Várólisták

Aki olvassa a Plurkömet és/vagy a Twitteremet, az már végigizgulhatta mindezt velem vagy ha azt talán nem is, értesülni biztosan értesülhetett arról, hogy első körön sem engem, sem pedig Katát nem vettek fel a kollégiumba. Emiatt anyukámmal keddre kinyomtattuk az egyetem működési szabályzatából azokat a passzusokat, amik alapján a meglévő papírjaimmal fel kellett volna venniük és felmentünk Pestre az igazoló irataimmal. Mivel ő most szabadságon van, miután végeztünk megtartottuk a közös mininyaralásunkat. Én tegnap is megjártam Pestet, akkor mentem ugyanis beiratkozni az egyetemre.

Névnap

Hétfőn volt Valentin-nap, ami én NEM utálok. Ritka az ilyen manapság, főleg úgy, hogy nincs is senkim. De van helyette minden évben február 14-én névnapom! Én pedig világ életemben örültem neki, hogy nem egy átlagos napra esik. :)

Idén mondhatni tökéletes Valentina-napom volt. A barátaim nagyon kitettek magukért, kicsit már zavarba is jöttem tőle, mert én tényleg nem várnék el semmi ilyesmit egy egyszerű névnap miatt...

Petra sütött nekem intelligens krémest, ez volt az én első suliban megkapott sütim. Mert gyakran szoktunk adni egymásnak ilyen keretek között, szülinapra, de mivel az enyém nyáron van, nekem ez eddig kimaradt az életemből. Egyébként a süti, aminek halál komolyan ez volt a neve, nagyon finom volt. Mikor megláttam azt hittem sütöttek igazi kasuterát, mert emlékeztetett a mi decemberi attrakciónkra. Csak ez azért annál ezerszer jobban nézett ki. xD Köszönöm, Petra! ♥

Kaptam szép ajándékokat is, amiknek jó áron való megtalálásában mondjuk volt egy kis részem, de nem hittem volna, hogy komolyan veszik a célozgatásaimat.

Edittől, Krisztától, Petrától és Ritától Mika: Live In Cartoon Motion DVD-t kaptam. *-* ♥

Anyukámtól pedig Tokio Hotel: Humanoid lemezt, a német nyelvű változatát. *-* ♥ Így most már van TH-s poszterem, könyvem, kitűzőm és CD-m is. Hmmm... szeretek felvállaltam Tokio Hotel-rajongó lenni! Az utóbbi időben már teljesen meg is tudok róla felejtkezni, hogy akadhatnak még olyanok, akik esetleg előítéletesek lennének velem szemben miattuk. Nem érdekelnek. :)

Egyébként én is vittem be bonbont a suliba osztogatni a barátaimnak, mert ők a kibaszott életem szerelmei. :'D (Igazából szerelem~) Kedden pedig én kaptam Mollytól SzPSz-Merci-csokit. *-* Köszönöm szépen. ♥

Aztán lett volna délután ingyenes Non-Stop koncert a Malomban, amire nagyon szerettem volna menni, de a másnapi sok témazáró sajnos keresztülhúzta a tervemet. Ezt leszámítva viszont nagyon jó volt, köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám. ♥

Utólag, de Boldog Valentin-napot Mindenkinek! ♥

Ez van

Hmm...most bizonyára egy elég meglepő bejegyzést fogok prezentálni. Bár, azt, aki figyelmesen olvassa a blogomat, nem fogja nagy meglepetés érni, mert azért egyszer-kétszer már utaltam rá. Utálom, hogy nem merem rendesen felvállalni őket... Legalább itt, a saját blogomon szeretném végre megtenni. Főként, hogy semmi szégyellnivalót nem találok a zenéjükben. Csak az a baj, hogy ha az ember megmondja, hogy szereti őket, az átlagember rögtön elkönyveli, hogy az illetőnek szar a zenei ízlése, sőt, tapasztaltam már, hogy maga a személy iránt is előítéleteket tud kiváltani más téren is. Ez annyira rossz... Az ég világon semmi baj nincs velük, azon kívül, hogy pár éve a média egy "emo" címkével ellátva betegesen túlhypeolta őket. Megértem, hogy ezt nehezen veszi be az emberek gyomra, bár én, személy szerint, sosem utáltam őket. Aztán, már lassan több, mint egy éve szeretem őket. Bizony, szeretem. Nem fogok mentegetőzni olyasmikkel, mint "Ááá, csak van egy-két számuk, ami tetszik, egyébként viszont...", mert nem így van. Az esetükben egyáltalán nem érzem úgy, hogy "elrontják" a zenei ízlésem, akkor már pl. Puskás Peti esetében sokkal inkább, mert akármennyire is rajongtam A lemezért, amit most csinál, nagyon nem tetszik, ezért egy ideje már nem is szívesen említem őt a kedvenceim között. Úgy gondolom, meg tudom ítélni, mi jó és mi nem. Ha őket nézzük, az első lemezükért nem vagyok oda, a számaik többségét inkább németül szeretem hallgatni, és a legutóbbi albumuk a kedvencem, mert úgy érzem, arra forrtak ki igazán. Talán emiatt nem olyan népszerűek ma már, mint egykor, vagy egyszerűen csak elhaladt feledtük az idő (így működik a divat), és most már cikik. Annyira tudom sajnálni, hogy az egész felhajtás miatt, ami anno körülöttük volt, őket gáz hallgatni, pedig tudnék egy pár bandát mondani, akiknél zeneileg sokkal többet nyújtanak, annak ellenére, hogy azokat, velük ellentétben, teljesen elfogadott szeretni. Nem állítom, hogy a lemezeiken zenetörténelmet írnak, de jók. Én pedig szeretem őket. Nem mondom, hogy nem érdekel, emiatt mit gondolnak rólam az emberek, mert sajnos nem vagyok ilyen típus, de nem fogom mások véleménye miatt nem hallgatni őket, ha egyszer tetszik, amit csinálnak. Csak az zavar, hogy szerintem a többség anélkül ítéli el őket, hogy adott volna nekik esélyt, és - mint ahogy egy korábbi bejegyzésemben egyszer már leírtam - sokan már csak azért sem fognak esélyt adni. Én nem is akarok senkire semmit ráerőltetni, csak szeretném mostantól, legalább itt, nyíltan felvállalni őket, mert fontosak nekem ennyire.

És most következzék az apropó, aminek kapcsán elgondolkoztam, majd végül úgy döntöttem, megírom ezt a bejegyzést:

Boldog 21. születésnapot Bill és Tom Kaulitz!

Igen, szóval, az a nagy helyzet, hogy szeretem a Tokio Hotelt. Mert jók. Ennyi. Azért lehetünk jóban ezután is? :)