Kristóf gumimatraca

Én most már kicsit ismerem Steiner Kristófot. Ha végigkövettem volna mindent eddig, amit csak csinált, ha láttam volna az összes műsorát, beleértve az Interaktív összes általa vezetett adását, akkor nem tudnék róla semmit, maximum le tudnám írni a kinézetét. Valamikor délután 5 óra tájt befejeztem a Gumimatrac a Gangeszen c. önéletrajzi könyvét. Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, hogy tényleg ennyire önéletrajzi lesz, kissé félrevezető az ajánló, amiben az áll, hogy "A huszonhét esztendős szerző huszonhét novellában keresi a Nagy Rejtély megoldását: ki ő, honnan jött, és hova tart". Nekem ezek fejezetek, nem novellák, mivel némelyik igencsak bajosan tudná a többi közül kiragadva megállni a helyét. A fülszöveg másik állításához, miszerint "Steiner Kristóf első kötete jóval több mint egy újabb celebkönyv", nem tudok hozzászólni, lévén nem olvastam még olyasmit. :) Leginkább hasonló élményeim az Én, Torres!, de az interjúkönyv, a Nikki Sixx: A heroinnaplók, ami értelemszerűen napló, valamint a Placebo: Sebzetten és összetörve, ami pedig nem önéletrajz. Szóval ezeknek sem mutatnak sok hasonlóságot Kristóf könyvével. De, hálisten, nem akadtam fent ezen a kérdésen, és tegnap elkezdtem olvasni a már az orvosi rendelőben. Meg kell hagyni, Kristóf valamit nagyon jól csinált, ugyanis a története letehetetlen, egyszerűen nagyon érdekelt. Annak ellenére, hogy nem mindenben tudtam egyetérteni vele, nagyon szívesen merültem el a világában, életében. Én elhiszem neki, hogy ez mind őszintén ő, még ha néha nagyon el is üt attól, amit eddig ismerhettünk belőle.
SPOILER A könyvben azt írja, amióta az eszét tudja ír, kezdetben meséket, később novellákat, regényeket. A köszönetnyilvánítások között megköszöni a kiadónak, hogy már 27 évesen publikált szerző lehet. Ez nekem kicsit furcsa... Miért nem jelentetett meg eddig semmit? Vagy előbb be akarta bizonyítani a világnak saját maga megírásával, hogy nem egy buta üres tévés senkiházi? Vagy a világot nem érdekelte még más tőle, csupán az a buta üres tévés senkiházi? (Egyébként nem tartom Kristófot az előbb leírtnak, általában szerettem, mint műsorvezető [kivétel volt, mikor Szabó Dávidot cseszegette az Interaktívban xD], úgy gondolom, hogy a Viva színvonala akkor zuhant véglegesen darabjaira, mikor ő otthagyta.) Nem tudom a választ, de talán majd most elindul valami, mert engem pl. érdekelne, hogy írhat Kristóf NEM magáról... :) Bár kétségkívül roppant érdekes téma ő maga, a családjával, az étkezési zavaraival, a nemi identitásával, a barátaival együtt. Meg persze a kedvenceivel! Kiderül ám a könyvből, hogy Paris Hilton, Nichole Ricci és társai nem voltak ám igazi példaképei hősünknek, csupán polgárpukkasztásból és szánakozásból állt a zászlójuk alá, viszont Victoria Beckham, és Madonna főleg, örök. :) Kristóf egyébként nagyon intelligens, csak ez nyakon van öntve nála jó adag exhibicionizmussal, hedonizmussal és persze egoizmussal... és még ehhez jön a buddhizmus is, csakhogy halmozzuk az izmusokat. :D Nagyon megfogott az, hogy "Számomra egész kicsi korom óta három részből áll az esztendő: áprilistól szeptemberig a nyárból, szeptember elejétől december végéig a karácsonyból, decembertől áprilisig pedig az elhízásból, a depresszióból és a világfájdalomból". Amúgy tényleg elég kitárulkozó mű. Amit nagyon ötletesnek ítéltem meg, azok a fejezetcímek, amelyek mind-mind egy-egy filmcím, ami tökéletesen passzol a tartalomhoz. :) Egyébként az egész könyv ékes lenyomata az utóbbi évek popkultúrájának, ugyanis Kristóf azt előszeretettel emeli be a történeteibe. :) Többször ír még a tizenhat év alattiakról, amin akár meg is sértődhetnék, de hogyha belegondolok, szerintem én - egyébként Kristófhoz hasonlóan - mindig emberként kezeltem a kedvenceimet, ha találkoztam velük. Annyira nagyon nem műfajom az ilyen "üldözzünk valaki utcákon át, csak mert játszik egy együttesben/filmben/darabban"... Hát, már nem azért, de... Ne érjük már el a sok drága kedvenckénknél, hogy elszálljanak! ;) Az emberként kezelés módszerének sikerére Kristóf történetei pl. jó példák. :P:D SPOILER VÉGE Sokat megtudhatunk emellett még Kristóf családjáról is, különös tekintettel az anyukájára, valamint két legfontosabb szerelméről (Nyugi, nem olyan homoerotikus stílusban. ;D). Na, de nem szeretném leírni a könyv teljes tartalmát, érdemes elolvasni! :D Én örülök, hogy megtettem. :) Nagy meglepetés volt a barátaimtól ez a könyv , mint karácsonyi ajándék, de nem sült el rosszul! :)

Betegen

Beteg vagyok, egyébként. Úgy kb. pénteken kezdődhetett, de mindenképp be akartam menni szombaton diáknapra, meg utána Nettivel is találkozóm volt, amit csak nagy nehezen tudtunk összehozni, meg közben-utána meg Ritáékhoz volt filmnézés szervezve, úgyhogy mentem. A diáknap nem volt nagy szám, jobban mondva szar volt, csak ez mondjuk nem a szervezés hibája miatt. Mindegy. Volt megint Orange Juice koncert, mint az Őszi Ifjúsági Bálon (Meg az utóbbi összes iskolai bulin. xD), na az jó volt, most is. Főként Ritának! ;D Utána Nettivel voltunk a könyvtár gyermekrészlegén beszélgetni, mert a Malomban túl sokan voltak, a könyvtár többi részén meg túl nagy volt a csend. :D Kapott tőlem Brian Molko-Jared Letós naptárkát karácsonyra. :) Én csináltam! *büszke* :D Utána meg a kezdődő hóviharban kiküzdöttem magam Ritáékhoz, megnéztük az Euro túra c. vígjátékot, ami egy "kedves" amerikai vígjáték, ami lényegében egész Európát kiparodizálta... SPOILER Az angolok erőszakos Manchester United fanatikusok voltak és mindenkit hülyének néztek külföldön, hogy rossz oldalon autóznak. Az olasz pasi meg minden főszereplősrácra rányomult a vonaton. xD A német kisfiú Hitlert játszott. És akkor Pozsony... Ott meg tiszta nyomor volt, és 5 amerikai cent borravalóval a pincér felmondott, hogy megy és saját szállodát nyit. SPOILER VÉGE Utána hazajöttem. Hóvihar volt. Ami alapvetően jó, mármint hogy esik a hó, csak pont most... Betegen nem hógolyózhatok. :( Pedig szeretnék...
Megnéztem a Csillag születik döntőt. Tabáni István nyert, aminek nagyon örülök, mert tényleg szép hangja van. Bár nem tudom, mit fognak kezdeni vele, gondolom feldolgozásokat fog énekelni. Nem szeretem az olyan lemezeket... (Kivételek persze a Bereczki-Szinetár lemezek, mert azokat nagyon. :L) Fellépett a Csikó Szabival AFC Tomi, na az nagyon tetszett. :D

Ma meg bementem osztály-ajándékozásra az orvos előtt. Én Editet húztam, és az előzetes poénkodások végett, miszerint hímtagot (HIM-tagot) fog kapni karácsonyra, csináltam neki egy amolyan Ville Valo-transzparenst, amit masnival a fején adtam át neki. :D Én meg az "egyszerűen kapsz egy Brian Molko-gumibabát" továbbgondolása miatt kaptam egy Anita által vart pici Bri-babát. :D Igen, nem vagyunk teljesen normálisak. xD Amúgy, Anita húzott. :D Nagyon jól titkolta, voltak elterelő hadműveletei is, és többször beszélgettem vele arról is, hogy mit vegyen Petrának, merthogy azt mondta őt húzta. :) Éééés kaptam könyvet. :D Ahogy kibontottam totál berekedve is röhögőgörcsöt kaptam. :D Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen! xD Hát, így mondjam én lányoknak, hogy valamit szívesen elolvasnék! :F De nem ám, nagyon örülök neki. :) Szeretem Kristófot. A könyv meg, hát... elég letehetetlen. Már több, mint a felét elolvastam, ki kell mondani, Steiner Kristóf egy kurvaérdekes ember. :)

Gondolkozom mi volt még... Szerdán voltunk a filmesztétika szakkörrel karácsonyi ajándékként így az utolsó alkalmon a Karácsonyi éneken. :) Amúgy is megakartam volna nézni, csak drága volt, úgyhogy nagyon örültem a lehetőségnek! :D Hát, 3D... Alapvetően nem rajongok a 3D-ért, mert telezsúfolják miatta a filmeket felesleges kinyúlkálásokkal, de pl. az Aliz Csodaországban előzetese... huhh. :D Nagyon jónak ígérkezik! :D Aztán még fenntartásaim voltak a szemüveggel is, mert rá kellett raknom a gyógyszemüvegemre... Aztán kicsit meg is fájdult tőle a fejem. :S De amúgy nagyon tetszett, bár néha túl ijesztő és naturális volt, szerintem... Szóval, én nem erre vinném a kisgyerekemet karácsonykor, hogy őszinte legyek. :S De a film alatt folyamatosan jöttek fel az emlékek arról, ahogy ezt előadtuk 4.-ben vagy 5.-ben a Nagyszínházban az iskolával... :) Táncoltam benne. Imádtam azt az előadást, emlékszem, órákon át ücsörögtem a próbákon, mikor már nem is lett volna kötelességem ott lenni, csak azért, hogy nézhessem. :D Óóó, istenem, de jó volt! :D Visszatérve a filmhez, Jim Carrey megint bebizonyította, hogy zseniális. Hat különböző karaktert szinkronizált a filmben! Ezt sajnos csak a feliratokból tudom, mert ugye magyarul volt. Félreértés ne essék, szerelem a szinkronos filmeket, és Kerekes Józsefet őszintén nagyon jó szinkronszínésznek tartom, de ugye Jim Carrey-ből csak egy van, így nekünk nem így lett megoldva. :)

Aztán még annyi, hogy nem megyek holnap se iskolába. Nem mintha sajnálnám... Csak ne azért lenne, mert beteg vagyok. :S Pont szünetre...

R.I.P. Brittany Murphy

Basszus, meghalt Brittany Murphy! Nem igaz, nem hiszem el!!! Általában nem annyira tartom számon a kedvenc színésznőimet, valahogy férfiakért jobban tudok rajongani (biztos, mert lány vagyok...), de őt nagyon szerettem. Róla még a MySpace-emen is volt kép a Who I'd like to meet mappámban... Hát ennyit erről. Hátborzongató belegondolni, hogy ha megnézem szombat este A port, akkor még akkor látom azt a filmet, mikor még él, de így, hogy az amúgy szar A falut néztem és előbbit videóra vettem, kénytelen leszek úgy megnézni, hogy ő már nincs... Ez nem igaz.

"Brittany Murphy vasárnap reggel szívmegállás következtében elhunyt - jelentette a TMZ. A színésznő Los Angeles-i otthonához nyolc órakor hívták ki a mentőket. A TMZ forrásai szerint Murphy édesanyja a zuhany alatt talált rá a lányára eszméletlen állapotban. A helyszínre érkező mentősök szívmegállást diagnosztizáltak, megpróbálták újraéleszteni, de a színésznő szervezete nem reagált az újraélesztési kísérletekre. A Cedars-Sinai kórházba érkezése után nem sokkal Murphy-t halottnak nyilvánították. 32 éves volt." (origo)

Nagyon szerettem őt, mert sokoldalú volt. El tudott játszani mindenféle szerepet, a Ne szólj, száj! őrültjétől a Nagydumás kiscsajok bájos rocksztár-örököslánykáján át a 8 mérföld vad Alexéig. Hihetetlenül kár érte.

Összegyűjtöttem melyik filmjeit láttam:
Spinédzserek
Észvesztő
Ne szólj, száj!
Kapás van (félig)
8 mérföld
Szakítópróba
Nagydumás kiscsajok

Ashton Kutcher azt írta a twitterén:
"2day the world lost a little piece of sunshine. My deepest condolences go out 2 Brittany’s family, her husband, & her amazing mother Sharon."
Ma a világ elveszített egy darabka napfényt. Legmélyebb részvétem Brittany családjának, a férjének és a fantasztikus anyukájának, Sharonnak.
"see you on the other side kid."
Találkozunk a másik oldalon, kölyök.

Mindig is az volt a fixa ideálom, hogy hiába házas mindkettő, nekik végül egyszerűen MUSZÁJ lesz újra összejönniük, mert annyira hihetetlenül illenek egymáshoz... Hát, már ez sem történhet meg.
Nyugodj békében, Brittany!

Protect Me From What I Want

Extravagáns akarok lenni. Tetoválást szeretnék, meg sok-sok piercinget. Szerelmes szeretnék lenni. Vagy olyan, aki tényleg minden bulin ott van, és telis-tele van haverokkal. Vagy nem. 15 éves akarok lenni. Alig változtam azóta, úgyhogy miért leszek mindjárt 18? Meg amúgy is. El akarok költözni. Angliába. Londonba, konkrétan. Nem akarok itt maradni. Nem szeretem az ismerőseimet. És utálom, hogy anyukám küzd a munkahely-problémákkal. Azt szeretném, hogy legalább valami végre megváltozzon! Hogy ne legyen minden ilyen kilátástalan...



