The Subways koncert

Jelentem, megéltem, és az eddigi mérési adatok szerint túl is! :D Mondjuk hangom előtte is alig volt, most meg már pláne csak az emléke maradt... xD
Uramisten, hogy ez mekkora volt már megint!! Sőt, még jobb volt, mint a Szigetes! Akármennyire is a Placebo a legnagyobb szerelem, be kell vallanom, egy best live band szavazáson csont nélkül a The Subwaysre szavaznék... Billy Lunn annyira ért a hangulatcsináláshoz, hogy az már-már embertelen! :D
Majdnem pontosan 20 órára értünk oda az A38 Hajóra, és hát alig volt ott valaki. Még az első zenekar alatt is alig lézengett ott pár ember. Aranyosak és lelkesek voltak a Nonverse-es srácok (meg a basszgitáros lány), a rövid kis koncertjük végén osztogattak demo CD-ket is, azt mondták hoztak 60 db-ot, nem tudom sikerült-e mindet elosztogatniuk, mi hoztunk el belőle. :) Meghallgattam délelőtt, határozottan jobb benyomásom volt most, mint pár nappal ezelőtti MySpace-es lecsekkolásomkor. :) A Nonverse után kis tépelődés után vettünk The Subwayses pólókat, Kriszta zöldet, én pirosat. :D Jól is tettük, mert ezek fogytak el először, majd az összes Subwayses... :) Utána a Nemjuci következett. Mikor az MTV játszotta a Runaway klipjüket, azt nagyon szerettem, de a lemezt meghallgatva ezen kívül talán egy szám ha megfogott... De igaza volt a wan2-nak! Hihetetlenül jók élőben! :D Sodró volt, lendületes, dallamos... :D Ők sem játszottak sokáig, az előadásuk után úgy döntöttünk Krisztával, hogy már nem megyünk ki a tömegből. Gergely viszont elment, és utána nem is sikerült megtalálnia minket Subways alatt. :S De azért remélem így is élvezte. ;D Kb. 20 percet vártunk a srácokra, időről-időre tömegesen együtt skandálva a nevüket. :D Várakozás közben sajnos valami nagyokos pasi állt mögöttünk, aki fennhangon kommentált mindent, és már az arcomat tudtam volna lekaparni tőle... Ráadásul mikor mindenki azt üvöltötte, hogy "Subways! Subways! Subways!", ő csak azért is "Charlotte! Charlotte! Charlotte!". Oké, szeressük Charlotte-ot, de akkor is... Utána elkezdődött! :D Sajnos nincs emlékező tehetségem a setlistek megjegyzéséhez, addig maradt meg, hogy Kaliforniával kezdtek, a második pedig a Young for Eternity volt. xD Amúgy meg eljátszottak majd mindent, kivéve persze a lassú számokat. Túlságosan fel volt pörögve a buli hozzá, úgy érzem. xD Meg kell mondjam, hiába a Strawberry Blonde a kedvencem, nem hiányoltam még azt se! :D Billy hozta a formáját, volt "Jó estét, Budapest!", "Tapsoljatok!", "Köszönöm!", sőt, a záró számnál, a Rock & Roll Queennél két sort magyarul énekelt el nekünk: "Te vagy a Nap, te vagy az egyetlen. You are so cool, Budapest is Rock & Roll!". Na, így kell kivívni mindenki imádatát, elég pár szó a közönséghez a nyelvükön és...! :D Billy egyébként is megint végig szóval tartott minket, volt a többszöri "Go fuckin crazy!!", mintha lehetséges lett volna nem megőrülni. xD Az a jó a Subways koncertekben, hogy igazi bulik, nem nagyon van pogó, hanem gyakorlatilag mindenki táncol! :D Eljátszottak egy új számot is a készülő harmadik albumokról, I Wanna Dance (With You) a címe, és hát egy újabb nagyon jó lemezt vetít elő! :D A színpad széléről folyamatosan beugráltak az emberkék a tömegbe bodysurfölni, vagy ha nem ugrottak elég gyorsan, a biztonságiak lökték be őket. xD Billy már a koncert elején közénk vetette magát, majd a Rock & Roll Queen alatt újból. Eladogatták őt a bárpultig, amire is felmászott, végigsétált rajta, felkapott egy pohár sört, visszajött a végére, belekortyolt a sörbe, majd az egészet a fejére öntötte! :D Már fent is van róla a videó YouTube-on:

Mint a videón is látható, utána a színpadról levezényelte a a bal-jobb oldalas üvöltözést. xD Most is pontozva lettünk a koncert alatt tízes skálán, Charlotte-tól - a Szigettel ellentétben - most elsőre megkaptuk a 10-est, de Billy még hergelt minket egy kicsit a 9,6-tal. xD Pedig volt, hogy annyira tomboltunk, hogy mozgott alattunk a hajó... Na, ez milyen? :D
Egyébként Billy-nek sok-sok új tetoválás díszíti a mellkasát, valamint most épp rövid a haja. Néztem a múltkoriban újabb képeket róluk, és akkor elég furcsa volt, de élőben megállapíthattam, hogy jól áll neki. :D Arra meg kíváncsi leszek, hogyha legközelebb jönnek, mennyi tetkója lesz addigra már! :D Mert kell, hogy jöjjenek! Nagyon hálás közönség voltunk, mindenki tudta és hangosan ordította a szövegeket, az Oh Yeah felét mi énekeltük el. xD És Billy meg is mondta, hogy csodásak voltunk! ;)

Meglepően jól bírtam a koncertet, gondolom ez az adrenalin-hatás, vagy valami hasonló. :D Egyszer kaptam köhögőrohamot, de még a Nemjuci előtt, azon kívül csak simán köhögtem a koncert alatt, de azt se teljesen végig. :) Tudtam táncolni, sőt még énekeltem is, mondjuk nem tudom, hogy gyakorlatilag adtam-e ki hangot, de nem lényeg. Most egy darabig nem fogok, az biztos... xD Kriszta sem bánta meg, hogy eljött, sőt, bevált a jóslatom, ez volt élete legjobb koncertje! :D

Végezetül egy kis ízelítő következik a The Subways koncertek miliőjéből. Én akkor szerettem beléjük, mikor anno Sziget előtt megnéztem a Fesztivál honlapján ezt a videót. :)

Még mindig...

