Nos, sziasztok. :) Voltam ma István a királyon, de szerintem az élménybeszámolás majd holnapra marad, most szeretnék egy ilyen kis évösszegző bejegyzést írni...
Csütörtökön eljött hozzánk Kriszta és Edit, néztünk Engel & Joe-t (imádott kedvenc filmem♥), belepillantottunk Edit kedvenc doramájába, a Boys Before Flowersbe, amit amúgy nekem hozott, holnap el is kezdem. :) Valamint az előzetes tiltakozások ellenére, miszerint YouTube-on nem hajlandóak semmit se nézni, megtekintettük Miyavi filmjét, az Oresamát is, amiről már ITT írtam, és ezer éve áradozva üldöztem vele Editet. :D Jól volt, bár ha nem haldokoltunk volna a melegtől, még jobb lehetett volna. xD
Pénteken volt az utolsó tanítási nap. Embertelenül meleg volt és mi (főleg én) embertelenül szenvedtünk. Voltak órák, ahol filmet néztünk, volt, ahol játszottunk, de igazából összefolyik az egész nap. Kegyetlen volt. Délután Edittel a kellemesen légkondicionált Alexandrában leültünk mangát olvasni (Gravitation :P:D), utána meg MiniKAMI volt, avagy a művház árnyékos lépcsőjén tespedve beszélgettünk. :) Csak másfél órát tudtam maradni, mivel este utaztunk el a nagyszüleimhez, ugye.
Igazából nem volt jó ez az év. Nem szeretném túlzottan részletezni... Többek között pl. sok változás történt a baráti körömet illetőleg, valamint idénre már teljesen széthullott az a baráti társaságunk is, akikkel oly sokáig minden péntekünket együtt töltöttük. Viszont jött a Japán-rajongás, ami váratlan volt, s talán vannak, akik számára máig érhetetlen, én viszont úgy érzem, nagy szükségem volt rá. A J-Rock/Visual Kei kapcsán találtam egy szubkultúrát, amihez szívesen tartoznék, a kamisok személyében egy társaságot, akikkel örömmel töltöm az időmet. Úgy gondolom, ez jó, és most csak ez számít. Pozitív még, hogy azzal, hogy Niki Pestre került egyetemre, jóval többet tudtunk találkozni, mint az előtte lévő három évben. Megérdemeltük már. :) Valamint ott voltatok egész évben Ti is, akik miatt - a híresen szar osztályközösségünk ellenére - mégis akad miért örülnöm, hogy oda járok, ahova. Miattatok a legijesztőbb belegondolni, hogy már csak egy év! No meg a továbbtanulás miatt, de ebbéli vívódásaimat már a múltkor leírtam, most nem tenném meg újból. Összességében pedig azt tudom elmondani, hogy ez a 11. év gyorsabban telt el, mint eddig bármelyik. Még mindig nem akarok 18 éves lenni, de így, hogy már csak 12 napom maradt addig, már egész megbékéltem vele (főleg, hogy koncertjegyeket fogok kapni ajándékba *.*).
Apropó... Én itt ünneplem a szülinapom. Gyertek ti is, mert nagyon jó lesz! :) *hogy reklámozzon ő is*
KAMIkaze Attack IV, japán zenei party. További infók: ITT.
Csütörtökön eljött hozzánk Kriszta és Edit, néztünk Engel & Joe-t (imádott kedvenc filmem♥), belepillantottunk Edit kedvenc doramájába, a Boys Before Flowersbe, amit amúgy nekem hozott, holnap el is kezdem. :) Valamint az előzetes tiltakozások ellenére, miszerint YouTube-on nem hajlandóak semmit se nézni, megtekintettük Miyavi filmjét, az Oresamát is, amiről már ITT írtam, és ezer éve áradozva üldöztem vele Editet. :D Jól volt, bár ha nem haldokoltunk volna a melegtől, még jobb lehetett volna. xD
Pénteken volt az utolsó tanítási nap. Embertelenül meleg volt és mi (főleg én) embertelenül szenvedtünk. Voltak órák, ahol filmet néztünk, volt, ahol játszottunk, de igazából összefolyik az egész nap. Kegyetlen volt. Délután Edittel a kellemesen légkondicionált Alexandrában leültünk mangát olvasni (Gravitation :P:D), utána meg MiniKAMI volt, avagy a művház árnyékos lépcsőjén tespedve beszélgettünk. :) Csak másfél órát tudtam maradni, mivel este utaztunk el a nagyszüleimhez, ugye.
Igazából nem volt jó ez az év. Nem szeretném túlzottan részletezni... Többek között pl. sok változás történt a baráti körömet illetőleg, valamint idénre már teljesen széthullott az a baráti társaságunk is, akikkel oly sokáig minden péntekünket együtt töltöttük. Viszont jött a Japán-rajongás, ami váratlan volt, s talán vannak, akik számára máig érhetetlen, én viszont úgy érzem, nagy szükségem volt rá. A J-Rock/Visual Kei kapcsán találtam egy szubkultúrát, amihez szívesen tartoznék, a kamisok személyében egy társaságot, akikkel örömmel töltöm az időmet. Úgy gondolom, ez jó, és most csak ez számít. Pozitív még, hogy azzal, hogy Niki Pestre került egyetemre, jóval többet tudtunk találkozni, mint az előtte lévő három évben. Megérdemeltük már. :) Valamint ott voltatok egész évben Ti is, akik miatt - a híresen szar osztályközösségünk ellenére - mégis akad miért örülnöm, hogy oda járok, ahova. Miattatok a legijesztőbb belegondolni, hogy már csak egy év! No meg a továbbtanulás miatt, de ebbéli vívódásaimat már a múltkor leírtam, most nem tenném meg újból. Összességében pedig azt tudom elmondani, hogy ez a 11. év gyorsabban telt el, mint eddig bármelyik. Még mindig nem akarok 18 éves lenni, de így, hogy már csak 12 napom maradt addig, már egész megbékéltem vele (főleg, hogy koncertjegyeket fogok kapni ajándékba *.*).
Apropó... Én itt ünneplem a szülinapom. Gyertek ti is, mert nagyon jó lesz! :) *hogy reklámozzon ő is*
KAMIkaze Attack IV, japán zenei party. További infók: ITT.
Előtte egy nappal (bizony, én is most néztem, 24-én lesz :o) meg The Grenma, Nova Prospect, The Idoru koncert a Rocktárban! :D
A nyaram eddig nagyon jól kezdődik, bár a júniusi program-dömping utánra még nincsenek konkrét terveim, de majd úgyis kialakul. :) (Amúgy NyáriConra sajna mégsem megyünk, mert Pécs egy napra túúúl messze van.)
A nyaram eddig nagyon jól kezdődik, bár a júniusi program-dömping utánra még nincsenek konkrét terveim, de majd úgyis kialakul. :) (Amúgy NyáriConra sajna mégsem megyünk, mert Pécs egy napra túúúl messze van.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.