A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A társulat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A társulat. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 17., vasárnap

A nyomorultak

Apukámmal minden évben tradicionálisan bérletesek vagyunk a Kecskeméti Katona József Színházba. Múlt vasárnap volt az idei első előadásunk, A nyomorultak. Ez az a darab, amit nem csak én várok már vagy egy éve nagy izgalommal, hanem körülbelül egész Kecskemét! Mióta láttam, sorra derül ki az emberekről körülöttem, hogy vagy ők is látták már, vagy fogják, esetleg nagyon szeretnék. Még nem tapasztaltam Kecskeméten ilyen fokú érdeklődést egy színházi előadás iránt. Igaz, hogy amióta Cseke Péter az új igazgató, évről évre jobbnál jobb darabokat mutatnak be, de az egyértelmű csúcs eddig mégiscsak A nyomorultak.

A musical Victor Hugo 1862-es meghatározó irodalmi remekműve alapján készült. A történet Jean Valjean szabadulásával kezdődik a fegyencházból, ahol kenyérlopásért töltött el 19 évet. Ezután új néven új életet kezd, próbál a lehető legjobb emberként élni, de a törvényt mindig szóról szóra betartó rendőr, Javert, folyton a nyomában van, bármit is tesz. Egy ígéretének eleget téve Valjean magához veszi az árva Cosette-et, s saját lányaként, a lehető legnagyobb szeretetben neveli. Tíz év múlva Párizsba költöznek, ahol épp kitörni készül a forradalom. Cosette itt ismerkedik meg az ifjú forradalmárral, Mariusszal. Időközben Javert mellett a lány kegyetlen volt nevelő szülei is keserítik a főhősök életét...

A szereplők kiválasztása nyílt casting keretében zajlott, s végeredmény egy igazi kettős sztár szereposztás lett. A teljes szereposztás ITT megtekinthető, én most csak az általam látottra térnék ki. Jean Valjeant A Társulatból ismert Feke Pál játszotta, szokásához híven, briliánsan. Erőteljes, egyedi és szép hangja van, valamint színészként is kiemelkedő. A rendőrfelügyelő Javert méltó ellenfele volt Miller Zoltán megformálásában. A darab talán legnagyobb fénypontjai mindenképpen az ő duettjeik voltak. Eponine-t a szintén Társulatos Simon Boglárka alakította, akinek ez már nem is az első szerepe nálunk. Nagyon szeretem őt, szimpatikus, jó színésznő, különleges hanggal. Ezenkívül, azt hiszem Eponine a kedvencem a történetből, sokkal izgalmasabb karakter, mint a főhősnő, Cosette (Zavaros Eszter). Marius aznap este Puskás Peti volt, ő is már a sokadik szerepét tudhatja magáénak nálunk. Nagyon jó színésznek tartom őt, hálisten ezen a téren még nem kellett csalódnom benne. A hangjáért is változatlanul odavagyok, izgalmas és tényleg nem olyan, amit már "hallottunk valahol". Mikor a darab vége felé elénekelte az Üres szék című dalt, ami egyébként is a kedvencem a musicalből, s én attól tartottam el fogom sírni magam... Thenardier-t kiemelkedő helyi színészünk, Pál Attila játszotta. Igazán testhezálló volt neki ez a szerep, brillírozott benne. Nagyon örültem még annak is, hogy a kisebb szerepekben feltűntek A Társulatból más színészek is, Nagy Szilárd, Töreki Andrea, Fejes Szandra és aki a lányok közül a kedvencem volt, Molnár Ági. Utóbbi a másik szereposztásban Fantine-ként látható, kicsit sajnáltam, hogy mi Koós Rékát kaptuk, bár ő is nagyon jó volt.


A musical zenéjéről azt tudom elmondani, hogy a fődalok nagyon-nagyon szépek, viszont a prózai részek helyett folyamatosan alkalmazott énekbeszéd egy idő után elég fárasztó tud lenni, ez itt sem volt másképp. Victor Hugo regényét nem olvastam, csupán a 2000-es körülbelül négy órás filmfeldolgozást láttam. Ezzel összevetve azt kell mondanom, hogy jót tett a történetnek, hogy jelentősen kihúztak belőle, mivel számomra a teljes sztori néhol kicsit idegtépő volt, ebben a rövidebb verzióban viszont kifejezetten nagyon tetszett. Azonban ami a legnagyobb hatást tette rám, az a monumentális díszlet volt. Kentaur tervezte, aki többek között a Vámpírok báljáét és Az operaház fantomjáét is, s azt kell mondjam, hogy sosem láttam még ehhez foghatót Kecskeméten. Csodaszép volt, bravúros vetítési és forgatási megoldásokkal.

Az előadás után a közönség álló tapssal búcsúztatta a színészeket. Még ebben sem volt részem a Kecskeméti Katona József Színházban! Valami elkezdődött... Ezzel az előadással tökéletesen felzárkóztunk a pesti színházak színvonalához. Aki teheti, mindenképp nézze meg! Remélem még sok ilyen lenyűgöző előadást láthatok itt, s magát A nyomorultakat is meg szeretném nézni még egyszer az évad során.


Képek:
1.: Az eredeti plakát.
2.: Fekete Pál, mint Jean Valjean. (© kecskemetikatona)
3.:  Puskás Peti és Mahó Andrea, mint Marius és Cosette (© kecskemetikatona)

2010. június 19., szombat

KOZSZT 2010

Amióta Cseke Péter a Kecskeméti Katona József Színház igazgatója, évadról évadra csak úgy ível felfelé városkánk színházi élete. Idén került először megrendezésre az első Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó, nem is akármilyen formában! Jövőre a direktorúr még színvonalasabb programot ígér, bár jelenleg elképzelni sem tudom, hova fogja tudni ezt még fokozni. Idén olyan színházak képviseltették magukat nálunk, mint az Egri Gárdonyi Színház (Maya), a Budapesti Operett Színház (Jövőre, veled, itt!; A bajadér) és a Madách Színház (Anna Karenina), valamint koncertet adott HOBO is.

