Igaz, már egészen elültek a viták ezzel a témával kapcsolatban, de miután még tegnap is belefutottam egy ezt taglaló hozzászólásba, nem bírom ki, hogy ne mondjam el a saját véleményemet. Ha jól vettem le, akkor ez az egész a Facebook kommentekből indult, és az az alap felállás, hogy aki j-rocker volt és most k-popot (is) hallgat, az pózer és csak azért hallgatja, mert most ez a menő. Aki pedig csak j-rockot hallgat, az begyöpösödött.
Elsőként újfent érdeklődnék, hogy mi az, hogy most a k-pop a menő? Hol menő? Legfeljebb a saját szubkultúránkon belül. Mutasson nekem valaki olyan k-popost, aki nem japán dolgokkal ismerkedett meg először! Ha nem megy, akkor folytatnám. Vagyunk úgy pár százan, esetleg egy-két ezren Magyarországon azok, akik japán zenéket hallgatunk. Ez egy elég zárt szubkult, így nagyjából minden koncerten, bulin, fórumon ugyanazokba az emberekbe botlassz bele. Ha valaki pl. talál egy nagyon jó új együttest és azt megosztja a többiekkel valamilyen fórumon, akkor várható, hogy az a zene hamar szét fog terjedni a rajongók között. Ugyanis ha jó, akkor azt azok is elkezdik tovább terjeszteni, akiknek megtetszett. Láttam már erre nem kevés példát. Na már most, gondolom hasonlóképp lehetett ez k-pop népszerűségének megnövekedésének esetében is. (Nekem a SHINee szélesebb körű elterjedése tűnt fel anno.) Sajnos pontosan nem tudom, hogy kezdődött, ez csak egy elég erős tipp.
Szerintem inkább örülni kellene, hogy egyre inkább elmosódnak a maradék falak is az ázsiai (pop)kultúrát kedvelő rajongók között. Nem azt mondom, hogy minden j-rockernek kötelező jelleggel el kell kezdeni k-popot/j-popot is hallgatni és fordítva, csak épp ne legyen már probléma, ha más így tesz. Kevesen vagyunk, tartsunk össze. Teljesen más a helyzet az esetünkben, mint pl. azoknál, akik amerikai zenéket hallgatnak. Mindig, mindenki megköveteli magának, hogy a nem japánosok elfogadják az ő ízlését, akkor lehetőleg a saját társaságán belül pedig ő ne kezdjen elitista mozgalomba. Egyébként, ha még egyszer belefutok a trú kifejezésbe, én nem tudom, mit csinálok... Nem attól leszel trú, hogy csak egyféle dolgot szeretsz, hanem attól, hogy amit igen, azt szívvel-lélekkel. És tudjátok mit? Nem kötelező trúnak lenni, vannak, akik beérik annyival is, hogy egyszerűen csak tetszik nekik valami. Ezzel sincs semmi baj.
Úgy gondolom, egy idő után kikerülhetetlenek a koreai dolgok a Japán-rajongók számára. Már ha animés-mangás valaki, akkor is bele fog futni a könyvesboltban koreai manhwákba, s ha tetszenek neki, onnantól már kit érdekel, hogy azok nem mangák? A zenénél ugyanígy, a doramák esetében pedig pláne. Szerintem amúgy is nyitottnak kell lenni, nem nemzet alapján megválasztani, mi tetszik és mi nem, de a kirekesztés Korea esetében még nagyobb butaság, mint egyébként. Ott van Japán szomszédságában, mindkét ország sok mindent átvett a másiktól a kultúrfejlődésük alatt és azóta is, valamint a szokások és az életvitel is hasonló. Igaz, hogy mondjuk pont ott lehet éles határt húzni, hogy míg Japán igazi rockzenei központnak számít, addig a k-rock csapatok legtöbbjét felületes hallgatás után még kapásból a pop műfajba sorolná be az ember. Igen, Koreában dominál a pop. A finneknél meg a metál, nálunk pedig az alternatív... Mi a probléma? Ilyen a zenei élet náluk, akinek tetszik hallgassa, akinek nem, az ne. Aki viszont leáll utálkozni, annak továbbra is irigylem a rengeteg idejét és az energiáit.
Most pedig szorosabban rátérve a 'kedves' kommentárra, amit egyik ismerősöm blogjába írtak. Még azt is megkapta szerencsétlen, hogy milyen gáz, hogy mindig vannak új kedvencei, akikért nagyon elkezd rajongani. Ez a kijelentés volt még az, ami végképp felháborított. Lévén ugyanolyan típus vagyok, mint ő. Meg van az abszolút kedvenc zenekarom (Placebo♥), náluk jobban soha egy együttest sem fogok szeretni, mégis van, hogy napokig nem hallgatom őket vagy egy ideig nem is foglalkozom velük annyit. Közben pedig felfedezek új kedvenceket, s ha valamelyikük nagyon megfog, akkor nekiállok róla információt gyűjteni és, igen, annyira rajongani, hogy akár az úgy is tűnhet, hogy ő lett a legfőbb kedvenc. Pedig nincs így, s az első lelkesedés utána alább is hagy, hogy majd csak időszakosan térjen újra vissza. Ez viszont nem azt jelenti, hogy pózer voltam akkor, mikor a legtöbbet vele foglalkoztam, még ha igaz is, hogy az az újdonság varázsa miatt volt. Mivel miután lecseng ez a periódus, nem felejtem el az új kedvencemet, onnantól ugyanúgy szeretem és ugyanannyit foglalkozom vele, mint a többiekkel. Én szeretem ezt így. Viszont itt már megint megjelenik egy teljesen felesleges ellentét, ugyanis a rajongók másik típusának van az egy mindent meghatározó kedvenc, őérte folyamatosan száz százalékon rajong, s csak azért hallgat mellette másokat is, mert nagy ritkán kell a változatosság. Erre nem tudok mit mondani, meg kellene érteni a másikat.
Ja, és még a végén szeretném közölni, hogy én is hallgatok mostanában k-popot, igaz csak kis mennyiségben. (Még mindig túlsúlyban vannak a japán, angol, magyar és amerikai zenék, valamint a rock, és ez nagy valószínűséggel így is fog maradni.) És, remélem mondanom sem kell, nem azzal a szándékkal, hogy 'menő' legyek. Az egész amiatt van, mert imádom a koreai doramákat. Eleinte csak azok soundtrackjét hallgattam, más ilyesmi zene azokon kívül nem is tetszett. Azonban az a helyzet, hogy egy sorozatban vannak szereplők is. A koreai színészek pedig legtöbbször nem csupán filmeznek, hanem együttessel is rendelkeznek. Ha pedig megszeretsz egy színészt, ami nyilván elkerülhetetlen egy-egy jó dorama esetében, akkor magától értetődik, hogy utána nézel a további munkásságának is. Ezért kezdtem én el Kim Hyun Joong miatt SS501-t hallgatni, aztán már nem is csak miatta, mivel megszerettem a zenéjüket. Mostanában pedig a You're Beautiful színészeinek együtteseivel ismerkedem, az F.T. Islanddel és a C.N.Blue-val. Vannak számok tőlük is, akik kifejezetten tetszenek. Ha meg tetszik, akkor mit számít milyen műfaj?
