Otomen

Az AnimeStars 20. számában a Lovely Complex cikkben találkoztam először az Otomennel, ott a mangát ajánlották pár mondatban, mint hasonló témát boncolgató művet. Már akkor megtetszett, így hát ahogy belefutottam a dorama változatába, tudtam, hogy nekem ezt látnom kell! :D Ez volt életem első doramája, úgy gondolom erős kezdés, nehéz lesz felülmúlni. ;) Viszont rabul ejtett a műfaj, a minap már el is kezdtem a Boys Before Flowerst (koreai dorama), valamint egyre csak bővül a miket-akarok-megnézni listám. :)

A történet egyszerűnek és kiszámíthatónak tűnik, ám ahogy egyre több szereplő kapcsolódik be a fő cselekményszálba, úgy lesz egyre izgalmasabb, és magával ragadóbb. Adott a férfi főszereplőnk Masamune Asuka, aki természeténél fogva vonzódik mindenféle lányos dologhoz, legyen az plüssmaci, főzés, varrás, shoujo (lányoknak szóló) manga... Ám emellett muszáj igazi férfiként viselkednie, mivel az anyja egy bizonyos esemény hatására megígértette vele, hogy mindig, mindenkinél legférfiasabb lesz. Barátja, Tachibana Juta ezt az összetett személyiséget definiálja úgy: otomen. Az iskolába új diák érkezik, Miyakozuka Ryo személyében, akiről hamar kiderül, hogy semmi tehetség nem szorult belé a hagyományos női szerep ellátásához, ezzel szemben nagyon jó a harcművészetekben. Nyilvánvaló, hogy egymásnak vannak teremtve, erre Tachibana már a kezdetekkor ráébred, s onnantól igyekszik minél közelebb férkőzni két főszereplőnkhöz, hogy aztán hol szemlélője, hol kicsit alakítója legyen az eseményeknek...

FIGYELEM! Innentől nem vállalok felelősséget az esetleges SPOILERekért!

Már az első rész után beleszerettem a doramába. Az egész hangulata nagyon jó, a szereplők pedig igazán szerethetőek. Ugyan Masamune Asuka (Okada Masaki) néha kicsit idegesített azzal, hogy mindent huszonnyolcmilliószor átgondolt, majd mégsem tette meg, de nagyon szerettem. :) Ő az iskolai kendo csapat kapitánya, tehát közvetve ugyan, de neki köszönhetem, hogy képes voltam életem egyik legnehezebb házidogáját megírni a tesi ötösért... Csak szólok, a kendo egy hihetetlenül bonyolult sport. :F (Tudtam én, hogy a kviddicsnél kellett volna maradni. :P) De azért szívesen kipróbálnám. :) Miyakozuka Ryo (Kaho) hihetetlenül bájos volt, és néha nagyon naiv. xD Egyébként meg nem garantálom, hogy a sorozat végére, Asuka közbenjárásával, nem szárnyalta túl az én főzőtudományomat. xD (Ők a fenti képen láthatóak.)

Az abszolút kedvenc szereplőm azonban Tachibana Juta (Sano Kazuma; képen) volt. :D Egyébként is imádom az ilyen karaktereket, tudjátok, az a tipikus Mercutio Rómeó mellett. ;) Bár önös érdekekből kezdett el Asukáékkal barátkozni (róluk írta a Love Tic c. shoujo mangáját), később ő lett a legjobb barátjuk. Annyira imádtam, ahogy szeretetteljesen Asuka-channak és Ryo-channak szólította őket. :D A mangaka énjét pedig pláne! Szerintem ő volt az egyik legjobban megformált karakter. :)

Szorosan Tachibana után sorakozik fel Tonomine Hajime (Kimura Ryo), aki eleinte ellenség, utána válik akarva, akaratlanul baráttá. Később derül ki róla, hogy ő is otomen. :) Ennek kapcsán kezdődik el az évődése az iskola szépségével, az Asuka figyelmére hiába áhítozó Oharida Miyabival (Kiritani Mirei), akit nemes egyszerűséggel, csak úgy hívott, hogy "Woman!" (Gomen, 4-12-ig angol felirattal néztem, csak így jut az eszembe... :D).

Ezen kívül nagyon szerettem még a négy közül a legotomenebb fiúcskát Ariake Yamatót (Seto Kouji), valamint Ryo apját (Takada Nobuhiko), no meg Asukáét (Tsurumi Shingo), akit szívem szerint sokkal többet szerepeltettem volna. :)

Akit viszont alig tudtam elviselni, az Isono volt. A vele előadott poénok rendre erőltetettek voltak, valamint a színész játékával sem voltam elégedett. Bár a negyedik részben hirtelen eléggé megijesztett, hogy komolyan megölik a karaktert, pedig már előtte sem szerettem... Igazából utána is meg lettem volna nélküle, ha jobban belegondolok. xD Na jó, azért megölni mégse... :D

Az 1-8. részek átlag 36 percesek, a 9-12. már az őszi (Aki) szezon termékei, azok már 45-50 perc hosszúak. A kedvenc részem egyértelműen a 10., amiben aztán igazán az otomenség a fő téma, és főhőseink a Hana Yori Dango F4-ének (folyton rájuk utalnak :D) stílusában összefognak, hogy legyőzzék az őket elnyomni akarókat. :D Ezenkívül muszáj megemlítenem a 3. részt, ami olyan szintű horror, hogy nekem végig azt kellett mondogatnom magamban, hogy "Ez egy vígjáték sorozat! Nem félhetsz! Vígjáték! Nem félhetsz!", ahhoz, hogy végig tudjam nézni. Már az első jelenteknél majdnem szívrohamot kaptam... Az a helyzet, hogy a japánok annyira jók a horror műfajában (is), hogy még akkor is nagyon ijesztőre sikerül, ha viccelni akarnak vele. :R A dobogó harmadik fokát pedig a 7. rész foglalja el, ami főként Tachibana mangaka karrierjére koncentrál. :)

SPOILER-veszély vége.

Minden egyes rész egy meglehetősen hosszú (2:30) endinggel zárult, amit én minden egyes alkalommal végignéztem. :) Szerintem iszonyatosan jó, érdemes megnézni. ;) A zene Shibasaki Ko: lover soul. Íme:

Elolvastam a manga eddig magyarra lefordított 3 fejezetét is, de be kell valljam, az nem nagyon tetszett... Lehet a dorama előtt kellett volna megtenni, mert így szegénynek nem sok esélye volt. :S A cselekmény nekem elnagyoltnak tűnt, a karakterek kevésbé voltak kidolgozottak (Bár ez még csak a történet eleje volt, ez még később behozható.). Mindenesetre, köszönet a mangakának, Kanno Ayának a történetért! :)

Arra az esetre, ha netalántán valaki érdeklődését felkeltettem volna, berakom a letöltési linkeket:

dorama (A RAW-osat tessék választani.)
magyar felirat (1-3. rész)
angol felirat
manga (1-3. fejezet)

Szívből ajánlom mindenkinek! :D