Kreatív Blogger díj

Szóóóval... :) Az a megtiszteltetés ért, hogy Kreatív Blogger Díjat kaptam, egyből kettőt is! :D


1., A logót ki kell raknom a blogomba.

2., Meg kell köszönnöm.
Doumo arigatou gozaimasu <33

3., Be kell linkelnem, ki(k)től kaptam.
NyaSuki, paNNe

4., Írnom kell 7 dolgot magamról.
- Nagyon fontosak számomra a barátaim. ♥
- Színház-, Placebo- és Japán-mániákus vagyok.
- Imádom telepakolni a cuccaimat kitűzőkkel és biztosítótűkkel. :D
- Síkhülye vagyok mindennemű számítógépes játékhoz, a Sims1-et kivéve. xD
- Felváltva vagyok komoly és teljesen idióta. :)
- Kitartó anti-facebookos vagyok! *büszke*
- Nehezen veszem rá magam, hogy MSN-en Rejtve kapcsolódikról Elérhetőre váltsak. xD

5., Tovább kell adnom 7 embernek, megjegyzést is kell hagynom náluk.
Edit, Rita, Zsofia1, Mai, Portré, Kimera, Rika-chan

Úgy láttam, visszafelé nem nagyon lehet adományozni, de, ha már kettőt kaptam, vegyük úgy, hogy adtam egyet-egyet NyaSukinak és paNNenak is! ;D

Nagykorú lettem

Csütörtök délelőtt volt az évzárónk, 9-kor, úgyhogy a két napos folyamatos buli előtt sikeresen aludtam 4 órát, ami napközben meg is látszott... :S Dél körül kimentem Nikiért a vasútra, utána volt pár óránk, ami alatt ki bontottam az esőerdőnyi újságba csomagolt ajándékomat. xD Komolyan, fél órán át szedtem le róla a papírt. :D Nem vicc, és elhasznált rá egy tekercs celluxot. :F Egyébként Férfiakt (Szabó Dávid♥) DVD-t kaptam, meg egy I ♥ jRock és egy Jim Morrisonos kitűzőt. :D 6-ra mentünk vissza az államosra gyülekezni a félegyházi vonatra. Ötösben utaztunk Nikivel, Krisztával, Petrával és Csontival, Petra barátja, Roli és még ketten később csatlakoztak hozzánk. Megérkezvén kiderült, hogy Edit azt hitte busszal jövünk, úgyhogy ő arra várt, szóval el kellett sétálnunk érte a város másik végébe a buszpályaudvarra. :D Közben hangolódás gyanánt énekeltünk The Grenma: Állunk és nézünket. :) Utána bementünk a Rocktárba, ahol is elvesztettem a tequila-szüzességem, mert, ugyan én úgy tudtam, hogy ittam már, az amire én azt hittem, hogy tequila volt, az nem úgy nézett ki. xD Ez így elég zavaros lett... :P Az első koncertet a Nova Prospect adta. Édes drága egyetlen Petrám és Editem elintézték az énekesnővel, hogy felköszöntsön a szülinapom alkalmából, és a Gemini faktort nekem énekelje! *.* Én úgy, de úgy meghatódtam! :'D Egyébként nagyon jó volt az egész koncert. :) Utánuk, kis szünet után, az előzetes felállással ellentétben nem a Grenma, hanem a The Idoru következett. Ők Edit és Petra nagy kedvencei, én annyira nem ismerem őket, de nagyon nagy hangulatot csináltak! :D Aztán elérkezett az este fénypontja. :P A The Grenma színpadra lépett - olyan részegen, hogy csodáltuk, hogy állni tudnak (bár a későbbiekben Dórinak már az se nagyon ment xD). Dóri aznap diplomázott (ezt minden szám között közölték), és ennek örömére rendesen leitták magukat. xD Talán azért következtek később, mert hagytak nekik időt józanodni? Ez esetben érdekel, hogy nézhettek ki akkor, mikor fel eredetileg fel kellett volna lépniük! :F Igazából imádom őket és nagyon aranyosak voltak, akármilyen szarul is játszottak. :P:D Csongi nyelve már a "közönség" szó kimondásakor összeakadt, de a dalszövegeket azért el tudta nyomni. Ritával és Szandival (akikkel a helyszínen találkoztunk) végigénekeltük az egészet, olyan volt, mint pár éve... :) Valami hülye gyerek viszont végigöntött sörrel. o.O Így koncert után első utam a WC-be vezetett. xD Utána leültünk a társalgó részre és felkészültünk lelkileg a hajnali 4-ig tartó várakozásra. Tök jó volt, bezárták a helyet, és ott aludtak az emberek a kanapékon. :D Csak közben valami szörnyű zene ment... Meg egyszer odajött hozzánk Csongi, hogy hol van McDonald's, valamint Matyi (Grenma dobosa) lekamerázott minket, mikor félig aludtunk, meg az egyik Idorus a hátán vitte ki Dórit. xD Amúgy - gondolom a kimerültség miatt - én tök jót aludtam, nem is tűnt hosszúnak a várakozás. :D Az első vonattal mentünk haza, még leszállás előtt elköszöntünk Nikivel mindenkitől, mert utána le kellett vágnunk egy három perces sprintet, hogy elérjük az első buszt, és ne kelljen hazáig gyalogolni. :D Elértük. ^^

Másnap nagy nehezen felkeltünk, felöltöztem itthoni nadrágba és pólóba, meg szép komótosan nekiálltunk kaját csinálni. Közben hazaért anyukám is. Épp az ebéd végénél tartottunk, mikor csöngettek! :D Ééés... az én drága Krisztám és Petrám állt az ajtóban (mellesleg szépen felöltözve -.-') egy-egy tortával a kezében, majd rázendítettek arra, hogy "Ez a nap más, mint a többi...". *.* Iiistenem, kinek vannak még ilyen barátai? Imádlak titeket! ♥ Átadták az ajándékomat, ami a Irvine Welsh: Trainspotting c. regénye volt, a gyönyörűszép, új Cartaphilusos kiadásban. :) Közben én átöltöztem valami szalonképesebb ruhába. x'D Végül befutott Edit is, és nekiálltunk tortázni. Kriszta sacher tortát sütött nekem... szegényt mindig ezzel nyúzom. :D Nagyon finomak voltak. ^^ Utána a Petra és Kriszta elment, mi meg nekiálltunk Nikivel lassan készülődni, Edit pedig asszisztált. xD

9-re mentünk KAMIkaze Attack IV. japán zenés bulira. Be kell valljam, az előző jobban sikerült. :( Bár a hely nagyon klassz volt, sajnos kevesen voltunk, és olyan mennyiségű tuc-tuc zene volt, hogy attól már kezdett kikattanni az agyam. :S Beszélgettem Lucával, aki a barátaival legtöbbször az utcára menekült a zene elől, hogy a pultos srác megkérdezte őket, hogy bírjuk, mert ő még 10 perc és felgyújtja a színpadot. xD Azért voltak ám jó számok is, azokat Edittel nagyon élveztünk, olyankor próbáltuk bevonni nem japán zenés barátosnéinket is, több-kevesebb sikerrel... Egyszer épp kint beszélgettünk Kooláékkal, mikor meghallottam, hogy bent LM.C szól. Lerohantam, de kb. fél percet voltam bent az OH MY JULIET-en, mivel senki sem jött utánam, így szomorúan visszakullogtam. Utána Dai borzalmas űrtechnoja alatt szomorkodtam egy sort a lányoknak, hogy lemaradtam az LM.C-ről, mire Kriszta felpattant, és szülinapomra megigényelt még egy számot, így a BOYS & GIRLS-t már végigtáncoltuk. :D Volt még később több LM.C szám is, azokra tömegével táncolt mindenki, azért látszik... ^^ A kedvenc számom az estéről viszont a vége feléről, amikor már jó volt a zene, így többen is lejöttek, Gackt Vanillája volt, amire én főként Edittel táncoltam, és annyira jó volt! :D Mondjuk mikor előadtam a lányoknak a SuG: Love Scream Partyra a PV koreográfiáját, az is emlékezetes volt. xD Roli, Kriszta és Petra időközben elszállingóztak, végül 2-kor Daiék is nekiláttak összepakolni. Én jól éreztem magam, imádok a kamisokkal lenni, voltak jó számok, ott voltak a barátaim... ♥ Remélem az utóbbiaknak se marad rossz élmény. :D Nikinek pedig nagy dicséret, amiért ilyen derekasan helytállt! ;) Egyébként a tracklist megtekinthető, ITT!

