LIFE

A LIFE című 2007-es japán dorama Keiko Suenobu 2002-2009 között futott, azonos című, 20 kötetes mangájának a 11 epizódos tévéadaptációja. A Wikipédia szerint elég sok különbség akad a két változat között, ami főként abból adódik, hogy a doramát 11 részbe kellett belesűríteni. Ennek ellenére a történet ott is kerek egész, én egyszer sem éreztem elnagyoltnak, bár igaz, hogy a mangát nem olvastam.

A történet az iskolai bántalmazások témáját járja körül, a középpontba egy átlagos lányt, Shiiba Ayumut (Kii Kitano) állítva. Legjobb barátnőjének, Shii-channak (Akane Osawa) régi vágya, hogy bekerüljön álmai elit gimnáziumába, s hogy ne szakadjanak el egymástól, Ayumu keményen kezd tanulni, hogy őt is felvegyék ugyanoda. A végeredmény azonban az lesz, hogy csak őt veszik fel, Shii-chant nem, aki ezért úgy érzi, barátnője ellopta az álmát. Megszakítja a barátságát Ayumuval, s csalódottságában elhamarkodott dolgot tesz. Ayumu teljesen összeomlik, lelkiismeret furdalás és önutálat közepette kezdi el az iskolát. Mikor elkezd barátokat találni, kényszeresen mindenkinek meg akar felelni, s épp ezzel keveredik félreérthető helyzetekbe, amiknek hatására piszkálni kezdik. Osztálytársnői hamar átlendülnek az épelméjűség határán, s a piszkálásból szabályos lelki és fizikai terror lesz...

Ahogy Edittel beszélgettem erről a doramáról, világossá vált számomra, hogy ez azokat tudja igazán megérinteni, akik már átéltek hasonlót... Én az első részek alatt sokszor álltam a sírás határán, vagy épp ökölbe szorított kézzel, tehetetlen dühvel vártam, hogy mi fog történni. A felétől kicsit átlendült a történet a túlzásba, onnantól jobban tudtam kezelni, de amíg azt láttam, hogy amiket bemutat, az bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhet, s meg is történik, addig hihetetlenül megviselt. Nem hiszem, hogy van annál borzalmasabb, mint mikor azok kezdenek el bántani, akikről azt hitted a barátaid, vagy azt szeretted volna, hogy azok legyenek. Mikor nem tudod magadban összeegyeztetni azt a valakit, aki bánt, azzal, akinek előtte láttad. Illetve ott vannak még azok, akik nem is ismernek, nem is tudják pontosan miért is bántanak, csak mennek a csorda után, mert amíg oda tartoznak, addig őket békén fogják hagyni. Egyedül az a vigasztaló, hogy nekik sosem lesznek igazi barátaik, mert egy ilyen "szövetség" minden, csak nem barátság. Egyszerűen undorodom azoktól az emberektől, akik másokat bántanak. Abban sem vagyok biztos, hogy az ilyeneknek van egyáltalán lelkük... Hogy néznek tükörbe azok után hogy nap, mint nap lelkileg egyre jobban tönkreteszik egy embertársukat? Hogy tudják ezt elszámolni magukban? Annyi értékes embert ismerek, akiket bántottak az iskolában... Ez miért van? Miért őket? És miért bántották a kedvenc művészeim felét is fiatalkorukban? Miért van az, hogy aki kicsit is eltér az átlagtól, az ezt kapja?

Van egy 2007-es észt film, Az osztály a címe, s hasonló témát feszeget. (SPOILER-veszély!) A történet végén a két bántalmazott fiú lelövi az őket terrorizáló iskolatársaikat. A filmet néha levetítik iskolákban is elrettentő példaként, de miután olyan hozzászólásokat olvastam az interneten, hogy "De hülyék, mit képzelnek magukról, hogy bejönnek lövöldözni? Hogy lehetnek ilyen gyengék?", azok után kétlem, hogy érdemes. Nehéz elfogadni, de valahogy vannak olyan emberek, akik úgy vannak összerakva, hogy nem hatja meg őket semmi. Ezért vannak hidegvérű gyilkosok is a világon... Félreértés ne essék, ezzel nem azt szerettem volna mondani, hogy azokból, akik bántják az osztálytársaikat, gyilkosok lesznek. Persze, lehetnek még azok is, ahogyan a bántalmazottak is, valószínűleg mindkettőre számtalan példát találni. Észtországban Az osztály megjelenése előtt nem volt iskola lövöldözés, miután az kijött, történt egy ott, s egy az egyik szomszédos országban. Ez amilyen hátborzongató, épp annyira elgondolkodtató, hiszen ezzel tettek egy óriási felkiáltójelet a téma mellé, s igazolták, hogy nem túlzás, amit az ebben a témában készült filmekben látunk. Megbocsáthatatlan és hátborzongató, mit tesznek a diákok egymással...

A legrosszabb, hogy ez is egy olyan dolog, ami ellen nem tudom, mit lehet tenni, hiszen, mint ahogy már írtam, azokat tudják igazán megérinteni az ilyen alkotások, akik már átéltek ilyesmit (Nyilván azok is megértik akik nem, de elég intelligenciával rendelkeznek.), az alapvetően gonosz és nemtörődöm emberekre valószínűleg semmilyen hatást nem gyakorol. SPOILER A LIFE annyiban különbözik a többi, általában lövöldözéssel záruló, iskolai bántalmazással foglalkozó filmektől, hogy mutat kiutat. Ayumu igaz barátokra talál, akik segítik és kiállnak mellette. Még a gonosz is elnyerné megérdemelt büntetését, ha főhősünk és barátai nem éreznék úgy, hogy többet ér az, ha nincs bántalmazás annál, mint ha bántalmazással bosszuljuk meg a bántalmazást a bántalmazón. Így tehát jelentős a feloldás. Annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem a happyendet, jó volt ez így. Ezáltal nem olyan hatást fog kiváltani, mint Az osztály, hanem talán reményt ad azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, s ez is fontos. SPOILER VÉGE

A legtöbb színésszel nagyon elégedett voltam, főként a bántalmazók részéről voltak borzongatóan jó karaktermegformálások, s külön örültem, hogy a főszereplő Ayumu úgy volt szerethető, úgy tudtam együtt érezni vele, hogy közben nem volt egypólusú. Annak ellenére, hogy néhol kicsit elrugaszkodott a történet a valóság talajáról, szerintem érdemes a megtekintésre.

Letöltési linkek:
dorama ("LIFE ep..."-tal kezdődők)
magyar felirat (lezárt project)