BUÉK 2011

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Sok mindennel készültem erre a napra. Először is, mint látható, új kinézetet kapott a blogom. Az utóbbi volt az eddigi leghosszabb életű desing-om, majdnem négy hónapon keresztül volt fent. Az elődöknél a maximum eddig a két hónap volt. Ennek ellenére csak az utóbbi pár napban kezdtem el már kicsit unni, egyébként meg, a nagyjából ugyanígy kinéző, Kat Von D-s mellett ez volt az eddigi kedvencem. ♥ A mostanin Jeffree Star látható. Mindenképp kinézetet akartam cserélni, ezért ihletet keresve nézegettem a képeimet, aztán ennél a fotónál csapott belém az isteni szikra. Az alapszín pedig lila, mert az utóbbi időben eléggé lila-mániám van, annak ellenére, hogy a szürke még mindig mindenek felett. A "Let's rock our water pop!" szöveg a fejlécen Jeffree Lollipop Luxury c. számából van, igazából annyit jelent, hogy "Rázzuk buborékosra a vizünket!", de nagyon tetszik benne a szójáték a rock és a pop szavakkal. Egyébként lefordítottam az egészet, szép 18 karikás, ITT elolvasható, valamint magát a számot is meg lehet ott hallgatni.

A másik újévi attrakcióm azonban sokkal fontosabb, legalábbis számomra. A mai naptól üzembe helyeztem a kritikai blogomat, ami a http://www.eyelidmovies.blogspot.com címen érhető el, vagy pedig most katt:

Eyelid Movies

Már elég régóta érlelődött bennem, hogy szeretnék egy ilyet, de a végső lökést az adta meg, mikor Puskás Peti december 13-án belinkelte a hivatalos facebookjára a bejegyzésemet, amit a Léggömb videoklipjéről írtam. Sajnos akkor nem volt annyi eszem, hogy print screennel lementsem, most kerestem vissza, nem értem a fb-üzenőfal működését, de Peti régebbi bejegyzései már csak a twitteréről voltak megjelenítve. Sajnálom, mert az eredetinél volt kép és sok lájk is. De azért így is megmutatom:

Ezúton is szeretném én megköszönni ezt Petinek, nagyon megtisztelt vele.

Ennek kapcsán gondolkoztam el azon, hogy igen, szeretném, hogy az emberek elolvassák a kritikáimat, ajánlóimat, de nem feltétlenül a személyes blogom keretében. Meg már, egyébként is, úgy gondolom, itt volt az ideje a külön költözésnek, mert már kezdtek az ilyen típusú bejegyzéseim a személyesek fölé nőni. Ezzel nem azt mondom, hogy mostantól nem fogok itt a kedvenceimmel foglalkozni, mert nyilván fogok, csak mondjuk olyan mennyiségben, mint a kezdetekkor. (Illetve próbálom a szülinaposdit valamelyest tartani. ^^)

Rengeteg munkám van az új blogban. Felkerültek rá innen is régebbi ajánlók, kritikák, de mindet átolvastam, ahol kellett kicsit ráncfelvarrtam. Ezenkívül van nekem még az ősidőkből egy honlapom, amit konkrétan én sem látogatok, de onnan is került fel egy-két réges-régi irományom, illetve két pályázatra készített filmkritikám is. Aztán amikor időm lesz, jön majd rá a sok-sok új is.

Az innen átkerült bejegyzéseknél szerettem volna megőrizni a megjegyzéseket, amiket írtatok, de elbénáztam, és miután jelentős részükbe beletöröltem, úgy gondoltam inkább tiszta lappal kezdek. Ezért is szeretnék megkérni mindenkit, aki csak teheti, hogy írjon nekem kommentárokat, mert nagyon örülnék neki. ^^ Illetve aki itt rendszeres olvasóm (nem csak a nyilvánosokra gondolom ám ;D), és netalántán tetszik neki, amiket én itt összeirkáltam, azt nagy szeretettel várom oda is, vagyis hát, örülnék neki. :)

A blog címét - mily meglepő - egy Placebo szerzemény ihlette, mégpedig a The Movie On Your Eyelids (fordítás: ITT). Ebben a számban van, hogy a szemhéjunk mozijában, miközben álmodunk, visszatükröződik mindaz, ami az életünk része, ami fontos nekünk. Na már most, én általában a kedvenceimről írok, akik valamilyen szintem az életem részei, az ízlésem pedig tükröz engem. Ezért kapta az új blog ezt a címet.