Összességében ez volt életem eddigi legjobb szülinapja. :) Elismerem, így nem is olyan szörnyű a tény, hogy betöltöttem azt az ijesztő 18-at. :P Köszönöm Nektek! ♥

Fáradt...

Új kinézet van... Hihetetlen mennyiségű időt rááldoztam a megcsinálására, és... nem tetszik. :S Valami nyáriasat akartam - szerintem eddig stimmel. De nem tudom, valahogy... mégsem az igazi. Egyébként bal oldalt Takeru (SuG), jobb oldalt pedig Maya és Aiji (LM.C), bár szerintem aki olvas engem, az már csont nélkül felismeri őket. xD
Nincs most lelkierőm nekiállni átvariálni az egészet, úgyhogy egy darabig most ez marad... Esetleg lehet véleményezni, ha gondoljátok. :)

Rövidek a napok. Még nyáron is. Annyi mindent akarok csinálni, és alig fér bele valami. Ez azért ijesztő... Pedig alig alszok ---> ez pedig nem normális.
Viszont elkezdtem japánul tanulni. :) Jobb híján a netről, pontosabban INNEN. Annyira jó! :D Mondjuk egy nyár alatt biztos nem leszek valami professzionális, de amíg nincs lehetőségem pl. tanárhoz járni, addig megteszi. Úgy érdekel, és hihetetlenül élvezem! :D

Nem tudok most mást írni. Vagyis tudnék, csak... fáradt vagyok. (Valaki lőjön le, könyörgöm, nincs még egy ilyen marha, aki nyári szünetben ébresztőórára kel!! :@)

-OZ--t hallgatok épp. A múltkor megnéztem a Rain Delay PV-jét, és az nagyon megtetszett. :) De bejövős az egész best ofuk.

Ezek a képek pedig annyira gyönyörűek... *.* Placebo. Nem rég kerültek fel a netre, de biztosan régebbiek, Brian hajából ítélve. Érdekes a kontraszt, Steve magabiztos arca, mosolygó szemei, és a Brianből áradó megtört szomorúság... Mondjuk remélem ezek csak fotók. Küzdünk a napért, nemde? :) ... Szeretlek titeket.

wiiiii^^

Hali! :D *integet*
Majd sok-sok mesélni valóm lesz, de még ráér. Viszont kényszert érzek arra, hogy ezt most itt közöljem! :D
Tegnap este felmentünk Nikivel a Sziget honlapjára, megnézni a végleges programot a napunkra. Először nem akartam hinni a szememnek... Ez biztos, hogy 13.-a? :D Nem, ez nem lehet...
És mégis igaz! :D

2010. augusztus 13-án, pénteken (bizony^^) 19:45-kor Mika!!!

Elmondhatatlanul örvendezünk neki! :D Változatos egy nap lesz, kezdünk egy öreg ukrán punk zenekarral (Lyapis Trubetskoy), utána kemény rock (Papa Roach), majd valami német reggae (Gentleman and the Evolution), megérkezik Mika, és a 30 Seconds to Marssal zárunk. :'D Reménykedünk benne, hogy Mikának nem fog bántódása esni, ha jön a kis csillámos esernyőjével fejhangon Love Today-t énekelni a rockereknek. o.O Mi mindenesetre végigugrándozzunk a koncertjét, majd átváltunk rockerbe, és tombolunk a Marsra! xD Ezt se hittem volna! :D Legalább bemutatjuk, milyen változatos a zenei ízlésünk. :P:D

Annyira nagyon jó lesz. *.* Még ekkora mázlit, hogy pont aznapra...! :D *ujjong*
Ma egész délután Mika és 30 Seconds to Mars videókat néztünk. ^^

Itt Mika franciául énekli a Grace Kellyt. :) Annyira aranyos, meg olyan tökéletesen szól élőben is, mint a lemezeken. *.* Mert Mika igenis nagyon jó és egyedi és tehetséges és imádjuk! :D

Az új 30STM klip, a Closer To The Edge. :) Úúúristen, mekkora lesz őket élőben látni!!! El se hiszem. *.*


Holnap megyünk jegyet venni! :D Niki Pesten, én itt. Utána meg berakjuk egy páncélszekrénybe, vagy nem tudom. xD Ennél jobb fesztiválozás nem kell! :D (Oké, még a másik három helyére is tudnék mást kitalálni, de már ez is hatalmas ajándék. :D)

Az élet tényleg aktívan kárpótol az LM.C-ért. :D Még mindig ki vagyok akadva, hogy mikor akkoriban megnéztem, úgy nézett ki egyik kedvencem se fog erre jönni egy jó darabig, aztán... x'D És milyen jó, hogy most lettem 18, mert így a szülinapi pénzek segítségével, ha minden jól megy, el is fogok jutni a kedvenceim koncertjeire. *-*

DAYS

Wááááá, már megint kicsúszik az idő a kezeim közül... Azt hiszem igazán felkészülhettem volna normálisabban arra, hogy holnap reggel évzáró, este koncert, másnap Kamikaze, közben jön Niki is, de... nem sikerült. xD Most végeztem a rendrakással. Annyira durva, hogy alapjáraton rendmániás vagyok, most meg mióta nyári szünet van, olyan boldogan eléldegélek a kupiban. xD Ez valószínűleg azt jelenti, hogy csupán tanulás helyett szeretek kényszeresen pakolászni, a napi dorama-adagomért cserébe viszont simán lemondok róla. :D

Szerdán voltunk Szex és New York 2.-n anyukámmal, Dórával és Anettel. Utóbbiak eredetileg anyukám baráti társaságának a tagjai, de én 11 éves korom óta befogadott vagyok, szóval gyakorlatilag láttak felnőni. :D Nagyon szeretem őket (és a többieket), csak amióta mindenkinél kisgyerekek vannak, kevesebbet látom őket, sajnos. :( A film megint csak olyan volt, mint sok-sok epizód egyberakva a sorozatból, de mivel azt is szeretem, ezért nyilván ez is tetszett. Bár kissé már tényleg túlzásba viszik a luxust és a divatbemutatót, valamint a történet is erőltetett volt, de egyszerűen ez valahogy mégsem befolyásol. :D A film előtt különféle romantikus vígjátékokat reklámoztak, valamint a nézők (mind nő) egész idő alatt mindenen hangosan kacagtak. :D Ez engem annyira meglepett, meglátszik, hogy nem járok vígjátékokra moziba. :)

Ma (vagyis már tegnap) elindultam fogszabályzásra, mire félúton vissza kellett fordulnom, mert észrevettem, hogy elhagytam az anyukámtól örökölt kedvenc Boy George-kitűzőmet. *.* Majdnem hazáig kellett visszasétálnom miatta, de megtaláltam! :D Fogszabályzás után felhívtam Koolát, hogy kamiznak-e még, mert ha igen, akkor becsatlakozom. Kiderült, hogy az első nyári ChibiKAMI (ua., mint a Mini, csak Koola és Grass vezeti) kudarcba fulladt, viszont páran még ott vannak az Ifjúsági Otthon udvarán, úgyhogy oda mentem. Miután bebizonyítottam, hogy ping-pongozni se tudok (xD), leginkább csak Koolával beszélgettem, ill. verekedtem a szétszaggatott ingyenes helyi újságért, amivel bántalmazni próbált. xD Meg röviden végigmutogattuk egymásnak a zenéket a telefonjainkról, illetve elmagyaráztam neki a kendo szabályait (A sport, amiről a legtöbbet tudok! :D), valamint megkaptam tőle, hogy neeee nézzek doramát, koreait főleg ne, inkább ad majd hiperszuper animéket. xD Hát, felőlem adhat, de doramát (koreait is^^) továbbra is nézni fogok. :P Ja, és sorra meglovagoltuk az udvaron álló óriás hintapacit. :'D Egyébként nagyon jól éreztem magam. :)

