Ez volt ma

Már megint ijesztő mennyiségűt blogolok, de nem érdekel, mert jól esik... Annyi "betegségemmel" képes vagyok együtt élni, majdcsak megbirkózom a blog-függőséggel fűszerezett grafomániával is. xD

Először is, Boldog Szülinapot, Norie-chan! お誕生日おめでとう!

Szombaton olvastam Klaudiánál, hogy ma lesz Norie szülinapja, úgyhogy fel is köszöntöttük őt Krisztával. Volt ám meglepetés! :D Ő muffint sütött neki, aminek a tetejére délelőtt három boltot végigjárva szállítmányoztam gyertyát, én pedig, mivel valami "magyaros" ajándékkal akartam meglepni, és Norie nagyon szereti a zenét, ezért összeállítottam számára egy CD-t magyar pop-, és kevésbé rockos dalokból, mivel eleve inkább ilyeneket hallgat. Remélem tetszeni fog neki. ^^ A múltkor mondta, hogy csinálhatnánk hármasban valami programot, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd péntek délután elmegyünk valamerre. :)

Ma volt a magyar OKTV... Délelőtt nem kellett suliba mennem, úgyhogy azzal töltöttem az időm, hogy módszeresen halálra izgultam magam. Igazából tegnap este jutott eszembe, hogy holnap lesz, úgyhogy nem nagyon készültem rá. Mondjuk annyit nem is lehet, amennyi ehhez szükséges... Már megint tele volt olyan versekkel, amiket most láttam először, és akkor adjam meg a címet és a szerzőt. Valószínűleg idén sem jutok tovább, de, tavalyhoz hasonlóan, nagyon elégedett vagyok azzal, amit tudtam, mert olyan dolgok eszembe jutottak az írása közben, amikre nem is sejtettem, hogy még emlékszem! Reggel gyűjtöttem szakirodalom címeket a választott témámhoz, Kosztolányihoz, aztán mikor bementem, a tanárnőm még utolsó pillanatban szólt, hogy mégse az lesz, hanem Bánk bán, úgyhogy kaptam ahhoz címeket és kérdéseket, aztán megtanultam őket menza után. A kérdések kellettek is, úgyhogy 3 pontom legalább már biztosan van. xD Egyébként 19:00-ig írhattam volna, de két óra alatt kitöltöttem mindent, amit tudtam, illetve betippeltem, amit nem, szóval 16:10-kor kijöttem.

Még a verseny előtt összefutottam a folyosón az angol tanárnőmmel, aki csak úgy félvállról közölte, hogy amúgy holnap angol OKTV... xD Mondjuk attól nem félek ennyire, mert arra külön készülni nem nagyon tudok mit, aztán lesz, ami lesz. De azt hiszem, már megint kicsit túlvállaltam magam.

Hétköznapok

Hmmm...úgy tűnik, máris átálltam év közbeni blogozó-stílusra, mert ahhoz képest, hogy nyáron, ha itthon voltam, nagyjából minden nap írtam, egész rég jelentkeztem. :) Nem történt semmi égbekiáltóan érdemleges. Iskola... Változó lelkiállapot. Kevesebb idő. Nem tudom mi lesz velem, ha minden különóra beindul, meg ugye a tanulnivaló is csak egyre több lesz... Viszont ma végre normálisan tanultam, idén először! :D Így kellene folytatni is, mert a tavalyi nyűglődős stílus, hogy délutántól éjszakáig itt ülök a nyitott füzeteim felett és "álmodozom", sem az eredményeimre, se a szabadidő-mennyiségemre nem gyakorol túl kedvező hatást. xD Szóval, összeszedem magam. :)

Az elmúlt héten megint sikerült túl sok időt töltenem azzal, hogy ültem az MSN főoldal előtt, és szuggeráltam azt a pár embert, akikkel szeretek beszélgetni (Nikin és Editen kívül, mert ők külön kategória :D), hogy rámírjanak, mert... Utálom, ha huzamosabb ideig csak én kezdeményezek beszélgetést. Akármennyire jól megértem magam az illetővel, ettől előjönnek a hülye paranoiáim, vagy nem tudom... Egyszerűen csak jól esne. Szóval, ha úgy érzed, hogy szeretek/szeretnék veled beszélgetni, és tudunk is, akkor légyszi, néha írj rám, köszöntem! xD