Meg azt, hogy a barátaim ne csak akkor szeressenek, mikor vidám, humoros, jófej és aranyos vagyok. Ki akarok borulni néha, mikor olyan a helyzet, és azt szeretném, hogy utána bocsánatot kérjenek, ha miattuk van, ne pedig még nekik álljon feljebb, hogy miért hisztizek... Azt akarom, hogy mindig legyen mellettem valaki. Többet akarok beszélni/találkozni Nikivel. Szeretném, ha nem mindig nekem kéne egyes barátnőimet felhívni, ha találkozni akarok velük. Változást akarok.



A rajongás hiánypótló. Erre már két éve rájöttem. Ennek ellenére szeretek rajongani, mert hát pótolja a hiányt, ugye. Szeretnék fanatikus lenni. Akkor nem hiányozna semmi, akkor teljesen kitölthetné az életemet. De csak "lelkes rajongó" vagyok. Aztán így néha látom kívülről a dolgokat, a hiányokat. És ez rossz. Inkább ne látnám. Igen. Bár erről nem tudom, akarom-e, hogy megváltozzon. Persze, akarom, csak ne teljesen... Pótolva a hiányt, de meghagyva nekem ezt. Így lehetséges?
Régen fanatikus voltam. Most nem vagyok. Tudom, érzem, elfogadom. Vagy nem. Változást akarok. Nem tudom, hogy, de akarok. Elég lenne egy valami kicsiny dolog...



Na, tessék... Személyes dolgokról írtam.

Helyzetjelentés

Huhh... nem is tudom hirtelen, mit írjak. Az elmúlt egy hét borzalmas volt. Az eleje csupa fájdalom, a vége csupa rettegés... Nem szeretnék írni róla. Túl személyes. Meg amúgy is... Na, milyen közérdekű dolgok történtek velem? :)
Szerdán voltam Ritával és Alexával ingyenes mozin. A hülyeség kora c. környezetvédelmi propagandafilmet néztük meg. SPOILER A sztori 2055-ben játszódott, mikor már az egész Földet víz borította, a Föld összes műkincsét, és az összes valaha megjelent cikket, könyvet stb. nagy szervereken egy víztorony-szerű izében tárolták. Aztán itt volt egy férfi, aki nekiállt egy archívumot létrehozni kisfilmekből, hogy "Miért nem mentettük meg addig a Földet, amíg megtehettük volna?". Szóval az egész film ezekből a kisfilmekből állt valójában. A végén volt egy nagyon jó rész, mikor pörgött az évszámláló, és közben "híreket" mondtak be. 2010 után olyanok jöttek, mint "... New Orleanst harmadjára már nem építik újra ... London újra víz alatt ... az Északi-tenger forr ...". SPOILER VÉGE Ritával azt se tudtuk, hova nézzünk. xD Egyébként kissé szenvedtünk, mert még így is túl közel ültünk a vászonhoz, pedig feladtuk Alexa és Rita családjának a társaságát azért, hogy ne kelljen az első sorból nézni (később ők is találtak hátrébb helyet). :) Az volt a legnagyobb baj a filmmel, hogy én ezzel nem tudok mit kezdeni. Most ezt levetítik az iskoláknak, és akkor most mi van? Nem tudjuk megakadályozni, hogy a Shell tönkretegye az afrikai folyókat, vagy Kínát abban, hogy ne termeljen olyan sok műanyagot... Én személy szerint amúgy sem tudok többet tenni. Lekapcsolom a villanyt, ha kimegyek a szobából, kikapcsolom az összes világító bizbaszt éjszakára a gépen, ha tehetem mindenhova gyalog járok, a telefontöltőt sem hagyom a konnektorban (Az MTV-s Jézus megtanított erre! :D) és összenyomva dobom ki a tejes dobozt, merthogy vizet eleve kútit iszunk. Ennyi. Ennyit mindenki meg tud tenni. A többi meg a korrupt nagyhatalmakon múlik, nekik kéne ezt mutogatni, hátha végre eljutna az agyukig, hogy mit művelnek...
Aztán csütörtökön volt szalagavató főpróba, ami szép volt, jó volt, rövidebb volt, mint tavaly. :) Pénteken meg igazi szalagavató bál, amin ruhatáraztunk, meg be tudtunk menni az A-sok műsorára. Találkozások volt a címe, azzal kezdődött, hogy osztályfőnöki óra keretében (videóról) mindenki elmondta mi szeretne lenni, ha nagy lesz, aztán később azzá válva találkoztak a műsorban (pl.: alkoholista régész xD). Aranyos volt, főleg mikor a végén elmondták, mit tanultak a tanároktól a 6 év alatt. :D Sok-sok olyan dolgot, amit minden Katonás ért, de ide szerintem felesleges felírni. :)
Tegnap Edittel voltam Cine-Java Filmklubban, lévén ő japán-mániás, és most a japán filmművészetről volt szó. Negatívum volt, főként Editnek, hogy az előadó eléggé leminősítette az animéket és a mangákat... :@ Viszont sokkal jobban adott elő, mint az előző, bár az a téma nekem érdekesebb volt. :L (Nem mintha nem szeretném a japánokat, de az ismereteim a Véres trónon kívül kb. A halállistánál megrekednek a filmjeik terén... :S)
Egyébként meg ajándék-mizéria, sajnos. Már megint túl hamar jött a karácsony! :P:D Majd azért lassacskán próbálok haladni a dolgokkal... Csak ne kéne már iskolába járni... püfff...

Lecseréltem a desing-t. Mötley Crüe-s lett. :L Nem tudom, miért. :D Bele vagyok szerelmesedve a fejlécet adó háttérképbe, jelenleg az a hátterem LD50-en (ott is átvariáltam a profilomat :D), meg volt egy rövid ideig MySpace-en is, de oda végül mégis inkább egy fantasztikus Tim Burtonös layoutot választottam. :) Aztán szerintem illik a Mötley ehhez a szín- és formavilághoz! :D Meg szeretem őket. Most már a zenéjüket is, nem csak Nikkit, de ugye vele kezdődött minden. :) Tényleg! Ha valaki nem ismerné őket, akkor ők így sorban: Mick Mars, Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee. :) Egyébként végre olyan részek vannak az LA Inkben, amiben Kat von D már Nikkivel van! :D Hooolnap pedig őt fogja tetoválni! :D Úgy örülök neki! :) Egyébként arra is gondoltam, hogy őket kettőjüket rakom a fejlécre, de az nagyon csöpögött volna... Annak ellenére, hogy szerintem aaannyira összeillenek, attól még nem szeretem az álompár-kultuszt. Zoliék esetében is zavar. (Amúgy Nikki írt a blogjába MySpace-en, jön az új Sixx:A.M. lemez, fotózik, jótékonykodik, rádiózni fog és annyira édes, végig Katherine-nek hívja Katet. *.* Befejeztem! xD)

Na, tényleg ennyi, mert írni hosszú idő, pedig lennének témák amikről tudnék eszmét futtatni...

Brian 37.

Ma van Brian Molko születésnapja. A harminchetedik. Amúgy ha valaki abban a szörnyű helyzetben lenne, hogy nem tudja, ki ő, akkor most felvilágosítom, hogy a Placebo énekese. Információk róla ITT, a kapcsolatomról a Placebóval pedig EMITT. Az a félelmetes, hogy én már ismertem tavaly ilyenkor Briant. Sőt, nem csak ismertem. Rajongtam érte és az egész Placebóért. Annyira félelmetesen közelinek tűnik. És eltelt egy év! Ez azt jelenti, hogy lassan másfél éve vagyok Placebo-rajongó. Oké, tudom, ez így nem hangzik olyan félelmetesen soknak, de nekem most mégis olyan érzés, hogy hűűű, nem tűnt ennyinek. Tökéletesen fel tudom idézni magamban azokat az érzéseket, amiket akkor váltottak ki egyes számaik belőlem, mikor először hallottam őket. Mondjuk ez nagyon jó. :) A One Tree Hillben mondta egyszer Peyton, hogy a The Cure Disintegration c. lemezének meghallgatásakor szeretett bele a zenébe.Nagyon jónak tartja valamelyik másik lemezüket is, de nem emlékszik rá, azt milyen volt először hallani. A Disintegrationnál emlékszik mindenre, még arra is, milyen volt kint az idő. Alapjáraton ez a sorozat szerintem kicsit túl amerikai, viszont Peyton karakterét nagyon szeretem benne (aha, először utáltam ám :P), és ezt a jelenetét szerintem már mindenkinek elmeséltem, aki számít. :) Ím, már a netre is felírtam. Annyira megfogott, hogy azóta sem szabadulok tőle. Végighallgattam a szóban forgó lemezt is, de... rám az nem volt akkora hatással. Úgy gondolom én a Placebo jóvoltából szerettem bele a zenébe. Előtte ugye ott volt a színház, majd a filmek... Hallgattam én zenét is, pl. Puskás Petit, The Grenmát, Anti Fitness Clubot, Plain White T's-et, de azóta vagyok teljesen belebolondulva ebbe a dologba, mióta a Placebo megjelent az életemben. Azóta sok új kedvenc együttesen/énekesem is van, de irántuk az az igazi intenzív rajongás valahogy mindig kihűl egy, max másfél hónap alatt, s csak szimplán szeretem őket onnantól. És aztán megint Placebo. Igazából közben is, de a leges-legerősebben akkor, mikor épp megint egyedül ők vannak. (Ennek ellenére kellenek az egyhónapos rajongásaimat, szeretem a változatosságot.) Egyszerűen... magamra találtam a zenéjükben. A Placebo nekem több bármilyen más együttesnél. A dalszövegek, a dallamok, az életérzés és ők maguk. Az egész egy megbonthatatlan egység, ami, számomra legalábbis biztosan, már majdhogynem tökéletes. Rendben, kezdhetnék itt a doboscserén siránkozni, de mi értelme lenne? Találkoztam a Szigeten Steve Forresttel. Hihetetlenül aranyos volt, jól dobol, én elfogadtam. Steve Hewitt meg nekem, akármi is történt, örökre és kiűzhetetlenül az egység része lesz. Szeretem őket, úgy ahogy vannak. Szeretem őket, amiért vannak.

Vígyeltem

Annyira rossz, hogy már megint nem igazán van időm ide írogatni... Igazából csak az előbb végeztem a BZ-SZD koncertes élménybeszámolómmal... :S
Hétvégén itt volt drága horrorsó drúgom (Gépnarancs-nyelv, jee ;D), Niki, aki amúgy mosonmagyaróvári, de most Pesten tanul egyetemen. Egy Musical Fórumon ismertem meg 2005-ben a Szabó Dávid topicban. :D Aztán azóta... Hajjaj. :D De ez hosszú történet lenne. A lényeg, hogy nagyon szeretem, aztán ilyen kis külön-világosan szoktunk éldegélni, ha összekerülünk. :P
Kicsit késett a vonata, mert valaki az előtte lévő vonat elé ugrott. :S Durva. Aztán rohantunk moziba, megnézni az Újholdat. :) Jött még velünk Petra, Anita, Kriszta és a nővére, Alíz. SPOILER Az elején nem vettük túl komolyan a filmet, meg igazából a végéig röhögőgörcsöt kaptunk ahányszor csak Edward a méltóságteljesnek szánt, de viccesre sikerült lassított-felvétel jelenetei voltak. xD Jacobért teljesen odavagyok. Akarok én is egy ilyen barátot... Egyébként a könyvben a végén Bella NEM mond ám olyan szörnyűséget, hogy "Ne kényszeríts választásra, mert őt választom, mindig is ő volt az igazi."... :o Egyébként, a kritikáknak igazat adva, Jacobnak tényleg feltűnően villogós-fehér fogai voltak. xD A harc jelenet a Volturinál nagyon jó volt, meg Dakota Fanning is. A vámpírok sajnos többet csillogtak, mint az első részben. :S SPOILER VÉGE De nekem akkor is tetszett. A zenéje is nagyon, bár lehet nem kellett volna két-háromszor is meghallgatni a film előtt, mert így túlságosan felismertem őket. :) De nem baj! :D Ami nagyon poén volt, és nagyjából idetartozik, az az, hogy Niki mondogatta, hogy miért vannak ilyen hímnős nevek, mint pl. a Taylor Lautner keresztneve. Mekkora poén lenne, ha összejönne a Taylor Swift énekesnővel. Mondom, ugyan keressen már rá. Igen. Kijött egy rakat smárolós kép róluk. Én öt percig röhögve sírtam, hogy ilyen nincs. xD
Pénteken mozi után még sétáltunk a városban Petrával és Anitával. Nagyon szép karácsonyi vásár van, vettünk forralt bort/puncsot, meg később Nikivel sült gesztenyét is. :) Aztán itthon néztünk Lakótársat keresünket a TV-ben, másnap reggel meg Wall-E-t szintén ott. :D Nagy gyerekek. :) Délután bementünk a városba és könyvesbolt-rulz! xD Este néztünk Csillag születiket, amiből kiesett az a szimpatikus Tamás (amúgy nem nézem a műsort) és Mosonmagyaróvár büszkesége Brasch Bence. :( Magyarra fordítva a két helyes srác. Érdekelne kik szavaznak... :S :D Után pedig megnéztük Jim Carrey 1985-ös Csak egy harapás c. vámpíros vígjátékát. Aranyos volt. xD Másnap meg néztünk One Tree Hillt, ami abból állt, hogy Niki utálatát hangoztatta Lucas iránt. xD Köztes időben meg képkeresők, YouTube (Mika - Rain klip ♥), meg pl. reggel hatig beszélgettünk. :D Jó volt. Nagyon. :)
Aztán voltam bérletes színházba, az Indul a bakterházat néztük. Mikó István (Micimackóóó :D) játszotta a baktert, ő nagyon jó volt! :D Bendegúzt felnőtt játszotta, aztán így nekem néha kissé erőltetett volt... Valami Utasi Árpi-kaliberű kiskölyök kellett volna, szerintem. :D Egyébként összességégben azért jó a volt, a szereplők is, a díszlet is, no meg persze a történet! :D
Aztán tegnap meg megvolt a második Cine-Java Filmklubos vetítés. Akira Kurosawa Véres trón c. 1957-es fekete-fehér filmjét néztük, eredeti japán hanggal és békebeli felirattal (értsd: hullámzott, ha fújt a szél a filmen xD). Nos, ezért érdemes pl. erre a Filmklubra is járni! Nagyon-nagyon tetszett! Pedig magamtól nem hiszem, hogy megnéztem volna. Annyira örülök neki. A történet Shakespeare Machbeth-jének a feldolgozása volt, és tényleg izgalmas volt, állati jól megcsinálva! SPOILER Volt egy jelenet, amiben a feleség a már rég nem ott lévő vért mosta-mosta a kezéről, azt képzelve, hogy az nem jön le... Ez fogott meg leginkább, főleg, hogy most vesszük Arany Ágnes asszony balladáját. :) SPOILER VÉGE Következő alkalommal a tehát japán filmművészetről lesz szó, úgyhogy valószínűleg jön anime-függő Edit barátném is. :D Január pedig Tim Burtoné, alig várom! :D Amúgy nem írtam az előző alkalomról, amikor a vámpírfilmekről és tinihorrorokról beszéltek. Nagyon érdekes és, hálisten, objektív volt. Másfél órás volt az előadás. Megtudhattuk, hogy két féle vámpír-irányvonal van, az egyik a Drakula-féle csábító, emberi, és a Nosferatu-féle szörny (Továbbélése: Alkonyattól pirkadatig xD). Az Alkonyatnak meg kellett születni. Ide haladt a vámpír-fejlődés. Egyre inkább eltűntek az elidegeníthetetlennek hitt tulajdonságaik ("Kifejezetten szeretek feszületeket nézegetni." - Interjú a vámpírral), s az Interjú...-ban már megjelent a gyötrődő, lelkiismeret-furdalással küzdő vámpír alakja, az Alvarjárókban már randevúzott a vámpírfiú és az emberlány (bár utóbbi az Alkonyatban élte először túl xD), Az elveszett fiúkban pedig tinik voltak a vámpírok. Ennyi. Alkonyat van, mert kellett, hogy legyen. :) Mutattak részeket a már emlegetett Csak egy harapásból (Igen, ezért akartam megnézni. :D) és Az elveszett fiúkból (Ezt is meg akarom.), valamint felkeltették az érdeklődésem a Drakula-filmek, a Nosferatu, a Nulladik óra (tinidráma) és a Carrie (tinihorror) iránt. Várom már a japán előadást is! :D