Este vééégre én is megtapasztalhattam a híres-neves nagy közös MSN-es LM.C bulit a fórumosokkal! :D Mondjuk Miyaviról és a Gazette-ről kajak többet beszélgettünk, de ez részletkérdés. xD Jó volt. ^^ Sikerült családot is alapítanom. :'D Rika-chan lányának fogadott (bár én vagyok az idősebb, de kicsire nem adunk), ezzel Maya lett az apukám, valamint Alexis (akinél szintén :D) a nagymamám, így a nagypapám pedig Miyavi. :) Azért nem rossz, ugye? :P

Huhh... azt hiszem, ennyi. :) Ööö, az angolok megverték ma Szlovániát a VB-n, akkor tovább jutottak, ugye? :D Mondjuk, a japánoknak szurkolok. ^^ Holnap meg kell verniük Albániát! :D Kész szerencse amúgy, hogy összvissz ma néztem negyed órát a VB-ből a fogsz. váróban, de teljesen képben vagyok Japán és Anglia állásából... xD Szeretem azt a két országot, na! :)

Suicide Club

Vasárnap este néztem meg ezt a filmet, de azóta nem megy ki a fejemből... Szerintem ez volt az eddigi legkegyetlenebb, legnyomasztóbb és legdurvább film, amit valaha életemben láttam... Egy horror ehhez képest semmi. Jó esetben tisztában vagyunk azzal, hogy senki sem fog kimászni a tévéből, ill. a szerencsétlen cápákat és madarakat sem vádoljuk meg, hogy célzottan ránk utaznak... Viszont emberek lesznek öngyilkosok, ez tény. Épp azért megrázó, mert annak ellenére, hogy a végsőkig kisarkított, mégis valószerű.

A 2001-ben készül Suicide Clubot (Suicide Circle néven is ismert) Shion Sono írta és rendezte, és - számomra érthetetlenül - csupán két díjat nyert vele, a Fant-Asia Film Festivalon, abból is az egyik csupán második helyezés. Bár olvastam a kölcsön-Mondómban, amiből kiszemeltem mind a rendezőt, mind a filmet, hogy az úriember viszonya nem a legjobb a saját nemzetével, mivel a filmjei eléggé kellemetlen témákat boncolgatnak, igencsak biztosíték-csapkodós stílusban. Pedig "ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde", mondaná Gogol.

Bizonyára mindenki hallott már az öngyilkos klubokról, amiket a fiatalok az interneten szerveznek. A cím alapján tett előfeltevéseim alapján e téma kibontására számítottam, ám a film nem állt meg ezen a ponton. Japánban, sajnos, népbetegség az öngyilkosság, már az idők kezdete óta. Ha csúnyán akarnám megfogalmazni, azt mondhatnám, hogy minden piszlicsáré dolog miatt végeznek magukkal. Távol áll tőlem, hogy bántsam őket, de mit mondjak arra, ha olyan dolgok miatt dobják el maguktól az életüket, mint a cégük csődbemenése, a sikertelen felvételi, no meg a nyugaton is roppant népszerű ok, a szerelmi csalódások? És mindezt hogy kezelik? Ha befekszel a sínek alá, odanyomják a családod orra alá a számlát a maradványaid eltakarításának költségeiről... Ezáltal inkább maradnak az Ivan Iljics-féle "kellemes és illedelmes" megoldásoknál, mint pl. a legendává lett öngyilkosok erdeje, ahová az emberek elvonulnak felvágni az ereiket, majd időközönként a rendőrök kutyákkal megkeresik a holttesteket... Természetesen minden kultúrának meg vannak a maga hibái, de attól még mindez valami fájdalmasan hátborzongató. Csodálhatjuk a japánokat a szorgalmukért, becsületességükért, és azért, hogy az egész társadalmuk a tiszteletre épül, ám megéri ez az egész, miközben 13 éves iskolások ugranak le a házak tetejéről, mert nem tudják elviselni a rossz jegyek miatti szégyent? Nyilvánvalóan, nem. És sajnos ez is olyan dolog, amin felesleges rágódnom, mert én 17-18 éves fejjel, innen egy kis ország még kisebb városából ugyanannyira nem tudok tenni ez ellen semmit, mint ahogy azért sem, hogy a nagyhatalmak felhagyjanak Afrika kirablásával. Még meg sem fogom érni, hogy bármi megváltozzon, és ez dühítő. Ám a japánokat csodálom, továbbra is csodálom, mert megérdemlik, akkor is, ha ekkora árat fizetnek a páratlan fejlődésükért, és mert én mást úgy sem tehetek.

Viszont azzal, hogy ezt a tényt úgy-ahogy feldolgoztam, nem vált könnyebbé a film nézése. Bemutatta ugyanis az öngyilkosságok azon dühítő és értelmetlen formáját is, amit egyedül a média és annak manipulációi tudnak kiváltani az emberekből. Az emberi hülyeség végtelen. A történet során már-már szó szerint megvalósítva végignézhetjük a jó öreg mondást, "És ha ő a kútba ugrik, te is utána ugrassz?", amire természetesen igen a válasz. IGEN, és az emberek tényleg ennyire ostobák. Míg az előző bekezdésben tárgyalt okok úgy-ahogy tolerálhatók, addig egyszerűen az, hogy létezik ma már olyan, hogy Avatar-effektus, több, mint abnormális. Ha valaki azért lesz öngyilkos, mert nem élhet Pandorán, akkor nem akar sehol sem, akkor a halával - elnézést, gonosz leszek - azokat alázza meg, akik esetleg tényleg olyan borzalmakat éltek át, olyan kiúttalanságba sodródtak, hogy nem láttak más megoldást. Mert létezik ilyen, és, úgy gondolom, ez egy olyan komoly dolog, aminek a kérdését nem szabadna az ilyen groteszk tettekkel elbagatellizálni.

A film képi világa is rendkívül nyomasztó, valamint időről időre bekövetkező hosszú késleltetések, elnyújtott jelenetek, és az öngyilkosság majdhogynem minden formájának megjelenítése biztosítja, hogy az ember úgy érezze, nem kap levegőt, és már nem bírja tovább. Fontos szerepet kap még a zene is, a fő téma gyönyörű, a megjelenő számokra viszont nem térnék ki, mert azokhoz lényeges látni a filmet, olvasni a szöveget. A már-már krimibe-hajló történetben nem mindenre kapunk válaszokat. Miért is kapnánk? Az öngyilkosság pont az a tett, amire a való életben sem mindig találunk magyarázatot. Az apró mozaikokból azonban lehetőségünk van összerakni valamilyen képet. Akármennyi borzalmat mutatott is be, sehol sem éreztem a filmet öncélúnak. A közeljövőben mindenképp meg fogom nézni a rendező másik fontos filmjét, a hasonlóan botrányos és megrázó Noriko's Dinner Table-t is, csak úgy érzem, még rá kell egy kicsit készülnöm lelkileg.

A Suicide Clubot nem ajánlom mindenkinek. Kizárólag erős idegzetűeknek! Úgy gondolom, ha van film, aminél ezt komolyan kell venni, ez az. Inkább lelkierő kell hozzá, mint gyomor, bár nekem a nyitó jelenet vérben tocsogó metrója azért alattomosan bekúszott az álmaimba aznap éjszaka...

Annyira hülye vagyok...

