D'espairsRay koncert

Még mindig hihetetlennek érzem, hogy tegnap ott voltam a D'espairsRay koncertjén. Ők voltak az első japán együttes, akiket komolyabban elkezdtem hallgatni, s ez nem is volt még olyan régen... Épp ezért felfoghatatlan, hogy ilyen hamar megadatott, hogy lássam őket színpadon is. Felfoghatatlan, de fantasztikus. :) Nagyon remélem, hogy az a hiatus, még ha két éves is, akkor is tényleg "csak" szünet, és nem a vég, mert én még szeretném látni őket!

Iskola után lezavartam még egy gyors szalagavatós ruhapróbát, utána elkezdtem készülődni. Közben befutott Edit, s igaza lett. Nekem háromszor annyi időm volt elkészülni, mint neki, és végül mégis rám kellett várni. xD A Sparnál találkoztunk Mollyval és Mimivel, majd lóhalálában rohantunk a buszhoz, de hálisten végül még hamarabb is értünk oda. Saya már fent ült, mivel ő Szegedről jött, és foglalt nekünk helyet a második emeleten leghátul. Mimi elaludt, mi pedig végigbeszélgettük az utat, valamint körmöt lakkoztunk. xD A Népligetben szálltunk le, ahonnan kb. öt perc volt a Diesel Club, ami előtt beálltunk a már eléggé hosszú sor végére. Egyszer csak látom, hogy közeledik egy nagyon ismerős lány... NyaSuki volt, csak épp levágatta a haját, mióta utoljára láttam. :) Megölelgettük egymást, aztán odahívtam hozzánk.

Közben Saya és Edit hatalmas erőbedobással próbáltak felbontani két üveg bort, hogy VBK-t csináljanak belőle, aztán, külső segítséggel, de megoldották. Míg várakoztunk, egyszer elhaladt mellettünk egy kisiskolás csoport, csak úgy bámulták a tömeget, mi ez a sok fura szerzet! :D Molly hamarosan felfedezett ismerősöket a sorban, úgyhogy, egy kis gondolkodás után, mi is előrébb tolakodtunk. Ott volt Andreya, s később Nanoushka is csatlakozott hozzánk. Nem tudom mennyit vártunk, igazából gyorsan eltelt az idő, beszélgettünk, aláírtunk egy zászlót és csináltunk a vezetésemmel ezernyi képet. xD

Mimi, én, NyaSuki, Edit

én, Molly, Mimi

Bent leraktuk a cuccainkat a ruhatárba, utána megnézegettük, miket árulnak. Volt valami gusztustalan zokni 5500Ft-ért, meg csodaklassz pulcsi 9900Ft-ért. Értelemszerűen egyikből sem vettünk. xD Edit, Molly és Mimi vettek vászontáskát, amit a koncert és hosszas gondolkodás után végül én is akartam, de addigra már csak a hivatalos staffnak fizethettem volna, Euróval, amim pedig nem volt. :S A koncertterem nagyon picike volt, ráadásul olyannyira sikerült megtöltenünk, hogy elég hering-stílusban álltuk végig a koncertet, de ez csak azt jelzi, mennyien szeretjük Despáékat. :) Bent összefutottam Kaellel, Rikával, Deeával és még pár ismerőssel. Aztán hét körül beálltunk a várakozó tömegbe, s még egy órán keresztül Evanescence-t hallgattunk. xD Folyamatosan azt adták, már az egész közönség ki volt készülve tőle, hogy nem képesek váltani, azért mégsem Evanescence koncertre jöttünk, na! :'D Várakozás közben a rajongók minden élő embernek sikítottak, aki felment a színpadra, így lett nagy sztár a fotóspasi, aki hálából még puszikat is dobált nekünk. xD Aztán végül nyolc után pár perccel elkezdődött! Molly, NyaSu, Mimi és Andreya elég hamar elsodródtak tőlünk, de Edittel és Sayával végig nagyjából együtt maradtunk. A neten a következő setlistet találtam:

1. BORN
2. Marry of the Blood
3. WEDICINE
4. 浮遊した理想　Fuyuu shita risou
5. DEATH POINT
6. dope
7. 13 -Thirteen-
8. LOVE IS DEAD
9. DAMNED
10. Masquerade
11. Human-Clad Monster
12. DEVILS' PARADE
13. abyss
14. Hollow
15. REDEEMER
16. Garnet
Encore:
17. Abel and Cain
18. Forbidden
19. in vain
20. MIRROR

