Vége van

Még ha Kriszta meg is fog ölni érte, mert neki még nem, akkor is kimondom: Vége van. Vége van, vége van, vége van! Számomra vége van. Oké, még a hétvégén írni fogok egy egy oldalas házidogát a tesi ötösért a kviddicsről (igen, halálosan komolyan gondolom xD) és/vagy a kendóról (mert Otomen♥), de ez már igazán nem számít. Azt hiszem más már nem lesz, ma megírtam az utolsó dogáimat (jó szarok lettek). Az utóbbi napjaim a sorozatos kiborulásokról szóltak, főként annak kapcsán, hogy se a logaritmust, se a trigonometriát nem sikerült egy nap alatt jobban megtanulnom, mint mikor vettük őket (hónapokkal ezelőtt), így nem fogom megkapni matekból a jobb jegyet... Az a helyzet, hogy jelenleg nem is vagyok jobbra képes belőle. Nem értem meg, ahogy a tanár tanítja, arra meg nincs motivációm, hogy egyedül normálisan megtanuljam. Eleve nem sokat tanultam az utóbbi időben, ennek több oka is van, de most nem részletezném... Jövőre amúgy valószínűleg matektanárhoz fogok járni, hogy le tudjak belőle viszonylag jól érettségizni. Egyébként ez a másik. Úgy érzem egyre jobban elveszek, és ahogy közeledik a döntés időpontja, én egyre kevésbé tudom, igazából mi is akarnék lenni. Mindenhez, ami egy kicsit is vonz, őrült sok pont kell... Ráadásul az anglisztikához előírás az emeltszintű angol érettségi, viszont ha olyat is teszek, akkor nem fog számítani a nyelvvizsgám (19-én megyek^^). Kommunikáció és média... Mostanában annyira úgy érzem, mégsem vagyok odavaló. Ja, és akkor még... Most szépen "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" stílusban töredelmesen beismerem, hogy hihetetlenül szívesen mennék japán szakra is... Nem tudom még, mi lesz. Annyi biztos, hogy jövőre valahogy össze kell kaparnom a maximális plusz pontot, valamint marha jól kell magyarból és angolból érettségiznem, mert különben sehová sem fognak felvenni, még ha sikerül is eltalálnom, mit akarok.

Ééés íme, itt vannak az én drága felvidító tündérkéim az új PV-jükkel. :) Jó, hogy vagytok, SuG^^

Egyébként az elmúlt több, mint egy hétben írtam egy rakat piszkozatot, majd átnézem őket, mit szeretnék ténylegesen fel is tenni belőlük (van ami összvissz egy Ady versből, vagy egy videóból áll :S). Meg befejezem a beszámolómat egy héttel ezelőttről, szóval az majd itt, ez alatt fog felbukkanni, ahogy végzek vele. :D A többit nem tudom még, azok nagyon hangulati cuccosok voltak. Nem tudom, akkor miért nem raktam fel őket... :S
(szerk.: Na, már fent is van a csütörtök-pénteki élménybeszámolóm! :D)

Jujj, a Mondo Fórumon megint nagyon lököttek és perverzek voltunk, aminek az lett a vége, hogy közösen írunk egy fanfiction-sorozatot, amiben Takeru lesz a seme (bizony!! :D), az uke meg választható mellé. Kell nekem hülyeségeket benyögni... én írom Kyoval! xD Szóval most gyorstalpalón vagyok Dir en Grey-ből. :) Egyébként... szerintem, mire én ezt végigírom, konkrétan Diru rajongó leszek, vagy nem tudom. xD Egyre-egyre jobban tetszik a zenéjük (kiv. azok a számaik, amik szinte végig hörgésből állnak, az nem az én stílusom o.O).

Még a hétvégén elköltöztettem a dalszöveg fordításaimat egy blogspotos blogba. Oldalt is kint van a link hozzá. ;) Húúú, nyáron mennyi mindent fogok fordítani... :D Meg elolvasok egy csomó könyvet, megnézek egy csomó filmet, doramát, animét, PV-t, valamint jó sokat leszek azokkal, akiket szeretek. És minden szép lesz és jó. Csak tartsunk már ott.

