amire szépen elsasszéztunk aludni.

Három és fél - négy óra alvás után nagy nehezen levonszoltuk magunkat, de fájt mindenünk, legjobban a nyakunk. xD Próbáltunk valamit pakolászni, de leginkább csak a lufikat gyilkoltuk le. Aztán megérkezett Kata anyukája, hogy kiszállítson minket a pályaudvarra. Először a fiúkat vitte, s annyira elment az idő, hogy a következő turnussal, azaz Mollyval, Nominnal, Grass-szal és velem már autósüldözésbe illően száguldani kellett. Egy osonó útvonalon, a házak között rohantunk a sínek felé, hogy elérjük a vonatot. A kalauznő ránkiálltott, hogy álljunk meg, mert elüt a másik vágányon közlekedő vonat, amit mi észre sem vettünk... Hálisten, épségben feljutottunk a járatunkra, ahol viszont a néni elkezdett összeszidni minket a vakmerő akciónk miatt, illetve rémtörténetet mesélni egy vonatbalesetet szenvedett lányról... A pályaudvarra kijött értem és Gergelyért Hajni, aztán hazavittük Mollyt is. :)

Nagyon-nagyon jó buli volt! Hihetetlenül jól éreztem magam Veletek. ♥ Még sok-sok ilyet! És, természetesen, itt is:

Nagyon Boldog Születésnapot, Kata! :) ♥

Soha többet

Tegnap Petra szülinapjára azt terveztük, hogy elmegyünk egy reggae koncertre Kiskunfélegyházára a Rocktárba, igaz Ritán kívül egyikünk se nagyon hallgat reggae-t, de úgy voltunk vele, együtt biztos jól szórakozunk majd. Igen ám, de négy körül felhívott Petra, hogy délután Csonti szervezésében felköszöntötték őt egy játszótéren, délután és mindenki Hetényegyházára megy, és Anita sütött neki tortát, és szervezett neki oda bulit, és ő menni akar, és jaj... Mondtam neki, hívjon fel, ha eldöntötte mi legyen, viszont miután nem tette, ötkor rácsörögtem, de nem értem el. Fél hatkor felhívott Edit, hogy miért kerestem Petrát? Mondom azért, mert negyed óra és jönnek értem Krisztáék, tudni kellene, hova megyünk. Erre közli, hogy ők most Ákos meglepetés partiján vannak Petrával, hozzájuk tehát ne menjünk. Akkor most Félegyháza vagy Hetény? Mondta, hogy hívjuk fel Ritát, mert ő már lehet Félegyházán van. Közben ideértek értem Krisztáék, és a kocsiban folytattuk a telefonálgatást. Rita kijelentette, hogy ő már Félegyházán van és ott is marad, mert Zsófi barátnője is jött, nem hagyhatja egyedül. Jó, akkor elmentünk Krisztával oda mi is. Editékre várni kellett pár órát, hogy meglépjenek Ákos bulijáról, addig mi beültünk a buszállomáshoz legközelebbi helyre. Aztán végre megérkeztek, Edit, Petra és Nari. Az ünnepelt azt mondta, oké maradhatunk itt. Ekkor azonban a semmiből előugrott Kitti, Petra székesfehérvári barátnője, és mögötte Csonti, aki közölte, hogy viszi Petrát Heténybe. Ezen a ponton Petrát elirányítottuk egy utcával arrébb, és konkrétan ordítozni kezdtünk Csontival, hogy mit képzel magáról, hogy rászervez a mi legjobb barátnőnknek szervezett programunkra... Miután már mindenki jól felhúzta magát, Edit közölte, hogy ő nem megy Csontival Heténybe, s elindultak Ritával vissza Zsófihoz. Kriszta azt ajánlotta, maradjunk Félegyházán éjfélig, hogy Petra lehessen Edittel és Ritával is, utána átmegyünk Heténybe. Ekkor viszont Kitti bejelentette, hogy ő nem hajlandó bemenni a Rocktárba, valamint lecseszett minket, hogy mi az, hogy nem tudtunk Petrának egy rendes bulit szervezni?! Kriszta úgy felhúzta magát a hülyeségein, hogy otthagyott minket, és ment Editék után. Én mondtam Petrának, hogy oda megyek, ahol ő van... Végül felhívta apukáját, hogy vigyen át minket Heténybe. Megkerestük Ritáékat, próbáltuk Editet meggyőzni, hogy jöjjön velünk, de már olyan ideges volt, hogy fogta magát, elviharzott az állomásra, és hazament. Közben Ritáék is elindultak a koncertre. Petra pedig sírt, megint... Kitti nekiállt újra engem és Krisztát vádolni azzal, hogy nem szerveztünk Petrának olyan tökéletes bulit, mint neki az ő barátai, mire jól összevesztünk vele, így elborogott valamerre. Az egész olyan volt, mint egy "Ki szereti jobban Petrát?"-verseny. Petra Kitti után ment, lassan mi elindultunk Krisztával, aki idegességében elsírta magát, s mint később kiderült, Kitti is. Mindezen történesek közben egyébként szakadt az eső, és mi az utcán álltunk... Végül megérkezett Petra apukája, s átvitt minket Heténybe.

