Falun ♥

Jó régen írtam már utoljára magyar bejegyzést, de még régebben megígértem Editnek, hogy ha vele csinálok valami "nagyszabásút", akkor arról magyarul fogok írni, mert tudom, hogy nem igazán szereti az angol postjaimat. És ezt most nektek írtam. ♥ Meg, persze, azért magamnak is. Sokszor tényleg könnyebb angolul írni, de most jó volt megint ilyen terjengően, kitérőkkel dúsítva írni, mint régen.

Érdekes eseménytelenség

Megint elértem arra a pontra, hogy úgy lemaradtam a blogolással, hogy kedvem sincs hozzákezdeni. Főleg, hogy mielőtt elérek az igazán említésre méltó dolgokhoz, írnom kell a kissé eseménytelenebb előző és előző előtti hétről is. Ééés itt vesztettem el az ide merészkedő olvasóim nagy részét, ugye? Újabb hosszú, unalmas bejegyzés, képek nélkül, fúúúj már. xD Azért, annak ellenére, hogy világmegrengető események az ötödik héten nem történtek, volt egy-két kisebb esemény, amiről szeretnék írni. Megpróbálom ezt minél érdekesebben megtenni; remélem, nem fogok csalódást okozni annak, aki mégis megkockáztatja, hogy elolvassa ezt a bejegyzésemet. ^^

Gólyák itt és gólyák ott

Ezt is beleszámítva, eszement mennyiséget gépeltem össze a hétvégén, de ennek ellenére még mindig egy hetes csúszásban vagyok. Bár, most kicsit jobb a helyzet, mert a negyedik hét egyes eseményeit már külön-külön bejegyzésekben megírtam, szóval azokat majd linkelgetem, hogy egybe legyen. De akkor most következzék a szokásos heti összefoglaló.

From my Kriszta, Edit and Petra ♥

Máküdonárudó~

Egyedül vagyok a szobában. Kata hazament, Réka egy barátjánál vagy barátnőjénél alszik, Bettiről meg fogalmam sincs, mert nem emlékszem, hogy mondta volna, hogy hazamegy, nem alszik itt vagy egyáltalán, hogy megy majd valahová este. Na, mindegy. Most vagyok először egyedül, amióta beköltöztem. Furcsa... De úgy döntöttem, kihasználom az alkalmat és írok. Lógok még egy beszámolóval a harmadik hétről, mondjuk nem lesz túl eseménydús. Ez volt ugyanis Katának és nekem a katakana tesztes hetünk (katakana = a japánok egyik, főleg idegen szavak leírására használt írásrendszere), szóval szerda estig szépen ki is töltötte minden szabadidőnket az erre való készülés.

Az én rajcsávó öcsikém ^^

Második hét

Írnom kellene, ugye? Hiányzom egyáltalán vagy ilyesmi? Nem írtok nekem kommentárt mostanában... Mindegy, nekem hiányzik, hogy írjak ide. Nagyon is. Csak sajnos továbbra se nagyon van időm és lehetőségem rá. Most is annyi dolgom lenne, de attól tartok, ezen a hétvégén se nagyon fogok tanulni. Bár, az újságtervezethez a két oldalas kifejtést muszáj lesz megcsinálnom... De mindenképp be akarok befejezni legalább egy bejegyzést, mert kell. Nekem kell. Illetve, ma megnézem az egyik legnagyobb kedvenc musicalem, a Volt egyszer egy csapat japán előadását, Sakurai Sho-val a főszerepben, szintén mindenképp. ♥ Meg el kell mennem apukámékhoz is. Ajj, miért ilyen rövidek a hétvégék?!

Na, mindegy, kis lemaradásban vagyok, szóval vágjunk neki, először is a beszámolónak a múlthétről. Hosszú bejegyzés lesz, noha a mostanában már közel sem olyan eseménydúsak a napjaim, mint az első héten. Bezárt a ZP, mit várunk? Mondjuk, sokkal több időm ennek ellenére sincs, ami azért durva. Úgy szeretnék már végre úgy igazán belerázódni az egyetemi életbe, hogy ne érezzem se azt, hogy mókuskerék az életem, se azt, hogy kimaradok valamiből.

All I'd like to

If I lay here, if I just lay here...

Would you lay with me and just forget the World?