A napokban több új klip is kijött, amiket most inkább csak belinkelnék:
30 Seonds To Mars - Kings and Queens (fókusz a fehér pacin xD)
Placebo - Bright Lights

u.i.: BOLDOG MIKULÁST UTÓLAG IS MINDENKINEK! Kaptam rá Marvel képregényeket apukámtól. *.*

Téli álomkoncert :)

Múlt vasárnap este rám írt Dóri, hogy lehet jegyeket kapni a Bereczki-Szinetár koncertre, amire eddig csak gyógyszervásárlás után kapott pontokat lehetett beváltani. Még annak ellenére is esélytelen volt a szükséges 460 pont, hogy apukáméknak volt pontgyűjtő kártyájuk. De hát végül csak eljutottam! :D
Hétfőn megvettük a jegyet a sznob és unszimpatikus Pingvin Patikában, kedden pedig már koncert volt! Elvileg negyed hétre volt megbeszélve a találkozó, de hát nem sikerült elkészülni... A beengedés háromnegyedkor volt, az emberek már nagyban ott toporogtak, mivel érkezési sorrendes volt a helyfoglalás. Gyorsan előretörtem, hogy elkérjem Dóriéktól a jegyeinket, hogy mi még anyukámmal le tudjuk rakni a kabátunkat. Hát, ők aztán ott álltak már az ajtóban. :) Felfelé menet azt hittem meg fognak verni... Hiába mondogattam, hogy csak a barátaimhoz megyek, közölték, hogy nekik is vannak fent barátaik... Mikor pedig visszafele jöttem a roppant szimpatikus hapsi egy "há!" hangot hallatott. Mégis mit hitt, visszazavartak? :| De mindegy, mert Dóriék foglaltak nekünk helyet, úgyhogy marha jó helyen ültünk, kb. a 4.-5. sorban, középen! :D
A színpad végében egy nagy transzparens, s két, leginkább szörfdeszka alakú reklámtábla hirdette a drága jó patikát. :) Igazából ezek szépségén elmerengve nem is annyira tűnt fel, hogy a műsor fél órát késett. xD Fél nyolckor egy nő feljött a színpadra és mondott pár szót a patikájuk akciójáról, majd feljöttek ŐK! :D Sajnos sosem tudom sorrendben megjegyezni, hogy milyen számok hangzanak el egy-egy koncerten, aztán most híján vagyok mások jó memóriájának is, úgyhogy olyan sorrendben fogom írni a dalokat, ahogy eszembe jutnak. Az első kettőt még tudom! :) A Csengő szól (Jingle Bells) taktusaira jöttek be, ez a legújabb Duett Karácsony c. gyönyörűszép CD-jükön található. :) Zoli azt mondta, nem akar magyarázkodni, de tényleg, nem lehetett közlekedni Budapesten, ők tényleg időben elindultak... De ez nem magyarázkodás, ugye. :D Aztán beszéltek egy kicsit arról, hogy nagyon szeretik a karácsonyt, náluk idén már nyáron elkezdődött, mikoris Dóra 2000 összegyűjtött ünnepi dalából ki kellett válogatni azt a 13-at, melyek felkerültek a CD-re. De volt jobb is, augusztus 29-én sapkában, pulcsiban, forró teával a kézben kuporogni a karácsonyfa alatt a fotózáson. xD Hát, azt kell mondjam, meg tudom őket érteni. :) Utána elénekelték a közös kedvencüket az új lemezről, a Téli álomsétát. Nagyon szép volt. Ez a szám a CD-n Zorka hangocskájával ("Bűvöl ejz a téji ájomtáj!") zárul. :') Vannak most egyébként a Nők Lapjában képek róla, meg a címlapon is ők vannak, ami mondjuk nem újdonság, mert éppenséggel minden újság aktuális számám ők virítanak. :P A cikk kicsit nyál, de a képekért megérte. :) Zorka tiszta Zoli... csak szőkében! :D Na, de vissza a koncerthez! Ezek utána feltették a kérdést, hogy ki volt már első randevún... Senki sem tette fel a kezét, így Dóra megkérdezte, itt voltunk-e a májusi koncerten. Hát, olyan sokat nem voltunk itt, egyébként. Aztán mondta, hogy az egy-két karácsonyi dal ellenére nekik van egy létező műsoruk, olyan, mint egy színházi előadás, ergo állandó. (Igen, akkor most írjam ki, hogy SPOILER, mert máshol is ezeket mondják el? :S) Ezen a ponton kicsit el is keseredtem, hogy akkor nem lesznek további karácsonyi dalok, s ráadásul ugyanaz lesz, mint a múltkori alkalmakkor? Hálistennek voltak változások! :D Nagyon sokat poénkodtak, ellőttek néhány új poént is, amin maguk is jókat nevettek. :) Nagyon aranyosak voltak. És szépek. Dóra szebb, mint valaha. Ez már igazságtalan, nem? Csinos, sikeres, kedves, és BERECZKI ZOLTÁN a FÉRJE! :D Aki mellesleg ZORA feliratú csillogó övet viselt. :) Egyébként pedig lilában voltak most is. Szeretem a lilát. :P püfff... Megvolt a lírai kitérőm, szóval ott tartottam, hogy nagy nehezen elérték, hogy páran feltegyék a kezüket, a többieket pedig biztatták, hogy menjenek el, mert nagyon izgalmas, ill. Dóra elgondolkozott rajta, hogy lehet az a probléma, hogy a lányok sokszor nem is tudják, hogy randin vannak. "Akkor felesleges az összes szervezésünk, amit már az elején tönkretesztek, mert késtek 15 percet?" Zoli :) És, mily meglepően, következett a Bolond beszéd, ami az egyik kedvencem tőlük. Egyébként ez a Robbie Williams és Nicole Kidman-féle Something Stupid (Dóra szerint mennyivel szebben mondja az angol. :P) magyar verziója. Utána egy másik randevú története következett, azaz a Mint két gálya az Elisabeth musicalből. Okés, akkor én igazából eddig tudtam a sorrendet. xD Szóval, Zoli megint megénekeltette a közönséget. Megkérdezte akarunk-e, de Dóra közölte, hogy Zoli úgyse hagyja magát addig, amíg nem vállaljuk el önként. :) Fontos elmondanom, hogy 2005. júniusában voltam először Bereczki Zoltán Klubon, és azóta minden egyes koncertjén eljátssza ezt! :D Ééés életemben először szoprán szólam voltam! xD Az Lion Sleeps Tonightot énekeltük, a basszus a bávimmavéjbávimmavéjt, a szoprán a úúúíííúíííúvijámmámbuvéjt. xD Sokkal-sokkal élvezhetőbb ez a szólam! :D Aztán voltak szóló számok is, Dóra előadta a Mima dalát a Vörös Malomból, amit hát fergetegesen csinál, tudjuk! ;) Elindult a zene, erre leállítatta és elmesélte, hogy ezzel a számmal szokta a frászt hozni a hangosítókra, mert Zoli kimegy, és mégis ott a hangja! :D Merthogy Zoli hangja playbackről megy. :( Na jó, nem mondom, hogy nem sejtettem. :) Zoli szólószáma előtt Dóra elmondott egy mesét egy cuki vörös kisfiúról (Itt teljes szívvel szorítottam, hogy a Hangokba zárva-meséje legyen.), aki mindig a TV-t nézte, és látott ott egy bácsit (Itt feladtam.), akit azóta mindenki elfelejtett, csak mostanság a halála kapcsán jutott újra az emberek eszébe, még filmet is forgattak róla, ami amúgy nagyon jó, szóval a sejtjükmárkilehetaz kisfiú úgy akart táncolni, mint ő. Gyakorolt, nem ment, gyakorolt, nem ment... Aztán 20 év után erre jutott: Billie Jean!!! Gyerekek, húzhatnak elő ezer Jacko-imitátort, Zoli halálprofi! :) Isteni jó volt! Utána pedig jött a Fame a szokásos SZÁJFÉNY-koreográfiával, ergo a Szállj! és a Fény! szavakra felrakjuk a kezünket. Dóra előtte ellőtte, hogy a megtanulandó koreográfia, egy kicsit lesz csak más, mint az előző. :D "Akkor 20 év múlva itt találkozunk, addig gyakoroljon mindenki!" Zoli :D Aztán mi volt még... Énekeltek Lehetsz királyt a Rómeó és Júlia musicalből, ahol megint be kellett érnünk egy Mercutióval, aki "van a háznál", s Dóra helyettesítette egy személyben Rómeót és Benvóliót. :) Ééés tényleg marha jól tudja már a táncot! :D Aztán elénekelték a büszkeségüket, a Holnap hajnaligot is, amivel megnyerték a Csináljuk a fesztivált! c. műsort anno. Meg valahol közben Zoli tartott egy hosszú értekezést a musical műfajról, de Dóra félbeszakította egy idő után, miszerint "Zoli 10 perc azt akarja kérdezni, hogy lenne-e kedvük egy kis rock'n'rollhoz?". xD Zolika kicsit csalódott arcot vágott, majd elénekelték az említett számot. Pedig amúgy nagyon édes volt, már tényleg annyira benne volt a magyarázásban. :D Szóval elnyomták a Csókkirályt. :) Volt visszataps is, de komolyan nem emlékszem, hogy akkor mit énekeltek. :S Gáz. Na mindegy, a lényeg, hogy nem Zoli tervei szerint újra Lion Sleeps Tonightot, "Szerintem nem pont erre gondoltak...", és tényleg, Dóra. :D
Kb. egy órás volt a koncert, nagyon jó volt, bár fáj a szívem a Hangokba zárváért. Azt a számot Zoli először a IV. Bereczki Zoltán Klubon énekelte el, akkor még angolul. Később végig is hallgattam Josh Groban Awake albumát, amin ez a dal található (February Song), annyira tetszett. :) Magyarul pedig még gyönyörűbb. A Broadway Fesztiválon is sunyiban énekelte csak el, így lemaradtam az elejéről. :( Egyébként Josh Groban belinkelte a Zoli-féle előadást a Twitterére! :D

Még be szeretném tenni a végére Zoliék klipjét az Ajándék c. saját számukból, szintén az új CD-ről. A hétvégén jött ki, nekem leszámítva a VJ-k beleerőltetését, nagyon tetszik. :) Ez amúgy idén a Viva Teleton zenéje is.



u.i.: Utoljára linkelgettem szerintem így be a számokat, mert gondolom senki se fogja megnézni és ááá... xD