Útközben Petra próbálta feloldani a hangulatot, több-kevesebb sikerrel. Hetényben először Csontiékhoz mentünk... Már erőnk sem volt a további veszekedéshez, így kicsit elástuk a csatabárdot. Kitti bocsánatot kért tőlem a fürdőszobában és megbeszéltük, hogy nincs harag. Ezenkívül rendbe szedtük magunkat, megszárítottuk hajszárítóval a szarrá ázott tornacipőmet, úgyhogy nagyjából okés állapotban indultunk el a Forrestbe. Ez egy diszkó, de mindenki állította, hogy jó hely, retro számok szólnak, Jacko, Afrika és társai... Hát nem éppen. Most voltam életemben először diszkóban, de ha rajtam múlik, soha többé nem megyek. Az egy dolog, hogy végig kellett hallgatnom azokat a számokat, amik ha elkezdődnek valamelyik zenetévén, sikítva vetem magam a távirányító után, hogy elkapcsoljam őket, de azok az emberek... o_O Ezekre az tuctuc borzalmakra nem lehetett táncolni (mi valami robotmozgást produkáltunk), csak vonaglani. Egyszerűen gusztustalan volt, amit az emberek csináltak... A kedvenc részeim voltak, mikor a falusi kissé pocakos csávók lekapták a pólóikat, és úgy nyomták... Ááá... Meg a lányok, akik közül sokan haspólóban voltak (Basszus, már az is meglep, hogy ilyet még lehet kapni, nem hogy van, aki hordja is!), felálltak az asztal tetejére, és ott vonaglottak összedörgölőzve. Isteneeem. Soha többet, soha többet!! Közben kiderült, hogy az az Anita, aki ezt szervezte "Petrának" (két másik srác tartotta itt eredetileg a szülinapját), nem is az az Anita, akire mi gondoltunk, szóval marha sok köze van Petrához, hogy bekavarjon... Ráadásul nem is jött az a "sok barát", nagyjából azok voltunk, akik Félegyházán is ott voltunk, szóval simán maradhattunk volna ott, és már nem azért, de diszkó VS. reggae koncert közül inkább az utóbbi! Azért Petra kedvéért próbáltuk valamennyire jól érezni magunkat, de ezt a szörnyű zene és tömeg kissé nehezítette. :'D Az volt a durva, hogy még azt a pár elviselhető diszkószámot is, ami túlélhető lett volna, azokat is még feltuctucosították, és ááá... Borzalmas volt. Egykor aztán értünk jött Kriszta anyukája, és hazahozott minket, a többiek még maradtak, mert hogy úgyis Csontiéknál alszanak... Mondtam a kocsiban, hogy hátralévő életemben nem szeretném még egy diszkóba betenni a lábam, mire Kriszta rámvigyorog, és közli, hogy a szalagavatós bulink a Club Caribe-ban lesz! Ezen a ponton kezdtem a fejem az ablaküvegbe verni. xD Az az a diszkó, amit azzal reklámoznak, hogy "Félmeztelen pultoslányok!" és ált. már a plakátjaik láttán el tudnám hányni magam. Jó lesz. Azért még ráadásul majd fizetnünk is kell. Éljen. Nem tudom felfogni, hogy emberek ezeket a bulikat, ezeket zenéket élvezik. Én ezután az este után napokig csak kemény rockot akarok hallgatni. xD

Összességében nagyon sajnálom, Petra, hogy ilyen szarul jött ki az egész. :( Nagyon szeretünk! Ez is csak azért volt, mert mindenki magának akart téged. *-*

u.i.: Tudom-tudom, ez most egy igazi utálkozó bejegyzés volt, de ez egyszerűen... Tényleg gusztustalan volt.

Placebo koncert 2010

Így, egy hét elteltével, úgy érzem, végre tudok írni a 2010.09.15.-ei Placebo koncertről. Bátran kijelenthetem, nem csak az eddig átélt három Placebo koncert közül volt ez a legjobb, hanem talán az összes közül, amin eddig voltam. Akárhogy is, ekkora hatással még soha egyetlen koncert sem volt rám. De erről már írtam korábban, most jöjjön végre a beszámoló! :)

Krisztával negyed hét körül értünk oda a Sportarénához. Majdhogynem az egészet meg kellett kerülnünk, mivel apukám valami elég lehetetlen helyen tett ki minket. Odaérve láttuk, hogy már elég nagy sor áll, de mi azért fogtuk magunkat, leültünk oldalra és kényelmesen előszedtük a szendvicseinket. Közben a sor egyre hosszabb lett, így egy idő után jobbnak láttuk megszakítani békés üldögélésünket és csatlakozni a beengedésre várakozó rajongókhoz. :) Mikor a vaskapu kitárult, az elől állók eszeveszett iramban rohanni kezdtek a beengedő kapukhoz, így elég hamar bejutottunk mi is. Első utunk a mörcspulthoz, ahol vettünk egy-egy karszalagot, valamint én egy plakátot is, amit eltetettem a sráccal a koncert végéig. Sikeresen megtaláltuk a narancssárga kaput, és elindultunk le a küzdőtérre. A jegykezelő pasi elkezdte: "Kesztyűben jöttél? Ennyire durva koncert lesz?!". xD Belépve láttuk, hogy rettenetesen kicsi a Sportaréna így lefelezve, de örültünk, hogy ezek szerint semmi hátrányunk nem lesz abból, hogy nem jöttünk ki korábban. Ahogy ott ácsorogtunk, s egyszer csak felfedeztem egy lányt, aki nagyon ismerős volt. Tépelődtem egy darabig, hogy vajon biztos-e, hogy ő az, de végül aztán odamentem hozzá. Gondoltam megkopogtatom a vállát, és megkérdezem, Barbinak hívják-e, de erre nem volt szükség, mivel ahogy hozzáértem hátra fordult és ujjongva közölte, hogy "Óóó, akkor te vagy az!". :D Szóval, megismerkedtünk személyesen Barbival, akivel már hosszú hónapok óta olvassuk egymás blogját. :) Vicces volt így beszélgetni, olyan megszólalásaink voltak, mint: 'Én: "Ő itt Kriszta." - Barbi: "Igen, tudom, olvastam róla!"; Kriszta: "Melyik nap voltál Szigeten?" - Én: "14-én, ugye jól emlékszem?"', és még sorolhatnám. :D Aztán végül végig együtt is maradtunk. :)