Töredék az első hétről

Hát, megvolt az első hét. Nem is tudom hirtelen, hol kezdjem a mesélést. Annyi minden történt... Többnyire csak aludni jártunk haza a koleszba, így azon kívül, hogy megnéztem a Plurköm és a leveleimet, nem sok mindenre volt időm a neten. Remélem, valahogy ki fog azért alakulni, hogy tudjak írni ott is, mert meg fogok őrülni, ha nem. A magyar fakt tavaly kiölte belőlem, hogy sokat olvassak, az újságírónak tanulás ki fogja, hogy írjak? Vicces. Hiányzott blogolás is, egyfajta függőség ez már, tudom. De egyszerűen szörnyű a tudat, hogy nem írhatok most sem mindenről olyan részletesen, ahogy szívem szerint tenném. Nem mondom, hogy tehát csak röviden, mert abban azért biztos vagyok, hogy így sem lesz rövid…

Ganxsta Zolee és a Mytery Gang

Keserédes pillanatok

Megint el vagyok maradva a blogolásban, de most szépen pótolok. Igaz ugyan, hogy épp nagyban ismételnem kellene a hiraganákat és bevágni a katakanákat, mert mondták, hogy lehetőleg már úgy menjünk oda az első japán órára, hogy ezeket már tudjuk. Viszont, ahogy most állunk, lehet, hogy nem lesz majd netem a koleszban csak ha lemegyek a gépterembe vagy kiülök az ajtó mellé, mert a wifi nem működik rendesen az emeletünkön, szóval lesz jóóó sok időm majd ott tanulni. Úgyhogy, blog, ennyi.

Először is visszanyúlok még egy kicsit a gólyatábor előttre, mert volt akkor két esemény, amiről még nem írtam, de szeretnék. Az utolsó nyári találkozók, mielőtt még elkezdődött volna az iskola. Mondjuk, nekem még csak jövő héten kezdődik, de az újdonsült szegedi egyetemista és a gimis barátaimnak már van. Kicsit olyan is most, mintha most egy párhuzamos univerzumban élnék. Egyedül. Kissé rosszul is érint, de most nem akarok erről írni. Inkább a már említett szép pillanatokról, amik eddig innen kimaradtak.

Szemüveg ♥

Nincs már időm hosszabb bejegyzésre, holnap beköltözés a kollégiumba, aztán hétfőtől csütörtökig gólyatábor; de az új szemüvegemet még gyorsan meg szeretném mutatni. Szerdán kaptam kézhez végre-végre és imádom. ♥

Kéretik tudomásul venni, hogy nem k-poppos szemüveg, ahogyan a hajam sem vörös, hanem lila, különben harapok. x'D Köszi. ♥

Nem, továbbra sincs semmi bajom sem a k-poppal, sem a rajongóival, csak én nem nagyon hallgatom és ha én nem vagyok k-poppos, értelemszerűen a szemüvegem sem lehet az. Amúgy is, ha őszre veszek Jin-stílusú kalapot, akkor azzal és a szemüvegemmel együtt úgy fogok kinézni, mint Kame a Run For You Making ofjában és akkor j-poppos lesz! x'D

Várólisták

Aki olvassa a Plurkömet és/vagy a Twitteremet, az már végigizgulhatta mindezt velem vagy ha azt talán nem is, értesülni biztosan értesülhetett arról, hogy első körön sem engem, sem pedig Katát nem vettek fel a kollégiumba. Emiatt anyukámmal keddre kinyomtattuk az egyetem működési szabályzatából azokat a passzusokat, amik alapján a meglévő papírjaimmal fel kellett volna venniük és felmentünk Pestre az igazoló irataimmal. Mivel ő most szabadságon van, miután végeztünk megtartottuk a közös mininyaralásunkat. Én tegnap is megjártam Pestet, akkor mentem ugyanis beiratkozni az egyetemre.

Balaton II. felvonás

Szerdától vasárnapig megint a Balatonon voltam. Mondhatni, ez az öt nap most teljesen különbözött az előzőtől. A mostohatesóim nyári melóhelyén létszámleépítés volt, mivel nem volt elég vendég, és hát, a fiúkat is elküldték, így Gergely és a barátnője már pár nappal előttem hazamentek. Ezzel a teljes felső szint a miénk volt Gáborral, én aludtam Gergelyék megüresedett szobájában, a dupla ágyon. Hogy az mennyire jó volt! Úristen, annyi helyem volt, olyan jókat aludtam ott... *-*

Röpke, de fontos pillantok

Az utóbbi időkben többet írtam LiveJournalre, mint ide. Igen, nekem is feltűnt, illetve már Kriszta is megjegyezte. Néha valahogy jobban esik oda írni, sőt azt is beismerhetem, hogy furcsa módon néha valahogy jobban esik angolul írni. Viszont nem szeretném, ha eltolódnának az arányok. Csak itt meg annyira el vagyok maradva; sokat találkoztam a barátaimmal az elmúlt időkben, de valahogy kijöttem a gyakorlatból, hogy írjak ezekről a kicsi, ám jelentős dolgokról. Meg az is igaz, hogy elaprózom a mondanivalómat Plurkön és Twitteren, de talán még Tumblr-ön is. Nem szeretném, ha ez így maradna, szóval megpróbálok visszaszokni...

