Nagy Duett

püfff... Megint tévéműsoros bejegyzés... Úgy döntöttem, írok pár szóban a Nagy Duettről, ha már képes voltam végignézni. Aki szokta követni a Plurköm, az láthatta, hogy szinte minden péntek este azon nyavalyogtam, hogy mennyire nagyon gagyinak tartom, ennek ellenére mégis néztem. Mert ha Bereczki Zoli feltűnik valami tévéműsorban, én azt nézem. Olyan nincs, hogy nem, mert ő Bereczki Zoltán. Szóval na... érte még ezt is.

Rebecca & Nyomorultak

Ez a hét is jó volt, kétszer is voltam színházban. Ráadásul mindkettő musical volt. Hiába szeretem a prózai darabokat is, azért a musicaleknek még mindig különleges helye van a szívemben, mert ott kezdődött nekem ez az egész színház-szeretet. Mindkettőn anyukámmal voltam, a hétfői Rebeccát én kaptam tőle ballagásra, a szerdai A nyomorultakat pedig ő tőlem a születésnapjára.

BeZo 35.

Sok minden történt az elmúlt napokban. Idővel írni is fogok mindenről, szép sorjában, de most még nincs hozzá erőm. Annyit csak, hogy nagyon-nagyon jó volt a szerenádtól a bolondballagáson át a rendes ballagásig minden. Most viszont írásbeli érettségizem mától egészen péntekig és mivel erről pláne csak esetleg később, összefoglalóan szeretnék majd írni, a következő napokban inkább csupa könnyed bejegyzés várható.

Boldog 35. Születésnapot, Bereczki Zoltán! :) ♥

Bereczki Zoltán 1976. május 2-án született, Budapesten. Eleinte inkább a sport érdekelte, öt éves korától 1986-ig versenyszerűen úszott, majd pedig 4 évig kajakozott. A középiskolában kezdett a zene felé fordulni, ekkor működött a Styx nevű zenekara is. Ezenkívül két évig dobolt, hegedült, és két évig énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában. Aztán elkerült Toldy Mária énektanárhoz, s innentől már nem volt kérdéses milyen úton indul tovább. Felvételt nyert a Színház és Filmművészeti Főiskola operett-musical tanszakára, ahol 2001-ben végzett. Ugyanebben az évben megjelent első szólólemeze is, a Száz év, amivel érhetetlen módom, megbukott. 2002-ben szerződött az Operettszínházhoz, ahol 2004-ben megkapta Mercutio szerepét a Rómeó és Júliában, s innentől kezdett a pályája meredeken felfelé ívelni. 2005-ben Súgó Csiga-díjat, 2006-ban Emerton-díjat kapott az év musical színésze kategóriában. 2005-ben feleségül vette kolléganőjét, Szinetár Dórát, akivel azóta született egy közös kislányuk is, Zora. 2007 és 2009 között több sikeres Musical Duett lemezt is kiadtak együtt. Zoli ekkor vált egyre inkább ismertté a színházi körökön kívül is, egyre több televíziós felkérést is kapott, többek között 2008-ban ő volt a Szombat Esti Láz műsorvezetője, valamint rendszeres fellépője volt a Csináljuk a fesztivált! című műsornak is. 2010-ben aztán valóra vált a régi álma, mikor megjelent az Álomkép címet viselő nagylemeze, amivel popzenészként mutatkozott be.

Az az igazság, hogy tavaly ilyenkor arról már írtam egy bejegyzést, hogy milyen és mekkora szerepet is játszik az életemben Zoli, immár majdnem hat éve, s mivel e téren azóta nem történt változás, most nem írom le még egyszer, a lényeg, hogy nagyon fontos és nagyon szeretem. Sajnos, az újabb darabjainak megtekintésével, különböző és egyéb okokból kifolyólag kis lemaradásban vagyok, de a médiaszerepléseit folyamatosan nyomon követen. Május 16-án pedig végre látni fogom őt a Rebbecca musicalben, mert ez az egyik ballagási ajándékom anyukámtól. :)

Hangokba zárva. Mert hiába éneklik ezt a számot sokan, akikben benne van az x-faktor, Zoli énekli a legeslegszebben. Talán még az eredeti előadónál, Josh Grobannél is szebben.

Pókcsók

Ma megnéztem A Pókasszony csókját felvételről. 2006. március 7-én láttam ezt a musicalt, s életem egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt (a másik a Volt egyszer egy csapat). Az előadás után hetekig nem tudtam magamhoz térni utána, s ha csak eszembe jutott, képes voltam elsírni magam. Ennyire egy darab sem rázott még meg. Mindennél jobban vágytam arra, hogy újra lássam. Egyszer régen Bereczki Zoli azt mondta, fogják újra játszani, de végül nem lett belőle semmi. Éveken keresztül, időről-időre megpróbáltam szerezni valamilyen felvételt az előadásról, hogy legalább úgy átélhessem még egyszer, de hiába. Letöltöttem az 1985-ös filmváltozatát, de nem néztem meg. Féltem, hogy elhomályosítaná bennem annak az egyetlen és megismételhetetlen előadásnak az emlékét. Aztán múlt hétvégén, teljesen véletlenül, ráakadtam egy felvételre, s azon nyomban letöltöttem. Közel álltam hozzá, hogy elsírjam magam, már a csupán tudatától is, hogy újra láthatom ezt a csodát.

Nagyon rossz felvétel. Valaki suttyomban vette fel a közönség soraiból, néhol semmit sem látni, s sokszor ugrál a kamera. És még így is... A darab ugyanúgy hat, számomra pedig többet ér ez kis rossz minőségű videó, mint a hivatalos Rómeó és Júlia DVD. Megvan. Most már nem kell attól tartanom, hogy ahogy öregszem, úgy halványulnak majd el az emlékeim, bármikor újra megnézhetem. Ráadásul, erre közben jöttünk rá anyukámmal, a felvétel pont azon az előadáson készült, amit mi láttunk annak idején. Szóval, tökéles - számomra az.

A történet egy börtönben játszódik, ahol Molina (Bereczki Zoltán), a meleg kirakatrendező cellatársul kapja Valentint (Földes Tamás), a mogorva forradalmárt. Hűség, barátság, szeretet, szerelem, kitartás, emberség, önfeláldozás, önzetlenség... Annyira sokrétű és mély ez a darab, amihez hasonló nem sok létezik. Bereczki Zolitól is ez a kedvenc alakításom. Teljesen átlényegül, még azt is elfejetem, hogy ő ott a kedvenc színészem, mert ő akkor nem Bereczki Zoltán, hanem Molina.