Nemvámpírok Bálja

Tegnap megvolt az őszi ifjúsági bálunk! :D Minden évben két bál (őszi, tavaszi) van a suliban a gólyabálon felül, amiket mindig két 11.-es osztály szervez. Most rajtunk volt a sor. Igazándiból erre vártunk 9. óta, amikor is először mehettünk a bálra (manapság már jöhetnek a 7.-esek is). Anitával tele voltunk ötletekkel, legyen kiöltözős, legyen péntek 13.-án, lépjen fel az Angeldust! Utóbbi időközben megszűnt, mert az énekes a NoThanxbe emigrált. :P xD Aztán az egész elcsúszott 27.-éig, és mivel úgy nézett ki kevesen lesznek, elvetettük a kiöltözés ötletét. Hihetetlenül szar osztályközösségünk van, mindenkinek csak az volt a fontos, hogy "Muszááááj itt maradni a végéééig?"... Vár a Bling, nincs mese... Fúj. Na, mindegy. A szervezés abból állt, hogy én próbáltam beszervezni az Angeldustot, utána egy ismerősünk zenekarát, meg Bódi Norbi elballagott iskolatársunkat, a tradícionális kareoke főszervezőjét... egyik sem jött össze. :( Utána Petra szerzett együttest a suliból, rögtön kettőt! :D Csak sajnos ő maga nem tudott végül eljönni. :( Anita bátyja és DJ Cumcum jöttek Retrodiscót csinálni, Rita meg bevállalta a Kareoket. :) Utolsó nap döntötték el Lajosék, hogy lesz D'n'B szoba is. A büfé és a ruhatár feladatait ofőin felosztottuk magunk között... Egyébként azt mondtam már, hogy közösen szerveztük a B-sekkel? Ja, hogy ők akkor mit csináltak? Váltásban szedték a belépőt. Bizony, bizony, nagy meló lehetett... Bocs, ők csinálták a plakátokat is. Szegénykéim.De aztán csak összejött! :D És annyira nagyon jóóó volt!!! *.*
Délután hazajöttem és sütöttem 20-30 palacsintát a büfé számára, aztán kb. háromnegyed hétre értem vissza a suliba. Berendeztük a büfét, s má-már kezdtünk aggódni, mikor fél nyolckor még mindig nem jött senki... De aztán be indult, be ám! :D Én életemben nem csináltam még annyi melegszendvicset és olyan gyorsan, mint tegnap. xD Attól tartok pár szendviccsel meg is vágtak a kis hetedikesek, mert Lehelnek, Balázsnak, és főként Gábornak (Megjegyeztem ám a neveiket! :D) szerintem annyit gyártottam le, hogy az már nem emberi... Onnantól Gábor akármikor jött oda hozzánk, mindig megkérdeztem, hogy ezúttal három vagy négy melegszendvicset kér? Egyébként áron alul adtuk, úgyhogy időközben emeltünk is. Kriszta meg folyton vásárolni szaladgált, mert folyamatosan fogytunk ki az alapanyagból. A végén kicsit el is ragadtatta magát, így megmaradt másfél kiló kenyér, meg egy hatalmas sajt, amit az ofő hazavitt, hogy megveszi, én meg elhoztam a sonkát. :P Volt tea. xD Szegény Lehel várt kb. negyed órát a sajátjára, miután a kezébe nyomtam, beleöntve a cukrot. Ehm... MásikPetra utána felvilágosított, hogy meg kéne kavarni a teákat előbb. xD Úgyhogy fogtam magam, elordítottam a terem végéig, hogy "LEHEL! Ha idehozod megkavarom!". :F Szegény nagyon megkönnyebbült. :) Egyébként nagyon élveztem a büfét, bár kicsit erős volt, mikor tiszta vajas-pizzakrémes kezed és szólnak, hogy csinálj már egy baracklekváros palacsintát. xD Egyébként volt fügelekváros is! :D Kb. egy olyat kértek, mert nagyon szar volt... én hoztam. :P xD Aztán kilenckor meglógtam és elmentünk Edittel a koncertre! :D Annyira jó volt!! Játszották a The Subwaystől a Rock & Roll Queent! :D Szééép Szigetes emlékekek. <3 Meg volt Knockin' On Heaven's Door stb. , jó volt. :) Csak utána... Basszus kibírta a szemüvegem a Sziget Fesztivált, de a már második iskolai bulin töröm el!! Direkt leraktam a párkányra, de mikor mentem kifelé valaki szólt, megfordultam, nekimentem a hangfalnak, elejtettem a szemüvegem és... Letötört belőle egy darab... (Ilyen keret nélküli.) Nem tudom most mi lesz...
Koncert után kezdődött ott a disco, mi pedig visszamentünk a büfébe, meg elnéztünk a D'n'B-hez, ami nagyon menő volt, az egész keleti folyosó állt a füstben a teremben lévő füdtgéptől. xD Oda épp csak benéztünk és kijöttünk. Nem a mi műfajunk. :) (Főként nem magasított sarkú csizmában. xD) Elmentünk kareokezni Ritához! :D (Egyébként Norbi eljött végül, de csak vendégként.) Edittel és Ritával énekeltünk Groovehouse: Hajnalt. xD Utána meg voltak még olyanok, hogy Zanzibár: Szólj már, Nem vagyok tökéletes, de bűn hamisak voltunk. :D Nem tudok ilyen erőltetett hangon magasan énekelni, alaphangomon meg nem énekelgethetek a mikrofonba, mert az hogy hangzik már? :D Úgyhogy egy idő után leléptünk. Közben közeledett a bál vége, úgyhogy csináltunk ingyen süti akciót, amit aztán az ofő leállította, és végül csak az A-sok vihettek haza belőle... Hoztam haza vagy 10 palacsintát és 3 túrós sütit... Fogadjunk, hogy édességmérgezésem lesz? xD
Összességében azért nagyon jó volt! :D Ilyenkor annyira szeretem az iskolatársaimat, meg úgy eleve, szeretek Katonás lenni! :D

X... meg még van y is :)

Szerdán volt a suliban a Budapesti Média Intézetnek ilyen hallgató-toborzó előadása. Elmentem. Kár volt. Nem hogy, nem győztek meg, hogy oda menjek, egyenesen eltántorítottak az egésztől. A hű de nagyon laza és vicces néni alapjáraton volt hihetetlenül unszimpatikus, ráadásul nekiállt a híres médiasztár tanáraikkal kérkedni, majd holmi kegyelemdöfésként megemlítette, hogy az utóbbi években minden évben a növendékeik közül került ki a szépségkirálynő. Jeee. Majd biztos pont ezzel győz meg... (Neeem, nem állítom, hogy aki szép, az nem lehet okos is, csak hát most...) Szóval nem tudom, lehet csak ez ilyen szar, mert hogy fizetős, meg ilyen... sznob, de nagyon meg kell választanom, hova megyek, ha tényleg a kommunikáció és médiát választom. Annyira szeretnék újságíró lenni... Csak hát, most megyek ilyen szörnyűséges helyre, vagy pedig beadom a jelentkezésem oda, ahová embertelenül magasak a ponthatárok. Patthelyzet.
Pénteken elmentünk a másik új Malom-béli kávézóba. Nem volt rossz, de a Bookcafé jobban tetszik, csak az drágább. Majd kialakul, lehet visszaszokunk a Korzóba. :)
A héten végignéztem az összes X-Men filmet! *.* Imádoooom! :) Apukámtól kaptam még nyár elején kölcsönbe egy tucat képregényt, és már azok közül is az X-Menes volt a kedvencem. Most meg, hogy már a filmeket is láttam... Hmm. :D Az első rész nagyon bejött, csak sajnos nem jött össze, amire szurkoltam. SPOLIER De most amúgy miért akadály, hogy Vadóc csak most fejezte be a gimit, Farkasnak meg a korát sem lehet meghatározni? :D Akkor is össze kellett volna jönniük!! Amúgy azt hiszem Scott volt a kedvencem. :) Az átható tekintete, meg ahogy állandóan húzták egymást Farkassal... :D SPOILER VÉGE Mystique-et nagyon nem szerettem. Meg Ian McKellent (alisas Magneto) se, be kell, hogy valljam. :L Viszont az első részben nagyon tetszettek a gonosz mutánsai, a békafiú és az oroszlánpasi. :D A képregényben Vihar (a filmben: Ciklon) volt a kedvencem, de itt kicsit elsikkadt a karaktere. Óóó, majdnem kihagytam, hogy még kedvenc volt a harmadik részből az angyalfiú, számomra az ő története nagyon megható volt. És persze Rozsomákot, akarom mondani Farkast is nagyon szerettem, de őt ki nem? :) Nekem talán a harmadik film tetszett legjobban, aztán az első, utána a Kezdetek: Farkas, és legkevésbé az amúgy leghosszabb második rész tetszett. Vááá, de most annyira képregény-olvashatnékom lett megint! Valaki nem tudja, honnan tudnék Marvel képregényeket szerezni?? :D
Ma este meg voltunk a bérletünkkel kecskeméti színházban Apukámmal. Molnár Ferenc Játék a kastélyban c. vígjátékát néztük meg, három felvonásban. Nem volt rossz, felvonásról felvonásra egyre viccesebb lett, de láttunk itt már jobbat is. SPOILER A történet arról szólt, hogy két drámaíró és fiatal zeneszerzőjük véletlenül fültanúi lesznek annak, ahogy az utóbbi menyasszonya, a primadonna a szomszéd szobában évődik régi szerelmével, aki szintén színész. Drága komponistánk természetesen nagyon kiborul, de a lelkesebbik drámaíró úgy dönt, megmenti a helyzetet. Könnyed egyfelvonásos "francia" darabot kerít a hallott párbeszéd köré, amit megtaníttat a két színésszel, akik majd az esti vacsoránál előadják azt, ezzel meggyőzve a vőlegényt arról, hogy akkor éjszaka csak próbáltak. Természetesen az író nem könnyíti meg a gaz csábító dolgát, telis-tele rakja a szövegét hosszú mondatottak, s nyakatekert francia személy- és helynevekkel. :) SPOILER VÉGE A zeneszerzőt Csémy Balázs játszotta, aki mostanában minden kecskeméti darabban felbukkan. Tavaly még "e.h." titulussal, egyetemi hallgatóként futott, de nekem úgy tűnik, idénre már végzett. De ez mindegy, örülök, hogy itt van, mert kellett már a vérfrissítés, ő pedig nagyon tehetségesnek tűnik! :)