Szóval akkor, most - a Plurk hathatós segítségével - megpróbálom összeszedni mi mindenről nem írtam az utóbbi időben és valamelyest pótolom. Figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon hosszú bejegyzés lesz, illetve tényleg csak és kizárólag az én hétköznapjaimról fog szólni. ^^"

Szüliaznap

Szombaton 19 éves lettem... Aznapra nem igazán volt programom, mivel a barátaim egy része nem ért rá, így vasárnapra terveztük a megünneplését. Viszont, délután átjött Kriszta egy nagyon finom csokitortával felköszönteni. Néztünk Végtelen történetet, mert én azon a filmen nőttem fel, Kriszta pedig még nem látta egészben, csak a könyvet olvasta. Mindezek miatt lehetett, hogy ő nem volt úgy oda érte, mint én minden egyes alkalommal, de azért - azt hiszem - tetszett neki. Most néztem meg DVD-ről másodjára, így még mindig lenyűgözött, hogy milyen gyönyörűszép minőségben nézhetem, mivel a tévéből felvett videós változatomat már igencsak megrágta az idő vasfoga. Imádom ezt a filmet, a gyerekkorom egyik nagyon fontos alappillére. Jó volt pont ezt nézni, nem számít hány évesen újra gyereknek lenni. ♥

Utána a szokásos program következett, vagyis Kriszta mutogatott nekem C.N.Blue én pedig neki Jin&KAT-TUN videókat. ♥ Közben kiderült, hogy az anyukája aggódik a Volt Fesztivál miatt, mióta megtudta, hogy a mostohatesóim mégsem tudnak jönni, így csak mi lányok leszünk. Írtam Nikinek e-mailt, hogy neki jön-e hímnemű ismerőse, hátha meg tudjuk vele nyugtatni Kriszta anyukáját, mire a következő válaszlevelet kaptam:

"Igen, komoly problémát jelent, hogy nem jönnek a fiúk. Pont be is jelölt facebookon egy erőszaktevő banda, ami egy csupa skinhead 20-30-40 éves pasasból álló szubkultúra, akik eldöntötték, hogy a mi sátrunk mellett fognak letelepedni. Tudható, hogy falkában vadásznak az elhagyatott lánykákra, fegyverük is van, tehát nincs menekvés. De nyugalom, úgysem fogunk érezni semmit a kloroformtól, meg a drogtól, ha meg jól végezték dolgukat a fesztivál után kideportálnak minket Ukrajnába és eladnak prostituáltnak. Már majdnem meg is ijedtem tőlük, aztán eszembe jutott, hogy felnőtt ember vagyok, tudok magamra vigyázni és tudom, hogy kell tökön rúgni valakit, valamint, hogy a fesztivált Sopronban rendezik, és nem Sodomában, vagy Woodstockban, így rögtön meg is nyugodtam. Nem, nem jön hímnemű ismerősöm."

Próbálkoztam felolvasni Krisztának, de folyton megakadtam a röhögőgörcstől. xD Nikoletta, jobb vagy mint a Showder Klub! Ennyi. Imádlak. xD ♥

u.i.: Boldog Szülinapot neked is, utólag itt is, Rowen! :)

Rohangáltunk

Csütörtökön találkoztam Claudiával, utoljára mielőtt hétfőn visszautazik Japánba. Mivel az út előtt még rengeteg elintéznivalója volt a városban, összekötöttük a kellemest a hasznossal. Amíg ő kozmetikusnál volt, én elmentem a javított érettségi bizonyítványomért a suliba. Miután az igazgató úrral tüzetesen átnéztük, hogy most már biztosan stimmeljenek az adataim, indultam volna kifelé, de kedvenc tanár uram magához intett. Épp telefonált, így csak rámutatott a székre, hogy üljek le. Miután letette, kaptam egy kis játékos szidást mennyi gondot okoztam neki azzal, hogy figyelmetlenül aláírtam az utolsó ellenőrzéskor, hogy stimmelnek az adataim. Belépett hozzánk az igazgató is és mondta, hogy ne hagyjam magam, most már elballagtam és én is érett felnőtt vagyok, nem kell ezt eltűrnöm. xD Utána ismét kettesben maradtunk kedvenc tanár urammal és elkezdett faggatni arról, hogy hova jelentkeztem, mennyi pontom van, elég lesz-e, jövök-e az évzáróra stb. Fülig érő mosollyal jöttem ki tőle, de kicsit össze is szorult a szívem az elmúlás-érzéstől. Ő és a hat éve tartó évődéseink is nagyon fognak hiányozni. Sajnálom, hogy a bankettünkre nem jött el, vele is szívesen beszélgettem volna még hosszabban is.