Szerintem nem lennék ugyanaz az ember, aki most vagyok, ha akkor nem látom ezt a musicalt.

Bereczki Zoltán koncert

2010. december 30-án, a Syma Csarnokban adta Bereczki Zoltán az Álomkép lemezbemutató koncertjét. Anyukámmal elég hamar odaértünk, végigjártuk a csarnok előterét, utána elfoglaltuk az állóhelyünket. Nagyon sokat kellett várni, egyrészt mert már korán odaértünk, másrészt pedig jelentős csúszás volt a meghírdetett kezdőidőponthoz képest, addig beszélgettünk, meg nézelődtem, vannak-e ismerős arcok, de celebeken kívül másokat nem találtam. Egyébként telt ház volt, aminek nagyon örültem. Vártunk, vártunk, aztán végül színpadon hatalmas lángok csaptak fel, majd megjelent Zoli, nem is akárhogy. Biztosító kötélen berepült fölénk a Szállj velem!-et énekelve. Mikor az X-Faktorban elénekelte ezt a számát, már akkor is volt egy repülős fináléja, de a koncerten az egész dalt a magasban énekelte el, miközben artistákat megszégyenítő mozdulatsorokat mutatott be. Természetesen, mindeközben kristálytisztán énekelt. Felfelé bámulva csak arra tudtam gondolni, hogy olyan, mint egy világsztár - és tényleg. Sajnos nem találtam teljesen jó minőségű videót erről a mutatványról, de ez elég korrekt:

A szám végén Zoli leereszkedett, s rögtön következett is a klipes sláger, a Kerek egész, majd a Fel kell, hogy ébredj!, ami az én személyes kedvencem, de úgy éreztem a közönség nem nagyon ismeri... Aztán Zoli elkezdte énekelni az 1001 éjjel c. csodaszép dalát, s alatta lassan felemelkedett egy palló, ami a szám közben körbe is fordult. Zoli egy pillanatra el is vesztette az egyensúlyát, mikor megindult alatta a talaj, de egyébként ez is lélegzetelállító produkció volt. Az első Álomkép lemezes blokk után Zoli köszöntött minket, majd mondta, hogy egyetlen lemez számaival nem lehet kitölteni egy egész koncertet, így hát most egy válogatás fog következni az ő kedvenceiből. El is indult Justin Timberlake Cry Me A River c. száma, bevonultak a táncosok, de Zoli csak állt a színpad szélén, mint kiderült, elszállt a mikroportja. Adtak neki egy mikrofont, majd elkezdték a számot előröl. Zoli még sokáig csóválta a fejét, látszott rajta, hogy rosszul érintette az eset. Zoli, show must go on! Újra kellett kezdeni a produkciót? Na és! Az közönség soraiban ez az ég világon senkit sem zavart vagy érdekelt. :)

Aztán innentől már nem emlékszem pontosan a sorrendre. Volt a Whataya Want From Me Adam Lamberttől, amit én és a mellettem álló két lány eksztatikus ugrálással és kiabálással köszöntöttünk. Utána volt diszkó-blokk, azokkal a számokkal, amiket Zoli már a 2005-ös BZ Klubok óta énekel, és én már egyszerűen unom őket... Ráadásul a George Michael: Freedom és a Kool & The Gang: Celebration számomra olyanok, mint amik soha nem akarnak véget érni. Ebben a részben egyébként aktívan be lett vonva a zenekar és a vokálosok is. Nem mondom, hogy rossz volt, de ennek ellenére örültem, mikor a következő programponthoz érkeztünk, annál is inkább, mert az a régi lemez (Száz év) dalaiból építkezett. Volt Száguldj tovább, Őrjíts meg, Éjkirálynő, valamint Ördöglány, a végén átmosva Michael Jackson You Make Me Feeljébe.

Ezután újabb feldolgozások következtek, volt az elmaradhatatlan Michael Jackson: Billie Jean, amihez a kellékek, úgy, mint dzseki, kesztyű és kalap, újra egy bőröndből bukkantak elő, ahogyan két éve a Sportarénában tartott Musical Duett koncerten is. Felcsendül a Hangokba zárva is, amit most már biztosan sokan ismernek, mivel ez volt a párbajdal az X-Faktor döntőjében. Azt kell mondjam, ez a szám, énekelheti bárki, még mindig Zolitól a legeslegszebb. (Kivétel, természetesen, az eredeti előadó, Josh Groban.)

Egyszer, a két szám között beálló csendben, az előttem álló kislány, aki amúgy is az egész koncert alatt sikított és szívecskéket mutogatott, bekiabálta Zolinak, hogy "IMÁDLAK!", ami általános derültséget okozott. Egyébként nagyon aranyos közjáték volt, Zoli pedig mosolyogva neki ajánlotta a következő számot, Lionel Richie Helloját. Mikor a dalban az "I love you" részhez ért, újabb vidám moraj futott át a közönségen, s Zoli sem bírta ki, hogy ne vigyorogja el magát. A végén pedig mi ordítottuk ezt a három szót neki, majd ő körbemutatva megismételte. Az egész szám maga volt a csoda.

Ennek a blokknak a végén minden elsötétült, pár ember felrohant a színpadra és elkezdte takarítani, mint később rájöttem, a pirotechnikai eszközöket. Aztán a kivetítőkön egyszer csak a közönséget kezdték mutatni, pontosabban azt, ahogyan Tóth Gabi átküzdötte magát a tömegen, majd fellépett a színpadra. Elénekelte az Elég volt c. számát, voltak tűzoszlopok, minden, ami kell. Nagyon jó volt, amúgy is szeretem ezt a dalt. Utána visszatért Zoli, s Gabival elénekelték az Álomképen hallható A holnap másé már c. duettjüket, közönség előtt először. Ezután visszatértünk az új lemez dalaihoz, a Várj! és zenekar bemutatása, valamint rövid levonulás-visszatapsolás után következett a Szeress úgy (ahogy én!), majd pedig az aktuális kedvencem a Feel Alive. Zolihoz a dal közben csatlakozott a két társszerző, Sebastian Armand és Johnny K. Palmer is. Utóbbival végezetül elénekelték a címadó dalt, az Álomképet. A fináléban az est összes szereplője színpadra lépett, egyedül Zoli vonult le kb. egy perccel a dal vége előtt, ennek okát azóta sem értem. Én még visszavártam volna, de a tömeg megindult a ruhatárakhoz, a koncertteremben pedig bekapcsolt a háttérzene.