Pontban nyolckor elkezdett játszani az előzenekar, az EZ Basic. Az énekes úgy köszöntött minket, hogy "Hello Nancy girls and boys!". :D Sokat gondolkoztam, melyik magyar együttes illett volna esetleg még a Placebo elé, de nem jutottam jobb eredményre, nem sok brit-beütésű bandánk van. Egyébként nem volt rosszak a srácok. :) Az énekes addig a pillanatig, amíg nem vette le a napszemüvegét, úgy nézett ki, mintha legalábbis Alex Kapranos (a Franz Ferdinand énekese) ikertestvére lenne. Bizonyára volt humorérzékük a keverőpultosoknak is, mert a harminc perces koncert után első dolguk volt berakni a Ulessyst a Franz Ferdinandtól átvezető zenének. xD A közönség egyébként eszméletlenül inaktív volt, jó, hogy nem vigyázzban álltak az emberek... Biztos rápihentek a Placebóra, na. :P

Stefan Olsdal

Kilenckor pedig a Placebo tagjai szép sorban elkezdtek felvonulni a színpadra, először a support csapat, utána Steve Forrest ült be a dobok mögé, következőnek a basszusgitáros Stefan Olsdal következett, s végül pedig Brian Molko is elfoglalta a helyét a mikrofonnál. Nem álltunk kifejezetten elől, mégis annyira tökéletesen láttam mindent, annyira közel voltak, hogy úgy éreztem, ha kinyújtom a kezem, még akár el is érhetném őket. :D Ráadásul ezért az élményért nem kellett reggel hat óta sorba állnom, vagy valami gyilkos pogóba keverednem. Hamar elszállt minden kétségem azt illetőleg, hogy megérte-e a kicsit drágább álló jegyet megvenni. :) Egyszer hátranéztem a koncert közben, és azt láttam, hogy az ülő helyeken az emberek... ülnek! Nem tudom, hogy bírták. :S Ennek ellenére mindent együttvéve nagyon lelkes kis közönség voltunk, az egésznek olyan családias hangulata volt. :) Aminek pedig a leges-legjobban örültem, az az volt, hogy a srácokon látszott, hogy ők is élvezik a koncertet! :D Brian az első pár számot leszámítva szinte megállás nélkül mosolygott, és olykor Stefannal is jól elszórakoztatták egymást. :D Öröm volt nézni. :) Brian hangja csodálatosan szólt élőben, most nyomát sem lehetett hallani rajta, hogy elvileg megint beteg... Remélem nem nagyon komoly. :S Ugyan a dobokat hátrébb helyezték az előzenekar elrendezéséhez képest, de a kis nézőtér áldásos eredményeként ez alkalommal még Steve-et és a látványos dobprodukcióját is tisztán láthattam. Ráadásul mivel kb. középen álltunk, így egyaránt jó rálátásom nyílt Brianre és Stefanra is. :D Nagyon szeretem, ahogy Stef gitározik, olyan laza és mégis süt róla, hogy profi. :) Brian koncert közben viszonylag sokat szólt hozzánk, elmondott egy hosszú beszédet a világbékéről, megdicsérte a lobogtatott zászlót, meg beszólt valakinek, hogy tegye el a fényképezőgépét(?). :'D Meg kell még említenem, hogy a mögöttük elhelyezett kivetítőkön hihetetlenül ötletes és látványos képek, kisfilmek és animációk mentek, ez még úgy is feltűnt, hogy legtöbbször nem azt figyeltem.

Mivel ez a Battle For The Sun turnénak már a második köre, így a tavalyi setlistet felturbózták régebbi számokkal is. Így nézett ki:

1. Nancy Boy
2. Ashtray Heart
3. Battle For The Sun
4. Sleeping With Ghosts
5. Kitty Litter
6. Every You Every Me
7. Special Needs
8. Breathe Underwater
9. The Never-Ending Why
10. Bright Lights
11. Meds
12. Teenage Angst
13. All Apologies (Nirvana cover)
14. Song To Say Goodbye
15. The Bitter End
Encore:
16. Trigger Happy Hands
17. Post Blue
18. Infra-red
19. Taste In Men

Mikor berobbantak a Nancy Boy-jal, úgy éreztem, mintha teljesült volna a vágyam, hogy bárcsak láthattam volna egy '96-os koncertet. Sosem gondoltam volna, hogy fogom tőlük élőben hallani ezt a számot, miután is Brian pár éve azt nyilatkozta, soha többé nem szeretné eljátszani. :D Utána következett az Ashtray Heart, ami az egyetlen számuk, amit ha csak lehet kerülök, mert nagyon nem szeretem... Viszont élőben üsse kő, hajlandó vagyok elviselni. xD Utána a Battle For The Sun áhítatos végével és a Sleeping With Ghosts-szal kicsit lassítottak a tempón. Gyönyörűek voltak, ugyanúgy, ahogy pár szám múlva a Special Needs is. :) Mikor utóbbiban a "screams" szó után mindenki ordít, akkor az olyan összetartozás érzés... egy csomó idegennel. :) Fantasztikus.