Azt se tudom, miért kezdtem most el megírni ezt a bejegyzést, nem szoktam ilyeneket... De, muszáj valahol kiadnom magamból, mert ez így már annyira nem normális...
Olyan egyszerű azt mondani, hogy "Nem érdekel mások véleménye!", van, hogy ezt én is kimondom. Akkor hazudom a legnagyobbat. Olyan szinten rettegek attól, hogy mit gondolnak rólam az emberek, hogy az már beteges. Leszámítva a hozzám igazán közel álló pár embert, folyton attól szorongok, hogy valami rosszat mondok, valami olyat, amiből másmilyen valakit szűrnek le, mint amilyen igazából vagyok. Félek magabiztos lenni, gúnyos, áradozó, minden ilyesmi... Mert nem vagyok mindig ilyen, és mást fognak gondolni rólam. Nem tudom, különböző emberek mit várnak el tőlem, milyen legyek, hogy viselkedjek. Félek, hogy nem leszek szimpatikus.
Eszeveszettül paranoiás kezdek lenni. Ha, akármilyen okból kifolyólag, nem válaszolnak azonnal valami üzenetemre, fórum bejegyzésemre, kommentemre, akármi ilyenre, órákig képes vagyok azon tépni magam, hogy valami rosszat írtam, nem úgy kellett volna. Utána leggyakrabban megérkezik a válasz, ennek ellenére következő alkalommal megint eljátszom ezt magamban...
Ha valakitől véleményt, értékelést várnék valami fordításomra, vagy írásomra, s nem kapok visszajelzést, rögtön elkönyvelem, hogy az egész munkám szart se ér. Utána elolvasom újra, százszor is, csakhogy rájöjjek a hibámra.
Borzasztóan érzem magam, mikor valakivel nem tudok MSN-en beszélgetni, pedig személyesen igen. Félek, hogy ez be fog lopózni közénk az élő beszélgetések alkalmával is. Hogy azt fogja hinni, felszínes vagyok...
Még a blogbejegyzéseim is frusztrálnak. Látom a számlálón, hogy viszonylag sokan olvasnak. És nem tudom, kik! Arról meg pláne fogalmam sincs, hogy milyen képet kaphatnak rólam... Annyira félek, hogy helytelent. Pedig nyilván azt, hiszen általában ilyen bejegyzéseim sincsenek...
Mindig is ilyen voltam, de az utóbbi időben egyre rosszabb... Tisztában vagyok vele, hogy miért, de nem tudok mit csinálni... Viszont ez így nagyon nem jó.

Még mindig KOZSZT

Idén sem sikerült becsábítanom a barátaimat Múzeumok Éjszakájára, mert vagy elutaztak, vagy épp különböző okoból nem tudtak bejönni. :S De hát, mindegy, végül is jövő héten úgyis sokat leszünk együtt... Maga a múzeumlátogatás nálam ki is merült annyiban, hogy apukámékkal végigjártuk a Cifra Palotát.

Viszont volt ugye a KOZSZT záróprogramja a szabadtéri színpadon, a Musical-Operett Gála, amire végül egyedül anyukám tudott eljönni velem, pedig eleinte annyian mondták, hogy majd jönnek... Ráadásul a műsort negyed órával korábban kezdték, úgyhogy a Vízöntő (Hair) c. számról sikeresen le is maradtam. Mindegy... A műsorvezető szerepét Feke Pál látta el, nagyon kis lelkesen és aranyosan. :) A "díszlet" hagyott maga után némi kívánnivalót, én valami dekoratívabbat is el tudtam volna képzelni a háttérben kifeszített hatalmas "szúnyogháló" helyett... A dalválasztásokkal sem voltam mindig elégedett. Úgy gondolom, ha már egy nyilvános Estet tartunk, amire boldog-boldogtalan odatéved, olyan számokat kellene választani, amiket valószínűleg az átlagember is ismer. Nem tudom, mit akartak olyan dalokkal, amik kiragadva egy-egy darabból értelmezhetetlenek, sőt néha-néha unalmasak voltak. Na, de evezzünk át a pozitívumokhoz! ;D Az első blokkból ami leginkább megmaradt, az Serbán Attila fantasztikus Júdás dala (Jézus Krisztus Szupersztár), valamint a Feke Pali által előadott I Got Life (Hair) volt. Végig ilyesmiket kellett volna. ;) Utána operett-blokk következett, ami már jobban volt összeválogatva, Te rongyos élet, Szép város Kolozsvár - ilyenekkel nem lehet melléfogni. Simon Boglárka több operettdalban is közreműködött, hihetetlen, milyen jól áll neki a szubrett szerep is. :) Rajta kívül még fellépett Kalocsai Zsuzsa, Nyári Zoltán, Sirkó László és Ort Péter. A következő musical-blokk már nagyon jóra sikerült. Serbi Mahó Andreával elénekelte, egy számomra új magyar szöveggel, a Belehalokot (Grease), Feke Palival pedig a Nagyot nőtt az árnyékot (Elisabeth). Janza Kata előadta a Rebecca címadó dalát, ami megint csak megerősített benne, hogy mindenképp látni akarom azt a darabot, valamint Fejes Szandrával előadták a Gyűlölet duettet (Rómeó és Júlia), ami olyan Janza Katásan, vigyorgós egymás nyakába borulással ért véget. :'D A legutolsó blokk a Nyomorultak musical dalaiból állt, mivel jövő évadban ennek a nagyszabású bemutatására készülnek. Ebből a blokkból csak az Üres széket emelném ki, amit Ort Péter énekelt. Olyan megrendítő annak a dalnak a szövege... A végén együtt elénekeltek egy dalt, szintén a Nyomorultakból. Összességében nem volt rossz, bár szerintem tényleg jobb válogatást is elő adhattak volna... Viszont az Est annyira meghozta az kedvem különféle videók nézegetéséhez, hogy nem bírom ki, hogy ne pakoljam be őket ide is.

Queen: Who Wants To Live Forever, Serbán Attila előadásában.
Annyira megérdemelten nyerte meg vele a Csináljuk a fesztivált! külföldi filmslágeres döntőjét... Ez a széria kevésbé kötött le, mint a korábbiak, de miatta megérte. Nem semmi Freddie Mercury után így elénekelni valamit... Csodálatos.

Nyomorultak musical: Üres szék, Bereczki Zoltán előadásában.
Nem a legjobb videó, sajnos, de a YouTube-on csak ezt találtam. Bár, még így is átjön. Nála csodálatosabban nem énekelte még senki sem ezt a dalt, úgy gondolom. Emlékszem, majdnem sírtam rajta, mikor először hallottam tőle... :) Gyönyörű.

Szabó Dávid és Bódi Barbi: Shimmy
Szeretleeek. *_____* Oké, bocsi, egy pillanat és normális leszek. xD Ezt most azért, mert mind az operettes számokról, mind a Nagyot nőtt az árnyékról eszembe jutott Dávid. :D Ez egyike volt az első videóknak, amiket róla láttam. :) Mondjuk akkoriban még nem is nagyon voltak róla, nagyon kezdő volt még akkor. És mi úgy, de úgy szerettük őt. :')

Na, ennyi lett volna a gyors színház-fangörlködésem. x'D
Mindjárt megyek szóbeli nyelvvizsgázni... Szurkoljatok!

KOZSZT 2010

Amióta Cseke Péter a Kecskeméti Katona József Színház igazgatója, évadról évadra csak úgy ível felfelé városkánk színházi élete. Idén került először megrendezésre az első Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó, nem is akármilyen formában! Jövőre a direktorúr még színvonalasabb programot ígér, bár jelenleg elképzelni sem tudom, hova fogja tudni ezt még fokozni. Idén olyan színházak képviseltették magukat nálunk, mint az Egri Gárdonyi Színház (Maya), a Budapesti Operett Színház (Jövőre, veled, itt!; A bajadér) és a Madách Színház (Anna Karenina), valamint koncertet adott HOBO is.