Mindent összevetve, azt kell mondanom, világszínvonalú koncert volt. Nem nagyon voltam még nagy popkoncerten, de felvételről már láttam részletet egy-két világsztár produkciójáról, úgyhogy van viszonyítási alapom. Volt minden, ami szem-szájnak ingere, töménytelen mennyiségű táncost mozgató, hatalmas koreográfiák, gospel kórus(!), sztárvendégek, pirotechnika, Zoli pedig az egyik számban még dobolt is... Amivel egyedül problémám volt, mégpedig nagyon-nagy, az a közönség volt. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért mindeki csak állt/ült egy helyben. Én végig táncoltam, énekeltem, hangoskodtam, egyszer egy nő megrovóan hátra is nézett rám, de úgy voltam vele, az sem érdekel, ha irritálom a környezetemet. Mert most, könyörgöm, ez nem egy komoly színházi előadás volt, hanem egy koncert! Annyira látszott, hogy csomóan nem tudtak elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Bereczki Zoltán musical színész. Voltak pl., akik teljesen színházhoz voltak kiöltözve... Sajnos, összegészében elég passzív társaság jött össze. Viszont jó ideig állt mellettem két lány VIP-kártyával és hatalmas fényképezőgéppel, ők ugyanúgy tomboltak, mint én. Sajnáltam is, mikor elmentek másfelé.

Olvastam, hogy a koncert után átadták Zolinak az aranylemezt. Szívből gratulálok ehhez és a koncerthez is! Fantasztikus volt. ♥

Bereczki Zoltán: Álomkép

Amióta nyomon követem Bereczki Zoltán munkásságát - aminek bizony már több, mint öt éve - arra vágyott, hogy popzenei szóló karriert csináljon. Még 2001-ben meg is jelent egy szólólemeze Száz év címmel, amivel érhetetlen módon akkor megbukott. Akkoriban, mikor megismertem őt, rengeteg kedvenc musical színészem szólólemezét végighallgattam, s ennek tükrében mondhatom, hogy kiemelkedik azok sorából, a lemeze igazi minőségi popzenei, amit - a többiekével ellentétben - bármikor örömmel meghallgatok. Többek között olyan igazán ütős szerzemények találhatóak rajta, mint a személyes kedvenceim A törvény és az Éjkirálynő (ez meg is van eredeti kislemezen), valamint a két dal, amihez klip is készült, a Száguldj tovább és a Száz év.

Szeptember 28-án valóra vált Zoli álomképe, s megjelent új szólólemeze, az Álomkép. Azt hiszem rámondhatom, hogy olyan bereczkis, ugyanis nagyjából ugyanazon a vonalon halad tovább, ahol az előző lemeznél abbahagyta, annyi a különbség, hogy jelentősen több az tuctuc elektronikus alap. Mivel Bereczki Zoltán azon kevés kedvenceim egyike, akikre sajnos nem nagyon tudok elfogultság nélkül tekinteni, nem tudom megmondani, hogy elkezdeném-e őt hallgatni, ha csak úgy szembejönne a klipje a tévében. Bár ha arra gondolok, mennyire szeretem Adam Lambertet, aki szintén eléggé kilóg az inkább rockosabb zenei érdeklődési körömből, lehetséges, hogy neki is elég lenne a páratlanul szép hangja és a kisugárzása ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Zolitól meg igazából furcsa is lenne bármi keményebb vonalú zene, mivel egyszerűen nem olyan beállítottságú. A lemezen található számok is teljes egészében őt tükrözik, hiszen nagy részüket ő maga írta, s amit nem, abban is közreműködött (Ezt egyébként nagyon becsülöm benne.). Egy-két dalról írnék egy kicsit bővebben is...

Szállj velem!

Ezt a számot a 2006-os Művészetek Palotájában tartott nagykoncertjére írta (amin ott voltam!), de kicsit átdolgozva került fel a lemezre. Nekem eredeti verzióban jobban tetszik... Egyébként ez az egyik kedvenc Bereczki-számom. :)

Kerek egész

Ez az egyetlen a szám, aminek Zoli csak a szövegében működött közre, aminek mondjuk örülök, mert engem az eleje kissé emlékeztet egy klasszikus popszám intójára. xD Egyébként nagyon kedves dal. A lemezen található egy angol nyelvű verziója is, valamint ehhez készült az első videóklip is:

Maga a klip tetszik, illik a dalhoz. Viszont a fiúzenekaros táncikálással úgy vagyok, hogy akárminek szánják, én valahogy sosem tudom komolyan venni. :'D Olyan muris...

A holnap másé már

Ez a duett is régi ismerős, így eléggé meglepődtem, mikor a női résznél Szinetár Dóra helyett Tóth Gabit hallottam bekapcsolódni. Bár maximálisan megértem, hogy a sok, a feleségével közös, Musical Duett lemez után Zoli nem Dórit vonta be a szóló lemezében is a duetthez, mert az már lehet kicsit túl "monomániás" hatást keltett volna. :) Nagyon szeretem ezt a számot, tetszik az új verzióban is, bár még szoknom kell, hogy nem Dórit hallom.

Feel Alive

Ezt a számot Zoli az angol származású Johnny K. Palmerrel vette fel, aki a címadó Álomképben is közreműködött. Az jut eszembe róla, hogy Zolinak sikerült megírnia egy olyan számot, mint amihez hasonlók valószínűleg inspirálták őt. Ez azért biztosan jó érzés lehet. :)

Fel kell, hogy ébredj!

Ez a kedvenc dalom a lemezről. Annak ellenére, hogy jelentősen több benne az elektronika, ez a szám hozza vissza leginkább az első album zenei világát. A szövege is nagyon tetszik.

Koldus maradsz

Ebben a számban viszont nincs semmi elektronika. Ez, s a szövege teszi számomra kissé musicalessé. Jó, hogy ilyen dal is helyet kapott a lemezen, hiszen Zolihoz elválaszthatatlanul kötődik a színház.