A KAMIKAZE-nak és a TRICKSTER-nek még nagyon tudtam volt örülni, mert azok a legnagyobb kedvenceim között vannak tőlük, de a másik két nagy szerelmet, a Garnetet és DEVILS' PARADE-et eljátszották, nem is akárhogy. Az egész koncertnek volt valami "spirituális" jellege, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam ezt meg. Ezt leginkább a DAMNED alatt éreztem, amikor még ráadásnak az egész színpad vörös fénybe borult. Ahogy az egész közönség egy emberként kiabál, Hizumi mozdulatai, gesztikulációja... Valahogy ezt jutották eszembe. Voltak azonban teljesen más pillanatok is, mint például az átszellemült karlengetés az abyss alatt, vagy a parti-hangulatot hozó LOVE IS DEAD. Egyébként meglepően táncolható volt a zenéjük, én sokszor abba is hagytam a feltett kézzel való ugrálást. :) Nem éreztem különösebb problémákat Hizumi hangjával, a betegsége ellenére sem, inkább csak a beszédhangját találtam elég rekedtnek. Szólt hozzánk párszor, angolul, amit néha nem annyira értettem, de a lényege a szokásos közönség-biztatás volt. Mielőtt levonultak, Zero egy üveg vizet szétköpködött a közönségre, és büszkén elmondhatom, hogy jutott rám is. xD Egyébként annyira aranyos volt, az egész koncert alatt ott bujkált a mosoly az arcán. Ezután a koncert után már nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc tagom, mert most már mindet egyaránt imádom. :) Karyu olyanokat leművelt a gitárjával meg a nyelvével ... Azt hiszem ezt hívjuk fanservice-nek. :P:D Tsukasából sajnos gyakorlatilag semmit sem láttunk, mert a dobok mögötti rész nagyon erős fénnyel volt megvilágítva, aminek hatására csak a sűrű, színes füstöt láthattunk, s néha a hajának a körvonalát. Egyedül akkor pillanthattuk meg őt, mikor kijött eldobni a dobverőit, de azután meg elég hamar elhagyta a színpadot. :( A koncert végén a fiúk rituálisan kiosztották az üvegeiket is, de a kedvencem volt a pengetők "eldobálása", amiket Zero és Karyu konkrétan a szájukból köpködtek a tömeg közé. :D Úgy gondolom, igazán lelkes és hálás közönség voltunk, amíg Despáék levonultak a színpadról, olyan extatikus sikítás-ordítás orkán volt, hogy ilyet szerintem még nem is hallottam. xD

Amikor oszlani kezdett a tömeg, észrevettem, hogy Rika és még egy lány a földön fekszenek egy dobverőt markolva, körülöttük egy csapatnyi lány, akik ütve-rúgva próbálták kitépni azt a kezeik közül. Hihetetlenül ijesztő volt az egész. Próbáltam lecincálni egy-egy csajt róluk, de miután nem sikerült, és mindenki  más csak bámult, elrohantam biztonsági őrt hívni, ők se perc alatt szétszedték őket, de páran még mindig maradtak akik szorosan fogták azt a nyamvadt dobverőt, s nem nagyon tudtak megegyezni róla. Igazából nem tudom, mit képzeltek azok a lányok magukról... Mi van, ha megkaparintják a dobverőt? Nézegethetik otthon nagy büszkén, hogy "Az enyém. Megvertem érte három másik rajongót!". Szánalmas. Végül nem tudom, mi lett a kérdéses tárgy sorsa, Rika otthagyta, miután megkapta az őröktől Hizumi nyakláncát, de szegény eléggé kivolt, amit meg is tudok érteni...

A koncert után leültünk a lépcsőre enni és beszélgetni, majd elnéztünk hátra, ahol a rajongók várakoztak, hátha kijönnek Despáék. Megvártuk, amíg Andreya elment, után átsétáltunk a Diesel másik oldalára, ahol szintén találtunk pár várakozót. Elég sokáig lézengtünk a buszuk elkerített parkolója körül, de végül a lányok meggyőztek, hogy nagyon hideg van, és úgyse jönnek ki, menjünk... Mikor elindultunk, felkiáltott a tömeg, hogy "Karyu!!", ezért még maradtunk egy kicsit, de már nem sokáig. Megkerestük az éjszakai buszt, elmentünk a nyugatihoz, ahol ijedten konstatáltuk, hogy a McDonald's csak hétvégén van nyitva kettőig. Segítséget kértünk az egyik utcai kajáldánál, ahonnan a belváros felé irányítottak minket, de már pár méter után belebotlottunk egy török étterembe, reggel hattól hajnali négyes nyitva tartással. Így hát beültünk, felváltva eszegettünk, beszélgettünk, egész hamar eltelt az a pár óra, és miután ráraktam a táskámat az asztalunk alatti szellőzőre, már annyira hideg sem volt. Éjfél után felköszöntöttük Mollyt, aki ma lett 16 éves. Boldog Szülinapot, Molly!

Saya és Molly

Végül elérkezett az idő, hogy átmenjünk a vasútállomásra és felszálljunk a várva várt első vonatra. :) Harmadik próbálkozásra találtunk egy kupét, ahol volt fűtés és az ajtaját is be tudtuk zárni. Olyan megáll-minden-bokornál járat volt, de körülbelül az út felére már mindannyian aludtunk. Ceglédnél arra ébredtem, hogy megsülök, letéptem magamról minden kabátot és pulcsit, s könyörögtem a lányoknak, hogy hadd nyissam ki az ajtót, de rajtam kívül egyedül Sayának volt még melege, így végül én mentem ki a vonat folyosójára. Nem tudom, mit éreztek a többiek, de szerintem kész szauna volt bent... Az állomáson elbúcsúzkodtunk a többiektől, majd busszal hazajöttünk Mollyval. Olyan fél hét körül értem haza. Kicsit tartottam ettől a Pesten való éjszakázástól, de nem volt vészes, és mindenképp megérte! :D