Wooo~ Komolyan, Jared Leto sorra lepacsizik a kedvenceimmel a világ minden tájáról! Durva. Nem olyan rég olvastam az első tweetjét arról, hogy a 30 Seconds to Mars együtt fog koncertezni Japánban, Miyavival, hát alig hittem a szememnek! Aztán ma mindketten megosztották ezt a képet a nagyérdeművel Twitteren. Mondjuk, Miyavi helyében én annyira nem mutogatnám, de hát istenem. xD ♥
30 Seconds to Mars és Placebo. Az egyik kedvenc amerikai együttesem és a mindenkiknél jobban szeretett európai. Oké, már ez is hatalmas és örömteli meglepetés volt, de azért még egészen valószerű. De hogy nem sokkal ezek után Marsék összeállnak az egyik kedvenc japán énekesemmel is, az úgy már kevésbé. Pedig ez valóság! Én úgy örülök nektek, srácok. ♥ Na és, Jared, ezután ki lesz a következő? ^^
Aztán, kicsit ugorjunk még vissza az augusztus 11.-ei stuttgardi fesztiválra is, ahol Marsék a Placebo társaságában léptek fel. Erről már ITT írtam pár sort, de azóta találtam még egy videót is, szóval kihasználom az alkalmat és megmutatom ezt is.
Jared (vagy inkább, az első pár szó után, a közönség) ezen az említett fesztiválon elénekelte a Placebo Pure Morningjának a refrénjét, miután azt mondta, hogy "One more thing and I'll shut up; I'm very proud to share this stage with one of the best bands of the entire world!" ~ "Még egy dolog, aztán befogom; nagyon büszke vagyok rá, hogy ezen a színpadon az egész világ egyik legjobb bandájával osztozhatom!".
Engem annyira meghatott ezzel. Ahogy már legutóbb is írtam, hihetetlenül jó érzéssel tölt el látni, hogy Jared mennyire tiszteli Placebóékat. A világ egyik legjobb bandája. Pontosan így van. De mindkét együttesre nagyon büszke vagyok ám, csak tudjátok, hogy érzek a Placebo iránt, na. ♥
Úgy alakult, hogy idén van apropóm egy tartalmas bejegyzést írni A Föld Napja alkalmából, mert nekem bizony olyan kedvenceim vannak, akik teljes odaadással szerepet vállalnak ilyen dolgokban. :)
My Chemical Romance. SING. Sing It For Japan.
Öröm és büszkeség. Ezek az érzéseim ezzel a klippel kapcsolatban. Én kicsi vagyok ahhoz, hogy bármi számottevőt tudjak tenni álmaim országáért, így hálás vagyok, hogy az egyik legnagyobb kedvenc nyugati együttesen próbálkozik helyettem. Ugyan sosem voltam MCRmy-s, így ebben a projektben sem vettem tevőlegesen részt, mégis úgy érzem, hogy közöm van hozzá. Mert lélekben ott vagyok a sok összetartó és lelkes rajongó között, akik szerepelnek ebben a videóban. És lélekben ott vagyok a japánokkal, s ha már segíteni nem nagyon tudok, igyekszem minél erősebben hinni abban, hogy hamarosan már csak egy rossz emlék lesz mindaz, ami történt.
Eddig is a SING volt a kedvencem a Danger Days lemezről, de ezzel az akcióval most aztán már igazán ledönthetetlenné vált nálam erről a posztjáról. (Van is ITT fordításom a szövegéről.) Olyan szép ebben a lassú, lírai verzióban (is). Meg szép az egész klip, megható. Szeretlek titeket, My Chemical Romance! ♥ Nyáron látjuk egymást. *-*
Szeretem az Anti Fitness Clubot is. Szeretem a kis projektjeiket.
Emlékszem, mennyire örültem, mikor meghallottam a Végső kiáltást a LéleKzet lemezen. Azóta vártam tőlük egy újabb ilyesféle, komoly mondanivalóval bíró számot, amióta annak idején megszerettem őket a Még vár ránk ez a föld kapcsán. Csak hát, ők mégsem a The Grenma. xD Az elkészült klip, a Szájbergyerekhez hasonlóan, ugyancsak házi gyártmányú, s a minőségét megszabja, hogy ez is főként a rajongók által beküldött videókból készült. Emlékszem, a Placebo Running Up That Hillje kapcsán láttam először ilyen megoldást, hogy az emberkék rátátognak az énekes hangjára. Akkor nagyon nem tetszett, azóta viszont már megértettem, hogy az ilyen klipekben elsősorban a gesztust kell keresni. Itt, a rajongókon kívül, még több magyar híresség is feltűnik. Vannak, akiket én személy szerint nem szívlelek, de ott van például az örök nagy kedvencem, Bereczki Zoli is. Az igazi meglepetés azonban a legeslegvégén jön el, amikor is MIYAVI nagyon kis aranyosan belemondja a kamerába, hogy "végső kiáltás"!
Természetesen, azonnal elkezdődött a pánik, hogy majd ezután biztos minden divatliba mostantól j-rocker lesz, amiatt a két szó miatt és itt a világ (vagy legalábbis a szubkultúra) vége. xD Most csak mosolygok rajta, de első olvasásra sikerült eléggé felhúznom magam az ilyen megnyilvánulásokon. Több mondanivaló van annál ebben a számban-klipben, mint hogy ezen az irreális hülyeségen akadjon fenn mindenki. Pont az összefogásról és elfogadásról szól az egész, mert csak így tudunk tenni bármit is a minket körül vevő világért. Személy szerint engem büszkeséggel tölt el, hogy Miyavi, aki, amellett, hogy nagy kedvencem, az egyik legismertebb japán zenész külföldön, egy magyar klipben magyarul beszél. Ez, szerintem, nagyon megtisztelő. ♥
Katával a 17 órás vonattal indultunk el, így eleinte tartottam is tőle, hogy nagyon későn fogunk odaérni és nem fogunk tudni normális helyet szerezni. Zuglóban szálltunk le és onnan sétáltunk el a Pecsáig, ahol meglepően kevesen voltak. Így hát, megnyugodva leültünk a bejárattal szemben. Amin még csodálkoztam, hogy kicsit más összetételűnek tűnt a közönség, mint az eddigi koncerteken és bulikon. Eleinte ismerőst se nagyon láttunk, de a végére egész sokkal összetalálkoztam. Aztán, eljött a beengedés. A biztonsági pasi élből kidobta a teli üveg vizem, ezen meg sem lepődtem, de utána leszedette a kitűzőimet! Mondtam neki, hogy már nem azért, de mindenkin van, már a társa is kérdezgette, hogy most akkor majd mindenkiről le akarja majd szedetni, de ő nem engedett. Szóval, levetettem, pedig egyértelmű, hogy feltett szándékom volt halálra szurkálni velük Miyavit... De nem baj, amíg koncert után sorban álltunk a ruhatárnál, Katával kiötlöttük, hogy nagyjából mindennel lehet ölni. xD
Bent először a mörcspulthoz mentünk, ahol én vettem egy nagyon szép plakátot, illetve adakoztunk Japán megsegítésére. Nem voltunk túl sokan, de koncert alatt azért, igaz szellősen, de egészen sikerült feltölteni a termet. Mi Katával először bal oldalt álltunk, de ott kezdéskor rögtön felemeltek pár szív alakú táblát, amiktől nem láttunk semmit, így gyorsan átmentünk a jobb oldalra. Onnan a rálátásunk nagyon jó volt, összesen annyi problémánk akadt, hogy egy idő után kinyitották az ajtókat, jött be a hideg, mi pedig eléggé fáztunk.
