Néha ismeretlen távolba vágyom...

Olvastam egy szörnyű lehúzó blogbejegyzést a minap a Japán-fanatikusokról. Teli volt dühös mocskolódással, mint hogy pl. mind ronda és kövér, ezért ebben élik ki magukat, gusztustalanok a cosplay ruháikban, a lányok biztos leszbikusok, mert másképp miért jönnének be nekik azok a lányos kinézetű srácok!? Nem is kommentálnám. Szánalmas. NA, én azokat az embereket gyűlölöm, akik rászánják az időt, hogy nyilvánosan, de arc nélkül mások lelkébe gázoljanak, ill. annyi önkontrolljuk sincs, hogy az ilyeneket magukban tartsák... De nem ez a lényeg! Egy érdekes része volt, mégpedig az, hogy ezek az otakuk elvágyódnak, természetesen Japánba... Ami a cikkíró szerint, természetesen, egy mocskos szar hely igazából, csak a rajongók ezt nem látják meg, de mindegy is, mert 90%-uk az életben nem fog eljutni oda... Ezen elgondolkoztam. Mármint nem azon a gonoszságon, ami fröcsög a "kedves" íróból, hanem ezen az elvágyódás-dolgon. Nekem is van ilyen. Anglia. Nem régóta, kb. télen alakult ki ez bennem, előtte csak a nagyon-szeretnék-egyszer-elmenni-oda dolog volt. De akkor valami megváltozott ezzel kapcsolatban, és néha rám is rám jön... Aztán naná, hogy én is idealizálom a Brit-szigeteket! :) Ha esik az eső, mikor kint sétálok az utcán, arra gondolok, hogy nem baj, hisz Angliában is mindig esik... Ja, és már-már szabályosan megsértődök, mikor angol órán állandóan lefikázzák az angol humort, és, többek között, Monthy Pythont akarok nézni. :D Oké, a steaket azért well-done kérném, na! :'D Viszont pl. nagyon élveztem a Wimbledon c. filmet, amiről külső forrásokból azt tudom, hogy szar, de aaannyira angol volt többször is, hogy váááááá..! xD Gondolom ugyanazért Nagy-Britannia az én álomországom, amiért az otakuknak Japán. Imádom a britpopot, meg az angol zenéket úgy általában, a színészeket, a filmeket...
Ez baj lenne? Olyan dolog, amiért bántani kell valakit? A romantikus írók egzotikus tájakra vágyódtak el, csak nekik volt szabad? :) Egyébként alapból nem érzem úgy, hogy rossz helyre születtem volna, meg kifejezetten szeretem Magyarországot, meg azt, hogy magyar vagyok, akármi van is itt, csak néha jólesik az embernek álmodozni arról, hogy van egy hely, ahol minden szép és jó... (Mondjuk, én nem vagyok olyan fanatikus, hogy X-ország-mindenek-felett. Sőt, mostanában kezdek teljesen elkorcsulni így ízlés terén, ami szarul hangzik... Túl sok minden vonz. :S)
Tökéletes ország meg, tudjuk, csak egy van: Svájc! :P xD

Jaaaj, tudom, mi illik most tökéletesen ide! :)

Bereczkisen, mert számomra vele az igazi, meg, persze, Puskás Petivel, mert nálunk ő énekelte a Padlásban. :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na, és most átveszem ezt a jó szokást Edittől, és berakosgatom, hogy épp mit hallgatok! :D Aztán majd meglátjuk meddig fogom ezt csinálni... :) Ez még mindig J-Rock, vagyis nem, mert Heavy Positive Rock, ahogy ők kategorizálják magukat. :) SuG. Aranyos, kis vidám együttes. :D Nikinek nem ajánlott, mert ők már hajaznak a "japán tinilány pop"-kinézetre, csak ugye fiúk... (Melleges 15-nek néznek ki, de már 20 fölött vannak... Igazságtalan. Ja, és elvileg magasabb vagyok az énekesnél! :S)

Hááát, ennek meg kicsit unalmasabb a klipje, de ezen a "viviviije" refrénen olyan kellemesen elvigyorogtam suliba menet. :D