J-Rock teszt 2.

Keresgettem a google-ben J-Rock tesztet, aztán találtam is egy lefordított variációt. Remélem a fordítója nem haragszik meg, hogy elloptam. :)

magyar verzió © Zelda

................................................................

1) Az első japán szám, amit valaha hallottál?

Nightmare - The World (mert édes egyetlen Death Note opening ♥)

2) Mi keltette fel az érdeklődésed a Jrock iránt?

Editkém olvasott a Mondóban a visual keiről, aztán túl sokat bizonygatta nekem, hogy a Cinema Bizarre az az, engem meg már elkezdett idegesíteni, hogy azt se tudom, eszik vagy isszák a visual keit, így hát utánanéztem. :'D

3) Kedvenc személyed a Jrockban? (csak egyet)

Ha csak egyet lehet, akkor Hyde, mert egyszerűen zseniális, bármit csinál.

4) Megveszed a zenét?

Nem nagyon... Sajnos nagyon ritkán van lehetőségem eredeti CD-t venni. :S

5) Írsz/olvasol fanfiction-t?

Fuck yeah. xD

6) Top10 előadód/zenekarod?

1. LM.C

2. D'espairsRay

3. Miyavi

4. -OZ-

5. VAMPS

6. L'Arc~en~Ciel

7. Hyde

8. SuG

9. Gackt

10. Dir en grey

Nem reális. Nem tudom őket sorrendbe rakni, főként, hogy Hyde-ot és az együtteseit nem szeretném szétválasztani... Szóval a közepén borul az egész. :'D

7) Hogyan ismerted meg őket?

Az LM.C-t a Mondóból. :'D A Despa volt az egyik első, úgy ajánlották, és hát beleszerettem. :) Miyaviról sok lehúzó véleményt olvastam, és érdekelt, mennyire igazak (semennyire!). Hyde-ot láttam a Moon Childban, aztán utánanéztem a zenéinek, így jött a Vamps és Laruku is. Az -OZ- és SuG esetében belefutottam egy-egy PV-be, amik nagyon megtetszettek. :D Gacktról és a Diruról pedig szépeket hallottam, így letöltöttem tőlük best ofokat. :)

8) Voltál már koncerten? (ha igen, kién)

Igen! :3 D'espairsRay ♥

9) Mit gondolsz a Dir en grey utálókról?

Még nem találkoztam velük ilyen konkrétan. :S De a Dirut szeretem, az utálkozókat pedig alapból utálom, így tehát csupa szépet...

10) Mit gondolsz, miért olyan népszerű a Dir en grey?

Mert kegyetlen jó a zenéjük és zseniális az énekesük? De csak tippelek. xD

11) Miért van minden Jrock kérdőívben megemlítve a Dir en grey és a Malice Mizer?

Mert nagynevű bandák, akiket valószínűleg mindenki ismer, aki érdeklődik a J-Rock iránt.

12) Hiszel a rajongókban?

Milyen értelemben? Szeretem a rajongókat. Megértem őket. :3

13) Ezt a kérdést ugrom, mert fogalmam sincs, miért lett feltéve, nem is ismerem az illetőt, úgyhogy semmiképp sem akarok itt hülye pletykákat terjeszteni. xD

14) Top10 szám, amit megállás nélkül hallgatsz
Fúúú, de utálom az ilyen kérdéseket... Inkább leírom a fentiektől a kedvenc számaimat. :)

1. LM.C - OH MY JULIET

2. D’espairsRay – KAMIKAZE

3. Miyavi - We love you ~Sekai wa Kimi wo Aishiteru~

4. -OZ- - Rain Delay

5. VAMPS - DEVIL SIDE

6. L'Arc~en~Ciel - New World

7. Hyde - The Cape Of Storms

8. SuG - nama yoku HoliC

9. Gackt - Jesus

10. the GazettE - Filth in the beauty

Megint csaltam. xD Egyszerűen nem hagyhattam ki a Filth in the beauty-t. :3

15) Rajongsz a japán zenéért?

Igen-igen! :D

16) Szerinted mi inspirálta Japánt arra, hogy "rock" zenét csináljanak?

Nyilván a világleigázó terveik szerves részét képezi... They wanna rock the World! xD

17) Próbáltál már leutánozni valamilyen jrock stílust? (ruhákban, hajban, sminkben)

Ööö, néha. De szerintem valamennyire alapjáraton is hatnak rám.

18) Mit hallgatsz jelenleg?

Miyavi - What's My Name?

19) Szerinted az emberek miért írják le Miyavit olyan gyakran?

Ez komolyan érdekelne engem is! Az még egy dolog lenne, hogy oké, valakinek nem tetszik a zenéje, de attól még nem kellene sokszor ledegradálóan beszélni róla... A rajongóiról meg pláne nem, biztosíthatok róla mindenkit, hogy a legtöbben egyáltalán nem azért szeretjük, ahogy kinéz... Igenis nagyszerű zenész!

20) Én szeretem MYV-t, és te?

Nagyon. ♥

21) Melyik szám ríkatott már meg?

Hyde - The Cape Of Storms *-*

22) Ki a hősöd? (csak egyet)

Nem tudok egyet mondani: az LM.C.

23) Szerinted Mana a legkevésbé sem szép?

Dehogynem. :) Egy csodaszép porosz menyasszony! :D

24) Szerinted Mana-nak vissza kéne vonulnia?

Ugyan miért kellene?

25) Mit gondolsz azokról a bandákról, akik betámadják az USA-t?

Vesztegetik az idejüket. Kevés külföldi együttes tud ott befutni... Meg amúgy is, felesleges.

26) Hány Jrock számod van? (adj számot)

A sajátgép szerint kb. 1400 db.

27) Miért letöltesz, ahelyett hogy megvennél legalább egy albumot?

Beszóóót a teszt. xD Azért mert mindig van valami egyéb, amire költeni kell, és tudom, hogy még a legjobban vágyott lemezek is megvárnak, de pl. egy koncert az nem.

28) Szoktál Jrock fórumokat látogatni?

Igen. A Mondo Fórumra írni is szoktam. :)

29) Mi aggaszt jelenleg a Jrock-ban?

Hizumi (D'espairsRay) rejtélyes torokbetegsége... ._.

30) Előadó/zenekar, akiben csalódtál? (ha van ilyen, miért)

Van, de már lényegtelen, mert rendeztem magamban az ügyüket. :)

31) Mit gondolsz a fangirlökről?

Amíg nagyon nem durvulnak el, addig semmi rosszat. :) Én is szeretek fangörlködni. :D

32) Mit hallgatsz most?

