Falun ♥

Jó régen írtam már utoljára magyar bejegyzést, de még régebben megígértem Editnek, hogy ha vele csinálok valami "nagyszabásút", akkor arról magyarul fogok írni, mert tudom, hogy nem igazán szereti az angol postjaimat. És ezt most nektek írtam. ♥ Meg, persze, azért magamnak is. Sokszor tényleg könnyebb angolul írni, de most jó volt megint ilyen terjengően, kitérőkkel dúsítva írni, mint régen.

Vad Fruttik + DS

Múlt héten, hosszas tépelődés után úgy döntöttünk Katával, hogy nem megyünk haza, csak szombat délelőtt, mert túl csábítónak bizonyult a péntek esti Vad Fruttik koncert és Digital Sushi kombó. Péntekenként Katának nincs órája, így ő egész nap hiraganákat tanult a koleszban, igencsak szorgosan, aminek az lehetett az oka, az ő szavaival élve, hogy szerdán kétszer másfél órát rettegett végig japánon, hogy nehogy felszólítsa a tanárnő. xD Nekem is csak egy órám volt aznap, így elég hamar hazaértem. Igaz, hívtak a kommos fiúk kocsmázni, de fáradt is voltam, úgyhogy végül úgy voltam vele, hogy elég lesz az este. Aztán a koleszban, mivel túl lusta voltam ahhoz, hogy én is tanuljak, a délutánt netezéssel és faldekorálással töltöttem. Kellett már az is. ^^

VOLT Fesztivál - 3. nap

Dátum: 2011. július 1., péntek
Koncertek: Lifejune, The Moog, Fish!, Vad Fruttik, Quimby, Pendulum, Moby
Egyéb: Edit véradása, telefontöltés, találkozás Nikki Sixxel

Likó Marcell (Vad Fruttik) © Somay Márk

Vad Fruttik koncert

Tegnap előtt voltam Vad Fruttikon a Technika Házában (Teka). Kicsit elszámítottam, hogy mikor is lesz, így előtte való nap kezdtem el embereket toborozni rá, ami így nem volt túl sikeres. Az értesítettek kicsit kevesebb, mint a fele a mai napig nem válaszolt, mások meg jöttek pl. a téli álom indokával, talán a többiekkel is ez a helyzet. Mindegy, miután utolsó pillanatban szóltam mindenkinek, sokra úgysem számítottam. Meg eleve úgy voltam vele, hogy én annyira szeretnék menni, hogy akár egyedül is bevállalom, maximum majd ott spanolok. Végül Ritával mentem és Luca barátnőjével, aki a múltkorin is velünk volt.

Kezdésnek eljátszottuk azt, hogy ők elindulnak a vasútról, én a Tekától és félúton találkozunk, aztán mikor odaértem a pályaudvarra, hívtak, hogy hol vagyok, mert ők már ott állnak az épület előtt. Gyönyörűen elkerültük egymást, azzal, hogy a parkon máshol jöttünk át. xD Akkor vissza az egész, és most már félúton tényleg megtaláltuk egymást, és mentünk a koncertre. Most voltam először a Rock Heart Clubban, ez az új városi koncertező hely, ami végre, úgy tűnik, be tudja tölteni Kecskeméten a Rocktár szerepét, és nem kell majd átjárkálnunk Kiskunfélegyházára. Egyébként a volt zsinagógában van, amit nekem kicsit furcsa volt először hallani, hiszen milyen már egy templomban bulizni, még ha az már évtizedek óta nem is működik. Egyébként jó hely, nagy a koncertterem és van kintebb leülős rész is. Mondjuk az utóbbi így télen nem éppen ideális, mert a ki-be járkálók miatt nagyon hideg volt ott.