Fantasztikus volt. Ha egy szóval kellene jellemeznem, az a letisztultság lenne. A színpadi berendezés végtelenül egyszerű volt, Miyavi tökéletesen levetkőzött már minden visual kei jegyet, nem volt fanservice sem. Csak ő volt és a zene, nyersen, tisztán, egyszerűen és csodálatosan. Nagy kisegítő zenekar sem volt, csupán BOBO a sokat emlegetett dobos. Rám hihetetlenül nagy hatást gyakorolt az egész atmoszféra, amit megteremtett. Ő maga is csak egy egyszerű fekete felsőt viselt és, muszáj megjegyeznem, én ilyen gyönyörűnek még soha életemben nem láttam. Ahogy ott állt a gitárjával a színpadon, ahogy körbevonta az a narancssárgás fény, ahogy fújta a haját a ventillátor; egyszerűen lélegzetelállító volt. Miyavit sosem a külseje miatt szerettem, de most eszméletlenül megfogott ez a fajta elemi tisztaság, amit árasztott magából. Ezenkívül, hihetetlenül kedves és aranyos volt, mindannyiszor amikor szólt hozzánk, ráadásul, hálisten, "lemotherfuckersöznie" sem sokszor sikerült a közönséget, aminek örültem, mert ezt a fajta hergelést nagyon nem szeretem. Valamint, az egyik legfontosabb dolog, hogy megtapasztalhattam végre élőben is, hogy Misama tényleg egy igazi gitáristen. Úgy tudja teljes uralma alá hajtani azt a hangszert, hogy közben teljes alázattal viseltetik iránta. Utánozhatatlan, amit művel.
Setlist: 01. What's My Name?
02. Universe
03. Survive
04. Hell No (új dal)
05. Chase (új dal)
06. Ossan ossan ore nanbo
07. Chillin' Chillin' Money Blue$
08. Boom-hah boom-hah-hah
09. I Love You, I Love You, I Love You, and I Hate You
10. Gravity
11. Justice (új dal)
12. Music Free (új dal)
13. (cím nélküli új dal)
14. Shelter
(akusztikus jammelés)
15. Moon
16. We Love You
17. What's My Name? (lassú verzió)
18. Torture
19. Are You Ready to Rock?
20. Futuristic Love
-ENCORE-
20. Futuristic Love folytatása
21. Subarashiki kana, kono sekai -What a Wonderful World-
22. Survive
Szokás szerint a What's My Name?-el kezdtünk, ami alatt első körön mindenkinek csak sikítani sikerült a kérdés elhangzása után, de aztán, mikor később lassú verzióban is eljátszotta, mindenkinek volt ideje szépen bekiabálni mindig, hogy "MIYAVI"! Látszott rajta, hogy örült neki, biztos vagyok benne, hogy ő ezt a számot így képzelte el, ezért soha nem értettem, miért mindig csak sikítozik a közönség. Aztán következett a Universe és a Survive, amiket imádok. Utána pedig két új szám, amiktől először nagyon megijedten, mert az első dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy "Jesszus, mit tud ez játszani, amit én még csak nem is hallottam eddig?!". Utána, szerencsére, megvilágosodtam. Nézegettem más országok set listjét, szerintem még sehol sem játszott el ennyi új dalt, mint nálunk. Egyébként, nagyon tetszettek, jó kis lemez lesz a következő is.
Volt egy kis technikai gebasz is. Miyavi épp betanított nekünk egy tapsolós-csápolós (ijesztgetős?) koreográfiát a Boom-hah boom-hah-hah-hoz, amikor elszállt a hangosítás. Ő egy ideig próbálkozott folytatni az éneklést, majd feladta, nemes egyszerűséggel letette a gitárját és előre jött jól begyakorolni velünk az előbb tanultakat. Miután már minden oldalnak jól ment, levonult a színpadról. Ott álltunk a sötétben, sikítoztunk, kiabáltuk a nevét és spontán nagyban elkezdtünk "Boom-hah boom-hah-hah"-zni. Aztán feljött egy pasi és mondta, hogy kis technikai szünet. Mikor Miyavi visszatért, mintha mi sem történt volna, ott folytatta velünk a "Boom-hah boom-hah-hah"-t, ahol abbahagytuk. xD
A koncert közepén egyszer csak elhallgatott a zene, s Miyavi beszélni kezdett. Mondta, hogy nehéz volt a döntés, hogy a Japánban történtek dacára belevágjon ebbe a turnéba, hogy félti az otthoniakat... Utána megkért mindenkit, hogy hunyjuk le a szemünk egy percre és imádkozzunk együtt Japánért. Tökéletes csend lett, senki sem beszélt, senki sem mozdult. A perc vége felé közeledve Miyavi hangosan mondott fohászt. Aztán kinyitottuk a szemünket, ő pedig a Japánnak ajánlva belekezdett a Gravitybe. Az a szám alapból egy csoda, de ilyen előzmények után teljesen transzba estem tőle. Folyamatosan rázott a hideg és közel álltam a síráshoz. Leírhatatlanul gyönyörű volt. Kicsit nehéz volt mindezek után visszazökkenni újra vidám koncertező hangulatba, de egy-két szám elteltével azért, hálisten, sikerült. Felkerültek a netre nagyon jó minőségű videók a koncertről, szóval, íme a Gravity:
Pár szám után Miyavi leült egy székre és akusztikus gitáron folytatta a koncertet. Ezzel csak annyi baj volt, hogy innentől egy darabig folyamatosan lábujjhegyen kellett állnunk, hogy lássuk őt rendesen. Következett a Moon, ami az aktuális kedvenc számom tőle, majd pedig rögtön utána a mindenkori kedvencem, a We Love You. Annyira örültem neki, mikor megtudtam, hogy játssza ezt a számot ezen a turnén. Mondta, hogy szeretné, ha énekelnénk a szöveget, Japánnak. Elővett egy fényképezőgépet is és lekamerázta, ahogy szívecskéket mutogatva hangosan énekeltünk. Aztán mondta, hogy most pedig tanít nekünk pár japán kifejezést. "Nippon (Japán)" - hát, mondom - "Gambaro! (Erőt! / Hajrá! / Mindent bele! ~ ilyesmi)" - sok újságot tanulunk. xD Persze, igazából, ez a We Love You üzenetünk kiegészítése volt, amit szintén videóra vett.