Jelenségek

Ma moziban voltunk a filmesztétika szakkörrel. A helyi, művészmozinak nevezhető Otthon moziba fogunk járni havonta egyszer filmet nézni, és havonta egyszer beszélgetni róla előadókkal. Az Ifjúsági Otthon nyerte ezt valami pályázaton, és akkor az összes kecskeméti média/film szakkör mehet rá, ingyen. :) A horror műfajával fogunk kezdeni, lesz hozzá külön erre szakosodott filmesztétánk is! :D (Meg kell jegyeznem, hogy mennyire nagyon imádom a filmesztétika szakkört! *.*) Jövőhéten fogunk egy véresnek beharangozott valamit megnézni, de most lightosabb kezdésnek megnéztük az Alkonyatot. Igen, igen. Én is megdöbbentem rajta, azt hittem sokkal elvontabb filmeket fogunk nézni. Most láttam ötödjére, úgyhogy első reakcióim között volt az is, hogy most ezt izé... már tudom kívülről... De. De. Megint rá kellett jönnöm, hogy marhára nem igaz, hogy nem érdekel mások véleménye. Sajnos nagyon is érdekel... Már elkezdtem ennek a nagy tömeghisztinek a hatására kiszeretni az Alkonyatból. Oké, sose voltam hardcore twilighter (Óóó, hogy ezt a szót hogy utálom...), de én még azelőtt vettem meg a könyvet, hogy bejött volna a film, és ez az egész őrület Magyarországra... Akkor még senki sem tudta, hogy mi ez. Én is csak hirtelen felindulásból vettem meg, csak azért, mert megfogott a borítója és a tartalma, amúgy semmit sem tudtam róla meg a külföldön már learatott sikeréről. Nem kezdtem el rögtön olvasni, mert még valami mást olvastam akkor, aztán mikor rá került a sor... Hát... Elvarázsolt. Ez van. Köss belém! Olvastam és szerelmes lettem. Nem tudtam volna megmondani, kibe (mibe?), egyszerűen csak az egész érzés annyira jó volt, és annyira nagyon szerettem emiatt... Oké, elismerem, néha volt, hogy kicsit... hááát, csöpögött. :) De ezt igazából csak egy-két résznél éreztem, egyébként sodort magával... Utána, mikor kb. a 3/4-énél jártam (Én be szoktam osztani a könyveimet, hogy nehogy túl gyorsan kiolvassam, mert így jobban rögzül. :$), mikor hirtelen napról napra egyre több osztálytársnőm kezében láttam meg a könyvet (közben kijött a film). Áááá, nem lettem ideges! :@ Utána valahogy túltettem ezen magam, és megnéztem a filmet (utolsó vetítést xD). Tetszett. :) Szerintem gyönyörűek benne a képek, nem is értem, hogy lett tömegfilm (oké, a téma miatt), mert amúgy nekem az eleje kicsit vontatottnak is tűnt (bár én az ilyeneket szeretem :P). És persze a zenéje is első osztályú. Naná, a mai napig nagyon zavar, hogy ezzel rajtam kívül még ennyi rengetegen tisztában vannak! :) Utálom látni a címlapokat Robert Pattinson szerelmi életéről, utálom, hogy divat lett belőle, utálom, hogy majdnem elkezdtem emiatt nem szeretni... A francba is! Nem azért szeretem, mert divat, és az a paranoiám, hogy majd mások azt hiszik, azért. Áhhh... Utálom ezt a hozzáállást amúgy... Egyébként szeretem a Tokio Hotelt is, ha gáz, ha nem, és azt is rohadtul nem azért, mert pár éve a csapból is ők folytak... Egyszerűen csak nyáron valahogy többször is beleütköztem, és megtetszett a zenéjük. Annyira, de annyira szeretném azt mondani, hogy nem érdekel kinek mi a véleménye erről, de csesszus érdekel... Ez így nem lesz jó. Sosem számított nekem, hogy valami divatos-e, vagy sem... Aztán ált. egy fokkal rétegebb dolgokat szeretek, mint az átlag. Viszont az a poén, hogy még mindig vannak alattam rétegek, akikhez képest kommersz vagyok... Mert csak az a jó, ami szar, és ha valami felkapott, már nem lehet jó? Váááá. Bele fogok ebbe zavarodni. Utálooom, hogy csak két véglet lehet ezekkel a dolgokkal, vagy imádod (akár ha csak divatból is), vagy utálod. Én egyiket se. És akkor őrlődök. Hülye vagyok. Nem fog érdekelni mások véleménye, nem fog, nem fog!
Egyébként az Újhold már egy fokkal gyengébb volt, bár az első 2-3 fejezet, az mindent vitt, szerintem az egész első kötetet überelte. Viszont a közepén kicsit leült a történet, s csak a végén pörgött fel ismét, szerintem. A többit még nem olvastam. Szerintem a Napfogyatkozást majd kérem karácsonyra, és akkor beiktatom a kötelezők közé. :) Mert érdekel. Ez van. Mellesleg, azok közül, akiket láttam Alkonyatot olvasni, nem olyan sokan fogtak neki az Újholdnak... Majd meglátjuk mit hoz magával, ha kijön a filmváltozat. De szerintem az, aki csak divatból csinál valamit, az úgysem tud kötődni ahhoz hosszabb ideig. Nem tudom.
Gyakran hasonlítják az Alkonyatot a Harry Potterhez. Ilyen viszonylatban viszont megjegyezném, hogy a Harry Potter egy komoly fejezet az életemben, és ha össze kell hasonlítani, akkor nem kicsit ráver nálam az Alkonyatra. Mivel a HP már 7 éves korom óta része a világomnak, ezért olyan szerepet tölt be, amit nem hiszem, hogy valaha más könyv átvehet. Ezen nőttem fel, együtt Harry-vel, Ronnal és Hermionéval! :D Valahogy én oda csöppentem, ahol a környezetemben koránt sem olvasták olyan sokan, mint szerte a világban, szóval egyedül egy annyira nem is szívlelt osztálytársnőmmel tudtam róla beszélgetni tizenegy-két évesen, gimiben meg tök jó volt találni olyan embereket, hogy "húúú, te is olvasod?". :D Így a HP-világot pláne nem érzem kommersznek. Attól, hogy megtelik a mozi, mikor kijönnek a filmek, attól még valahogy megmaradt az a varázsa, az a titok, amit csak azok tudnak, akik olvasták. Sokkal több, mintsem divatnak lehessen titulálni, ez életérzés.
Még amiről nem írtam, az a vámpír-mánia jelenség. Azóta, hogy 2006 augusztusában láttam a Vámpírok bálja c. musicalt, ki volt írva az LD50-emre a Szeretem rovatba a vámpírok. Ezt idén ősszel kitöröltem. Már az egész túl-túl-túl. Nézzétek csak meg pl. EZT... Tönkretették a vámpír-kultúrát, divatcikket csináltam belőle. :( Ebben NEM óhajtok részt venni! Úgy gondolom ez nem feltétlen az Alkonyat hibája... Azzal önmagában nem lett volna semmi baj, a majmolása nem kellett volna.
Egyébként én gonosz vámpír párti vagyok alapjáraton. :D Az Alkonyatból is odavagyok Jamesért! :D Ha vámpír lennék tuti, hogy nem lennék vega (amúgy se). Az igazi vámpír olyan, mint Lestat az Interjú a vámpírralban. Ő az etalon! :) Amúgy nincs különösebb bajom az Alkonyatos vámpírokkal, bár oké, a napfényre csillogás az tényleg durva. :D
Azt hiszem megint sikerült hihetetlen mennyiségű hülyeséget összehordanom. :P A lényeg, hogy nem érdekel ki mit gondol, rühellem a divatot, meg azt hogy divat utálni a divatot, azt szeretem, ami tetszik!

u.i.: Ha valaki előttem Twilightnak, New Moonnak stb. meri hívni ezeket a könyveket/filmeket, az számoljon a következményekkel. Könyörgöm, szó szerint le van fordítva, mi meg magyarok vagyunk! A borzasztó című Tuti gimit nyugodt szívvel hívja mindenki One Tree Hillnek, de a normális fordításokat alkalmazzuk már...

Rajongjunk!

Rájöttem, hogy mostanában kicsit szófosásom van. :D Elég végignézni azon a mennyiségen is mondjuk, amit ezzel a pár bejegyzéssel eddig produkáltam. :) Pedig, igazából tudtam volna beléjük még többet is írni. Csak már nem volt időm, vagy visszafogtam magam, meg ilyesmik. Meg gondolom az úgy már tényleg durva lett volna, mert kicsit ijesztőek így is. :D Pedig nem tehetek róla. :L Majd igyekszem azért kontrollálni magam, mondjuk nem pont itt, mert ez az én blogom, és ezáltal lehetőségem van itt kedvemre kipofázni magam. xD Viszont néhány barátnőmön már látom, hogy kezdenek kicsit belefáradni a történeteimbe. Csak... Nem tudom, kényszert érzek rá, hogy mindent érzékletesen, részletesen mondjak el, így olyan témákról is tök sokat tudok beszélni, amik mondjuk olyan címekkel rendelkeznek, mint "Tegnap 5 percre bekapcsoltam az MTV-t", illetve "Reggel mikor jöttem...", és ezekről kajak hosszan tudok értekezni. Nagyon durva. xD Aztán most már feltűnt, hogy kicsit talán untatom őket. :$ Úgyhogy holnaptól szépen megpróbálom megnyirbálni a mondanivalóm... Kriszta szokta mondani, hogy akkor jó a barátság, ha már nem kínos a csend. Igen. Erre tudom mondani, hogy milyen csend? xD Én mindig beszélgetek, ha a barátaimmal vagyok. Mert van mit mondanom és van mit kérdeznem, még hosszabb periódus alatt is. Durva. Igazából nem barátkozom olyan könnyen, meg nem vagyok olyan nyitott (személyesen persze, mert írkálásban is jó vagyok xP), viszont annyira tudom szeretni a barátaimat, és úgy szeretem megosztani velük, hogy mik történtek velem. És azt is szeretem, ha ők osztják meg. És zavar is, ha nem részletesen mondják el, csak címszavakban. Szeretem, ha az "Utána TV-t néztem." helyett az van pl., hogy "Utána végre elüldöztem a tesómat a TV elől, aztán bekapcsolom ééés pont ment a XY, szóval leültem megnézni, és akkor képzeld...". :D Szóval azt hiszem innentől már világos, mi a problémám. :D Mindenféle apróságról szeretek beszélgetni... hosszan... :D Olyan dolgokról, amiket ráadásul még szeretek is, azokról meg pláne. :D Emlékszem, hogy ki voltak akadva Szilviék 7.-ben, mikor állandóan tudtam Bereczki Zoliról beszélni... Utána meg 8.-ban Rita új osztálytársként mellém ült, és egy hónap múlva volt ilyen csoportterápiánk (drogprevenció), ahol el kellett mondanunk, hogy mit tudunk a másikról, és én alig tudtam valamit Ritáról, ő meg... Nem csak rólam, még Szabó Dávidról is sokat tudott, basszus. xD Aztán szerintem onnantól a barátnőm igazából. Onnantól ragaszkodtam hozzá, és meg akartam ismerni. :) Szóval, visszakanyarodva... Igen, ez a másik. Hosszú lírai kitérőket is sokszor teszek, és el is szoktam mondani utána, hogy "Lírai kitérő vége. Szóval, itt tartottam:...". xD És sokat mondom, hogy "szóval" ill. "meg minden"... Utóbbi egyébként nagyon zavar, és majd valahogy le fogok róla szokni! Oké, lírai kitérő vége. xD Tehát, nagyon sokat tudom elemezni, hogy mik történnek drága rajongásom tárgyaival. Mert nagyon szeretem őket, és nagyon szeretek róluk beszélni. A múltkor valamit beszéltem a Mechanikus narancsról, mikor Niki nálunk volt (mosonmagyaróvári, most meg Pesten tanul), és kérdezte Editet, hogy ők is látták a filmet? "Nem, de Valen attól még mesél róla!" xD Igen, és basszus így van. :D Igazából annyira szeretek rajongani. *.* Néha vannak korszakaim, mikor kicsit... Szóval, mikor nem örülök neki, hogy ennyire rajongó típus vagyok (Egyébként találkoztam már nálam sokkal nagyobb fanatikusokkal is!), de alapjáraton még érdekel is az egész. :D Szóval az, hogy ki kiért, miért, mennyire... :D Szeretek általam csak kedvelt együttesek rajongói oldalán/fórumán nézelődni is pl. :D És lelkesít mások rajongása, és szeretem azokat az embereket, akik úgy igazán tudnak rajongani. Mert az egy annyira jó dolog. Természetesen, mivel gondolom ez egy erőteljesen érzelmi dolog, nem rajonghatunk akárkiért. Nekem pl. három személy/dolog van, akikért nagyon. Az egyik ugye, a már említett Bereczki Zoltán, mert ő olyan első igazi nagy rajongásom volt (Oké, volt előtte a Natalia Oreiro, meg a Torres Dani, de azért mégis... :D). És annyira tudom a mai napig is szeretni... :) Aztán Johnny Depp, aki talán az egyetlen, akinél nem fellángolásos rajongással kezdődött az egész, hanem egyszer csak Johnny Depp lett, és azóta van. :D És szerintem ezáltal mindig is ő marad a kedvenc színészem. Mert ő VAN. Csupa nagybetűvel. :D Ééés a harmadik a drága Placebo együttes cakompakk, akik a maguk 1 év 2 hónapjával, a legfrissebb nagyszerelmeim. *.* Óóó, hogy én mennyire imádom őket... :) Na, ők is biztos maradnak, mert az ő zenéjüknél jobban még senkié nem fogott meg. Szóval, ők az a három, akikért a legjobban, és akiket mindig kiemelek. :) És vannak mellette 1 hónapos rajongásaim, amiket nagyon szeretek, amióta rájöttem, hogy ne legyek kiakadva magamra, mikor egy hónapnyi lángolás után szűnni kezd a lelkesedésem. Úgyis néha van második "rajongáskör" is. ;) Egyébként ezek mostanában leginkább zenekarok, és ált. abban a periódusban őket hallgatom legtöbbet. :) Pár éve, meg az Operettszínház és a Madách Színház társulatán "mentem végig" ilyen stílusban. :D Mióta rájöttem, hogy ne vegyem érzékenyen ezeket a rajongásaimat, azóta nagyon tudom élvezni. :D Főként, hogy a nagyon erős szeretet a nagyrajongás után is megmarad, és csak azokat tudom kiemelten nagyon szeretni, akikért megvolt ez a rajongás-periódusom. :) Anno voltak olyan személyek, akikért nagyon akartam rajongani, de valahogy sose tudtam. Na, ma már ilyet nem játszok. Felesleges, mert úgyis folyton rajongok, mi értelme még külön erőltetni, ha (bár ha valaki másért is, de) megy magától is? :D Lényeg a lényeg, hogy szeretek rajongani. :) A múltkor az EMA díjátadón, mikor a TH nyert, mondta az audiókommentár, hogy:

"A rajongás örök. Mindegy, kiért."

Ez annyira így van, még ha azért is mondta, mert feltehetőleg nem sokra becsüli a TH-t... De igaz, és ezért is nem szabad senkinek se beszólni, akárkiért rajong is. A rajongó lét, az egy külön univerzum. Oda születni lehet, szerintem. Ismerek olyanokat, akik szeretnének rajongó típusok lenni, de nem azok. Én az vagyok. És ezt imádom. :)