Ohh, je. Lehet tippelni. Naná, talált. Még mindig beteg vagyok, a francba is... Hétfőn visszamentem az orvoshoz, és kiírt az egész hétre már. Viszont végre kaptam antibiotikumot, amit első körben sose ír fel, biztos bízik a szervezetem küzdőerejében... Megsúgom, nagyon-nagyon ritkán sikerül nélküle felépülnöm. :S
Most épp egész jól vagyok, remélem ez így is marad, mert... ma este Subways koncert. Parázok miatta, mert nagyon beteg voltam az elmúlt napokban. De nem hagyom magam, el akarok menni! Most nehogy már... Köcsög betegség. :@ Úgy állok hozzá, hogy a héten úgyis itthon kell maradnom, utána meg tavaszi szünet, szóval ha durván visszaesek, akkor is lesz időm kikupálódni... Remélem bírni fogom a koncertet... :S Áhhh, minek kellett nekem lebetegedni? Annyira vártam már... Mindegy, nagy levegő, menni fog!

Ehhh, valamikor a kezdetekkor megfogadtam, hogy nem írok bejegyzéseket a semmiről... Akkor most mégis mit csinálok? :D Jáááj.

Hamarosan végére érek a csupán 13 részes Vampire Knight animének, amit Edittől kaptam, de ha nem felejtette el, akkor ma elküldi nekem Krisztával a 2. évadot is, úgyhogy nem kell annyira félnem attól, hogy elfogy. Így is rendesen vissza kell fognom magam, mert kb. egy füst alatt meg tudnám nézni az egészet. Iszonyat jóóó! *.* Mondjuk az első rész után kissé... ehmm... Szóval, emberlány + kedves, vega vámpírfiú felállás, ne már... De utána kerestem, és a manga első kötete hónapokkal az Alkonyat előtt jött ki, úgyhogy ez megnyugtatott. :D És vannak benne gonosz vámpírok is, meg olyanok, akik csak a már említett fővámpír, Kaname-senpai miatt hajlandóak vértablettán élni. :) De nagyon jó egyébként, tényleg! :D Ja, és nem ilyen szerelmes történet kerekedett ám végül ki belőle! :D

Végezetül The Subways kedvenc videóklip, mert mi más? :D Egyébként nem olyan nagy durranások a videóklipjeik, inkább csak zenélgetnek bennük, nincs történet, grafika, vagy ilyesmi. De ez így illik is hozzájuk. :) Tessék nekem szurkolni, hogy meg- és túléljem a koncertet! xD

Itthon...

Beteg vagyok. :S Garatgyulladásom van, de én csak torokgyulladásnak becézem. xD Lehet azért kapott ez alkalommal ilyen fellengzős nevet, hogy különlegesnek érezhessem magam. *.*
Ez a harmadik nap, hogy itthon vagyok. Szerda reggel belázasodtam, aztán egész délután felváltva aludtam és néztem a plafont a 39,1 körüli lázammal. Szuper volt. Utána este átköltöztem a TV elé és zsinórban néztem Batman film 1-et, Bleachet, Vacsoracsatát, Narutót, Miami Inket, Barátok köztöt, Doktor Houset, Született feleségeket, South Parkot... Azt hiszem ez az ágyhozkötöttség iskolapéldája. :D Amúgy elvagyok... Elolvastam a Vörös és feketét az első rész végéig, szerintem tovább nem is fogom, mert a hétvégére még az Ivan Iljics halálát is be kell ütemeznem. :S Meg néztem animét, Skins 4. évadot, zenetévét... :) De közben voltak ám köhögőrohamaim, meg ilyen nyalánkságok, szóval annyira nem jó ám... Ma pl. keresztülhúzta a bishi-napunkat Edittel. :( Kriszta francia, Petra és Anita meg olasz versenyre mentek, úgyhogy Ritát leszámítva csak ketten lettünk volna, és ki lett adva, hogy most aztán beszéljük ki magunkat Japán-témában. :D Biztos vicces lett volna... :( Egyébként délután összefutottunk egy fél órára, mert kivette nekem az Ivan Iljicset a könyvtárból, én meg mentem a megcsináltatott szemüvegemért.
Apropó bishi... Még kb. vasárnap lecseréltem a fejlécet, csak elfelejtettem kiírni. Tudom, hogy túl rózsaszín, de egyszerűen megláttam a nagyjából megegyező háttérszínű Hizumi és SuG képet, és nem bírtam ki! :D