A Bright Lights-ot a kislemezes verzióban énekelték a kissé giccses Stefan-féle vokállal. Utána pedig elkezdődött a Meds. Épp hogy volt háttérzene, Brian hangja teljesen betöltötte az Arénát, s az első strófa minden egyes szavát vele énekelte minden jelenlévő. Csodálatos volt, amúgy is ez a számuk az egyik, ami a legközelebb áll a szívemhez. :) Utána szintén az első lemezről következett a Teenage Angst, amit nagyon-nagyon szeretek, és őszintén megörültem neki - miután sikerült felismerni, ugyanis kicsit áthangszerelték. :'D

Brian fiatalkori színészi ambíciói jól leszűrhetőek voltak abból, hogy szinte az összes számot "eljátszotta", de  a legtöbbet valahogy úgy belülről, szóval csak ritkán ment át a dolog ripacskodásba. :) Inkább az utóbbi kategóriába tartozik, mikor elénekelték a Nirvanától az All Apologies-t, aminek az "Everyone is GAY!" soránál Brian széttárta a karjait, és pszichopatákat megszégyenítően vigyorgott és bólogatott. xD Jó példa a "színészkedésre" a Breath Underwater is. Már alig győztem nézni miket nem csinál. xD

Utána elkezdődött a Song To Say Goodbye, amiről már tapasztalatból tudom, hogy sajnos a véget sejteti, de hálisten nem hagytak itt minket ilyen gyorsan. :) Ugyan a The Bitter-End után levonultak, utána még négy számot eljátszottak nekünk. Elsőként az új számot, a Trigger Happy Hands-et, amit Stefan vezénylésével végig feltartott kezekkel tomboltunk végig. Eszméletlen volt. :D A szám közben elénk keveredett egy magas, nagy hajú pasi, így mikor Barbi elindult előre, habozás nélkül követtem, ezért hát az utolsó számokat még közelebbről néztem végig. :) Volt még egy örömteli meglepetés a Post Blue, ami szintén régebbi szám, szintén nagy kedvenc. :) Végül, a nagy örömünkre elég hosszú koncert és ráadás után, a Taste In Men-nel végleg levonultak a színpadról.

Brian Molko

Ahogy oszlani kezdett a tömeg, megtaláltuk egymást Krisztával, akitől kicsit sikerült elsodródnom. Barbinak mennie kellett, de mi még maradtunk egy kicsit, hátha sikerül pengetőt szereznünk, de a spanyol lányok elvitték előlem. Mindkettőt. xD Utána összeszedtük a plakátomat, és elindultunk megkeresni a Dürer Kertet, ahol az afterparty volt. Útközben megláttunk egy srácot a koncertről ismert zászlóval a hátán, és megkérdeztük merre kell menni, de nem tudott segíteni, ő egy kocsihoz tartott, ami odavitte. :D Megkérdeztem, mi van a zászlóra írva, mire nekiállt magyarázni, hogy Brian egy 2007-es koncerten ezt és ezt mondta, és ez így meg amúgy erre reagálás stb. :D Nagyon aranyos volt. :) Aztán elindultunk tovább, de pechünkre megkérdeztünk valakit, csak hogy biztos jó felé megyünk-e. Erre elirányítottak miket a Sört Kertbe... Bementünk a mellette lévő benzinkúthoz, ahol az eladónak fogalma sem volt arról, milyen helyről beszélünk, mint ahogy annak a kismillió embernek sem, akit ezután megkérdeztünk... Olyan másfél-két órát bolyongtunk, mire sikerült megérkeznünk. Két részeg prosti helyesen útba igazított minket, de nem tűntek megbízhatónak, ezért megkérdeztünk három fiatalt, akiknek végre volt fogalmuk arról, hogy miről beszélünk, és részletesen elmagyarázták, hogy jutunk el oda. :D

Bent először is megszereztem a CD-met, amit a neten nyertem: Song To Say Goodbye kislemez. :) Utána gondoltuk a hátralévő háromnegyed óránkban táncolunk. :D Nagyon klassz hely volt, a szabadtéri részén volt a buli, kivetítőről mentek Placebo (később más is) klipek/videók is. Egyszer csak nézem, hogy annyira ismerős a mellettem álló csaj. :D Megkérdeztem tőle, hogy ő-e Julie, és ő volt. :D Így hát megismerkedtem személyesen a kedvenc Placebo-fanfic írómmal. :) Elkezdtünk beszélgetni, utána meginvitáltak minket, hogy üljünk le velük az egyik asztalhoz. Leülünk, s pár perc múlva lehuppant mellém apukám. xD Hát, ööö... :'D Nem, egyébként apukám jó fej, csak nagyon nem gondoltam, hogy képes lesz bejönni. xD Közben tanúi lehettünk, ahogy mögöttünk az egyik fiatal hazai rocker celebünk egyszerre három lányt (szőkét, barnát, vöröset xD) fűz, húzigálja be őket magával a táncházba, botladozik le velük részegen a lépcsőn, vagy a másik kettő jelenlétében smárol épp az egyikükkel. :'D Már komolyan elgondolkoztunk, hogy fotózni kellene a Blikknek, hátha fizetnek érte. xD Végül egy körül indultunk haza. Egyébként jó buli lett volna, majd ha felkerülök Pestre akarok ilyenekre (is) járni. :)

................................................................