Mindenes

Nos, hát meg volt ma az OKTV... Ha valaki esetleg nem tudná, ez a legrangosabb tanulmányi verseny Magyarországon, amivel lehet plusz pontokat szerezni az értettségi eredményhez. Naná, hogy utóbbi reményében jelentkeztem. xD Bár ezt utóbb meg is bántam... az volt a beetető duma, hogy húúú, hát faktról mindenki szokott menni, most kisvizsgáztatok, még a fejetekben van minden, aztán most fogunk verstanozni, Petőfit pedig most veszitek, ha azt választod témának... Jah. :D Gyakorlatilag az egész 11.-es anyagot és a 12.-es elejét át kellett volna vennem most hirtelen tök magamtól... Én azon a ponton adtam fel, mikor már csak olyan előkészítőink voltak, amikre már "új anyagot" kellett volna megtanulni. De persze a lelkiismeretem nem engedett el a versenyre anélkül, hogy reggel ne olvastam volna legalább nagyjából át azokat a költőket, akiket még nem tanultam. Persze, végül nem sok kérdés volt róluk... Egyébként büszke vagyok magamra. Sokkal több mindent tudtam, mint amennyire számítottam. :) Jó érzés. :D Az első 2 órát töltöttem azzal, hogy megoldjam a feladatokat, amikre tudtam a választ, majd 1 órát szenteltem a "kamuzásnak", tippelgetésnek. Végül kihúztam amit egyáltalán nem tudtam, és elhagytam a termet 2 órával a verseny végezte előtt (sokan már előttem elmentek, nagyon bő volt az az 5 óra). Ki szeretném emelni a mitológiás feladatot, amin sokat kínlódtam, mert Nessusról spec. csak a "Nesszuszmária!" jutott eszembe, míg a párkák mitológiai szerepéhez kevésen múlott, hogy nem kezdtem el leírni Hercules és Megara történetét. :D Túl sok Disney-filmet néztem? *.*
Más. Miért van az, hogy a kedvenceimnek egyszerre jön ki új lemeze? Máskor bezzeg válságban vagyok, hogy nem tudok mit hallgatni, mert már minden a könyökömön jön ki. :) Szóval Snow Patrol: Up To Now Out Now! ;) Mondjuk ez válogatás, és lévén már nem egyszer végighallgattam az egész diszkográfiát, nem hiszem, hogy azon a pár új számon túl nagyon újat fog mondani, de örülök, hogy van most már ilyenjük is. :D Azt írta a KecskemétiEst, hogy a Snow tipikusan az a zenekar, akiket trendi utálni, mégis több millió lemezt adnak el világszerte. Trendi lenne?? Hááát... akkor én továbbra is szeretném magam kivonni a trendek alól, mert egyáltalán nem érzem így. Egyik legnagyobb kedvenceim. És el fogok menni a következő koncertjükre. Tényleg. Annyira szeretném. *.*
Aztán a napokban jött ki Robbie Williams új lemeze, de még nem tudtam végig hallgatni. Viszont az MCM-en RW-hétvége volt, úgyhogy rengeteg régebbi klipjét megnézhettem. Új nagy kedvencem lett tőle a No Regrets. Fantasztikus ütős az egész, klipestől mindenestől. A új klipje se semmi, a You Know Me. Nagyon-nagyon idióta! xD
És végezetül megjelent az új Anti Fitness Club lemez is! :D Ők zugemó énem egyik nagy kedvence. :) Bár nem tudom, ők most még emók-e vagy sem, de igazából nem is érdekel. Egyébként se volt semmi bajom az emókkal a fénykorukban se. Szerintem az öltözködési stílusok marha jó volt, azt meg a legnagyobb hülyeség, szerintem, hogy általánosították rájuk, hogy mind meg akar halni... Na, kanyarodjunk vissza. :) Szóval ezt a lemezt végighallgattam ma. A Lélekzet címet viseli, ami azért szomorú, mert ezzel a szójátékos címmel jött ki Szabó P. Szilveszter verseskötete pár hónapja... :S Elsőre kicsit a The Grenma első lemezére hajaz nekem a szöveg- és a hangzásvilág. A Hetedik és a Miért nem hív c. számok tetszettek első körben most a legjobban. Meg persze a Mi a szívemen, a számon, annak ellenére, hogy nagyon nem kedvelem Tóth Gabit, az a szám mégis jó... :)
Olvastam Molnár Tomiról (az énekes), hogy ő írta CS.I.F.O., Mark, Lola és Tóth Gabi valamelyik lemezének a dalait. Na, igen. Ezért szeretem az Anti Fitness Clubot. Itt mutatkozik meg, ki az egyetlen tényleg tehetséges zenész a mai fiatal előadók közül. Az AFC tényleg jó, akárki akármit is mondhat! :D Ráadásul, ma véletlen a Vivára kapcsoltam, s meglepő módon ott is maradtam, mert a Muse Uprisingja ment, amit nagyon szeretek. Pár másodperc múlva leesett, hogy AFC Tomi Viplistáját látom. A következő klip pedig a Placebo: For What It's Worth-je volt!! (Basszus, másodjára látok ugyanígy Placebót a Viván, a múltkor véletlen épp odanyomtam, mikor CS.I.F.O. Viplistájában ment a Song To Say Goodbe. :D) Ezek után természetesen végig néztem a műsort, amiben még a Green Day: East Jesus Nowhere, Linkin Park: New Divide, Paramore: Decode, The Veronicas: Untouched klipek mentek le. Mindet szeretem. Így kell Viplistát összeállítani, nem pedig úgy, hogy Puskás Peti tette, ott is tövig benyalva a Vivának... Feláldozta az értékes zenéjét azért, hogy népszerű legyen a Viva közönségének körében. Nagy dicsőség, gratulálok...

Egyszerű a képlet: cirkuszt a népnek!

Pénteken elmentünk az új Bookcaféba a Malomba (helyi pláza a régi malom épülete helyén :D) Krisztával és Petrával. Egybe van nyitva a hatalmas könyvesboltunkkal, tök jól néz ki! :) Sajnos a hátránya, hogy ezért költözött feljebb egy emeletet az Alexandra, és most ilyen földre stócozós könyvesbolt lett az eddigi gyönyörű tükrösből. :( Mindegy. Majd megemésztem. Szóval, ittunk forró csokit (narancsos-fahéjas) és ettünk hárman egy szelet almás zabpehelytortát, ami finom volt, csak épp nem tejes cuccra ennyi almát se kellett volna ráennünk. :S:) A pincér srác könyvesbolti eladóból avanzsált át a kávézó részre, és azt mondta ez az első napja. :D Mindent összevetve, nekem nagyon bejött a hely, bár csodálkoznék volna, ha egy ilyen kávéfüggő könyvesboltbuzinak, mint én, ne tetszene. :D Majd megyünk máskor is, remélem, és akkor visszük Editet is, én érzem, hogy ő is szeretni fogja. ;)
Kávézás után visszamentünk a suliba, ahol a díszteremben tartották meg a Ruszt József Stúdiószínházunk Vers vagyok én is c. darabját. Jelenleg a különböző iskolákban turnéztatják, mert sajnos nem volt elég sikeres. :( Ráadásul nálunk is, csomó embert vagy kényszerítettek, vagy megvesztegettek a tanárok azért, hogy eljöjjenek... Pedig! Nagyon-nagyon különleges és jó előadás volt. Az egész szövegkönyv különböző versekből épült fel, Ady Elbocsátó szép üzenetétől kezdve az egészen modern, iWiWet és társait emlegető művekig. Ez a versszínház. Nagyon új műfaj, Magyarországon még csak pár ilyen előadás volt. A történet egy férfi három szerelméről szólt, ő maga csak a darab elején jelent meg, majd a végén elénekelt egy nótát. A feleség és két szerető végig egyszerre, ám általában külön térben volt jelen. Az egész előadás mély volt és egyedi. Utána volt egy rövid beszélgetés a rendezővel, amire nem sokan maradtak ott. Sajnos azt mondta, idén már biztos nem lesz ilyen előadás, mert ha nincs is rá nagy kereslet, nem akarja magát ismételni. Kár. Megnéztem volna még pár ilyet, más témában.
Tegnap pedig nem is akárhol, hanem cirkuszban voltam! :D Valamelyik nap bedobtak a postaládánkba jó pár kupont, amelyekkel 500 Ft-os jegyet válthattunk a Nemzetközi Cirkusz előadására. Így amíg a többiek The Idoru koncerten voltak, én anyukámmal cirkuszba mentem! :) Ehhez hozzá kell tennem, hogy én amúgy cirkusz-mániás vagyok... Kb. 9.-ben kezdődött, mikor év elején vettük Karinthy Frigyes: A cirkusz novellát. Rögtön beleszerettem, azóta keresem az ilyen témájú könyveket, filmeket, videóklipeket. Viszont eddig még csak kétszer voltam cirkuszban, egyszer a Fővárosi Nagycirkuszban, egyszer pedig ugyanígy a kecskeméti vízműdombnál a Nemzeti Nagycirkusz előadásán. Anyukám azt mondja azért nem vittek el, mert ők nem szerették. püfff...
A sátor fehér-piros volt, ahogy kell, körülötte a sok-sok lakó- és állatszállító kocsi. Bentről zene szűrődött ki, s belépve rögtön megpillantottuk a hiányozhatatlan vattacukrost és pattogatott kukorica árust. :) Utóbbitól vettem is, bár kicsit többet kért el érte, mint amennyit ért, de akkor is érezni akartam azt az igazi cirkuszi hangulatot. :D A páholyok (porond előtti székek) előtt magyaros öltözetben álltak az alkalmazottak, akikről később kiderült, hogy egyben előadóművészek is. Az első szám egyensúlyozás volt, egy nálamnál maximum 1-2 évvel idősebb fiú csinálta. Négy emeletnyi deszka és henger párosításon zsonglőrködött. :D Utána egy nő következett, aki kötélen balettozott. Lélegzetelállító volt. A következő mutatványt az első srác "bájos segítője" csinálta, mint Jázmin hercegnő. Az egyensúlyozós fiú vezette be egy akkora kétpúpú tevén, amekkorát én még az állatkertben sem láttam. A lány ezek után két szalagon hajtott végre az előzőhöz hasonló produkciót az Aladdin zenéjére. :) Egyébként a zene néhol elég durván volt vágva, viszont voltak nagyon-nagyon jó számok is. És következett a bűvész. Talán a számomra ez a legmagávalragadóbb cirkuszi mutatvány, amennyiben jól csinálják. Nem szeretek rájönni a titokra, azt szeretem, mikor csak úgy ámulhatok és bámulhatok. Egyszer a főtéren letámadott minket Nettivel pár srác, és egy 20 perces bemutatót tartottak nekünk. Azt kell mondjam, jobbak voltak, mint az a pasi, aki most magyarként világbajnok lett. Az ő nyertes produkciója számomra csalódás volt. :( Ez a bűvész viszont jó volt. Lévén nő volt (még nem is láttam női bűvészt!), két férfi segédje volt, és csináltak pár tényleg hihetetlen trükköt. Nagyon ott volt! A következő fellépő egy bohóc volt (Talán csak őket nem szívlelem annyira a cirkusz világából, mert olyan gonoszak... :S), akit a hajlékonyság csúcsaként mutattak be. Természetesen a végére kisült, hogy az egész csak átverés. :) Közben rengeteg különböző ládát és dobozkákat hoztak be a porondra. Miután a bohóc kiment, minden elsötétedett, s felcsendült az Idiana Jones jellegzetes zenéje (mondjuk először azt hittem a Star Wars, de segáz xD) és bejött egy Harrison Fordra hajazó pasi fáklyával. Később segítője is akadt egy hosszú fekete hajú nő személyében, akivel a ládákból egyre nagyobb és nagyobb kígyókat, majd egy madárpókot, és végezetül két törpe- és egy majd másfél méteres aligátort vettek ki! :o Ezután következett a műsor leggyötrelmesebb része: a 15 perc szünet. :D Ez idő alatt a kicsik pónikon lovagolhattak, s fényképezkedhettek az egyik törpealigátorral, valamint lehetett tombolát is venni (Egyébként úgy emlékszem végül nem sorsoltak, lehet, hogy senki sem vett? :S). Mi ez idő alatt lopva kicsit körbejártuk a sátrat. :D A második részt egy másik fiú nyitotta, aki kézen állt mindenféle botokon meg billegő székeken. Félelmetes volt. :D Utána az első srác mutatta be pónilovak és a teve idomítását. Volt egy másik bohócuk is, Olaszországból, aki egy artista mutatványt adott volna elő, de persze ez is csak vicc volt. :) Következett a pudli-ugratás, avagy az idomított kiskutyák, amit emlékszem anno régen nem szerettem, de ez most nagyon-nagyon élvezetes volt. A kutyusok hihetetlenül édesek voltak, főleg egy kis barna, aki egyszerűen folyamatos mozgásban volt. :D És minden mutatvány után kaptak jutalomfalatot! ;) Ezek után újra visszatért az olasz bohóc, aki a közönségből kiválasztott pár embert, akiknek csengettyűt adott a kezébe, amit vezénylésre kellett rázniuk, s ebből dallam alakult ki. Végezetül az összes Ádám testvér a porondra lépett. Merthogy a két fiú és a fiatal artista lány mind-mind testvérek voltak, s volt még egy picike húguk is! :D Lovas akrobatikát mutattak be, eszméletlen jól. :) Annyira jó lehet így beleszületni egy cirkusz-dinasztiába. *.* Bár gondolom nem mindig élvezetes a folytonos vándorélet, de akkor is... Szívesen kipróbálnám. :L Összességében, nagyon élveztem az egészet, igazán ki voltam már éhezve a cirkuszra. :D
Holnap OKTV-zek magyar irodalomból... Nem nagyon tanultam rá, inkább pihentem az őszi szünetben, mivel úgyis felesleges lett volna, mert annyi mindent kérdeznek, amiről még csak nem is hallottam eddigi tanulmányaim során, hogy azt lehetetlen is lett volna ennyi idő alatt elsajátítani. Ez van. Majd holnap meglátom, milyen, aztán esetleg jövőre újra megpróbálom...