Óóó, tudom, miről írjak! :D Hogy is hagyhatnám ki! :) Hétfőn volt egy kissé hirtelen jött Cine-Java Filmklub, aminek keretében megnéztük a Team Building c. új magyar filmet. Elég jó volt, pedig a tartalom alapján nem sok jót reméltem. A vetítés utána volt egy kis közönségtalálkozó a rendezőnővel, és két szereplővel, köztük Nagy Péterrel. :) Utóbbiról annyit kell tudni, hogy a Lora férfi főszereplője, és 2 és fél éve nyáron Nikivel egy teljes napon át úgy, de úgy rajongtunk érte...! Akartunk neki csinálni rajongói honlapot, vagy legalább iWiW-es klubot, meg elutazni Debrecenbe megnézni színházban! :D Aztán másnap felébredtünk, és mindkettőnk rajongása hopsz, eltűnt... xD Hogy őszinte legyek, a Lorában sokkal jobban tetszett, bár igaz, ott a karaktere is színesebb volt, több lehetőséggel... De a találkozón nagyon intelligensen beszélt, és jól is nézett ki (a filmben elég lepusztult volt). :D

Aztán... Keddre muszáj tökéletesen felgyógyulnom, meeert megyünk The Subways koncertre!!! :D Bizooony! :D Végül tökre jól megszerveztem, rávettem Krisztát, hogy jöjjön, sőt még Gergelyt is, no meg Apukámat, mint főlebonyolító munkatársat. :D Annyira jó lesz! *.* A Szigeten is, ááááhh... Annyira-annyira-annyira jók voltak, pedig akkor még alig ismertem őket. Alig várom! :D Végre-végre eljutok valamire annyi siránkozás után. xD Egyébként az A38 hajón lesz, és nem is olyan drága a jegy (3900Ft). Két előzenekar lesz, a Nemjuci és a Nonverse, belehallgattam a számaikba, de inkább majd ott meglátjuk. :) Sajnálom, hogy Niki nem tud jönni, de remélem élmény és tapasztalat dús lesz az a tábor. ;)
Ez az abszolút kedvenc The Subways számom:

Prisoner

Öhmm... izé... Tegnap reggel sok időm volt (végül mégis elkéstem), felmentem MySpace-re, ahol a friss hírek között volt, hogy megújult Jeffree Star profilja. Mondom, ráérek, megnézem. Tudom, hogy ez az ember szörnyű, de az a helyzet, hogy szeretem hallgatni. (Kreatív) dalszöveg-mániás vagyok, és hát neki nagyon ütősek a szövegei, akárcsak az a bemutatkozás, amit az adatlapján találtam. Vannak benne olyan mondatok, amelyek egyértelműen csak a hatásvadászat kedvéért kerültek bele, viszont elolvasva volt, ami nagyon megfogott. Ma nekiültem, hogy lefordítom normálisan, mert érdekelt, aztán ha már rászánom az időt, le is írom egyúttal, és akkor meg már miért ne rakjam fel ide? Azt hiszem most már kicsit jobban értem, miért is ilyen ez a pasi. A fordítást kéretik nem felrakni sehová. Nem, mintha... Csak az eredeti szövegre rákeresve kismillió emberke különböző adatlapját kidobja a Google, akik saját bemutatkozásként alkalmazzák Jeffree szavait, épp csak a nevet cserélik ki benne... Mindegy. Itt van, akit érdekel elolvassa, akit nem, az nem.

>>Hi, a nevem Jeffree Star, és Isten egyszer azt mondta nekem, hogy a népszerűség egészségtelen, hát talán ezért vagyok én állandóan beteg. Szaladj és vegyél egy napszemcsit, ribi, mert a jövő rikító rózsaszín.

[elnézést, ha nem tudunk eredetiek lenni] de van egy sablonom, amiből kitörhetek.

Hirdetőtábla vagyok, a növekvő önteltséged, az önpusztításod és a csökkenő önbecsülésed hirdetem.

A saját testem kinézete minden lélegzetvételemmel meg- és átszabottabb. Nem akkor ijesztő a gyönyörűségem, mikor meztelenül fekszem a fürdőszoba padlóján, hanem mikor a tükörben bámulom magam és azon tűnődöm, mi van a festett érzelmeim és a sminkelt szemeim mögött. Nem vagyok egy kibaszott szépségkirálynő. Nem szépülni lépek be a fürdőszobába.. Tönkreteszem magam. Helyrehozom a kárt, amit magamban tettem. Akár tetszik NEKED, akár NEM. Leszakad a félelem mennyezete, mikor felkapom a legfrissebb divatlapot és látom, hogy senki sem néz ki úgy, mint én. De mi az az ÉN? Hová tűnt a „valódi” szó? Talán a valóság a szőke haj, a plasztikázott testrészek, a barna bőr és a porcelán fogak? Úgy gondolom, inkább az izzadt test, az elkenődött rúzs és a nagy száj, nem félni semmitől, és igazán SZERETNI magad, anélkül, hogy más akarnál LENNI. A hiúság szentélyében biztonságban vagyok, és megpróbálhatsz megtörni, csak magadnak fogsz ártani, úgy, ahogy nekem akartál.

Én a kisminkelve fogok meghalni, te pedig nem. Van célod? Mert valahol a saját különleges rondaságodban elveszetted az értelmet, és elfelejtetted, mit mondtál. Szóval zárd középre a szöveget és írj egy kicsit többet, ez mind az enyém..és ez mind szükségesszükségesszükséges.
Énénénénénén.

A te utolsó mondataid a feledésbe fognak merülni, mert senki sem fog rájuk figyelni.
Még van idő, a műtét itt nem opció.

Azt mondták, egy senki leszek, de van bárki is a világon, akit érdekelnek? Kinek vannak ilyen fantasztikus és lelkes rajongói? Az embereknek szüksége van arra, hogy gyűlöljenek, mivel gyűlölik magukat. El akarják hinni a pletykákat rólam, mert róluk nem pletykálnak. Maradni vagyok itt, a gyémánt szemüvegkeretemmel, a pink rúzsommal, szóval szokj hozzá, és törődj magaddal, mielőtt velem kezdenél szívózni.

