Konyhatündér Kriszta barátosném már az első közös délutánunk alatt megbeszélte Norie-val, hogy majd főzünk/sütünk együtt valami japán ételt. Erre most szombaton került sor. Kettőre beszéltük meg a találkozót a Malom elé, s mivel anyukámmal kicsit késve indultunk, szóltam Krisztának, hogy előbb Norie-ért megyünk, csak azután érte. Azonban Norie-t nem találtam a megbeszélt helyen. Bejártam a pláza egész alsó szintjét, valamint a két bejárat környékét, de sehol sem találtam, ráadásul hiába hívtam, nem vette fel a telefonját sem. Már kezdtem kétségbeesni, mikor is - épp egy keresőkörútról jövet - kilépve a főkapum, azt láttam, hogy Norie a kocsi mellett áll, ugyanis anyukám felismerte, s nagy meglepetést okozva ezzel neki, leszólította. Kiderült, hogy kimaradt a busz, amivel jönni akart, a telefonja meg le volt némítva. xD Ezután elugrottunk Krisztáért, és jöttünk hozzánk.
Először is megmutattam Norie-nak a lakást. Megállt az ajtómban, az LM.C poszterem láttán nagyot sóhajtott és megkérdezte, melyik Maya. Megmutogattam, ki kicsoda, mire közölte, hogy "Mindkettő undorító.", és befutott a szobámba. Gonosz. (Ezt a szót magyarul én tanítottam neki.) xD Nagyon tetszett neki a plüss Motkányom, aztán kiderült, hogy nem ismeri a Jégkorszakot, így megmutattuk neki azt a filmtörténeti első öt percet belőle. Utána a nappaliban álló világító földgömbünkön nézegettük, milyen nagyon messze lakunk egymástól... Beszélgettünk, aztán egy idő múlva úgy döntöttünk, ideje nekiesni a sütésnek. Norie hozott magával haláli aranyos kötényt is. Kriszta a nővérével leíratta a kasutera receptjét, ebből dolgoztunk. Már a kész tésztánk sem nézett ki túl biztatóan, de reménykedve beraktuk sülni. Amíg vártunk, Norie gyönyörű kis dobozkát hajtogatott egy, az asztalon heverő szalvétából. Erről eszembe jutott, hogy megmutattatssuk vele újra a daru hajtogatását, úgyhogy előszedtem a régi rajzórás színes papírjaimat, amik nem voltak olyan professzionálisak, mint az igazi origami papírok, de a célnak megfeleltek. Csináltunk darut, utána olyan dobozkát is, epret, valamint Norie egy kis piramist is készített. Hihetetlen, milyen ügyes. *-*
Időközben a "kasuteránk" a sütőben hatalmasra fújódott fel, így agresszívan kiszurkáltuk villával. Miután kisült, hagytuk egy kicsit hűlni, addig Norie megmutatta a japán kedvenc együtteseit, valamint én is mutogattam neki olyan magyar előadókat, akik úgy gondoltam tetszhetnek neki. Utána vacsoráztunk, majd következett a sütink. Egész finom volt, Norie-nak különösen ízlett. Kérdeztem, hogy legalább ízre hasonlít-e a kasuterára, mire gondolkodás nélkül rávágta, hogy nem. xD Utólag nézegettem recepteket, való igaz, hogy a magyar tejespitéhez több köze volt. Egyébként, elneveztük krisztanorievalen-sütinek. :) Végül fél nyolc körül jöttek Krisztáért, és ők vitték haza Norie-t is.
 |
| Így kellett volna kinéznie... |
 |
| ...de így nézett ki. xD |
Nagyon jó nap volt. Amúgy, most már szinte csak magyarul beszélgetünk, Norie már a legtöbb dolgot nagyon jól el tudja mondani, és szinte mindent megért. Nagyon büszke vagyok rá. ♥ Úgy örülök, hogy megismertük, egyszerűen annyira aranyos, és igazi barátunk lett. Elmondhatatlanul fog hiányozni. T_T