Bementünk, leraktuk a cuccainkat, a ruhatárba, majd bementünk a koncertterembe. Az előzenekar már hangolt, de épphogy lézengett pár ember. Kicsit megijedtünk, hogy ennyire kevesen leszünk, de mire a Vad Fruttik következett, megérkezett a közönség is. Vettünk boroskólát, illetve Rita poshadt alma ízű fröccsöt, aztán üldögéltünk, iszogattunk és vártunk. Időközben a Jurij elkezdett játszani. Jók voltak, sajnos közönség ekkor még mindig nem volt, így csak egy csapatnyi 14 éves fullrészeg liba dülöngélt a zenéjükre. Illetve Rita egy-két számra odahúzott minket is táncolni. Közben Luca vett nekünk egy üveg bort, hogy közösen igyuk meg, illetve kiderült róla, hogy egészen nagy "VF-fangörl", nagyon aranyos volt, ott mondogatta, hogy "Az ott nem a dobos?! Menjünk oda beszélgetni!", majd végül ezt a gitárosnál sikerült is elérnie. Rita lehuppant mellé és kicsit becsípve elkezdett vele a kiscsajok ihletettsége alatt a mai fiatalság hanyatlásáról beszélgetni, majd a beszélgetés valahogy a pasi egyetemi halasztására terelődött. Eközben én csak részlegesen figyeltem oda, akkor kapcsolódtam be, mikor a Vad Fruttikra terelődött a szó. Úgyhogy, beszélgethettem az együttes egyik tagjával a zenéjükről... Mondjuk ez más helyzetben jobban esett volna, de már ez is valami. :) Miután ő elment, és valami facebookról szófosó srácok betámadtak minket, elvonultam telefonálgatni. Leszidtam Krisztát, hogy nem hívott vissza, utána pedig hosszasan elbeszélgettem Nikivel az éppen felmerülő... khmm... dilemmáimról.

A Vad Fruttik háromnegyed 11-kor kezdett játszani. A setlist kicsit módosult november elejéhez képest, de inkább csak a sorrendben. A Diszkóssal kezdtek, utána sorban vidám számok, majd depressziós záróblokk. Illetve valahová az utóbbi közepébe becsempészték a Táncot, ami kicsit furcsa volt, de örültem neki. Most nem voltam annyira lezúzott koncert után, mint legutóbb, talán most nem jött annyira nagyon át. Ennek elsősorban a már említett csitrik voltak az okai, akik eléggé rombolták az egész jellegét. Estek keltek, egyszer valamelyik úgy nekivágódott a lapockámnak, hogy utána még jó darabig fájt. A biztonsági őr, látva hogy a csajszikák hamarosan a színpadra fognak bezúgni, leült a szélére, az énekes elé. Úgyhogy onnantól őt kerülgettem, mert körül-belül pont ott álltam. xD (De azért továbbra is nagyon jó helyem volt.) Aztán egyszer csak megelégelte amit azok a lányok műveltek, és a kettő legharsányabbat (Ja, mert folyamatosan kiabáltak is, dalcímeket.) kivezette, aztán miután pár perc múlva visszatértek, onnantól az egész banda kulturáltabban viselkedett. Ezen kívül az első blokk alatt akadt még egy dolog, ami el-elvonta a figyelmemet... De ahogy következtek az olyan dalok, mint az Embergép, az Úgy fáj, a Nekem senkim sincsen, már ha akartam sem tudtam volna másra figyelni. Zseniálisak. Akkora elsöprő erő van ezekben a számokban... Az pedig továbbra is hátborzongató, ahogy egy egész tömeg egyszerre ordítja, hogy "Nekem senkim, de senkim sincsen!" vagy azt, hogy "Nem hiszek!". Vicces felkonferálások az énekes részéről ezúttal is voltak, az maradt meg leginkább, mikor a billentyűssel közölte, hogy "Az a szám jön Gyuszikám, amit már lassan három éve játszunk, de nem tudod megjegyezni a címét... Szóval, a gyógyszeres!". Ez volt a Kemikáliák. xD A ráadásban pedig Nem hiszeket és Lehetek én ist játszottak. Mindent összevetve a koncert most is nagyon jó volt, de azért az előző jobb. Valahogy nagyon érződött, hogy más volt a közönség, még a zenekar megszólalásaiból is nekem kicsit kitűnt.