A programot egy ingyenes előadás nyitotta, méghozzá az István, a király, A Társulat tolmácsolásában. Úgy gondolom, őket nem nagyon kell bemutatnom, még azoknak sem, akik velem ellentétben, nem izgulták végig a szereposztó show-t pár éve az MTV-n. :) Két éve ott lehettem az előadás főpróbáján (a nagy érdeklődésre való tekintettel arra is árultak jegyeket) a Sportarénában, s azóta ez az egyik kedvenc darabom. Mivel a főtéren felállított szabadtéri színpad kisebb volt, ez alkalommal csupán egy "várat" hoztak el díszletül, amit azonban úgy tudtak forgatni, hogy mindig elégséges volt. A jelmezek ez alkalommal is lélegzetelállítóan gyönyörűek voltak (Bár gondolom ez nem vigasztalta szegény bundába és vastag posztóba burkolt színészeket a 35 fokban. x'D). Továbbra is tartom, hogy ha színésznői karrier előtt állnék, Réka lenne a szerepálmom, az ő dalaitól valamiért minden alkalommal - jó értelemben - a hideg futkos a hátamon. Úgy gondolom, jól döntött Szikora János, Herczeg Flóra tényleg tökéletes erre a szerepre. Emellett Varga Lajos (Laborc), Feke Pál (István), Tóth Attila (Torda), Éder Enikő (Sarolt) és Simon Boglárka (Gizella) ez alkalommal sem okoztak csalódást, mind-mind nagyon jól eltaláltak. Vadkerti Imrével (Koppány) az Arénás előadás alkalmával még elégedetlen voltam, mostanra azonban nagyon sokat fejlődött, végre érvényesült az a hatás, hogy Koppány dalai alatt az ember úgy érzi, mit nekünk államalapítás, gyerünk vissza a jurtába nomád életmódot élni! ;D A darabban, a legvégét kivéve, nincs prózai jelenet, viszont telis-tele van olyan fantasztikus dalokkal, hogy az előadás után a borfesztiválon szétszéledő közönség még spontán rá-rázendített, hogy "Felkelt a Napunk, István a mi urunk!". :)
Az Elkésett a békevágy a kedvenc számom a rock operából, benne van mind Réka, mind Koppány, mind István fő dallamtémája. :)

Mi a Találkozó programjai közül a Jövőre, veled, itt! c. musicalt néztük meg, én már harmadik alkalommal. :L Niki is leutazott hozzánk miatta erre a pár napra. Az alaptörténet az, hogy a házas George (Bereczki Zoltán) és a szintén házas Doris egymással esett félrelépésük után megbeszélik, hogy minden évben ugyanazon a hétvégén, ugyanabban a hotelszobában találkozni fognak. Öt évente nyerünk bepillantást ezekbe az évekbe, közben a szereplők változnak, öregszenek, ám az adott időben és helyen mindig megjelennek. :) Sajnos Nikivel nem jutottunk egy véleményre e szerelem erkölcsi kérdéseit illetőleg. xD A darab első felvonása egy hatalmas poénparádé, a második - annak ellenére, hogy a valószínűleg legnagyobb, kacsás poén abban kapott helyet - sokkal komolyabb, igazi mélységeket is bemutat. Zeneileg nem ez a kedvenc musicalem, ugyanis nekem kicsit disszonáns, ám ezt a leleményes dalszöveg és a sok-sok próza ellensúlyozza. No, meg a két fantasztikus főszereplő! :) Janza Kata és Bereczki Zoli az életben is jó barátok, ami meg is látszik, mert egyszerűen jutalomjáték ez a darab a számukra! :D Nagyon jó volt Zolit újra színpadon látni, mostanában csak a Musical Duett koncertjeikre tudtam eljutni, és nagyon hiányzott már! :D Rajtuk kívül még Felföldi Anikót láthatjuk a takarítónő szerepében, valamint öt táncospár jeleníti meg a főszereplőink különböző korszakait. Utóbbiak között volt imádott Muhari Tomink is, Nikivel nagyon örültünk neki.^^ :P

Nikoletta még tegnap délelőtt itt volt, de a tömény koncentrációjú hülyeségünkről való beszámolástól inkább megkímélnék mindenkit. :'D Ööö... megnéztük a Nulladik óra c. filmet a 3/4-éig. Ne nézzétek meg! Iszonyatosan borzalmasan rossz. :S Komolyan vissza kell szoknunk arra, hogy csak olyan filmet nézünk, amit már valamelyikünk látott. xD Meeeg voltunk a McDonald's-ban és vettünk olyan csokis bevonatú tölcséres McFreeze-t. Vagyishát... xD Szegények nem nagyon tudták, hogy ezt hogy kéne előállítani, de a fejre-fordítom-a-fagyit-és-belenyomom-az-edénybe módszer nem néz ki sikeresnek, mert csak a mi szemünk láttára hármat beleejtett szegény csaj az öntetbe. :F Végül egy sikerült neki, a másikhoz meg kaptunk kis tálkába csokiöntetet, amivel aztán jól elgusztustalankodhattunk a Malom-tetőn. x'D

Nos, röviden ennyi. :) Ma még lesz egy ingyenes záró Musical-Operett Gála a főtéren, no meg Múzeumok Éjszakája! :D Megyek is készülődni! ;)

Képecskék

Ööö... tényleg fogok írni a színházakról, meg arról, hogy itt volt Niki... Tényleg. Csak izé, holnap nyelvvizsga, meg beállt a dorama-függőség, és durván elvonási tüneteim lesznek, ha nem folytatom őket egy negyed órán belül. :L

De nem bírom ki, hogy ne pakoljam be ezeket a képeket. :D

Ezt még egy szép délutánon alkottuk a suliban Edittel és Krisztával. :D Én rajzoltam Mayát, Aijit (Esküszöm, hogy közelről nem néztek ki ilyen ijesztőnek! xD), Takerut (Akinek a bal kezére csak három ujj sikerült. :F) és a kezdetleges LM.C-logót. :)

Petrával és Edittel Kiskunfélegyházán valami koncert (gondolom a hörrhörr) előtt. :) Úgy szeretem ezt a képet! :D Akármennyire szar is a minősége. Meg titeket is, persze. ♥

Kaptam még misásabb Misa-szoknyát... Lááányok, menjüüünk ŐsziConra, lécci-lécci! *.*

Otomen

Az AnimeStars 20. számában a Lovely Complex cikkben találkoztam először az Otomennel, ott a mangát ajánlották pár mondatban, mint hasonló témát boncolgató művet. Már akkor megtetszett, így hát ahogy belefutottam a dorama változatába, tudtam, hogy nekem ezt látnom kell! :D Ez volt életem első doramája, úgy gondolom erős kezdés, nehéz lesz felülmúlni. ;) Viszont rabul ejtett a műfaj, a minap már el is kezdtem a Boys Before Flowerst (koreai dorama), valamint egyre csak bővül a miket-akarok-megnézni listám. :)

A történet egyszerűnek és kiszámíthatónak tűnik, ám ahogy egyre több szereplő kapcsolódik be a fő cselekményszálba, úgy lesz egyre izgalmasabb, és magával ragadóbb. Adott a férfi főszereplőnk Masamune Asuka, aki természeténél fogva vonzódik mindenféle lányos dologhoz, legyen az plüssmaci, főzés, varrás, shoujo (lányoknak szóló) manga... Ám emellett muszáj igazi férfiként viselkednie, mivel az anyja egy bizonyos esemény hatására megígértette vele, hogy mindig, mindenkinél legférfiasabb lesz. Barátja, Tachibana Juta ezt az összetett személyiséget definiálja úgy: otomen. Az iskolába új diák érkezik, Miyakozuka Ryo személyében, akiről hamar kiderül, hogy semmi tehetség nem szorult belé a hagyományos női szerep ellátásához, ezzel szemben nagyon jó a harcművészetekben. Nyilvánvaló, hogy egymásnak vannak teremtve, erre Tachibana már a kezdetekkor ráébred, s onnantól igyekszik minél közelebb férkőzni két főszereplőnkhöz, hogy aztán hol szemlélője, hol kicsit alakítója legyen az eseményeknek...

FIGYELEM! Innentől nem vállalok felelősséget az esetleges SPOILERekért!

Már az első rész után beleszerettem a doramába. Az egész hangulata nagyon jó, a szereplők pedig igazán szerethetőek. Ugyan Masamune Asuka (Okada Masaki) néha kicsit idegesített azzal, hogy mindent huszonnyolcmilliószor átgondolt, majd mégsem tette meg, de nagyon szerettem. :) Ő az iskolai kendo csapat kapitánya, tehát közvetve ugyan, de neki köszönhetem, hogy képes voltam életem egyik legnehezebb házidogáját megírni a tesi ötösért... Csak szólok, a kendo egy hihetetlenül bonyolult sport. :F (Tudtam én, hogy a kviddicsnél kellett volna maradni. :P) De azért szívesen kipróbálnám. :) Miyakozuka Ryo (Kaho) hihetetlenül bájos volt, és néha nagyon naiv. xD Egyébként meg nem garantálom, hogy a sorozat végére, Asuka közbenjárásával, nem szárnyalta túl az én főzőtudományomat. xD (Ők a fenti képen láthatóak.)

