~Balaton~

Nikiéktől 18-án utaztam el Balatonfüredre. Ott élnek a nagyszüleim, mikor kisebb voltam egész nyarakat töltöttem náluk, mivel apukám meg lent a parton portrézott, csak az utóbbi 3 évben ezt Olaszországban tette. Azonban idén újfent Füreden volt. Sokat voltam lent a parton, jó volt újra találkozni a régi rajzosokkal,(meg árusokkal :D), de ez egyben ráébresztett, hogy idén nem fogok találkozni Attilával, akivel apukám Olaszországban szokott rajzolni. Tényleg jó fejek a füredi portrés srácok, de velük nem tudok olyan jól elbeszélgetni, mint Attilával, aki minden évben azzal várt, hogy "Na, idén milyen filmeket láttál?", mivel ezen a téren majdhogynem megegyezik az ízlésünk. :) Remélem jól megy neki ott kint. ^^

Voltunk két kiállításon is, az egyik Füreden volt a felújított Vaszary Villában, ahol három tárlatot néztünk meg, egyet Vaszary Jánostól, egyet, ami A műtárgyakba rejtett élet névre hallgatott, és A gesztus művészete címen Nádler István műveit. Utóbbitól raktam be képet. Gyűlölöm, mikor az emberek lehúznak dolgokat a blogjukban, de ez már megint olyan volt, hogy... Most nézzétek meg! Ezt zenére alkotja, és a kis szóró füzetkében (aminek Hajnival minden egyes mondatát kielemeztük  xD) még meg is tudja idealizálni. Hát, bocs már, de ennél 8-10 évesen, mikor anno megtanultam használni a Photoshopot, biztosan sokkal művészibbet is alkottam. xD Én nagyon szeretem a modern művészetet, de könyörgöm, ez nem művészet! A művészet érzelmeket vált ki, de ez nem vált ki semmit! És akkor az ilyen "művészeket" elhalmozzák díjakkal, annak a sok igazán tehetségesnek meg, mint apukámék, alig adnak lehetőségeket. -.-'

A másik kiállítást Veszprémben néztük meg, a Munkácsy - Képek Amerikából c. tárlatot. Volt pár képe, ami kifejezetten nagyon tetszett, de továbbra sem ő lesz a kedvenc festőm. Egyébként csak három kis teremnyi kép volt, sajnos.

Utolsó este voltunk A dzsungel könyvén. A FüredFest keretében egész nyáron jobbnál jobb előadások vannak, én annyi mindent megnéznék a kínálatból, istenem, még Bereczki-Szinetár koncert is lesz. *.*  De mindegy, már ennek is nagyon örülök. ^^ Megint a Pannon Várszínház előadásában láttam, mint két éve. A szabadtéri színpadon volt, ami hihetetlenül hangulatos volt, annyira illettek a díszlethez a színpad mögötti park fái, meg a Hold... :D A nézőtér pedig olyan görög kőszínházasan volt kialakítva. Egyetlen hátrány a gigantikus méretű szúnyoginvázió volt, ennyit még sosem láttam egy helyen... :S És belerepültek a nagy reflektorokba, ahol bűz és füst kíséretében megsültek. :Ł Oké, befejeztem a témát. xD Az előadás jó volt, nagyon szeretem ezt a darabot, a zenéjét... :) Nem minden színésszel voltam elégedett, valamint továbbra is fáj, hogy az első dalt, ami az egyik kedvencem, playbackről játsszák. :\ Sánta Lászlót továbbra is szeretem ebben a szerepben, de az abszolút kedvencem az előadásból a Kát, a kígyót játszó Kovács Ágnes Magdolna. Teljesen egyedien fogja meg a karaktert, és valami borzongatóan briliánsan adja elő. Minden elismerésem az övé!

Voltunk strandon is, kétszer. A strand-utálatom alól csak a balatonfüredi szabadstrand (mondjuk már nem az...) a kivétel. A part füves és hatalmas fűzfák vetnek rá árnyékot, ami nem csupán szép, de még heverészni is kellemes alatta. :D Valamint a Balaton az édesvíz. *.* Imádom. Mondjuk igazából egész Füredet, valahogy a véremben van. Sokat változott az évek során, most már igazi elit nyaralóhely lett, de az életérzés még mindig ugyanaz. Rengeteget sétáltam közvetlenül a vízpart mellett, meg a mólón. Szeretem zenét hallgatva nézni a vizet... Mondjuk ezt speciel a tenger esetében is. :) Tavaly Olaszországban minden estét azzal kezdtem, hogy amint megérkeztünk a tengerpartra, ahol apukámék portréztak, mentem naplementét nézni a kikötőbe. :D Óóó, akármennyire is szeretem a Balatont, azért hiányzik Olaszország, az utóbbi években, már az is úgy igazán az életem része lett. Majd talán jövőre, ha már meg lesz az öcsém, megint oda megy apukám is rajzolni. :) Most csak hat napot töltöttem a Balatonon, de majd még lehet megyek a nyáron. Nem nagyon vagyok még képbe az augusztusomat illetőleg. :D

Such imagination.