Koncert után kaptam egy pengetőt az énekestől! Ez életem első pengetője, és pont Vad Fruttik, úgy örülök neki. ♥ Utána Luca megragadott, hogy csináljunk közös képet az énekes Likó Marcellal. Rita fotózott minket telefonnal. Igazából ha azt nézzük nagyon rossz kép lett, de nekem állatira tetszik. Olyan... egyedi. :)

Megkérdeztem Marcellt, hogy van-e nála most olyan ezüst színű toll, amivel a múltkor a lemezeket dedikálták, mert akkor szeretném ha aláírná a pengetőmet. Mondta, hogy mindjárt szerez, várjak egy kicsit. Addig végigjártam Lucával a többi tagot, mert alá akarta íratni a jegyét most is mindenkivel. Tényleg olyan aranyosan lelkes volt, teljesen a pár évvel ezelőtti önmagamat juttatta eszembe. (Régebben nagyon nagy közös fotó- és aláírásgyűjtő voltam. ^^) Utána visszamentünk Marcellhoz, aki egyébként hihetetlenül jófej volt. A képnél mondta, hogy "Két ilyen csinos lánnyal? Hogyne!", most meg azzal köszöntött minket, hogy "Na, mi újság szépségeim?". Szerzett tollat, és ráírta a pengetőmre, hogy "Likó Marcell pengetője". Utána Luca kiment az előtérbe Ritához, de én bent maradtam, mert kint fáztam. Néztem az együttest, Likó Marcellt és azon gondolkoztam, hogy mennyire furcsa volt most ez a rajongókislányosdi, mert amit igazán szeretnék, az nem egy közös kép vagy aláírás, hanem mondjuk komolyan elbeszélgetni velük... "A koncert után lehet haverkodni a zenekarral, ott leszünk a bárnál, ott lehet minket bebaszatni!" Na igen, ilyen programmegjelölés után nem hiszem, hogy ilyesmire egy koncerten lenne lehetőség, meg nem is úgy néztek ki.

Hamarosan egy idegbeteg pasi kezdett el rohangálni, hogy "Fogyasszanak és távozzanak! Aki nem veszi ki a kabátját most a ruhatárból, az anélkül megy haza!". Így hát szedelőzködni kezdtünk. Rita nagy nehezen lerázta a srácot, aki nyomult rá, és kimentünk várni az apukáját, aki hazavitt minket. Egyszer csak a kocsi elhajtott mellettünk, és beállt a távolabbi parkolóba, pedig mi ott álltunk a közelebbiben. Ekkor kijött a srác is a Tekából, mi pedig rohanni kezdtünk a kocsihoz, mert Rita semmi esetre sem akart még egyszer összefutni vele. Fél egyre értem haza, és Hajni közölte, hogy már aggódott értem, mert azt hitte tíz körül jövök. xD

Minden, ami kimaradt

Az őszi szünet méltó lezárásaként pénteken megérkezett Niki. Épphogy lepakoltunk és összeszedtük magunkat, már indultunk is Krisztáékhoz. Ő épp Editet várta a buszmegállóban, mikor mi bementünk Nikivel almalevet és nyalókát venni a kisboltba, így utána együtt tudtunk elsétálni hozzájuk. Megérkezés után nekiálltunk beszélgetni, illetve én megállás nélkül nananananananana-ztam (MCR-hatás xD), utána nekiálltunk a meghírdetett menü, név szerint a vajsör és a sütőtöklé elkészítésének, amiknek a receptjét Kriszta találta egy Harry Potteres honlapon. A vajsör jól nézett ki, de tragikusan rossz íze volt... szénsavas tej, karamellás utóízzel. Ezt egyikünk sem tudta meginni. A sütőtöklénk elég bébipapi állagúra sikeredett, de ez azért sokkal fogyaszthatóbb lett. Közben laptopról hallgattunk zenét, de miután nem voltunk megelégedve a kínálattal, Nikivel beleástuk magunkat a YouTube-ba, s rögtönöztünk egy összeállítást a leggagyibb popszámokból, közben hangosan énekeltünk (én az egyiknek a koreográfiáját is tudtam xD), és folyamatosan nevettünk. Remélem nem nagyon mentünk senki idegeire, mert igen harsányak voltunk, de én nagyon élveztem! :D Utána elindultunk a buszhoz, de mivel fáztam, ezért mi Nikivel visszafordultunk, s kaptam Krisztától egy kölcsönpulcsit, aztán Alizzal, akitől rendkívül fontos információkat tudtunk meg, kikísértek minket a következő megfelelő buszhoz. Nikivel még koncert előtt elmentünk a Malomba venni valami kaját, közben találkoztunk Szilvivel, aki most megint ott hosteskedik. Nagyon aranyos volt, örültünk egymásnak, mert már igen rég találkoztunk. :) Magáról a The Grenma koncertről pedig ITT írtam bővebben.