Miyavi - Moon

33) Legutóbbi megjelenések közül valami, amit imádsz?

LM.C – No Fun, No Future ♥

34) Szerintem a jrockereknek kiskutyákat kéne magukkal hordani. Szerinted?

Beugratós kérdés, beugratós kérdés... Könyörgöm, mondja valaki, hogy ez csak beugratós kérdés!!

35) Miért nem hozzák nyilvánosság elé a szerelmi életüket?

Mert magasabb értelmi szinten állnak, mint a celebek, akikkel ellentétben ők csinálnak is valami értékeset, így nincs szükségük rá, hogy ezzel hívják fel magukra a figyelmet.

36) Szoktál énekelni az utcán sétálva?

Egyedül nem, de ha van mellettem valaki, simán! :)

37) Mi a helyzet a tánccal?

Előfordul az is. xD

38) Ha találkozhatnál bármelyik Jrockerrel, ki lenne az?

Maya és Aiji.

39) Miért?

Mert az LM.C a kedvenc japán együttesem. ♥ Imádom őket, a zenéjüket, és azt, hogy ilyen hülyék tudnak lenni... xD

40) Teli van plakátolva a szobád a képükkel?

Azt azért nem mondanám, de van kint egy LM.C, egy D'espairsRay és egy L'Arc~en~Ciel poszterem. :3

41) Mi a helyzet a magazinokkal? Melyiket szereted?

Külön nem szoktam rá időt áldozni, hogy foglalkozzak velük. Majd ha fogtam már a kezemben többfélét, visszatérek erre a kérdésre. ^^

................................................................

Köszönöm a figyelmet! :D Egyébként ez volt a 150. bejegyzésem. :)

Durvulós

Kaptok tőlem két erősen tizennyolcas karikás klipet, csak mert nagyon jók. :)

Nick Black - Sorry



Ma egész este ezt hallgattam...


Bring Me the Horizon - It Never Ends

Mivel van valami megmagyarázhatatlan hajlamom arra, hogy ha egy videoklip sokkol, kiakaszt stb., akkor ennek örömére elkezdtem hallgatni az adott előadót, így mostanában elég sokat hallgatok Bring Me the Horizont. Azt hiszem a végig hörgős deathcore stílusukkal egyértelműen elnyerték a Legdurvább Zene Amit Hallgatok és Még Tetszik Is Díjat. xD Egyébként amíg csak képet láttam róluk, azt hittem ilyen pop-rock-emo csapat, szóval enyhén szólva szíven ütött, mikor megnéztem a fenti klipet. :)

................................................................

Egyébként, a BMTH énekese, Oliver Sykes tervezi a Drop Dead pólókat. Most már, hogy hallgatom őket, értelmet nyert, hogy van egy olyanom (képen). Alapjáraton 8990Ft-ba kerül, de az enyém turkálóból van, de még a címke is rajta volt, és így került vagy 500 Ft-ba. xD Amúgy akkor még annyit se tudtam, hogy ez ilyen menő Underground Store-os márka, arról Rita világosított fel  mikor először mentem benne suliba. A lényeg, hogy egyre jobban örülök neki. ^^

Kéményseprők koncert

Egész múlt hétén a végkimerülés szélén álltam. Elég sok az a rengeteg külön akármi, amikre órák után még eljárok, és amikre még tanulnom is kell, valamint a suliban is halálra stresszeltem magam, emellett a hét feléig nagyon durván izomlázam is volt, fájt mindenem, és természetesen alig aludtam. Sikerült eljutni arra a szintre, hogy amíg megyek, csinálom a dolgom, addig valahogy elvagyok, de amint megállok azt érzem, hogy kész vége, nem bírom tovább, elájulok... Apukámmal voltam csütörtökön egy félórás művészettörténet előadáson, amin konkrétan böködnie kellett, hogy ne aludjak el ott helyben. Utána hazajöttem, pihentem, és alig tanultam valamit... Viszont ennek köszönhetően pénteken már sokkal jobban voltam, de lemondtam az iskolai francia filmek éjszakáját, ami - tánc után - este héttől reggel hétig tartott volna, mert úgy éreztem, nem kellene ezzel kísértenem a sorsot. Viszont ekkor jött Rita, hogy este nem akarunk-e Kéményseprők koncertre menni. Krisztával, aki hasonló okokból szintén lemondta a francia estet, hosszas tépelődés és mérlegelés után belementünk a dologba. Rita pedig végül még sem tudott eljönni. xD

Megérkeztünk az Amstelhoz, lementünk, és meglepve tapasztaltuk, hogy tömve van az a picinyke lyuk, ráadásul a fél sulink itt van! :D Kriszta oda is ment a franciásokhoz, hogy mi az, ők sem mennek? Kiderült, hogy igen, csak épp egy kicsit később. Ezen a ponton kicsit mindkettőnknek lelkiismeret furdalása támadt, de utána megbeszéltük magunkkal és egymással, hogy azért innen legkésőbb egyre biztosan hazakerülünk a saját ágyunkba, szóval... Az első együttes a Mirror Inside volt, akik ilyen időnként belehörgős rockot (figyelitek milyen jól műfaj-behatárolok :P) játszottak, nem láttuk őket a legelejétől, meg közben is még letettük a dzsekijeinket, köszöntünk az ismerősöknek, de amennyit hallottam belőlük, nem voltam rosszak. :) Utána a Szóda zenekar következett. Mivel Kriszta legutóbb, második híján, az első sorból élvezte a koncertjüket, mondta, hogy ez alkalommal üljünk le. Találtunk oldalt pár szabad széket, úgyhogy helyet foglaltunk ott. Egyszer csak a mellettünk ülő csajszi nagy lendülettel áthajolt rajtam Krisztához, hogy "Death Note-os kitűződ van?!", majd meglátott engem és felkiáltott, hogy "Jujj, neked LM.C-s! És Miyavis!". xD Rájöttem, hogy én tudom is ő kicsoda, Claudia a Kamikaze bulikról, meg D'espairsRay koncerten is sokat hallottam róla a lányoktól, akik azt hitték ő is jönni fog, pedig nem. xD Elkezdtünk beszélgetni (a jó hangos koncert mellett), kiderült róla, hogy nagy Kéményseprők rajongó. :) Egy idő után, mivel tetszett a Szóda zenéje is, felrángattam Krisztát, hogy táncoljunk. Ennek az lett a vége, hogy a hatalmas pogóban elsodródtunk egymástól, utána borult az egész tömeg, és pedig a földön kötöttem ki. Erre a mellettem álló srác megragadott és izomból felrántott, komolyan mondom, durvább volt, mint maga az esés. :S

