Ez van

Hmm...most bizonyára egy elég meglepő bejegyzést fogok prezentálni. Bár, azt, aki figyelmesen olvassa a blogomat, nem fogja nagy meglepetés érni, mert azért egyszer-kétszer már utaltam rá. Utálom, hogy nem merem rendesen felvállalni őket... Legalább itt, a saját blogomon szeretném végre megtenni. Főként, hogy semmi szégyellnivalót nem találok a zenéjükben. Csak az a baj, hogy ha az ember megmondja, hogy szereti őket, az átlagember rögtön elkönyveli, hogy az illetőnek szar a zenei ízlése, sőt, tapasztaltam már, hogy maga a személy iránt is előítéleteket tud kiváltani más téren is. Ez annyira rossz... Az ég világon semmi baj nincs velük, azon kívül, hogy pár éve a média egy "emo" címkével ellátva betegesen túlhypeolta őket. Megértem, hogy ezt nehezen veszi be az emberek gyomra, bár én, személy szerint, sosem utáltam őket. Aztán, már lassan több, mint egy éve szeretem őket. Bizony, szeretem. Nem fogok mentegetőzni olyasmikkel, mint "Ááá, csak van egy-két számuk, ami tetszik, egyébként viszont...", mert nem így van. Az esetükben egyáltalán nem érzem úgy, hogy "elrontják" a zenei ízlésem, akkor már pl. Puskás Peti esetében sokkal inkább, mert akármennyire is rajongtam A lemezért, amit most csinál, nagyon nem tetszik, ezért egy ideje már nem is szívesen említem őt a kedvenceim között. Úgy gondolom, meg tudom ítélni, mi jó és mi nem. Ha őket nézzük, az első lemezükért nem vagyok oda, a számaik többségét inkább németül szeretem hallgatni, és a legutóbbi albumuk a kedvencem, mert úgy érzem, arra forrtak ki igazán. Talán emiatt nem olyan népszerűek ma már, mint egykor, vagy egyszerűen csak elhaladt feledtük az idő (így működik a divat), és most már cikik. Annyira tudom sajnálni, hogy az egész felhajtás miatt, ami anno körülöttük volt, őket gáz hallgatni, pedig tudnék egy pár bandát mondani, akiknél zeneileg sokkal többet nyújtanak, annak ellenére, hogy azokat, velük ellentétben, teljesen elfogadott szeretni. Nem állítom, hogy a lemezeiken zenetörténelmet írnak, de jók. Én pedig szeretem őket. Nem mondom, hogy nem érdekel, emiatt mit gondolnak rólam az emberek, mert sajnos nem vagyok ilyen típus, de nem fogom mások véleménye miatt nem hallgatni őket, ha egyszer tetszik, amit csinálnak. Csak az zavar, hogy szerintem a többség anélkül ítéli el őket, hogy adott volna nekik esélyt, és - mint ahogy egy korábbi bejegyzésemben egyszer már leírtam - sokan már csak azért sem fognak esélyt adni. Én nem is akarok senkire semmit ráerőltetni, csak szeretném mostantól, legalább itt, nyíltan felvállalni őket, mert fontosak nekem ennyire.

És most következzék az apropó, aminek kapcsán elgondolkoztam, majd végül úgy döntöttem, megírom ezt a bejegyzést:

Boldog 21. születésnapot Bill és Tom Kaulitz!

Igen, szóval, az a nagy helyzet, hogy szeretem a Tokio Hotelt. Mert jók. Ennyi. Azért lehetünk jóban ezután is? :)