Csodaország

Igazság szerint Vörös és feketét kellene olvasnom, mert szerdán már hatalmas TZ-t írunk, amiben benne lesz az is... De most rám jött, hogy irkáljak ide. Bár ha a világ egy ideális hely lenne, akkor most nem lennék gépközelben. Bécsben lennék, 30 Seconds to Mars koncerten. Lehet épp ebben a pillanatban énekli Jared a 100 Suns, nem is olyan messze tőlem... Még közelebb pedig a The Grenma játszik. Ott sem vagyok ott, értelemszerűen. Nem jött össze, pedig nagyon vártam már. Mindegy, majd megnézem őket jún. 26-án a Rocktárban... Remélem. Addig meg koncentráljunk arra, hogy holnap japán buli Edittel! :D Kicsit parázok miatta, hogy őszinte legyek. Annyira kis kezdők vagyunk még... :) Oké, Edit nagyon pró anime-manga témában, de a zene már nála is más tészta. Én meg rohadt sok mindent meghallgattam az elmúlt egy hónapban, de, hát... még felületes, ugye. De majd valahogy feltaláljuk magunkat, biztosan! :D

Múlt hétvégén volt nálunk Niki. :) Pénteken még elszántan besétáltunk a városközpontba, ám szombaton és vasárnap ki sem mozdultunk itthonról. Nem baj, kell ilyen is. :) Ijesztően el tudunk lenni a kis világunkban, igazából. :D Néztünk sok-sok filmet, amik közül kiemelném a Ragyogást, és tisztelettel megkérném az esetleg erre tévedő Stephen King rajongókat, akiknek ez a kedvenc könyvük/filmjük, hogy lépjenek velünk kapcsolatba, és ugyan magyarázzanak már meg nekünk egy-két funkció nélkülinek tűnő jelenetet, köszi! xD

Hétfőn pedig voltunk Alice Csodaországbanon Pesten, az IMAX-ban (bezony, bunkó magyarosan nem ájmexnek ejtem :P). Tényleg hatalmas. :o A film előtt egy kedves néni bemondta, mit kell tenni szédülés stb. esetén. :D Ehhh, ha ezt velünk is megosztották volna az Avatar előtt... :P A szemüveg kisebb volt, mint a kecskeméti, alig tudtam ráapplikálni a szemüvegemre. Az első negyedórában fel is adtam, mondván annyira nem rossz a szemem, de miután szúrni kezdett, inkább visszatákoltam az eredeti konstrukciót. Kedves 30D-s mozik, tessenek már számolni a szemüvegesekkel is!

Egyébként a film nagyon-nagyon jó volt! :D Nem él bennem túl élesen a Disney-rajzfilm, de még így is észleltem változtatásokat. Tim Burton továbbra is egy zseni, bár lehetett volna még-még-még burtonösebb.^^ Helena Bonham Carter aranyos volt a nagyfejű Vörös Királynő szerepében. :D Szimpatikusabb volt a kisebbségi komplexusával, mint a Fehér Királynő (Anne Hathaway). Bár be kell valljam, utóbbi minden kétséget kizáróan a mozi egyik legemlékezetesebb szereplője. xD Alíz (Mia Wasikowska), mert őszinte köszönetem a szinkronnak a magyar megnevezésért, a címfordítók is igazán megtehették volna, is el volt találva, valamint jól szórakoztunk a Kör Bubin (Crispin Glover) is! :D Ééés végül, de nem utolsó sorban, Johnny Depp. Őrült, megszoktuk. Annyira imádom, mikor ennyire nagyon elvont valamiben! :D Hihetetlenül édes volt az egész karakter, enyhén elütött az eredetitől, valamint nagyobb szerepkört is kapott. SPOILER A film kissé hajazott arra, hogy Alízt és a Bolondos Kalapost összehozza, ami mondjuk csöppet perverz lett volna... Elgondolkoztam, milyen jó lett volna, ha a hajón egy hétköznapi kinézetű Johnny Depp odalépett volna Alízhoz, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert ezzel a mozdulattal csináltam volna Óz-koppincsot (Dorothy és a Madárijesztő barátja) a történetből. xD SPOILER VÉGE Johnny magyarhangja Nagy Ervin volt, aki az egyik kedvenc Depp-hangom. :) Őt hallhatjuk a Volt egyszer egy Mexikóban, a Charlie és a csokigyárban, valamint a Sweeney Toddban is. Sokkal jobban vissza tudja adni Johnnyt, mint pl. Stohl, aki szvsz egyáltalán nem illik hozzá, hiába szinkronizálta már kismilliószor. Ó, majdnem kifelejtettem a szereplők közül Vigyori Úr őmacskásságát! ;) Végezetül össze kellene vetnem az Avatarral a filmet, mint minden embernek, aki látta mindkettőt? Nem fogom tudni. Elfogult vagyok mind Johnny, mind Tim Burton, de még Helena Bonham Carter irányába is. xD Valamint az Almost Alice CD-t is változatlanul imádom! :) Nagyon szép és látványos volt ez is, az is, de nem kérdés, melyiket fogom jobban szeretni.

Ez alkalommal is a rakosgassuk-be-mit-hallgatok jegyében zárnám a bejegyzésem. Blurt. Britpop alapegyüttes, akivel az első találkozásom nem volt túl kellemes (konkrétan végigszenvedtem a best ofot), ám azóta akárhányszor hallgattam bele, ilyen-olyan indíttatásból, egyre jobban tetszett. Aztán, szép és jó a japán rockzene, de már kezdett britpop-hiányom lenni, főleg hogy szép napsütéses tavasz van, és ilyen időben ezt a műfajt a legjobb hallgatni, mert egyszerűen illik hozzá. :) Szóval, lényeg, ami lényeg, nem volt szerelem első hallásra, de kezdek egyre jobban belehabarodni a Blur zenéjébe. :)