Végezetül gratulálok és nagyon sok szerencsét kívánok Zolinak a szóló lemezéhez! Biztosíthatom róla, hogy majdnem ugyanannyira örülök neki, hogy elérte ezt az álmát, mint ő maga! :D

Lemezbemutató koncert: 2010.12.30., SYMA Csarnok

...én mindenképp ott leszek!

Még mindig KOZSZT

Idén sem sikerült becsábítanom a barátaimat Múzeumok Éjszakájára, mert vagy elutaztak, vagy épp különböző okoból nem tudtak bejönni. :S De hát, mindegy, végül is jövő héten úgyis sokat leszünk együtt... Maga a múzeumlátogatás nálam ki is merült annyiban, hogy apukámékkal végigjártuk a Cifra Palotát.

Viszont volt ugye a KOZSZT záróprogramja a szabadtéri színpadon, a Musical-Operett Gála, amire végül egyedül anyukám tudott eljönni velem, pedig eleinte annyian mondták, hogy majd jönnek... Ráadásul a műsort negyed órával korábban kezdték, úgyhogy a Vízöntő (Hair) c. számról sikeresen le is maradtam. Mindegy... A műsorvezető szerepét Feke Pál látta el, nagyon kis lelkesen és aranyosan. :) A "díszlet" hagyott maga után némi kívánnivalót, én valami dekoratívabbat is el tudtam volna képzelni a háttérben kifeszített hatalmas "szúnyogháló" helyett... A dalválasztásokkal sem voltam mindig elégedett. Úgy gondolom, ha már egy nyilvános Estet tartunk, amire boldog-boldogtalan odatéved, olyan számokat kellene választani, amiket valószínűleg az átlagember is ismer. Nem tudom, mit akartak olyan dalokkal, amik kiragadva egy-egy darabból értelmezhetetlenek, sőt néha-néha unalmasak voltak. Na, de evezzünk át a pozitívumokhoz! ;D Az első blokkból ami leginkább megmaradt, az Serbán Attila fantasztikus Júdás dala (Jézus Krisztus Szupersztár), valamint a Feke Pali által előadott I Got Life (Hair) volt. Végig ilyesmiket kellett volna. ;) Utána operett-blokk következett, ami már jobban volt összeválogatva, Te rongyos élet, Szép város Kolozsvár - ilyenekkel nem lehet melléfogni. Simon Boglárka több operettdalban is közreműködött, hihetetlen, milyen jól áll neki a szubrett szerep is. :) Rajta kívül még fellépett Kalocsai Zsuzsa, Nyári Zoltán, Sirkó László és Ort Péter. A következő musical-blokk már nagyon jóra sikerült. Serbi Mahó Andreával elénekelte, egy számomra új magyar szöveggel, a Belehalokot (Grease), Feke Palival pedig a Nagyot nőtt az árnyékot (Elisabeth). Janza Kata előadta a Rebecca címadó dalát, ami megint csak megerősített benne, hogy mindenképp látni akarom azt a darabot, valamint Fejes Szandrával előadták a Gyűlölet duettet (Rómeó és Júlia), ami olyan Janza Katásan, vigyorgós egymás nyakába borulással ért véget. :'D A legutolsó blokk a Nyomorultak musical dalaiból állt, mivel jövő évadban ennek a nagyszabású bemutatására készülnek. Ebből a blokkból csak az Üres széket emelném ki, amit Ort Péter énekelt. Olyan megrendítő annak a dalnak a szövege... A végén együtt elénekeltek egy dalt, szintén a Nyomorultakból. Összességében nem volt rossz, bár szerintem tényleg jobb válogatást is elő adhattak volna... Viszont az Est annyira meghozta az kedvem különféle videók nézegetéséhez, hogy nem bírom ki, hogy ne pakoljam be őket ide is.

Queen: Who Wants To Live Forever, Serbán Attila előadásában.
Annyira megérdemelten nyerte meg vele a Csináljuk a fesztivált! külföldi filmslágeres döntőjét... Ez a széria kevésbé kötött le, mint a korábbiak, de miatta megérte. Nem semmi Freddie Mercury után így elénekelni valamit... Csodálatos.

Nyomorultak musical: Üres szék, Bereczki Zoltán előadásában.
Nem a legjobb videó, sajnos, de a YouTube-on csak ezt találtam. Bár, még így is átjön. Nála csodálatosabban nem énekelte még senki sem ezt a dalt, úgy gondolom. Emlékszem, majdnem sírtam rajta, mikor először hallottam tőle... :) Gyönyörű.

Szabó Dávid és Bódi Barbi: Shimmy
Szeretleeek. *_____* Oké, bocsi, egy pillanat és normális leszek. xD Ezt most azért, mert mind az operettes számokról, mind a Nagyot nőtt az árnyékról eszembe jutott Dávid. :D Ez egyike volt az első videóknak, amiket róla láttam. :) Mondjuk akkoriban még nem is nagyon voltak róla, nagyon kezdő volt még akkor. És mi úgy, de úgy szerettük őt. :')

Na, ennyi lett volna a gyors színház-fangörlködésem. x'D
Mindjárt megyek szóbeli nyelvvizsgázni... Szurkoljatok!

KOZSZT 2010

Amióta Cseke Péter a Kecskeméti Katona József Színház igazgatója, évadról évadra csak úgy ível felfelé városkánk színházi élete. Idén került először megrendezésre az első Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó, nem is akármilyen formában! Jövőre a direktorúr még színvonalasabb programot ígér, bár jelenleg elképzelni sem tudom, hova fogja tudni ezt még fokozni. Idén olyan színházak képviseltették magukat nálunk, mint az Egri Gárdonyi Színház (Maya), a Budapesti Operett Színház (Jövőre, veled, itt!; A bajadér) és a Madách Színház (Anna Karenina), valamint koncertet adott HOBO is.