Utána visszamentem Claudiáékhoz és elmentünk yent váltani, ami nem sikerült, csak rendelni lehetett. Aztán, voltunk Claudiának igazolványképet csináltatni egy nagyon klassz boltban, ahol mindenféle designos ajándéktárgyakat árultak, utána pedig kismillió ruhaboltban. xD Nem vagyok az a nézelődős-vásárolgatós fajta, de beszélgettünk közben, úgyhogy elvoltam. Az egyik helyen összefutottunk Nominnal is. Végül sikerült egy megfelelő felsőt is találnunk Claudiának, úgyhogy teljes volt a siker. Még benéztünk pár könyvesboltba is, ahol kinéztem végre magamnak pár könyvet, de nem volt nálam az utalvány, amit Katától kaptam♥, úgyhogy majd legközelebb. Viszont sikerült találnunk Claudiának is 400Ft-os Pirszinget a kígyónak-ot, aminek nagyon örült.

Utána hazahoztak kocsival, én pedig gyorsan felszaladtam a Claudiától kölcsön kapott doramákért, amiket persze elfelejtettem magammal vinni, de így végül csak sikeresen visszacseréltük a DVD-inket. Egyébként, hiába mondtam Claudiának, hogy főleg így utazás előtt ne foglalkozzon ilyesmikkel, nem hallgatott rám, így kaptam tőle szülinapomra csokit és egy nagyon aranyos pandás plüss kulcstartót. Köszönöm. ♥

Nagyon örülök, hogy Jin így összehozott minket. Kár, hogy pont ilyen zűrös időszakban, így nem tudtunk olyan sokszor találkozni, de, ha minden jól megy, elvileg egy egyetemre fogunk járni miután hazajön októberben, úgyhogy látjuk majd még egymást eleget. Persze, hiányozni fog, de hát nem akárhová megy, hanem vissza Japánba, szóval egy percig sem szomorkodunk. ^^

Jó utat holnapra! ♥

Érettségi bankett

Krisztával

Az osztályunk szóbeli érettségijei hétfőtől szerdáig zajlottak, az eredményhirdetésünk a harmadik nap délutánján volt. Hogy feltegyem a koronát az egész éves pályafutásomra, sikerült kicsit elkésnem, de - reményeim szerint - nem volt annyira feltűnő és vészes. Miután az érettségielnök köszöntött minket és felolvasta a szóbelik során elhangzott aranyköpéseinket (akarok egy példányt belőlük!!), egyesével átvettük a bizonyítványainkat. Sajnos az enyémet pár perccel később már vissza is vették, mivel rosszul szerepelt benne a születési helyem. Nem sikerült aznap orvosolni a problémát, úgyhogy másnap még volt egy köröm érte.

Ha jól számolt a Felvi, akkor - a plusz pontokkal együtt - 428 pontom van. Tavaly 407 volt a ponthatár a Károlira, szóval nagyon reménykedem benne, hogy felvesznek. A továbbiakban az elért eredményeim és beszámoló a bankettünkről.

Szóbeli érettségik

THIS IS THE SUMMER TIME

Túléltem! Szabad vagyok! Érett vagyok! Vége van! Nyár van!

Vagyis, túl vagyok a szóbeli érettségijeimen is, végre. Ha leszámítjuk a több órás idegőrlő várakozást, nem is volt olyan vészes. Szerdán eredményhirdetés és bankett, aztán asztala viszta gimnázium. És irány a Volt Fesztivál~

Nüanszok

Miután két teljes napot töltöttem el úgy, hogy ha Hamlet-rendezők láttak volna, könyörögtek volna érte, hogy játsszam el az előadásukban Ofélia őrületét, az utóbbi két napban végre volt szerencsém emberi lényekhez. Nagyon kezdtem már begolyózni a bezártságtól. Annyira elmondhatatlanul unom, hogy az valami félelmetes. A barátaimat akarom, programokat, igazi nyári szünetet. Hiába állok még mindig nem túl fényesen a töri és a német tételekkel, úgy szeretnék már túl lenni a szóbelin...