Kéményseprők előtt még beszélgettünk Claudiával és a barátjával, nagyon aranyosak voltak mindketten. :) Aztán elkezdődött a koncert. Eddig nem ismertem a Kéményseprőket, de ezek után ki jelenthetem, hogy találtam még egy állati jó kecskeméti együttest! Nagyon-nagyon jók voltak. Mikor este meghallgattam a számaikat MySpace-en, úgy döntöttem, nyugodtan mehetek szoknyában, mert inkább lötyögős alternatív zenét (műfajzááás) játszanak, mintsem vadulósat. Hát, tévedtem. xD Sokkal rockosabbak voltak, mint a felvételeken, de a közönség még ehhez képest is nagyon durva volt, hatalmas és kikerülhetetlen pogó ment. Eleinte hátul, a szélén táncoltunk Krisztával, de tömeg már megint elragadott, s miután végigsodort az egész pincén (vagy mi ez), kikötöttem az első sorban. Meglepődve tapasztaltam, hogy látom az együttest, van levegő és nem is lökdösnek annyira. Eltöltöttem ott egy jó öt percet, majd felbuzdulva visszaküzdöttem magam Krisztáért. Ugyanoda természetesen már nem tudtunk visszamenni, viszont elkeveredtünk bal oldalra a hangfal mellé. Ott találtuk Claudiát és az idő közben sikeresen befutott Mimit is, így úgy döntöttünk, ott maradunk. Sokkal nem volt jobb, mint hátul, de innen legalább láttunk. Néhányszor felkentek a fal melletti fa izére, amin a táskáikat tárolják az emberek, illetve egyszer meglöktek hátulról, hogy ne essek el, belekapaszkodtam az előttem álló srácba, akit amúgy nagyon futólag még ismerek is, de olyan sorozatgyilkos tekintete van, hogy komolyan félek, mikor szembe jön az utcán. Ezután pedig hátrafelé mozdult a tömeg, így szimpatikus ismerősömet vagy másfél-két métert rántottam magammal. xD

A Kéményseprők zenéje nagyon megtetszett és (már-már túl) jó hangulatot is csináltak. Bekerültek a kedvenc kecskeméti zenekarok közé, szívesen elmegyek megnézni őket máskor is! :D Valamint megmutatom őket Nikinek is. Ízelítőnek egy kis Sodorj Duna!

Aztán, negyed egyre már itthon is voltam. Szombaton pedig ebédre átmentem apukámékhoz, és ott voltam egészen ma délutánig. :)

Jön az -OZ-!

Huhh... Én még mindig emlékszem arra, mikor az volt a bajom, hogy a kedvenceim felénk se néznek, nem jönnek Magyarországra. Most meg már lassan, komolyan mondom, túlzásba viszik. xD

Húúú, hát, annyira nagyon örülnék, ha el tudnék menni. *-* Ők nyár óta az egyik kedvenc japán bandámmá nőtték ki magukat. :)

Pozitív, hogy az A38 Hajón lesz, ahová The Subwaysre 3500 Ft volt a jegy (elővételben csak 3000 Ft), szóval nagyon reménykedek benne, hogy ez a koncert is ilyen barátságos áron lesz. Mert olyan jó lenne ott lenni~

u.i.: Ez most végre egy kicsit feldobta a rég-volt-ennyire-szar hetemet. :3

Jól vagyok, jól...

"Kérded: hogy vagyok jól?
Mondom: jól vagyok, jól.
Kérded: hogy vagyok jól?
Hogy vagyok jól?
Mondom: jól vagyok, jól.
Fázom... Helyetted fázom.
Hallgatok, hogy elmondjam: miért nincs ez jól?
Persze félek és persze, ha megkérded, mondom:
Jól vagyok, jól.
Látom, ahogy fényképeket gyűrsz,
Mert nem vagyok jól.

Kérded: hogy vagyok jól?
Mondom: jól vagyok, jól.
Kérded: hogy vagyok jól?
Hogy vagyok jól?
Mondom: jól vagyok, jól.
Hallgatom, hátha elmondod,
miért nem vagy jól.
Mert rajtad látom,
magamon látom,
Hogy miért nincs ez jól.
Hogy csak fecseg a lélek,hogy csak beszél a száj,
a szem semmit sem lát,a kéz ráncosan vár.
Jól vagyok, jól...
Jól vagyok, jól...
És az utolsó fénykép a földre kerül,
mert nem vagyok jól."

Embergép

Szabályosan bele fogok betegedni a Vad Fruttik új lemezébe...



"Műszerekkel mérem, a nagy közömbösséget,
Túlcsordulnak a skálán a kapott eredmények.
Az otthon nevű részben, a panelrengetegben,
Embergépek élnek zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva.
Kattanásig húzva a szívüknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
Masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának, minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak.
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak.
De kivetkőznek mégis a makacs hallgatásból,
És dobhártyák szakadnak szét az ordítástól.

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig.
Mossuk le hipóval, súroljuk még addig,
Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem.
A sebek behegednek és kicsorbul a késem."

A nyomorultak

Apukámmal minden évben tradicionálisan bérletesek vagyunk a Kecskeméti Katona József Színházba. Múlt vasárnap volt az idei első előadásunk, A nyomorultak. Ez az a darab, amit nem csak én várok már vagy egy éve nagy izgalommal, hanem körülbelül egész Kecskemét! Mióta láttam, sorra derül ki az emberekről körülöttem, hogy vagy ők is látták már, vagy fogják, esetleg nagyon szeretnék. Még nem tapasztaltam Kecskeméten ilyen fokú érdeklődést egy színházi előadás iránt. Igaz, hogy amióta Cseke Péter az új igazgató, évről évre jobbnál jobb darabokat mutatnak be, de az egyértelmű csúcs eddig mégiscsak A nyomorultak.

A musical Victor Hugo 1862-es meghatározó irodalmi remekműve alapján készült. A történet Jean Valjean szabadulásával kezdődik a fegyencházból, ahol kenyérlopásért töltött el 19 évet. Ezután új néven új életet kezd, próbál a lehető legjobb emberként élni, de a törvényt mindig szóról szóra betartó rendőr, Javert, folyton a nyomában van, bármit is tesz. Egy ígéretének eleget téve Valjean magához veszi az árva Cosette-et, s saját lányaként, a lehető legnagyobb szeretetben neveli. Tíz év múlva Párizsba költöznek, ahol épp kitörni készül a forradalom. Cosette itt ismerkedik meg az ifjú forradalmárral, Mariusszal. Időközben Javert mellett a lány kegyetlen volt nevelő szülei is keserítik a főhősök életét...