Megyek angol OKTV-re, meg irodalomra is. Csak az előbbire terveztem, de a magyartanárom ragaszkodik hozzám. Azt mondta nagyon jól írok, és látja bennem a lehetőséget, hogy akár országos döntőbe is bekerüljek. *.* Ez tényleg nagyon jól esik, meg minden, de bennem még élesen él a tavalyi feladatlap emléke, úgyhogy messze nem vagyok ilyen bizakodó. xD Oké, tanulni kellene rá... Lesz előkészítő is. Végül is veszteni nem vesztek vele semmit, mert akármennyit tanulok rá, az úgyis jól jön majd az emelt szintű magyar érettségihez. Úgyhogy, jelenleg még nagyon gyatra lelkesedéssel, de úgy döntöttem, megpróbálom. :) Az angol második fordulójához majd el kell olvasni egy 150 oldalas autentikus angol regényt, de azzal majd foglalkozok akkor, ha továbbjutok. xD Tanulni az első fordulóra úgysem tervezek, mert most úgy igazából mit tudnék? :D Khmm, nagyon poén a hozzáállásom, ahhoz képest, hogy az emberek olyan komolyan szokták venni az OKTV-ket. xD

Volt szerdán filmesztétika szakkörös megbeszélés! *.* Annyira jó volt... :) A végén ott maradtunk még nyári filmélményekről beszélgetni a tanárnővel, úgy hiányzott már ez az egész. :D És nagyon jó filmek lesznek idén. ^^ Rengeteg új emberke jött. Bizakodó vagyok, de nagyon fognak hiányozni a régiek (vagyis nem mindenki, ugyebár)... Sajnos szerdánként lesz, fél háromkor, én meg negyed egykor végzek, a többieknek meg még kettőig óráik vannak, szóval nem tudom, mivel fogom addig elütni az időt. :S Azért remélem tudok majd rendesen járni, mert nekem ez kell. *-* A Cine-Java Filmklubról viszont lehet le kell majd mondanom, mivel ezennel már minden napra van külön elfoglaltságom, de szép is lesz. xD

hétfő: német nyelvvizsgára tuningoló szakkör

kedd: matek korrepetálás

szerda: filmesztétika szakkör ♥

csütörtök: irodalom OKTV előkészítő (elvileg ekkor)

péntek: szalagavatós táncóra
Wooo~

A héten megint nagyon sokat hallgattam LM.C-t, most újfent ők voltak a tökéletes hangulatjavítók. :D Meg olvastam interjúkat, ficeket, és megnéztem végre a The Live of Wonderful Wonderholic koncertet is. :3 Kicsit lefáradtnak tűntek a srácok, de azért így is nagyon jó volt. Úgy szeretem őket. :) És új kedvenc számom is van tőlük: 僕らの未来。 (~"Jövőnk"). Annyira szép:

Ennyi. Már csak 6 nap és Placebo koncert! Már teljesen be vagyok zsongva miatta. :D Ráadásul benézünk az afterpartyra is, főként mivel nyerten valamilyen CD-t tőlük egy netes játékon. :D Úgy várom~