A programot egy ingyenes előadás nyitotta, méghozzá az István, a király, A Társulat tolmácsolásában. Úgy gondolom, őket nem nagyon kell bemutatnom, még azoknak sem, akik velem ellentétben, nem izgulták végig a szereposztó show-t pár éve az MTV-n. :) Két éve ott lehettem az előadás főpróbáján (a nagy érdeklődésre való tekintettel arra is árultak jegyeket) a Sportarénában, s azóta ez az egyik kedvenc darabom. Mivel a főtéren felállított szabadtéri színpad kisebb volt, ez alkalommal csupán egy "várat" hoztak el díszletül, amit azonban úgy tudtak forgatni, hogy mindig elégséges volt. A jelmezek ez alkalommal is lélegzetelállítóan gyönyörűek voltak (Bár gondolom ez nem vigasztalta szegény bundába és vastag posztóba burkolt színészeket a 35 fokban. x'D). Továbbra is tartom, hogy ha színésznői karrier előtt állnék, Réka lenne a szerepálmom, az ő dalaitól valamiért minden alkalommal - jó értelemben - a hideg futkos a hátamon. Úgy gondolom, jól döntött Szikora János, Herczeg Flóra tényleg tökéletes erre a szerepre. Emellett Varga Lajos (Laborc), Feke Pál (István), Tóth Attila (Torda), Éder Enikő (Sarolt) és Simon Boglárka (Gizella) ez alkalommal sem okoztak csalódást, mind-mind nagyon jól eltaláltak. Vadkerti Imrével (Koppány) az Arénás előadás alkalmával még elégedetlen voltam, mostanra azonban nagyon sokat fejlődött, végre érvényesült az a hatás, hogy Koppány dalai alatt az ember úgy érzi, mit nekünk államalapítás, gyerünk vissza a jurtába nomád életmódot élni! ;D A darabban, a legvégét kivéve, nincs prózai jelenet, viszont telis-tele van olyan fantasztikus dalokkal, hogy az előadás után a borfesztiválon szétszéledő közönség még spontán rá-rázendített, hogy "Felkelt a Napunk, István a mi urunk!". :)
Az Elkésett a békevágy a kedvenc számom a rock operából, benne van mind Réka, mind Koppány, mind István fő dallamtémája. :)

Mi a Találkozó programjai közül a Jövőre, veled, itt! c. musicalt néztük meg, én már harmadik alkalommal. :L Niki is leutazott hozzánk miatta erre a pár napra. Az alaptörténet az, hogy a házas George (Bereczki Zoltán) és a szintén házas Doris egymással esett félrelépésük után megbeszélik, hogy minden évben ugyanazon a hétvégén, ugyanabban a hotelszobában találkozni fognak. Öt évente nyerünk bepillantást ezekbe az évekbe, közben a szereplők változnak, öregszenek, ám az adott időben és helyen mindig megjelennek. :) Sajnos Nikivel nem jutottunk egy véleményre e szerelem erkölcsi kérdéseit illetőleg. xD A darab első felvonása egy hatalmas poénparádé, a második - annak ellenére, hogy a valószínűleg legnagyobb, kacsás poén abban kapott helyet - sokkal komolyabb, igazi mélységeket is bemutat. Zeneileg nem ez a kedvenc musicalem, ugyanis nekem kicsit disszonáns, ám ezt a leleményes dalszöveg és a sok-sok próza ellensúlyozza. No, meg a két fantasztikus főszereplő! :) Janza Kata és Bereczki Zoli az életben is jó barátok, ami meg is látszik, mert egyszerűen jutalomjáték ez a darab a számukra! :D Nagyon jó volt Zolit újra színpadon látni, mostanában csak a Musical Duett koncertjeikre tudtam eljutni, és nagyon hiányzott már! :D Rajtuk kívül még Felföldi Anikót láthatjuk a takarítónő szerepében, valamint öt táncospár jeleníti meg a főszereplőink különböző korszakait. Utóbbiak között volt imádott Muhari Tomink is, Nikivel nagyon örültünk neki.^^ :P

Nikoletta még tegnap délelőtt itt volt, de a tömény koncentrációjú hülyeségünkről való beszámolástól inkább megkímélnék mindenkit. :'D Ööö... megnéztük a Nulladik óra c. filmet a 3/4-éig. Ne nézzétek meg! Iszonyatosan borzalmasan rossz. :S Komolyan vissza kell szoknunk arra, hogy csak olyan filmet nézünk, amit már valamelyikünk látott. xD Meeeg voltunk a McDonald's-ban és vettünk olyan csokis bevonatú tölcséres McFreeze-t. Vagyishát... xD Szegények nem nagyon tudták, hogy ezt hogy kéne előállítani, de a fejre-fordítom-a-fagyit-és-belenyomom-az-edénybe módszer nem néz ki sikeresnek, mert csak a mi szemünk láttára hármat beleejtett szegény csaj az öntetbe. :F Végül egy sikerült neki, a másikhoz meg kaptunk kis tálkába csokiöntetet, amivel aztán jól elgusztustalankodhattunk a Malom-tetőn. x'D

Nos, röviden ennyi. :) Ma még lesz egy ingyenes záró Musical-Operett Gála a főtéren, no meg Múzeumok Éjszakája! :D Megyek is készülődni! ;)

BeZo 34.

Boldog 34. születésnapot kívánok az én első igazi kedvencemnek, Bereczki Zoltánnak, akit ha nem ismerek meg 5 évvel (te jó ég!) ezelőtt, akkor valószínűleg most nem az lennék, aki. De a sors úgy hozta, hogy 13 évesen elmentem a Rómeó és Júlia c. musicalre, ami - közhely, de - megváltoztatta az életemet. Beleszerettem a színház, a művészet világába. Barátokat találtam, eleinte csupán az interneten keresztül, majd a közvetlen környezetemben is, Dóri személyében. Valamint egy-két virtuális barátságom is idővel valóssá vált. Így találtam egy igazi legjobb barátot az ország másik végében. Vajon hogy alakult volna az életem, ha (pár hónap híján) 4 éve nem ismerem meg Nikit (és Renit) egy isten háta mögötti Musical Fórumon? Hálistennek (és Szabó Dávidnak - de ez egy másik történet) nem így történt. :) A többi akkortájt megismert netes barátom viszont, természetesen, idővel elmaradt mellőlem, nyilván kinőttük egymást, valamint az évek során mindannyian sokat változtunk. Még ha csupán csak egy fázis részei voltunk is a másik életében, én akkor is mindig szeretettel gondolok rájuk. Nekem azóta ízlés tekintetében is eléggé kiszélesedett a látóköröm. Emlékszem, milyen gyorsan történt... Sokáig csak az Operettszínház létezett számomra, aztán láttam a Volt egyszer egy csapatot (azóta is örök első^^) a Madáchban. Azt hiszem, azóta is utóbbi a kedvenc színházam. Innen pillanatok alatt jött a globális színház-imádat, már nem volt kikötésem műfajilag, társulatilag, csak az számított, hogy jó darabokat lássak. Azért innen még messze vagyunk a japán rockig, de, higgyétek el, simán le tudnám vezetni, olyan "Mondjatok egy szót, és én elmondom, hogy az a szó, amiből az a szó jön, áz görög!"-stílusban, de úgy gondolom ettől most inkább megkímélem a nagyérdeműt. :) Annyi a lényeg, hogy minden azon a 2005-ös előadáson kezdődött... És Bereczki Zoltán azóta is a kedvenc színházi színészem. Áhhh, szűk ez a kategória így! Bereczki Zoltán a mai napig is az egyik legnagyobb kedvencem. Az iránta való rajongásom örök, ahogyan a színház iránti szeretetem is. Az utóbbi időben ugyan kevesebb lehetőségem volt eme szenvedélyemnek hódolni, ám továbbra is a lényem egyik legfontosabb része. Mint már mondtam, minden ott és akkor kezdődött.

