Pénteken elmentünk az új
Bookcaféba a Malomba (helyi pláza a régi malom épülete helyén :D) Krisztával és Petrával. Egybe van nyitva a hatalmas könyvesboltunkkal, tök jól néz ki! :) Sajnos a hátránya, hogy ezért költözött feljebb egy emeletet az Alexandra, és most ilyen földre stócozós könyvesbolt lett az eddigi gyönyörű tükrösből. :( Mindegy. Majd megemésztem. Szóval, ittunk forró csokit (narancsos-fahéjas) és ettünk hárman egy szelet almás zabpehelytortát, ami finom volt, csak épp nem tejes cuccra ennyi almát se kellett volna ráennünk. :S:) A pincér srác könyvesbolti eladóból avanzsált át a kávézó részre, és azt mondta ez az első napja. :D Mindent összevetve, nekem nagyon bejött a hely, bár csodálkoznék volna, ha egy ilyen kávéfüggő könyvesboltbuzinak, mint én, ne tetszene. :D Majd megyünk máskor is, remélem, és akkor visszük Editet is, én érzem, hogy ő is szeretni fogja. ;)
Kávézás után visszamentünk a suliba, ahol a díszteremben tartották meg a Ruszt József Stúdiószínházunk Vers vagyok én is c. darabját. Jelenleg a különböző iskolákban turnéztatják, mert sajnos nem volt elég sikeres. :( Ráadásul nálunk is, csomó embert vagy kényszerítettek, vagy megvesztegettek a tanárok azért, hogy eljöjjenek... Pedig! Nagyon-nagyon különleges és jó előadás volt. Az egész szövegkönyv különböző versekből épült fel, Ady Elbocsátó szép üzenetétől kezdve az egészen modern, iWiWet és társait emlegető művekig. Ez a
versszínház. Nagyon új műfaj, Magyarországon még csak pár ilyen előadás volt. A történet egy férfi három szerelméről szólt, ő maga csak a darab elején jelent meg, majd a végén elénekelt egy nótát. A feleség és két szerető végig egyszerre, ám általában külön térben volt jelen. Az egész előadás mély volt és egyedi. Utána volt egy rövid beszélgetés a rendezővel, amire nem sokan maradtak ott. Sajnos azt mondta, idén már biztos nem lesz ilyen előadás, mert ha nincs is rá nagy kereslet, nem akarja magát ismételni. Kár. Megnéztem volna még pár ilyet, más témában.
Tegnap pedig nem is akárhol, hanem
cirkuszban voltam! :D Valamelyik nap bedobtak a postaládánkba jó pár kupont, amelyekkel 500 Ft-os jegyet válthattunk a Nemzetközi Cirkusz előadására. Így amíg a többiek The Idoru koncerten voltak, én anyukámmal cirkuszba mentem! :) Ehhez hozzá kell tennem, hogy én amúgy cirkusz-mániás vagyok... Kb. 9.-ben kezdődött, mikor év elején vettük
Karinthy Frigyes: A cirkusz novellát. Rögtön beleszerettem, azóta keresem az ilyen témájú könyveket, filmeket, videóklipeket. Viszont eddig még csak kétszer voltam cirkuszban, egyszer a Fővárosi Nagycirkuszban, egyszer pedig ugyanígy a kecskeméti vízműdombnál a Nemzeti Nagycirkusz előadásán. Anyukám azt mondja azért nem vittek el, mert ők nem szerették. püfff...
A sátor fehér-piros volt, ahogy kell, körülötte a sok-sok lakó- és állatszállító kocsi. Bentről zene szűrődött ki, s belépve rögtön megpillantottuk a hiányozhatatlan vattacukrost és pattogatott kukorica árust. :) Utóbbitól vettem is, bár kicsit többet kért el érte, mint amennyit ért, de akkor is érezni akartam azt az igazi cirkuszi hangulatot. :D A páholyok (porond előtti székek) előtt magyaros öltözetben álltak az alkalmazottak, akikről később kiderült, hogy egyben előadóművészek is. Az első szám egyensúlyozás volt, egy nálamnál maximum 1-2 évvel idősebb fiú csinálta. Négy emeletnyi deszka és henger párosításon zsonglőrködött. :D Utána egy nő következett, aki kötélen balettozott. Lélegzetelállító volt. A következő mutatványt az első srác "bájos segítője" csinálta, mint Jázmin hercegnő. Az egyensúlyozós fiú vezette be egy akkora kétpúpú tevén, amekkorát én még az állatkertben sem láttam. A lány ezek után két szalagon hajtott végre az előzőhöz hasonló produkciót az Aladdin zenéjére. :) Egyébként a zene néhol elég durván volt vágva, viszont voltak nagyon-nagyon jó számok is. És következett a bűvész. Talán a számomra ez a legmagávalragadóbb cirkuszi mutatvány, amennyiben jól csinálják. Nem szeretek rájönni a titokra, azt szeretem, mikor csak úgy ámulhatok és bámulhatok. Egyszer a főtéren letámadott minket Nettivel pár srác, és egy 20 perces bemutatót tartottak nekünk. Azt kell mondjam, jobbak voltak, mint az a pasi, aki most magyarként világbajnok lett. Az ő nyertes produkciója számomra csalódás volt. :( Ez a bűvész viszont jó volt. Lévén