A zúgó Élet partján

Wiiii, hazaértem negyed órával a japán éjfél előtt! :F Rosszul esett volna, ha nem sikerül, mert 11.-e (Takeru-szülinap :D) óta memorizálgattam, hogy ma meg a kedvenc SuG-gitárosomnak van a 25. szülinapja. :'D

Boldog szülinapot, Masato! :D ♥

Na, és mit csináljunk most, hogy ilyen ügyesen megvoltam a köszöntéssel? :) Hmm... Feleltem ma magyarból. Ady Harc a Nagyúrral c. verséből, ami egyébként nagyon nagy hatással volt rám múlt órán. Olvassátok el! ;) Eleve oda vagyok a szimbolizmusért, Ady meg már akkor nagyon tetszett, mikor az OKTV-re készültem. Én értem a verseit, nekem mindegyik mondott valamit, és merem remélni, hogy mást, mint másnak. :) Szerintem az a jó, ha a művész megír egy verset/dalt, megfest egy képet stb., abba belerakja az épp aktuális lelkiállapotát, érzéseit, és a mindenkori világnézetét, de mindezt úgy, hogy az ne olyan legyen, hogy ránézel és rögtön látod, hogy az most fekete vagy épp fehér. Akkor művészet valami, ha a hatására gondolkozni kezdesz, érzelmeket vált ki belőled és lesz az egésznek egy olyan többletjelentése, ami csak számodra létezik. Nekem ez sokkal fontosabb, mint hogy készen kapjak valamit, dalszövegek terén is inkább az elvontabb darabokat szeretem. A képzőművészetben meg ezért nem preferálom az egyszerű tájképeket, csendéleteket... azokon általában nincs mit továbbgondolni! :F (Amúgy ezeket a nézeteimet egyszer még a Mondo Fórumon is kifejtettem, csak ott kicsit inkább zenei vonatkozásban., de kb. ugyanígy. xD) Mindenesetre, Ady egy olyan művész, akire igazán büszkék lehetünk, hogy a miénk. Sőt, Radnóti, Vörösmarty, Petőfi és még sorolhatnám... Az egész magyar lírára büszkék lehetünk! :)
(Egyébként 5-ösre feleltem, hála a jó égnek, hogy magyarból és a nyelvekből tanulás nélkül is elég jól tudok teljesíteni...)

Na, még az új Vamps PV a végére, mert nagyon tetszik. :D Meg, ha már művészekről beszéltem, Hyde, úgy gondolom, egyértelműen közéjük tartozik. :)

Rövidke

Tudom, hogy azt írtam, nem fogok blogozni a héten, de... Oké, beismerem, függő vagyok. Valamiért jól esik ide kiírogatni a hülyeségeimet... :) Szóval, most csak röviden. Tegnap elfelejtettem megírni, hogy megnéztem az Oresamát, még pénteken. Mivel sehogy sem tudtam összehangolni a rossz minőségű letöltött verziómat a még rosszabb angol felirattal, amit találtam rá, úgy döntöttem, hogy nem érdekel, megnézem YouTube-on. Nem bántam meg. Aaannyira édes volt! :D A végén meg még megható is. :) Nagyon-nagyon tetszett! :D Elmélyítette a Miyavi-szeretetemet. :)

Vasárnap este meg társ. ism. dolgozatra tanulás közben (igen, ez még mindig ugyanaz, és megint csak nem írtuk meg xD) Owl City koncertet néztem élőben közvetítve. :D Aranyos volt. :) Rájöttem, hogy róla egyáltalán nem írtam, pedig nagyon sokat hallgattam az elmúlt időkben. Adam Young egyszemélyes szintipop együttese (a koncerten kísérte zenekar). Hihetetlenül pozitív zenét játszik, mostanában valahogy pont fordítva van, mint régen, és az ilyen zenék tudnak felvidítani.