A szereplők kiválasztása nyílt casting keretében zajlott, s végeredmény egy igazi kettős sztár szereposztás lett. A teljes szereposztás ITT megtekinthető, én most csak az általam látottra térnék ki. Jean Valjeant A Társulatból ismert Feke Pál játszotta, szokásához híven, briliánsan. Erőteljes, egyedi és szép hangja van, valamint színészként is kiemelkedő. A rendőrfelügyelő Javert méltó ellenfele volt Miller Zoltán megformálásában. A darab talán legnagyobb fénypontjai mindenképpen az ő duettjeik voltak. Eponine-t a szintén Társulatos Simon Boglárka alakította, akinek ez már nem is az első szerepe nálunk. Nagyon szeretem őt, szimpatikus, jó színésznő, különleges hanggal. Ezenkívül, azt hiszem Eponine a kedvencem a történetből, sokkal izgalmasabb karakter, mint a főhősnő, Cosette (Zavaros Eszter). Marius aznap este Puskás Peti volt, ő is már a sokadik szerepét tudhatja magáénak nálunk. Nagyon jó színésznek tartom őt, hálisten ezen a téren még nem kellett csalódnom benne. A hangjáért is változatlanul odavagyok, izgalmas és tényleg nem olyan, amit már "hallottunk valahol". Mikor a darab vége felé elénekelte az Üres szék című dalt, ami egyébként is a kedvencem a musicalből, s én attól tartottam el fogom sírni magam... Thenardier-t kiemelkedő helyi színészünk, Pál Attila játszotta. Igazán testhezálló volt neki ez a szerep, brillírozott benne. Nagyon örültem még annak is, hogy a kisebb szerepekben feltűntek A Társulatból más színészek is, Nagy Szilárd, Töreki Andrea, Fejes Szandra és aki a lányok közül a kedvencem volt, Molnár Ági. Utóbbi a másik szereposztásban Fantine-ként látható, kicsit sajnáltam, hogy mi Koós Rékát kaptuk, bár ő is nagyon jó volt.

A musical zenéjéről azt tudom elmondani, hogy a fődalok nagyon-nagyon szépek, viszont a prózai részek helyett folyamatosan alkalmazott énekbeszéd egy idő után elég fárasztó tud lenni, ez itt sem volt másképp. Victor Hugo regényét nem olvastam, csupán a 2000-es körülbelül négy órás filmfeldolgozást láttam. Ezzel összevetve azt kell mondanom, hogy jót tett a történetnek, hogy jelentősen kihúztak belőle, mivel számomra a teljes sztori néhol kicsit idegtépő volt, ebben a rövidebb verzióban viszont kifejezetten nagyon tetszett. Azonban ami a legnagyobb hatást tette rám, az a monumentális díszlet volt. Kentaur tervezte, aki többek között a Vámpírok báljáét és Az operaház fantomjáét is, s azt kell mondjam, hogy sosem láttam még ehhez foghatót Kecskeméten. Csodaszép volt, bravúros vetítési és forgatási megoldásokkal.

Az előadás után a közönség álló tapssal búcsúztatta a színészeket. Még ebben sem volt részem a Kecskeméti Katona József Színházban! Valami elkezdődött... Ezzel az előadással tökéletesen felzárkóztunk a pesti színházak színvonalához. Aki teheti, mindenképp nézze meg! Remélem még sok ilyen lenyűgöző előadást láthatok itt, s magát A nyomorultakat is meg szeretném nézni még egyszer az évad során.


Képek:
1.: Az eredeti plakát.
2.: Fekete Pál, mint Jean Valjean. (© kecskemetikatona)
3.:  Puskás Peti és Mahó Andrea, mint Marius és Cosette (© kecskemetikatona)

Anti Fitness Club: Angyal

Az Anti Fitness Club az egyik kedvenc magyar együttesem. Szeretem őket, mert annak ellenére, hogy a Viva karolta fel őket annak idején, nem egy összerakott zenekar, ráadásul a csatorna szinte összes többi előadójának az énekes, Tomi írja a szövegeket, ami azért elárul valamit. Az együttes 2002-ben alakult, akkoriban még igazi odamondós punk zenét játszottak, ami után erős váltás jelentettek a 2007-2008-as lágy hangzású, sok szerelmi témát feldolgozó számaik, ez nyilván a Vivának köszönhető. Nagy örömömre szolgál viszont, hogy nem hagyják magukat elnyomni, folyamatosan törnek ki  "kedvenc" zenetévém skatulyájából, s immár eléggé maguk mögött hagyták a temérdek emós stílusjegyet is, valamint a 2009-es LéleKzet című albumokról már komolyabb zenei sajtóban is jó kritikákat olvastam. Azon már kiforrottabb, keményebb a hangzás, szerintem is jobb, mint az első lemez. Nekem valahogy mégis a bemutatkozó album számai maradnak a kedvenceim, azok is a lemez előtti demó verzióban, ugyanis azokhoz annyi emlék fűz. Mert olyan jó volt kilencedikben Ritával a Malom éttermeknél Rólad álmodomot énekelni, vagy épp Szilviéknél Rossz útra tévedtemet hallgatni. Mindig olyan jó érzéssel gondolok vissza ezekre a pillanatokra, ha a régi dalokat hallgatom. :)

Az utóbbi napokban AFC-ék folyamatosan előzeteseket rakosgattak fel a honlapjukra az új klipjükből, az Angyalból. Az első megnézése után naponta járkáltam a honlapjukra, hogy kiéhezetten rávethessem magam az újabb és újabb előzetesekre, mert az a pár részlet egyszerűen eszelősen jó volt. Sajnos ezeket a klip megjelenésével eltávolították az internetről, pedig be akartam rakni azt, amin Ákos beszélt (mindegyikben valaki más zenei ember véleményezett). Azt mondta, a srácok bizonyára őrültek, mert Magyarországon csak az csinál ilyen drága klipet azért, hogy a rossz minőségi zenecsatornák párszor leadják, aki teljesen megszállott. Ezek után tűkön ülve vártam, hogy eljöjjön az október 15. és lássam a timburtonosnek beharangozott videót. Szerencsére, mire hazaértem, már fent volt a honlapjukon, így rögtön meg is néztük Krisztával. Érdemes felnagyítani teljes képernyőre, mert gyönyörű a minősége:

Nagyon jó, nagyon jó, de hogy teljesen őszinte legyek, én a 120%-os felcsigázás után mégmégmég többet vártam volna. Az animáció, a fényképezés csodaszép, a pillangó motívum is tökéletes. Viszont ez a "fák vagyunk"-dolog nekem nem mindenhol tetszett. Balázs a dobokkal nagyon jól meg volt csinálva, valamint Tomi is, mikor épp nem volt gitár a kezében. Viszont mikor gitároztak, az valahogy annyira természetellenes volt (még a klip világához mérten is). Kriszta észrevétele volt, hogy nincs összhangban a zúzós zenével a fák lágy hajlongása és a laza gitározás. Ennek ellenére az alapkoncepció csillagos ötös, és ezenkívül a képi megoldásról is csak jót tudok mondani, tényleg világszínvonal. A végén az erdőtűz jelenet valami irtóztatóan jó, külön kiemelném, mikor a lángok visszatükröződnek Tomi szemében. A dalt pedig nagyon szerettem eddig is, az egyik legjobb számuk a LéleKzetről.