Menekülő autóként száguldok el a valódi érzelmek elől. Számodra én vagyok Miss Metamfetamin, az igazság az orrod előtt. Mosolyogj csak a benzin-fogaiddal, és kényszerítsd ki az együttérzést. Hadd legyek én az egyetlen dolog, ami összetöri a szíved, mert úgysem úszod meg. Szükséged van egy olyan valakire, mint én, hogy rosszul érezd magad miatta.

Minden egyhangú, mint a kibaszott halott szemeim, és azt fogom mondani: „Én vagyok az egyetlen Miss America. Az vagyok, aminek anyádnak kellett volna lennie. Tökéletes vagyok.”

„Le akarom vetni a címkéket. Nem akarom az egész életem egyetlen szóba belezsúfolni. Egy történetbe. Találni akarok valami mást, ismeretlent, egy helyet, ami nincs rajta a térképen. Egy igazi kalandot. Egy szfinxet. Egy rejtélyt. Egy űrt. Ismeretlent. Definiálatlant.”

„Az egyetlen módja, hogy megtaláld az igazi boldogságot, az, hogy legyél teljesen kinyitott. Bizonyára mindenki szeret istent játszani, de számomra ez egy teljes állás. Amit ha nem értesz meg, attól még semmi sem lesz egyszerűbb.”<<

eredeti szöveg: ITT

KAMIkaze Attack!!!

Hogyan mélyítsd el totálisan szerelmedet a japán zene iránt? Menj el egy KAMIkaze Attack bulira! :D Ha nem lennék fáradt, vigyorogva ugrándoznék fel-alá a szobámban, annyira állati jó volt! :D

Fél 5 körül elmentem Editért, és átjöttünk hozzánk, majd 5 után Kriszta is csatlakozott. Mutattunk neki egy-két képet/klipet, aztán elment, én meg nekiálltam összekészülni. Kb. fél 9-re értünk oda a Kerékhez, ami már a harmadik meghirdetett helyszín volt. Maga a buli egy katakomba kinézetű pincében lett volna, mikor lementünk, kaptunk pecsétet. A srácok ott magyarázták, hogy hűűű az egyik lány a seggére kapta, aztán Edit nagy kegyesen felajánlotta a mellkasát, aztán persze én is követtem a példáját... :P A tinta kb. egy perc múlva már totál összefolyt, amitől leginkább leprásnak néztünk ki. :D Több srácnak a nyakán volt egy ugyanolyan sötétkék folt, ők olyanok voltak, mint akiknek elfertőződött a vámpírharapásuk. :F A pincében voltak kirakva képek együttesekről, bár ez sem sokat javított az összhatáson. :) Lecuccoltunk, aztán Edit felment Tomival, akit már régről ismerünk, én meg ott ücsörögtem egyedül, mire egy srác végre odajött bemutatkozni. "Stofinak hívnak... izé... leesett a táskád..." Le hát. Bele a srácba(!), úgyhogy első körben felszaladtam táskát mosni. xD Utána odamentem Editékhez, és Tomi kérdezte, hogy nem tudjuk-e hogy került ide a japán lány... Visszatérve felismertem, hogy a "japán" lány az iskolatársunk, úgyhogy odamentünk bemutatkozni. Nominnak hívják, és igazából mongol. :) Aztán megérkeztek a japán srácok! :D Az egyik lány ismerősei voltak. Szegeden tanulnak orvosnak, és itt vannak már 2-3 éve, és alig tudnak valamicskét magyarul. Megmondtam nekik, hogy tanuljanak keményebben. :P Egyébként volt egy magas, Yoji, meg egy alacsonyabb, akinek nem tudom leírni a nevét, kb. Jao-nak kell kiejteni. Na mármost, bedobsz két japán fiút a japánmániás kiscsajokhoz... xD A végén már ott tartottunk, hogy Jao mondta, hogy ez volt az eddigi legjobb magyarországi napja, hogy menjünk majd Szegedre tanulni, meg hogy a kecskemétiek sokkal kedvesebbek, mint a szegediek, és húúúúúúúú. :) Eléggé körül voltak rajongva, na! :D Jao mesélte, hogy azért rossz a japánok angol kiejtése, mert leginkább idegennyelven csak írni tanítják meg őket, el kell jönniük külföldre ahhoz, hogy megtanulhassanak beszélni is. Magyarország előtt Amerikában tanult, ahol elmondása szerint minden lány kövér, ellenben mi gyönyörűek vagyunk, és imád mindannyiunkat, és menjünk Szegedre. xD Tanítottak is nekünk valamiket japánul, de semmire sem emlékszem, bár tuti ők se jegyezték meg a cserébe kapott megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértet. xD Ám kanyarodjunk csak vissza a katakombához! :D Fél 10 körül egyszer csak elkezdett gyors ütemben szivárogni a szarszagú víz, ami igen hamar a "terem" közepére szorított minket. Yoji átadogatta a cuccaimat a vízen, szerintem azt hitte, hogy beköltözni jöttem, mert Edit nagy táskájától, a kettőnk kabátjain át a váltócsizmámig, minden volt ott. :F Utána felmentünk a kocsma részére, hogy ott folytatjuk. Na de az meg tele volt a vendégekkel, így hát kitódultunk az utcára. Nomin elmondása szerint ez idő alatt próbálták bent japán diszkózenével elűzni a rockereket, de nem jött össze. Viszont kint végre elkezdtünk összeismerkedni, mindenki mindenkivel. :D Úgy gondolom, jól jött a kiűzetésünk a pincéből, mert így megvolt az összetartozásunk, a sok nem japán bulira jött emberrel szemben. (Meg ugye a beszédtéma is: water! xD) Hosszas töprengés utána odamentem az egyik lányhoz, hogy "Figyelj, téged nem Lucának hívnak?", ééés úgy hívták. :D Ő anyukám volt kolléganőjének a lánya, akit évek óta nem láttam. :) Valamint odajött hozzánk spanolni az egyik srác. :D Nem akarok tippeket adni, de kifizetődő lehet egy heteró fiúnak is melegnek kiadnia magát, mert akkor aztán bármit lehet, mert úgyse tolja el magától egy lány se. xD A srác akárhányszor meglátott, a nyakamba ugrott, meg amúgy is nagyon aranyos volt, de ő sem volt már józan. :F Egyébként ki-be járkáltunk az utcára, aztán egyik alkalommal mikor bementünk, elkapott, és hát olyan táncot eszközölt velem a kedvenc zenéjére, hogy... :D Neeem fogom leírni mire, de nem japán volt. xD Onnantól viszonylag huzamosabb ideig bent táncoltunk, együtt Yojival. Tudjátok, mi a j-rock legnagyobb előnye? Táncolható, mégis rock, és még kurva jó is! :D Jajj, nagyooon. :D A buli ezidőtájt helyezkedett el véglegesen bent, mert kijött egy rendőr, hogy ugyan fáradjunk már be... :S De addigra már bent megfogyatkoztak a vendégek, úgyhogy átvettük a hatalmat! :D Aztán mikor már kicsit kezdtünk fáradni, leültünk a másik teremben beszélgetni Jaoval. :) Egyszer csak rámköszön Gergely, Hajni fia. :D Mondtam neki, hogy mi van, megjött az ellenőrző bizottság? xD Neeem... :P Bemutattam Editnek, ő meg volt olyan aranyos, és kiharcolta, hogy meghívhasson minket egy-egy vodkanarancsra. :) Kicsivel később leültünk a "tánctér" melletti asztalhoz, és akkor szépen ránktapadtak a 15 éves kissrácok. :F Mikor már két oldalról mászott rám egy-egy, Nomin benyomta, hogy Máté mit fog hozzá szólni...! xD Ez kicsit lehűtötte őket, bár az SP-hasonmás fiú még sokáig próbálkozott, csak hát... nagyon picike volt. :) Edit fél három körül ment el, én maradtam fél négyig. Sajnos véget ért már akkor a party, pedig egészen négyig volt meghirdetve. :( Kár, pedig épp kérni akartuk nem-tudtunk-rájönni-honnan-vagyunk-ismerősek-egymásnak Mónival a SuGtól a P!NK masquerade.-et. :( Minden jónak vége szakad... Aztán jött apukám értem és Gergelyért, és hazavittük Lucát is. :)
Következő lépés: Kérni fogok Edittől animéket, és ráállok a témára, mert én akarok KAMI-kra (Kecskeméti Anime Meet) járni! A következő ilyen j-rockos buli meg elvileg júniusban lesz, szóval arra meg ha törik, ha szakad. :D Egyébként nem mi voltunk az egyetlen kezdők, meg volt olyan is, aki inkább csak animés, meg persze, aki csak a zene miatt jött. Beilleszkedtünk mi egy pillanat alatt. :D
Aaaannyiraaa...! :D