Teeeljesen új kinézet! :D Végre sikerült rávennem magam arra, hogy az alapsablont is megváltoztassam. Most úgy érzem, ezt meg fogom tudni szokni. :) Igazából az vett rá, hogy ehhez a fejléchez nem passzolt volna a szürke háttérkém. Ezért a fejlécért meg mindent. *.* A bal oldali kép azóta a háttérképem a gépen, amióta felkerült a netre. Már a legutóbb is Placebós desing-t akartam csinálni (vagyis csináltam is, de már nem tetszik xD), csak akkor jött az az LM.C-s kép, és nem bírtam ki. :D Most is ugyanígy volt. Tovább akartam hagyni az előzőt, mert nagyon tetszett, de aztán... megnéztem ezt a videót:

Egyszerűen... szenzációs. *.* Hihetetlen. Eszméletlen. Fantasztikus. Ez mind-mind-mind egyben. Úúúristen! :D Akusztikus For What It's Worth Tokióból. :) Szóval, annyi a lényeg, hogy miután ezt megnéztem, nem volt visszaút. :D A fejlécen a felirat a Without You I'm Nothing kezdősorából van. Az az egyik kedvenc számom tőlük, de nem ezért választottam ezt a két szócskát. Valahogy ránéztem, és bummm... ez ütött be. Utána elgondolkoztam, hogy még passzol is a blogom nevébe kényszerűségből belekerült strange szóhoz, így hát tökéletes lesz! :D Azt jelenti, hogy különös fellángolás/belebolondulás... Nem mintha a Placebo-rajongásom valami különös fellángolás lenne, de mind a képbe, mind a videóba belebolondultam rendesen. xD
Egyébként mostanában megint rengeteg Placebót hallgatok, egyik hétvégén még koncertet is néztem. :D Na meg, megint az van, hogy nincs olyan nap, mikor legalább egy-két számot ne hallgatnék meg tőlük... Megérte betegnek lenni. ;D

Ajaj, nagyon rajongok. xD De most úgy alapból is. Ez a Visual Kei-dolog teljes egészében visszarántott a fangörlködés legmélyebb bugyraiba. :S

Meeeg van a D'espairsRay koncert pontos időpontja és helye! :D Szeptember 29., Diesel Klub. Szerdára esik, de nem nagyon izgat, megyek és kész! :D (Remélem Edit sem fog visszakozni, merthogy azt mondta eljön velem. :D Gyorsan meg kellene venni a jegyeket, hogy ne gondolhassa meg magát.^^) Éééés megyek a 30 Seconds to Marsra is! :D Nikolettával. :) Váááá, látni fogjunk Jaredet élőben! :D Azért ez rendesen hihetetlen! :D Meg idén is Sziget... Aaaannyira jó lesz!! *.* Mondjuk anyagilag totálisan be fogok csődölni, de... ezek akkor is kihagyhatatlanok. Ezen a nyáron elköltöm, amit tavaly megkerestem... :S