A képek és videók egyike sem saját, sajnos az én gépem nem képes ilyesmire. :(

LM.C meet + DS

Elérkeztem az élménybeszámolóim utolsó állomásához. :D Mondjuk azt hittem hamarabb meg leszek vele, de mindegy, mert azóta úgysem történt semmi érdekes. Vagyis de! :D Meg van a jegyem Szigetre, Placebóra és D'espairsRayre is. *10 centivel a föld felett* Olyan, de olyan boldog vagyok. ♥

Július 24-én 14:00-ra volt meghirdetve az LM.C rajongói  találkozó a Westend vízeséséhez. Balatonfüredről mentem, így Pesten keresztül jöttem haza 25-én hajnalban, a cuccaimat, meg apukámék utánam hozták, mert nekik is aznap kellett hazaugrani. Percre pontosan érkeztem! :D Minden elismerésem a vonat és metró menetrendeké. :'D Ennek ellenére már ott voltak páran. Nem volt nehéz felismerni őket, nagyjából mindenkiről sütött, hova is jött. xD Szépen gyűltünk, végül összesen 25-en vettünk részt a találkozón. Eleinte csak álltam ott, hogy "Úristen, itt mindenkinek van 3-4 ember, akit már ismer személyesen, én meg senkit, jesszusúristen, mit fogok én csinálni?!". Miután felvonultunk a tetőteraszra, ott folytatódott a klikkesedés. Ácsorogtam ott magamban, nem messze tőlem pedig Deea, ugyanígy. Miután beazonosítottuk egymást, úgy döntöttünk, elkezdünk vegyülni, s rögtön meg is környékeztük a legközelebbi csapatot, bemutatkoztunk, majd szinte abban a pillanatban mindenki elvonult WC-re az ott lévőkből, és ott álltunk ketten NyaSukival. Ijesztően hasonló szituáció. xD Egy darabig egy helyben toporogtunk, majd találomra kiválasztottunk egy klikket és így hozzá csapódtunk Zaviihoz és Dukához, akik nagyon kedvesen fogadtak minket, és hamarosan visszajöttek a többiek is, így már egy egész nagy csapatot alkottunk. :) Aztán Sora és Kael, a kedves szervezőink, nekiálltak LM.C kvízeket kiosztani, amiknek lelkesen neki is estünk. Végül egy darab hibátlan lett, a többi meg szerintem ugyanúgy sikerült, mert nem kicsit egyeztettünk. xD Miután ezzel és Sora muffinjaival végeztünk, páran elindultunk mosdóba, majd onnan, egy hirtelen ötlettől vezérelve, Noni és NyaSu vezetésével be az épületbe helyes ázsiai fiúkat nézni. :D Elvoltunk egy darabig, már ránk is telefonáltak, hogy menni kellene vissza, mert csoportkép következik. :D És ekkor odajött hozzánk a csúnya biztonsági őr bácsi. :S Megkérdezte, mi ez a csoportosulás, mit tervezünk, ha ilyen hangosak leszünk a házban is, ki fognak onnan toloncolni minket, valamint a Nanoushka-készítette zászlónkat, amit mindannyian aláírtunk, ledegradálta lepedővé, s közölte, hogy aláírást gyűjteni tilos... -.-'

Ezután elmentünk a Westend játéktermébe táncszőnyegezni. Pár perc után kettészakadt a csapat, aki akart ott maradt, a többiek - köztük én is - elmentünk Starbucksozni. Próbáltuk kitalálni mit szokott Maya inni, de szerintem egyikünknek sem sikerült. xD Én valami karamelles Frappucinót vettem. Finom volt, meg minden, de olyan szinten tömény, hogy a végén ott álltunk valamennyien kezünkben egy-egy negyed pohár Frappucinóval, hogy lassan már hányingerünk van, de 880 Ft-os kávét nem dobunk ki! xD Nonival el akartunk menni kimosni a poharainkat és eltenni emlékbe, de addig szenvedtem az enyém megivásával, hogy szegény nem tudott tovább várni és kidobta, aztán én is az enyémet. (Gomen, Noni, itt is. :S) Közben odajött hozzánk két pedofil bácsi, és nekiálltak zaklatni minket... Kérdezik, milyen suliba járunk, mondom katonaiba. Tényleg, és miket tanulunk ott? Közöltem vele, hogy tudunk bánni a szamurájkarddal, valamint lőni, nagyot és pontosan. xD Sehogy sem akartak békén hagyni minket, úgyhogy végül a biztonsági őrök szerelték le őket. :S Fél hatkor megint kétfelé vált a csapatunk, az egyik fele elindult a Margitszigetre Sorával, akik meg hat körül hazamentek, azok maradtak a Westendnél Kaellel. Mivel Kriszta vonata is hatra ért fel, én is velük maradtam. Miután mindenki elment, akinek el kellett, valamint Kriszta is csatlakozott hozzánk, kimentünk mi is a Margitszigetre, de szinte azonnal vissza is fordultunk onnan, mert - mint később kiderült, téves - jégeső-riasztást kaptunk. Páran visszamentek a Westendbe, mi Krisztával azokkal tartottunk, akik szintén Digital Sushira mentek este. Kael felfedezte, hogy Kriszta hasonlít Junra (LM.C support szintis), és az a durva, hogy jobban megnézve, tényleg, pedig egyszer sem jutott eddig ez eszembe róla! :D A Boráros téren (ott?) beültünk egy kocsmába, de rövid úton kivágtak minket onnan, hogy nem lehet heten ülni két üveg sör felett. :S Úgyhogy az utcán alapoztunk, meg ismerkedtünk egymással, és két csajszival, akik szintén DS-re jöttek. :) Meg elmentem fogadott anyukámmal, Rikával pénzt felvenni. xD Utána elindultunk a bulira. Hát, örülök, hogy velük tartottam, mert a helyszínül szolgáló jelzés nélküli, lepukkant raktárépület mellett simán elmentem volna, úgy hogy sose jövök rá, hogy ott tartották a DS-t. xD Belülről viszont nagyon királyul nézett ki. Telis-tele volt lolitákkal, akik hihetetlen lelkesen végigtombolták a német visual kei zenekar, a Lolita Komplex koncertjét. :D Tetszik nekem ez az együttes, nagyon jók voltak, csak a vége felé már mindenki elfáradt, és ki-be járkáltunk róla. Az énekesnő dobált nekünk nyalókákat. :D Mondjuk amúgy is egész este (meg nap) mindenki kollektíven nyalókázott. :D Mert az jó dolog. A buli is jó volt utána. A kedvenc részem a D'espairsRay: Love is DEAD - Gackt: Vanilla - the GazettE: Filth in the Beauty blokk volt. Rengetegen voltunk bent, és mindenki tombolt! :D Olyan jó volt amúgy, hogy így meetről mentünk, mert így volt egy tucat ember, akit ismertem, és akihez bármikor oda tudtam menni beszélgetni meg táncolni, még akkor is, ha Kriszta esetleg másfelé volt épp. :) Egyébként ő is nagyon jól érezte magát, aminek külön örülök, mert ha már - anyukám szavaival élve - elrontom őt, legalább élvezze! ;D

