Csoportterápia

Múlt kedden végre elmentünk Katával színházba! Ő elég sokat volt mostanában az anyukájával, én pedig már kezdtem belebetegedni, hogy azért jöttem Pestre suliba, hogy színházba járjak, de még egyszer sem voltam. Oké, azért ez így nem teljesen igaz, de... azért kicsit közrejátszott, na. Szóval, eldöntöttük, hogy mindegy mire, de elmegyünk azon a héten a Madách Színházba, pótszékjeggyel. Kedden és csütörtökön olyan az órarendünk, hogy ezt meg tudjuk tenni, és mivel csütörtökön Macskák volt, amit én nem szeretek, egyértelműen a keddi Csoportterápia c. előadás nyert. Ez egy mjuzikelkámedi Szente Vajk és Galambos Attila tollából, ami nem olyan rég megnyerte a Madách musical pályázatot. Kb. ennyi volt az össztudásunk róla, illetve az, hogy a szereposztás igencsak kecsegtető. Hát, valami zseniális volt!

Mivel nem lett volna elég időnk hazamenni átöltözni a háromnegyed hatig tartó filozófiám után, ezért a fél tizenkettő és négy óra közötti lyukasóránkban ejtettük ezt meg. Vagyis, utána teljes színházi puccban, kis estélyiben ültünk végig egy japán órát és az utána következő előadásainkat. Vicces volt, de legközelebb valószínűleg inkább csak visszük majd magunkkal a színházas ruhát és átöltözünk a mosdóban vagy ilyesmi, mert ez azért így nem volt olyan nyerő. Mindegy, elteltek az előadások is, és végre elindulhattunk. Én útközben szinte végig a még kb. egy hétig netes mobilomon lógtam, hogy egyeztessem Szandival a másnapi találkozónkat Twitteren, Katának úgy kellett navigálnia engem az utcán és fel a villamosokra. xD Bocsi~ ♥ Miután megérkeztünk, megvettük a pótszék jegyeinket, majd a színháztól nem messze bementünk egy boltba venni valami inni és enni valót, amit utána nagyon hangulatosan, a villamos megállóban fogyasztottunk el.

Simon Kornél (Ervin Iván), Balla Eszter (Jetti) és Nagy Sándor (Sziszi)

A pótszékjegyek nem arról híresek, hogy jól lát az ember, legfelül, oldalt vannak, szóval a színpad egyik felét még akkor sem látod teljesen, ha totálisan kihajolsz, viszont olcsók és kaphatóak (mert egyébként nem könnyű jegyet szerezni a nagy színházak musicaljeire). Egyébként, nem volt olyan rossz, teljesen élvezhető volt a darab innen is. Az a darab!! Halálra szórakoztuk rajta magunkat és azóta is idézgetjük egy csomó mondatát. Igazából, nagyon sok minden hajlandó lennék megtenni a szövegkönyvéért, mert minden második mondatán szakadtunk, de ennyit képtelenség lett volna megjegyezni. Amit sajnáltam, hogy - milyen meglepő - ezúttal sem sikerült kifognom Polyák Lillát. Imádom, hogy ő a kedvenc színésznőm, de alig látom színházban... Mindegy, most már ott vagyok, fent Pesten, fogom úgyis. Egyébként nagyon jó volt a váltója, Ladinek Judit is, szóval nem panaszkodom. Aztán Nagy Sándor, Balla Eszter és Szente Vajk! Uramisten, annyira eszméletlen jó karaktereket játszottak valami zseniálisan jól. Nagy Sanyinak külön örültem, mert ugyebár pont előtte hétvégén néztem meg vele egy csomó jelenetet a Volt egyszer egy csapatból és rájöttem, hogy hiányzik. Szeretem őt, nagyon jó színész, fantasztikusan jó hanggal. Egyébként pedig, imádtam az egész darabot, úgy ahogy, volt. ♥

Szente Vajk (Lajos) és Nagy Sándor (Sziszi)

Maga a darab, ahogy a címéből kitalálható, egy csoportterápián játszódik, szóval minden szereplőnek van valami stikkje. Ezekről viszont most nem fogok bővebben írni, mert nem akarok spoilerezni. Nem is tudnám megmondani, melyik karakter volt a kedvencem, egytől egyik fergetegesek voltak, a megformálóikkal együtt. Egyedül zeneileg nem fogott meg túlságosan, tipikusan ilyen modern musicales, inkább a dalszövegeken van a hangsúly. A kedvencem a musical-alázó szám volt, amiben végig cikiztek minden Magyarországon nagy sikerrel futó előadást, hát szakadtunk rajta a röhögéstől. xD Aki teheti, nézze meg ezt a darabot, mert tényleg szenzációs!

Szünetben mondtam Katának, hogy mennyire szomorú vagyok amiatt, hogy idén nincs bérletem a helyi színházba, mire közölte, hogy de szar nekem, épp erről panaszkodom a Madách Színházban ülve. Belátom, igaza van, de azért pár darabot biztosan meg fogok nézni itthon is, mert szeretem a színházunkat. ♥ Hazafelé a villamoson Katával végig a musicalekről beszélgettünk, főleg Webber zenei világáról és témáiról, illetve arról, hogy milyen hibái és előnyei lehetnek az irodalmi, illetve bibliai témák ilyen formájú feldolgozásának. A mellettünk álló srácok úgy néztek ránk, mintha legalábbis marslakók lennénk. xD Kultúra, emberek, KULTÚRA. Nagyon jó este volt, már nagyon szükségem volt a színházra, mert viszonylag régen voltam és hosszú időn keresztül nem vagyok meg nélküle. Alig várom, hogy legközelebb menjünk. ♥

credit (képek)