Boldog szülinapot, Zoli! :)
(Az anyukáknak pedig, élükön az enyémmel, boldog anyák napját! :D)

.................................................................

Ez a kép volt az első közös képem Zolival (pont a 30. születésnapján készült :D), a fenti pedig 2008-as. Még tavaly májusban is készült vele képem, de az sajnos nem lett túl jó minőségű. Nagy divatja volt ám anno a közös képeknek, ne tudjátok meg mennyi van - és nem csak vele! :D A képeken gondolom látható, hogy elég sokat változtam az idők folyamán (felnőttem xD)... Ha esetleg valakit az is érdekel, hogy milyen voltam személyiségileg pár évvel ezelőtt, az nézze meg az előző blogom, az még nekem is érdekes olvasmány szokott lenni. :D (Bár már igazából az is az, amit pár hónapja írtam. xD)

Nőnapi

Színházba akarok menni! Az Operettbe... Tavaly szeptemberben voltam utoljára. Ott nincs pótszék-jegy. :( Hiányzik... Egy ideje nagyon meg szeretném nézni a Szentivánéji álmot., akármennyire vegyes véleményeket hallottam is róla. Játszik abban is Bereczki Zoli... Tudom, hogy láttam őt az utóbbi időben koncerteken, többször is, de színdarabban már olyan régen... Már csak pár nap, és elkezdik játszani a Rebeccát (A Manderley-ház asszonya). Bereczki Zoltán, Szinetár Dóra, Mészáros Árpád Zsolt, Polyák Lilla stb. Annyira szeretném megnézni. Még jobban, sokkal jobban, mint a Szentivánéjit. Eszmélet jó lesz, érzem. Sőt, ezt nézve, tudom is:

Volt filmklub. Nem tudok róla mit írni, látni kellene hozzá A mások életét. Amit amúgy tényleg érdemes megnézni, mert... katartikus. Újranéztük a zárójelenét, most is kirázott a hideg.
Meg ugye Nőnap van! :D Az osztály fiúi nevében kaptunk nemtudtammegjegyeznimilyen cserepes virágot, plusz a díszteremben pár gitáros srácból és két tanárúrból verbuválódott zenekar elénekelte nekünk az Álomarcú lányt! :D Az első sorban álltunk, hátranézve meg is jegyeztem, hogy valószínűleg ilyen lehetett egy Back Street Boys koncert is. xD Én ennyi lányt még nem láttam egy rakáson! :D Mielőtt elkezdték, az egyik fiú felállt és levette a pulcsiját, ami elkezdte magával húzni a pólóját is, mire a lánytömeg sikítani kezdett, hogy "Jól kezdődik, jól kezdődik!". xD Eszméletlen kedves gesztus volt ez az egész tőlük! :) (Mármint a minikoncert. :D)
Nem mellékesen Zoltán-nap is ma van, szóval boldog névnapot nekik, főleg egyetlen és utánozhatatlan apukámnak! :D Meg természetesen kedvenc színházi színészemnek, Bereczki Zoltánnak is! :D

Neeeeeeeeeem bírom ki! Tudom, sok lesz már a SuG klip, de ez annyira tetszik! :D Itt eszméletlen jó a klip is és a szám is. Takeru (az énekes) vámpír benne! :D Mondjuk igazából egy 2009-es klipben mi más lenne? Ahogy a KecskemétiEst írta a Rémségek cirkusza kapcsán, "Lassan csodálkozni fogunk, ha egy jóképű tinisrác nem vámpír", és hát kb. xD A klip elején pedig megfigyelhető a feszélyezett bemondó, aki biztos valószínűleg nem tud angolul. xD

Néha ismeretlen távolba vágyom...

Olvastam egy szörnyű lehúzó blogbejegyzést a minap a Japán-fanatikusokról. Teli volt dühös mocskolódással, mint hogy pl. mind ronda és kövér, ezért ebben élik ki magukat, gusztustalanok a cosplay ruháikban, a lányok biztos leszbikusok, mert másképp miért jönnének be nekik azok a lányos kinézetű srácok!? Nem is kommentálnám. Szánalmas. NA, én azokat az embereket gyűlölöm, akik rászánják az időt, hogy nyilvánosan, de arc nélkül mások lelkébe gázoljanak, ill. annyi önkontrolljuk sincs, hogy az ilyeneket magukban tartsák... De nem ez a lényeg! Egy érdekes része volt, mégpedig az, hogy ezek az otakuk elvágyódnak, természetesen Japánba... Ami a cikkíró szerint, természetesen, egy mocskos szar hely igazából, csak a rajongók ezt nem látják meg, de mindegy is, mert 90%-uk az életben nem fog eljutni oda... Ezen elgondolkoztam. Mármint nem azon a gonoszságon, ami fröcsög a "kedves" íróból, hanem ezen az elvágyódás-dolgon. Nekem is van ilyen. Anglia. Nem régóta, kb. télen alakult ki ez bennem, előtte csak a nagyon-szeretnék-egyszer-elmenni-oda dolog volt. De akkor valami megváltozott ezzel kapcsolatban, és néha rám is rám jön... Aztán naná, hogy én is idealizálom a Brit-szigeteket! :) Ha esik az eső, mikor kint sétálok az utcán, arra gondolok, hogy nem baj, hisz Angliában is mindig esik... Ja, és már-már szabályosan megsértődök, mikor angol órán állandóan lefikázzák az angol humort, és, többek között, Monthy Pythont akarok nézni. :D Oké, a steaket azért well-done kérném, na! :'D Viszont pl. nagyon élveztem a Wimbledon c. filmet, amiről külső forrásokból azt tudom, hogy szar, de aaannyira angol volt többször is, hogy váááááá..! xD Gondolom ugyanazért Nagy-Britannia az én álomországom, amiért az otakuknak Japán. Imádom a britpopot, meg az angol zenéket úgy általában, a színészeket, a filmeket...
Ez baj lenne? Olyan dolog, amiért bántani kell valakit? A romantikus írók egzotikus tájakra vágyódtak el, csak nekik volt szabad? :) Egyébként alapból nem érzem úgy, hogy rossz helyre születtem volna, meg kifejezetten szeretem Magyarországot, meg azt, hogy magyar vagyok, akármi van is itt, csak néha jólesik az embernek álmodozni arról, hogy van egy hely, ahol minden szép és jó... (Mondjuk, én nem vagyok olyan fanatikus, hogy X-ország-mindenek-felett. Sőt, mostanában kezdek teljesen elkorcsulni így ízlés terén, ami szarul hangzik... Túl sok minden vonz. :S)
Tökéletes ország meg, tudjuk, csak egy van: Svájc! :P xD