Remélem, ezzel a klippel megint egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy maguk mögött hagyják a Vivát, mert annak örülnék csak igazán. No, meg annak, ha rendszeres fellépőkké válhatnának a nyári zenei fesztiválokon! :)

................................................................

Szerk.: Csak most olvastam, hogy a klippremier egybeesett a basszusgitáros, Miki 25. születésnapjával, szóval ezúton Nagyon Boldog Születésnapot neki! :D

Az Ölelés Világnapja

Ez a mai nap! Annyira jó volt... Rég éreztem ennyire felhőtlenül jól magamat. :) Már rögtön azzal indult a reggel, hogy miután beértem a suliba, Molly és Nomin a nyakamba ugrott, hogy ma az Ölelés Világnapja! :D Utána még kint beszélgettem velük egy kicsit, és nem vettem észre, mikor ment be a tanár a terembe, így elkéstem matekról, a fél csoporttal egyetemben. xD Amint tehettem, végigölelgettem a barátaimat, majd azokat az osztálytársaimat, akiket kedvelek. Később pár angolos csoporttársamat is. :) Napközben elkéstem németről is, mert a könyvtárosnő nem volt hajlandó megjelenni, így egy darabig ott szobroztam a kötelezőmmel (El fogom olvasni a hétvégén. Tényleg. Mindenképp.), utána feladtam. Útközben még imádott kedvenc tanáruram is feltartott, de rá mindig örömmel szánok az időmből. ♥ Következő szünetben megint mehettem a könyvtárban, s visszafelé találkoztam Norie-channal. Ő a japán cserediák lány, akiről már írtam korábban. Első hetekben Krisztával szépen letámadtuk és összeismerkedtünk vele, aztán azóta szoktam vele beszélgetni, ha összefutunk. Annyira aranyos. :) Most is meglátott, és nagy örömmel sietett felém, mire kitártam a karjaimat, hogy "Free Hug Day?". Utána beszélgettünk egy kicsit. Sokat nem is nagyon tudnánk, ugyanis kb. annyira tud magyarul, mint én japánul, és rosszabbul beszél angolul, mint én németül, szóval nem megy olyan gördülékenyen a dolog. :'D Megkérdeztem tőle, hogy miket tanult meg magyarul, mióta nem beszéltünk, mire mondta, hogy "Szeretlek téged!" és megint megölelt. Aztán megbeszéltük, hogy bizonyos szavak hogy vannak japánul, meg körberajongta a dobókockás karkötőmet. Olyan drága, mindig megdicsér rajtam valamit. :) Kérdezte milyen órám lesz, nagy nehezen kisakkoztam, hogy angol, s válaszoltam arra, hogy szeretem-e. Mondtam, hogy nagyon szeretek nyelveket tanulni, és gimnázium után japánul is meg akarok majd tanulni. "Tényleg?" és harmadik ölelés. Annyira édes ez a csajszi! :D

*Valen ölel mindenkit, aki ma kimaradt*

Délután Kriszta unszolására feladtuk kedvenc Korzó Kávézónkat, és ötösben (Edit, Petra, Rita, Kriszta, én) elmentünk a könyvtárban újonnan nyílt helyre. Zsúfolásig tele volt, de az ajtónál lecsaptak ránk az egyébként nagyon szimpatikus "kávé séf" srácok, és leültettek minket a hatalmas üvegfal mellé a babzsákfotelekre, s kezünkbe nyomtak egy vaskos füzetet, amiről kiderült, hogy az az itallap. A bőség zavarában alig tudtunk választani, Petra húzta legtovább, neki vagy negyed órával utánunk sikerült csak kiválasztania, mit is szeretne. Gyors kóstolás után körbeadtuk az összes kávékülönlegességet, hogy mindenki megízlelhesse mindenkiét. Rita és Edit speciális forrócsokikat ittak, azok álomfinomak voltak, a mi tejeskávé alapú egzotikumaink ellenben kissé vízízűek. xD Edittel meséltünk a lányoknak az angolórai játékról, aminek során mindenki felír egy személyt egy lapra, aztán amit kihúzol, a homlokodra teszed, és eldöntendő kérdéseket feltéve próbálod kitalálni, ki is lehetsz (pl.: Létező személy vagyok?, Színész vagyok?). Akkora sikere volt, hogy rögtön neki is láttunk papírosokat gyártani. Valószínűleg elég sokan néztek minket totál hülyének, az üvegfal túloldaláról is bámultak ránk rendesen, de annyira jó volt! :D Én voltam Kukorica Jancsi. Ha visszajárunk ide, biztos ezek a pincérek is hamar meg fognak minket jegyezni. xD Utána Krisztával elmentünk táncra. Még mindig nehéz, de talán már jobban megy mint az elején. Egyébként ma az egyik lánnyal mi világosítottuk fel a tanárt arról, hogy hol van a hiba a koreográfiájában, azért ez kicsit... xD Miután végeztünk, először visszamentünk a kávézóba, mert Kriszta ott felejtette a mangáját, majd gyalog elindultunk hozzánk. Vettünk útközben péksütit, utána meg nálunk néztünk mindenféle képeket, videókat stb. Annyira jó kis nap volt ez. :)

Ééés tegnap végre kijött az új My Chemical Romance klip, a Na Na Na. Igazából ugyanazokat tudnám elmondani róla, amit az előzetese kapcsán ITT már leírtam. Továbbra is nagyon-nagyon tetszik, igazán ötletes, a végét pedig imádom. Előlépett a kedvenc MyChem videoklipemmé! :)
November 22-én új album! *-*

Mindennapok

Hmm... felköszöntgetős blogról mostanában átváltottam zeneajánlósba. xD Azt hiszem, olyan szintű közlés- és véleményezés kényszerrel, ami mostanában nekem van, tényleg el kellene mennem újságírónak. Jó lenne. :) Az a durva, hogy elég sokat blogolok, de még így is van egy csomó minden, amiről írni akarnék csak nem jutok odáig. Tudom, már megint ajánlós téma, de pl. tervezem a jövőre nézve, hogy bemutatom azokat a kedvenceimet, akik még a blogom kezdete előttről valók, s mivel már velük kapcsolatban túl vagyok az eszméletlenül-nagyon-rajongok szakaszon, nem nagyon írtam még ide róluk. Illetve szeretnék majd írni esetleg pár kedvenc filmemről, sorozatomról, könyvemről stb. Igazából nem tudom, mindennek mi értelme van, de én szeretem ezt csinálni...

