Gólyák itt és gólyák ott

Ezt is beleszámítva, eszement mennyiséget gépeltem össze a hétvégén, de ennek ellenére még mindig egy hetes csúszásban vagyok. Bár, most kicsit jobb a helyzet, mert a negyedik hét egyes eseményeit már külön-külön bejegyzésekben megírtam, szóval azokat majd linkelgetem, hogy egybe legyen. De akkor most következzék a szokásos heti összefoglaló.

From my Kriszta, Edit and Petra ♥

Máküdonárudó~

Egyedül vagyok a szobában. Kata hazament, Réka egy barátjánál vagy barátnőjénél alszik, Bettiről meg fogalmam sincs, mert nem emlékszem, hogy mondta volna, hogy hazamegy, nem alszik itt vagy egyáltalán, hogy megy majd valahová este. Na, mindegy. Most vagyok először egyedül, amióta beköltöztem. Furcsa... De úgy döntöttem, kihasználom az alkalmat és írok. Lógok még egy beszámolóval a harmadik hétről, mondjuk nem lesz túl eseménydús. Ez volt ugyanis Katának és nekem a katakana tesztes hetünk (katakana = a japánok egyik, főleg idegen szavak leírására használt írásrendszere), szóval szerda estig szépen ki is töltötte minden szabadidőnket az erre való készülés.

Az én rajcsávó öcsikém ^^

Második hét

Írnom kellene, ugye? Hiányzom egyáltalán vagy ilyesmi? Nem írtok nekem kommentárt mostanában... Mindegy, nekem hiányzik, hogy írjak ide. Nagyon is. Csak sajnos továbbra se nagyon van időm és lehetőségem rá. Most is annyi dolgom lenne, de attól tartok, ezen a hétvégén se nagyon fogok tanulni. Bár, az újságtervezethez a két oldalas kifejtést muszáj lesz megcsinálnom... De mindenképp be akarok befejezni legalább egy bejegyzést, mert kell. Nekem kell. Illetve, ma megnézem az egyik legnagyobb kedvenc musicalem, a Volt egyszer egy csapat japán előadását, Sakurai Sho-val a főszerepben, szintén mindenképp. ♥ Meg el kell mennem apukámékhoz is. Ajj, miért ilyen rövidek a hétvégék?!

Na, mindegy, kis lemaradásban vagyok, szóval vágjunk neki, először is a beszámolónak a múlthétről. Hosszú bejegyzés lesz, noha a mostanában már közel sem olyan eseménydúsak a napjaim, mint az első héten. Bezárt a ZP, mit várunk? Mondjuk, sokkal több időm ennek ellenére sincs, ami azért durva. Úgy szeretnék már végre úgy igazán belerázódni az egyetemi életbe, hogy ne érezzem se azt, hogy mókuskerék az életem, se azt, hogy kimaradok valamiből.

Vad Fruttik + DS

Múlt héten, hosszas tépelődés után úgy döntöttünk Katával, hogy nem megyünk haza, csak szombat délelőtt, mert túl csábítónak bizonyult a péntek esti Vad Fruttik koncert és Digital Sushi kombó. Péntekenként Katának nincs órája, így ő egész nap hiraganákat tanult a koleszban, igencsak szorgosan, aminek az lehetett az oka, az ő szavaival élve, hogy szerdán kétszer másfél órát rettegett végig japánon, hogy nehogy felszólítsa a tanárnő. xD Nekem is csak egy órám volt aznap, így elég hamar hazaértem. Igaz, hívtak a kommos fiúk kocsmázni, de fáradt is voltam, úgyhogy végül úgy voltam vele, hogy elég lesz az este. Aztán a koleszban, mivel túl lusta voltam ahhoz, hogy én is tanuljak, a délutánt netezéssel és faldekorálással töltöttem. Kellett már az is. ^^

Töredék az első hétről

Hát, megvolt az első hét. Nem is tudom hirtelen, hol kezdjem a mesélést. Annyi minden történt... Többnyire csak aludni jártunk haza a koleszba, így azon kívül, hogy megnéztem a Plurköm és a leveleimet, nem sok mindenre volt időm a neten. Remélem, valahogy ki fog azért alakulni, hogy tudjak írni ott is, mert meg fogok őrülni, ha nem. A magyar fakt tavaly kiölte belőlem, hogy sokat olvassak, az újságírónak tanulás ki fogja, hogy írjak? Vicces. Hiányzott blogolás is, egyfajta függőség ez már, tudom. De egyszerűen szörnyű a tudat, hogy nem írhatok most sem mindenről olyan részletesen, ahogy szívem szerint tenném. Nem mondom, hogy tehát csak röviden, mert abban azért biztos vagyok, hogy így sem lesz rövid…

Ganxsta Zolee és a Mytery Gang