Az Are You Ready to Rock? alatt kijött mindkét oldalon a színpad szélére és énekeltetett minket. Mindenki hangosan ordította a szöveget, nagyon jó volt. Utáni következett a Futuristic Love, aminek a technós részét sikerült végtelenül hosszúra nyújtani, Miyavi letette a gitárját és nekiállt táncolni. Közben pedig olyan felszabadult boldogsággal mosolygott, hogy ilyennek még azokon a képeken sem láttam, amiken a gyerekeivel van. xD Aztán megtörtént a levonulást, mi pedig, természetesen, követeltük a ráadást. Hamarosan vissza is jött és folytatódott a Futuristic Love. Ha Miyavinak, ne adj isten, valamikor befuccsolna az énekes-gitáros karrier, javaslom neki a DJ hivatást, mert láthatóan boldoggá teszi. xD Aztán következett a Subarashiki kana, kono sekai -What a Wonderful World-, ahogy elkezdődött, mindenki hangosan énekelte, hogy "Mawaru mawaru sekai wa mawaru, tatoe boku ga inaku nattemo...". Miyavin látszott, hogy nagyon örült nekünk, egy pillanatra abba is hagyta az éneklést és hagyott minket kibontakozni. Utána mondta, hogy most az utolsó szám után következik, túl kell élnünk: Survive.
És véget ért... Elmentünk a ruhatárba, leloptunk egy Children of Bodom plakátot Molly számára, majd leültünk és bent maradtunk addig, amíg ki nem küldtek minket. Utána elindultunk megkeresni, honnan indul az éjszakai járatunk, aminek keretében kirándultunk egyet a Vajdahunyad Várához, illetve át akartunk menni egy építési területen, mert a túloldalán ott magasodott a csodaszépen kivilágított Hősök tere. Éjszakai városnézésünk után, telefonos GPS-t is bevetve, elindultunk a másik irányba, amerre már legalább buszmegállókat találtunk. Ácsorogtunk az egyikben, amit lehetségesnek ítéltünk, de nem jött semmi. Átmentünk a túloldalra, ahol egy nagyobb csapat, köztük ismerősök, vártak valamire, de nem voltak épp olyan állapotban, hogy tudjanak segíteni. xD Miután ők elmentek, Katával elindultunk abba az irányba, amerre láttunk buszokat közlekedni. Nem sokára sikerült is megtalálnunk a megfelelő megállót, de még volt vagy negyed óránk a következő járatig. Így hát, leültünk az oszlop tövébe, a nyolcsávos út szélén és néztük a mellettünk elhúzó autók reflektorait. Színtiszta LSD-élmény volt. xD Aztán megérkezett a busz, teli BKV ellenőrökkel, de szerencsére voltak nálam felhasználatlan jegyek, még szilveszterről. Átszálláskor viszont nem értük el a következő buszunkat, mert, további ellenőröktől tartva, vettünk jegyet az automatából. De egész hamar eltelt az a fél óra, amit ott várakoztunk. Végül sikerült megérkezni a Nyugatihoz, ahol a már jól ismert török kifőzdébe vezetett az utunk. Vettünk valami kaját és befoglaltunk egy asztalt a sarokban. Itt is gyorsan eltelt a várakozás, beszélgettünk, elvontunk, hevertünk az asztalon, utóbbi miatt, szerencsére, nem is szóltak ránk.
Négy körül indult haza a vonatunk, befoglaltunk rajta magunknak egy egész fülkét, de mivel elég sokan felszálltak, nyitva hagytuk az ajtót, hogy aki máshol nem talál helyet, beülhessen. Egyszer csak azt hallom, hogy bejön két pasi és az egyik közli, hogy "Ülj rá a lábára, nyugodtan, ez nem hálókabin!". Hát, bocs már... Szerencsére azonban annyira fáradtak voltunk, hogy tudomást se véve róluk fetrengtünk és aludtunk tovább. xD Pedig, szerintem, igyekeztek direkt jó hangosan beszélgetni. Aztán megérkeztünk Kecskemétre, én leszálltam, Kata pedig ment tovább. Volt 6:20-as buszom haza, így, hálisten, nem kellett gyalogolnom és fél hétre már itthon is voltam. ^^
Igazán különleges élmény volt ez a koncert. Olyan, amilyet még nem nagyon éltem át ezelőtt. Igazán köszönöm, Miyavi-sama! ♥
Halálosan fáradt vagyok, de valamikor délután elkezdtem ezt a bejegyzést, úgyhogy már csak azért is be fogom fejezni. xD
Először is, ebben a hónapban még nem írtam Jinről, ami tarthatatlan, mert változatlanul ő tölti ki az érdeklődésem jelentős részét. Megnéztem időközben a Real Face koncert DVD-t is a KAT-TUN-tól. Imádtam, valószínűleg ez lenne a kedvencem, ha nem fűznének erős érzelmi szálak a Break the Recordshoz, de így kénytelen vagyok holtversenyt hirdetni. Nagyon szerettem az összes számot, jók voltak a szólok, a fiúk pedig hihetetlenül aranyosan viselkedtek, ezúttal is. Ebből is lett számos kedvenc részem, például a Butterfly, Jin és Ueda duettje, ami számomra mindent vitt, de sajnos nincs fent YouTube-on, így azt nem fogom tudni megmutatni. Viszont kerestem helyette mást. Az egyik leggyönyörűségesebb dalt, amit valaha hallottam, az Eternalt, élőben.