Jaaaj, tudom, mi illik most tökéletesen ide! :)

Bereczkisen, mert számomra vele az igazi, meg, persze, Puskás Petivel, mert nálunk ő énekelte a Padlásban. :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na, és most átveszem ezt a jó szokást Edittől, és berakosgatom, hogy épp mit hallgatok! :D Aztán majd meglátjuk meddig fogom ezt csinálni... :) Ez még mindig J-Rock, vagyis nem, mert Heavy Positive Rock, ahogy ők kategorizálják magukat. :) SuG. Aranyos, kis vidám együttes. :D Nikinek nem ajánlott, mert ők már hajaznak a "japán tinilány pop"-kinézetre, csak ugye fiúk... (Melleges 15-nek néznek ki, de már 20 fölött vannak... Igazságtalan. Ja, és elvileg magasabb vagyok az énekesnél! :S)

Hááát, ennek meg kicsit unalmasabb a klipje, de ezen a "viviviije" refrénen olyan kellemesen elvigyorogtam suliba menet. :D

Téli álomkoncert :)

Múlt vasárnap este rám írt Dóri, hogy lehet jegyeket kapni a Bereczki-Szinetár koncertre, amire eddig csak gyógyszervásárlás után kapott pontokat lehetett beváltani. Még annak ellenére is esélytelen volt a szükséges 460 pont, hogy apukáméknak volt pontgyűjtő kártyájuk. De hát végül csak eljutottam! :D
Hétfőn megvettük a jegyet a sznob és unszimpatikus Pingvin Patikában, kedden pedig már koncert volt! Elvileg negyed hétre volt megbeszélve a találkozó, de hát nem sikerült elkészülni... A beengedés háromnegyedkor volt, az emberek már nagyban ott toporogtak, mivel érkezési sorrendes volt a helyfoglalás. Gyorsan előretörtem, hogy elkérjem Dóriéktól a jegyeinket, hogy mi még anyukámmal le tudjuk rakni a kabátunkat. Hát, ők aztán ott álltak már az ajtóban. :) Felfelé menet azt hittem meg fognak verni... Hiába mondogattam, hogy csak a barátaimhoz megyek, közölték, hogy nekik is vannak fent barátaik... Mikor pedig visszafele jöttem a roppant szimpatikus hapsi egy "há!" hangot hallatott. Mégis mit hitt, visszazavartak? :| De mindegy, mert Dóriék foglaltak nekünk helyet, úgyhogy marha jó helyen ültünk, kb. a 4.-5. sorban, középen! :D
A színpad végében egy nagy transzparens, s két, leginkább szörfdeszka alakú reklámtábla hirdette a drága jó patikát. :) Igazából ezek szépségén elmerengve nem is annyira tűnt fel, hogy a műsor fél órát késett. xD Fél nyolckor egy nő feljött a színpadra és mondott pár szót a patikájuk akciójáról, majd feljöttek ŐK! :D Sajnos sosem tudom sorrendben megjegyezni, hogy milyen számok hangzanak el egy-egy koncerten, aztán most híján vagyok mások jó memóriájának is, úgyhogy olyan sorrendben fogom írni a dalokat, ahogy eszembe jutnak. Az első kettőt még tudom! :) A Csengő szól (Jingle Bells) taktusaira jöttek be, ez a legújabb Duett Karácsony c. gyönyörűszép CD-jükön található. :) Zoli azt mondta, nem akar magyarázkodni, de tényleg, nem lehetett közlekedni Budapesten, ők tényleg időben elindultak... De ez nem magyarázkodás, ugye. :D Aztán beszéltek egy kicsit arról, hogy nagyon szeretik a karácsonyt, náluk idén már nyáron elkezdődött, mikoris Dóra 2000 összegyűjtött ünnepi dalából ki kellett válogatni azt a 13-at, melyek felkerültek a CD-re. De volt jobb is, augusztus 29-én sapkában, pulcsiban, forró teával a kézben kuporogni a karácsonyfa alatt a fotózáson. xD Hát, azt kell mondjam, meg tudom őket érteni. :) Utána elénekelték a közös kedvencüket az új lemezről, a Téli álomsétát. Nagyon szép volt. Ez a szám a CD-n Zorka hangocskájával ("Bűvöl ejz a téji ájomtáj!") zárul. :') Vannak most egyébként a Nők Lapjában képek róla, meg a címlapon is ők vannak, ami mondjuk nem újdonság, mert éppenséggel minden újság aktuális számám ők virítanak. :P A cikk kicsit nyál, de a képekért megérte. :) Zorka tiszta Zoli... csak szőkében! :D Na, de vissza a koncerthez! Ezek utána feltették a kérdést, hogy ki volt már első randevún... Senki sem tette fel a kezét, így Dóra megkérdezte, itt voltunk-e a májusi koncerten. Hát, olyan sokat nem voltunk itt, egyébként. Aztán mondta, hogy az egy-két karácsonyi dal ellenére nekik van egy létező műsoruk, olyan, mint egy színházi előadás, ergo állandó. (Igen, akkor most írjam ki, hogy SPOILER, mert máshol is ezeket mondják el? :S) Ezen a ponton kicsit el is keseredtem, hogy akkor nem lesznek további karácsonyi dalok, s ráadásul ugyanaz lesz, mint a múltkori alkalmakkor? Hálistennek voltak változások! :D Nagyon sokat poénkodtak, ellőttek néhány új poént is, amin maguk is jókat nevettek. :) Nagyon aranyosak voltak. És szépek. Dóra szebb, mint valaha. Ez már igazságtalan, nem? Csinos, sikeres, kedves, és