Bereczki Zoltán koncert

2010. december 30-án, a Syma Csarnokban adta Bereczki Zoltán az Álomkép lemezbemutató koncertjét. Anyukámmal elég hamar odaértünk, végigjártuk a csarnok előterét, utána elfoglaltuk az állóhelyünket. Nagyon sokat kellett várni, egyrészt mert már korán odaértünk, másrészt pedig jelentős csúszás volt a meghírdetett kezdőidőponthoz képest, addig beszélgettünk, meg nézelődtem, vannak-e ismerős arcok, de celebeken kívül másokat nem találtam. Egyébként telt ház volt, aminek nagyon örültem. Vártunk, vártunk, aztán végül színpadon hatalmas lángok csaptak fel, majd megjelent Zoli, nem is akárhogy. Biztosító kötélen berepült fölénk a Szállj velem!-et énekelve. Mikor az X-Faktorban elénekelte ezt a számát, már akkor is volt egy repülős fináléja, de a koncerten az egész dalt a magasban énekelte el, miközben artistákat megszégyenítő mozdulatsorokat mutatott be. Természetesen, mindeközben kristálytisztán énekelt. Felfelé bámulva csak arra tudtam gondolni, hogy olyan, mint egy világsztár - és tényleg. Sajnos nem találtam teljesen jó minőségű videót erről a mutatványról, de ez elég korrekt:

A szám végén Zoli leereszkedett, s rögtön következett is a klipes sláger, a Kerek egész, majd a Fel kell, hogy ébredj!, ami az én személyes kedvencem, de úgy éreztem a közönség nem nagyon ismeri... Aztán Zoli elkezdte énekelni az 1001 éjjel c. csodaszép dalát, s alatta lassan felemelkedett egy palló, ami a szám közben körbe is fordult. Zoli egy pillanatra el is vesztette az egyensúlyát, mikor megindult alatta a talaj, de egyébként ez is lélegzetelállító produkció volt. Az első Álomkép lemezes blokk után Zoli köszöntött minket, majd mondta, hogy egyetlen lemez számaival nem lehet kitölteni egy egész koncertet, így hát most egy válogatás fog következni az ő kedvenceiből. El is indult Justin Timberlake Cry Me A River c. száma, bevonultak a táncosok, de Zoli csak állt a színpad szélén, mint kiderült, elszállt a mikroportja. Adtak neki egy mikrofont, majd elkezdték a számot előröl. Zoli még sokáig csóválta a fejét, látszott rajta, hogy rosszul érintette az eset. Zoli, show must go on! Újra kellett kezdeni a produkciót? Na és! Az közönség soraiban ez az ég világon senkit sem zavart vagy érdekelt. :)

Aztán innentől már nem emlékszem pontosan a sorrendre. Volt a Whataya Want From Me Adam Lamberttől, amit én és a mellettem álló két lány eksztatikus ugrálással és kiabálással köszöntöttünk. Utána volt diszkó-blokk, azokkal a számokkal, amiket Zoli már a 2005-ös BZ Klubok óta énekel, és én már egyszerűen unom őket... Ráadásul a George Michael: Freedom és a Kool & The Gang: Celebration számomra olyanok, mint amik soha nem akarnak véget érni. Ebben a részben egyébként aktívan be lett vonva a zenekar és a vokálosok is. Nem mondom, hogy rossz volt, de ennek ellenére örültem, mikor a következő programponthoz érkeztünk, annál is inkább, mert az a régi lemez (Száz év) dalaiból építkezett. Volt Száguldj tovább, Őrjíts meg, Éjkirálynő, valamint Ördöglány, a végén átmosva Michael Jackson You Make Me Feeljébe.