Mindenes

Nos, hát meg volt ma az OKTV... Ha valaki esetleg nem tudná, ez a legrangosabb tanulmányi verseny Magyarországon, amivel lehet plusz pontokat szerezni az értettségi eredményhez. Naná, hogy utóbbi reményében jelentkeztem. xD Bár ezt utóbb meg is bántam... az volt a beetető duma, hogy húúú, hát faktról mindenki szokott menni, most kisvizsgáztatok, még a fejetekben van minden, aztán most fogunk verstanozni, Petőfit pedig most veszitek, ha azt választod témának... Jah. :D Gyakorlatilag az egész 11.-es anyagot és a 12.-es elejét át kellett volna vennem most hirtelen tök magamtól... Én azon a ponton adtam fel, mikor már csak olyan előkészítőink voltak, amikre már "új anyagot" kellett volna megtanulni. De persze a lelkiismeretem nem engedett el a versenyre anélkül, hogy reggel ne olvastam volna legalább nagyjából át azokat a költőket, akiket még nem tanultam. Persze, végül nem sok kérdés volt róluk... Egyébként büszke vagyok magamra. Sokkal több mindent tudtam, mint amennyire számítottam. :) Jó érzés. :D Az első 2 órát töltöttem azzal, hogy megoldjam a feladatokat, amikre tudtam a választ, majd 1 órát szenteltem a "kamuzásnak", tippelgetésnek. Végül kihúztam amit egyáltalán nem tudtam, és elhagytam a termet 2 órával a verseny végezte előtt (sokan már előttem elmentek, nagyon bő volt az az 5 óra). Ki szeretném emelni a mitológiás feladatot, amin sokat kínlódtam, mert Nessusról spec. csak a "Nesszuszmária!" jutott eszembe, míg a párkák mitológiai szerepéhez kevésen múlott, hogy nem kezdtem el leírni Hercules és Megara történetét. :D Túl sok Disney-filmet néztem? *.*
Más. Miért van az, hogy a kedvenceimnek egyszerre jön ki új lemeze? Máskor bezzeg válságban vagyok, hogy nem tudok mit hallgatni, mert már minden a könyökömön jön ki. :) Szóval Snow Patrol: Up To Now Out Now! ;) Mondjuk ez válogatás, és lévén már nem egyszer végighallgattam az egész diszkográfiát, nem hiszem, hogy azon a pár új számon túl nagyon újat fog mondani, de örülök, hogy van most már ilyenjük is. :D Azt írta a KecskemétiEst, hogy a Snow tipikusan az a zenekar, akiket trendi utálni, mégis több millió lemezt adnak el világszerte. Trendi lenne?? Hááát... akkor én továbbra is szeretném magam kivonni a trendek alól, mert egyáltalán nem érzem így. Egyik legnagyobb kedvenceim. És el fogok menni a következő koncertjükre. Tényleg. Annyira szeretném. *.*
Aztán a napokban jött ki Robbie Williams új lemeze, de még nem tudtam végig hallgatni. Viszont az MCM-en RW-hétvége volt, úgyhogy rengeteg régebbi klipjét megnézhettem. Új nagy kedvencem lett tőle a No Regrets. Fantasztikus ütős az egész, klipestől mindenestől. A új klipje se semmi, a You Know Me. Nagyon-nagyon idióta! xD
És végezetül megjelent az új Anti Fitness Club lemez is! :D Ők zugemó énem egyik nagy kedvence. :) Bár nem tudom, ők most még emók-e vagy sem, de igazából nem is érdekel. Egyébként se volt semmi bajom az emókkal a fénykorukban se. Szerintem az öltözködési stílusok marha jó volt, azt meg a legnagyobb hülyeség, szerintem, hogy általánosították rájuk, hogy mind meg akar halni... Na, kanyarodjunk vissza. :) Szóval ezt a lemezt végighallgattam ma. A Lélekzet címet viseli, ami azért szomorú, mert ezzel a szójátékos címmel jött ki Szabó P. Szilveszter verseskötete pár hónapja... :S Elsőre kicsit a The Grenma első lemezére hajaz nekem a szöveg- és a hangzásvilág. A Hetedik és a Miért nem hív c. számok tetszettek első körben most a legjobban. Meg persze a Mi a szívemen, a számon, annak ellenére, hogy nagyon nem kedvelem Tóth Gabit, az a szám mégis jó... :)
Olvastam Molnár Tomiról (az énekes), hogy ő írta CS.I.F.O., Mark, Lola és Tóth Gabi valamelyik lemezének a dalait. Na, igen. Ezért szeretem az Anti Fitness Clubot. Itt mutatkozik meg, ki az egyetlen tényleg tehetséges zenész a mai fiatal előadók közül. Az AFC tényleg jó, akárki akármit is mondhat! :D Ráadásul, ma véletlen a Vivára kapcsoltam, s meglepő módon ott is maradtam, mert a Muse Uprisingja ment, amit nagyon szeretek. Pár másodperc múlva leesett, hogy AFC Tomi Viplistáját látom. A következő klip pedig a Placebo: For What It's Worth-je volt!! (Basszus, másodjára látok ugyanígy Placebót a Viván, a múltkor véletlen épp odanyomtam, mikor CS.I.F.O. Viplistájában ment a Song To Say Goodbe. :D) Ezek után természetesen végig néztem a műsort, amiben még a Green Day: East Jesus Nowhere, Linkin Park: New Divide, Paramore: Decode, The Veronicas: Untouched klipek mentek le. Mindet szeretem. Így kell Viplistát összeállítani, nem pedig úgy, hogy Puskás Peti tette, ott is tövig benyalva a Vivának... Feláldozta az értékes zenéjét azért, hogy népszerű legyen a Viva közönségének körében. Nagy dicsőség, gratulálok...