Voltunk szombaton magyar faktos kiránduláson, Pesten. Veszettül akartunk menni, elárulom... Nem tudtam miatta Mad Dolls koncertre menni, ill. Niki sem tudott eljönni... :( Emellett isteni volt szombaton hajnalban felkelni, majd a tömegnyomorban háttal utazni a vonaton, ráadásul még a telefonomat is otthon hagytam... Először a Kerepesi úti temetőbe mentünk, ahol felkerestük olyan nagyságok nyughelyét, mint Radnóti, Vörösmarty, Ady, Arany, Jókai, Kossuth... Két órát bolyongtunk ott, kissé fárasztó volt... De aztán ittam kávét, és máris minden szebb lett. *.* Utána átmentünk a Szépművészetibe, ahol a Degas-tól Picassóig c. 55 képből álló kiállítást néztük meg. Igazából nagyon tetszett. Főleg Picasso Izabella királynő c. képe, amit az istenért se sikerül megtalálnom a neten, pedig be szerettem volna rakni. :( Egyébként mostanában rájöttem, hogy nagyon tetszik a modern képzőművészet. Mert az impresszionizmus, avantgárd már ide sorolandó, ugye? Láttam Toulouse-Lautrec, Degas, Monet, Manet, Gauguin és persze Picasso képeket. Bármennyire is nem akartam menni erre a kirándulásra, azért ez nem hagyott hidegen. :D Egy óra alatt végignéztük a kiállítást, utána ücsörögtünk a lépcsőn, majd megszavaztuk, hogy menjünk haza a kettővel korábbi vonattal, mert nem tudunk mit csinálni... Még fagyiztunk a Nyugatinál, utána meg egy hálisten kellemes visszaút következett, egy helyre tudtunk ülni, én menetirányban, és végig beszélgettünk. :D
Érdekesség még, hogy mikor átszálltunk a metrón, jött szembe egy lány piros, skótkockás, tüllös szoknyában, szívecskés koronával a fején. Mindenki bámulja nagyban, én meg csak egyszerűen közöltem Lillával, hogy animecon van! :D Után mikor visszafelé egy cicafüles csajszi bukkant fel előttünk, mondta, hogy "Már meg sem kérdezem!". :) Ezt most azért hoztam fel, mert a láttukon annyira elfogott az érzés, hogy tökre várom, hogy nyáron menjünk mi is... (Ja, mert oda is megyünk. Be kéne iktatni egy bankrablást is valamikorra... xD) Pedig ebben az anime/manga témában azért még nem vagyok annyira benne. És mégis. :) Nem tudom... szeretem ezt az egész közeget.

Na, ennyi, mert meg fogok bukni társadalom ismeretből. xD

Kis hamvak

Tegnap megnéztem a Little Ashes (Kis hamvak) c. filmet, amelyet Salvador Dalí emlékiratai ihlettek. Elég rossz kritikákat olvastam róla, a legtöbben azt sérelmezték, hogy Dalí és Federico García Lorca ihletet adó, éteri barátságát egy szimpla szerelmi történetté egyszerűsítették le. A többi támadás pedig főleg a Dalít játszó Robert Pattinsont érte, akit ugye nagy divat utálni az Alkonyat-beli szerepe miatt, de meg kell mondjam, én teljesen el tudtam vonatkoztatni (én sem szeretem Edwardot), sőt, szerintem még jól is játszott. Nagyon jó film volt, igazából. Még ha kissé hamis is volt, akkor is magával tudott ragadni, és azóta sem tudok szabadulni tőle... Sajnos hosszú keresgélés után sem sikerült megtalálnom a neten García Lorca verseit, így majd be kell ugranom valamikor a könyvtárba... Viszont néztem Dalí festményeket. Valahogy most azok is átértékelődtek bennem, így, hogy kicsit jobban ismerem a az alkotójukat. Keresni fogok róla valami hitelesebb életrajzi filmet is, úgy hallottam, most is készül egy újabb. Nagyon érdekes művész volt. A film másik pozitívuma, hogy a színészek, Pattinson és Javier Beltrán (akinek egyébként ez volt a második szerepe, ennek ellenére hihetetlen érzékenységgel játszott), megszólalásig hasonlítottak külsőleg az általuk megformált személyekre.

"SPOILER" Ám ami igazán megérintett, az a film vége volt. García Lorcát 1936-ban az öldöklő fasiszták agyonlőtték, majd tömegsírba temették, testét a mai napig nem találták meg. A film legerősebb jelenete számomra, ahogy Dalí reagál minderre. Ám a való világ még ennél is megrázóbb. Radnóti Miklós, aki egyébként a kedvenc költőm, 1937-ben megírta Federico García Lorca c. epigrammáját a költő emlékére:

"Mert szeretett Hispánia
s versed mondták a szeretők, -
mikor jöttek, mást mit is tehettek,
költő voltál, - megöltek ők.
Harcát a nép most nélküled víjja,
hej, Federico García!"

...hét évvel később Radnótit a magyar fasiszták ugyanúgy végezték ki, mint spanyol kortársát. "SPOILER" VÉGE

A képen Salvador Dalí Kis hamvak (Little Ashes) c. műve látható.

.................................................................

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!

Rekordgyakoriságú postolásom ezennel véget ért. Ma elutazok keddig, utána pedig iskola, megszokott kerékvágás. :)