Képek:
1.: Ha esetleg valaki nem ismerne fel, én vagyok balról a második, piros kockás szoknyában (Bell the CAT-style *.*). ;D
2.: A Starbucks előtt, megint csak balról a második vagyok. :)
3.: Én, Noni és NyaSu a Frappucinóinkkal. :D
4.: Krisztával DS-en. :)

Nagyon-nagyon jó volt az egész nap. Örülök, hogy megismerhettelek Titeket! :D Akarok még sok-sok ilyet. *.* Meetet is, meg japán zenés bulikat is. Imádtam. ♥

Nagykorú lettem

Csütörtök délelőtt volt az évzárónk, 9-kor, úgyhogy a két napos folyamatos buli előtt sikeresen aludtam 4 órát, ami napközben meg is látszott... :S Dél körül kimentem Nikiért a vasútra, utána volt pár óránk, ami alatt ki bontottam az esőerdőnyi újságba csomagolt ajándékomat. xD Komolyan, fél órán át szedtem le róla a papírt. :D Nem vicc, és elhasznált rá egy tekercs celluxot. :F Egyébként Férfiakt (Szabó Dávid♥) DVD-t kaptam, meg egy I ♥ jRock és egy Jim Morrisonos kitűzőt. :D 6-ra mentünk vissza az államosra gyülekezni a félegyházi vonatra. Ötösben utaztunk Nikivel, Krisztával, Petrával és Csontival, Petra barátja, Roli és még ketten később csatlakoztak hozzánk. Megérkezvén kiderült, hogy Edit azt hitte busszal jövünk, úgyhogy ő arra várt, szóval el kellett sétálnunk érte a város másik végébe a buszpályaudvarra. :D Közben hangolódás gyanánt énekeltünk The Grenma: Állunk és nézünket. :) Utána bementünk a Rocktárba, ahol is elvesztettem a tequila-szüzességem, mert, ugyan én úgy tudtam, hogy ittam már, az amire én azt hittem, hogy tequila volt, az nem úgy nézett ki. xD Ez így elég zavaros lett... :P Az első koncertet a Nova Prospect adta. Édes drága egyetlen Petrám és Editem elintézték az énekesnővel, hogy felköszöntsön a szülinapom alkalmából, és a Gemini faktort nekem énekelje! *.* Én úgy, de úgy meghatódtam! :'D Egyébként nagyon jó volt az egész koncert. :) Utánuk, kis szünet után, az előzetes felállással ellentétben nem a Grenma, hanem a The Idoru következett. Ők Edit és Petra nagy kedvencei, én annyira nem ismerem őket, de nagyon nagy hangulatot csináltak! :D Aztán elérkezett az este fénypontja. :P A The Grenma színpadra lépett - olyan részegen, hogy csodáltuk, hogy állni tudnak (bár a későbbiekben Dórinak már az se nagyon ment xD). Dóri aznap diplomázott (ezt minden szám között közölték), és ennek örömére rendesen leitták magukat. xD Talán azért következtek később, mert hagytak nekik időt józanodni? Ez esetben érdekel, hogy nézhettek ki akkor, mikor fel eredetileg fel kellett volna lépniük! :F Igazából imádom őket és nagyon aranyosak voltak, akármilyen szarul is játszottak. :P:D Csongi nyelve már a "közönség" szó kimondásakor összeakadt, de a dalszövegeket azért el tudta nyomni. Ritával és Szandival (akikkel a helyszínen találkoztunk) végigénekeltük az egészet, olyan volt, mint pár éve... :) Valami hülye gyerek viszont végigöntött sörrel. o.O Így koncert után első utam a WC-be vezetett. xD Utána leültünk a társalgó részre és felkészültünk lelkileg a hajnali 4-ig tartó várakozásra. Tök jó volt, bezárták a helyet, és ott aludtak az emberek a kanapékon. :D Csak közben valami szörnyű zene ment... Meg egyszer odajött hozzánk Csongi, hogy hol van McDonald's, valamint Matyi (Grenma dobosa) lekamerázott minket, mikor félig aludtunk, meg az egyik Idorus a hátán vitte ki Dórit. xD Amúgy - gondolom a kimerültség miatt - én tök jót aludtam, nem is tűnt hosszúnak a várakozás. :D Az első vonattal mentünk haza, még leszállás előtt elköszöntünk Nikivel mindenkitől, mert utána le kellett vágnunk egy három perces sprintet, hogy elérjük az első buszt, és ne kelljen hazáig gyalogolni. :D Elértük. ^^