Csodaország

Igazság szerint Vörös és feketét kellene olvasnom, mert szerdán már hatalmas TZ-t írunk, amiben benne lesz az is... De most rám jött, hogy irkáljak ide. Bár ha a világ egy ideális hely lenne, akkor most nem lennék gépközelben. Bécsben lennék, 30 Seconds to Mars koncerten. Lehet épp ebben a pillanatban énekli Jared a 100 Suns, nem is olyan messze tőlem... Még közelebb pedig a The Grenma játszik. Ott sem vagyok ott, értelemszerűen. Nem jött össze, pedig nagyon vártam már. Mindegy, majd megnézem őket jún. 26-án a Rocktárban... Remélem. Addig meg koncentráljunk arra, hogy holnap japán buli Edittel! :D Kicsit parázok miatta, hogy őszinte legyek. Annyira kis kezdők vagyunk még... :) Oké, Edit nagyon pró anime-manga témában, de a zene már nála is más tészta. Én meg rohadt sok mindent meghallgattam az elmúlt egy hónapban, de, hát... még felületes, ugye. De majd valahogy feltaláljuk magunkat, biztosan! :D

Múlt hétvégén volt nálunk Niki. :) Pénteken még elszántan besétáltunk a városközpontba, ám szombaton és vasárnap ki sem mozdultunk itthonról. Nem baj, kell ilyen is. :) Ijesztően el tudunk lenni a kis világunkban, igazából. :D Néztünk sok-sok filmet, amik közül kiemelném a Ragyogást, és tisztelettel megkérném az esetleg erre tévedő Stephen King rajongókat, akiknek ez a kedvenc könyvük/filmjük, hogy lépjenek velünk kapcsolatba, és ugyan magyarázzanak már meg nekünk egy-két funkció nélkülinek tűnő jelenetet, köszi! xD

Hétfőn pedig voltunk Alice Csodaországbanon Pesten, az IMAX-ban (bezony, bunkó magyarosan nem ájmexnek ejtem :P). Tényleg hatalmas. :o A film előtt egy kedves néni bemondta, mit kell tenni szédülés stb. esetén. :D Ehhh, ha ezt velünk is megosztották volna az Avatar előtt... :P A szemüveg kisebb volt, mint a kecskeméti, alig tudtam ráapplikálni a szemüvegemre. Az első negyedórában fel is adtam, mondván annyira nem rossz a szemem, de miután szúrni kezdett, inkább visszatákoltam az eredeti konstrukciót. Kedves 30D-s mozik, tessenek már számolni a szemüvegesekkel is!