Ja, és ha már írkálok, akkor megemlékezek Takeru szülinapjáról is! :D Most lett 23 éves, és ebben az a legszebb, hogy az új SuG-style-os kinézetével kb. feleennyinek néz ki. :D Júniusban jön az új kislemez (3-féle verzióban :D), meg két PV! *.*

Boldog szülinapot, Takeru-kun! :D ♥

お誕生日おめでとう, 愛してる!

Amúgy komolyan kellene valami naptár, hogy mikor vannak a kedvenceim szülinapjai, mert, akármennyire is szeretem őket, igazából csak egy-kettőnek tudom (akiknél ált. hosszú elmélkedést írok a neves nap kapcsán :D), a többit meg random felköszöntgetem, ha belefutok a dátumba. xD Rossz a memóriám erre, na... :S

Filmek, filmek

Hi. (Ez ilyenkor úgy akar hangzani, mint ahogy a Skins első évadának a legvégén Sid mondja, de gondolom akármit csinálok, ez nem fog átjönni belőle, de aki látta a sorozatot, az most már tudja.^^)

Tegnap itt volt Petra, Edit, Kriszta és Rita. Néztünk Velvet Goldmine-t. :D És Krisztán kívül senki sem tudta, hogy ki az a David Bowie (a főszereplő karaktere őt hivatott parodizálni)! :'( Emberek, lehet így élni? Nem. Élnek így emberek? :'S Egyébként a VG a legkedvencebb közös kedvenc filmem Nikivel. :D Egyik nyáron órákon át kódoltuk-időzítettük a feliratát, mert nem passzolt... utána se. De, találtunk olyat, ami végül igen. xD Glam-rock korszak. Imádom. :) Jujj, meg, tényleg, emiatt a film miatt szerettem meg a Placebót is! :D Énekelnek benne egy számot, ami elsőre a filmben kevésbé, de a soundtrack CD-n már annál inkább megfogott. :D
Na, tessék művelődni, ő Mr. David Ezmárzenetörténelem Bowie:

Mostanában egyébként japán filmeket nézek! :D (Tegye fel a kezét, akit ez meglepett! xD) Őszinte leszek, eddig alig láttam egy-kettőt. Tudtam, hogy a horror-művészetük nagyon jelentős, de... ööö... én nem nézek egyedül horrort, társaságban meg mindig akadt valami más ebben a műfajban, így nem estünk neki pl. az eredeti Körnek (amit egyébként még semmilyen formában nem láttam :D). Viszont volt már a Filmklubban előadás a japán filmművészetről, miután a Véres trónt néztük. Igazából mindezt felesleges volt leírnom, mert se nem horrort, se nem valami kimagasló filmtörténeti alkotásokat nézek. Olyan filmeket, amikben J-Rock sztárok szerepelnek... :L Az első a BeatRock☆Love volt, aminek Takeru (SuG) volt az egyik főszereplője. Képes voltam megnézni a filmet japánul, felirat nélkül (tekintve, hogy nem létezik rá). :L Igazából nem is hiányzott hozzá... A kedvenceim azok a kellemesen hosszú jelenetek voltak, amikor percekig nem beszélt senki, és - annak ellenére, hogy a film egy ZENEkarról szólt - még zene sem volt! Takeru életunt, szenvedő arckifejezésétől meg már a falat kapartam, és konkrétan fellélegeztem, mikor végre elmosolyodott a végén... De a koncert-jelenetek az elején és a végén jók voltak. :) Majd ha egyszer lesz rá felirat, lehet kap még egy esélyt, de... :S A következő élmény már sokkal jobb volt, bár azt a filmet meg mindenhol lehúzták, pedig nekem tetszett. Moon Child, lövöldözős vámpíros film, Gackttal (ex-Malice Mizer) és Hyde-al (L'Arc-en-Ciel) a főszerepben. Érdemes elolvasni róla EZT a kritikát (az elejét minimum, ahhoz még a film megnézésének tervezése sem szükséges), mert állati szellemes, és mindent elmond amit én is gondolok. :) Arról már volt szó korábban, hogy Gacktért odavagyok, de a másik úriembert csak most kezdtem el, a film hatására hallgatni. :P Okés, régebben végighallgattam egy L'Arc-en-Ciel best ofot, és nagyon tetszett is, csak, hogy teljesen őszinte legyek, utána arról is sikerült elfelejtkeztem, hogy ez fent van a gépemen. :S De most újra felfedeztem, sőt belekóstoltam Hyde szóló munkásságába is, azt kell mondjam, az is eszméletlen jó! Ezek után talán már annyira nem is meglepő, hogy tegnap Hyde másik filmjét, a Last Quatert néztem meg. Gótikus szerelmi történet. Először majd frászt kaptam tőle, mert mikor tegnap előtt éjszaka lejött, és belenéztem, pont sikerült olyan jeleneteket kiválasztani, mint pl. a hosszú, fekete hajú japán lány, fehér ruhában, ami nálam első számú szívroham-faktor. Azt hittem, valami horror lesz, de nem bírtam magammal, meg kellett néznem még frissiben. Hálisten, kiderült, hogy alaposan félreértelmeztem a látott jeleneteket. :) Igazából tetszett, bár a film második fele eléggé B-kategóriába süllyesztette, de nem volt rossz. Megkerestem azt a számot, amit Hyde énekel benne. Annyira szép:

A jövőben tervezem majd megnézni az Oresamát is, ami meg Miyaviról szól, és természetesen ő is benne a főszereplő. :D *menthetetlen*

Nőnapi

Színházba akarok menni! Az Operettbe... Tavaly szeptemberben voltam utoljára. Ott nincs pótszék-jegy. :( Hiányzik... Egy ideje nagyon meg szeretném nézni a Szentivánéji álmot., akármennyire vegyes véleményeket hallottam is róla. Játszik abban is Bereczki Zoli... Tudom, hogy láttam őt az utóbbi időben koncerteken, többször is, de színdarabban már olyan régen... Már csak pár nap, és elkezdik játszani a Rebeccát (A Manderley-ház asszonya). Bereczki Zoltán, Szinetár Dóra, Mészáros Árpád Zsolt, Polyák Lilla stb. Annyira szeretném megnézni. Még jobban, sokkal jobban, mint a Szentivánéjit. Eszmélet jó lesz, érzem. Sőt, ezt nézve, tudom is:

Volt filmklub. Nem tudok róla mit írni, látni kellene hozzá A mások életét. Amit amúgy tényleg érdemes megnézni, mert... katartikus. Újranéztük a zárójelenét, most is kirázott a hideg.
Meg ugye Nőnap van! :D Az osztály fiúi nevében kaptunk nemtudtammegjegyeznimilyen cserepes virágot, plusz a díszteremben pár gitáros srácból és két tanárúrból verbuválódott zenekar elénekelte nekünk az Álomarcú lányt! :D Az első sorban álltunk, hátranézve meg is jegyeztem, hogy valószínűleg ilyen lehetett egy Back Street Boys koncert is. xD Én ennyi lányt még nem láttam egy rakáson! :D Mielőtt elkezdték, az egyik fiú felállt és levette a pulcsiját, ami elkezdte magával húzni a pólóját is, mire a lánytömeg sikítani kezdett, hogy "Jól kezdődik, jól kezdődik!". xD Eszméletlen kedves gesztus volt ez az egész tőlük! :) (Mármint a minikoncert. :D)
Nem mellékesen Zoltán-nap is ma van, szóval boldog névnapot nekik, főleg egyetlen és utánozhatatlan apukámnak! :D Meg természetesen kedvenc színházi színészemnek, Bereczki Zoltánnak is! :D

Neeeeeeeeeem bírom ki! Tudom, sok lesz már a SuG klip, de ez annyira tetszik! :D Itt eszméletlen jó a klip is és a szám is. Takeru (az énekes) vámpír benne! :D Mondjuk igazából egy 2009-es klipben mi más lenne? Ahogy a KecskemétiEst írta a Rémségek cirkusza kapcsán, "Lassan csodálkozni fogunk, ha egy jóképű tinisrác nem vámpír", és hát kb. xD A klip elején pedig megfigyelhető a feszélyezett bemondó, aki biztos valószínűleg nem tud angolul. xD

Néha ismeretlen távolba vágyom...