nő volt (még nem is láttam női bűvészt!), két férfi segédje volt, és csináltak pár tényleg hihetetlen trükköt. Nagyon ott volt! A következő fellépő egy bohóc volt (Talán csak őket nem szívlelem annyira a cirkusz világából, mert olyan gonoszak... :S), akit a hajlékonyság csúcsaként mutattak be. Természetesen a végére kisült, hogy az egész csak átverés. :) Közben rengeteg különböző ládát és dobozkákat hoztak be a porondra. Miután a bohóc kiment, minden elsötétedett, s felcsendült az Idiana Jones jellegzetes zenéje (mondjuk először azt hittem a Star Wars, de segáz xD) és bejött egy Harrison Fordra hajazó pasi fáklyával. Később segítője is akadt egy hosszú fekete hajú nő személyében, akivel a ládákból egyre nagyobb és nagyobb kígyókat, majd egy madárpókot, és végezetül két törpe- és egy majd másfél méteres aligátort vettek ki! :o Ezután következett a műsor leggyötrelmesebb része: a 15 perc szünet. :D Ez idő alatt a kicsik pónikon lovagolhattak, s fényképezkedhettek az egyik törpealigátorral, valamint lehetett tombolát is venni (Egyébként úgy emlékszem végül nem sorsoltak, lehet, hogy senki sem vett? :S). Mi ez idő alatt lopva kicsit körbejártuk a sátrat. :D A második részt egy másik fiú nyitotta, aki kézen állt mindenféle botokon meg billegő székeken. Félelmetes volt. :D Utána az első srác mutatta be pónilovak és a teve idomítását. Volt egy másik bohócuk is, Olaszországból, aki egy artista mutatványt adott volna elő, de persze ez is csak vicc volt. :) Következett a pudli-ugratás, avagy az idomított kiskutyák, amit emlékszem anno régen nem szerettem, de ez most nagyon-nagyon élvezetes volt. A kutyusok hihetetlenül édesek voltak, főleg egy kis barna, aki egyszerűen folyamatos mozgásban volt. :D És minden mutatvány után kaptak jutalomfalatot! ;) Ezek után újra visszatért az olasz bohóc, aki a közönségből kiválasztott pár embert, akiknek csengettyűt adott a kezébe, amit vezénylésre kellett rázniuk, s ebből dallam alakult ki. Végezetül az összes Ádám testvér a porondra lépett. Merthogy a két fiú és a fiatal artista lány mind-mind testvérek voltak, s volt még egy picike húguk is! :D Lovas akrobatikát mutattak be, eszméletlen jól. :) Annyira jó lehet így beleszületni egy cirkusz-dinasztiába. *.* Bár gondolom nem mindig élvezetes a folytonos vándorélet, de akkor is... Szívesen kipróbálnám. :L Összességében, nagyon élveztem az egészet, igazán ki voltam már éhezve a cirkuszra. :D
Holnap OKTV-zek magyar irodalomból... Nem nagyon tanultam rá, inkább pihentem az őszi szünetben, mivel úgyis felesleges lett volna, mert annyi mindent kérdeznek, amiről még csak nem is hallottam eddigi tanulmányaim során, hogy azt lehetetlen is lett volna ennyi idő alatt elsajátítani. Ez van. Majd holnap meglátom, milyen, aztán esetleg jövőre újra megpróbálom...
Wiiii, hazaértem negyed órával a japán éjfél előtt! :F Rosszul esett volna, ha nem sikerül, mert 11.-e (Takeru-szülinap :D) óta memorizálgattam, hogy ma meg a kedvenc SuG-gitárosomnak van a 25. szülinapja. :'D
Tegnap megnéztem a Little Ashes (Kis hamvak) c. filmet, amelyet Salvador Dalí emlékiratai ihlettek. Elég rossz kritikákat olvastam róla, a legtöbben azt sérelmezték, hogy Dalí és Federico García Lorca ihletet adó, éteri barátságát egy szimpla szerelmi történetté egyszerűsítették le. A többi támadás pedig főleg a Dalít játszó Robert Pattinsont érte, akit ugye nagy divat utálni az Alkonyat-beli szerepe miatt, de meg kell mondjam, én teljesen el tudtam vonatkoztatni (én sem szeretem Edwardot), sőt, szerintem még jól is játszott. Nagyon jó film volt, igazából. Még ha kissé hamis is volt, akkor is magával tudott ragadni, és azóta sem tudok szabadulni tőle... Sajnos hosszú keresgélés után sem sikerült megtalálnom a neten García Lorca verseit, így majd be kell ugranom valamikor a könyvtárba... Viszont néztem Dalí festményeket. Valahogy most azok is átértékelődtek bennem, így, hogy kicsit jobban ismerem a az alkotójukat. Keresni fogok róla valami hitelesebb életrajzi filmet is, úgy hallottam, most is készül egy újabb. Nagyon érdekes művész volt. A film másik pozitívuma, hogy a színészek, Pattinson és Javier Beltrán (akinek egyébként ez volt a második szerepe, ennek ellenére hihetetlen érzékenységgel játszott), megszólalásig hasonlítottak külsőleg az általuk megformált személyekre.