Egyébként a film nagyon-nagyon jó volt! :D Nem él bennem túl élesen a Disney-rajzfilm, de még így is észleltem változtatásokat. Tim Burton továbbra is egy zseni, bár lehetett volna még-még-még burtonösebb.^^ Helena Bonham Carter aranyos volt a nagyfejű Vörös Királynő szerepében. :D Szimpatikusabb volt a kisebbségi komplexusával, mint a Fehér Királynő (Anne Hathaway). Bár be kell valljam, utóbbi minden kétséget kizáróan a mozi egyik legemlékezetesebb szereplője. xD Alíz (Mia Wasikowska), mert őszinte köszönetem a szinkronnak a magyar megnevezésért, a címfordítók is igazán megtehették volna, is el volt találva, valamint jól szórakoztunk a Kör Bubin (Crispin Glover) is! :D Ééés végül, de nem utolsó sorban, Johnny Depp. Őrült, megszoktuk. Annyira imádom, mikor ennyire nagyon elvont valamiben! :D Hihetetlenül édes volt az egész karakter, enyhén elütött az eredetitől, valamint nagyobb szerepkört is kapott. SPOILER A film kissé hajazott arra, hogy Alízt és a Bolondos Kalapost összehozza, ami mondjuk csöppet perverz lett volna... Elgondolkoztam, milyen jó lett volna, ha a hajón egy hétköznapi kinézetű Johnny Depp odalépett volna Alízhoz, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert ezzel a mozdulattal csináltam volna Óz-koppincsot (Dorothy és a Madárijesztő barátja) a történetből. xD SPOILER VÉGE Johnny magyarhangja Nagy Ervin volt, aki az egyik kedvenc Depp-hangom. :) Őt hallhatjuk a Volt egyszer egy Mexikóban, a Charlie és a csokigyárban, valamint a Sweeney Toddban is. Sokkal jobban vissza tudja adni Johnnyt, mint pl. Stohl, aki szvsz egyáltalán nem illik hozzá, hiába szinkronizálta már kismilliószor. Ó, majdnem kifelejtettem a szereplők közül Vigyori Úr őmacskásságát! ;) Végezetül össze kellene vetnem az Avatarral a filmet, mint minden embernek, aki látta mindkettőt? Nem fogom tudni. Elfogult vagyok mind Johnny, mind Tim Burton, de még Helena Bonham Carter irányába is. xD Valamint az Almost Alice CD-t is változatlanul imádom! :) Nagyon szép és látványos volt ez is, az is, de nem kérdés, melyiket fogom jobban szeretni.

Ez alkalommal is a rakosgassuk-be-mit-hallgatok jegyében zárnám a bejegyzésem. Blurt. Britpop alapegyüttes, akivel az első találkozásom nem volt túl kellemes (konkrétan végigszenvedtem a best ofot), ám azóta akárhányszor hallgattam bele, ilyen-olyan indíttatásból, egyre jobban tetszett. Aztán, szép és jó a japán rockzene, de már kezdett britpop-hiányom lenni, főleg hogy szép napsütéses tavasz van, és ilyen időben ezt a műfajt a legjobb hallgatni, mert egyszerűen illik hozzá. :) Szóval, lényeg, ami lényeg, nem volt szerelem első hallásra, de kezdek egyre jobban belehabarodni a Blur zenéjébe. :)

Nőnapi

Színházba akarok menni! Az Operettbe... Tavaly szeptemberben voltam utoljára. Ott nincs pótszék-jegy. :( Hiányzik... Egy ideje nagyon meg szeretném nézni a Szentivánéji álmot., akármennyire vegyes véleményeket hallottam is róla. Játszik abban is Bereczki Zoli... Tudom, hogy láttam őt az utóbbi időben koncerteken, többször is, de színdarabban már olyan régen... Már csak pár nap, és elkezdik játszani a Rebeccát (A Manderley-ház asszonya). Bereczki Zoltán, Szinetár Dóra, Mészáros Árpád Zsolt, Polyák Lilla stb. Annyira szeretném megnézni. Még jobban, sokkal jobban, mint a Szentivánéjit. Eszmélet jó lesz, érzem. Sőt, ezt nézve, tudom is:

Volt filmklub. Nem tudok róla mit írni, látni kellene hozzá A mások életét. Amit amúgy tényleg érdemes megnézni, mert... katartikus. Újranéztük a zárójelenét, most is kirázott a hideg.
Meg ugye Nőnap van! :D Az osztály fiúi nevében kaptunk nemtudtammegjegyeznimilyen cserepes virágot, plusz a díszteremben pár gitáros srácból és két tanárúrból verbuválódott zenekar elénekelte nekünk az Álomarcú lányt! :D Az első sorban álltunk, hátranézve meg is jegyeztem, hogy valószínűleg ilyen lehetett egy Back Street Boys koncert is. xD Én ennyi lányt még nem láttam egy rakáson! :D Mielőtt elkezdték, az egyik fiú felállt és levette a pulcsiját, ami elkezdte magával húzni a pólóját is, mire a lánytömeg sikítani kezdett, hogy "Jól kezdődik, jól kezdődik!". xD Eszméletlen kedves gesztus volt ez az egész tőlük! :) (Mármint a minikoncert. :D)
Nem mellékesen Zoltán-nap is ma van, szóval boldog névnapot nekik, főleg egyetlen és utánozhatatlan apukámnak! :D Meg természetesen kedvenc színházi színészemnek, Bereczki Zoltánnak is! :D