A továbbiakban beszámoló az utóbbi két napom kis eseményeiről, illetve képek az öcsikémről és rólam.

Mostanság

Úgy érzem itt az ideje, hogy írjak egy részletesebb helyzetjelentést is arról, hogy mi van velem mostanában. Nem mintha túl eseménydúsak lennének a napjaim... De mivel tudok kisregényt írni a semmiről is, ez nem gátol meg. xD

Írásbeli érettségik

Kedden mehettünk be az iskolába megtekinteni az érettségi dolgozatainkat. Ez egész délelőttös program volt, mivel minden tanár más időpontban ért rá velünk foglalkozni, de én nagyon örültem ennek a szituációnak így, mivel már nagyon hiányoltam Petrát és Editet, szóval jó volt végre velük lenni egy kicsit. Meg Krisztával is, persze, de belőle nem szenvedek ekkora nagy hiányt. Ő még be is ugrott hozzánk egy rövid időre, azután is, hogy a suliban végeztünk. Jó volt, megmutogattuk egymásnak azokat a KAT-TUN-os és C.N.Blue-s videókat, amikről úgy gondoltuk, hogy a másik nem élhet nélküle. ^^

Mivel magukról az írásbelikről sem írtam még bővebben, a tovább után az elért eredményekkel összevont beszámolót találhattok róluk. Aztán majd összeszedem magam és fogok írni a szerenádról és a ballagásról is. Ígérem.

Új helyek

Akkor most hivatalosan belinkelem ide az új helyeket, ahol internetfüggőségemnek köszönhetően immár fellelhető vagyok, hogy mindenki, akit esetleg érdekelhet, tudomást szerezhessen róluk. A képekre kattintva érhetitek el őket. Amúgy pedig, be van rakva előbbi a Blogjaimhoz is, utóbbi pedig az  Elérhetőségekhez.

. LiveJournal .

Már párszor említettem, hogy elkezdtem felfedezni-használni és az a helyzet, hogy nagyon tetszik. Viszont egyelőre még nem tudom, pontosan mihez kezdek vele. Végül is, az is egy blog, de jelenleg nem gondolom úgy, hogy átköltözök oda. Legalábbis a személyes bejegyzéseim biztosan maradnak itt, max a kedvenceimről szóló bejegyzéseim egy részét fogom inkább ott prezentálni. Mivel elsősorban az Akanishi Jinnel és a KAT-TUN-nal kapcsolatos hírek és egyebek miatt regisztráltam LJ-re, gondolom leggyakrabban róluk fogok oda írni. Ezenkívül, arra gondoltam, hogyha nyáron majd elkezdek videókat feliratozni és készíteni, esetleg majd azokat is ott mutatom meg. Majd idővel biztos kialakul, mi-hogy lesz.

Úgy állítottam be, hogy bárki írhasson kommentárt regisztráció nélkül is, szóval remélem, hogy olvassátok majd és ott is várom szeretettel az esetleges hozzászólásokat. ^^

. Tumblr .

Hát, nekem őszintén nagyon szimpatikus, mikor valaki érdekes és művészi fotókat gyűjt össze a tumblr-jén, biztos fogok párat reblogolni én is, de, az igazat megvallva, én elsősorban Plurk-kiegészítőnek csináltam. Szóval, fangörlös lesz az is. 'Cause I'm a fucking fangirl and can't help it. :'D

Sosem szerettem igazán képeket és videókat postolni Plurkön, mert olyan lekicsinyítve nem sokat értek. Úgyhogy, az lesz a jó a Tumblr-ben, hogy mindezeket lehet szép nagyban. Szóval, ha követnétek azt is, annak nagyon örülnék. Yoroshiku onegaishimasu~

A Strange Infatuation cím, egyébként, a Placebo Without You I'm Nothing-jából van. És nem kell félni, még mindig nem fogytam ki a 'strange' szót tartalmazó, címként alkalmazható dalszövegrészletekből... Mondtam én annak idején blognyitáskor, hogy ez a kedvenc angol szavam! xD

szerk.: Amúgy, aki regisztrálva van Bloggerre és az Irányítópulton, a HOZZÁADÁS gombra kattintás után bemásolja oda a fenti oldalak URL címét, ugyanúgy tudja követni őket, mint a blogspotos blogokat. (Mondjuk a Tumblr-t annyira nem érdemes, mert annál, sajnos, pont a képeket nem jeleníti meg előnézetben.)