De akkor most kicsit a mi-van-velem téma. Hétköznapok, mókuskerék... Minden napom be van táblázva. Hétfőnként német szakkör, ami jó lenne, csak rövid és kevés. Kedden matek korrepetálás, ami hasznos és kell, utána meg OKTV előkészítő, amire mondjuk csak közepesen érdemes járnom, de hát mindegy. Jövő héttől havi kétszer be jön még keddre idén is a Cine-Java Filmklub. Annyira várom. *-* Remélem tudok majd rendszeresen járni rá. Szerdánként filmesztétika szakkör, amit továbbra is imádok, csak sok az új, akik csak ücsörögnek, és néha már kínosnak érzem, hogy majdhogynem egyedül én nyilvánítok mindenről véleményt. xD Csütörtökönként szoktam apukámékhoz menni. Pénteken tááánc. Kicsit fárasztó ez így, de küzdök. :)

Aztán nem tudom... A múltheti osztálykirándulásról és a Nyomorultakról szerintem majd csak a hétvégén írok. Ezeken kívül, és azon amit leírtam egy bejegyzéssel ezelőtt... pedig nem nagyon történt más. Ha a másodikon van órám, meg szoktam látogatni Mollyt és Nomint. :) Jaj, tudom miről nem írtam! Még 1-én Nominnal és Sayával félig-meddig meglepetés-szerűen felköszöntöttük a szülinapja alkalmából Mollyt. Kicsit sok félreértés előzte meg, de végül jól sikerült, örült nekünk. ^^ Beszélgettünk, Molly mondott egy végtelen hosszú köszöntőt,  valamint csináltunk pár borzalmas fotót, amiket soha senkinek nem fogunk megmutatni. xD Nomin pedig  előzetesen készített mindenkinek ilyen fantasztikus névtáblákat:

Egyébként, ha szombatonként itthon vagyok, képes vagyok párhuzamosan X-Faktort, Megasztárt és American Idolt nézni. xD Az első kettő ráadásul nem tetszik, de még várom, hátha időközben kisül valami jó belőlük. Az Idolnak a héten vége... És olyan rossz tudni, hogy akárhogy szurkolhatok Adam Lambertnek, nem ő fog nyerni. xD Amúgy van ám másik kedvencem is belőle! Allison Iraheta, ő a negyedik lett. Nagyon jó a csajszi, szoktam hallgatni a lemezét is, amivel érhetetlen okokból nem lett túl sikeres... A Friday I'll Be Over U a kedvencem róla, ennek még klipje is van:

Na jó, zeneajánlást befejeztem. xD Hmm, más... Hihetetlenül hiányzik a Placebo és a D'espairsRay koncert. Annyira sokat gondolok rájuk. Kiütötték a nyarat a pozíciójából, most ezeket szeretném újra átélni. Olyan jó volt mindkettő...

Ennyi lettem volna. A többi apró-cseprő aktuális dologhoz ott a Plurk.

Chuu~

Muse: MK Ultra

Egyik reggel épp a fürdőszobában készülődtem, mikor hallottam, hogy a szobámban elindult az MTV-n egy új klip. Először csak hallgattam az elején a zenét, éreztem, hogy ez valami nagyon jó lesz. Utána hamar felismertem a Muse énekesének, Matt Bellamynak a jellegzetes hangját. Végül a szám feléig bírtam, aztán bementem a tévéhez, hogy megnézzem pontosan mi is ez. Muse: MK Ultra.

Tátott szájjal néztem végig ami a klipből még hátra volt, s azóta is ezt teszem, akárhányszor látom a tévében. Először azt hittem japán társadalmi problémákat jelenít meg, utána tudtam meg, hogy ez valami sokkal globálisabb. A Muse nem tartozik a kedvenc együtteseim közé, csak van pár olyan számuk, ami tetszik, azok viszont nagyon-nagyon. Ez a dal pedig egyszerűen egy remekmű.

A szövegét ma le is fordítottam, ITT elolvasható. Izgalmas, impresszív, feszültséget kelt és tele van rejtett utalásokkal... Egyszerűen zseniális. A feszültséget Bellamy hangja csak még tovább fokozza. Borzongató.

A videóklip pedig egyszerűen tökéletes. Az MTV Exit emberkereskedelem és modern rabszolgaság elleni kampányára készült. Szaggatott, zaklatott, figyelemfelkeltő, megrendítő... Engem minden egyes alkalommal ugyanúgy sokkol, mint elsőre.

Utánaolvastam a fordításomhoz, mi is az az MK Ultra. A Project MKULTRA egy illegális CIA kutatás volt az 1950-60-as években. Folyamán az emberi agyat igyekeztek különféle szerekkel, módszerekkel befolyásolni. Ezenkívül azt olvastam, még Orwell: 1984 utalások is szerepelnek a dalszövegben. Annyira szeretném már elolvasni azt a regényt...

Őszintén, minden elismerésem és tiszteletem a Muse-é ezért a dalért. Már csak az lenne igazán fantasztikus, ha mindenki másra így hatna, mint rám, akkor talán elérnének valamicskét a kampány céljaiból, mert ez lenne a legfontosabb.

Lulu

Elaludt az én gyönyörűszép cicám... Péntek délelőtt, de nekem csak tegnap este mondták meg.

Lujzit a nyolcadik szülinapom körül kaptam. Mivel társasházban lakunk, így kezdetektől fogva a nagyszüleimnél élt, de az enyém volt. Nem ismertem nála önfejűbb és beképzeltebb cicust, ennek ellenére imádtam, akkor is, ha néha nem érdemelte meg.