Az abszolút kedvenc szereplőm azonban Tachibana Juta (Sano Kazuma; képen) volt. :D Egyébként is imádom az ilyen karaktereket, tudjátok, az a tipikus Mercutio Rómeó mellett. ;) Bár önös érdekekből kezdett el Asukáékkal barátkozni (róluk írta a Love Tic c. shoujo mangáját), később ő lett a legjobb barátjuk. Annyira imádtam, ahogy szeretetteljesen Asuka-channak és Ryo-channak szólította őket. :D A mangaka énjét pedig pláne! Szerintem ő volt az egyik legjobban megformált karakter. :)

Szorosan Tachibana után sorakozik fel Tonomine Hajime (Kimura Ryo), aki eleinte ellenség, utána válik akarva, akaratlanul baráttá. Később derül ki róla, hogy ő is otomen. :) Ennek kapcsán kezdődik el az évődése az iskola szépségével, az Asuka figyelmére hiába áhítozó Oharida Miyabival (Kiritani Mirei), akit nemes egyszerűséggel, csak úgy hívott, hogy "Woman!" (Gomen, 4-12-ig angol felirattal néztem, csak így jut az eszembe... :D).

Ezen kívül nagyon szerettem még a négy közül a legotomenebb fiúcskát Ariake Yamatót (Seto Kouji), valamint Ryo apját (Takada Nobuhiko), no meg Asukáét (Tsurumi Shingo), akit szívem szerint sokkal többet szerepeltettem volna. :)

Akit viszont alig tudtam elviselni, az Isono volt. A vele előadott poénok rendre erőltetettek voltak, valamint a színész játékával sem voltam elégedett. Bár a negyedik részben hirtelen eléggé megijesztett, hogy komolyan megölik a karaktert, pedig már előtte sem szerettem... Igazából utána is meg lettem volna nélküle, ha jobban belegondolok. xD Na jó, azért megölni mégse... :D

Az 1-8. részek átlag 36 percesek, a 9-12. már az őszi (Aki) szezon termékei, azok már 45-50 perc hosszúak. A kedvenc részem egyértelműen a 10., amiben aztán igazán az otomenség a fő téma, és főhőseink a Hana Yori Dango F4-ének (folyton rájuk utalnak :D) stílusában összefognak, hogy legyőzzék az őket elnyomni akarókat. :D Ezenkívül muszáj megemlítenem a 3. részt, ami olyan szintű horror, hogy nekem végig azt kellett mondogatnom magamban, hogy "Ez egy vígjáték sorozat! Nem félhetsz! Vígjáték! Nem félhetsz!", ahhoz, hogy végig tudjam nézni. Már az első jelenteknél majdnem szívrohamot kaptam... Az a helyzet, hogy a japánok annyira jók a horror műfajában (is), hogy még akkor is nagyon ijesztőre sikerül, ha viccelni akarnak vele. :R A dobogó harmadik fokát pedig a 7. rész foglalja el, ami főként Tachibana mangaka karrierjére koncentrál. :)

SPOILER-veszély vége.

Minden egyes rész egy meglehetősen hosszú (2:30) endinggel zárult, amit én minden egyes alkalommal végignéztem. :) Szerintem iszonyatosan jó, érdemes megnézni. ;) A zene Shibasaki Ko: lover soul. Íme:

Elolvastam a manga eddig magyarra lefordított 3 fejezetét is, de be kell valljam, az nem nagyon tetszett... Lehet a dorama előtt kellett volna megtenni, mert így szegénynek nem sok esélye volt. :S A cselekmény nekem elnagyoltnak tűnt, a karakterek kevésbé voltak kidolgozottak (Bár ez még csak a történet eleje volt, ez még később behozható.). Mindenesetre, köszönet a mangakának, Kanno Ayának a történetért! :)

Arra az esetre, ha netalántán valaki érdeklődését felkeltettem volna, berakom a letöltési linkeket:

dorama (A RAW-osat tessék választani.)
magyar felirat (1-3. rész)
angol felirat
manga (1-3. fejezet)

Szívből ajánlom mindenkinek! :D

Összefoglaló

Nos, sziasztok. :) Voltam ma István a királyon, de szerintem az élménybeszámolás majd holnapra marad, most szeretnék egy ilyen kis évösszegző bejegyzést írni...

Csütörtökön eljött hozzánk Kriszta és Edit, néztünk Engel & Joe-t (imádott kedvenc filmem♥), belepillantottunk Edit kedvenc doramájába, a Boys Before Flowersbe, amit amúgy nekem hozott, holnap el is kezdem. :) Valamint az előzetes tiltakozások ellenére, miszerint YouTube-on nem hajlandóak semmit se nézni, megtekintettük Miyavi filmjét, az Oresamát is, amiről már ITT írtam, és ezer éve áradozva üldöztem vele Editet. :D Jól volt, bár ha nem haldokoltunk volna a melegtől, még jobb lehetett volna. xD
Pénteken volt az utolsó tanítási nap. Embertelenül meleg volt és mi (főleg én) embertelenül szenvedtünk. Voltak órák, ahol filmet néztünk, volt, ahol játszottunk, de igazából összefolyik az egész nap. Kegyetlen volt. Délután Edittel a kellemesen légkondicionált Alexandrában leültünk mangát olvasni (Gravitation :P:D), utána meg MiniKAMI volt, avagy a művház árnyékos lépcsőjén tespedve beszélgettünk. :) Csak másfél órát tudtam maradni, mivel este utaztunk el a nagyszüleimhez, ugye.

Igazából nem volt jó ez az év. Nem szeretném túlzottan részletezni... Többek között pl. sok változás történt a baráti körömet illetőleg, valamint idénre már teljesen széthullott az a baráti társaságunk is, akikkel oly sokáig minden péntekünket együtt töltöttük. Viszont jött a Japán-rajongás, ami váratlan volt, s talán vannak, akik számára máig érhetetlen, én viszont úgy érzem, nagy szükségem volt rá. A J-Rock/Visual Kei kapcsán találtam egy szubkultúrát, amihez szívesen tartoznék, a kamisok személyében egy társaságot, akikkel örömmel töltöm az időmet. Úgy gondolom, ez jó, és most csak ez számít. Pozitív még, hogy azzal, hogy Niki Pestre került egyetemre, jóval többet tudtunk találkozni, mint az előtte lévő három évben. Megérdemeltük már. :) Valamint ott voltatok egész évben Ti is, akik miatt - a híresen szar osztályközösségünk ellenére - mégis akad miért örülnöm, hogy oda járok, ahova. Miattatok a legijesztőbb belegondolni, hogy már csak egy év! No meg a továbbtanulás miatt, de ebbéli vívódásaimat már a múltkor leírtam, most nem tenném meg újból. Összességében pedig azt tudom elmondani, hogy ez a 11. év gyorsabban telt el, mint eddig bármelyik. Még mindig nem akarok 18 éves lenni, de így, hogy már csak 12 napom maradt addig, már egész megbékéltem vele (főleg, hogy koncertjegyeket fogok kapni ajándékba *.*).

Apropó... Én itt ünneplem a szülinapom. Gyertek ti is, mert nagyon jó lesz! :) *hogy reklámozzon ő is*
KAMIkaze Attack IV, japán zenei party. További infók: ITT.

Előtte egy nappal (bizony, én is most néztem, 24-én lesz :o) meg The Grenma, Nova Prospect, The Idoru koncert a Rocktárban! :D

A nyaram eddig nagyon jól kezdődik, bár a júniusi program-dömping utánra még nincsenek konkrét terveim, de majd úgyis kialakul. :) (Amúgy NyáriConra sajna mégsem megyünk, mert Pécs egy napra túúúl messze van.)