Épp le akartam írni, hogy igazából megmagyarázhatatlan, miért is szeretem ennyire nagyon ezt az embert, de utána rájöttem, hogy ez úgy, ahogy van, hülyeség. Mert elég megnézni vagy meghallgatni, a fenti videót és máris megvan, mi az oka. Én úgy örülök, hogy rátaláltam. ♥
A másik nagyon fontos dolog pedig, hogy holnap Miyavi koncert! Annyira nagyon várom már. Egy újabb álom készül valóra válni. El sem hiszem, hogy ott fog állni előttem teljes életnagyságban! Hihetetlen lesz, biztos vagyok benne. Az a gáz, hogy még most sem tudom, hogy mikorra menjek oda a Pecsához, de reggelig majd még megálmodom. Szeretnék viszonylag jónak mondható helyen állni, de nem tudom, számít-e ebből a szempontból az az egy-két óra.
Ez a videó meg csak azért, mert hihetetlenül aranyos. Végig angolul beszél benne, nagyon szépen. Meg koncert részletek is vannak benne. *-*
Hát, ez a hét gyorsan eltelt. Mostanában mind olyan gyorsan telik...Két hónap múlva ilyenkor már tudni fogom az írásbeli érettségijeim eredményeit. Durva. Volt érettségi tájékoztatónk, ahol az igazgató kifejtette, hogy a mi iskolában általában jó érettségik szoktak születni, és 90valamennyi %-ban fel is veszik a diákokat egyetemre, igaz ugyan, hogy olyan rossz félévi évfolyamátlagot az iskola történetében végzős évfolyam még nem produkált, mint mi. Hát, köszönjük a lelkesítést. xD Az átlagon meg biztos sokat segített volna, ha nem egy sértődékeny napóleonkomplexusos biológia tanár tanít minket, aki miatt csomó ember átlaga egyes lett a bukás miatt.
A héten Krisztával átismételtem a daruhajtogatást, mert már nem emlékeztem rá, de mindenképp szerettem volna csinálni párat, így Japánra gondolva, vagy ilyesmi. Aztán előkerestem az általános iskolás színes papírjaimat, amiben az akkori kislány énem csak a szürke (pedig azóta kedvenc szín), a fehér, a fekete és a barna lapokat hagyta a későbbi önmagára. xD Az ezt követő napokban pedig rögeszmés daruhajtogatásba kezdtem, most konkrétan teli van velük a szobám. De hamarosan új kihívás kellett, úgyhogy nekiálltam egyre kisebbeket és kisebbeket hajtogatni, a minimumom végül a 8×8 mm-es papírból készült példány lett, szegényke nem olyan szép, mint a nagyobb társai, de én büszke vagyok rá. xD ♥ Azonban, miután ezt a küldetést teljesítettem, megint kellett valami új, úgyhogy tegnapra Edit hozott nekem origami könyvet és abból hajtogattam pár dolgot. Ja, egyébként a fentieket mind-mind az iskolában, szóval rendkívül hasznosan telt a hetem.
Különböző méretű darvak ^^ (Az ott középen egy ötforintos.)
A "madár" az elvileg az egyszerűbb verziójú daru, amit ki akartam próbálni, mert én csak a bonyolultabbat tudtam eddig. De maradok a továbbiakban is annál, mert az jobban tetszik.
Aztán, ezenkívül szokásos érdektelenség a legtöbb dolog iránt. Viszont a Miyavi koncertet már nagyon-nagyon várom. *-* Rengeteget hallgatom mostanában, meg elkezdtem bepótolni azokat a PV-it, amiket még nem láttam. (Imádom Miyavit, de nem feltétlenül a PV-i miatt.) Így akadtam rá a Kekkonshiki no Uta angol feliratos verziójára. A szám eddig is a kedvenceim között volt, de most még jobban bele vagyok szerelmesedve. Egyszerűen annyira mesterien keserű... Nagyon tetszik.
Tegnap elolvastam a levelet, amit Miyavi írt a rajongóihoz a katasztrófával és a koncertekkel kapcsolatban, s úgy éreztem, na most jött el a pillanat, hogy elmenjek megvenni a jegyem. Mivel amúgy is bementünk apukámékkal a városba a kiállításmegnyitóra, amin van most egy képe, meg is ejtettem a dolgot. Kifogtam egy kolleginát, aki most nyomtatta élete első jegyét. Lebetűztem neki a Miyavit, a tapasztaltabb néni meg mondta, hogy óóó, erre már adtak el egy jegyet. Hmm, két tippem is van, ki lehetett a másik vásárló. :)
Egyébként, hogy lehet a Ticketportal ennyire igénytelen?! Az első, ami szemet szúrt, az a "tokyo" elgépelése "tokuyo"-ra, de még ettől függetlenül sem lenne jó a honlapcím, ugyanis nincs pont a myv382 és a tokyo között. Kicsit szánalmas, már nem azért...
De a lényeg az, hogy látni fogom Misamát élőben és ez nagyszerű dolog. Ő pedig, amellett, hogy nagyszerű zenész, nagyszerű ember is. Szóval, jöjjön el mindenki.
credit: blackheat
Nem is írnék most többet, íme inkább, Miyavi levele:
"A 2011. március 11-én Japánt érintett tragikus károkat okozó földrengésre és tsunamira válaszolva, úgy döntöttünk, hogy a március 16-án kezdődő európai turné során összegyűlt összegeket adakozásra szánjuk. Minden koncert helyszínénél elhelyezünk majd egy "adakozási-dobozt", amiben a befolyt összeget a segélyezésre szánjuk. A turnéról összegyűlt haszon egy részét is a katasztrófa áldozatainak javára fogjuk fordítani. További részleteket az adakozásról az EMI egyik kijelölt oldalán fogunk nyilvánosságra hozni, továbbá rendszeresen frissíteni.
Továbbra is erősen imádkozunk számtalan emberért, akik még mindig szenvednek a szomorúságban, hidegben és a katasztrófasújtotta területeken, és reméljük, hogy olyan hamar érkezik segítség, amilyen hamar csak tud. Ennek érdekében lépésről lépésre, teljes szívünkkel fogunk cselekedni, annak reményében, hogy segíthetünk a rettenetes katasztrófa áldozatainak.