Másnap nagy nehezen felkeltünk, felöltöztem itthoni nadrágba és pólóba, meg szép komótosan nekiálltunk kaját csinálni. Közben hazaért anyukám is. Épp az ebéd végénél tartottunk, mikor csöngettek! :D Ééés... az én drága Krisztám és Petrám állt az ajtóban (mellesleg szépen felöltözve -.-') egy-egy tortával a kezében, majd rázendítettek arra, hogy "Ez a nap más, mint a többi...". *.* Iiistenem, kinek vannak még ilyen barátai? Imádlak titeket! ♥ Átadták az ajándékomat, ami a Irvine Welsh: Trainspotting c. regénye volt, a gyönyörűszép, új Cartaphilusos kiadásban. :) Közben én átöltöztem valami szalonképesebb ruhába. x'D Végül befutott Edit is, és nekiálltunk tortázni. Kriszta sacher tortát sütött nekem... szegényt mindig ezzel nyúzom. :D Nagyon finomak voltak. ^^ Utána a Petra és Kriszta elment, mi meg nekiálltunk Nikivel lassan készülődni, Edit pedig asszisztált. xD

9-re mentünk KAMIkaze Attack IV. japán zenés bulira. Be kell valljam, az előző jobban sikerült. :( Bár a hely nagyon klassz volt, sajnos kevesen voltunk, és olyan mennyiségű tuc-tuc zene volt, hogy attól már kezdett kikattanni az agyam. :S Beszélgettem Lucával, aki a barátaival legtöbbször az utcára menekült a zene elől, hogy a pultos srác megkérdezte őket, hogy bírjuk, mert ő még 10 perc és felgyújtja a színpadot. xD Azért voltak ám jó számok is, azokat Edittel nagyon élveztünk, olyankor próbáltuk bevonni nem japán zenés barátosnéinket is, több-kevesebb sikerrel... Egyszer épp kint beszélgettünk Kooláékkal, mikor meghallottam, hogy bent LM.C szól. Lerohantam, de kb. fél percet voltam bent az OH MY JULIET-en, mivel senki sem jött utánam, így szomorúan visszakullogtam. Utána Dai borzalmas űrtechnoja alatt szomorkodtam egy sort a lányoknak, hogy lemaradtam az LM.C-ről, mire Kriszta felpattant, és szülinapomra megigényelt még egy számot, így a BOYS & GIRLS-t már végigtáncoltuk. :D Volt még később több LM.C szám is, azokra tömegével táncolt mindenki, azért látszik... ^^ A kedvenc számom az estéről viszont a vége feléről, amikor már jó volt a zene, így többen is lejöttek, Gackt Vanillája volt, amire én főként Edittel táncoltam, és annyira jó volt! :D Mondjuk mikor előadtam a lányoknak a SuG: Love Scream Partyra a PV koreográfiáját, az is emlékezetes volt. xD Roli, Kriszta és Petra időközben elszállingóztak, végül 2-kor Daiék is nekiláttak összepakolni. Én jól éreztem magam, imádok a kamisokkal lenni, voltak jó számok, ott voltak a barátaim... ♥ Remélem az utóbbiaknak se marad rossz élmény. :D Nikinek pedig nagy dicséret, amiért ilyen derekasan helytállt! ;) Egyébként a tracklist megtekinthető, ITT!

Összességében ez volt életem eddigi legjobb szülinapja. :) Elismerem, így nem is olyan szörnyű a tény, hogy betöltöttem azt az ijesztő 18-at. :P Köszönöm Nektek! ♥

KAMIkaze Attack!!!

Hogyan mélyítsd el totálisan szerelmedet a japán zene iránt? Menj el egy KAMIkaze Attack bulira! :D Ha nem lennék fáradt, vigyorogva ugrándoznék fel-alá a szobámban, annyira állati jó volt! :D

