Máküdonárudó~

Egyedül vagyok a szobában. Kata hazament, Réka egy barátjánál vagy barátnőjénél alszik, Bettiről meg fogalmam sincs, mert nem emlékszem, hogy mondta volna, hogy hazamegy, nem alszik itt vagy egyáltalán, hogy megy majd valahová este. Na, mindegy. Most vagyok először egyedül, amióta beköltöztem. Furcsa... De úgy döntöttem, kihasználom az alkalmat és írok. Lógok még egy beszámolóval a harmadik hétről, mondjuk nem lesz túl eseménydús. Ez volt ugyanis Katának és nekem a katakana tesztes hetünk (katakana = a japánok egyik, főleg idegen szavak leírására használt írásrendszere), szóval szerda estig szépen ki is töltötte minden szabadidőnket az erre való készülés.

Az én rajcsávó öcsikém ^^

Vagyis, azt kivéve, hogy Kata elment kedd este a kolesz filmklubba Álom luxuskivitelbent nézni, én meg addig a kommos dolgaimat írtam. Hétvégén csak szombaton tanultam katakanákat és akkor sem jutottam a végére, szóval konkrétan a hétfő és kedd este-éjszaka, valamint a szerda délután alatt tömtem bele majdnem mindent a fejembe. Úgy, hogy szerdára, kommos órákra még csinálnom kellett íráskészségre kétféle önéletrajzot (az egyiket kézzel!), valamint önkifejező bemutatkozásos prezentációt is. Utóbbi keretében, egyébként, a Placebót és Jint mutattam be. Majd esetleg felrakom a szövegét ide, hátha érdekel valakit. Szóval, így és mindemellett, kemény menet volt a katakana-tanulás, mit ne mondjak. Végül 83 %-os lett a tesztem, lehetett volna sokkal jobb is. Bosszantó; a hiraganáról (a másik írásrendszer) való átírásnál következetesen elrontottam a hosszításokat. Mondjuk, a hiragana tesztben pedig az összes kis -tsu/-ya/-yu/-yo szótagot sikerült nagynak vennem, így az is csak 90%-os lett, pedig azokat még kényelmesen tanultam. Jövőhéten kanji ZH-t írunk az első harmincból, remélem, az 90% felett lesz, mert nagyon szeretnék úgy igazán jól teljesíteni.

Szóval, a hét első fele ezzel el is ment. Szerdán gyalog jöttünk haza Katával a fél nyolcig tartón dupla japánunk után. Már egy ideje tervezgettük, aztán megbeszéltük, hogyha letudjuk a tesztet, levezetésképp meg is valósítjuk. Útközben azzal szórakoztunk, hogy kommentáltuk a környezetünk japános angollal, ami igencsak szórakoztató volt. Tartottunk hát egy romántikkü nájtót, Máküdonárudó helyett egy Báágáákingübe tértünk be, ahol viszont nem hámbáágáát vettünk, hanem áiszükürümüt. (Aki megfejti ezt nekem kommentárban, kap tőlem pirospontot, oks? Japánul tudók/tanulók ez egyszer nem játszanak, bocsi. ♥) Egyébként, az eladó srác halálédes volt, csodálkoztunk is, hogy nem mellékelte a telefonszámát is a rendelésünkhöz. xD Aztán a sétánk legszebb része következett: a híd. Imádom. Minden napszakban, egyszerűen annyira gyönyörű a látvány, jó érzés ezzel a képpel kezdeni mindennap a sulit. Kb. másfél-két óra alatt értünk haza a koleszhoz, de elég andalgósan jöttünk, beszélgettünk. Nagyon jó volt, igaz az utolsó szakaszon, ahol már nincs semmi üzlet és látnivaló, már kicsit kezdtünk beleunni, de azért remélem, kerítünk még sort ilyenre.

Csütörtökön lett volna megint kommos kocsmázás, de nem mentem el. (Ma is volt, csak most meg gólyatáboros csoporttalira mentem helyette, ami végül a laposabbnál is laposabb lett, de erről majd az eheti beszámolóban.) Borzasztóan nehéz volt meghozni azt a döntést, hogy itt maradok a koleszban, de végül Kata, a szobatársaim, valamint Szandi és Erika Twitteren együttes erővel meggyőztek arról, hogy ha úgy megyek el, hogy ennyire nincs kedvem és ezért majd csak szenvedek ott, annak nincs semmi értelme. Szóval, maradtam. Még annak a gondolata nagyon csábított, hogy elmenjünk indie partyra, de a lányok leszavazták, mikor megtudták, hogy 23:00-kor kezdődik, így - hiába voltam teljesen felpörögve - végül sehová sem mentem/mentünk. Viszont, így lett egy nagyon kellemes esténk. A szoba közepén ültem a laptopommal, zenét hallgattunk, én olykor fel-alá ugráltam és énekeltem (biztos értékelték xD), Katával képeket nézegettünk és mutogattunk egymásnak, kommentálva fanficet olvastunk a másiktól, aktívan fanoltuk Hyde-ot és Gacktot, nagyon jó volt. ♥ Utána LJ-n szembejött Viki és Erika Fuck-Marry-Kill bejegyzése, amik hatására először Katával kezdtük el ezt szóban játszani, majd a szobatársaink, Réka és Betti is csatlakozni kezdtek. (Ha valaki nem ismerné, ez egy Tumblr-ről indult játék, aminek az a lényege, hogy a másik mond neked három nevet és választanod kell, melyiket ölöd meg, melyikhez mész hozzá, illetve kit khmm...) Nagyon vicces ám, mikor már a tanáraidat és a szaktársaidat kezdik belekeverni. xD

Péntekente csak egy órám van, utána mentem haza, kb. egy órára. Elmentünk ugyanis a nagyszüleimékhez, így csak szombat este mentem haza-haza. Be lett festve a hajam megint sötét-lilára, illetve vágattam is belőle, most megint olyan, ahogy a legjobban szeretem. ♥ Tanulni, azt egyáltalán nem sikerült ezen a hétvégén sem, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam. Így is olyan rövid... Vasárnap egy-másfél órára elmentem sétálni apukámékkal a környéken. Zsomborkámon napszemüveg volt, hát, ha még éltetek édeset. *____* (ld.: a fenti képen)

Ezenkívül a legfontosabb hétvégi programom az volt, hogy megnéztem a szívemnek egyik legkedvesebb musical, a Volt egyszer egy csapat japán előadását, Sakurai Shóval (Arashi) a főszerepben. Szandi nézte nem olyan rég ezt, amitől teljesen feltámadt bennem az e darab iránti mérhetetlen szeretetem, így nagyon meg akartam nézni én is. Mindeközben pedig, Szandi az ajánlásomra megnézte a magyart és őt is teljesen lenyűgözte az az előadás is, meg a csodaszép zene és történet, aminek nagyon-nagyon örülök. ♥ Miután befejeztem a japánt, megnéztem még a kedvenc részeimet a magyarból is. Megint sikerült tehát úgy zárnom a hétvégét, hogy valaminek a teljes hatása alatt álltam, múlthéten ugye az Ichi Rittoru no Namida, ezen a Csapat. Egész héten eszembe jutott időről-időre, illetve nagyon sokat hallgatom most a zenéjét is megint. ♥

u.i.: Betti még mindig sehol. Kíváncsi vagyok, reggelre előkerül-e. Mindenesetre én most elmegyek aludni ^^"