Végezetül ezzel a számmal szeretnék mindenkinek még egyszer szép 2011-et kívánni!

Beauty Killer

Boldog Születésnapot kívánok, kedves Személyes Legnagyobb Betegségem!

Jeffree Star ma lett 24 éves.

Ha valaki azt mondja nekem januárban, hogy én még két hónap híján egy év múlva is foglalkozni fogok ezzel a pasival, lehet el sem hiszem neki. Ennek ellenére azóta is elég gyakran hallgatom a zenéit, és általában naprakész vagyok az új képeiből, a gyönyörű tetoválásaiból (Oké, ez Kat Von D munkásságának követéséből is fakad, mert általában ő készítő őket.) és természetesen a zenéjéből. Már réges-rég feladtam a küzdelmet az ellen, hogy szeressem őt, mert egyszerűen van benne valami ami nagyon vonz. Tudom, hogy túlzásba viszi a polgárpukkasztást, tudom, hogy egy hangot sem tud kiénekelni élőben, de mégis, nem hogy szó nélkül nem tudtam elmenni mellette, hanem azóta sem tudom őt otthagyni. Nem, nem értek egyet mindennel, amit képvisel, csak épp hihetetlenül érdekesnek találom.

Electropopot játszik. Előtte sosem hallgattam ilyesmit, ám miután, Kat Von D révén, rábukkantam MySpace-en, azon kaptam magam, hogy napról napra egyre több száma tetszik meg. Nagyon izgalmasnak találom a kontrasztot a mély, férfias hangja és a megjelenése között. Ma már eljutottam arra a pontra, hogy azt mondjam, akármilyen műfaj is az, szeretem a zenéjét. Ő írja a dalszövegeit, ez az, amit igazán becsülök benne. A szövegei gyakran gúnyosak, csípősek, néha önironikusak, de mindig frappánsak és egyediek. Ezért lehet igazi élmény hallgatni őt. ITT van egy-két fordításom is tőle, sajnos még nem elég sok, de ami késik, nem múlik. ;)

Huhh, a végére be merjem tenni az egyik klipjét? Berakom, de mindenki mérlegelje magában, legyen szíves, hogy tudja-e tolerálni Jeffree transgressive megjelenését, és az előforduló homoerotikus utalásokat, és csak ennek tükrében nézze meg, mert felelősséget nem vállalok. ^^

Prisoner

Öhmm... izé... Tegnap reggel sok időm volt (végül mégis elkéstem), felmentem MySpace-re, ahol a friss hírek között volt, hogy megújult Jeffree Star profilja. Mondom, ráérek, megnézem. Tudom, hogy ez az ember szörnyű, de az a helyzet, hogy szeretem hallgatni. (Kreatív) dalszöveg-mániás vagyok, és hát neki nagyon ütősek a szövegei, akárcsak az a bemutatkozás, amit az adatlapján találtam. Vannak benne olyan mondatok, amelyek egyértelműen csak a hatásvadászat kedvéért kerültek bele, viszont elolvasva volt, ami nagyon megfogott. Ma nekiültem, hogy lefordítom normálisan, mert érdekelt, aztán ha már rászánom az időt, le is írom egyúttal, és akkor meg már miért ne rakjam fel ide? Azt hiszem most már kicsit jobban értem, miért is ilyen ez a pasi. A fordítást kéretik nem felrakni sehová. Nem, mintha... Csak az eredeti szövegre rákeresve kismillió emberke különböző adatlapját kidobja a Google, akik saját bemutatkozásként alkalmazzák Jeffree szavait, épp csak a nevet cserélik ki benne... Mindegy. Itt van, akit érdekel elolvassa, akit nem, az nem.

>>Hi, a nevem Jeffree Star, és Isten egyszer azt mondta nekem, hogy a népszerűség egészségtelen, hát talán ezért vagyok én állandóan beteg. Szaladj és vegyél egy napszemcsit, ribi, mert a jövő rikító rózsaszín.

[elnézést, ha nem tudunk eredetiek lenni] de van egy sablonom, amiből kitörhetek.

Hirdetőtábla vagyok, a növekvő önteltséged, az önpusztításod és a csökkenő önbecsülésed hirdetem.