Nem számít, milyen hűvösek és keserűek az éjjelek; mindig van egy holnap.
szerk.: Mégis írok... Annyira szeretem most ezért Miyavit. Nem, mintha eleve nem szeretném. Csak most ez így olyan jól esik a lelkemnek. Annyira emberi. Úgy becsülöm, mind a kezdeményezésért, mind pedig azért, mert próbál mindenkiben bizakodást ébreszteni. Köszönöm, Miyavi-sama! ♥
Ááá, lassan teljesen átmegy a blogom felköszöntgetős bejegyzések halmazába, de egyszerűen leginkább meghalni sincs időm, nem hogy írni valami tartalmasabbat. :S Ezt a módit meg ha már elkezdtem... És ezzel a maival még messze nincs vége, mert így szeptemberben valakinek állandóan szüli- és/vagy névnapja van. xD
Miyavi 1981. szeptember 14-én született, és ő az egyik legnagyobb kedvenc japán előadóm. Fantasztikus művésznek tartom őt. Kezdetben, bevallom, kissé előítéletesen álltam hozzá, mert sok negatív kritikát olvastam róla. Aztán kíváncsiságból meghallgattam pár számát, s már nem volt visszaút. :) Mondhat nekem akárki akármit, szerintem Miyavi fantasztikus. A zenei munkássága rendkívül változatos, ami nagyon tetszik benne, valamint a hangja is kifejezetten egyedi. Ezenkívül még azt mindenképp érdemes tudni róla, hogy egy gitáristen, tátott szájjal szoktam nézni mit művel a koncerteken azzal a hangszerrel. :D Nagyon szeretem őt. :)
Kimi ni Negai wo, mert ez volt az egyik első kedvenc számom tőle:
Valamint Boldog 18. Szülinapot kedves táncpartneremnek, Lacinak! :D
Mert tegnap sütöttem neki sütit! :D Már tavaly is ígértem valamiért, plusz mikor késtem az első táncpróbánkról, azt mondtam, majd kárpótolom, úgyhogy most aztán háromszoros okom volt rá. :'D Csak sajnos sikeresen itthon felejtettem az egészet, de apukám volt olyan rendes, hogy behozta utánam a suliba. xD (Ha belekalkuláljuk, hogy nem vele lakom, ez rögtön nem hangzik olyan egyszerűnek, mint elsőre. :P:D)
püfff... Hát, megvolt az első hét három nap... Mivel utolsó vagyok a névsorban, az elsővel beosztva hetes voltam a héten. :P:D Nekem ált. három nap kell, hogy megszokjam ezt a szerepkört, addig folyton elfeledkezek róla... Mivel most összesen jártunk ennyi napot suliban, így igazából szinte semmit sem csináltam. xD A tanulásba viszont már most rendesen belevágtunk. :S Elég durva évünk lesz, az már egyszer biztos. Ráadásul lesz rengeteg dolgom az órákon kívül is, mert hétfőnként nyelvvizsgára felkészítő német szakkör lesz, valamikorra meg kikönyörgünk a régi matektanárunktól egy korrepetálós órát, hogy egyáltalán le tudjunk majd érettségizni a tárgyból. Lesz filmesztétika szakkör és filmklub is, csak még nem tudni mikor, remélem legalább az előbbi bele fog férni, mert nem szeretnék lemondani róla. ^^ Mától kezdve péntekenként 16:15-17:45-ig lesznek a szalagavatós táncpróbáink. Lacival fogok angol keringőt táncolni. :) Nagyon örülök neki, bár így elsőre kiderült, hogy egyikünknek sincs ritmusérzéke, de nem baj, még van időnk, majd belejövünk... vagy decemberre tökéletesítjük a keringődodzsem szabályait, bár az talán most is túlságosan jól megy. :'D A mögöttünk álló pár számolta, hányszor mentünk nekik, ha jól emlékszem, hat lett a vége. xD Szegény Laci egyébként moziba ment volna, de lekéste a filmet, így aztán a fennmaradó időben végül elkísért hazáig. :)
Egyébként ugyanott ülök, ahol tavaly, meg azelőtt. :) Mikor szerdán reggel beértem, már foglalt volt, de hálisten tolerálták az osztálytársnőim, hogy hozzá vagyok nőve ahhoz a helyhez, és átengedték. :D Kriszta lett a padtársam, Edit ott ül továbbra is srégen előttem, mellette pedig Laci. A másik padsorban mellettem pedig PetraRitával. Szóval, nagyon jól sikerült az ülésrendünk. ^^ Aztán remélem nem játszunk már idén dedós ültetést, mert kirohanok a világból. xD
Jött egy japán lány az iskolánkba, aki magyarul szeretne megtanulni, de amúgy meg nem beszél sem angolul sem németül, szóval gondolom elég nehezen kommunikálnak vele. xD Majd akarok vele beszélgetni. ^^ Biztos nagyon jó társalgás lesz, tudok neki olyanokat mondani, hogy "Gimnáziumi diák vagyok.", "Az egy toll?", "Péntek reggel van.", na meg, hogy "Kérlek, Istenem, mond meg, mit tegyek, hogy az álmom valóra váljon?"... xD
Voltunk ma is a Korzó Kávézóban Krisztával, amíg nem kezdődött a tánc, a héten már harmadjára. :D Úgy bírom a pincér srác mimikáját, minden alkalommal, mikor belépünk. xD Keveredik benne a kedves mosoly, hisz "Jöttek a törzsvendégek." és a gúnyos vigyor, hogy "Ezek a lökött lányok már megint itt vannak!". Szeretek oda járni. :) Előtte voltunk könyvesboltban, ahol Kriszta vett egy igen viharvert mangát 100 Ft-ért. A kávézóban billegett az asztalunk, mire Kriszta közölte, hogy "Szerintem rakjuk be a lába alá, sok kárt már nem tehet benne!". xD
Na, jó... ennyi telt tőlem. :'D Végezetül még itt az új Miyavi PV, a Torture. Maga a klip annyira nem vág földhöz, de számot már a live-ok alatt is nagyon megszerettem. :) Szeptember 15-én (Placebo koncert napja♥) jön ki a single, aztán október 13-án a nagylemez! :D
Hát, megvolt ma a tankönyvvásár és az évnyitó... Fél kilencre mentünk be a könyvekért, kilenckor kezdték osztani, de már akkor hosszú sor állt. Vártam Laciékkal, hogy Kriszta is odaérjen, de csak nem jött, ezért felhívtam, mire kiderült, hogy már nyolckor itt volt, így konkrétan legelöl áll. :P Közben találkoztam Mollyval és Nominnal is. :) Aztán Kriszta végzett, de volt olyan édes, hogy megvárt engem, így végül tíz körül sikerült is elhagynunk az iskola területét. xD Olyan váratlanul drágák voltak a könyvek, hogy épp csak ki tudtam őket fizetni a nálam lévő pénzből, végül maradt összvissz 55 Ft-om :S Utána még elmentünk füzeteket begyűjteni (lehetett utalvánnyal fizetni), majd venni valami péksütit ebédre (Kriszta vett nekem is).