Másnap ötkör találkoztunk Ritával a vasútnál, ahonnan vonattal Kiskunfélegyházára utaztunk. Az állomáson már ott várt minket Kata (vagyis Saya, csak már belezavarodom, hogy másképp hívom őt személyesen és máshogy a blogomban :'D) és a barátja, Martin. Mivel, ugyan akkorra már rég véget ért, de aznap Kami is volt ott, így megbeszéltük, hogy ott maradnak, hogy tudjunk találkozni. Rövid idő után kettészakadtunk, Rita is találkozott pár barátjával, mi pedig négyesben elmentünk és beültünk valami étterembe, ahol meghívtam Katát egy teára. Annyira drága, hozott nekem gyönyörű kitűzőket MondoConról. *-* Körül-belül egy órát beszélgettünk ott, utána elindultunk vissza az állomásra. Útközben Rita is újfent csatlakozott hozzánk. Egy kicsit vártunk még a vonatra, aztán Katáékat útjukra a bocsátottuk. Nagyon örülök, hogy tudtunk találkozni. ♥

Utána összeszedtünk Rita barátnőjét, Lucát, elmentünk boltba, és leültünk valahol egy padra kajálni., kitéve magunkat a félegyházi fiatalok ismerkedési törekvéseinek. xD Mikor ezzel végeztünk, elindultunk a Rocktárba. Amikor bementünk, hallottuk, ahogy a Vad Fruttik próbál a koncertteremben...

"Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.

Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat."

Amíg nem kezdődött el a koncert, ücsörögtünk egy asztalnál és szotyiztunk, mert "Szóljál má’ mutternak, dobjon le szotyira pénzt!". Kissé lapos volt a hangulat. Nagyon örültünk, mikor végre elkezdődött az első koncert. Bementünk és majdnem sokkot kaptunk a zenétől. xD Valami népdalokat feldolgozós, lehangoló akármi volt, úgyhogy az elején ki is mentünk inkább venni valamit inni. A kedvenc mozzanatom az volt, mikor a gitáros bejelentette, hogy most megint kicsit belassulnak, mire én megütközve felnyögtem, hogy "Mert ez volt a gyors?". Amilyen az én formám, ezt épp a pár másodpercnyi csendben sikerült tennem, így általános derültséget keltettem a közönség soraiban. xD Aztán véget ért, és hálisten nem is volt másik előzenekar. Vad Fruttikon volt pár érdekes arc a tömegben, néhánnyal volt kisebb "konfliktusom" is, de a végére már teljesen elöl álltunk, bal oldalt. A koncertről most nem mesélnék bővebben, EBBEN a bejegyzésben már írtam róla. A koncert után Luca elment, Rita pedig kitalálta, hogy kérjünk aláírást. Ebből az lett, hogy mi Nikivel kértünk magunknak és Lucának, Rita pedig feküdt egy fotelban, mert nem úgy érezte, túl fáradt ehhez. xD Egyébként aranyosak voltak az együttes tagjai, bár nekünk elég furcsa érzés volt azután a koncert után így odaállni eléjük... Utána felhívtam anyukámat, hogy jöjjön el értünk, hogy ne kelljen a reggeli vonatig várnunk. Nagy nehezen megtaláltuk egymást, utána először is hazavittük Ritát. Itthon Nikivel még kb. ötig a koncertről és az együttesről beszélgettünk...