Sietősen

Az azért mekkora gáz, hogy Masatót felköszöntöttem a múltkor, bezzeg arra, hogy a hosszú évek óta állandósult abszolút kedvenc színészemnek, Johnny Deppnek június 9-én van a szülinapja, nem emlékeztem! :O Szóval, utólag, de:

Boldog 47. születésnapot, Johnny! :) ♥

Na jó, őszinte leszek... mindig is csak annyit tudtam, hogy valamikor nyáron ünnepli. :L
(Kivétel kb. egy hét, amikor két éve nyáron Nikivel kvázi bemagoltuk minden kedvencünk születési idejét és magasságát, mert az jó móka. x'D)

Összvissz van 4 ember, akiknek fejből tudom a születésnapját...
Brian Molko - dec. 10.
Bereczki Zoltán - máj. 2.
Szabó Dávid - aug. 2.
Heath Ledger - ápr. 4.
Meg még tudom, hogy Masato - máj. 26., de pl. Takerué már most nem jut az eszembe. :S

Deee, tudom az összes közeli barátomét és a szüleimét is, az meg azért lényegesebb. :)

Egyébként meg olyan szinten van meleg, hogy az már kibírhatatlan, és továbbra is visszasírom az esőt (csak az árvizeket hagyjuk). Ma volt az utolsó tanítási nap. :)

Uppsz, most mennem kell. Elutazunk a hétvégére. Majd vasárnap jövök. ;)

J-Rock teszt

Mert ha már Edit kitöltötte, akkor nekem is muszáj volt! xD

.................................................................

1. Melyik J-rock bandát hallgattad először?
Tudatosan a Kagrrát, nem tudatosan pedig Nightmare-t (Death Note opening) :D

2. Melyik J-rock bandát hallgattad utoljára?
LM.C

3. Melyik a kedvenc J-rock bandád?
jáááj... gonosz... nem tudom... LM.C és D'espairsRay... Nem tudok választani közöttük. Annyira másképp szeretem a kettőt.

4. További 6 kedvenc J-rock zenekar:
Hmm... SuG, Vamps, L'Arc~en~Ciel, Dir en Grey, és nem zenekar, de: Miyavi, Gackt

5. Fangirl/boy vagy?
Az a nagy helyzet, hogy igen.

6. Ha igen, kié?
Leginkább az LM.C-é. :)

7. Cosplayezel?
Nem... Majd egyszer. :)

8. Kit?
Hát lennének ötleteim... :P

9. Szereted a Dir en Greyt?
Igen, bár még nem hallgatom olyan régóta. :)

10. Toshiya fangirl vagy?
Nem. (Azért érzitek, eddig még lehettem volna fanboy, de mostmár csak girl. xD)

11. Mi a helyzet Kaoruval?
Bizonyára jól van. :D

12. Die?
Remélem ő is. xD

13 Kyo?
Oké, ő eszméletlen, de nem vagyok fangirl, ha ez volt a kérdés.

14. Shinya?
Nem tudom, ki írta össze eredetileg ezt a kérdéssort, de van egy sanda gyanúm, hogy valami hatalmas Diru-fan volt. xD

15. Mi a kedvenc Dir en Grey számod?
Glass Skin ♥

16. A visual vagy a kevésbé visual bandákat kedveled jobban?
Oly mindegy... Imádom a VK-t, mint stílust, de a zene az első.

17. Melyik J-rock számot hallottad először?
Nightmare - The World :D

18. Melyik számot hallottad utoljára?
LM.C - little Fat Man boy

19. Szoktál venni J-rock magazinokat?
AnimeStarst ált. együttesek miatt veszek, az számít? :D

20. Melyik a kedvenced?
Nem tudok Mo.-n kapható J-Rock magazinról. o.O

21. Voltál már J-rock koncerten?
Nem. *szívszakad*

22. Min?
Semmin. De majd ősszel megyek D'espairsRayre! :D

23. Mit csinálnál, ha a lakóhelyeden meglátnád az egyik híres J-rockert mászkálni az utcán?
Meggyőzném magam arról, hogy egy egyszerű, épp erre járó japán srácba láttam bele valakit. :'D

24. Melyik J-rockerért vagy a legjobban oda?
Huhh... :D Ha egyet kell mondani, akkor Takeru (SuG). :)

25. Melyik 3 J-rockerrel találkoznál a legszívesebben?
Miyavi, Hyde, Gackt

26. Mi az a 3 dolog, amit mondanál nekik vagy kérdeznél tőlük?
- Megköszönném, hogy vannak és elmondanám mit jelent számomra a zenéjük.^^
- Hogyan élik meg, mikor látják, hogy külföldön is mennyire szeretik őket?
- Beszélgetnék velük a japán zeneiparról. :P

27. Melyik 3 J-rock számot hallgatod a legtöbbet?
LM.C - OH MY JULIET
D'espairsRay - Kamikaze
SuG - nama yoku HoliC

28. J-rockos háttered van?
Az hát. xD Miyavi a kislányával. *.*

29. Melyik J-rockertől kérnél szívesen divat- és sminktippeket?
Takeruuu :D

30. Olvasol J-rock fanfictiont?
püfff... "ki, ha én nem"-kategória xD

31. Szoktak J-rockos álmaid lenni? Ha igen, melyik volt a kedvenced?
Egyszer azt álmodtam, hogy Aijival (LM.C) beszélgettem. :D Többre sajnos nem emlékszem... :(

32. Mennyi J-rock számod van?
6,66 GB... Ördögi. :D

33. És végül: ha “együtt aludhatnál” (nem kell ám rosszra gondolni HÖHÖ) bármelyik 3 J-rockerrel, ki lenne az?
A hárommal egyszerre? xD Akkor Maya és Aiji, ők legalább biztosan ismerik egymást, aztán hozzácsapjuk még Takerut. :P

ÁCIÓ

Tegnap voltunk apukámékkal (Gergely is, Gábor is, mindenki) moziban a Perzsia hercege - Az idő homokján. Jóapám halálosan odavan az ilyen filmekért, de bevallom nekem sem volt kifogásom a megnézése ellen. :D Tetszett is, bár elég sok klisé volt benne, gondolom ebben a műfajban már nem nagyon lehet újat mutatni. Videojáték alapján készült, ugyebár, amit tökéletes tájékozatlanságom folytán el sem tudok képzelni, de Gergely ismeri, úgyhogy ha legközelebb átmegyek, megmutatja! :D Örültem még annak, hogy nem 3D-s volt. :L Tinipicsa megjegyzések következnek! :'D Jake Gyllenhaal olyan állati jól nézett ki a filmben, hogy magyarázatot sem tudok rá találni... Utánakerestem, hogy szakított-e Doktor Szöszivel, aki mellett, tapasztalataink szerint, csak úgy öregednek és csúnyulnak Hollywood szépfiúi, és igen, de még nem a forgatás alatt. :S Úgyhogy továbbra is érhetetlen, mindenesetre örüljünk neki! x'D (Bakker, Niki, most nézem, hogy 2009 előtt megint el volt tűnve két évre. Jééézusom, micsoda Jake Gyllenhaal?! Valami újratöltős vámpír? :O) Egyébként megszólalásig hasonlított a filmben Jared Letóra, olyannyira, hogy a barátnőim csoportosan próbáltak anno meggyőzni az előzetes alatt, hogy de igenes biztos, hogy ő az, nem baj, hogy tudtommal nem forgat épp semmit, rosszul tudom! :'D