A saját testem kinézete minden lélegzetvételemmel meg- és átszabottabb. Nem akkor ijesztő a gyönyörűségem, mikor meztelenül fekszem a fürdőszoba padlóján, hanem mikor a tükörben bámulom magam és azon tűnődöm, mi van a festett érzelmeim és a sminkelt szemeim mögött. Nem vagyok egy kibaszott szépségkirálynő. Nem szépülni lépek be a fürdőszobába.. Tönkreteszem magam. Helyrehozom a kárt, amit magamban tettem. Akár tetszik NEKED, akár NEM. Leszakad a félelem mennyezete, mikor felkapom a legfrissebb divatlapot és látom, hogy senki sem néz ki úgy, mint én. De mi az az ÉN? Hová tűnt a „valódi” szó? Talán a valóság a szőke haj, a plasztikázott testrészek, a barna bőr és a porcelán fogak? Úgy gondolom, inkább az izzadt test, az elkenődött rúzs és a nagy száj, nem félni semmitől, és igazán SZERETNI magad, anélkül, hogy más akarnál LENNI. A hiúság szentélyében biztonságban vagyok, és megpróbálhatsz megtörni, csak magadnak fogsz ártani, úgy, ahogy nekem akartál.

Én a kisminkelve fogok meghalni, te pedig nem. Van célod? Mert valahol a saját különleges rondaságodban elveszetted az értelmet, és elfelejtetted, mit mondtál. Szóval zárd középre a szöveget és írj egy kicsit többet, ez mind az enyém..és ez mind szükségesszükségesszükséges.
Énénénénénén.

A te utolsó mondataid a feledésbe fognak merülni, mert senki sem fog rájuk figyelni.
Még van idő, a műtét itt nem opció.

Azt mondták, egy senki leszek, de van bárki is a világon, akit érdekelnek? Kinek vannak ilyen fantasztikus és lelkes rajongói? Az embereknek szüksége van arra, hogy gyűlöljenek, mivel gyűlölik magukat. El akarják hinni a pletykákat rólam, mert róluk nem pletykálnak. Maradni vagyok itt, a gyémánt szemüvegkeretemmel, a pink rúzsommal, szóval szokj hozzá, és törődj magaddal, mielőtt velem kezdenél szívózni.

Menekülő autóként száguldok el a valódi érzelmek elől. Számodra én vagyok Miss Metamfetamin, az igazság az orrod előtt. Mosolyogj csak a benzin-fogaiddal, és kényszerítsd ki az együttérzést. Hadd legyek én az egyetlen dolog, ami összetöri a szíved, mert úgysem úszod meg. Szükséged van egy olyan valakire, mint én, hogy rosszul érezd magad miatta.

Minden egyhangú, mint a kibaszott halott szemeim, és azt fogom mondani: „Én vagyok az egyetlen Miss America. Az vagyok, aminek anyádnak kellett volna lennie. Tökéletes vagyok.”

„Le akarom vetni a címkéket. Nem akarom az egész életem egyetlen szóba belezsúfolni. Egy történetbe. Találni akarok valami mást, ismeretlent, egy helyet, ami nincs rajta a térképen. Egy igazi kalandot. Egy szfinxet. Egy rejtélyt. Egy űrt. Ismeretlent. Definiálatlant.”

„Az egyetlen módja, hogy megtaláld az igazi boldogságot, az, hogy legyél teljesen kinyitott. Bizonyára mindenki szeret istent játszani, de számomra ez egy teljes állás. Amit ha nem értesz meg, attól még semmi sem lesz egyszerűbb.”<<

eredeti szöveg: ITT

Bitch, Please!

Oké. Felülmúltam önmagamat. Vagy alul? Mostanában olyan furcsa degenerációi vannak az idők folyamán már azt hittem kialakult ízlésemnek... Kezdődött ugye ott, hogy Tokio Hotel. Bár, hogy őszinte legyek, szerintem velük az égvilágon semmi baj nem lenne, ha nem lett volna az a tömeghiszti körülöttük... Mindegy, tetszik a zenéjük és kész! Ettől nem leszek se kommersz-liba, se emó, se semmi. (Egyébként még nyáron jött a Within Temptation, ami csak abból a szempontból tartozik ide, hogy alapjáraton nem nagyon szeretem a női énekeseket, meg szimfonikus metált se hallgattam soha, előttük. De őket nagyon-nagyon... :D) Aztán mik voltak még? Kat Von D és a tetoválások. :D Ööö, nem mondom, hogy régen utáltam a tetkókat, vagy ilyesmi, de az tuti, hogy nem foglalkoztam velük. Aztán elég volt egyetlen LA Ink rész... :) Nagyon szeretem Katet. Olvasgattam a múltkoriban Mötley Crüe fórumokat, meg magyar híreket a szakításukról Nikki Sixxel... Eléggé negatív fénybe helyezik Katet. Nagyjából az az összkép, hogy Kat 25 évesen csak azért jött össze a 49 éves Nikkivel, hogy befusson, közben valószínűleg csalta, és ideje volt szakítani. :S Kissé szíven ütött. Csak én tartom simán figyelmen kívül hagyhatónak a korkülönbségüket? xD És igenis szerették egymást, annyira sütött róluk, szerintem. Katet meg ígyis-úgyis szeretem, szóval ennyi. LÍRAI KITÉRŐ VÉGE. Szóval, pár hete Kat Von D fotói között megtaláltam egy képet egy srácról, megnéztem a MySpace-ét, mert ki akartam deríteni, hogy ő az-e, aki az LA Inkben Kat egyik legjobb barátjaként szerepelt. Igen, ő, Jeffre Star.