Vasárnap nagy nehezen felkeltünk, aztán kora délután kivittük Nikit az állomásra, és már el is ment... Ezen a hétvégén eléggé kitöltötték a koncertek minden időnket, de nagyon jó volt! :) Aztán ezzel véget is ért az őszi szünet...

Vad Fruttik

Szeretnék írni a Vad Fruttikról. Nem konkrétan csak a koncertről. Igazából szeretném megérteni, miért jó nekem az, ha őket hallgatom, hogyha utána napokig nem térek magamhoz a vadfruttik-melankóliából. Miért mondanám jelenleg biztosan azt, hogy ők a kedvenc magyar együttesem, ha bárki megkérdezné tőlem?

Mikor megjelent az új albumok, a Fénystopposok, meghallgattam egyszer, csak úgy, háttérzeneként. Már akkor is többször felkaptam rá a fejem, mert olyan sorok ütötték meg a fülem, hogy csak ültem, hogy ilyen nincs. Ám igazából akkor ütött be az egész, mikor pár nap múlva újra beraktam, szintén háttérzajnak, tanuláshoz, de az lett a vége, hogy ültem a könyvek felett és nem csináltam semmit, csak hallgattam. Akkor rázott meg először, úgy igazán. Még aznap éjszaka sikerült még egyszer végighallgatnom, sötétben, fülhallgatóval. Na, ez végképp betett... Innentől körül-belül három napon keresztül nem tudtam szabadulni a Vad Fruttik-univerzumból, ami hát nem épp egy vidám hely... Bár el kell ismerni, még az új lemezen is akadnak könnyedebb számaik, én képes voltam kiválogatni az összes depressziós és nyomasztó darabot, hogy utána koncentráltan azokkal kínozzam magam. Aztán pár nap múlva elkezdtem az előző két, még sokkal vidámabb hangvételű lemezeiket is hallgatni, valamint mellettük egyebeket is, így sikerült valamelyest újra egyensúlyba hozni a lelkivilágom.

Szombaton a koncert után elmentünk mosdóba, ahol nekidőltem a falnak és perceken keresztül csak néztem magam elé, csak akkor tértem magamhoz, mikor egy lány nagyon elkezdett nézelődni körülöttem, hogy vajon sorba állok, vagy csak simán bekattantam... Ilyen hatással kell, hogy legyen egy koncert az emberre? Az elején eljátszották az összes vidám számukat, azt hittem nem is nagyon lesznek a kedvenceim (Milyen jellemző, melyikek is azok... xD), de a végén megkaptuk őket. Egymás után zúdítva ránk mindet...

"Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,

végigsöpör rajtunk, ha utat tör magának.

Utat tör magának minden szorongásom,

az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom."

Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt katartikus. Közben a mögöttük lévő kivetítőn filmekből összevágott, sokszor átszínezett, a zenére megkomponált kisfilmek mentek, amik igazán fantáziadúsak és intenzívek voltak, így ha lehet, még tovább mélyítették az egész hatását. Mert hogy ugyanolyan erősen letaglózó hatása volt az egésznek, mint itthon, a négy fal között. És ez az, amit igazából nem hittem, hogy egy koncerten megtörténhet, de itt megtörtént. A Lehetek én issel zártak, ami ugyan nem olyan elszálltan depresszív, mint pl. az Embergép, a Nem hiszek, a Bálban vagy a Lehunyom a szemem, de nem volt elegendő ahhoz, hogy a koncert befejeztével helyrehozza a "károkat", amiket az előző dalok okoztak bennünk. Ráadásul, a Béke Presszót első szám gyanánt játszották el. Pedig azt a dalt tartom lemezkoncepció szempontjából a legtökéletesebb helyen állónak. Az az utolsó a Fénystopposokon. Számomra mindig adott valamennyi feloldást az album végén, egyszerűen azt érzem, hogy szükségem van rá a többi szám meghallgatása után, helyette a Lehetek én is édeskevés volt.