Fél 5 körül elmentem Editért, és átjöttünk hozzánk, majd 5 után Kriszta is csatlakozott. Mutattunk neki egy-két képet/klipet, aztán elment, én meg nekiálltam összekészülni. Kb. fél 9-re értünk oda a Kerékhez, ami már a harmadik meghirdetett helyszín volt. Maga a buli egy katakomba kinézetű pincében lett volna, mikor lementünk, kaptunk pecsétet. A srácok ott magyarázták, hogy hűűű az egyik lány a seggére kapta, aztán Edit nagy kegyesen felajánlotta a mellkasát, aztán persze én is követtem a példáját... :P A tinta kb. egy perc múlva már totál összefolyt, amitől leginkább leprásnak néztünk ki. :D Több srácnak a nyakán volt egy ugyanolyan sötétkék folt, ők olyanok voltak, mint akiknek elfertőződött a vámpírharapásuk. :F A pincében voltak kirakva képek együttesekről, bár ez sem sokat javított az összhatáson. :) Lecuccoltunk, aztán Edit felment Tomival, akit már régről ismerünk, én meg ott ücsörögtem egyedül, mire egy srác végre odajött bemutatkozni. "Stofinak hívnak... izé... leesett a táskád..." Le hát. Bele a srácba(!), úgyhogy első körben felszaladtam táskát mosni. xD Utána odamentem Editékhez, és Tomi kérdezte, hogy nem tudjuk-e hogy került ide a japán lány... Visszatérve felismertem, hogy a "japán" lány az iskolatársunk, úgyhogy odamentünk bemutatkozni. Nominnak hívják, és igazából mongol. :) Aztán megérkeztek a japán srácok! :D Az egyik lány ismerősei voltak. Szegeden tanulnak orvosnak, és itt vannak már 2-3 éve, és alig tudnak valamicskét magyarul. Megmondtam nekik, hogy tanuljanak keményebben. :P Egyébként volt egy magas, Yoji, meg egy alacsonyabb, akinek nem tudom leírni a nevét, kb. Jao-nak kell kiejteni. Na mármost, bedobsz két japán fiút a japánmániás kiscsajokhoz... xD A végén már ott tartottunk, hogy Jao mondta, hogy ez volt az eddigi legjobb magyarországi napja, hogy menjünk majd Szegedre tanulni, meg hogy a kecskemétiek sokkal kedvesebbek, mint a szegediek, és húúúúúúúú. :) Eléggé körül voltak rajongva, na! :D Jao mesélte, hogy azért rossz a japánok angol kiejtése, mert leginkább idegennyelven csak írni tanítják meg őket, el kell jönniük külföldre ahhoz, hogy megtanulhassanak beszélni is. Magyarország előtt Amerikában tanult, ahol elmondása szerint minden lány kövér, ellenben mi gyönyörűek vagyunk, és imád mindannyiunkat, és menjünk Szegedre. xD Tanítottak is nekünk valamiket japánul, de semmire sem emlékszem, bár tuti ők se jegyezték meg a cserébe kapott megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértet. xD Ám kanyarodjunk csak vissza a katakombához! :D Fél 10 körül egyszer csak elkezdett gyors ütemben szivárogni a szarszagú víz, ami igen hamar a "terem" közepére szorított minket. Yoji átadogatta a cuccaimat a vízen, szerintem azt hitte, hogy beköltözni jöttem, mert Edit nagy táskájától, a kettőnk kabátjain át a váltócsizmámig, minden volt ott. :F Utána felmentünk a kocsma részére, hogy ott folytatjuk. Na de az meg tele volt a vendégekkel, így hát kitódultunk az utcára. Nomin elmondása szerint ez idő alatt próbálták bent japán diszkózenével elűzni a rockereket, de nem jött össze. Viszont kint végre elkezdtünk összeismerkedni, mindenki mindenkivel. :D Úgy gondolom, jól jött a kiűzetésünk a pincéből, mert így megvolt az összetartozásunk, a sok nem japán bulira jött emberrel szemben. (Meg ugye a beszédtéma is: water! xD) Hosszas töprengés utána odamentem az egyik lányhoz, hogy "Figyelj, téged nem Lucának hívnak?", ééés úgy hívták. :D Ő anyukám volt kolléganőjének a lánya, akit évek óta nem láttam. :) Valamint odajött hozzánk spanolni az egyik srác. :D Nem akarok tippeket adni, de kifizetődő lehet egy heteró fiúnak is melegnek kiadnia magát, mert akkor aztán bármit lehet, mert úgyse tolja el magától egy lány se. xD A srác akárhányszor meglátott, a nyakamba ugrott, meg amúgy is nagyon aranyos volt, de ő sem volt már józan. :F Egyébként ki-be járkáltunk az utcára, aztán egyik alkalommal mikor bementünk, elkapott, és hát olyan táncot eszközölt velem a kedvenc zenéjére, hogy... :D Neeem fogom leírni mire, de nem japán volt. xD Onnantól viszonylag huzamosabb ideig bent táncoltunk, együtt Yojival. Tudjátok, mi a j-rock legnagyobb előnye? Táncolható, mégis rock, és még kurva jó is! :D Jajj, nagyooon. :D A buli ezidőtájt helyezkedett el véglegesen bent, mert kijött egy rendőr, hogy ugyan fáradjunk már be... :S De addigra már bent megfogyatkoztak a vendégek, úgyhogy átvettük a hatalmat! :D Aztán mikor már kicsit kezdtünk fáradni, leültünk a másik teremben beszélgetni Jaoval. :) Egyszer csak rámköszön Gergely, Hajni fia. :D Mondtam neki, hogy mi van, megjött az ellenőrző bizottság? xD Neeem... :P Bemutattam Editnek, ő meg volt olyan aranyos, és kiharcolta, hogy meghívhasson minket egy-egy vodkanarancsra. :) Kicsivel később leültünk a "tánctér" melletti asztalhoz, és akkor szépen ránktapadtak a 15 éves kissrácok. :F Mikor már két oldalról mászott rám egy-egy, Nomin benyomta, hogy Máté mit fog hozzá szólni...! xD Ez kicsit lehűtötte őket, bár az SP-hasonmás fiú még sokáig próbálkozott, csak hát... nagyon picike volt. :) Edit fél három körül ment el, én maradtam fél négyig. Sajnos véget ért már akkor a party, pedig egészen négyig volt meghirdetve. :( Kár, pedig épp kérni akartuk nem-tudtunk-rájönni-honnan-vagyunk-ismerősek-egymásnak Mónival a SuGtól a P!NK masquerade.-et. :( Minden jónak vége szakad... Aztán jött apukám értem és Gergelyért, és hazavittük Lucát is. :)
Következő lépés: Kérni fogok Edittől animéket, és ráállok a témára, mert én akarok KAMI-kra (Kecskeméti Anime Meet) járni! A következő ilyen j-rockos buli meg elvileg júniusban lesz, szóval arra meg ha törik, ha szakad. :D Egyébként nem mi voltunk az egyetlen kezdők, meg volt olyan is, aki inkább csak animés, meg persze, aki csak a zene miatt jött. Beilleszkedtünk mi egy pillanat alatt. :D
Aaaannyiraaa...! :D