Mindig előttem lesz, amikor elmentünk a leendő macskámért... Egyből tudtam, hogy nekem ő kell, s bár nem volt egy kifejezetten hízelgő házi kedvenc, sosem bántam meg a  választásom. Egy fonott kosárban vittük haza, majd' elveszett benne. Esett az eső, és egy csepp az orrára hullott, mire ő minden idegszálát megfeszítve próbálta kitalálni mi lehetett az.

Nem láttam őt betegen, s azt kell mondjam örülök neki, de... így talán még kevésbé tudom felfogni, hogy ha legközelebb megyek a nagyszüleimhez, ő már nem lesz ott. Soha többet.

Tíz év... Kitörölhetetlen. Olyan hosszú időnek hangzik, de mégis annyira kevés...

Szeretlek, Lulu. Örökre.

MAD LM.C

Ma végre kijött a két új LM.C PV. *-* Annyira, de annyira jók. Úgy vártam már őket. :) Annyira szeretem ezt a két őrültet. ♥

LET ME' CRAZY!!

Nagyon tetszik, mind a PV, mind a szám. Olyan szépek azok a külön betétek benne, ahogy Maya nyalókázik, meg Aiji sétál egyedül... Meg a forgó kamera-kezelés is állati, főként amikor Aiji azelőtt a piramis-szerű valami előtt gitározik. Jó az új stílus is, bár Maya narancssárga hajszíne még mindig kicsit furcsa nekem... Mondjuk végül is van benne valami, így a falfehér arcához. :)

No Fun, No Future

Nagyon ars poeticus a cím. :) Helycserés szám. *-* MAD Maya basszusgitározik, MAD Denki dobol, ééés MAD Aiji énekel! :D Istenem, úgy szeretem őket. ♥ Az elején az a komoly felvonulás... :D Meg a MAD kinézetük, Aiji kalózos szemkötője, meg Maya haja és rúzsa... eszméletlen! xD És teljesen igazuk van, tényleg őrültek. ♥

Bereczki Zoltán: Álomkép

Amióta nyomon követem Bereczki Zoltán munkásságát - aminek bizony már több, mint öt éve - arra vágyott, hogy popzenei szóló karriert csináljon. Még 2001-ben meg is jelent egy szólólemeze Száz év címmel, amivel érhetetlen módon akkor megbukott. Akkoriban, mikor megismertem őt, rengeteg kedvenc musical színészem szólólemezét végighallgattam, s ennek tükrében mondhatom, hogy kiemelkedik azok sorából, a lemeze igazi minőségi popzenei, amit - a többiekével ellentétben - bármikor örömmel meghallgatok. Többek között olyan igazán ütős szerzemények találhatóak rajta, mint a személyes kedvenceim A törvény és az Éjkirálynő (ez meg is van eredeti kislemezen), valamint a két dal, amihez klip is készült, a Száguldj tovább és a Száz év.

Szeptember 28-án valóra vált Zoli álomképe, s megjelent új szólólemeze, az Álomkép. Azt hiszem rámondhatom, hogy olyan bereczkis, ugyanis nagyjából ugyanazon a vonalon halad tovább, ahol az előző lemeznél abbahagyta, annyi a különbség, hogy jelentősen több az tuctuc elektronikus alap. Mivel Bereczki Zoltán azon kevés kedvenceim egyike, akikre sajnos nem nagyon tudok elfogultság nélkül tekinteni, nem tudom megmondani, hogy elkezdeném-e őt hallgatni, ha csak úgy szembejönne a klipje a tévében. Bár ha arra gondolok, mennyire szeretem Adam Lambertet, aki szintén eléggé kilóg az inkább rockosabb zenei érdeklődési körömből, lehetséges, hogy neki is elég lenne a páratlanul szép hangja és a kisugárzása ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Zolitól meg igazából furcsa is lenne bármi keményebb vonalú zene, mivel egyszerűen nem olyan beállítottságú. A lemezen található számok is teljes egészében őt tükrözik, hiszen nagy részüket ő maga írta, s amit nem, abban is közreműködött (Ezt egyébként nagyon becsülöm benne.). Egy-két dalról írnék egy kicsit bővebben is...

Szállj velem!

Ezt a számot a 2006-os Művészetek Palotájában tartott nagykoncertjére írta (amin ott voltam!), de kicsit átdolgozva került fel a lemezre. Nekem eredeti verzióban jobban tetszik... Egyébként ez az egyik kedvenc Bereczki-számom. :)

Kerek egész

Ez az egyetlen a szám, aminek Zoli csak a szövegében működött közre, aminek mondjuk örülök, mert engem az eleje kissé emlékeztet egy klasszikus popszám intójára. xD Egyébként nagyon kedves dal. A lemezen található egy angol nyelvű verziója is, valamint ehhez készült az első videóklip is:

Maga a klip tetszik, illik a dalhoz. Viszont a fiúzenekaros táncikálással úgy vagyok, hogy akárminek szánják, én valahogy sosem tudom komolyan venni. :'D Olyan muris...

A holnap másé már

Ez a duett is régi ismerős, így eléggé meglepődtem, mikor a női résznél Szinetár Dóra helyett Tóth Gabit hallottam bekapcsolódni. Bár maximálisan megértem, hogy a sok, a feleségével közös, Musical Duett lemez után Zoli nem Dórit vonta be a szóló lemezében is a duetthez, mert az már lehet kicsit túl "monomániás" hatást keltett volna. :) Nagyon szeretem ezt a számot, tetszik az új verzióban is, bár még szoknom kell, hogy nem Dórit hallom.

Feel Alive

Ezt a számot Zoli az angol származású Johnny K. Palmerrel vette fel, aki a címadó Álomképben is közreműködött. Az jut eszembe róla, hogy Zolinak sikerült megírnia egy olyan számot, mint amihez hasonlók valószínűleg inspirálták őt. Ez azért biztosan jó érzés lehet. :)

Fel kell, hogy ébredj!

Ez a kedvenc dalom a lemezről. Annak ellenére, hogy jelentősen több benne az elektronika, ez a szám hozza vissza leginkább az első album zenei világát. A szövege is nagyon tetszik.

Koldus maradsz

Ebben a számban viszont nincs semmi elektronika. Ez, s a szövege teszi számomra kissé musicalessé. Jó, hogy ilyen dal is helyet kapott a lemezen, hiszen Zolihoz elválaszthatatlanul kötődik a színház.

Végezetül gratulálok és nagyon sok szerencsét kívánok Zolinak a szóló lemezéhez! Biztosíthatom róla, hogy majdnem ugyanannyira örülök neki, hogy elérte ezt az álmát, mint ő maga! :D

Lemezbemutató koncert: 2010.12.30., SYMA Csarnok

...én mindenképp ott leszek!

