Vad Fruttik koncert

Tegnap előtt voltam Vad Fruttikon a Technika Házában (Teka). Kicsit elszámítottam, hogy mikor is lesz, így előtte való nap kezdtem el embereket toborozni rá, ami így nem volt túl sikeres. Az értesítettek kicsit kevesebb, mint a fele a mai napig nem válaszolt, mások meg jöttek pl. a téli álom indokával, talán a többiekkel is ez a helyzet. Mindegy, miután utolsó pillanatban szóltam mindenkinek, sokra úgysem számítottam. Meg eleve úgy voltam vele, hogy én annyira szeretnék menni, hogy akár egyedül is bevállalom, maximum majd ott spanolok. Végül Ritával mentem és Luca barátnőjével, aki a múltkorin is velünk volt.

Kezdésnek eljátszottuk azt, hogy ők elindulnak a vasútról, én a Tekától és félúton találkozunk, aztán mikor odaértem a pályaudvarra, hívtak, hogy hol vagyok, mert ők már ott állnak az épület előtt. Gyönyörűen elkerültük egymást, azzal, hogy a parkon máshol jöttünk át. xD Akkor vissza az egész, és most már félúton tényleg megtaláltuk egymást, és mentünk a koncertre. Most voltam először a Rock Heart Clubban, ez az új városi koncertező hely, ami végre, úgy tűnik, be tudja tölteni Kecskeméten a Rocktár szerepét, és nem kell majd átjárkálnunk Kiskunfélegyházára. Egyébként a volt zsinagógában van, amit nekem kicsit furcsa volt először hallani, hiszen milyen már egy templomban bulizni, még ha az már évtizedek óta nem is működik. Egyébként jó hely, nagy a koncertterem és van kintebb leülős rész is. Mondjuk az utóbbi így télen nem éppen ideális, mert a ki-be járkálók miatt nagyon hideg volt ott.

Bementünk, leraktuk a cuccainkat, a ruhatárba, majd bementünk a koncertterembe. Az előzenekar már hangolt, de épphogy lézengett pár ember. Kicsit megijedtünk, hogy ennyire kevesen leszünk, de mire a Vad Fruttik következett, megérkezett a közönség is. Vettünk boroskólát, illetve Rita poshadt alma ízű fröccsöt, aztán üldögéltünk, iszogattunk és vártunk. Időközben a Jurij elkezdett játszani. Jók voltak, sajnos közönség ekkor még mindig nem volt, így csak egy csapatnyi 14 éves fullrészeg liba dülöngélt a zenéjükre. Illetve Rita egy-két számra odahúzott minket is táncolni. Közben Luca vett nekünk egy üveg bort, hogy közösen igyuk meg, illetve kiderült róla, hogy egészen nagy "VF-fangörl", nagyon aranyos volt, ott mondogatta, hogy "Az ott nem a dobos?! Menjünk oda beszélgetni!", majd végül ezt a gitárosnál sikerült is elérnie. Rita lehuppant mellé és kicsit becsípve elkezdett vele a kiscsajok ihletettsége alatt a mai fiatalság hanyatlásáról beszélgetni, majd a beszélgetés valahogy a pasi egyetemi halasztására terelődött. Eközben én csak részlegesen figyeltem oda, akkor kapcsolódtam be, mikor a Vad Fruttikra terelődött a szó. Úgyhogy, beszélgethettem az együttes egyik tagjával a zenéjükről... Mondjuk ez más helyzetben jobban esett volna, de már ez is valami. :) Miután ő elment, és valami facebookról szófosó srácok betámadtak minket, elvonultam telefonálgatni. Leszidtam Krisztát, hogy nem hívott vissza, utána pedig hosszasan elbeszélgettem Nikivel az éppen felmerülő... khmm... dilemmáimról.

