Régi kerékvágás

Lecseréltem a fejlécet. :) Eredetileg D'espairsRay-es akart lenni, de miután ráraktam Hizumit, erőt vett rajtam, hogy a másik kedvenc japánomat is rá akarom rakni, főleg, hogy a napokban anyukámat rávettem, és végignézte velem A halállista mindkét részét (végül már neki is nagyon tetszett :D). Szóval bal oldalt Hizumi, jobb oldalt L, alias Matsuyama Kenichi! :D Ja, és amíg el nem felejtem, berakom a kedvenc D'espairsRay klipemet:

Egyébként majd 20-án megyünk Edittel J-Rockos bulira, amire - mielőtt még valaki képes megkérdezni - NEM repül ide Japánból egy együttes sem, hogy fellépjen a kecskeméti MÁV Kultúrházban, hanem DJ-k lesznek! :P:D Ja, igen, még mindig bele vagyunk bolondulva Japán zenei világába... :)

"Itsuka dare mo mugen no kaze ni naru"
(Ez a fenti számból van. És fogalmam sincs, mit jelent. :D)

Voltunk pénteken a magyar fakttal színházban. A Gogol. Utóirat. c. színpadi fantáziát néztük meg. Hát, be kell valljam, eléggé öncélú darab volt... Az előadás után volt beszélgetés a színészekkel, amiből megtudhattuk, hogy a fele improvizáció volt, a rendező csak annyit kötött ki, hogy próbáljanak meg gogoli szöveggel improvizálni. Ez az ő különleges módszere. Elolvastatott velük egy rakat Gogol művet és levelet(!), így ők nagyon képben voltak, de konkrétan a közönség, beleértve még a magyar tanáromat is, nem... Konkrét történet meg nem volt. Ami viszont nagy pozitívum, az a hangulata az egésznek. Mikor bejöttünk vodkával és uborkával kínáltak minket, a halott üdvéért. Egy hosszú lépcsősor vezet fel az Üzemszínház előadótermébe, az meg végig mécsesekkel volt kirakva. A mécsesek később az előadásban is jelentős szerepet játszottak, volt, hogy csak azok égtek. Meg a második felvonásban voltak nagyon jó részek, még ha közük nem is nagyon volt egymáshoz.

Mostanában minden hétfőn filmklub volt. Tegnap A mások élete c. filmet néztük, aminek az alaptémája a berlini fal lebomlása előtti NDK-ban zajló lehallgatások, egy mély drámába ágyazva. A főszereplő pár egy író és egy színésznő, akikre Stasi-ügynököt állítanak... Nagyon megrázó film. Ezzel álmodtam éjszaka. Várom már a jövőhetet, hogy elmélyedjünk benne.
Az ezelőtti két alkalommal pedig a musical volt a téma. Az első előadáson videóról kivetített botrányosan rossz minőségű, 20-25 perces részleteket néztünk a Hegedűs a háztetőnből, a Hairből (Végig rázott a hideg. Már-már megfeledkeztem arról, mennyire nagyszerű.), az Evitából és a Macskákból (továbbra is utálom). Kár volt érte a másfél óra... A pasi semmit nem mondott el, a történetet leszámítva... Aztán itthon jobb minőségben megnézem... A második alkalom viszont jó volt, azt az csinálta, aki a vámpírosat és a Tim Burtonöset, a film és a zene kapcsolatáról beszélt, nagyon érdekes volt, mondott újdonságokat, mutatott rövidebb és kevésbé ismert film jeleneteket is. Még akkor is fényévekkel verte az első részt, ha a végére meghalt a számítógép! :D Pedig az elején szerénykedett, hogy a második rész sosem lehet olyan jó, mint az első. :D (Eszter 5 perc után odasúgta nekem, hogy szerinte már most nyert. Naja. :P)

Ennyi lett volna, amiről most így szerettem volna írni. Mennem kell tanulni. Sokat, sokat, nagyon sokat. Rengeteg dolgozatot írunk, meg a Beszterce ostromával is haladni kéne, mert már elkezdtük. :S De, amúgy tetszik! :D Csak be kellett érte áldoznom a faktos Byront, pedig az is érdekelt volna... Azt hiszem, túl sok minden érdekel.