MTV EMA 2009

Nem tudom, mi ütött belém, de a tavaly szörnyűséges MTV Europian Music Awards után megnéztem idén is, pedig nem terveztem. Valahogy szerdán beütött, hogy lesz, és rájöttem, hogy érdekel. Jelölve volt a kedvenc együttesem, a Placebo is, legjobb alternatív előadó kategóriában. Hogy őszinte legyek, személy szerint egyszer sem szavaztam se rájuk, se másra. Nem jelenítette meg nekem a VOTE gombokat, és ezen a ponton feladtam, úgyis eleve gagyinak tartom az egész rendezvényüket.
El kell, hogy mondjam, az idei díjátadó nem volt olyan rossz. Sokat javított a minőségén, hogy nem leültem elé és néztem, hanem közben angol házit írtam, majd Beyonce és társainál leraktam a TV-programot a tálcára és neteztem. :D A műsorvezető most is Katy Perry volt, akit tavaly még szívből utáltam, viszont azóta volt az a katonás klipje, az tetszett. :D (Amúgy nagyon szeretem a katonás klipeket. Mindig meghatnak. A legjobb példa erre a Green Day - Wake Me Up When September Ends, de nagyon szép a My Chemical Romance - Ghost of You is. *.*) Úgyhogy most nem irritált ő sem annyira. Pete Wentz-et, mint backstage házigazdát nagyon vártam, de sajna összvissz 2× kapcsolták. Az elsőnél elmondta, hogy melyik honlapon lehet nézni őket, és hogy hozzáért Bono vállához. xD Viszont az előbbit úgy szavalta el, hogy közben meredten nézett egy irányba, úgyhogy nyakamat rá, hogy felolvasta az egészet. :( A második bejelentkezésénél ott ült körülötte Juliette Lewis ééés a Placebo! Megint elmondta, hogy hozzáért Bono vállához. xD Brian pedig szépen megköszönte a rajongóknak a szavazatokat. :)
Elsőként, ha jól emlékszem a Green Day lépett fel. Billie Joe megint szőke! :D Nem nagyon hallottam eddig őt beszélni, így számomra most meglepően mély volt a beszédhangja az énekhangjához képest. De amúgy nagyon jók voltak. Meg is kapták a legjobb rock díjat, nagyon is jogosan. Istenem, én tudtam eddig is, hogy Billie Joe alacsony, na de ahogy hárman felmentek a színpadra átvenni a díjat, az olyan volt, mint Aprajafalva felvonulása. :D Na, de segáz. xD Pete Wentz meg egy nálánál 30 cm-vel magasabb csajjal adott át díjat. ;)
A U2 nyerte el a legjobb élő előadás díját, melynek megérdemlését prezentálandó, 2× is élőben jelentkeztek a Brandenburgi-kaputól (Merthogy 20 éve omlott le a berlini fal, ezért is tartották a díjátadót Berlinben!). Elénekelték többek között a One Love-ot is, ami számomra egy cseppet giccses volt, gondolok itt a kapura vetített One-szívecske-Love és a East-szívecske-West áttűnésekre. :) Jaaa, természetesen volt megint két eléggé szubjektív audiókommentátorunk is, akik a U2-nál közölték, hogy ők annak ellenére vannak évtizedek óta a pályán, hogy kommerszek. :) A Green Day-nél pedig megállapította, hogy "A Green Day jó, még mindig jó, ők voltak talán az egyetlenek, akik nem mondták, hogy újat akarnak hozni a rockba, egyszerűen csak csinálják.", viszont a Kings of Leon mondta az előbbi rockklisét... xD Mikor a legjobb férfi előadók kisfilmjeit mutatták, és Mika valahol Robbie Williams és Eminem között a színes szőnyegén vonaglott egy szál fehér alsógatyában (We Are Golden klip ♥), az audiókommentár ennyi volt, "Jaj.". xD Amúgy Eminem nyert, aki egy videón köszönte meg a díjat, merthogy láthatjuk, nagyban dolgozik az új számokon. Bocsmár, de véleményem szerint egy estére abba tudta volna hagyni... Mert azt még megértem, hogy Lady Gaga nem jön el, mert valahol máshol fellép, de csak úgy leszarni az egészet... Könyörgöm. Amúgy szeretem Eminemet, de nem neki szurkoltam ebben a kategóriában, mert Mikát és Robbie Williamset jobban. :)
Ééés nyert a Placebo! :D Nagyon édesek voltak. :) Teljesen meg voltam róla győződve, hogy a Paramore fog nyerni, de neeem! :D Brian mondta, hogy nagyon pretty amazing 15 év után nyerni egy ilyet is. :P Úgy érzem hasonló véleményen vannak erről a díjról, mint én. :D Azért, természetesen, teljes szívből grat nekik, de ők enélkül is a leges-legjobbak! ;D



Aztán mi volt még... Foo Fighters fellépés. Az jó volt. :) Meg, a valószínűleg részeg, David Hasselhof adott át díjat. :P Sok borzasztó előadó nyert díjakat, de ezt nem tudom fejből, meg igazából szerintem érdektelen is.
A Tokio Hotel megnyerte a legjobb együttes díját... Szerintem ez nagyon gáz, és szar lehet nekik is. Legyőzték a Green Day-t. Legjobb tudomásom szerint ők az Isten számukra, a miattuk-kezdtünk-zenélni, a példakép, a MINDEN. Aztán erre... És ők is tudják, hogy a Green Day jobb náluk, és csak azért nyertek, mert több tinipicsa szavazott rájuk... Szerintem rossz érzés lehet. Amúgy felléptek ők is. Billnek valami borzasztó, nem tudom mi az, punk? frizurája van, és mikor először ráment a kamera, megszólal az audiókommentár: "Váó.". xD Egyébként tényleg szörnyen nézett ki. Csőgatyában volt, a lábai olyan szinten vékonyak, hogy lassan O-lába kezd lenni, mindehhez magas talpú cipő és a hipermagas frizura (Ha jól tudom 190 cm magas, így kb. meglehetett a 2 méter is...)... Néha úgy imbolygott, hogy azt hittem ott helyben orra fog bukni. :S Olvastam valahol a neten másnap, hogy hűűűű de állat, milyen szuper über király volt a díjátadó, csak basszus a TH nem kellett volna ilyen nívós fellépők mellé. --- Jah. Az egyik legnépszerűbb német együttes hogy a jó büdös életbe képzeli, hogy fellép a saját hazájukban rendezett díjátadón?? Főként a már-már Freddy Mercury és Michael Jackson szinten álló, a zenetörténelemben e korszak leendő névadói, Beyoncé és Jay-Z mellett!! Szégyelljék össze magukat!! xD
Nos, azt hiszem ennyit akkor a díjátadóról. :) Lehet kommentelni, ha erre jár valaki! :D

Milyen címet adjunk az első bejegyzésnek?

Na, azért nem pontosan a fent megnevezett indokokból kezdtem újra blogolásba, csak imádom Nikki Sixxet és A heroinnaplóit, és mikor elkezdtem írni ezt a bizonyos első bejegyzést, szinte bizseregtek az ujjaim, hogy leírjam, hogy:

"Azt hiszem, a következő okok miatt kezdek el most ismét naplót írni:
1. Elfogytak a barátaim.
2. Hogy visszaolvashassam és fölidézhessem, mit csináltam előző nap.
3. Hogy ha meghalok, legalább maradjon utánam pár papírfecni (szép kis búcsúlevél)."

Barátaim szerencsére vannak, nagyon szeretem is őket. :) Na, jó... A második talán kicsit igaz, de igazából nem a blogra, viszont mániákus jegyzetfüzet-vezető vagyok, minden apró-cseprő dolgot felírok, nehogy elfelejtsem. :D A harmadik ponton meg még nem annyira gondolkodtam el, mert szerencsére nem állok olyan közel a kimúláshoz, mint Nikki '86-ban. :)

Na, tessék! :D Mégis leírtam. :) Nem baj, attól még halgassátok meg a számot is, mert nagyon-nagyon jó. Mondjuk az egész The Heroin Diaries Soundtrack CD az. A könyv meg... fantasztikus! Na, de ennyit Nikki Sixxről. :)
Nem tervezek bemutatkozni, lévén az oldalt található linkeken minden publikus megtudható rólam. ;) Inkább most pár szót arról, hogy igazából milyen okból írkálok most újra egy webnaplóba... Mostanában nagyon rákaptam a különböző blogok olvasgatására és ráébredtem, hogy hiányzik, hogy valahol kifejtsem a saját szubjektív véleményemet. Ilyen egyszerű. :) Még nem tudom, pontosan miket fogok írni ide, nem szeretnék túlságosan személyes jellegű dolgokat, szóval ha valami bajom van, nem hinném, hogy kiírom. Meg személyeskedni se szeretnék, mert még véletlen idetalálnának az illetők, aztán... :o) Majd kialakul. :) Olyan bejegyzéseket, se szeretnék, amik állnak 5 sorból és a "nem történt semmi érdekes" kifejtését tartalmazzák. :S
A blog címe pedig abból a prózai okból lett valenstrange, mert a valen már foglalt volt (2002-ben írt az illető egyetlen, 3 soros bejegyzést -.-). A strange pedig a kedvenc angol szavam, mert nekem ilyenem is van. xD Azért, mert jelentheti azt, hogy furcsa, idegen, ismeretlen, különös, meglepő, szokatlan... :) És sok kedvenc számomban felbukkan:

"People are strange, when you're a stranger"
/The Doors - People Are Strange/

Strange days have found us, strange days have tracked us down"
/The Doors - Strange Days/

"Strange infatuation seems to grace the evening tide"
/Placebo - Without You I'm Nothing/

"Don't go and lose your face, at some strangers' place"
/Placebo - The Crawl/

Utóbbi idézetből származik a blog neve is, mert illik a címéhez, meg úgy eleve egy bloghoz. :) A fejléc pedig a Within Tempation Utopia kislemezének borítójából van, mert gyönyörűszép maga a szám, a klip és ez a kép is. :) Amúgy a blog kinézete direkt egyszerű, mostanában inkább az ilyen stílusokhoz vonzódom web-téren. :) De majd pl. igyekszem megmutatni/belinkelni azokat a dolgokat, amikről írok. :)
Na, első bejegyzésnek szerintem elég ennyi.

"Welcome to my fucking life!" ;)

Placebo koncert 2009

Amikor ezt a beszámolót írtam, még nem volt meg ez a blogom, így a MySpace-emre tettem fel. Mivel azonban a MySpace-t már nem fogom többet használni, úgy döntöttem átköltöztetem ezt a bejegyzést, az ottani publikálás dátumával, ide.

................................................................

Kora délután indultunk el Luccából, ahol a szállásunk volt – majd kapásból vissza is fordultunk, mert a jegyeket otthon hagytam. Végül sikeresen megérkeztünk a közeli Livornóba. Ott derült ki, hogy az internetről nyomtatott térképem nem éppen kompatibilis (ergo a stadiont pont nem ábrázolta), úgyhogy végül egy mobil szaküzletben kötöttünk ki, ahol elmagyarázták, hogy tudunk odajutni. Mikor már majdnem ott voltunk, félreálltunk és kiszálltam pár rendőrt megkérdezni, merre menjünk tovább. Azt tanácsolták, hogy hagyjuk itt a kocsit és mutatták merre induljunk gyalog. Ezt rajtunk kívül még eljátszották pár emberrel... az az utca, amin elküldtek minket történetesen le volt zárva... Így hát vissza a kocsiba, irány valami közelebbit keresni. Mikor sikeresen megtaláltuk a főbejáratot, közölték, hogy ott csak engedéllyel lehet bemenni. Viszont onnan már eltaláltunk az IGAZI bejáratig, a kövesd-akiről-süt-hogy-koncertre-megy-módszer segítségével. Odaértünk és alig volt ott valaki. A nagyon kedves, de angolul nem beszélő jegyárus srác biztosított róla, hogy rendben van a netről nyomtatott jegyem és hogy akkor megyek be, amikor akarok. Na, ezt nem kellett volna mondania, mert ez az esetemben felért egy megerősítéssel, hogy A TÖMEG már bent van. Ennek ellenére apukámék elhurcoltak kaját venni. Neeem voltam ideges, áááh dehogy. xD Aztán végre valahára elindultunk befelé. Természetesen senki se hallgatott rám, hogy nem fogják a vizeinket beengedni, még akkor sem, ha kisüveges, így először félreállva meg kellett szabadítani szerencsétleneket a kupakjaiktól. Végre elindultunk befelé. A kezembe nyomtak egy rakat olasz nyelvű papírt, amiből azt sikerült kihámoznom, hogy a Placebo éjfélkor lesz, s addig még 5 együttest végig kell nézni.

Mikor beléptünk a stadionba, sokkolóan kevés ember volt... Meg voltunk róla győződve, hogy akkor a többiek képben vannak (Egy turistainfóban azt mondták nekem egész nap vannak a koncertek és a Placebo kezd 19:30-kor.) és csak később jönnek majd. Apukámék először felültek a lelátóra, én pedig elkezdtem sétálgatni az árus soron, meg ilyenek. A hivatalos árusító helyre nagyon lassan sikerült kipakolászni a dolgokat, így állandóan oda járkáltam vissza, hátha van megint valami újdonság. Árultak pólókat, csuklószorítót, valami karkötőszerű izét, meg egy kissé bevásárlószatyor anyagú táskát 20 €-ért. Egy olyan pólót vettem, amin a Come Undone szövegéből van részlet. Ennek utólag örültem leginkább, mert az a szám tetszett legjobban a koncerten. Mivel épp előttem hozott vissza egy srác egy pólót, mert kicsi lett rá (szegény fehéret akart, az csak női szabásúban volt, vett legnagyobb nőit, de az is kicsi volt rá, így szomorúan becserélte egy fekete férfiszabásúra), úgy döntöttem nem kockáztatom meg, hogy kicsit vagy nagyot veszek, felpróbálom a WC-ben. Volt két választási lehetőségem: a toi-toi WC-k vagy a „sima” WC. Utóbbi erőteljesen koedukált volt, és a WC-fülkék sem rendelkeztek ajtóval, és lévén lyuk-a-padlón stílusúak voltak, leginkább csak férfiak használták őket. De megvártam, amíg üres lesz, apukámat beállítottam az ajtóba, én meg bementem és az utolsó fülkében felpróbáltam a pólót, ami szerencsére tökéletes méret volt. Úgy döntöttem viszont, hogy nem abban leszek a koncerten. Amíg nem kezdődött a Placebo ide-oda járkáltam, néha járkáltunk, a lelátók és a küzdőtér között. Osztogattak olasz zenei magazint, meg világítós karkötőket. Utóbbiból kettőt is sikeresen rám aggattak. A koncert után éjszaka teljesen bevilágították a szobámat, lehetőséget adva arra, hogy végiggondoljam az egész hihetetlen élményt, aminek részese lehettem.