Végül dél körül értem haza, vegetáltam egy órát, majd egykor leültem élőben közvetített Miyavi koncertet nézni, kávéval a kezemben, utóbbi kb. a felénél kezdett el hatni, addig a lehető legrockosabb és ordibálósabb számain is komoly harcot vívtam az ébren maradásért. :S De valami eszméletlenül jó volt! :D Az augusztusi turnéjának minden koncertjét élőben közvetítették a neten, én ebből négyet tudtam megnézni, de messze ez volt a legjobb. :) Az előző nem is igazán tetszett... Ez viszont majdhogynem tökéletes volt! :D Még Miyavi is sokkal vidámabbnak tűnt, és minimalizálta a fákjúzást és mádörfákörzötést, aminek őszintén tudtam örülni. ^^ A koncert maga is fergeteges volt, a ráadásban volt Neo Visualizm is, annak még külön örültem. :D Mutatták azt is, ahogy Miyavi levonult a backstage-be és két nőci segítségével átvette a pólóját. xD Majd' kétórás koncert volt, és úúúgy élveztem. ^^ Kellett is ez a lelkivilágomnak, így évnyitó előtt... Hála a YouTube-nak, a legcsodálatosabb részét rögtön meg is mutatom! Gravity. *-*
Az évnyitó átkozottul hosszú volt... Az még oké, hogy az igazgató beszédet mond, nade a polgármester és az alpolgármester is?! Mindegyik külön-külön negyedórás beszédben rajongta körbe a domborműves címert, amit X év után most visszaraktak a homlokzatra. -.-' Még szerencse, hogy csak az osztályban néztük TV-ről., és nem az udvaron kellett ácsorogni. Hmm... holnaptól végzős leszek. Úgy félek ettől az egésztől. :S Nekem még mindig nincs igazán konkrét elképzelésem, hogy hova jelentkezzek majd továbbtanulni... Ja, és rettegek az érettségitől, természetesen. xD Nem akarom. Nem lehetne átugrani ezt az egy évet, és már ott lenni az egyetemen? Lehetőleg valami olyanon, ami aztán nagyon passzol hozzám. :D Igen ez lenne a legjobb, nem kellene még ez az egy év a szörnyű, széthúzó osztályunkkal... Nem szeretem. :S Olyan jó volt nyáron nem is gondolni erre az egészre...
Mivel már nem vezetek jegyzetfüzetet, összegyűjtöm ide a nyár legfontosabb eseményeit, naptárszerűen:
06.13. - István, a király
06.16. - Jövőre, veled, itt!
06.19. - Musical-Operett Est
06.21. - Szex és New York 2.
06.24. - The Grenma, Nova Prospect, The Idoru koncert
06.25. - Kamikaze Attack IV.
07.02. - Mad Dolls koncert
07.04. - KAMI Strand
07.05-08. - Kiskőrös
07.08-18. - Nikiéknél
07.10. - Majrokiak Napja
07.18-24. - Balatonfüred
07.24. - LM.C Fanmeet, Digital Sushi
07.28., 30. - Harry Potter-maraton
08.02-05. - KAMI Tábor
08.07-11. - Eger
08.13-21. - Niki nálunk
08.13. - Sziget Fesztivál
08.16. - Az utolsó léghajlító
08.19. - Szabó Balázs Band koncert
08.20. - Kiscsillag koncert
És még csak bele sem írtam mikor "csak úgy" találkoztam a barátaimmal, mert olyan is rengeteg volt. :) Ezen a nyáron nem bántam meg semmit. Nem érdekel, hogy nem olvastam el annyi könyvet, nem néztem meg annyi filmet/doramát/animét, amennyit szerettem volna, ez akkor is tökéletes volt. Fantasztikus élményekben volt részem, sokat lehettem a barátaimmal, és még rajtuk kívül is több nagyszerű embert megismertem... :)
Oké, köszönöm, akkor most így, a fenti sorrendben az elejéről szeretném az egészet! *.*
Utálom a strandokat. Tényleg! Tavaly összesen egyszer voltam, akkor is Olaszországban a szabad strandon, mert azért, ha már ott vagyunk, menjünk már bele a tengerbe. xD Amúgy, nem a tengerparton volt a szállásunk, nem kell kiakadni. :P Viszont Koola kb. a második KAMI-m óta azzal győzköd, hogy menjek majd strandra, ahogy Edit is elkezdett járni, nála is rákezdte. :) A kezdeti határozott visszautasítások ellenére addig folytatta, mígnem belementünk. xD Így hát tegnap elmentünk KAMIstrandra. ^^
Biciklivel mentem, amit a kevés használat miatt fel kellett reggel pumpálni, így késtem negyed órát. Csupán 12 ember várakozott rám. ^^ Jó párszor hallgathattam a nap folyamán ezért a szemrehányásokat. :( Pedig sütöttem nekik tegnap yoghurtos-meggyes sütit. :D Ritkán szoktam sütni, pedig nagyon szeretek, és ált. meg is dicsérik, amiket alkotok. *büszke* Koola is azt mondta a harmadik sütit koptatva, hogy megbeszélte a fiúkkal, és megtartanak. xD Nominnal a Kamikaze Attack III. óta elszántan közös programot akartunk csinálni hármasban Edittel, csak mindig közbe jött valami. :S Viszont most eljött ő is! :D Meg Petra is. :) Ált. négyesben harcoltunk a fiúk ellen, akik - főleg Koola és Fakeksz - állandóan le akartak minket nyomni a víz alá, és a legtöbbször sikerült is. o.O Meg labdáztunk, fiúk a lányok ellen, akkor a mi csapatunkat erősítette Chibi-chan és Xeafh is. :) Illetve Fakeksz a vége felé átállt hozzánk. xD Aztán a fiúk nekiálltak a fülünk hallatára lányokat pontozni, így, őket idegelendő, mi is nekiálltunk fiúkat. xD Tájékoztatásul közölném, hogy a strandra 90%-ban kopasz, magát menőnek tartó vagány gyerekek járnak. -.-' Ám végül találtunk egy 10-est, aki egészen 15-ig feltornázta magát, míg ki nem derült, hogy Koola ismeri. xD Majdnem zárásig ott voltunk, fél 11-től este 8-ig. Kicsit sikerült is leégnem, annak ellenére, hogy non-stop kenegettük magunkat naptejjel. :P De igazából, annak ellenére, hogy nagyon nem rajongok a strandokért, tényleg nagyon jó volt! :D Lehet hajlandó leszek elmenni augusztusban is. ^^
Miyavi ma reggel ezt írta a MySpace blogjába: "i heard the rumor that Lovelie my daughter is gonna be an older sister. please welcome him into our big family ;)" ~ "Hallottam egy pletykát , miszerint Lovelie lányom hamarosan nővérke lesz. Kérlek, fogadjátok szeretettel őt a mi népes családunkban ;)" Ezek szerint lesz egy kisfia. :D Nagyon-nagyon gratulálok neki. ^^ Minden bizonnyal ő is olyan édes lesz, mint Lovelie (képen). :) ♥
Most majd bizonytalan ideig nem nagyon leszek. Mindenkit meglátogató körutazás, meg Nikiékhez megyek. :) Ezzel a videóval búcsúznék:
Brian Molko. Július 3-án lépett fel Brüsszelben az I ♥ EU koncerten. Az Across Th Universe-t énekelte a The Beatlestől, valamint egy francia balladát, a Ne Me Quitte Pas-t Jacques Brel-től. Mindkettő fantasztikus, de az előbbi szám az, amiért leginkább oda vagyok. :) Alapból imádom azt a dalt, és ahogy ő énekli... Látszik, hogy átéli a szöveg minden egyes szavát, és ahogy könnyeden bejárja a színpadot. :D Egy szó jut eszembe: tökéletes.