Szombaton meg elvittem Editet az első igazi MiniKAMI-jára! :D Vagyis jött ő magától is. ;) Igaz, már múlt héten be lett mutatva Koolának és Grassnak, csak akkor nekünk suli volt, így a Kamira nem tudtunk menni, pedig azt az arborátumban tartották, és sokan is voltak. :( Mindegy... Eleinte szombaton is egész sokan voltunk, de utána sorra leszakadtak az emberek, és mire körülnéztünk, megint csak négyesben maradtunk. :P Közben valami futóverseny zajlott a városban, és Nike-sok odajöttek kitöltetni velünk valami kérdőívet a nemlétező futási szokásainkról. Hát, biztos örültek nekünk, mert mind a négyünk válaszainak többsége egybehangzó NEM lett, valamint képesek voltunk nulla elérhetőséget megadva, a fiúk név nélkül, mi meg Mezei Virág és Földi Szamóca néven leadni. x'D Aztán elhúztunk a főtérre, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Cathy, akivel már kétszer találkoztam ezelőtt. :) Nagyon jól éreztük magunkat, elmentünk a régi általános iskolám elé, ahol felültem a Katona József szobor ölébe, mint anno régen... :'D Csak épp ez alkalommal lecsúsztam onnan, ráléptem a táskám szíjára, pont oda, ahol az LM.C-s kitűzőm volt, Koola megfogta a karom, és ellenkező irányba kezdett húzni, mire megmozdult a lábam, ennek eredményeképpen szépen végiggyaszatoltam a gyönyörűséges, vadiúj kitűzőmet a talapzaton. :'( Utána elmentem egy sötét sarokba és sírtam egy órát... Oké, azért nem, de nyafogtam egy ideig miatta, az biztos. Viszont Edit házias és praktikus tippje, miszerint fessem le átlátszó körömlakkal, bevált, szóval a baj (nagy része) elhárítva! :D A találkozót végül egy hosszúra nyúlt buszmegállóban ücsörgés zárta, mivel nem nagyon jártak a buszok a verseny miatt. :)

Már ennyi lenne. :) Már csak három naaap! :D

Black Holes

püfff... volt egy hét kihagyásom, bezzeg cserébe most megint írás-kényszerem van! xD De azért majdcsak megemlítem már, hogy lecseréltem a kinézetet... Bár gondolom igen nyilvánvaló. :D Fekete. Már ezer éve feketére akartam. :3 És Miyavis. :) Mert imádom őt. Az idézet az aktuális kedvenc MYV számomból van, a We Love You ~sekai Wa Kimi Wo Aishiteru~-ból, egészen pontosan a Miyaviuta ~doukuso~ albumon hallható változatából. :) Mivel nem is olyan régen beraktam, ezért most csak elirányítanék mindenkit a dalszöveges blogomba, ugyanis ott megtalálható a szám mindkét verziójában, mivel le is fordítottam angolról magyarra. ;)

Május 27-én eljött a várva várt nap, és végre letölthetővé vált az a live album a Placebo 2009/2010-es turnéjáról, ami a Battle For The Sun box sethez jár. :D Nos, nekem van ilyenem, múlt nyáron ezért "dolgoztam" (utcazenélés). :D Csodaszép, van benne két DVD (Live in Cambodia, Making of BFTS), a lemez (gyönyörűen szóló bakelit formájában is), egy Brian kézzel írott dalszövegeivel tarkított szépséges photobook, valamint egy üres CD, amire ezt az élő válogatást írhatom ki. :) Egyébként, az én üres CD-m különlegessége, hogy mikor a Szigeten találkoztunk Steve Forresttel, ezt írattam vele alá. :) Sajnos az összeválogatott számok közül egyiket sem a Szigetes, vagy az Italia Wave-es koncerten rögzítették, amit mondjuk meg tudok érteni, mivel előbbin Brian betegeskedett, utóbbin meg kevesen vettünk részt. :S De nem baj.^^ Nem nagyon szoktam élő felvételeket hallgatni, még a Placebótól sem (bár teli van vele a gépem xD), inkább koncertfelvételeket nézek, azt viszont nagyon sokat. Imádom Brian hangját élőben, ennek ellenére szerintem továbbra is maradok a CD-verziónál. A neten nagyon lehúzták az anyagot, amivel viszont nem értek teljesen egyet. Pl. a Bright Lightsba a kislemezes megjelenéskor belerakott vokál engem eddig kifejezetten irritált, de itt egészen megszerettem. :)
Szeptember 15.!!

.................................................................

Mostanában folyton rácsavarodok egy számra, amit aztán pár nap alatt a végtelenségig agyonhallgatok. xD Tegnap este óta a the GazettE - Reila megy, majdhogynem végtelenítve:

Vége van

Még ha Kriszta meg is fog ölni érte, mert neki még nem, akkor is kimondom: Vége van. Vége van, vége van, vége van! Számomra vége van. Oké, még a hétvégén írni fogok egy egy oldalas házidogát a tesi ötösért a kviddicsről (igen, halálosan komolyan gondolom xD) és/vagy a kendóról (mert Otomen♥), de ez már igazán nem számít. Azt hiszem más már nem lesz, ma megírtam az utolsó dogáimat (jó szarok lettek). Az utóbbi napjaim a sorozatos kiborulásokról szóltak, főként annak kapcsán, hogy se a logaritmust, se a trigonometriát nem sikerült egy nap alatt jobban megtanulnom, mint mikor vettük őket (hónapokkal ezelőtt), így nem fogom megkapni matekból a jobb jegyet... Az a helyzet, hogy jelenleg nem is vagyok jobbra képes belőle. Nem értem meg, ahogy a tanár tanítja, arra meg nincs motivációm, hogy egyedül normálisan megtanuljam. Eleve nem sokat tanultam az utóbbi időben, ennek több oka is van, de most nem részletezném... Jövőre amúgy valószínűleg matektanárhoz fogok járni, hogy le tudjak belőle viszonylag jól érettségizni. Egyébként ez a másik. Úgy érzem egyre jobban elveszek, és ahogy közeledik a döntés időpontja, én egyre kevésbé tudom, igazából mi is akarnék lenni. Mindenhez, ami egy kicsit is vonz, őrült sok pont kell... Ráadásul az anglisztikához előírás az emeltszintű angol érettségi, viszont ha olyat is teszek, akkor nem fog számítani a nyelvvizsgám (19-én megyek^^). Kommunikáció és média... Mostanában annyira úgy érzem, mégsem vagyok odavaló. Ja, és akkor még... Most szépen "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" stílusban töredelmesen beismerem, hogy hihetetlenül szívesen mennék japán szakra is... Nem tudom még, mi lesz. Annyi biztos, hogy jövőre valahogy össze kell kaparnom a maximális plusz pontot, valamint marha jól kell magyarból és angolból érettségiznem, mert különben sehová sem fognak felvenni, még ha sikerül is eltalálnom, mit akarok.

Ééés íme, itt vannak az én drága felvidító tündérkéim az új PV-jükkel. :) Jó, hogy vagytok, SuG^^

Egyébként az elmúlt több, mint egy hétben írtam egy rakat piszkozatot, majd átnézem őket, mit szeretnék ténylegesen fel is tenni belőlük (van ami összvissz egy Ady versből, vagy egy videóból áll :S). Meg befejezem a beszámolómat egy héttel ezelőttről, szóval az majd itt, ez alatt fog felbukkanni, ahogy végzek vele. :D A többit nem tudom még, azok nagyon hangulati cuccosok voltak. Nem tudom, akkor miért nem raktam fel őket... :S
(szerk.: Na, már fent is van a csütörtök-pénteki élménybeszámolóm! :D)

Jujj, a Mondo Fórumon megint nagyon lököttek és perverzek voltunk, aminek az lett a vége, hogy közösen írunk egy fanfiction-sorozatot, amiben Takeru lesz a seme (bizony!! :D), az uke meg választható mellé. Kell nekem hülyeségeket benyögni... én írom Kyoval! xD Szóval most gyorstalpalón vagyok Dir en Grey-ből. :) Egyébként... szerintem, mire én ezt végigírom, konkrétan Diru rajongó leszek, vagy nem tudom. xD Egyre-egyre jobban tetszik a zenéjük (kiv. azok a számaik, amik szinte végig hörgésből állnak, az nem az én stílusom o.O).

Még a hétvégén elköltöztettem a dalszöveg fordításaimat egy blogspotos blogba. Oldalt is kint van a link hozzá. ;) Húúú, nyáron mennyi mindent fogok fordítani... :D Meg elolvasok egy csomó könyvet, megnézek egy csomó filmet, doramát, animét, PV-t, valamint jó sokat leszek azokkal, akiket szeretek. És minden szép lesz és jó. Csak tartsunk már ott.