Az első zenekar a The River volt. Nekem tetszettek, többször oda is mentem nézni őket egy kicsit. (Tekintve, hogy akkor még csak kb. 100 ember ácsorgott a színpad előtt, nem éreztem szükségét annak, hogy lecövekeljek ott.) A második Hogni volt, aki már kevésbé tetszett, de nem volt vele különösebb problémám, ugyan nem mentem oda ekkor épp a színpadhoz. Aztán következett a Hal Flavin, ami megint csak jó volt. Igaz többségben voltak az eléggé elektronikus-féle számaik, de volt vagy kettő, ami tényleg nagyon tetszett. Aztán az énekes srác bejelentette, hogy "Itt rögtön jobb oldalt lehet elvenni ingyenes CD-t 2 számmal, remélem sokan éltek majd a lehetőséggel." Én éltem, de sajnos nem a nekem tetsző stílusú számaikat tartalmazza a lemez. Utánuk következett a Marta sui Tubi nevű olasz együttes, ami valami szörnyű volt. De tényleg... Aztán az utolsó előzenekar, a Pure Reason Revolution. Azt kell mondjam, az égvilágon semmire sem emlékszem belőle, egyáltalán nem figyeltem.

Mikor vége lett, fél órával a Placebo előtt (Iszonyat pontos volt amúgy minden zenekar.), elindultam befelé a tömegbe. Kb. a 8. sorig jutottam. Sajnos még most is kevesen voltunk, abban a hihetetlen nagy stadionban csak olyan 500-600 ember gyűlt össze. Az emberek nagyon nyugodtan várakoztak, először akkor sikított fel a tömeg, mikor bekapcsolták a hátuk mögötti kivetítőjüket. (Az olyan kivetítők, amiken a koncertet lehetett volna nézni, egymás után adták meg magukat, így Placebón már nem élt ez a lehetőség...) Onnantól időről időre felhangzottak a „Placeeeeebo!” kiáltások. :) Aztán feljött a két műsorvezető, elmondott valami szöveget, amiből csak a Placebo, ill. Italia Wave Love Festival kifejezéseket értettem, majd következett a szerintem igencsak vicces rész. Elkezdték olaszul betűzni a Placebót... Nem tudok olaszul, de ha jól emlékszem valahogy így hangzott: ”Pé, el, á, csé, é, bé, ó! Plaszíbó!” Én Brianék helyében betegre röhögtem volna magam a backstage-ben, főleg mikor a „csé”-hez értünk. xD Mivel néhányan előrébb engedtek, ekkor már a 6. sor körül álltam. És ekkor felcsendült az ismerős dallam, majd kisvártatva feljöttek a színpadra ők! A setlist a következő volt:

01. Kitty Litter
02. Ashtray Heart
03. Battle For The Sun
04. For What It's Worth
05. Soulmates
06. Speak In Tongues
07. Follow The Cops Back Home
08. Every You Every Me
09. Special Needs
10. The Never-Ending Why
11. Black-Eyed
12. Happy You’re Gone
13. Meds
14. Come Undone
15. Special K
16. Song To Say Goodbye
-----
17. Infra-red
18. The Bitter End
-----
19. Taste In Men

Mikor először hallottam anno, a Kitty Littert, nem annyira fogott meg. Utána megbarátkoztunk, persze, de igazán most szerettem meg. Elkezdődött!! Ahogy a tömeg elkezdett ugrálni, kihasználva, hogy nem vagyok olyan magas, gyorsan egyre-egyre előrébb csusszantam a tömegben. Végül a 3.-4. sor környékén sikerült elhelyezkednem, egy skinhead állat mögött-mellett. Az az ember úgy állt ott, mint a rendíthetetlen ólomkatona. A két nyegle hülyegyerek fiának fotózgatta a koncertet. Mivel kissé zavart a szabad mozgásban, többször próbáltam elé kerülni, ám olyankor erőteljesen visszanyomott a könyökével. Kikelve magamból, hogy normális ember minimum elnézést kérne ezután, pláne ha én egy 17 éves lány vagyok, ő meg egy nagydarab erős férfi... Szóval magyarul az arcába ordítottam, hogy "Fáj ám, az nem zavar??!", mire valamit olaszul visszaordított. Miután később tanúja voltam, ahogy a neki eső fiatal srácokat a pólónyakuknál fogva magához rántja, ordibál velük, majd ellöki őket, úgy gondoltam nem fogok többször nyíltan szembeszállni, az előbb említett nem éppen megegyező erőviszonyaink miatt. Így hát a bosszúm annyi volt, hogy mikor a tömeg előre lökött, előre tartott körmökkel estem neki a hátának. Igaz nem volt akkor se túl hosszú a körmön, de jól esett. xD Amúgy, néha jól jött a mozdíthatatlan jelenléte, mert tomboláskor egyszerűen belekapaszkodtam a vállába, lábujjhegyre álltam, és tökéletesen ráláttam Brianre. Meg kell mondjam, én már teljesen elfogadtam Brian haját, szerintem nem rossz. Amúgy talpig feketében volt, ami marha jól állt neki! És hát… pici volt.Főként azon döbbentem meg, milyen kis vékony lábai vannak (Gondolom a passzos fekete nadrág még külön kihangsúlyozta.). De meg kell mondjam, nagyon jól nézett ki. Stef is feketében volt, először egy hosszú kabát is volt rajta, amit aztán levett, innentől már csak egy átlátszós izomtrikót viselt.

Mikor feljöttek a színpadra Brian olaszul és angolul is jó estét kívánt nekünk, aztán igazán belecsaptak a húrokba. Bri, ha jól emlékszem kétszer szólt a közönséghez, egyszer megkérdezte, hogy kérhetne-e egy szívességet, igenlő válaszunk után közölte, hogy az első sorban állók már teljese össze vannak préselve, és lehetőleg everybody, every-fuking-body tegyen hátrafelé két lépést. Miután erre egy kicsit fellazultunk, Brian büszkén Stefre vigyorgott, mi meg hálásak voltunk neki. A másikat pedig sajnos nem értettem, csak azt, hogy a végén Brian egy ujját felemelte, de nem igazán tudom, hogy akkor most magára mutatott, vagy egyet mutatott, vagy mi volt. Az Ashtray Heart-ot igazából nem annyira szeretem, mióta láttam (felvételről) a brüsszeli koncerten. Az volt a nagy előnye, hogy Bri ennél is előrejött a színpad szélére gitározni, és teljesen közelről láthattam. Amúgy egész koncert alatt sulykoltam magamba, hogy "Nézz, nézz, nézz, fotózd le az agyaddal, mindenre emlékezned kell majd utána!"… talán többé-kevésbé sikerült is. Ezután Brian felkonferálta a Battle For The Sunt. Annyira vágytam ezt élőben hallani. Talán a „…break, break, BREAK!”-nél fogtam fel úgy nagyjából, hogy én most tényleg itt vagyok! Utána a For What It's Worth nagyon jó volt, igazán élveztem.

Majd elkezdődött a Soulmates, és ezzel a kálváriám, hogy hogyan is kerüljek minél távolabb a mögöttem hamisan ordítva éneklő srácoktól, akiket sajnos néha jobban hallottam, mint Briant. Eléggé idegesítettek, bevallom... A Soulmates egyébként szintén fantasztikus lett, Brian szokás szerint elküldte a francba a kormányt és minden egyebet, de hát istenem… imádom ezt a számot (is). Utána Speak In Tongues, Follow The Cops Back Home, itt még erőteljesen küzdöttem a mögöttem mostantól már Brian nevét is ordibáló, s neki csókokat dobáló srácoktól minél távolabb kerülésért. Aztán Every You Every Me, ergo tömeghiszti. xD Fergeteges volt, na! Főleg a végén mikor Bri és Stef egymás mellett állva gitároztak, annyira édesek voltak! Aztán Speciel Needs. Sajnos csak kb. az emberek felének esett le, hogy a "Screams!" után ordítani kéne egy nagyot, de ez a szám értékén nem rontott csöppet sem. Aztán The Never-Ending Why, majd pedig Black-Eyed, ami az egyik személyes kedvencem, lévén az Engel und Joe (kedvenc filmem) zenéje. A tömeg kissé megbolondult és mivel sodorható állapotba kerültem (Ergo felemeltem a kezem és ugrálva kiabáltam, hogy „Black-eyed, black-eyed!”.), így sajnos ekkor kevesebbet láttam a srácokat, mint szerettem volna. Aztán Happy You’re Gone, hálisten most hülye bevezetőszöveg nélkül.

Aztán: Meds. Nekem ez volt az a szám anno, amelynél teljesen és végérvényesen beleszerettem a zenéjükbe. A mostani, lassított tendenciában kezdték játszani, ám a tömeg hangosan skandálta, Briant megelőzve. Így mikor Bri kiejttette a sorok utolsó szavát, rendszerint csak őt hallottuk. Gyönyörű szép volt. Annak ellenére, hogy ez a kedvenc számom, nem énekeltem ekkor, csak megigézve hallgattam Brian utánozhatatlan hangját. A kábulat nem ért véget a következő számmal sem. Come Undone... Ez a szám nekem mindig kicsit elsikkadt a lemezen a többi között, de most egyszerűen annyira gyönyörűen szólt, hogy alig tértem magamhoz. A színpadot vörös fény árasztotta el, és Brian számomra minden eddiginél szebben énekelte el ezt a számot. Azóta egyik kedvencem. Utána következett a Special K, énekeltetéssel, tombolással. És végül elérkeztünk az első sokkhatáshoz: Song To Say Goodbye! Tudtam mi következik hamarosan... A szám végeztével Steve aznap este sokadik alkalommal a közönségbe hajította a dobverőit (A tömeg első része erre olyan közös limbó-mozdulatot tudott végrehajtani, amiért minket illetett volna taps.), és levonultak.

Persze, nem sok időre, hamar visszatértek az Infra-reddel. Utána a Bitter End következett. Ennél a számnál nekem konkrétan egyszer se ért le a lábam. A tömeg őrjöngött, a föld teli volt üres üvegekkel, ha le is tudtam tenni a lábam, akkor is csak ezekre, amiken meg könnyű volt elcsúszni. Hogy ne essek el, belekapaszkodtam egy nem túl nagydarab srácba kapaszkodtam, ő pedig ijedten nézett rám, hogy vajon meg tud-e tartani, lerázzon, vagy mindkettőnket el fog rántani a nép. Szerencsére egészen sikerült "talpon" maradnunk. Az együttes megint levonult, mi pedig az egységes "Placeeeebo!" skandálásba kezdtünk. Szép lassan visszatértek, mire a lányok újból elkezdték Brian nevét sikítozni (Én ált. maradtam a "Placeeebo!"-nál, Brian nevét csupán egyszer kiabáltam.), erre hangosan elkiáltottam magam, hogy "Stefan!", ha már úgyis a Taste In Men következik. Erre a mellettem álló lány meglepve rám nézett. xD Sajnos Stefan az új szokás szerint most is karba tett kézzel állt, még az én kívánságomra sem táncolt. Nem emlékszem pontosan mikor, de Bri a koncert alatt egyszer bemutatta Stefant, ám ez a kezdeményezés ennyiben is maradt, így sem ő, sem Steve nem kerültek később sorra.

A setlistbe annyit szeretnék beleköti, hogy nem volt Devil In The Details, ami a kedvenc számom az új lemezről. Megérte volna az, mondjuk az Ashtray Heart helyett... A régi slágerek jók voltak, igazából nem akarok panaszkodni, hogy ezt meg ezt szerettem volna, mert ezeknek is nagyon örültem, ezeket is most hallhattam ugyebár élőben először, és hiú reményeim nem voltak, hogy most nekem külön eljátszák majd a Blue Americant vagy az I Know-t.Elvileg egy olasz adó élőben közvetítette a fesztivált, csak az együttesek nem járulnak hozzá, hogy felkerüljön a netre.

Mikor a koncert véget ért a tömeg hamar oszlani kezdett, így előre mentem és felkönyököltem a kordonra. Mellettem egy csapat fiatal könyörgött Bri Redbullos dobozaiért, Stef ásványvizes üvegéért, és egyebekért. A setlisteket a staff repülővé hajtva repítette közénk. Az egyik lány több nyelven könyörgött bármiért, és rendesen hisztirohamot kapott, mikor Steve ledobott törölközőjét a mellette álló srác kapta el. Toporzékolva elindult a kordontól, mire a srác flegmán átdobta neki a törölközőt. xD Egy tolakodó kopasz srác nyomulása elől átsétáltam a kordon másik felére, így elsőként kaptam Battle for the Sun plakátot, amiket egy pasi "Thank you for supporting the band!" felkiáltásokkal osztogatott nekünk. Időközben megfordultam a stadion felé és végignézve a szemétkupacon, találtam egy kissé viseltes Placebo-s matricás lapot. xD Füzetre ragasztgatni jó lesz. (Nekem sajna nem volt a box settemben.)

Lassan elindultam a kijárat felé, ahol apukámék már vártak. Annyira nem akartam kimenni... Úgy éreztem, ha kilépek a stadionból tényleg vége lesz. De, persze, végül kimentem. Mivel Placebóéknak másnap Veronában volt jelenésük, gondolom rögvest koncert után leléptek. Hazafelé a kocsiban apukámnak meséltem el pár dalszöveg tartalmát. Azt mondta tetszett nekik a koncert, csak fura volt a sok gitárcsere, meg kicsit nyomasztó hangvételűek voltak a számok. Annak ellenére, hogy hihetetlenül jól éreztem magam, kicsit erőt vett rajtam a vége-hangulat, amit csak az tudott oldani, hogy belegondoltam, hogy kevesebb, mint egy hónap és újraláthatom őket. Már alig várom!