Jim Morrison

Boldog Születésnapot, Jim Morrison!

A Gyíkkirály ma lenne 67 éves.

67. Bevallom, ezt leírni is furcsa, tekintve, hogy James Douglas Morrisonnak ennél pontosan 40 évvel sikerült kevesebbet élnie. 1943. december 8-án született, s 1971. július 3-án halt meg, Párizsban. A fürdőkádban ülve találták meg, a halál oka elvileg színroham, de - az esetében nagyon is nem ok nélkül - sokan kábítószer túladagolásra gyanakodnak. Jim a halála előtt többször megjegyezte, hogy ő a "harmadik". S igaza is lett, harmadikként csatlakozott a 27-esek klubjához (1970-ben halt meg ennyi idősen Janis Joplin és Jimi Hendrix - érdekes, ráadásul mindannyiuknak J-betűvel kezdődik a keresztneve.). Sajnálom, hogy nem adatott neki több idő, azonban, hálisten, neki ez is elég volt ahhoz, hogy olyan rengeteg értéket hagyjon maga után, aminek köszönhetően örökre beírta a nevét a hallhatatlanok közé.

Jim 1965-ben Ray Manzarekkel alapította meg a legendás The Doors zenekart. A nevet Aldous Huxley The Doors of Perception (Az érzékelés ajtói) c. regényének címéből kölcsönözték. Jim halála után az együttes még készített kiadványokat, új énekessel, sőt időről-időre újra összeállnak, más néven, de hogy őszinte legyek, erről sokat nem tudok, ugyanis számomra, és, gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, a Doors 1971-ig tartott. Ez idő alatt hat stúdióalbumot készítettek el, az én kedvenceim az 1967-es lemezek (The Doors, Strange Days). Pszichedelikus rockot játszottak, és tisztán érződik is a zenéjükön, hogy Jim igencsak ritkán volt józan. Azonban a hangzás, Morrison senkiével sem összetéveszthető énekhangja, az elvont szövegek együttesen egy olyan izgalmas és egyedi egyveleget hoztak létre, amihez foghatót még azóta sem sikerült sokaknak alkotni. Ha Doors-t hallgatok, általában rám tör a vágy, hogy a hatvanas években éljek, s láthassam élőben a sámán-szertartásokat idéző koncertjeiket.

Az együttes összes dalszövegét Jim írta, aki, már a zenélés kezdete előtt is írt verseket. A legtöbb műve elvont, rejtett misztikus utalásokkal teletűzdelt, ám letaglózó hatású. Az én személyes kedvencem ez az alkotása:

"A lélek érzékeny műszer,
éltre kelti az anyagot.
A test pusztán hideg gép,
míg a lélek visszavonhatatlan
ajándék.
Nem változik, ha formát cserélsz.

Ami megöli a lelket, az a pénz.
Ezek lehetnének utolsó szavaim is."
/Jim Morrison - Hét pillanat/

Én a The Doors-szal Oliver Stone azonos címen készült, róluk szóló mozijában ismerkedtem meg. A film, s benne elhangzó zenék akkora hatással voltak rám, hogy nyomban előkerestem a két vékonyka Jim Morrison verseskötetet, amiket még anyukám (akinek egyébként a kedvenc filmje az előbb említett) vett egyszer régen, s még aznap éjszaka elolvastam őket, másnap pedig nekiálltam letölteni a lemezeiket. Azóta pedig nincs megállás, már két újabb verseskötettel gyarapítottam a gyűjteményemet, az imádott tornacipőmet is az ő logójuk díszíti, s kaptam névnapomra egy Jim Morrison életrajzi könyvet is, amit azonban még nem volt alkalmam elolvasni.

Dióhéjban ennyit szerettem volna elmondani Jim Morrisonról, a The Doors-ról és a hozzájuk fűződő kapcsolatomról. A végére, a kedvenc számom tőlük, a People Are Strange. Rövid, "könnyed", ám mennyire igaz...