"Nothing's gonna change my world! What about you?"
Rászántam magam egy kis összefoglalóra az utóbbi napjaimról... Nem mintha bárki annyira noszogatott volna. xD Az időm nagy részét azzal cseszem el, hogy egyik fogorvostól a másikhoz járok... :S Kimozdult az egyik fogam a helyéről, amivel eddig soha semmi probléma nem volt. :( Biztató volt amúgy a fogszabályzós doktor bácsi. xD Belenéz a számba és közli: "Hmmm, érdekes... Ilyet még nem is láttam!". Köszönöm szépen, pont ilyen mondatokat szeretek hallani a szakembertől. xD Aztán megtanácskozta Doktor House nénivel, aki papíron az orvosom, de összvissz 3× nézett rám eddig, amúgy meg max csak konzultálni szokott rólam; és visszarendeltek másnapra. Úgyhogy most fel van turbózva a hülye kivehető fogszabályzóm, aztán júliusban várnak szeretettel... Komolyan annyi baj van ezzel a vacakkal, hogy visszasírom a rögzítettet (amúgy sem utáltam^^). Viszont jó hír, hogy a szájsebészeten - miután potom két és fél órát várakoztam -.-' - azt mondták, még nem értek meg a bölcsességfogaim a műtéti eltávolításra, úgyhogy még legalább egy évet várni kell vele! :D *ugrál örömében*
Szerdán voltam MiniKAMI-n. Edit két órával elnézte a kezdést, de végül befutott ő is. :D Addig pedig megismerkedtem Nixel, aki már régebb óta jár, de eddig még nem találkoztunk. Miután bemutatkoztam, megkérdezte, hogy "Figyelj, neked nincs blogod véletlenül?". xD Lassan megelőz a hírem! :D Egyébként nagyon aranyos volt, szereti a The Grenmát és az LM.C-t, szóval jól elbeszélgettünk. :) Utána ő elment, de megérkezett Edit! :D Aztán szokásos: sétáltunk, beszélgettünk, fagyiztunk, összefutottunk a fél világgal az utcán... xD Jó volt. :) Hálisten, Edit lekéste a buszát, úgyhogy így vagy két órával tovább bent maradtunk. :D
Letöltöttem a Vamps új lemezét, most is azt hallgatom. :) Sikeresen rávett tegnap, hogy kicsit felhagyjak a végtelenített Rain Delay-hallgatással (néha azért kombináltam az -OZ- best offal, na! xD). Szóval, BEAST. Hihetetlenül tetszik. Ütős az egész, olyan igazi rock! Felpörget és vigyorgok össze-vissza. :D Miért van, hogy egyszerűen amihez Hyde hozzányúl, az mindig állati jó? *nem elfogult* Oké, persze nem szeretném elvitatni K.A.Z érdemeit sem, hiszen nélküle nem lenne Vamps a Vamps, és a dalok felét ő írta. :) Igazából az egész album nagyon tetszik, de megpróbálok kedvenceket kiemelni... Devil Side. Ahogy olvasgattam a neten, olyan kevesen szeretik ezt a számot, pedig... Bár biztos közrejátszik, hogy ez volt az első Vamps szám, amit hallottam, de ha nem lett volna jó, nyilván nem hallgatok meg többet, nem? Meg itt amúgy sincs kérdőjel, ez a dal az egyik a legjobb a lemezen és kész! :P:D Az új dalok közül pedig a Revolution az abszolút kedvenc. Hyde hangja valami eszméletlen benne, a kegyetlen jó refrénje miatt pedig melegen ajánlom minden j-rock bulira, mert annak ellenére táncolható, hogy egy vérbeli rock szám! ;D Egy dal van, ami kevésbé tetszik, a Piano Duet, amiről akaratlanul is a Sweet Dreams jut eszembe az előző lemezről, és már az se tetszett. :S Meg Hyde My First Lastos angol-kiejtésénél már hallottam tőle jobbat is, de nem baj. :) Tényleg ennyi, a másik 10 dal (mert Plug int nem számolom xD) hibátlan. :)
Aztán, még muszáj berakosgatnom pár dolgot a végére... :P Először is, az új D'espairsRay kép. Annyira veszettül jó. *.* Azt olvastam, hogy az ott Hizumi kezében vuvuzela, az a cuccos, amit betiltottak most a VB-n. xD Egyébként, bár eddig sem néztem a meccseket (egyszerűen nem tud lekötni :S), most már minden érdeklődésemet elveszettem a téma iránt, mivel kiestek a japánok és az angolok is. :( Mindegy, a lényeg, hogy már csak 89 nap, és D'espairsRay koncert! :D Csak lenne már meg a jegyem. :S
Délelőtt megint Miyavi live-okat néztem. :) (Köszönet értük Nee-channek! :D) Sokkal jobban szeretek tőle élő videókat nézni, mint PV-ket. Jobban átjön belőlük, szerintem, hogy mennyire tehetséges. Imádom, ahogy gitározik. *.* A kedvenc az LFX-es videók közül:
Na, mára ennyi lettem volna. xD Este megyünk Mad Dolls koncerte! :D Úúúgy várom. *.*
Teljesen bele vagyok szerelmesedve MiyaviMiyaviuta ~doukuso~ c. lemezébe, csak ma is már nem tudom hanyadszorra hallgatom végig... :) Olvasgattam a dalszövegek fordítását ITT, és elmondhatatlanul tetszenek. :D Emlékszem, még a kezdetekkor mennyi lekicsinylő véleményt olvastam Miyaviról... :S Pedig mind zeneileg, mind szövegileg hihetetlenül értékes és igényes a munkássága. Ilyenkor aztán pláne örülök, hogy nem vagyok előítéletes típus! :D
Aztán, mostanában elkezdtem ScReW-t hallgatni. Nagyon tetszik! :D Ők keményebb vonal, egyébként. :)
LM.C. Csak mert szeretet van, ez a kép meg annyira szép. (Aktuális háttérképem. :D)