A programot egy ingyenes előadás nyitotta, méghozzá az István, a király, A Társulat tolmácsolásában. Úgy gondolom, őket nem nagyon kell bemutatnom, még azoknak sem, akik velem ellentétben, nem izgulták végig a szereposztó show-t pár éve az MTV-n. :) Két éve ott lehettem az előadás főpróbáján (a nagy érdeklődésre való tekintettel arra is árultak jegyeket) a Sportarénában, s azóta ez az egyik kedvenc darabom. Mivel a főtéren felállított szabadtéri színpad kisebb volt, ez alkalommal csupán egy "várat" hoztak el díszletül, amit azonban úgy tudtak forgatni, hogy mindig elégséges volt. A jelmezek ez alkalommal is lélegzetelállítóan gyönyörűek voltak (Bár gondolom ez nem vigasztalta szegény bundába és vastag posztóba burkolt színészeket a 35 fokban. x'D). Továbbra is tartom, hogy ha színésznői karrier előtt állnék, Réka lenne a szerepálmom, az ő dalaitól valamiért minden alkalommal - jó értelemben - a hideg futkos a hátamon. Úgy gondolom, jól döntött Szikora János, Herczeg Flóra tényleg tökéletes erre a szerepre. Emellett Varga Lajos (Laborc), Feke Pál (István), Tóth Attila (Torda), Éder Enikő (Sarolt) és Simon Boglárka (Gizella) ez alkalommal sem okoztak csalódást, mind-mind nagyon jól eltaláltak. Vadkerti Imrével (Koppány) az Arénás előadás alkalmával még elégedetlen voltam, mostanra azonban nagyon sokat fejlődött, végre érvényesült az a hatás, hogy Koppány dalai alatt az ember úgy érzi, mit nekünk államalapítás, gyerünk vissza a jurtába nomád életmódot élni! ;D A darabban, a legvégét kivéve, nincs prózai jelenet, viszont telis-tele van olyan fantasztikus dalokkal, hogy az előadás után a borfesztiválon szétszéledő közönség még spontán rá-rázendített, hogy "Felkelt a Napunk, István a mi urunk!". :)
Az Elkésett a békevágy a kedvenc számom a rock operából, benne van mind Réka, mind Koppány, mind István fő dallamtémája. :)




Mi a Találkozó programjai közül a Jövőre, veled, itt! c. musicalt néztük meg, én már harmadik alkalommal. :L Niki is leutazott hozzánk miatta erre a pár napra. Az alaptörténet az, hogy a házas George (Bereczki Zoltán) és a szintén házas Doris egymással esett félrelépésük után megbeszélik, hogy minden évben ugyanazon a hétvégén, ugyanabban a hotelszobában találkozni fognak. Öt évente nyerünk bepillantást ezekbe az évekbe, közben a szereplők változnak, öregszenek, ám az adott időben és helyen mindig megjelennek. :) Sajnos Nikivel nem jutottunk egy véleményre e szerelem erkölcsi kérdéseit illetőleg. xD A darab első felvonása egy hatalmas poénparádé, a második - annak ellenére, hogy a valószínűleg legnagyobb, kacsás poén abban kapott helyet - sokkal komolyabb, igazi mélységeket is bemutat. Zeneileg nem ez a kedvenc musicalem, ugyanis nekem kicsit disszonáns, ám ezt a leleményes dalszöveg és a sok-sok próza ellensúlyozza. No, meg a két fantasztikus főszereplő! :) Janza Kata és Bereczki Zoli az életben is jó barátok, ami meg is látszik, mert egyszerűen jutalomjáték ez a darab a számukra! :D Nagyon jó volt Zolit újra színpadon látni, mostanában csak a Musical Duett koncertjeikre tudtam eljutni, és nagyon hiányzott már! :D Rajtuk kívül még Felföldi Anikót láthatjuk a takarítónő szerepében, valamint öt táncospár jeleníti meg a főszereplőink különböző korszakait. Utóbbiak között volt imádott Muhari Tomink is, Nikivel nagyon örültünk neki.^^ :P

Nikoletta még tegnap délelőtt itt volt, de a tömény koncentrációjú hülyeségünkről való beszámolástól inkább megkímélnék mindenkit. :'D Ööö... megnéztük a Nulladik óra c. filmet a 3/4-éig. Ne nézzétek meg! Iszonyatosan borzalmasan rossz. :S Komolyan vissza kell szoknunk arra, hogy csak olyan filmet nézünk, amit már valamelyikünk látott. xD Meeeg voltunk a McDonald's-ban és vettünk olyan csokis bevonatú tölcséres McFreeze-t. Vagyishát... xD Szegények nem nagyon tudták, hogy ezt hogy kéne előállítani, de a fejre-fordítom-a-fagyit-és-belenyomom-az-edénybe módszer nem néz ki sikeresnek, mert csak a mi szemünk láttára hármat beleejtett szegény csaj az öntetbe. :F Végül egy sikerült neki, a másikhoz meg kaptunk kis tálkába csokiöntetet, amivel aztán jól elgusztustalankodhattunk a Malom-tetőn. x'D

Nos, röviden ennyi. :) Ma még lesz egy ingyenes záró Musical-Operett Gála a főtéren, no meg Múzeumok Éjszakája! :D Megyek is készülődni! ;)