"És a végén úgy válunk el, ahogy filmekben is kell.

A lányok sírjanak, s a férfiak kitartsanak."

Ami pedig a legfurcsább volt az egész a koncertben az az a kedélyesség, ahogyan az együttes, s főként az énekes és dalszövegíró, Likó Marcell játszottak. Bár, hogy teljesen őszinte legyek, az énekes pár általam olvasott nyilatkozata alapján azért mondhatjuk, hogy számítottam erre. De mégis, egyszerűen kicsit olyan volt, mintha nem fognák fel, hogy mit játszanak és az mit tesz velünk, a hallgatóikkal. Mondjuk reménykedek benne, hogy nem erről van szó, mert akkor nem is kicsit csalódnék bennük. Talán az lehet a dolog nyitja, hogy mikor Likó Marcell megír egy Embergépet vagy Nem hiszeket, akkor tényleg kiírja magából ezeket a fájdalmait, majd a koncerten tényleg kijátssza magából, és ezért lehet képes arra, hogy ezek mellett olyan dalokat is szerezzen, mint a Sárga zsiguli vagy a Limonádé, s ezért osztogathat vigyorogva aláírást koncert után. Hát, ez esetben nagyon örülök neki, hogy az öngyógyítás ilyen sikeres, de jól esne, ha eközben a közönségét nem tenné lelkileg tönkre... Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ne írjon olyan számokat, mint a fentebb már említettek, mert azok egytől egyig remekművek, csupán egyszerűen annyit megtehettek volna, hogy kapunk valami fokozatos oldást a végére, és nem egy instant depresszió-blokkal zárják a koncertet, mert ez így elég embertelen volt.

Hazafelé a koncertről beraktam azokat a számaikat, szerintem fel sem fogtam mit csinálok... Rá tett még egy lapáttal, minden bizonnyal. De akárhogy is, azóta is Vad Fruttikat hallgatok. Hálisten, kicsit lenyugodott bennem a mazochista, így most szinte csak a vidámabb számaikat. És ez most jó. Sokkal jobban tudom ezeket értékelni úgy, ha nem monomániásan a depressziós számaikkal "terrorizálom" magam, ahogy Niki mondta. Igen, ez most megint (még mindig?) a Vad Fruttik-univerzum, de azért jobb. Aztán majd csak kikeveredek belőle, bár továbbra is tartom, hogy ekkora hatással még magyar együttes nem volt rám.

Egyébként remélem, senkit sem riasztottam azért el az tőlük (Krisztán kívül, mert őt már sikeresen.), mert azért nagyon is érdemes hallgatni őket. Likó Marcellnek olyan dalszövegei vannak, amiket komolyan néha többre tartok, mint egy-két irodalom órán felmagasztalt költő verseit, emellett én zeneileg is nagyon szeretem őket. De, aki nem akar vadfruttik-melankóliát, annak, hiába a harmadik a legjobb, inkább az első két lemezüket ajánlom.

Most pedig csak azért is Béke Presszó, mert így kell zárni.

Embergép

Szabályosan bele fogok betegedni a Vad Fruttik új lemezébe...



"Műszerekkel mérem, a nagy közömbösséget,
Túlcsordulnak a skálán a kapott eredmények.
Az otthon nevű részben, a panelrengetegben,
Embergépek élnek zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva.
Kattanásig húzva a szívüknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
Masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának, minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak.
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak.
De kivetkőznek mégis a makacs hallgatásból,
És dobhártyák szakadnak szét az ordítástól.

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig.
Mossuk le hipóval, súroljuk még addig,
Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem.
A sebek behegednek és kicsorbul a késem."

Vad Fruttik

Nekem senkim sincsen



"A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim, de senkim, de senkim sincsen"

.................................................................

Kemikáliák

.................................................................

Kemikáliák ---> Lehetek én is ---> Nekem senkim sincsen: Beleszerettünk.