Ezután újabb feldolgozások következtek, volt az elmaradhatatlan Michael Jackson: Billie Jean, amihez a kellékek, úgy, mint dzseki, kesztyű és kalap, újra egy bőröndből bukkantak elő, ahogyan két éve a Sportarénában tartott Musical Duett koncerten is. Felcsendül a Hangokba zárva is, amit most már biztosan sokan ismernek, mivel ez volt a párbajdal az X-Faktor döntőjében. Azt kell mondjam, ez a szám, énekelheti bárki, még mindig Zolitól a legeslegszebb. (Kivétel, természetesen, az eredeti előadó, Josh Groban.)

Egyszer, a két szám között beálló csendben, az előttem álló kislány, aki amúgy is az egész koncert alatt sikított és szívecskéket mutogatott, bekiabálta Zolinak, hogy "IMÁDLAK!", ami általános derültséget okozott. Egyébként nagyon aranyos közjáték volt, Zoli pedig mosolyogva neki ajánlotta a következő számot, Lionel Richie Helloját. Mikor a dalban az "I love you" részhez ért, újabb vidám moraj futott át a közönségen, s Zoli sem bírta ki, hogy ne vigyorogja el magát. A végén pedig mi ordítottuk ezt a három szót neki, majd ő körbemutatva megismételte. Az egész szám maga volt a csoda.

Ennek a blokknak a végén minden elsötétült, pár ember felrohant a színpadra és elkezdte takarítani, mint később rájöttem, a pirotechnikai eszközöket. Aztán a kivetítőkön egyszer csak a közönséget kezdték mutatni, pontosabban azt, ahogyan Tóth Gabi átküzdötte magát a tömegen, majd fellépett a színpadra. Elénekelte az Elég volt c. számát, voltak tűzoszlopok, minden, ami kell. Nagyon jó volt, amúgy is szeretem ezt a dalt. Utána visszatért Zoli, s Gabival elénekelték az Álomképen hallható A holnap másé már c. duettjüket, közönség előtt először. Ezután visszatértünk az új lemez dalaihoz, a Várj! és zenekar bemutatása, valamint rövid levonulás-visszatapsolás után következett a Szeress úgy (ahogy én!), majd pedig az aktuális kedvencem a Feel Alive. Zolihoz a dal közben csatlakozott a két társszerző, Sebastian Armand és Johnny K. Palmer is. Utóbbival végezetül elénekelték a címadó dalt, az Álomképet. A fináléban az est összes szereplője színpadra lépett, egyedül Zoli vonult le kb. egy perccel a dal vége előtt, ennek okát azóta sem értem. Én még visszavártam volna, de a tömeg megindult a ruhatárakhoz, a koncertteremben pedig bekapcsolt a háttérzene.

Mindent összevetve, azt kell mondanom, világszínvonalú koncert volt. Nem nagyon voltam még nagy popkoncerten, de felvételről már láttam részletet egy-két világsztár produkciójáról, úgyhogy van viszonyítási alapom. Volt minden, ami szem-szájnak ingere, töménytelen mennyiségű táncost mozgató, hatalmas koreográfiák, gospel kórus(!), sztárvendégek, pirotechnika, Zoli pedig az egyik számban még dobolt is... Amivel egyedül problémám volt, mégpedig nagyon-nagy, az a közönség volt. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért mindeki csak állt/ült egy helyben. Én végig táncoltam, énekeltem, hangoskodtam, egyszer egy nő megrovóan hátra is nézett rám, de úgy voltam vele, az sem érdekel, ha irritálom a környezetemet. Mert most, könyörgöm, ez nem egy komoly színházi előadás volt, hanem egy koncert! Annyira látszott, hogy csomóan nem tudtak elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Bereczki Zoltán musical színész. Voltak pl., akik teljesen színházhoz voltak kiöltözve... Sajnos, összegészében elég passzív társaság jött össze. Viszont jó ideig állt mellettem két lány VIP-kártyával és hatalmas fényképezőgéppel, ők ugyanúgy tomboltak, mint én. Sajnáltam is, mikor elmentek másfelé.

Olvastam, hogy a koncert után átadták Zolinak az aranylemezt. Szívből gratulálok ehhez és a koncerthez is! Fantasztikus volt. ♥