Neeeeeeeeeem bírom ki! Tudom, sok lesz már a SuG klip, de ez annyira tetszik! :D Itt eszméletlen jó a klip is és a szám is. Takeru (az énekes) vámpír benne! :D Mondjuk igazából egy 2009-es klipben mi más lenne? Ahogy a KecskemétiEst írta a Rémségek cirkusza kapcsán, "Lassan csodálkozni fogunk, ha egy jóképű tinisrác nem vámpír", és hát kb. xD A klip elején pedig megfigyelhető a feszélyezett bemondó, aki biztos valószínűleg nem tud angolul. xD

The MySpace Lovestory

Hey, hey, Nikki! :D Ugye megmondtam, ugye megmondtam... :) Nikki Sixxnek és Kat von D-nek együtt kell lenni, mert az úgy normális (vagy épp elcseszett, ha a múltkori bejegyzésemre akarok visszautalni :D). Ez tény, és úgy látszik ők is kezdenek rájönni. :)

Fantasztikus szappanoperának lehetnek tanúi a MySpace azon felhasználói, akiknek ismerőse mind Nikki, mind Kat. Na, én speciel pont ilyen vagyok. xD
Azt eddig is tudva levő volt, hogy hőseink barátságban váltak el, szóval az teljesen természetes volt, hogy Kat többször is kiírva, hogy pl. épp Nikki rádióműsorát hallgatja, ez még - sajnos - nem jelentett semmit. De aztán, március 3-án Nikki feltöltött egy Kattel közös képet, "Good morning America,March 1-2010" címmel, valamint visszarakta őt a Top Friends közé, harmadiknak (Anno első volt, de mai késik, nem múlik! :D). Ezek után megindult a nagy találgatás a hozzászólok között, amire természetesen semmi reakció nem érkezett az érintettektől, biztos poén bizonytalanságban tartani a jónépet... :P
A második felvonás keretében Nikki ma reggel kiírta, hogy "hurry home girl", majd Kat egy óra múlva, hogy "Headin back to the City of Angels...". :) Persze Nikki, felettébb rejtélyesen, nem írta, ki az a "girl" (a lányrajongók neki is álltak biztosítani őt arról, hogy biza sietnének xD), de ha hozzáadjuk Kat postját, akkor... Akkor nagyon remélem, hogy most az van, amire gondolok! :D

Egyébként Katnek most tényleg ilyen furalila színű haja van. Nem rossz, de szerintem tuti megint vissza fogja festeni feketére. :)

Amúgy, nézem a Miami Inket! :D A TV6-on megy minden hétköznap este. Olyan csatonám legalább még van... :P Az LA Ink szerintem jobb, de ezt is kezdem nagyon megszeretni. Néztem már Kat megérkezése előtt is (Darren Brass eltöri a kezét, és akkor ugrik be, majd ottragad.), aztán egyre jobban megszeretem az itteni tetováló srácokat is. :) Chris Núñez (képen második) a kedvencem, meg Yoji Harada (utolsó), aki még csak tanonc, és ezért halálba szívatják szegényt. x) Meg Kat, persze. :P Eszméletlen milyen szép tetoválásokat csinál ez a csaj...

Néha ismeretlen távolba vágyom...

Olvastam egy szörnyű lehúzó blogbejegyzést a minap a Japán-fanatikusokról. Teli volt dühös mocskolódással, mint hogy pl. mind ronda és kövér, ezért ebben élik ki magukat, gusztustalanok a cosplay ruháikban, a lányok biztos leszbikusok, mert másképp miért jönnének be nekik azok a lányos kinézetű srácok!? Nem is kommentálnám. Szánalmas. NA, én azokat az embereket gyűlölöm, akik rászánják az időt, hogy nyilvánosan, de arc nélkül mások lelkébe gázoljanak, ill. annyi önkontrolljuk sincs, hogy az ilyeneket magukban tartsák... De nem ez a lényeg! Egy érdekes része volt, mégpedig az, hogy ezek az otakuk elvágyódnak, természetesen Japánba... Ami a cikkíró szerint, természetesen, egy mocskos szar hely igazából, csak a rajongók ezt nem látják meg, de mindegy is, mert 90%-uk az életben nem fog eljutni oda... Ezen elgondolkoztam. Mármint nem azon a gonoszságon, ami fröcsög a "kedves" íróból, hanem ezen az elvágyódás-dolgon. Nekem is van ilyen. Anglia. Nem régóta, kb. télen alakult ki ez bennem, előtte csak a nagyon-szeretnék-egyszer-elmenni-oda dolog volt. De akkor valami megváltozott ezzel kapcsolatban, és néha rám is rám jön... Aztán naná, hogy én is idealizálom a Brit-szigeteket! :) Ha esik az eső, mikor kint sétálok az utcán, arra gondolok, hogy nem baj, hisz Angliában is mindig esik... Ja, és már-már szabályosan megsértődök, mikor angol órán állandóan lefikázzák az angol humort, és, többek között, Monthy Pythont akarok nézni. :D Oké, a steaket azért well-done kérném, na! :'D Viszont pl. nagyon élveztem a Wimbledon c. filmet, amiről külső forrásokból azt tudom, hogy szar, de aaannyira angol volt többször is, hogy váááááá..! xD Gondolom ugyanazért Nagy-Britannia az én álomországom, amiért az otakuknak Japán. Imádom a britpopot, meg az angol zenéket úgy általában, a színészeket, a filmeket...
Ez baj lenne? Olyan dolog, amiért bántani kell valakit? A romantikus írók egzotikus tájakra vágyódtak el, csak nekik volt szabad? :) Egyébként alapból nem érzem úgy, hogy rossz helyre születtem volna, meg kifejezetten szeretem Magyarországot, meg azt, hogy magyar vagyok, akármi van is itt, csak néha jólesik az embernek álmodozni arról, hogy van egy hely, ahol minden szép és jó... (Mondjuk, én nem vagyok olyan fanatikus, hogy X-ország-mindenek-felett. Sőt, mostanában kezdek teljesen elkorcsulni így ízlés terén, ami szarul hangzik... Túl sok minden vonz. :S)
Tökéletes ország meg, tudjuk, csak egy van: Svájc! :P xD