Olvastam egy szörnyű lehúzó blogbejegyzést a minap a Japán-fanatikusokról. Teli volt dühös mocskolódással, mint hogy pl. mind ronda és kövér, ezért ebben élik ki magukat, gusztustalanok a cosplay ruháikban, a lányok biztos leszbikusok, mert másképp miért jönnének be nekik azok a lányos kinézetű srácok!? Nem is kommentálnám. Szánalmas. NA, én azokat az embereket gyűlölöm, akik rászánják az időt, hogy nyilvánosan, de arc nélkül mások lelkébe gázoljanak, ill. annyi önkontrolljuk sincs, hogy az ilyeneket magukban tartsák... De nem ez a lényeg! Egy érdekes része volt, mégpedig az, hogy ezek az otakuk elvágyódnak, természetesen Japánba... Ami a cikkíró szerint, természetesen, egy mocskos szar hely igazából, csak a rajongók ezt nem látják meg, de mindegy is, mert 90%-uk az életben nem fog eljutni oda... Ezen elgondolkoztam. Mármint nem azon a gonoszságon, ami fröcsög a "kedves" íróból, hanem ezen az elvágyódás-dolgon. Nekem is van ilyen. Anglia. Nem régóta, kb. télen alakult ki ez bennem, előtte csak a nagyon-szeretnék-egyszer-elmenni-oda dolog volt. De akkor valami megváltozott ezzel kapcsolatban, és néha rám is rám jön... Aztán naná, hogy én is idealizálom a Brit-szigeteket! :) Ha esik az eső, mikor kint sétálok az utcán, arra gondolok, hogy nem baj, hisz Angliában is mindig esik... Ja, és már-már szabályosan megsértődök, mikor angol órán állandóan lefikázzák az angol humort, és, többek között, Monthy Pythont akarok nézni. :D Oké, a steaket azért well-done kérném, na! :'D Viszont pl. nagyon élveztem a Wimbledon c. filmet, amiről külső forrásokból azt tudom, hogy szar, de aaannyira angol volt többször is, hogy váááááá..! xD Gondolom ugyanazért Nagy-Britannia az én álomországom, amiért az otakuknak Japán. Imádom a britpopot, meg az angol zenéket úgy általában, a színészeket, a filmeket...
Ez baj lenne? Olyan dolog, amiért bántani kell valakit? A romantikus írók egzotikus tájakra vágyódtak el, csak nekik volt szabad? :) Egyébként alapból nem érzem úgy, hogy rossz helyre születtem volna, meg kifejezetten szeretem Magyarországot, meg azt, hogy magyar vagyok, akármi van is itt, csak néha jólesik az embernek álmodozni arról, hogy van egy hely, ahol minden szép és jó... (Mondjuk, én nem vagyok olyan fanatikus, hogy X-ország-mindenek-felett. Sőt, mostanában kezdek teljesen elkorcsulni így ízlés terén, ami szarul hangzik... Túl sok minden vonz. :S)
Tökéletes ország meg, tudjuk, csak egy van: Svájc! :P xD

Jaaaj, tudom, mi illik most tökéletesen ide! :)

Bereczkisen, mert számomra vele az igazi, meg, persze, Puskás Petivel, mert nálunk ő énekelte a Padlásban. :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na, és most átveszem ezt a jó szokást Edittől, és berakosgatom, hogy épp mit hallgatok! :D Aztán majd meglátjuk meddig fogom ezt csinálni... :) Ez még mindig J-Rock, vagyis nem, mert Heavy Positive Rock, ahogy ők kategorizálják magukat. :) SuG. Aranyos, kis vidám együttes. :D Nikinek nem ajánlott, mert ők már hajaznak a "japán tinilány pop"-kinézetre, csak ugye fiúk... (Melleges 15-nek néznek ki, de már 20 fölött vannak... Igazságtalan. Ja, és elvileg magasabb vagyok az énekesnél! :S)

Hááát, ennek meg kicsit unalmasabb a klipje, de ezen a "viviviije" refrénen olyan kellemesen elvigyorogtam suliba menet. :D