LIFE

A LIFE című 2007-es japán dorama Keiko Suenobu 2002-2009 között futott, azonos című, 20 kötetes mangájának a 11 epizódos tévéadaptációja. A Wikipédia szerint elég sok különbség akad a két változat között, ami főként abból adódik, hogy a doramát 11 részbe kellett belesűríteni. Ennek ellenére a történet ott is kerek egész, én egyszer sem éreztem elnagyoltnak, bár igaz, hogy a mangát nem olvastam.

A történet az iskolai bántalmazások témáját járja körül, a középpontba egy átlagos lányt, Shiiba Ayumut (Kii Kitano) állítva. Legjobb barátnőjének, Shii-channak (Akane Osawa) régi vágya, hogy bekerüljön álmai elit gimnáziumába, s hogy ne szakadjanak el egymástól, Ayumu keményen kezd tanulni, hogy őt is felvegyék ugyanoda. A végeredmény azonban az lesz, hogy csak őt veszik fel, Shii-chant nem, aki ezért úgy érzi, barátnője ellopta az álmát. Megszakítja a barátságát Ayumuval, s csalódottságában elhamarkodott dolgot tesz. Ayumu teljesen összeomlik, lelkiismeret furdalás és önutálat közepette kezdi el az iskolát. Mikor elkezd barátokat találni, kényszeresen mindenkinek meg akar felelni, s épp ezzel keveredik félreérthető helyzetekbe, amiknek hatására piszkálni kezdik. Osztálytársnői hamar átlendülnek az épelméjűség határán, s a piszkálásból szabályos lelki és fizikai terror lesz...

Ahogy Edittel beszélgettem erről a doramáról, világossá vált számomra, hogy ez azokat tudja igazán megérinteni, akik már átéltek hasonlót... Én az első részek alatt sokszor álltam a sírás határán, vagy épp ökölbe szorított kézzel, tehetetlen dühvel vártam, hogy mi fog történni. A felétől kicsit átlendült a történet a túlzásba, onnantól jobban tudtam kezelni, de amíg azt láttam, hogy amiket bemutat, az bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhet, s meg is történik, addig hihetetlenül megviselt. Nem hiszem, hogy van annál borzalmasabb, mint mikor azok kezdenek el bántani, akikről azt hitted a barátaid, vagy azt szeretted volna, hogy azok legyenek. Mikor nem tudod magadban összeegyeztetni azt a valakit, aki bánt, azzal, akinek előtte láttad. Illetve ott vannak még azok, akik nem is ismernek, nem is tudják pontosan miért is bántanak, csak mennek a csorda után, mert amíg oda tartoznak, addig őket békén fogják hagyni. Egyedül az a vigasztaló, hogy nekik sosem lesznek igazi barátaik, mert egy ilyen "szövetség" minden, csak nem barátság. Egyszerűen undorodom azoktól az emberektől, akik másokat bántanak. Abban sem vagyok biztos, hogy az ilyeneknek van egyáltalán lelkük... Hogy néznek tükörbe azok után hogy nap, mint nap lelkileg egyre jobban tönkreteszik egy embertársukat? Hogy tudják ezt elszámolni magukban? Annyi értékes embert ismerek, akiket bántottak az iskolában... Ez miért van? Miért őket? És miért bántották a kedvenc művészeim felét is fiatalkorukban? Miért van az, hogy aki kicsit is eltér az átlagtól, az ezt kapja?

Van egy 2007-es észt film, Az osztály a címe, s hasonló témát feszeget. (SPOILER-veszély!) A történet végén a két bántalmazott fiú lelövi az őket terrorizáló iskolatársaikat. A filmet néha levetítik iskolákban is elrettentő példaként, de miután olyan hozzászólásokat olvastam az interneten, hogy "De hülyék, mit képzelnek magukról, hogy bejönnek lövöldözni? Hogy lehetnek ilyen gyengék?", azok után kétlem, hogy érdemes. Nehéz elfogadni, de valahogy vannak olyan emberek, akik úgy vannak összerakva, hogy nem hatja meg őket semmi. Ezért vannak hidegvérű gyilkosok is a világon... Félreértés ne essék, ezzel nem azt szerettem volna mondani, hogy azokból, akik bántják az osztálytársaikat, gyilkosok lesznek. Persze, lehetnek még azok is, ahogyan a bántalmazottak is, valószínűleg mindkettőre számtalan példát találni. Észtországban Az osztály megjelenése előtt nem volt iskola lövöldözés, miután az kijött, történt egy ott, s egy az egyik szomszédos országban. Ez amilyen hátborzongató, épp annyira elgondolkodtató, hiszen ezzel tettek egy óriási felkiáltójelet a téma mellé, s igazolták, hogy nem túlzás, amit az ebben a témában készült filmekben látunk. Megbocsáthatatlan és hátborzongató, mit tesznek a diákok egymással...

A legrosszabb, hogy ez is egy olyan dolog, ami ellen nem tudom, mit lehet tenni, hiszen, mint ahogy már írtam, azokat tudják igazán megérinteni az ilyen alkotások, akik már átéltek ilyesmit (Nyilván azok is megértik akik nem, de elég intelligenciával rendelkeznek.), az alapvetően gonosz és nemtörődöm emberekre valószínűleg semmilyen hatást nem gyakorol. SPOILER A LIFE annyiban különbözik a többi, általában lövöldözéssel záruló, iskolai bántalmazással foglalkozó filmektől, hogy mutat kiutat. Ayumu igaz barátokra talál, akik segítik és kiállnak mellette. Még a gonosz is elnyerné megérdemelt büntetését, ha főhősünk és barátai nem éreznék úgy, hogy többet ér az, ha nincs bántalmazás annál, mint ha bántalmazással bosszuljuk meg a bántalmazást a bántalmazón. Így tehát jelentős a feloldás. Annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem a happyendet, jó volt ez így. Ezáltal nem olyan hatást fog kiváltani, mint Az osztály, hanem talán reményt ad azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, s ez is fontos. SPOILER VÉGE

A legtöbb színésszel nagyon elégedett voltam, főként a bántalmazók részéről voltak borzongatóan jó karaktermegformálások, s külön örültem, hogy a főszereplő Ayumu úgy volt szerethető, úgy tudtam együtt érezni vele, hogy közben nem volt egypólusú. Annak ellenére, hogy néhol kicsit elrugaszkodott a történet a valóság talajáról, szerintem érdemes a megtekintésre.

Letöltési linkek:
dorama ("LIFE ep..."-tal kezdődők)
magyar felirat (lezárt project)