Első ránézésre egy kivarrt meleg transzvesztita. Láttam, hogy vannak számai, meg ki volt írva, hogy hamarosan jön a klip, de nem különösebben foglalkoztam vele. Aztán valahogy megint odakeveredtem, akkor már fent volt a klip, gondoltam megnézem. Kissé félelmetes volt a pasi, nem mondom, de rögtön szimpatikus lett, mivel a klip kb. dióhéjban annyi, hogy először a pasik tépik szét a kis kurvát (saját magát is így hívja :]), utána lányok. Nos, ültem, hogy jeee, megfilmesítette a leendő emberismeret fogalmazásomat! :D (Ez egy nagyon hosszú történet, majd egyszer egy másik bejegyzésben...) Valamint tetszett a szám is. Meghallgattam hát a zenéit MySpace-en, de akkora mennyiségben nekem már nagyon tuctuc volt. Az enyhén szólva döbbenetes kinézetű felfedezettemnek utánaolvasva kiderült, hogy eredetileg sminkes, valamint stílusikon ill. divatdiktátor, és "The Queen of MySpace" (eszméletlen mennyiségű rajongója, valamint utánzója van ott). Körbemutogattam néhány barátnőmnek, csak úgy poénból, ám sajnos közben egyre jobban rákattantam a klipes számra a Get Away With Murderre (azóta le is fordítottam :L). Pár napja jutottam el oda, hogy oké, beadom a derekam az ekkora fokú elcseszettségnek (ez esetben kis negatív jelentésárnyalattal), és meghallgatom a lemezét újra. Sajnos tetszett. Bocs, de a lejtőn le... Oké, hogy tuctuc, de tetszenek a szövegei, viccesek és ötletesek. :) De... ehhez a pasihoz képest Brian Molko lányos korszakai kismiskák voltak. Mondjuk az egész Placebo, ha őszinte akarok lenni. Ők mostanában amúgy is egészen megkomolyodtak. :) Ő nagyon durva. Kihez hasonlítsam? Hmm... a 2000-es évek Boy George-a. Jól hangzik. :)

Hogy őszinte legyek, kissé elgondolkoztam, hogy mennyire érdekes, mennyi különféle útvonalon, és hogy tud az ízlésem fejlődni... xD Sosem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy olyan dolgokat fogok szeretni, mint amiket most. Mondjuk azt se, hogy valaha úgy eleve együttesekért fogok rajongani (Placebo♥), hogy kifejezettem tetszeni fognak a tetoválások (LA Ink♥), hogy minden, ami valami elvont stílushoz kötődik jobban fog tetszeni, mint a plázatrendi dolgok... Hogy beteg dolgokat fogok szeretni. :) Jeffree Star nagyon az, de valamiért tetszik a zenéje... Azon rágódtam, hogy mindezt hogy tudom összeegyeztetni a színházzal, mert ugye akkoriban, mikor a fentieket NEM gondoltam, akkor még csak az volt. Sokat nyavalyogtam is akkor emiatt, meg hogy nincs stílusom. Mondjuk az úgy konkrétan most sincs, inkább valami furcsa katyvasz az egész. Pl. LD50-en vannak nálam ezerszer elvontabb emberek, a hétköznapokban viszont eléggé elcseszettnek számítok, szerintem. :D (Amúgy itt inkább az érdeklődési körről beszélek, nem feltétlen kinézetről.) Megnéztem pár régi ismerősöm adatlapját a napokban, akiket még különböző színházi fórumokon/művészbejárónál ismertem meg anno. A legtöbb elment ilyen Beyoncee-Lady Gaga-disco vonal felé az évek során. Hát, úgy tűnik én valami másik utat választottam. De a színház az maradt. Jó ez így, azt hiszem. Ugye?