Egyszerű a képlet: cirkuszt a népnek!

Pénteken elmentünk az új Bookcaféba a Malomba (helyi pláza a régi malom épülete helyén :D) Krisztával és Petrával. Egybe van nyitva a hatalmas könyvesboltunkkal, tök jól néz ki! :) Sajnos a hátránya, hogy ezért költözött feljebb egy emeletet az Alexandra, és most ilyen földre stócozós könyvesbolt lett az eddigi gyönyörű tükrösből. :( Mindegy. Majd megemésztem. Szóval, ittunk forró csokit (narancsos-fahéjas) és ettünk hárman egy szelet almás zabpehelytortát, ami finom volt, csak épp nem tejes cuccra ennyi almát se kellett volna ráennünk. :S:) A pincér srác könyvesbolti eladóból avanzsált át a kávézó részre, és azt mondta ez az első napja. :D Mindent összevetve, nekem nagyon bejött a hely, bár csodálkoznék volna, ha egy ilyen kávéfüggő könyvesboltbuzinak, mint én, ne tetszene. :D Majd megyünk máskor is, remélem, és akkor visszük Editet is, én érzem, hogy ő is szeretni fogja. ;)
Kávézás után visszamentünk a suliba, ahol a díszteremben tartották meg a Ruszt József Stúdiószínházunk Vers vagyok én is c. darabját. Jelenleg a különböző iskolákban turnéztatják, mert sajnos nem volt elég sikeres. :( Ráadásul nálunk is, csomó embert vagy kényszerítettek, vagy megvesztegettek a tanárok azért, hogy eljöjjenek... Pedig! Nagyon-nagyon különleges és jó előadás volt. Az egész szövegkönyv különböző versekből épült fel, Ady Elbocsátó szép üzenetétől kezdve az egészen modern, iWiWet és társait emlegető művekig. Ez a versszínház. Nagyon új műfaj, Magyarországon még csak pár ilyen előadás volt. A történet egy férfi három szerelméről szólt, ő maga csak a darab elején jelent meg, majd a végén elénekelt egy nótát. A feleség és két szerető végig egyszerre, ám általában külön térben volt jelen. Az egész előadás mély volt és egyedi. Utána volt egy rövid beszélgetés a rendezővel, amire nem sokan maradtak ott. Sajnos azt mondta, idén már biztos nem lesz ilyen előadás, mert ha nincs is rá nagy kereslet, nem akarja magát ismételni. Kár. Megnéztem volna még pár ilyet, más témában.
Tegnap pedig nem is akárhol, hanem cirkuszban voltam! :D Valamelyik nap bedobtak a postaládánkba jó pár kupont, amelyekkel 500 Ft-os jegyet válthattunk a Nemzetközi Cirkusz előadására. Így amíg a többiek The Idoru koncerten voltak, én anyukámmal cirkuszba mentem! :) Ehhez hozzá kell tennem, hogy én amúgy cirkusz-mániás vagyok... Kb. 9.-ben kezdődött, mikor év elején vettük Karinthy Frigyes: A cirkusz novellát. Rögtön beleszerettem, azóta keresem az ilyen témájú könyveket, filmeket, videóklipeket. Viszont eddig még csak kétszer voltam cirkuszban, egyszer a Fővárosi Nagycirkuszban, egyszer pedig ugyanígy a kecskeméti vízműdombnál a Nemzeti Nagycirkusz előadásán. Anyukám azt mondja azért nem vittek el, mert ők nem szerették. püfff...
A sátor fehér-piros volt, ahogy kell, körülötte a sok-sok lakó- és állatszállító kocsi. Bentről zene szűrődött ki, s belépve rögtön megpillantottuk a hiányozhatatlan vattacukrost és pattogatott kukorica árust. :) Utóbbitól vettem is, bár kicsit többet kért el érte, mint amennyit ért, de akkor is érezni akartam azt az igazi cirkuszi hangulatot. :D A páholyok (porond előtti székek) előtt magyaros öltözetben álltak az alkalmazottak, akikről később kiderült, hogy egyben előadóművészek is. Az első szám egyensúlyozás volt, egy nálamnál maximum 1-2 évvel idősebb fiú csinálta. Négy emeletnyi deszka és henger párosításon zsonglőrködött. :D Utána egy nő következett, aki kötélen balettozott. Lélegzetelállító volt. A következő mutatványt az első srác "bájos segítője" csinálta, mint Jázmin