Tudom, hogy azt írtam, nem fogok blogozni a héten, de... Oké, beismerem, függő vagyok. Valamiért jól esik ide kiírogatni a hülyeségeimet... :) Szóval, most csak röviden. Tegnap elfelejtettem megírni, hogy megnéztem az Oresamát, még pénteken. Mivel sehogy sem tudtam összehangolni a rossz minőségű letöltött verziómat a még rosszabb angol felirattal, amit találtam rá, úgy döntöttem, hogy nem érdekel, megnézem YouTube-on. Nem bántam meg. Aaannyira édes volt! :D A végén meg még megható is. :) Nagyon-nagyon tetszett! :D Elmélyítette a Miyavi-szeretetemet. :)
Vasárnap este meg társ. ism. dolgozatra tanulás közben (igen, ez még mindig ugyanaz, és megint csak nem írtuk meg xD) Owl City koncertet néztem élőben közvetítve. :D Aranyos volt. :) Rájöttem, hogy róla egyáltalán nem írtam, pedig nagyon sokat hallgattam az elmúlt időkben. Adam Young egyszemélyes szintipop együttese (a koncerten kísérte zenekar). Hihetetlenül pozitív zenét játszik, mostanában valahogy pont fordítva van, mint régen, és az ilyen zenék tudnak felvidítani.
Ja, és ha már írkálok, akkor megemlékezek Takeru szülinapjáról is! :D Most lett 23 éves, és ebben az a legszebb, hogy az új SuG-style-os kinézetével kb. feleennyinek néz ki. :D Júniusban jön az új kislemez (3-féle verzióban :D), meg két PV! *.*
Boldog szülinapot, Takeru-kun! :D ♥
お誕生日おめでとう, 愛してる!
Amúgy komolyan kellene valami naptár, hogy mikor vannak a kedvenceim szülinapjai, mert, akármennyire is szeretem őket, igazából csak egy-kettőnek tudom (akiknél ált. hosszú elmélkedést írok a neves nap kapcsán :D), a többit meg random felköszöntgetem, ha belefutok a dátumba. xD Rossz a memóriám erre, na... :S
Na, szóval... (szófosááás xD) Nem írtuk meg azt a hülye társ.ism. dolgozatot, ha bárkit is érdekel... :S Tegnap még akartam írni arról, hogy imádom Krisztát amiért végre ő is úgy áll hozzá (biztos a szép idő miatt :P), hogy csak egy (jóóó nagy) köpésre lakik tőlem, mert így végre betölti a közelben-lakó-barát szerepét, amire kiskorom óta vágytam! :D Mostanában tök sokat átjött, meg eljárkáltunk hintázni a játszóterekre, vagy sétálni. És ez akkora jó. :D Köszönöm.^^ *köp egyet . odaért már?*
Lassan a szakítás szélére sodródunk, én és a wan2 magazin. Gondolom vannak akik ezt örömmel hallják... >( Ugye, Niki? :P Az van, hogy pont amióta rendszeresen veszem, új a grafikus, és az egész szétesik, meg tele van képekkel, és nem tetszik... A másik meg, hogy régen elég szépen lefedte a zenei ízlésemet, mostanában viszont számomra olyan érdektelen cikkek vannak... (Nem, nem azt várom el, hogy japán zenékről írjanak, nem vagyok hülye, csak régen teli volt britpoppal, meg ilyen jóféle dolgokkal, most meg nem.) Letöltöm az ajánlott lemezeket, és újabban sorra nem jönnek be... Bezzeg az új HIM lemezt lehúzzák rendesen, pedig nekem spec jobban tetszett, mint a best of. Na, meg odaírják, hogy "Nem csoda, hogy olyan nemtelen, langyos bandákkal turnéznak, mint a Placebo vagy a Linkin Park." Kösz. Nem tudják ezek, milyen extázisban tombolnánk mi Edittel egy olyan fesztiválon, ahol egymás után van HIM és Placebo. xD Aztán... The Subways koncertbeszámoló. Úúúgy, de úúúgy vártuk Krisztával. Erre... "Az énekes úgy kezdte el magyarul a számot, mintha az eredetileg is úgy szólna: Te vagy a nap, te vagy az egyetlen, a szívem kék, csak érted kék...". Uhhh, hát néztünk egyet. :S Gratulálok a műfordításhoz, ugyan Billy Lunn azt énekelte a szám VÉGÉN, hogy “Te vagy a nap, te vagy az egyetlen, you are so cool, Budapest is rock and roll!”, de nagyon érdekelne, hogy milyen is az a kék szív? Naivan eddig abban a hitben éltem, hogy a blue “szomorú” jelentésére gondoltak a srácok, mikor megénekelték, hogy “my heart is blue for you”, de bizonyára Subwaysék inkább valami neo-szimbolista bagázs... Szóval, ez a mostani számuk eljuttatott odáig, hogy leírtam a honlapjukon a panaszaimat a kinézettel és az agysorvasztó félrefordítással kapcsolatban, és, még ha ezt is kaptam karácsonyra, jövő hónapban meggondolom, hogy megveszem-e. (Igazából már ezt is leginkább csak a Subways miatt voltam hajlandó. No, meg azért, mert mégiscsak ez volt az ajándékom...)
Viszont éljen az internet! :D Íme egy újabb videó a koncertről, ebben aztán benne van a magyarul éneklés és a sör-incidens is, kiváló minőségben:
Rá vagyok kattanva mostanában az Aiji × Maya fanficekre. :L Meeeg olvastam egy tök jót, ami arról szólt, hogy beterelték a J-Rock sztárokat egy házba, és akkor valóságshow. xD Nagyon poén volt, ha valakit esetleg érdekel: Nyappy dayzz~. :) Miyavi volt a kedvencem belőle, olyan hülyének ábrázolták. xD Azóta egyébként nagyon sokat hallgatom. Iszonyat jó a zenéje. :)