A Vad Fruttik háromnegyed 11-kor kezdett játszani. A setlist kicsit módosult november elejéhez képest, de inkább csak a sorrendben. A Diszkóssal kezdtek, utána sorban vidám számok, majd depressziós záróblokk. Illetve valahová az utóbbi közepébe becsempészték a Táncot, ami kicsit furcsa volt, de örültem neki. Most nem voltam annyira lezúzott koncert után, mint legutóbb, talán most nem jött annyira nagyon át. Ennek elsősorban a már említett csitrik voltak az okai, akik eléggé rombolták az egész jellegét. Estek keltek, egyszer valamelyik úgy nekivágódott a lapockámnak, hogy utána még jó darabig fájt. A biztonsági őr, látva hogy a csajszikák hamarosan a színpadra fognak bezúgni, leült a szélére, az énekes elé. Úgyhogy onnantól őt kerülgettem, mert körül-belül pont ott álltam. xD (De azért továbbra is nagyon jó helyem volt.) Aztán egyszer csak megelégelte amit azok a lányok műveltek, és a kettő legharsányabbat (Ja, mert folyamatosan kiabáltak is, dalcímeket.) kivezette, aztán miután pár perc múlva visszatértek, onnantól az egész banda kulturáltabban viselkedett. Ezen kívül az első blokk alatt akadt még egy dolog, ami el-elvonta a figyelmemet... De ahogy következtek az olyan dalok, mint az Embergép, az Úgy fáj, a Nekem senkim sincsen, már ha akartam sem tudtam volna másra figyelni. Zseniálisak. Akkora elsöprő erő van ezekben a számokban... Az pedig továbbra is hátborzongató, ahogy egy egész tömeg egyszerre ordítja, hogy "Nekem senkim, de senkim sincsen!" vagy azt, hogy "Nem hiszek!". Vicces felkonferálások az énekes részéről ezúttal is voltak, az maradt meg leginkább, mikor a billentyűssel közölte, hogy "Az a szám jön Gyuszikám, amit már lassan három éve játszunk, de nem tudod megjegyezni a címét... Szóval, a gyógyszeres!". Ez volt a Kemikáliák. xD A ráadásban pedig Nem hiszeket és Lehetek én ist játszottak. Mindent összevetve a koncert most is nagyon jó volt, de azért az előző jobb. Valahogy nagyon érződött, hogy más volt a közönség, még a zenekar megszólalásaiból is nekem kicsit kitűnt.

Koncert után kaptam egy pengetőt az énekestől! Ez életem első pengetője, és pont Vad Fruttik, úgy örülök neki. ♥ Utána Luca megragadott, hogy csináljunk közös képet az énekes Likó Marcellal. Rita fotózott minket telefonnal. Igazából ha azt nézzük nagyon rossz kép lett, de nekem állatira tetszik. Olyan... egyedi. :)

Megkérdeztem Marcellt, hogy van-e nála most olyan ezüst színű toll, amivel a múltkor a lemezeket dedikálták, mert akkor szeretném ha aláírná a pengetőmet. Mondta, hogy mindjárt szerez, várjak egy kicsit. Addig végigjártam Lucával a többi tagot, mert alá akarta íratni a jegyét most is mindenkivel. Tényleg olyan aranyosan lelkes volt, teljesen a pár évvel ezelőtti önmagamat juttatta eszembe. (Régebben nagyon nagy közös fotó- és aláírásgyűjtő voltam. ^^) Utána visszamentünk Marcellhoz, aki egyébként hihetetlenül jófej volt. A képnél mondta, hogy "Két ilyen csinos lánnyal? Hogyne!", most meg azzal köszöntött minket, hogy "Na, mi újság szépségeim?". Szerzett tollat, és ráírta a pengetőmre, hogy "Likó Marcell pengetője". Utána Luca kiment az előtérbe Ritához, de én bent maradtam, mert kint fáztam. Néztem az együttest, Likó Marcellt és azon gondolkoztam, hogy mennyire furcsa volt most ez a rajongókislányosdi, mert amit igazán szeretnék, az nem egy közös kép vagy aláírás, hanem mondjuk komolyan elbeszélgetni velük... "A koncert után lehet haverkodni a zenekarral, ott leszünk a bárnál, ott lehet minket bebaszatni!" Na igen, ilyen programmegjelölés után nem hiszem, hogy ilyesmire egy koncerten lenne lehetőség, meg nem is úgy néztek ki.

Hamarosan egy idegbeteg pasi kezdett el rohangálni, hogy "Fogyasszanak és távozzanak! Aki nem veszi ki a kabátját most a ruhatárból, az anélkül megy haza!". Így hát szedelőzködni kezdtünk. Rita nagy nehezen lerázta a srácot, aki nyomult rá, és kimentünk várni az apukáját, aki hazavitt minket. Egyszer csak a kocsi elhajtott mellettünk, és beállt a távolabbi parkolóba, pedig mi ott álltunk a közelebbiben. Ekkor kijött a srác is a Tekából, mi pedig rohanni kezdtünk a kocsihoz, mert Rita semmi esetre sem akart még egyszer összefutni vele. Fél egyre értem haza, és Hajni közölte, hogy már aggódott értem, mert azt hitte tíz körül jövök. xD