hercegnő. Az egyensúlyozós fiú vezette be egy akkora kétpúpú tevén, amekkorát én még az állatkertben sem láttam. A lány ezek után két szalagon hajtott végre az előzőhöz hasonló produkciót az Aladdin zenéjére. :) Egyébként a zene néhol elég durván volt vágva, viszont voltak nagyon-nagyon jó számok is. És következett a bűvész. Talán a számomra ez a legmagávalragadóbb cirkuszi mutatvány, amennyiben jól csinálják. Nem szeretek rájönni a titokra, azt szeretem, mikor csak úgy ámulhatok és bámulhatok. Egyszer a főtéren letámadott minket Nettivel pár srác, és egy 20 perces bemutatót tartottak nekünk. Azt kell mondjam, jobbak voltak, mint az a pasi, aki most magyarként világbajnok lett. Az ő nyertes produkciója számomra csalódás volt. :( Ez a bűvész viszont jó volt. Lévén nő volt (még nem is láttam női bűvészt!), két férfi segédje volt, és csináltak pár tényleg hihetetlen trükköt. Nagyon ott volt! A következő fellépő egy bohóc volt (Talán csak őket nem szívlelem annyira a cirkusz világából, mert olyan gonoszak... :S), akit a hajlékonyság csúcsaként mutattak be. Természetesen a végére kisült, hogy az egész csak átverés. :) Közben rengeteg különböző ládát és dobozkákat hoztak be a porondra. Miután a bohóc kiment, minden elsötétedett, s felcsendült az Idiana Jones jellegzetes zenéje (mondjuk először azt hittem a Star Wars, de segáz xD) és bejött egy Harrison Fordra hajazó pasi fáklyával. Később segítője is akadt egy hosszú fekete hajú nő személyében, akivel a ládákból egyre nagyobb és nagyobb kígyókat, majd egy madárpókot, és végezetül két törpe- és egy majd másfél méteres aligátort vettek ki! :o Ezután következett a műsor leggyötrelmesebb része: a 15 perc szünet. :D Ez idő alatt a kicsik pónikon lovagolhattak, s fényképezkedhettek az egyik törpealigátorral, valamint lehetett tombolát is venni (Egyébként úgy emlékszem végül nem sorsoltak, lehet, hogy senki sem vett? :S). Mi ez idő alatt lopva kicsit körbejártuk a sátrat. :D A második részt egy másik fiú nyitotta, aki kézen állt mindenféle botokon meg billegő székeken. Félelmetes volt. :D Utána az első srác mutatta be pónilovak és a teve idomítását. Volt egy másik bohócuk is, Olaszországból, aki egy artista mutatványt adott volna elő, de persze ez is csak vicc volt. :) Következett a pudli-ugratás, avagy az idomított kiskutyák, amit emlékszem anno régen nem szerettem, de ez most nagyon-nagyon élvezetes volt. A kutyusok hihetetlenül édesek voltak, főleg egy kis barna, aki egyszerűen folyamatos mozgásban volt. :D És minden mutatvány után kaptak jutalomfalatot! ;) Ezek után újra visszatért az olasz bohóc, aki a közönségből kiválasztott pár embert, akiknek csengettyűt adott a kezébe, amit vezénylésre kellett rázniuk, s ebből dallam alakult ki. Végezetül az összes Ádám testvér a porondra lépett. Merthogy a két fiú és a fiatal artista lány mind-mind testvérek voltak, s volt még egy picike húguk is! :D Lovas akrobatikát mutattak be, eszméletlen jól. :) Annyira jó lehet így beleszületni egy cirkusz-dinasztiába. *.* Bár gondolom nem mindig élvezetes a folytonos vándorélet, de akkor is... Szívesen kipróbálnám. :L Összességében, nagyon élveztem az egészet, igazán ki voltam már éhezve a cirkuszra. :D
Holnap OKTV-zek magyar irodalomból... Nem nagyon tanultam rá, inkább pihentem az őszi szünetben, mivel úgyis felesleges lett volna, mert annyi mindent kérdeznek, amiről még csak nem is hallottam eddigi tanulmányaim során, hogy azt lehetetlen is lett volna ennyi idő alatt elsajátítani. Ez van. Majd holnap meglátom, milyen, aztán esetleg jövőre újra megpróbálom...