Nikki 52.

Azért jó dolog itt felköszönteni a kedvenceimet, mert leírhatom azok esetében, akikért még a blogolásom kezdete előtt kezdtem rajongani, hogy hogy kezdődött, hogy mit jelent számomra az adott személy. Pontosan ezért, bár már viszonylag sokat írtam róla korábban is, semmiképp nem maradhat ki ez a bejegyzés sem.

Boldog 52. Születésnapot, Nikki Sixx! :) ♥

Nikki 1958. december 11-én született, Frank Carlton Serafino Ferrana Jr. néven. Igazi modern polihisztor, basszusgitározik, zenét- és dalszöveget ír, emellett fotózik és rádióműsort (SixxSense) is vezet, valamint van egy jótékonysági szervezete is (Running Wild in the Night). A zenélést is úgy kell elképzelni, hogy a fő együttese, a legendás Mötley Crüe mellett még sok zenekarban közreműködik, köztük van a személyes kedvencem is, a Sixx:A.M. A Mötley Crüe-t Tommy Lee-vel alapították 1981-ben, és legnagyobb örömömre a mai napig együtt vannak, ráadásul az 1992 és 2004 közötti hosszabb-rövidebb tagcserék után, az eredeti felállásban: Nikki Sixx, Tommy Lee, Mick Mars, Vince Neil.

Bár Nikki rendkívüli zenész, én - ha hívhatom őt így - íróként találkoztam vele először. Egy délutánon nem meglepő módon épp a helyi legnagyobb könyvesboltot jártam végig, mikor a kezembe akadt A heroninnaplók. Az impresszív borítója és a hangzatos alcíme (Egy összetört rocksztár életének egy éve) rögtön felkeltette az érdeklődésemet, ám csak akkor szegezett földhöz igazán, mikor bele is lapoztam. A fényes, fekete-fehér-piros, stilizált oldalak anniyra megfogtak, hogy hazaérve azonnal nekiálltam utána nézni, ki is az a Nikki Sixx. Ekkor kezdtem el Mötley Crüe-t hallgatni. Az elkövetkező pár hétben sokszor bejártam a boltba, s ott kezdtem el olvasni a könyvet, majd végül a (tavalyi) szülinapi pénzeimből el tudtam menni megvenni. Zseniális és lebilincselő, a kedvenc könyveim egyike. Ez Nikki naplója 1987-ből, amikor legmélyebbre merült a drogok és mindennemű züllés világában. Ám olyan elképesztően intelligensen írt még a legmeredekebb kalandjairól is, hogy azóta is csodálom érte. Az pedig, hogy legyőzve a függőséget, ma már, szinte azt mondhatni, példaértékű életet él, igazán tiszteletre méltó. A naplója annyira személyes, annyira kitárulkozó, hogy az elolvasása után kicsit az az érzésem támadt, hogy én most már tényleg ismerem ezt az embert... Azóta aktívan nyomon követem a munkásságát, valamint bepótoltam a korábbi éveket is. Nikki a tökéletes példája annak, hogy a rock&rollba nem kötelező belehalni, anélkül is lehet valakiből legenda.

Ez pedig itt az egyik kedvenc Mötley Crüe számom, a Wild Side. Az 1987-es Girls Girls Girls lemezen található, ami azért különleges számomra mert, A heroinnaplókat olvasva folyton ezt az albumot hallgattam, igazodva ahhoz, ahogy Nikki épp elmondta, hogyan írta meg az egyes dalokat.