Jaaaj, tudom, mi illik most tökéletesen ide! :)

Bereczkisen, mert számomra vele az igazi, meg, persze, Puskás Petivel, mert nálunk ő énekelte a Padlásban. :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na, és most átveszem ezt a jó szokást Edittől, és berakosgatom, hogy épp mit hallgatok! :D Aztán majd meglátjuk meddig fogom ezt csinálni... :) Ez még mindig J-Rock, vagyis nem, mert Heavy Positive Rock, ahogy ők kategorizálják magukat. :) SuG. Aranyos, kis vidám együttes. :D Nikinek nem ajánlott, mert ők már hajaznak a "japán tinilány pop"-kinézetre, csak ugye fiúk... (Melleges 15-nek néznek ki, de már 20 fölött vannak... Igazságtalan. Ja, és elvileg magasabb vagyok az énekesnél! :S)

Hááát, ennek meg kicsit unalmasabb a klipje, de ezen a "viviviije" refrénen olyan kellemesen elvigyorogtam suliba menet. :D

Régi kerékvágás

Lecseréltem a fejlécet. :) Eredetileg D'espairsRay-es akart lenni, de miután ráraktam Hizumit, erőt vett rajtam, hogy a másik kedvenc japánomat is rá akarom rakni, főleg, hogy a napokban anyukámat rávettem, és végignézte velem A halállista mindkét részét (végül már neki is nagyon tetszett :D). Szóval bal oldalt Hizumi, jobb oldalt L, alias Matsuyama Kenichi! :D Ja, és amíg el nem felejtem, berakom a kedvenc D'espairsRay klipemet:

Egyébként majd 20-án megyünk Edittel J-Rockos bulira, amire - mielőtt még valaki képes megkérdezni - NEM repül ide Japánból egy együttes sem, hogy fellépjen a kecskeméti MÁV Kultúrházban, hanem DJ-k lesznek! :P:D Ja, igen, még mindig bele vagyunk bolondulva Japán zenei világába... :)

"Itsuka dare mo mugen no kaze ni naru"
(Ez a fenti számból van. És fogalmam sincs, mit jelent. :D)

Voltunk pénteken a magyar fakttal színházban. A Gogol. Utóirat. c. színpadi fantáziát néztük meg. Hát, be kell valljam, eléggé öncélú darab volt... Az előadás után volt beszélgetés a színészekkel, amiből megtudhattuk, hogy a fele improvizáció volt, a rendező csak annyit kötött ki, hogy próbáljanak meg gogoli szöveggel improvizálni. Ez az ő különleges módszere. Elolvastatott velük egy rakat Gogol művet és levelet(!), így ők nagyon képben voltak, de konkrétan a közönség, beleértve még a magyar tanáromat is, nem... Konkrét történet meg nem volt. Ami viszont nagy pozitívum, az a hangulata az egésznek. Mikor bejöttünk vodkával és uborkával kínáltak minket, a halott üdvéért. Egy hosszú lépcsősor vezet fel az Üzemszínház előadótermébe, az meg végig mécsesekkel volt kirakva. A mécsesek később az előadásban is jelentős szerepet játszottak, volt, hogy csak azok égtek. Meg a második felvonásban voltak nagyon jó részek, még ha közük nem is nagyon volt egymáshoz.

Mostanában minden hétfőn filmklub volt. Tegnap A mások élete c. filmet néztük, aminek az alaptémája a berlini fal lebomlása előtti NDK-ban zajló lehallgatások, egy mély drámába ágyazva. A főszereplő pár egy író és egy színésznő, akikre Stasi-ügynököt állítanak... Nagyon megrázó film. Ezzel álmodtam éjszaka. Várom már a jövőhetet, hogy elmélyedjünk benne.
Az ezelőtti két alkalommal pedig a musical volt a téma. Az első előadáson videóról kivetített botrányosan rossz minőségű, 20-25 perces részleteket néztünk a Hegedűs a háztetőnből, a Hairből (Végig rázott a hideg. Már-már megfeledkeztem arról, mennyire nagyszerű.), az Evitából és a Macskákból (továbbra is utálom). Kár volt érte a másfél óra... A pasi semmit nem mondott el, a történetet leszámítva... Aztán itthon jobb minőségben megnézem... A második alkalom viszont jó volt, azt az csinálta, aki a vámpírosat és a Tim Burtonöset, a film és a zene kapcsolatáról beszélt, nagyon érdekes volt, mondott újdonságokat, mutatott rövidebb és kevésbé ismert film jeleneteket is. Még akkor is fényévekkel verte az első részt, ha a végére meghalt a számítógép! :D Pedig az elején szerénykedett, hogy a második rész sosem lehet olyan jó, mint az első. :D (Eszter 5 perc után odasúgta nekem, hogy szerinte már most nyert. Naja. :P)

Ennyi lett volna, amiről most így szerettem volna írni. Mennem kell tanulni. Sokat, sokat, nagyon sokat. Rengeteg dolgozatot írunk, meg a Beszterce ostromával is haladni kéne, mert már elkezdtük. :S De, amúgy tetszik! :D Csak be kellett érte áldoznom a faktos Byront, pedig az is érdekelt volna... Azt hiszem, túl sok minden érdekel.