BERECZKI ZOLTÁN a FÉRJE! :D Aki mellesleg ZORA feliratú csillogó övet viselt. :) Egyébként pedig lilában voltak most is. Szeretem a lilát. :P püfff... Megvolt a lírai kitérőm, szóval ott tartottam, hogy nagy nehezen elérték, hogy páran feltegyék a kezüket, a többieket pedig biztatták, hogy menjenek el, mert nagyon izgalmas, ill. Dóra elgondolkozott rajta, hogy lehet az a probléma, hogy a lányok sokszor nem is tudják, hogy randin vannak. "Akkor felesleges az összes szervezésünk, amit már az elején tönkretesztek, mert késtek 15 percet?" Zoli :) És, mily meglepően, következett a Bolond beszéd, ami az egyik kedvencem tőlük. Egyébként ez a Robbie Williams és Nicole Kidman-féle Something Stupid (Dóra szerint mennyivel szebben mondja az angol. :P) magyar verziója. Utána egy másik randevú története következett, azaz a Mint két gálya az Elisabeth musicalből. Okés, akkor én igazából eddig tudtam a sorrendet. xD Szóval, Zoli megint megénekeltette a közönséget. Megkérdezte akarunk-e, de Dóra közölte, hogy Zoli úgyse hagyja magát addig, amíg nem vállaljuk el önként. :) Fontos elmondanom, hogy 2005. júniusában voltam először Bereczki Zoltán Klubon, és azóta minden egyes koncertjén eljátssza ezt! :D Ééés életemben először szoprán szólam voltam! xD Az Lion Sleeps Tonightot énekeltük, a basszus a bávimmavéjbávimmavéjt, a szoprán a úúúíííúíííúvijámmámbuvéjt. xD Sokkal-sokkal élvezhetőbb ez a szólam! :D Aztán voltak szóló számok is, Dóra előadta a Mima dalát a Vörös Malomból, amit hát fergetegesen csinál, tudjuk! ;) Elindult a zene, erre leállítatta és elmesélte, hogy ezzel a számmal szokta a frászt hozni a hangosítókra, mert Zoli kimegy, és mégis ott a hangja! :D Merthogy Zoli hangja playbackről megy. :( Na jó, nem mondom, hogy nem sejtettem. :) Zoli szólószáma előtt Dóra elmondott egy mesét egy cuki vörös kisfiúról (Itt teljes szívvel szorítottam, hogy a Hangokba zárva-meséje legyen.), aki mindig a TV-t nézte, és látott ott egy bácsit (Itt feladtam.), akit azóta mindenki elfelejtett, csak mostanság a halála kapcsán jutott újra az emberek eszébe, még filmet is forgattak róla, ami amúgy nagyon jó, szóval a sejtjükmárkilehetaz kisfiú úgy akart táncolni, mint ő. Gyakorolt, nem ment, gyakorolt, nem ment... Aztán 20 év után erre jutott: Billie Jean!!! Gyerekek, húzhatnak elő ezer Jacko-imitátort, Zoli halálprofi! :) Isteni jó volt! Utána pedig jött a Fame a szokásos SZÁJFÉNY-koreográfiával, ergo a Szállj! és a Fény! szavakra felrakjuk a kezünket. Dóra előtte ellőtte, hogy a megtanulandó koreográfia, egy kicsit lesz csak más, mint az előző. :D "Akkor 20 év múlva itt találkozunk, addig gyakoroljon mindenki!" Zoli :D Aztán mi volt még... Énekeltek Lehetsz királyt a Rómeó és Júlia musicalből, ahol megint be kellett érnünk egy Mercutióval, aki "van a háznál", s Dóra helyettesítette egy személyben Rómeót és Benvóliót. :) Ééés tényleg marha jól tudja már a táncot! :D Aztán elénekelték a büszkeségüket, a Holnap hajnaligot is, amivel megnyerték a Csináljuk a fesztivált! c. műsort anno. Meg valahol közben Zoli tartott egy hosszú értekezést a musical műfajról, de Dóra félbeszakította egy idő után, miszerint "Zoli 10 perc azt akarja kérdezni, hogy lenne-e kedvük egy kis rock'n'rollhoz?". xD Zolika kicsit csalódott arcot vágott, majd elénekelték az említett számot. Pedig amúgy nagyon édes volt, már tényleg annyira benne volt a magyarázásban. :D Szóval elnyomták a Csókkirályt. :) Volt visszataps is, de komolyan nem emlékszem, hogy akkor mit énekeltek. :S Gáz. Na mindegy, a lényeg, hogy nem Zoli tervei szerint újra Lion Sleeps Tonightot, "Szerintem nem pont erre gondoltak...", és tényleg, Dóra. :D
Kb. egy órás volt a koncert, nagyon jó volt, bár fáj a szívem a Hangokba zárváért. Azt a számot Zoli először a IV. Bereczki Zoltán Klubon énekelte el, akkor még angolul. Később végig is hallgattam Josh Groban Awake albumát, amin ez a dal található (February Song), annyira tetszett. :) Magyarul pedig még gyönyörűbb. A Broadway Fesztiválon is sunyiban énekelte csak el, így lemaradtam az elejéről. :( Egyébként Josh Groban belinkelte a Zoli-féle előadást a Twitterére! :D

Még be szeretném tenni a végére Zoliék klipjét az Ajándék c. saját számukból, szintén az új CD-ről. A hétvégén jött ki, nekem leszámítva a VJ-k beleerőltetését, nagyon tetszik. :) Ez amúgy idén a Viva Teleton zenéje is.



u.i.: Utoljára linkelgettem szerintem így be a számokat, mert gondolom senki se fogja megnézni és ááá... xD